25.rész

Sziasztok! Rettenetesen boldog vagyok! :D Egyrészt mert végre hallhattuk a Little Things-t,másrészt mert 6 rendszeres olvasóm van és 3 kommentet kaptam az előző részhez! Nem is tudom,hogy volt-e már ennyi mióta elkezdtem írni,betartottam amit mondtam,itt az új rész :D

xx.

Születésnap,amit kislányként tűkön ülve vártam.Most is vártam,végre 18 éves vagyok,de ez nem olyan 18. szülinap amire vágytam,a szerelmem Los Angelesben van,a szüleim szintén,csak ők már egy ideje nem foglalkoznak velem,a testvéreim pedig nem jöhetnek csak úgy el.

Nehezen nyitottam ki a szemeim a telefonom csörömpölésére,viszont hívás helyett csak az ébresztőm volt,ki nyomtam és vissza zuhantam az ágyba.

Pár perc semmittevés után úgy döntöttem ideje felöltözni,ugyanolyan nap ez mint a többi.Egy lila nadrágot vettem fel,fehér hosszú ujjú pulcsival,szemeimet enyhén ki húztam,hajamon át futottam a hajvasalóval és késznek nyilvánítottam magam,furcsálltam,hogy Harry még csak fel sem hívott de lehet,hogy ő már alszik.Boldog Szülinapot Vanessa...

Szokásosan indultam a suliba,az úton páran megbámultak ahogy az már az emberek szokásává vált,de senki nem jött oda. Chelsea-vel a kávézó előtt találkoztunk,2 Starbucks-os pohár volt a kezében,széles mosollyal fogadott és megölelt.

-Boldog Szülinapot Vanessa!

-Köszönöm.-mosolyogtam rá.

A kezembe nyomta az egyik poharat,és bele kortyoltam a forró italba.

-Harry felköszöntött már?-kérdezte kedvesen.

-Nem.

-Tuti fel fog,lehet,hogy már alszanak.

-Biztosan.-hagytam annyiban.

Neki is hiányzott Niall,ő is pont úgy volt mint én,társaságban megpróbálunk vidámak,jókedvűek lenni,egymással hol azok vagyunk,hol csak sírunk,de egyedül kész katasztrófa..

Míg a sulihoz battyogtunk,beszélgettünk egymással,fel vetette az ötletet,hogy délután menjek el vele vásárolni,amire természetesen igent mondtam,melyik nő nem szeret vásárolni a barátnőjével? 

Már meg sem lepett ami az osztályban fogadott,Hilary fent a padon,miniszoknyában.Hogy nem fázik ez a nő??

Senki nem köszöntött fel,nem is bántam,tulajdonképpen abban sem voltam biztos,hogy tudják mikor van a szülinapom. Chelsea-vel beszélgettem szünetben,az órákon oda figyeltem,szorgalmasan jegyzeteltem és igyekeztem jó válaszokat benyögni.Gondolatban Hilary már rég elkönyvelhetett magában strébernek,de kit érdekel?

Megkönnyebbülten csuktam össze utolsó óra után a kémia könyvet,be pakoltam a táskába,Chelsea be várt és együtt léptünk ki a teremből.Kifelé menet,furcsa érzésem támadt,a parkolóban fekete Range Rover parkolt,ez önmagában már furcsa,mert ha jól tudom senkinek nincs ilyen autója az iskolából,emellett az autó körül lánytömeg gyűlt össze.

-Mi van ott?-bökött a fejével abba az irányba Chels.

-Nem tudom.-nyeltem nagyot.

-Nézzük meg.-ragadta meg a kezem és elkezdett húzni abba irányba.

Ahogy közelebb értünk ismerős hang ütötte meg a fülem.

-Nem tudjátok,mikor van vége az utolsó órának?

-Most!-kiáltott oda valaki.

Megpróbáltam át nézni a lányok között,egy göndör hajú személy osztogatott aláírást,a torkom kiszáradt,a szívem őrülten dübörögni kezdett,nem hittem a szememnek.

-Harry!-szakadt ki belőlem pár oktávval magasabban.

Az ember tömeg szét nyílt,ő pedig vigyorogva nézett rám,oda adta valakinek az aláírást,a tollát szép nyugodtan zsebre tette,majd ki tárta a kezeit én pedig könnyek között kezdtem el szaladni felé.

Megnyugvást leltem a karjai közt,zokogtam,és most először 2 hónap után,az örömtől.

-Szia kicsim.-nevetett rám és szorosan ölelt továbbra is.

Pont le szartam,hány ember van körülöttünk,nem érdekelt semmi és senki,egyedül ő.Hitetlenkedve fogtam kezeim közé az arcát és minden pontját jól megnéztem.

-Mit csinálsz te itt?-kérdeztem.

-Ugye nem gondolod,hogy ki hagyom a barátnőm 18. szülinapját?

-De te nem..?

-Los Angelesben vagyok?

Lassan bólintottam.

-Nem.-rázta meg a fejét,tincsei mozogni kezdtek, és magához ölelt.

-Engedjetek már ide.-hallatszott barátnőm puffogása a lányok közül.-Nem a moziban vagytok.Mit kell rajtuk ennyire lesni?

Valószínű megbotlott a saját lábában,egy lépéssel előttünk termett.

-Szia Chelsea.-mosolygott rá jókedvűen a barátom.

-Szia Harry.-mosolygott rá ő is majd halkabban megkérdezte.-Itt van Niall is?

-Mindent elmondok a kocsiban,itt nem épp alkalmas.-nyomott puszit a fejem búbjára.

Ki nyitotta előttem az ismerős fekete járgány ajtaját,Chels a hátsó,én az anyós ülésre ültem.Megvártuk mire Harry mindenkinek aki kér,ad autogramot és csinálnak közös képet,ezek között ott voltak az engem valósággal kicsinálni készülő Hilary csapat.

Be huppant mellénk,lassan nehogy bárkit is elüssön,ki tolatott és el indult.Kezemet a váltóra tette rá pedig az övét.

-Szóval,itt van Niall is?-szólalt fel beszédes barátnőm.

-Nincs,te mész Niallhöz.

-Mi?-értetlenkedett.

Én is érdeklődve hallgattam tovább ezt a beszélgetést.

-Jól hallottad.

-Miről beszélsz?-kérdeztem tőle.

-Kíváncsiskodsz?-pislantott rám.

-Ha nem baj...

-Jöttök velem LA-be.A suliról nem kérek kommentárt,mindent elintéztem,magántanár is utazik velünk majd vele tanultok,de se én se Niall nem tudunk már meglenni nélkületek,a többieknek ott vannak a barátnőik,nekünk nem és ez..

Chelsea tátott szájjal hallgatta,a szabad kezemet kezdte szorítani.Csak bámultam magam elé,meg állt Chelsea-ék előtt,a lány izgatottan ki ugrott.

-Másfél órád van elkészülni.-mosolygott Hazza szinte remegő barátnőmre.

-Oké,sziasztok.-intett és befelé kezdett rohanni.

-Harry.-kezdtem.

-Haragszol rám?

-Hogy tudnék rád haragudni?-hitetlenkedtem.

Legszívesebben az ölébe vetettem volna magam,de végtére is egy kocsiban voltunk,nappal,a barátnőmék háza előtt.Újra elindult a következő megálló,már az én otthonom volt,ott ült mellettem,végre és nem csókolhattam meg.Alig léptünk be az ajtón,el kapott és ajkait az enyémekre nyomta,szenvedélyesen csókolt,felemelő érzés volt őt csókolni,bele túrtam göndör hajába.

-Pakolj össze.-tolt el lihegve magától.
Meg fogtam a kezét és magammal húztam fel a lépcsőn,be a szobámba.Az ágy alól ki húztam a nagy lila színű bőröndöm,fel téptem a szekrényem és elkezdtem kifelé szedni a ruháim.
-Mit vigyek?
-Ott még nagyon meleg van,szóval nyári ruhákat,fürdőruhát.
-Valami alkalmit eltegyek?
-Nem lesz rá szükség,esetleg ha bulizni megyünk,de ott majd úgy is mentek vásárolni a többiekkel.
-Majd ott veszek.-csaptam össze a bőröndöt.
Elő vettem egy másikat a cipőknek,bele hánytam az összes conversem,papucsot,szandált mindent amire szükség lehet.Megfogtam a kis sminkes tatyóm és a neszeszerem,szorítottam nekik helyet a ruhás bőröndbe,a laptopom is bele tettem.
-Kész vagy?-kérdezte.
-Átöltözöm,nem mutatkozhatok melletted így.
-Hogy?-kapta el a derekam és magához húzott.
-Hát így.-mutattam végig magamon.
-Át ne öltözz,magán géppel megyünk és szerintem csinos vagy.
-De le fognak minket fotózni.
-Nincsen de.-tette az ujját a szám elé.
-Hát jó..
Megfogta a nagyobbik bőröndöt és le vitte a lépcsőm,én pedig mentem utána.

~~~~

Hosszú út után végre megérkeztünk Los Angelesbe.

Zavartan tekintettem szét miközben Harry kezét szorongattam,majd a távolból kiabálás hangzott nem sokkal utána a hanghoz egy piros nadrágos,csíkos pólós,zokni nélküli fiúcska vigyorgó feje társult,el engedtem Harry kezét és futva indultam meg felé,és a mögötte lépkedő másik 3 srác felé.Közéjük vetődtem,azt sem tudtam kit ölelgessek és melyik követelőzik jobban pusziért,elképesztő érzés volt újra a barátaim között lenni.

-Boldog Szülinapot hercegnő!-vigyorgott rám szélesen Liam.

-Köszönöm,most már nagyon boldog.-néztem végig rajtuk.

-Niall!-ordított Harry mellől a barátnőm majd ő is futásnak eredt és egyenesen az említett fiú nyakába ugrott.

Harry kezébe csúsztattam az enyém és vigyorogva néztem fel rá,apró csókot nyomott a számra.

-Menjünk!A lányok már várnak minket.-vigyorgott bőszen Zayn.

Meg indultunk az autó felé ahol már Paul várt minket,mosolyogva köszöntem neki is,ő is felköszöntött majd elindultunk a szállodába ahol a fiúk laktak.

Csalódnom kellett,de nagyon is kellemesen,szálloda helyett egy hatalmas házhoz mentünk ami a tengerparton volt.Zayn és Niall ment be elsőként a házba,én és Harry maradtunk utoljára,ámuldozva néztem végig mindenen.

~~~~

-Gyere.-fogta meg a kezem Hazza.

A szobájához vezetett,az ajtó előtt kezeit a szememre tette és apró puszit adott a nyakamra.

-Mit csinálsz?-mosolyogtam el magam.

-Majd meglátod.

Be vezetett,kezeit le vette a szememről.Az ágyon egy gyönyörű ruha volt ki terítve.

-Szeretném ha fel vennéd.

-Úristen!Harry!

-Nem tetszik?

-Dehogynem.-öleltem át.-Köszönöm.

-Felveszed?

-Igen.-bólintottam.

-Készülj el,mert megyünk valahova.-kacsintott.

Fel kaptam a ruhát és mellette lévő kis szandált,a fürdőszobába siettem,először le zuhanyoztam és hajat mostam,majd miután megszárítottam a hajam,fel vettem a ruhát,a lábamra húztam a szandált.Hajamat oldalra fontam,és ki sminkeltem magam.

Ki kukkantottam az ajtón majd át szaladtam a "mi" szobánkba. Harry már elkészült,fekete nadrágban és egyszerű fehér pólóban volt,mégis lélegzetelállítóan nézett ki.

-Harry.-szólítottam meg,mire mosolyogva fordult felém.

Be léptem az ajtón és pördültem egyet a ruhában,kíváncsian néztem rá.Zöld szemei tágra nyíltak,arcán megjelent az a jellegzetes mosoly majd közelebb lépett és a derekam köré fonta a kezét.

-Gyönyörű vagy.-motyogta az ajkaim közé.-Menjünk le,a többiek már csak ránk várnak.

Kíváncsi voltam mi várhat rám,kézen fogott és együtt mentünk le,a tenger partra.Kicsit sétálnunk kellett majd a látványtól ami elém tárult meg sem bírtam szólalni.A pálmafákról világító lampionok lógtak le,asztalok voltak elhelyezve a homokban,hatalmas hangszórók és legfőképp a barátaim akik egyszerre kiabálták "Boldog Szülinapot Nessa!" Eleanor kezében egy nagy tortával lépett elő a tömegből míg a srácok elkezdték énekelni a Happy Birthday-t.Könnybe lábadt szemekkel néztem végig rajtuk,miután be fejezték a srácok,körénk gyűltek én pedig döbbenten bámultam El kezében a nagy tortára,arcomra hatalmas mosoly ült ki amikor meg láttam mit ábrázol.

-Boldog Szülinapot!-ugrott a nyakamba Lou.-Én mondtam,hogy ilyen legyen a tortád.-húzta ki magát.

-Köszönöm.-mosolyogtam rájuk.

-Fújd el a gyertyát,aztán együnk!-adta ki a parancsot a szőkeség.

El fújtam 18-as gyertyát.

-Boldog Szülinapot hugi!

A hang irányába fordultam,Jake ott állt Zayn mellett.Őt is le támadtam mint ma mindenkit,majd miután jól laktunk elő kerültek a különféle koktélok és kezdetét vette a buli.

24.rész

Hi Everybody! :D 

Meghoztam az új részt,nem túl izgalmas de a következő részek annál inkább.Lenne egy kérésem,ha van blogotok linkeljétek be,szívesen olvasnám! :)

Nem sok mondanivalóm van,mondanám,hogy komizzatok de lehet hiába.El sem hiszitek de amikor kapok 1-1 véleményt annak nagyon-nagyon örülök! :) 
Előre meg van írva pár rész,szóval ha komiztok taláán hamarabb hozom az újat! :) 

Mindenkinek jó pihenést az őszi szünetre! :D  xx Nessa.

U.i:Iratkozzatok fel rendszeres olvasónak! :D 

~Harry~

Tanácstalanul álldogáltam a reptéren,Niallel az oldalamon.A többiek már izgatottan toporogtak,de meg is értem őket,elvégre érkeznek a barátnőik.

-Fiúk!-kiabált már messziről Eleanor,hozzá hevesen integetett.

Oldalán Danielle-el és Perrie-vel igyekeztek felénk,Lou mint a puskagolyó indult meg az irányukba majd fel kapta a barátnőjét és megpörgette a levegőben.

-Tartsunk össze haver.-tette kezét a vállamra Niall és összeölelkeztünk.

-Bírjátok ki, még 3 nap és Harry megy.-vigyorgott Zayn miközben az egyetlen szőke lányt ölelgette.

-Hova mész?-ölelt meg Eleanor és adott egy puszit az arcomra.

-Kanos.-röhögött fel Louis.

-Érte megy Londonba Nessáékért.-nézett rá csúnyán Liam.

-Nem jobban mint te.-fordultam a csíkos pólós pajtásom felé.

-Nem sokáig.-húzódott perverz mosolyra a szája.

Niall mellettem elfintorodott,körbe ölelgettem a többi lányt is majd nevetve indultam meg a kijárat felé.

Hátra sem kellett néznem ahhoz,hogy tudjam,nem épp velünk akarnak most lenni. Niall mellém szegődött és elsőnek hagytuk el a repülőteret,szerencsére senki nem ismert fel minket,köszönhetően a kapucninak és a napszemüvegnek.Nem értem,hogy nem tűnik fel az embereknek,hogy napszemüveget viselünk egy épületben.Be vágódtam a nekünk ki rendelt kocsi hátsó ülésére,elő halásztam a telefonom és be léptem twitterre. Csináltam egy aranyos,mosolygós képet a többiekről utána pedig válaszoltam pár kérdésre,mire észbe kaptam meg érkeztünk az ideiglenes otthonunkhoz.

Elsők között rontottam be a házba és megrohamoztam a hűtőt.

-Ha már ott vagy,csinálsz nekem egy szendvicset?-pislogott rám az asztaltól Niall.

-Van két kezed.-mosolyogtam rá majd ki kaptam egy üdítőt és kifelé indultam.-Le megyek a partra!-kiáltottam el magam és már kint is voltam.

Futásnak eredtem,egészen addig meg sem álltam míg nem találtam egy eldugodtabb,nyugodt helyet.Le ültem a meleg homokba,a telefonomat a házban hagytam,hogy még véletlenül se azzal foglaljam el magam.Le kaptam a pólóm és az elém táruló vizet néztem,ki bontottam az üdítőm és csak néztem magam elé miközben azt iszogattam.Gondolataim nagyrészt Vanessa körül forogtak,izgatott lettem ha bele gondoltam,hogy pár nap múlva ő is itt lesz velünk,a távolból sikítás hallatszott majd hangos nevetés,eddig tartott a nyugalom Harry.Zayn huppant le mellém a homokba.
-Ugye nincs semmi baj Harry?-kérdezte.
-Nincs.-ráztam meg a fejem.
Zayn nem valószínű,hogy bele fog menni a vízbe mivel víz iszonya van.
-El repül ez a 3 nap is.-tette kezét a vállamra.
-Tudom.-húztam mosolyra a szám.
-Tudod,nem hittem,hogy sokáig fogjátok bírni.De kellemesen csalódtam.
-Hogy érted?-szakítottam el a pillantásom az üdítős doboztól.
-Hát,alig kezdtetek járni,mi jöttünk Amerikába,és tudod milyen kegyetlenek néha a lányok a barátnőinkkel.Meg mindenki tudja,hogy szereted a nőket.-kacsintott.-Mióta viszont vele vagy,nem néztél úgy senkire sem mintha este már az ágyadban szeretnéd látni,de én nem tudom mi jár a fejedben.
-Szeretem őt.-piszkáltam meg magam előtt a homokot.
-Tudom.-húzta mosolyra a száját és megbökte a vállam.-Valld be,hogy elsőnek őt is csak 1 éjszakára akartad.
-Megfordult a fejemben.-húztam el bűntudatosan a szám.-De ő más mint a többi lány,még nem...
-Minden elismerésem haver.-nevetett fel.
-Harry,Zayn!-kalimpált a nevünket kiabálva, a vízből Danielle.-Nem jöttök be?
-A házban maradt a cuccom!-kiáltottam vissza,igazából most nem is nagyon volt kedvem pancsolni.-Te nyugodtan be mehetsz Zayn.-néztem rá ellenállhatatlan szemekkel.
-Haha.
-Éhes vagyok.-huppant le a másik oldalamra Niall.
Louis lányos visítása hangzott a vízből,és a többiek nevetése.
-Szegénykém,éhen ne halj,mi lenne a bandával nélküled?
-Kösz,hogy először a barátod hiányozna.-fordult el sértődötten.
-Ne haragudj egyetlen kis krumplim,tudod,hogy nem úgy értettem.-ez olyan Loui-s mondat volt.
Mondanom sem kell,hogy Zayn már a homokban fetrengett a röhögéstől.
-Megcsalsz?!-állt meg előttem csípőre tett kézzel Louis,El a hátán csimpaszkodott és valamit csinált Lou hajával.
-Nem csallak meg Boo Bear.
-Remélem,összetörnéd az érzékeny kis szívemet.-biggyesztette le a számat.
-Én nem vagyok elég jó neked?-színészkedett Eleanor.
-Dehogyisnem baby.
-Még s végén te csalsz meg engem Hazzával.
-Hol vannak Liamék?-néztem körbe.
-Hoznak kaját.
-Ezaaaz!-pattant fel a szőke tagunk.-Éhen halok.
-Szegénykém.-tette a vállára együtt érzően a kezét Perrie.
-Liam!-pattant fel és megindult a közeledő szerelmespár felé,majd ki tépte a kezükből a kajás kosarat és mindkettőjük arcára nyomott egy cuppanós puszit.
-Fáj a hasam.-tornázta fel magát még mindig nevetve Zayn a homokból.
-Csak ennyit hoztatok?-nézett nagy szemekkel a kosárba.-Ezzel nem lakok jól.
-Főleg ha mi is eszünk.-nézett bele Lou is abba a kosárba.-Még,hogy kevés!Neked mi számít soknak Niall?
-Hát,nem tudom de ez nagyon kevés.-ráadásképp meg is kordult a hasa.
Zayn ki kapott két szendvicset,az egyiket felém dobta.Kis bénázás után elkaptam,a többiek is le huppantak a kellemesen meleg homokba.
-Meséljetek csajok,mi van otthon?-mosolygott Liam.
Egyszerre vonták meg a vállukat.
-Semmi.-húzta el a száját El.-Miért nézel így Harry?
Hogy? Elbambulhattam,az "otthon" szóról ismét eszembe jutott az én gyönyörűséges barátnőm és onnastól a gondolataim újra körülötte forogtak.
-Hm?-ráztam meg a fejem.
-Várj,segítek.-húzta ki magát Louis.-Azt akarja kérdezni,hogy Nessa,hogy van.
-Hát ami azt illeti..-köhintett Niall.-Chelsea-vel beszéltetek mióta elmentünk?
-Persze.-bólogatott Dani.-Múltkor el jött velem táncolni,utána meg beugrottunk vásárolni is.Jól van,csak nagyon hiányozol neki.
-Aha.-nézett a két lányra hálásan,mintha meg kellene köszönnie,hogy jól kijönnek a barátnőjével.
A ki ürült üdítős dobozt bele dobtam a kosárba,majd kidobom.
-Hiányzik Anglia.-szólalt meg Louis.
-Nekem is.-mondtuk egyszerre.
-Írország is.-hajtotta le a fejét Niall.-Meg anyáék.Ha haza megyünk elmehetnénk Mullingerbe mindannyian,anyu örülne nekünk.
-Úgy terveztem,hogy én is haza megyek Bradfordba.
-Mi is el akarunk menni Holmes Chapelbe.-túrtam bele a hajamba.
-Ami azt illeti,én is úgy gondoltam,hogy haza megyek.-Liam.
-Majd ha mindenki vissza jött.
-Anya említette,hogy majd menjünk hozzánk is.-mosolyodtam el,hiszen anyu falósággal követelte,hogy vigyem majd a többieket is.
-Megbeszéltük.-csapott a tenyerembe Louis.

23.rész

Alig léptem be az ajtón a táskámat le dobtam a vállamról és a kanapéra dőltem,be hunytam a szemem de valaki csöngetett.Nem tudom miért de reménykedve pattantam fel és rohantam az ajtóhoz,de csak a postás volt.Mi a francra számítottam? Próbáltam nem bunkó lenni,alá írtam amit kellett és átvettem a szokásos leveleket,számlákon kívül nem sok minden szokott jönni,az asztalra dobtam viszont a villanyszámla stb.. közül most egy halvány baba kék színű boríték csúszott ki.Kíváncsian nyúltam utána és vettem el.
Feladó: Harry Styles
Nagyot dobbant a szívem,remegő kezekkel fogtam meg az eléggé vaskos borítékot és fel mentem a szobámba vele,ahhoz túl kicsi volt,hogy elférjenek benne,ezért arra nem számíthatok,hogy ha ki bontom elő ugranak belőle.
Le ültem az ágamra,fel húztam a lábaim és lassan bontottam ki a borítékot,az ölembe hullott egy rakás kép,a kezembe vettem őket és egyesével végig néztem.

Mosolyogva néztem végig a képeket róluk,szemeim megteltek könnyel mert iszonyatosan hiányzott már ez az 5 dilis.Jól esett,hogy Hazza gondolt rám és küldött képeket.Fogtam az egyik közös képüket,és az ágyam melletti kis éjjeliszekrényre tettem,a többit pedig úgy döntöttem,fel teszem a falra,az ágyam fölé.Mielőtt viszont elkezdhettem volna,megláttam a borítékból ki kandikáló papírt.Óvatosan vettem a kezembe,félve hajtottam szét,rögtön újabb papírok hullottak ki belőle,viszont ezt kezdtem el először olvasni.

Szia kicsim! :) 

Tűkön ülve várom,hogy haza menjek hozzád Londonba,borzasztóan hiányzol mindannyiunknak. Liam ötlete volt,hogy küldjük el neked ezeket a képeket,számolom a napokat a haza indulásig.Nagyon élvezem a turnét,fantasztikusak az itteni Directionerek! :)

Fogalmam sincs mit írjak még,szeretném személyesen elmondani mik történnek velünk,de ezt csak akkor tudom megtenni ha haza megyünk.Nem mondhatom,hogy szeretethiányom van mert rengeteg ölelést kapok de egyik sem olyan mint a tied,tegyél félre nekem belőlük. ;) 

Szeretlek. ♥ 

xx Hazza  

Megállíthatatlanul folytak le az arcomon a könnyek,el gondolkoztam azon,hogy bírtam ki másfél hónapig és még,hogy fogom kibírni még egyszer ennyi ideig nélküle.Meg töröltem az arcom és egy újabb papírt vettem kézbe.Ezúttal rajzok potyogtak az ölembe,nevetve vettem kézbe mindegyiket,ezeknek az ajándékoknak sokkal jobban örültem mint bármi más megvehető dolognak.

Most azonnal fel akartam őket hívni,de ott még éjjel van ezért nem tehetem,pedig nagyon vonz magához a telefon és benne Harry száma.Félre tettem a rajzokat és a képeket kezdtem feltenni a falra,miután végeztem be kapcsoltam a laptopom és az ágyra heveredtem vele.Beléptem a szokásos közösségi oldalakra és sorban néztem meg a srácok lapját majd megnéztem a leveleim.Nem volt kedvem elkezdeni elolvasni az utálkozó leveleket arról,hogy én mekkora ****** vagyok és,hogy Harrynek úgy sem fogok kelleni.Válaszoltam a kedvesebb levelekre,a pletykás oldalakat már meg sem néztem.Mondanom sem kell,hogy a reptéren amikor elmentek mennyi kép készült és milyen szép kerek hazugságot találtak ki hozzá miszerint átmenetileg szakítottunk.Ezután kerültem mély depresszióba a fiúk hiánya miatt,természetesen ez is hazugság.

Későre járt már,le hajtottam a laptopom és össze szedtem a cuccaim,majd be mentem a fürdőszobába.15 perc kikapcsoló zuhanyzás után a telefonom rángatott ki onnan,magam köré tekertem a törülközőm és meg sem nézve,hogy ki az fel vettem.

-Szia kicsim.-hallottam meg a vonal másik végéről Harry fáradt hangját.

-Szia.-derültem fel.-Hogy aludtál?

-Mmm,jól.Nem kaptál valamit postán?

-De.Köszönöm,aranyosak vagytok.

-Tudjuk!-kiabált bele Zayn.

Úgy néz ki ki vagyok hangosítva.

-Szia Nessa.-visított bele Lou.-Hogy tetszett a rajzom?

-Szia Loui,nagyon szép zebrát rajzoltál.Köszönöm.

-Az egy cica.-sértődött meg,mire mindenki röhögni kezdett.

-Ó.-hagyta el a számat ez a nagyon értelmes kifejezés.

Először Liam,majd Niall ordítása hangzott mire mindenki nevetni kezdett,el sem tudom képzelni mint csinálnak ezek öten.

-Mit csinálsz?-érdeklődött,hallatszott a hangján,hogy mosolyog.

-Zuhanyoztam.-túrtam bele nedves hajamba.

Pár másodpercnyi csönd következett,majd nagyot nyelt.Ki mehetett a szobából mert az ordibálás tompábban hallatszott.

-Hiányoztok.-motyogtam,és neki dőltem a mosdónak.

-Te is nekünk szívem.

-Harry,kezdj el készülődni.Fél óra múlva indulunk a koncert helyszínére.-hallatszott be Paul.

-Csodálatos.-morgolódott.

-Ne duzzogj.

-Mindjárt megyek.-rázta le.

-Nem zavarlak.-töröltem le egyik kezemmel a párás tükröt.-Menj készülődni.

-De olyan keveset beszélünk,és régen láttalak,még csak kamerán keresztül is.

-Küldjek twitteren képeket?

-Privátba,ne nézegesse mindenféle kis csávó az én barátnőmet.

-Oké.-nevettem.-Menj készülődni,ne haragítsd magadra Pault.

-Jó.-dünnyögött kedvetlenül.-Szeretlek.

-Én is,szia.

-Szia.

Hosszú beszélgetés...ez után már nem volt kedvem vissza menni a zuhany alá,félig meg is száradtam.Fogtam a ruháim,fel öltöztem,le mostam azt a kevés sminket ami az arcomon maradt,majd ki fésültem a hajam és le mentem a konyhába,hogy egyek egy keveset.

Vékonyan vajat kentem 2 szelet pirítósra majd le telepedtem az asztalhoz és csendben enni kezdtem,a hiányérzet ismét erőt vett rajtam,ahogy mostanában elég gyakran.Fel húztam a lábam és a térdemre hajtottam a fejem,túl nagy a csend.Néha jó ha csend van,de én jobban szeretem ha van élet körülöttem,bár az osztályban elég nagy a hangzavar az még sem olyan mintha a fiúk vennének körbe.Különben is,az osztályban olyanok vesznek körbe akik nem szívesen látnak és a kikészítésemmel próbálkoznak,eddig hiába.Lehet gonoszság ilyet mondani róluk,hiszen nem mindenki ilyen van akivel tavaly még jól elbeszélgetem,most pedig levegőnek néz,ellenben Hilary akinek egy rossz szót nem mondtam még is az első nap belém kötött.Ha a fiúk nem csöppennek bele az életembe nyáron,akkor a nyarat is valószínű egyedül töltöttem volna,magányosan.

Eddig fel sem tűnt milyen magányos voltam eddig aztán jöttek ők és hirtelen lett 5 barátom,most pedig,hogy elmentek újra egyedül vagyok.Bár itt van Chelsea,ő mindig is itt volt nekem.

El pakoltam magam után és fel mentem a szobámba,be kapcsoltam a tv-t és be kucorodtam a takaró alá,észre sem vettem a könnyeim csendben kezdtek folyni az arcomon,halkan szipogva töröltem le őket majd az arcomat a párnába rejtettem.

Pár nap múlva 18 éves leszek erre itt bőgök mint egy kislány.Lehet az is vagyok...kislány,és nem akarok felnőni.Mi van ha én a sztár barátaimmal örökre őrült gyerek akarok maradni? Bár lehetséges lenne.

Stay Strong-Novella

Sziasztok! Ezúttal nem új résszel jelentkezem,hanem egy rövid kis novellával.Mivel szavazást indítottam erről,megszavaztátok (ketten),hogy tegyek fel így most azt hoztam.Nem éppen vidám.

xx Nessa

Stay Strong

Le hajtott fejjel lépkedtem végig a sírok között,a hosszú turné után egyből ide vezetett az utam,Harry,Zayn,Liam és Louis mind a barátnőjükhöz mentek,ahogyan én is.Kezemben a virágot szorongatva,engedtem,hogy azok a bizonyos sebek felszakadjanak,könnyekkel küzdve tettem meg az utolsó pár métert majd megálltam az "ismerős" fehér sír előtt.

CAMILLA HOLMES

1994-2011

You know I’ll be.Your life.Your voice.Your reason to be.My love.My heart.Is breathing for this.Moment.

In time.I’ll find the words to say.Before you leave me today.

Könnyekkel küzdve olvastam végig a sorokat,míg fejemben ott visszhangzott a dal,és Camilla csilingelő boldog nevetése.

-Niall!-kukucskált be az ajtón mosolyogva.-Jó leszek így?-lépett be és megpördült előttem a virágos ruhájában.

-Tökéletes.-mosolyogtam rá,és magamhoz húztam egy csókra.

Meg igazította rajtam az ingem gallérját,kezét a tarkómra csúsztatta és megcsókolt.

-Szeretlek.-motyogtam közbe.

-Én is szeretlek.-mosolygott rám,szemei elképesztően szépek voltak,ahogy rám nézett láttam benne a boldogságot,és a remélhetőleg irántam érzett szerelmet.

Kézen fogtam és együtt léptünk ki a szobámból,le a lépcsőn majd a nappaliba ahol már a többiek csak ránk vártak.

-Camilla.-vigyorgott rá Louis.-Nagyon csinos vagy!

-Köszönöm.-mosolygott szerényen.

Attól nem kellett félnem,hogy a srácok közül bárki is elszédítené őt tőlem.

Térdre estem,fojtogattak a könnyek amiknek végül utat engedtem,nem érdekelt ki lát már rég nem érdekelt semmi.Az apró csokrot bele tettem a sír mellett elhelyezett vázába és csak néztem magam elé.

-Boldog Születésnapot Niall!-fúrta arcát a nyakamba.

A gyönyörtől még kábán öleltem őt magamhoz,alig tudtam felfogni,hogy ő már teljes egészében az enyém.Féltem hozzá érni,annyira aprónak és törékenynek tűnik,mint egy porcelán baba.

Tenyerét az arcomra tette,felé fordultam át öleltem a derekát és óvatosan adtam egy puszit gyönyörű rózsaszín ajkaira.

-Köszönöm.-mosolyogtam és mélyen be szívtam az illatát.

A fehér kis hálóing ott hevert az ágy mellett,nem  elcsábítani akart azzal,hogy fekete csipkés rongyokba bújik,egyszerű fehér combközépig érő hálóinget viselt,mell alatt kis masni díszítette ennyi volt az összes extra rajta.Tökéletesen tükrözte őt és engem így is azonnal le vett a lábamról,bár azt hiszem,engem a pizsamájaként szolgáló kék pólómba és fehér rövidnadrágjában is ugyanezt a hatást érte volna el.

Megborzongtam,az alig 1,5-2 órával ezelőtt történt események felidézésétől.Meleg barna szemeivel az arcomat fürkészte,mosoly szökött az arcára majd fejét a mellkasomra hajtotta és átölelt.Csodálattal néztem rá,halkan szuszogott amiről megbizonyosodtam,hogy alszik így én is álomra hajtottam a fejem.

Halkan szipogva töröltem meg az arcom,a nadrágom tiszta piszok lett,ez érdekelt most a legkevésbé,lágy szellő kapott bele a hajamba,összébb húztam magamon a kabátom,kicsit olyan érzésem volt,mintha itt lenne velem.

Bátortalanul emelte rám a tekintetét,mintha félni kellene valamitől.Soha az életbe egy ujjal nem bántottam,így nem értettem miért néz rám így.

-Mondanom kell valamit.-hajtotta le a fejét,szőke haja az arcába hullott.

Meg fogtam a kezét,újból rám nézett.

-Niall.-kezét a hasára tette.

Ez az egy mozdulat el árult mindent,először döbbenten néztem rá,majd hirtelen öntött el a boldogság.

-Kisbabát várok.-fejezte be a mondatot én pedig öröm mámorban úszva kaptam fel.

-Ez csodálatos!-örvendeztem és össze-vissza puszilgattam hibátlan arcát.

A legfájdalmasabb emlék tört utat magának az emlékezetemben,ahogyan a kamion száguld felénk és Camilla oldaláról bele csapódik a kocsiba,hallottam a sikítását,ahogyan a nevemet kiabálja.Ezerszer kívántam bárcsak én haltam volna meg helyette,de valami csoda vagy átok folytán én most itt vagyok.

Baleset történt,a kamion sofőrje 12 órán át vezetett,és el aludt a volánnál így hajtott belénk.

Nem lehettem ott a temetésén,ahogy Liam mesélte,én kómában feküdtem a kórházban. Camilla volt az egyetlen lány aki elfogadta az életem,és az összes hibámmal együtt tisztán szeretett és a kegyetlen élet el vette őt tőlem.

Rázott a zokogás,kezem a hideg kövön pihent,nem akartam arra gondolni, hogy alattam alig pár méterre egy fa "dobozban" fekszik.

A halála után,úgy éreztem nincs már értelme élnem,komolyan fontolóra vettem,hogy ki lépek a bandából,de ők mindvégig mellettem voltak/vannak ezért maradtam.Nem néztem tv-t,nem olvastam újságot nem csináltam semmit,csak gitároztam,ültem a szobámban,vagy épp próbáltam nem le húzni a koncertek hangulatát.

Halk léptek hallatszottak mögülem,reméltem,hogy nem valami rajongó látott meg,bár aligha csatangolnak ilyenkor egy temetőben.Egy kéz csúszott a vállamra,fel néztem,könnyben úszó szemeimmel is ki tudtam venni,hogy körülöttem virágot szorongatva áll 4 fiú.

-Minden rendben?-kérdezte Liam,bár láttam ő is a könnyeivel küzd,Camilla olyan volt nekik mint a testvérük.

Meg töröltem a szemem,mellettem Harry szipogott csendesen,ő volt Camilla legjobb barátja,neki köszönhetem,hogy megismertem ezt a csodálatos lányt.

Mind az öten együtt mentünk ki,úgy éreztem nincs sok erőm ahhoz,hogy most vezessek,még szerencse,hogy Paul is velük jött,de ő a kocsinál maradt.Be vágódtam a hátsó ülésre,és míg hazafelé fuvarozott kifelé kémleltem az ablakon,minden utcáról volt egy vele eltöltött emlékem.

-Azt akarná,hogy boldog legyél és tovább lépj.-beszélt hozzám Zayn.

-Tudom.De nem megy.

-Menni fog,erős vagy.-biztatott Liam.

Valamiért elhittem neki,hogy képes vagyok túl lépni a gyászon,boldog akartam lenni,de még is úgy éreztem Camillával együtt a boldogságom is meghalt.Talán majd egyszer,valamikor jön egy lány aki vissza hozza a boldogságom. 

22.rész

~Harry~

-Mmm.-fúrtam arcomat a párnába,azt hittem Vanessa aki ölelget így elkaptam a derekát és magam mellé húztam.-Kérek szépen csókot.-dünnyögtem.
-Biztos akarsz?-kezdett el nevetni,egyáltalán nem az az édes csilingelő Nessás nevetés volt.Először egyik majd másik szememet is ki nyitottam és hátra hőköltem.
-Te mit csinálsz itt?-bámultam a bárgyún vigyorgó Louisra.
-Hát tudod édes Hazza. Én is ebben a szobában lakom!-visított fel sértődötten.-Mióta akarsz megcsókolni?
-Hagyjál már.-húztam a fejemre a takarót.-Azt hittem Nessa az.
-Hiányzik?-komolyodott el.
Le húztam a fejemről a takarót és fel néztem rá,lehet,hogy általában olyan mint egy őrült,rossz kisgyerek,de tud komoly is lenni,ezért (is) a legjobb barátom.
-Nagyon.-húztam el elkeseredetten a számat és az oldalamra fordultam,szégyen nemszégyen el öntötték a szememet a könnyek.
-Ugye nem sírsz?-tette kezét a vállamra.-Harry!-szólongatott.
-Nem.-préseltem ki a számon.
-Vas happenin?!-csapódott ki az ajtó,Zayn ordítva rontott be majd Niall leszállópályának nézte az ágyamat és nagy erővel vetődött rá,míg Liam csak nyugodtan be sétált.
Nem néztem senkire,arcomat bele fúrtam a párnába és ismét  magamra húztam a takarót.
-Hé,mi van haver?-lépett az ágyhoz Zayn.
-Semmi.-dünnyögtem a párnába.
Éreztem magamon,hogy mindenki engem néz,egyfelől idegesített,hogy mindenki engem bámul de jól esett,hogy foglalkoznak velem.
Mellettem be süppedt az ágy,ki kukucskáltam,körülöttem ültek az ágyon és csak csendben néztek rám.
-Mi van?-néztem végig rajtuk.
-Jól vagy?-nézett rám gondterhelten Niall.
-Igen.-nyeltem nagyot,de még így is megremegett egy kicsit a hangom.
Jövőhéten megérkezik Eleanor,Perrie és Danielle,viszont hozzám és Niall-höz nem jön senki.
-Nekünk is hiányzik Nessa.-beszélt hozzám Liam,miközben a többiek helyeslően bólogattak.
-Nem leszek ott a szülinapján.-dőltem vissza bűntudatosan a párnák közé.
Lou a hátamra tette a kezét.
-Ha Nessa nem jön Harryhez,Harry megy Nessához.-mondta nagyon bölcsen Zayn.
-Nem mehetek haza a turnéról Zayn.
-Szerintem nem arra gondolt.-kezdett vigyorogni Niall.

~Vanessa~

-Szia édes.-szólt bele mély hangján a telefonba,álmosan pislogtam ki a fejemből,a boldogságtól,hogy hallhatom a hangját ki rázott a hideg a szívem pedig őrült tempóval kezdett verni,
-Szia.-nyögtem ki.
-Aludtál?-kérdezte csendesen.
-Még nem.
A takarómat gyűrögettem és egy pontot kezdtem bámulni,nehogy a hangom megremegjen.
-Csak jó éjszakát akartam kívánni.-hallottam a vonal másik végéről.-A srácok puszilnak.
-Nektek meg jó reggelt.-mosolyogtam.-Én is titeket.
-Hiányzol.-csuklott el a hangja.
Tágra nyílt szemekkel meredtem magam elé,sír,miattam.A háttérből meghallottam a fiúk hangját.
-Harry. Ne sírj.-töröltem le időközben ki buggyanó könnyeim.-Te is hiányzol.
-Vanessa,be tudsz lépni skypra?-vette át a telefont Zayn.
-Persze.-bólintottam,bár nem látják.-Mindjárt leszek.
-Hagyd már,biztos fáradt.-hallatszott be Harry hangja.
-Oké,mindjárt beszélünk.Szia.-nyomta ki a telefont.
Le rúgtam magamról a takarót és a laptopomért kaptam,be kapcsoltam és 2 perc múlva már be jelentkeztem Skypra.
-Szia.-mosolygott bele a kamerába,Zayn,Niall és Liam.
-Sziasztok.
-Nem akartunk fel zargatni,csak Harry kiakadt egy kicsit,és...-magyorázkodott Niall.
-Nincs semmi baj,hol van?
-Mindjárt jön!-kiabált valahonnan Loui.
-Hagyjál már,látszik,hogy sírtam!
-Harold Edward Styles!Vonszold ide a fenekedet a kamera elé!-emeltem fel a hangom,hátha maghallja.
-Vanessa bekeményít.-nevetett Liam.
Nem sok kellett,már ott is ült ő és Loui is a többiek között.
-Mi most megyünk.-pattantak fel egyszerre.-Szia Nessa,szeretünk.
-Én is titeket.-mosolyogtam,ők pedig ki mentek.
Harry csak le hajtott fejjel ült a kamera előtt és a szemét törölgette.
-Jól vagy?-nyögtem.
Szerettem volna ott lenni vele és megölelni,de így csak én is majdnem sírtam.
-Igen.-erőltetett mosolyt az arcára és fel nézett.-Nem tudom mi lett velem.
Meg törölte az arcát és most már mosolyogva nézett.
-Nem kellene készülődnöd?
-Majd szólnak a fiúk,neked nem kellene inkább aludnod?
-Nem.Majd alszok,most nem vagyok fáradt.
-Mi van a suliban?-érdeklődött.
-Hmm,semmi érdekes.
-Kicsim,ugye senki nem bánt téged miattam?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Vanessa,ha haza megyünk Londonba,szeretnélek majd elvinni Holmes Chapelbe és bemutatni anyáéknak.
Le dermedve bámultam magam elé. Harry be akar mutatni a családjának.
-Nem korai ez?-hajtottam le a fejem.
-Szeretlek.
Bele túrtam a hajamba és fel emeltem a fejem.
-Rendben,én is szeretlek.
-Harry.-hallatszott be Paul hangja.-Te még nem öltöztél fel?!-rivallt rá.-Nem igaz,hogy a twittert fontosabbnak érzed mint,hogy időben odaérjetek arra az interjúra!
-Nem twitterezek.
-Nem érdekel mit csinálsz!Öltözz fel!
-Jól van már.Tök jó lenne ha nem ordibálnál velem a barátnőm előtt!
*Csend*
-Öltözz fel.
-Mennem kell.-sóhajtott.-Jó éjszakát.
-Köszi.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.

~~~~

-Jó reggelt.-mosolygott rám az ajtóból Chelsea.

-Te mit csinálsz itt?-bámultam rá,hiszen nem szokott elém jönni.-Neked is.

-Tegnap este hívott Niall,hogy Harry sírt.Jól vagy?

-Igen.-ültem le és fel küzdöttem a lábamra a cipőt.

Fel kaptam a táskámat,be zártam az ajtót és együtt indultunk a suli felé.Fáradt voltam és nyűgös is,csendben sétáltunk fel a lépcsőn,be a hangos terembe.Le tettem a táskám,elő szedtem a matek könyvem és át néztem az előző órai anyagot.

-Talán valami baj van?-lépett a padom mellé Hilary,együtt érzést színlelve.-Nem tán kidobott Styles?

-Csalódást kell okoznom mert nem.-motyogtam magam elé.

-Hagyd már békén Hilary,mit ártott neked?-kelt a védelmemre Josh.

Küldtem felé egy hálás pillantást majd figyelmen kívül hagyva Hilaryt és a "barátnőit" újból a könyvnek szenteltem a figyelmem.

21.rész

Sziasztook! :)

Nem fogok "hisztizni" a komment ügyön,majd írtok ha úgy érzitek! :) A történetről: lehet nem erre számítottatok,de 2 napja próbálok túl lenni 1 bizonyos részen de nem megy,így kicsit változtattam.

Jó olvasást! 

xx

~Harry~

Fáradtan estünk be a szállodai szoba ajtaján,Louis-val voltam egy szobába de most mindenki ide jött be,furcsa,hogy bár otthon is mindenkinek van saját háza,még is mindenki nálunk lakik,ez itt sem változott.Fárasztó volt ez a mai nap,a kanapéra dőltem és azonnal az ölembe vettem a laptopom.

10 perc múlva skypon vagyok.

Küldtem el az sms-t Vanessának,remélve,hogy gépközelben van és ha még kamerán keresztül is,de láthatom egy kicsit.Be léptem,és láss csodát,ő már online volt.

~Vanessa~

-Szia édes.-mosolygott bele a kamerába és fel ült a kanapén,amelyen eddig el nyúlt.

-Szia.-mosolyodtam el,a nap folyamán először teljesen őszintén.

-Vanessával beszélsz?-hallottam meg Liam hangját.

Egyszerre vetődtek le Hazza mellé és mind a 4 fiú kíváncsian nézett a kamerába.

-Igen,Louis légszíves ne könyökölj bele a gyomromba.-nyögdécselte göndör hajú barátom.

-Bocsi szívem.-biggyesztette le a száját.

-Sziasztok srácok.-mosolyogtam rá mindannyiukra.

-Szia Nessa.-mondták kórusban.

-Milyen napotok volt?-kérdeztem.

-Fárasztó.-húzta el a száját Hazza.

-De nagyon jó volt,aranyosak az itteni rajongók.-beszélt közbe Nialler.

-Mindenhol aranyosak a rajongók.-folytatta Zayn.

-Hogy vagy?-mosolygott Liam.

-Hiányoztok.

-Te is hiányzol kicsim.-nézett bele a kamerába Harry.

-Eszel eleget?-kérdezte a szőke tag.

-Igen pocak,eszek.-nevettem el magam.

-Attól nősz majd nagyra.

-Én már nem hiszem,hogy fogok nőni.

-Nem is kell,így olyan aranyos.-vigyorgott Louis.-Egyél sok répát attól még nőhetsz.A répa jó.

-Tudom,hogy a répa jó Lou.-mosolyogtam.-Milyen Boston?

-Eszméletlen,nagyon szép város,sajnos holnap után már megyünk is el innen a következő helyszínre.-beszélt Zayn.

-Busszal megyünk.-lelkesedett Liam.-Délelőtt megérkezett a turnébusz is.

-Hagynátok engem is szóhoz jutni?-nevetett Harry.-Ő az én barátnőm.
-Bocsi.-mondták kórusban.
-Megyünk mi is beszélünk a többiekkel.-állt fel először Liam.
-Igen,igen.-helyeselt Niall.
-Szia Vanessa.-dobált puszikat Louis.
-Legyél jó kislány.-Zayn
-Sziasztok fiúk.-integettem.
Ajtócsukódás hangja jelezte azt,hogy el hagyták a szobát.2 hete,hogy elutaztak,azóta minden nap csak telefonon beszélünk,vagy skypon. Ezt a 2 hetet eddig még elszenvedtem,be jártam dolgozni és a lányokkal lógtam,viszont amikor itthon egyedül maradtam akkor elő jött minden.Sokszor sírtam magam álomba,és amikor épp nem kellett dolgozni mennem,a napot az ágyamban töltöttem.
-Most úgy szeretnék ott lenni.-szólalt meg.-Hiányzol.
Nagy levegőt vettem,a hangom kicsit megremegett.
-Te is Hazza.
-Minden rendben?-aggódott.
-Persze.-bólintottam,pedig ő is sejtette,hogy ez nincs így.
Piszkosul szerettem volna megölelni,megcsókolni vagy csak egy pillanatra látni őt ahogy az ajtóban megáll a kék zakójában,a fehér elhasználódott Converse cipőjében és rám mosolyog.Nem mondtam el ezeket neki mert képes lett volna,hogy repülőre ül és vissza jön értem.
-Hahó,itt vagy?-nevetett.
-Jajj igen,bocsi,csak elgondolkoztam.
-Min gondolkoztál kicsim?
-Semmi,nem érdekes.-ráztam meg a fejem és rá mosolyogtam.
-Ma dolgoztál?
Tudtam,hogy csak azért kérdezi,hogy addig is ne gondoljunk arra,hogy milyen messze vagyunk egymástól és ne is arról beszéljünk.

~~~~ 

1 hónappal később:
Évek óta most először kisebb gyomorideggel indultam el az iskolába.
Szeptember 1.
Hivatalosan is elkezdődött az iskola,utálatos egy nap ez.Mondjuk mostanában minden nap az számomra,most legalább lesz mivel elfoglalnom magam és nem fogok Harryre gondolni.Másfél hónapja utaztak el a fiúk,azóta megszenvedem minden napomat,mondhatni túléltem ezt a másfél hónapot nélkülük.
Fel húztam a cipőmet,telefonom a táskámban csörömpölni kezdett.

Under the lights tonight
You turned around, and you stole my heart
With just one look, when I saw your face
I fell in love
It took a minute girl to steal my heart tonight
With just one look, yeah
I waited for a girl like you

Harry csengőhangja...el dobtam a kezemben tartott cipellőt és ki kaptam a táskámból a telefonom.

-Szia baby.-hallottam meg a hangját.

-Harry!De örülök,szia édes.

-Gondoltam felhívlak mielőtt mész.

-Nektek nem koncert lesz,úgy 10 perc múlva?-pillantottam az órára.

Ott már este van.

-Az 10 perc múlva lesz,addig még tudunk beszélni egy kicsit.

-Ügyesek legyetek.

-Neked énekelek.

Mostanában az eddig laza beszélgetéseink egyre nyálasabbak lettek,ezt be tudtuk egymás hiányának.

-Én meg neked tanuljak?-szökött fel a szemöldököm.

-Akár.-hallatszott a hangján,hogy mosolyog.

-Hát akkor én meg neked tanulok Hazza.

-Hiányzol.-komolyodott el.

-Te is.-túrtam bele ki engedett barna hajamba.

-Még 2 hónap,nem bírom ki.

-Dehogynem,ott vannak a fiúk,és tudod,hogy azok a lányok is számítanak rád.

-Tudom,de 2 hét múlva LA-be megyünk és jobb lenne ha itt lennél.

-5 perc múlva kezdés.-hallatszott.

-Most le kell tennem,mindjárt kezdünk.

-Rendben,ügyesen.

-Oké,te is ügyes legyél,szívd magadba a tudományt.-nevetett.

-Megpróbálom,szeretlek.

-Én is baby. Szia.

-Szia,puszilom a fiúkat is.

-Átadom.

Ki nyomta,ennyi volt aznapra a beszélgetésünk,esetleg majd ha én haza érek és ők felébrednek majd tudunk beszélni skypon. Fel húztam a másik lábamra is a cipőm,a székről el vettem a táskám és ki léptem az ajtón.

A kávézó előtt,találkoztunk Chelsea-vel.

-Te is annyira ideges vagy mint én?-hajtotta le szőke buksiját és a körméről kapargatta a lakkot.

-Ha a fiúkra célzol akkor igen.

-Hilary ki fog csinálni.-húzta el a száját.

Hilary: az osztály menő,tehetséges,szép és rohadtul elszállt,egoista lánya.Azt hiszem az ilyenek minden angol iskolában megtalálhatóak,ő ahhoz a fajhoz tartozik aki irigységből még kötekszik is.

-Szard le,ő nem jár Niall Horannal,de még csak nem is ismeri a fiúkat.Csak irigy.

Lassan oda értünk a sulihoz,most már csak fel a lépcsőn és be a 133-as terembe,és megérkeztünk.Kintről mér hallatszott a fiúk kiabálása,ki nyitottam az ajtót,senki nem nézett fel,Hilary a talpnyalóival,név szerint: Isabelle,Ashley és Lindsey,a padon ültek és pletykáltak,extra mini szoknyájuk felcsúszott amin a fiúk legeltették a szemüket.

Chelsea-vel a 2.-sor két egymás mellett lévő padját el foglaltuk.

Úgy éreztem mindenki minket bámul.

-Jajj.-csapta össze a tenyerét Hilary.-Kérhetek autogramot?-billegett oda a 10 centis magassarkújában.

Chels meghúzta magát a padjában,viszont én már nem tettem ezt.Indítsuk jól az évet.

-Ki ne törd a lábad Hilary.-vetettem oda szőke libának.

-Nocsak,de nagy szád lett.

-Te se változtál sokat,ugyanaz a szemét dög vagy.

Blake felröhögött.

-Ne hagyd magad Vanessa.-húzta össze a szemöldökét nevetve.

-Csak hogy tudd,attól,hogy ilyen kis sztárocska pasitok van.-nézett először rám majd Chelsea-re.-Ugyanazok a kis szerencsétlenek vagytok.-erre a mondatára egyszerre röhögött fel a többi 3 hasonló lány.

-Neked viszont ahogy tudom semmilyen barátod nincs.

-Megtenné,hogy le ül Ms.Austin?-lépett be a terembe Mr.Black.

Az osztályban mindenki elhallgatott,Hilary a helyéhez billegett,a többiek pedig le szálltak a padról és a székekre ültek.Óra közepén egy kis papírgalacsin landolt előttem.

Jól megmondtad neki :D.

       x.Chelsea

Rá mosolyogtam,majd újból a töri könyvemnek és a tanulásnak szenteltem magam.

Chelsea Mason 

Hilary Austin

Isabelle Cambell

Ashley Stevens

Lindsey Davis

20.rész

Sziasztok!!
Én teljesen sokkot kaptam,gyerekek! A One Direction jönni fog Budapestre!Az még kérdéses,hogy mikor,de a srácok megerősítették! :') Én most nagyon sírok,tuti,hogy ott leszek! :)
A részt lehet,hogy nyálasnak fogjátok találni,de ilyen is kell.jó olvasást és mindenkinek jó pihenélst hétvégére! :) <3

xx

Szó szerint belefájdultam amikor meghallottam az ébresztőjét.

-Ne.-fúrtam arcomat dünnyögve a mellkasába és hozzá bújtam.

Valahogy éreztem,hogy ez neki is olyan nehéz mint nekem,nagyot sóhajtott és arcát a vállamba fúrta,kezét a derekamra tette és ujjaival lassan végig simított rajta.

A tegnap este történtek eléggé megleptek,Ő kért ENGEM arra,hogy ne tegyük meg.A percek egyre gyorsabban teltek,egyre kevesebb időt lehettem már vele.Szorosan át öleltem és amennyire csak tudtam hozzá bújtam,izmos karjaival átölelt és apró puszit adott a hajamra.

-Ígérd meg,hogy megvársz.Kérlek.-suttogott,miközben mélyen a szemembe nézett.

-Várni fogok.

Ujjainkat össze fűztük,és megcsókolt.Egyre jobban elmélyültünk egymásban,a hátamra fordultam ő pedig fölém gördült.

-Szeretlek,vissza fogok jönni.

-Én is,tudom,hogy visszajössz majd Londonba Harry. 

-Nem csak Londonba,hozzád!

~Liam~

-Liam,most már fel kell öltöznöd.-szólt hozzám gyengéden gyönyörű barátnőm.

-Tudom.-dörmögtem ki a tenyereim alól.

-Csinálok neked kávét.-nyomott puszit az arcomra.

-Tündér vagy.-húztam vissza egy csókra.

Mint minden fiú akinek barátnője van,én is legeltettem egy kicsit rajta a szemem míg felkapta a földről a pólóját és ki ment.Nagy nehezen fel ültem és magamhoz vettem a telefonom.

-Szia Liam.-szólt bele egykedvűen a göndör hajú barátom.

-Szia,felkeltél már?

-Nem.

-Harry,tudom,hogy nem akarod őt itt hagyni.

-Tényleg? Én úgy tudom,hogy pár hét múlva Dani és El utánunk jönnek,hozzám viszont ő nem jön.-háborgott.

-Hazza.-szólítottam a becenevén,amit még én találtam ki.

-Tessék?

Szinte láttam magam előtt őt,ahogyan hozzá bújik a barátnőjéhez,rég volt már ilyen boldog mint az utóbbi időben vele.

-Tudom,hogy nehéz lesz őt itt hagynod.De azok a lányok számítanak ránk,szeretnek minket és nem hagyhatod se őket,se minket cserben.

-De ez olyan szar.-csuklott el a hangja.

-Fél 10-re legyél a repülőtéren.

-Ott leszek.-sóhajtott.-Szia.

-Szia Harry.

~Vanessa~

Maga után húzva a bőröndöt,lépkedtünk előre a repülőtéren,szorosan fogtam a kezét,majd meg állt egy ponton,ahonnan nem szándékozott tovább menni.Megpillantottam a tömegben Zaynt és Perriet,tőlünk kicsit távolabb igencsak elmélyültek egymás szájában.

Még jobban kapaszkodtam belé,felé fordultam és a mellkasába temettem a fejem,oda értek hozzánk,Zayn megölelgetett majd újra visszafurakodtam Harry karjai közé,nem pillantva senkire és semmire,egyedül őt akartam érezni,hallani és látni.

A hajamat simogatta,újabb ismerős hangokra lettem figyelmes majd fél percen belül egy másik kar is körém fonódott,fel néztem rá.Louis ölelt át.

-Szia Boo Bear.-erőltettem halvány mosolyt az arcomra.

-Szia manó,ne legyél ennyire elkenődve.

-Megpróbálok.

El engedtem Harryt,El hozzám lépett és átölelt.

-Maradj erős.-suttogta a fülembe.

Már így is rohadtul marták a szemeim a könnyek,most ki is gördültek.

-Olyan nehéz.

Harry erős kezei újból körém fonódtak,arcomat elrejtettem fehér pólójában.Éreztem magamon a többiek sajnálkozó pillantásait.

A következő Liam és Dani volt.

-Jól vagy?-ölelt át kedvesen a lány és végig simított a hátamon.

-Nem.-töröltem meg az arcom.

-Hamar el fog telni ez a pár hónap.-próbált nyugtatgatni.-Míg ők turnéznak,majd jössz velünk vásárolni meg elmegyünk mindenfele.

-Aranyos vagy Dani.-erőltettem mosolyt az arcomra.

El engedett,pillantásom a barátjára vándorolt és automatikusan bújtam az ő karjai közé is.

-Vigyázz rá kérlek,mindenkire vigyázz!

-Te is.-ölelt magához.

A válla felett pillantottam meg az utolsó,szőke tagot amint Chelsea-vel az oldalán ős is eléggé elkenődve lépkedett felénk.

-Sziasztok.-állt meg.

Egyszerre köszöntünk neki,valamiért ő is elsőnek elém lépett.

-Mizu pocak?-néztem fel az ír srácra.

-Csáó Törpilla.-mosolyodott el.

-Hiányozni fogsz.-öleltük át szorosan egymást.

-Srácok,lassan indul a gépünk.-szólalt meg csendesen Liam.

Vissza mentem Harry oldalára,le hajolt hozzám és gyengéden megcsókolt.

-Szeretlek.-suttogtam ajkai közé,hogy csak ő hallja.

El engedte a bőröndöt ami hangos csattanással ért földet,másik karját is a derekam köré fonta.

-Köszönöm,hogy felforgattad az életem. Mindegyikőtöknek köszönöm.

-Ne kezdj el búcsúzkodni.Nem tudok,és nem is akarok.

-Harry mennünk kell.-fogta meg a karját Lou.

Mind a tízen összeölelkeztünk,eddig fel sem tűnt,hogy villognak a fényképezőgépek,őszintén most ez érdekelt legkevésbé.Kezünk még mindig egymásét szorította majd ahogy lépkedett,lassan el kellett engednünk.

Eleanor vállán sírtam,folytonosan vissza tekingettek ránk,Harry sarkon fordult és gyors lépésekkel haladt át a tömegen,meg indultam felé és utoljára öleltem át.

-Nem mondtam,hogy én is szeretlek.Imádlak.-zárt a karjaiba.-Ne sírj.

Kezét az arcomra tette,le törölte a könnyeimet és megcsókolt,ebbe a csókba bele adtunk mindent,az összes egymás iránt érzett szelemet bele sűrítettük.Már nem sírtam,nem,mert bíztam benne,abban,hogy be tartja amit mondott,és vissza fog jönni hozzám.

Megfordult,és a többiek után szaladt én pedig büszkén emelt fővel néztem utána,hiszen a barátom és a legjobb barátaim most indultak Amerikába turnézni.

Tudtam,hogy miest egyedül leszek otthon,hülyére fogom bőgni magam,de most nem.Együtt mentünk ki a lányokkal a repülőtérről, fel néztem a fölöttünk elszálló,One Direction magángépre,egyszerre voltam szomorú,ugyanakkor mérhetetlenül büszke rájuk.Telefonom rezegni kezdett a zsebemben,Dani Chelsea-t próbálta nyugtatni míg El csak le hajtott fejjel lépkedett,Perrie pedig mintha mi sem történt volna,a telefonján csacsogott.Kíváncsian nyitottam meg a Hazzától kapott sms-t,egyetlen szó állt benne.
Hiányzol! <3 
Ajkaimat összeszorítottam,erősen fogtam a telefont és újra az égre néztem,a repülő már csak a távolban látszott.
Te is! <3
Pötyögtem be a választ,telefonomat a zsebembe csúsztattam és bele karoltam Eleanorba.
-Mindig olyan nehéz őket elengedni.-szólalt meg.-Először én is azt hittem,hogy majd Lou talál egy jobbat nálam,de visszajött. Harry is vissza fog jönni hozzád.

~Harry~

Paul hozzánk intézett szokásos beszédén kívül csend volt,Niall csak bámult ki az ablakon úgy,ahogyan egész idáig én is tettem,Liam zenét hallgatott,Zayn ki terülve az üléseken aludt,Louis pedig mellettem olvasott valamit.Miután Paul befejezte a hegyi beszédet és ki vonult,Louis össze csukta a könyvet és azzal a fejjel (érts:most aztán kifaggatlak) nézett rám.

-Szóóval,Hazza drágám,végérvényesen is megcsaltál?

-Nem.-válaszoltam,legjobb barátom kérdésére és újból kifelé kezdtem nézni, kisebb harcolás után enyém lett az ablak felőli ülés.

-Mond el az igazat,Louis bácsinak.

-Nem feküdtünk le Louis!-csattantam fel,pedig egyáltalán nem így akartam.

Niall felém kapta a fejét,arcán perverz mosoly terült szét és megrázta szőke fejét.

-Meséld ezt be a répának!Tudom,hogy ő is megvolt!-hajolt visítva az arcomba,már azt hittem,hogy végérvényesítés képen meg is fejel.

-Higgy amit akarsz Louis William Tomlinson!Én az igazat mondtam.-fordultam sértődöttet játszva teljesen az ablak felé.

-Mi lefeküdtünk.-rántotta meg a vállát.

-Enélkül az információ nélkül is tudtunk volna élni.-beszéltem mindannyiunk,(már aki hallja ezt a beszélgetést)nevében.

Niall elfintorodott,és ő is be dugta a fülest.

-Most haragszol rám?-hajtotta fejét a vállamra.

-Nem,nem akarok bunkó lenni,bocsi.Csak most elég szar kedvem van.-kezdtem el piszkálni a telefonom.

Máskor én is vele együtt hülyéskedtem és produkáltam volna magam,most nem,egyetlen kis szikrányi kedvem nem volt a hülyéskedéshez.

-Jó lesz Amerikában.-kelt fel nagy nehezen Zayn.Nem is tudtam,hogy ébren van.-Csajok nélkül is lehet élni,különben ott is vannak elég bomba lányok.

-Ne rontsd el még jobban az én Hazzám.-szólt oda neki Louis.-Ő egy hűséges kis angyal akar lenni.

Itt döntöttem,úgy,hogy ideje lesz nekem is egy kis zenét hallgatni.

-Ébresztő szerelmem,megérkeztünk!-keltett fel édes álmomból Louis.

Nehezen nyitogattam ki a szemeim,majd miután már eléggé jól láttam,ki kapcsoltam az övet és fel álltam.

Libasorban be álltunk egymás mögé,előttem Liam állt,ő vezette a sort,mögöttem Zayn,úgy lépkedtünk ki a repülőből.A bostoni repülőtér csodálatosan szép volt,megvártuk a csomagjainkat és kifelé indultunk,hogy be vessük magunkat a a kamerák,és a mi bostoni rajongóink közé,most különösen örültem nekik,velük együtt sok ölelés jár,és a szeretethiányom csillapításaként pont megfelel az,hogy olyan lányokat öleljek meg,akik szeretnek minket,de egyenlőre még fel kellett hívnom valakiket.Az anyukám,és a barátnőm.