92. rész

Sziasztok! :)

A vélemények eléggé megoszlottak az előző résznél, amivel nekem nincs semmi gondom, csak arra kérek mindenkit, hogyha nem tetszik az adott rész, kicsit fejtsétek ki jobban, hogy miért nem. :)

Még jövőhét péntekig lehet jelentkezni a versenyekre, és a videósra eddig csak 1 jelentkező van, szóval várom mindkettőre a jelentkezőket. :) A videókat és novellákat pedig JÚNIUS 15.-ig kérem beküldeni. 

Köszönöm a 108 feliratkozót! :)

Nessa. xx

~Harry~

Kezdett elegem lenni magamból, abból, hogy nem tudok túl lenni rajta. Már elegem van abból, hogy a napjaim nagyrészt abból állnak, hogy sajnálom magam. Pedig meg akarom őt találni, hagyott maga után egy megválaszolatlan kérdést, a választ úgy érzem muszáj megtalálnom, nagyon fontos. Nem tudom miért, de úgy érzem muszáj. Nem csak magam miatt, mert én nem tudok nélküle boldog lenni, hanem mert, mert egyszerűen valami nem hagy békén. Sok megválaszolatlan kérdés, egy indok, hogy miért... 

Már több mint egy hónapja visszaköltöztünk a Direction házba, de még mindig szokatlan újra, ebben a szobában lenni. Ez az a ház, ahol Louis-val laktunk, majd szépen lassan ideköltöztették magukat a többiek is, ahol az ő háza után, itt kezdtük el megismerni egymást. Louis akkor élte a Kevin és répa korszakát, ő azzal hülyített minket, az életünkbe hirtelen belecsöppent egy apró lány, akinek mindenféle hülye becenevet találtunk ki és akibe lassan, vagy inkább túl gyorsan beleszerettem. A többiek pedig kitölthették rajta a testvéreik hiányát vagy mint Liam és Niall esetében, ők kaptak egy kishúgot, Macey-vel együtt kettőt is. Én kaptam egy csodás, gyönyörű, okos, mégis védtelen és apró lányt akit szerethetek, védhetek és boldoggá tehetek, és egy apróságot aki imádattal és őszinte szeretettel nézett a nővérére. Annyira sok mindenen keresztül mentünk, nem érhet így véget. Az egyik nap még azon igyekeztem, hogy felszedjek egy jó csajt egyetlen éjjelre, a másik nap belénk rohant, és felforgatott mindent. Alig ismertem, de úgy éreztem meg kell őt kapnom, hogy nem engedhetem el. Tepertem azért, hogy az a félénk, apró lány megbízzon bennem és engedjen közel magához és egyszer csak megtörtént, igent mondott. Caroline egyszer majdnem szétszakított minket, de utána minden rendbe jött és megállás nélkül szinte futottunk fel azon a képzeletbeli lépcsőn.
Olyan távolinak tűnnek most ezek az emlékek. Kilenc hónapja történt...ebből hét és fél volt az, amit a rózsaszín felhőkön úszkálva töltöttünk, a kimaradó másfél hónap kegyetlenül telt. Nincs rá más szó: kegyetlen, borzasztó. Nélküle már semmi nem jó. Ő elment, az életem felborult, egyik pillanatról a másikra.
A tükör előtt álltam és a nyakkendővel küzdöttem, majd feladtam, túl könnyedén. A fekete anyagot az ágyra dobtam és megigazítottam a fehér ing gallérját, a hajamba túrtam és az ujjaimmal a helyükre rendeztem a tincseim.
-Kész vagy?-nyitott be Louis.
Megvontam a vállam és felé fordultam. Soha nem volt még ennyire ideges egy sajtótájékoztató miatt. Máskor könnyű volt vigyorogva, egymást piszkálva válaszolni a kérdésekre, most nagyon komoly tétje van annak ami elhagyja a szám. Bár még így is könnyedén megeshet, hogy ki fogják forgatni a szavaim. Félek.
-Ne izgulj.-ült le az ágyra és ideges mosollyal méregetett.
Az egyetlen jó dolog, hogy mióta egyedül maradtam, a fiúkkal még jobban összekovácsolódtunk. Függtem tőlük és jobban kezdtem becsülni a barátaim, mert jelenleg csak rájuk számíthatok, ők tudják mi az igazság és sosem kételkedtek bennem.
Halvány mosolyra húztam a szám, a kezébe vette a nyakkendőm és felállt.
-Megkössem?
-Mindig Ő csinálta.-fújtam.-Ne.
Nem tudom kimondani a nevét, egyszerűen már nem megy, fizikai fájdalmat okoz, csak úgy emlegetjük: Ő.
-Rendben.-ejtette vissza.-Minden oké lesz.-tette a kezét a vállamra.
-Ki fogják forgatni amit mondok.
-Nem hagyjuk, se mi, se Paul.
-Úgysem rajtatok múlik.-ráztam a fejem.
-Csak, figyelj arra mit mondasz.
-Úgy lesz.
-Menjünk.-intett az ajtó felé.
Elszorult a torkom, de követtem őt le a lépcsőn, a nappaliban már Paul ott ácsorgott a többiekkel, látszólag már csak minket vártak.
-Indulhatunk?-kérdezte.
Hangtalanul bólintottunk, majd elindultunk az ajtó felé. Utolsóként léptem ki, de az utam nem folytathattam a kocsihoz, Paul a vállamnál fogva visszatartott.
-Jól vagy?-kérdezte komolyan.
-Nem.
-Minden oké lesz-ismételte Lou szavait.
Összeszorítottam a szám és bólintottam. A csuklómat kezdtem dörzsölgetni, mostanában akkor csinálom, ha feszült vagyok.
-Menjünk.-sóhajtottam.
Az út csendben telt, se Paul, se mi nem beszéltünk. Próbáltam összeszedni a gondolataim, mert tudtam, hogy kérdezni fognak róla, mindenről kérdezni fognak amivel ,,gyanúsítanak". A gyomrom összerándult amikor megérkeztünk az épülethez ami előtt fotósok álltak és hevesen kattogtatták a fényképezőgépeket.
-Oké, srácok.-fordult hátra Paul.-Maradjatok nyugodtak és figyeljetek arra, mit mondotok.
-Jó.-szólalt meg mindenki nevében Niall.
-És Harry...
Felkaptam a fejem, egy pillanatra kibámultam az ablakon majd Paul szemébe néztem.
-Ha nem érzed magad állj fel és gyere el onnan, oké?
-Igen.-bólintottam.
-Mindenkire vonatkozik.-mutogatott.-De nem hiszem, hogy titeket fenyeget annak a veszélye.
-Rendben leszünk.-fújt nagyot Zayn.
Paul leállította az autót, majd elsőként ugrott ki a kocsiból, vele együtt pedig a fel mellől elrugaszkodott két hústorony is, és hárman léptek a kocsihoz. Elsőként Liam szállt ki, őt követte Zayn, majd Niall, Louis pedig bevárt engem és egyszerre ugrottunk ki az autóból. Lehajtottam a fejem és a kamerák kereszttüzében, egy testőrrel az oldalamon a fiúkat követve indultam meg a nagy ajtó felé.
Az események felpörögtek, és én nem sokkal az érkezésünk után már egy asztalnál találtam magam és rengeteg riporter ült előttünk arra várva, hogy elkezdjenek faggatózni.
A gyomrom liftezett és hirtelen nagyon melegnek és sűrűnek éreztem a levegőt, belekortyoltam a vízbe ami előttem volt és kétségbeesetten kezdtem keresni Paul-t, aki meghúzódott az egyik sarokban és fenyegetően figyelte az össze-összesúgó embereket.
Az ujjaimat összekulcsoltam magam előtt és oldalra néztem, megpróbáltam behatárolni hol is ülök én. Liam szélen ült, mellette Niall terpeszkedett, látszólag ügyet sem vetett a minket fényképező emberekre és szórakozottan mozgatta a lábait az asztal alatt. Még ilyenkor sem tud nyugton maradni, de hát ő Niall, és az lenne a furcsa, ha nem járna éppen valamelyik testrésze. Niall mellett Zayn ült, a másik oldalamon pedig Louis. Tehát, Zayn van középen, így én balról a második, jobbról a negyedik vagyok. Megbújhatok köztük, de úgyis mindenki meg fog találni a kérdéseivel.
-Hé.-bökött meg Zayn.-Még kimehetsz, majd mi tisztázzuk ezt az egészet. Sápadt vagy.
Megráztam a fejem és közelebb hajoltam hozzá, nehogy bárki is meghallja a mondandómat. Ilyenkor a falnak is füle van.
-Akkor úgy sem hiszik el.
A többiek gondterhelt arccal hajoltak előre és egytől egyik engem bámultak, majd hirtelen felállt egy rövid, sötétszőke hajú nő. Tuidom ki ez, egy igazi pletykafészek, sokmindent terjesztett már el rólunk.
-Hát, sziasztok fiúk, a nevem Zoe Turner.
-Hello, Zoe.-válaszoltuk egyhangúan.
-Az első kérdésem mindannyiótokhoz szólna. Igaz, hogy tényleg el akarjátok halasztani a Take Me Honme turnét?
Akiknek még fent volt ez a kérdés a füzetjükben, éhes tekintettel bámultak ránk.
Liam előrehajolt és a kezét feltette az asztalra, közelebb húzta magához a mikrofont és beszélni kezdett.
-Gondolkoztunk rajta, hogy néhány napot halasztunk az első koncerten! A turnét nem akartuk elhalasztani, csak az első koncertet eltolni, ha értik. Szóval nem, nem igaz.
Higgadt maradt és a végére még egy kis mosolyt is megejtett, de ez nem az a Liam volt aki egyébként. Ez nem az a természetes kedvesség volt, ő is tudta ki ez a nő.
-Louis.
A nevére a mellettem ülő barátom kíváncsi tekintettel, apró mosollyal az arcán tornázta feljebb magát a székén és Liamhez  hasonlóan előre dőlt.
-Milyen konfliktusba keveredtél Taylor Swifttel?
-Csak egy kis szóváltás volt, az én hibám is, feszült voltam és nem úgy kértem meg arra, hogy hagyja békén Harry-t ahogyan kellett volna. Nem voltam jó passzban, sajnálom, már bocsánatot kértem tőle.
Zoe ,,kedves" de nekem inkább sunyinak tűnő mosollyal fordult a szöszi tagunk felé, mire Niall őszinte mosollyal az arcán nézett rá.
-Niall, hogy viseled a szakítást?
-Jól vagyok.-mosolygott.-Turnéra indulunk, találkozhatunk még több rajongónkkal, nincs miért szomorúnak lennem. Az már nem volt az igazi köztünk.
Húzza az időt, direkt engem hagy utoljára, hogy akkor majd nekem szegezze az idióta kérdéseit.
-Nagyszerű. Mi a helyzet veled és a barátnőddel, Zayn?
-Minden csodás.-vetette oda kissé flegmán.
Ismét belekortyoltam a vizembe és várakozóan néztem Zoe-ra, aki a jegyzeteit lapozgatta. Idegesíts csak még, miért ne tennéd.
-Harry.
Sóhajtva néztem fel rá, Louis egy kicsit megrúgott az asztal alatt, ránéztem, mire kaptam egy biztató pillantást. Nagy levegőt vettem.
-Miért szakítottatok a barátnőddel?
-Nem szakítottunk.-nyeltem nagyot.
A hangom remegett, a fejem fájni kezdett. Összehúzott szemekkel néztem végig az engem vizslató társaságon.
-Hogy érted azt, hogy nem szakítottatok?
-Nem szakítottunk.-ismételtem.-Elment.
-Kifejtenéd egy kicsit részletesebben?
-Nem megy, nem tudok beszélni róla.-nyeltem nagyot.
-A rajongóid kíváncsiak az igazságra, Harry.
-A rajongóim nem kérnének arra, hogy mondjak el olyan dolgot amiről nehéz beszélnem.
A szája ,o' alakot formált, helyette pedig felpattant egy hosszú, szőke hajú, fiatal lány. Alig lehetett nálam idősebb és kissé szégyenlősnek nézett ki ahogyan a jegyzeteit lapozgatta. Külsőleg nem volt ismerős, de talán ha a nevét is elmondja tudni fogom ki ez. Lehetséges, hogy ez a kis szöszi is belekevert már egy jó pár hülyeségbe.
-Sziasztok, srácok. A nevem Hannah Blake, ez az első komolyabb munkám, örülök, hogy találkozhatom veletek.-mosolygott bátortalanul.
Névről sem ismerős, de talán ő lesz az aki kihúz majd a szarból.
-Hello, Hannah.-hangoztattuk.
-Harry, mi a véleményed a rólad keringő pletykákról.
-Hülyeségek.-hajtottam le a fejem.-Nem csináltam semmit.
Saját magamról, egykori 5 éves énem jutott eszembe, amikor véletlenül kitörtem a házunk ablakát egy focilabdával, és amikor anya kérdőre vont én lehajtott fejjel, a lábaimat méregetve ezzel a mondattal védekeztem.
-Volt viszonyod valaha rajongóval?-pattant fel egy kb 32 éves férfi, ezzel félbeszakítva a lányt.
Ő is rajongó volt.
-Már elnézést.-hajolt előre Niall.-De ha a barátnőm egy olyan lány, aki szeret minket, az bűncselekménynek számít?
-Pedofília, ha kiskorú.
-Hallja maga mit beszél?-pattant fel Louis és megtámaszkodott az asztalon.
-Ülj le, Louis.-rántottam meg a pólóját, és kissé erőteljesebben nyomtam vissza a székre.
Magam elé húztam a mikrofont és felpillantottam az igencsak csúnyán méregető csávóra. Valószínűleg neki is van egy Directioner lánya, aki kb 14 éves, és akikkel állítólag ágyba bújok. És még egy unikornis is vagyok, csak erről sem tudok.
-17 évesnél fiatalabb barátnőm azelőtt volt, hogy én magam is betöltöttem ezt az évet. Szóval, ha arra akar kilyukadni, nem volt ,,viszonyom".
-És mi a helyzet a pletykákkal, Harry? Van igazság alapja valamelyiknek is?
-Nézze, soha, egyetlen szót sem beszéltem Taylor Swifttel, nem volt vele viszonyom, nem Szilvesztereztem vele, otthon voltam a családommal. Soha nem csaltam meg Vanessát, mert még az életemnél is jobban szeretem. És nem kezdtem ki egyetlen rajongóval se. Higgyenek amit akarnak rólam, de ne terjesszenek hülyeségeket, kérem.
Liam az asztal másik feléről egy zsebkendőt csúsztatott elém, nagyot sóhajtva vettem el és megtöröltem vele az arcom. A fejemet a kezeim közé fogtam. A gyomrom kavargott a halántékom erősen lüktetett. Paul utat tört magának a sarokból és megállt az asztal előtt.
-Szeretnél kimenni?-pillantott rám.
Megráztam a fejem és belekortyoltam a vizembe, az ujjaim összekulcsoltam magam előtt és kíváncsian néztem az előttem ülőkre.

~Vanessa~

Jake rontott be a szobámba. Összerezzentem és a könyv kiesett a kezemből, bosszankodva pillantottam az összegyűrődött lapokra, és a laptoppal a kezében beviharzó bátyámra. Felvettem a könyvet, kisimítgattam a lapokat és belecsúsztattam a mutatóujjam. Értetlenül néztem amint levágódik mellém az ágyba és elém tolja a laptopot. Több mint 10 oldal volt megnyitva, és az első oldalon nagy betűkkel állt: Harry Styles padlón van. A cikket az egyik közös képünk díszítette. Szélesen mosolyogtunk rajta, a szülinapi bulimon készült, L.A-ben, közvetlenül azelőtt, hogy az ünneplést a szobában nem folytattuk volna.

-Jake, nem szeretném ezeket elolvasni.-hunytam le a szemem és nagy levegőt vettem. 

-Harry Styles ismerősei szerint borzasztóan érzi magát. 

-Jake.

-A fiút igencsak megviseli a barátnőjével való szakítás.

-Jake hagyd már abba!

-Olvasd el!

-Nem akarom.

-Vanessa, olvasd el, vagy hívd fel ezt a szerencsétlen fiút! Ha nem te hívod fel majd én fogom.

-Megígérted, hogy nem!

-Tudom, és sajnálom. De saját magadat, a babát, de még Harry-t is tönkreteszed ezzel amit csinálsz. 

-Menj ki. 

-Fel kell hívnod! Nézd meg miket írnak róla! 

-Ne szólj bele az életembe.-sóhajtottam.

-Mit akarsz csinálni?-háborodott fel és a kelleténél hangosabban és durvábban beszélt hozzám.-18 éves vagy, nincs munkád, nincs pénzed, mindent otthagytál Londonban! 

-Majd megoldom.

-Hogyan akarod megoldani? Még nekem se engeded, hogy segítsek, nemhogy anyáéknak!

-Szóval a pénzéért hívjam fel?

-Neem! Az Isten szerelmére, Vanessa! Végig néztem, ahogyan összejöttök, de azt már nem akarom, hogy a hülyeséged miatt mindketten, hárman... áhh! Fel kell hívnod őt! 

-Nem. Szerinted az hülyeség, hogy azt akarom, éljen tovább gondok nélkül?

-Ha tényleg szeret, akkor egy kisgyerek nem okoz neki gondot!

-De hát 18 éves, és világsztár! 

-És azon kívül szeret téged és azt a kisbabát is szeretné! 

-Menj ki, Jake.

-Magára tetováltatta a neved! 

Egy pillanatra elakadt a lélegzetem és azon kezdtem gondolkozni, vajon hová varrathatta a nevem. 

-Menj ki.

-Hülyeséget csinálsz!

-Ez az én életem, Jake.

-És azt ne felejtsd el, nagylány, hogy már nem csak magadért felelsz! 

~Liam~

Lentről hangok szűrődtek fel. Az oldalamra fordultam, valószínűleg most jött el annak az ideje, hogy Niall megkezdi a hűtő kifosztását, vagy a többiek indultak dugievő útra. Lehunytam a szemem és próbáltam visszaaludni, ám egy csörömpölés jelezte, hogy valami eltört, majd felhangzott Harry kicsit sem tiszta nevetése. Hirtelen ültem fel az ágyban, a mozdulattól megszédültem, majd káromkodva álltam fel és indultam lefelé. Harry a nappali közepén állt alsógatyában és mezítláb, körülötte üvegszilánkok hevertek és kissebb tócsában összegyűlt a pia.

-Meg ne merj mozdulni!-sziszegtem.-Nincs kedvem sürgősségire rohangászni veled.

Felkapcsoltam a villanyt, szigorúan a lábaim elé nézve indultam az ajtó irányába és gyorsan a lábamra húztam egy papucsot és felkaptam egyet Harry-nek is.

-Mi történt?-jelent meg morcosan a lépcső tetején Zayn.

-Sziaa Zayn!-kalimpált Harry.

-Mi a szart csináltál már megint?-morgott. 

Elindultam a veszélyes övezetbe, a talpam alatt csikorogtak és ropogtak az üvegszilánkok.

-Ne mozdulj!-guggoltam le és először az egyik, majd a másik lábát dugtam a lábbelibe. 

Megragadtam a vállát és erősen tartva a részeg testét elkezdtem kiterelni a szilánkok közül.

-Mi a frászt csináltál?-rohant le Louis és elkapta a vállát. 

-Sziaa Lou!-kiabált és megkapaszkodott Louis vállában. A leheletének erősen alkoholszaga volt.

-Mi történt?-lépkedett le Niall is.

-Maradj ott!-üvöltöttük egyszerre hárman, mire a szöszi tágra nyílt szemekkel megállt a lépcső kellős közepén. 

Ha ő lejön, akkor biztos, hogy összeszabdalja a talpát.

Louis a kanapéra lökte Harry-t, Zayn mellé ült, Niall pedig megszeppenve leült a lépcső legutolsó fokára és a lábait méregette.

-Srácok! Menjünk el bulizni, ilyenkor vannak jó csajok!

Nehezen beszélt, a szavai érthetetlenek voltak és többször is beleröhögött. 

-Maradj inkább a seggeden.-motyogott Zayn. 

-Jajj srácok, olyan jó, hogy ti még itt vagytok nekem!

-Az a szerencséd.-fűzte hozzá Louis.

Megráztam a fejem és a szilánkokon átlépdelve indultam el a konyha irányába, hogy hozzak egy partfist és feltakarítsam amit csinált. Ez az egész egyre rosszabb lesz.