Sziasztook! :)
Arra gondoltam,hogy aki szeretne az bele kíváncsiskodhat a további történésekbe és tehet fel kérdéseket a történetről, itt: http://ask.fm/NessaOfficial
Nem kötelező,csak akit érdekel valami az nyugodtan kérdezzen,mindenre válaszolok.
Lehet csalódást fogok okozni ezzel a résszel,mert nem épp úgy fog alakulni ahogy azt vártátok :P
Puszi: Nessa xx
~Vanessa~
-Jó reggelt álomszuszék.-suttogott a fülembe.
Nyújtóztam egyet és mosolyogva ki nyitottam a szemem,a szívem nagyot dobbant ahogy belenéztem a zöld szempárba.
-Hoztam reggelit.-simogatta meg az arcom.
Fel ültem és magam előtt tartva a takarót oda másztam hozzá és az ölébe ülve ébredeztem.Át ölelt és adott egy puszit a számra.
-Szia.-pislogtam rá.-Mit hoztál?-szimatoltam bele a levegőbe,majd pillantásom az éjjeliszekrényt teljesen elfoglaló méretű tálcán állapodott meg,croiassant,rántotta és narancslé.Ráadásul még meleg.-Korábban felkeltél vettél croiassant és csináltál rántottát?
-Csodálkozol?-vigyorgott.-A müzli az olyan bunkóság lenne.
-Nem vagy normális.-ráztam meg nevetve a fejem.
-Naa,most miért bántasz?
-Nem kellet volna.-nyomtam puszit a szájára.-Tökéletesen megelégedtem volna a müzlivel is ha velem eszel,viszont most,hogy mondod ez tényleg hívogatóbb.Köszönöm,aranyos vagy.
-Akkor bújj vissza,mindjárt jövök.-vigyorgott.
Be fészkeltem magam az ágyba és megvártam míg visszajön,le vette a kék kockás inget amit a pólója fölé vett,ki bújt a nadrágjából és be vágódott mellém.Magunkra húzta a takarót,a poharakat le vette a tálcáról és a szekrényre tette,mert ha rajtunk múlik teljesen biztos,hogy kiborul.Az ölébe tette,akkor tűnt fel,hogy csak egy villa van a rántotta mellett,fel szúrt egy darabot és felém nyújtotta.
-Nem fogom egyedül megenni.-ráztam meg makacsul a fejem.
-Nem is úgy gondoltam.-vigyorgott.-Mond szépen á!
El nevettem magam majd engedtem,hogy a számba adja a falatot.
-Egyet a kislánynak,egyet a papának.-hülyéskedett,majd ismét felém nyújtotta.
Mire végeztünk a takarón itt-ott tojásdarabok voltak.
-Most nézd meg,kell nekünk ágyban reggelizni.-emeltem fel egy darab tojást és a tányérba löktem.
-A takaró érdekel legkevésbé.-vágta magát hasra és forgolódni kezdett rajta.
-Ne húzd le!-kaptam utána.
Magam köré csavartam és el csoszogtam a szoba másik végében heverő fehérneműm felé,magamra kaptam a bugyimat és Harry előbb levetett ingét,össze gomboltam és vissza mentem hozzá.A tojásos takarót a földön hagytam és törökülésben le ültem az ágyra.
-Neked jobban áll ez mint nekem.-ölelt át és piszkálni kezdte a felső gombot.
-Akkor ne ügyeskedj azon,hogy leveszed.-csaptam a kezére.
-Naa.-kapta el a kezem,pillanatok alatt a hátamon találtam magam,finoman az ágyhoz nyomott és farkasszemet néztünk.A kezemet pont úgy nyomta le,hogy ne fájjon de azért fogva tudjon tartani,lazított rajta én pedig ki szabadítottam az egyik kezem és a hajához nyúltam.
A csengő zavart meg,sóhajtott egy nagyot és elengedett.
-Mindjárt jövök.-nyomott puszit a számra és le sietett.
Azt hittem a fiúk lesznek,ezért mikor már hosszú percek óta lent volt,úgy döntöttem utána megyek.Az ajtóban nem várt jelenség fogadott,a lábam megingott alattam és kétségbe esetten markoltam meg a korlátot.
-Ki ez a kislány,Harry?-húzódott el tőle.
A hányinger kerülgetett ettől a nőtől,és most már Harrytől is.Ijedten fordult felém,szemembe gyűltek a könnyek míg az övében fájdalom tükröződött,le nyeltem a könnyeim és csak bámultam el-vissza közöttük.
-Tűnj el Caroline!-fordult vissza a banya felé.
-De Harry...
-Nincs de!Azt mondtam,tűnj el a házamból!
Soha az életbe nem láttam még ilyennek,a fiúkkal sem ordibált még így,pláne nem egy nővel.
-Mit tud ez a kis fruska adni neked amit én nem?Nézz már rá,csak egy kislány!
-Ne merd őt a szádra venni!Menj innen,nem vagy az anyám!Soha többet látni se akarlak!
-Hány éves?12?Mióta vagy oda a kislányokért?-vonta fel a szemöldökét és flegmán végig mért.-Az a te inged rajta?Megzavartam valamit?
-Az életemet zavartad meg!Nem velem van a baj te jössz ide,hogy zaklass!
Fel rohantam a lépcsőn,magamra kaptam a nadrágom,ki fésültem a hajam,az orromra csúsztattam a napszemüvegem egyrészt,hogy ne lássanak smink nélkül,másrészt,hogy senki ne ismerjen fel.Le szaladtam a lépcsőn,félre löktem az ajtóban még mindig ott álló nőt.Azt a nőt aki most tett tönkre mindent ami eddig jó volt.Ki rohantam az udvarra,és szaladni kezdtem a kapu felé.
-Vanessa!-kiabált utánam Harry.
Nem én vagyok a leggyorsabb futó így hamar beért és ujjait a csuklóm köré fonta.
-Ne menj el.Ez nem az volt aminek látszik.-kérlelt.
-Hagyj békén.-néztem fel rá.-Nem én akarok lenni aki közétek áll.
Meg erőltettem magam,és nem engedtem,hogy elsírjam magam,de a hangom még így is megremegett.
-Kicsim.-ölelt magához.-Ne mond ezt,te is láttad,hogy én nem akartam.
-Ha nem akartad volna,ellököd magadtól.Láttam amit láttam Harry.
Nem tudta elkerülni a figyelmem,az ajtóban álló győzedelmeskedve vigyorgó banyát.Mit eszik ezen?Egy vén szatyor.
Ki rántottam a kezem az övéből és futásnak eredtem,tudtam,hogy haza nem mehetek mert ott fog először keresni,a többieket viszont nem akartam megzavarni.Addig futottam míg nem a tüdőmbe beszorult a levegő és meg kellett állnom.Csodálatosan nézhetek ki,egy szerencsétlen lány aki a barátjának az ingében bőgve rohangál,mert a barátjának a 32 éves volt barátnője,fúj,be állított hozzá és lesmárolta.Ki húztam a zsebemből a telefont és ki kerestem benne Niall számát.
-Szia Nessa.-hallottam meg a vonal végéről a hangját,láttam magam előtt ahogy mosolyog.
A hangja teljesen nyugodtnak tűnt,úgy néz ki nem zavartam meg semmit.Itt tört el végleg a mécses,nem tudtam semmit sem mondani csak sírtam.
-Vanessa!-váltott vidámból kétségbe esetté a hangja.-Mi a baj?Jól vagy?Mi történt?
-Ca-Caroline.-csuklottam.
-Hol vagy?
-Ne-nemtudom.-szipogtam,majd fel néztem és keresni kezdtem egy utca táblát.-Valahol a Hyde park körül.
-Ne mozdulj,érted megyek.
Már csak sípolás jelezte,hogy nincs a vonalban.Kerestem egy üres padot és le ültem rá,fel húztam a lábam,átkaroltam és onnan bámultam a boldogan,gondtalanul sétáló párokat.A telefonom megállíthatatlanul csörgött a zsebemben,nem könnyen adja fel.Ki akartam kapcsolni,de mi van ha Niall hív...
Előttem pár galamb valamit csipegetett,akaratlanul is elmosolyodtam,ezóta Louis már visítozva be rontott volna közéjük.Kevinek...
Nem messze tőlem,megláttam az ismerős szőke fejet amint engem keresve idegesen nézelődik,mekkora szerencsétlen vagyok,Niallnek nincs jogsija erre miattam idejön.Meglátott,futva indult meg felém,fel álltam és el támolyogtam azt a pár métert.Szorosan a karjába zárt és elkezdett húzni a kijárat felé,nem egyedül jött,Paul várta egy fekete autóban.Be ültem hátulra ő pedig mellém.
-Minden rendben?-fordult hátra Paul.
Meg ráztam a fejem,semmi sincs rendben.
-Mi történt?-simogatta meg a hajam Niall.
-Minden rendben volt.-zokogtam fel.-Aztán csöngettek,és Caroline,Harry...
A karjaiba zárt,nem bírtam többet mondani,ebből ő rájött mi történt.Alattunk megindult az autó,nem figyeltem hova megyünk,Niall pólójába fúrtam a fejem és sírtam.Mást már nem nagyon tudok csinálni,érdekes,hogy amikor történik valami,mindig a fiúkhoz menekülök,nem tudom egyedül megoldani a problémáimat és őket fárasztom.
-Ne haragudj.-néztem fel a szőke fiúra.
Le vettem a napszemüveget.
-Nem akarlak téged fárasztani,tegyél ki otthon Paul.
-Mi?Nem!Nem fogsz egyedül otthon maradni,jössz hozzám.Ne is próbálj meg ellenkezni.
-Igaza van,sajnálom Vanessa de nem tehetlek ki úgy,ha egyedül vagy.
-Csodálkozol?-vigyorgott.-A müzli az olyan bunkóság lenne.
-Nem vagy normális.-ráztam meg nevetve a fejem.
-Naa,most miért bántasz?
-Nem kellet volna.-nyomtam puszit a szájára.-Tökéletesen megelégedtem volna a müzlivel is ha velem eszel,viszont most,hogy mondod ez tényleg hívogatóbb.Köszönöm,aranyos vagy.
-Akkor bújj vissza,mindjárt jövök.-vigyorgott.
Be fészkeltem magam az ágyba és megvártam míg visszajön,le vette a kék kockás inget amit a pólója fölé vett,ki bújt a nadrágjából és be vágódott mellém.Magunkra húzta a takarót,a poharakat le vette a tálcáról és a szekrényre tette,mert ha rajtunk múlik teljesen biztos,hogy kiborul.Az ölébe tette,akkor tűnt fel,hogy csak egy villa van a rántotta mellett,fel szúrt egy darabot és felém nyújtotta.
-Nem fogom egyedül megenni.-ráztam meg makacsul a fejem.
-Nem is úgy gondoltam.-vigyorgott.-Mond szépen á!
El nevettem magam majd engedtem,hogy a számba adja a falatot.
-Egyet a kislánynak,egyet a papának.-hülyéskedett,majd ismét felém nyújtotta.
Mire végeztünk a takarón itt-ott tojásdarabok voltak.
-Most nézd meg,kell nekünk ágyban reggelizni.-emeltem fel egy darab tojást és a tányérba löktem.
-A takaró érdekel legkevésbé.-vágta magát hasra és forgolódni kezdett rajta.
-Ne húzd le!-kaptam utána.
Magam köré csavartam és el csoszogtam a szoba másik végében heverő fehérneműm felé,magamra kaptam a bugyimat és Harry előbb levetett ingét,össze gomboltam és vissza mentem hozzá.A tojásos takarót a földön hagytam és törökülésben le ültem az ágyra.
-Neked jobban áll ez mint nekem.-ölelt át és piszkálni kezdte a felső gombot.
-Akkor ne ügyeskedj azon,hogy leveszed.-csaptam a kezére.
-Naa.-kapta el a kezem,pillanatok alatt a hátamon találtam magam,finoman az ágyhoz nyomott és farkasszemet néztünk.A kezemet pont úgy nyomta le,hogy ne fájjon de azért fogva tudjon tartani,lazított rajta én pedig ki szabadítottam az egyik kezem és a hajához nyúltam.
A csengő zavart meg,sóhajtott egy nagyot és elengedett.
-Mindjárt jövök.-nyomott puszit a számra és le sietett.
Azt hittem a fiúk lesznek,ezért mikor már hosszú percek óta lent volt,úgy döntöttem utána megyek.Az ajtóban nem várt jelenség fogadott,a lábam megingott alattam és kétségbe esetten markoltam meg a korlátot.
-Ki ez a kislány,Harry?-húzódott el tőle.
A hányinger kerülgetett ettől a nőtől,és most már Harrytől is.Ijedten fordult felém,szemembe gyűltek a könnyek míg az övében fájdalom tükröződött,le nyeltem a könnyeim és csak bámultam el-vissza közöttük.
-Tűnj el Caroline!-fordult vissza a banya felé.
-De Harry...
-Nincs de!Azt mondtam,tűnj el a házamból!
Soha az életbe nem láttam még ilyennek,a fiúkkal sem ordibált még így,pláne nem egy nővel.
-Mit tud ez a kis fruska adni neked amit én nem?Nézz már rá,csak egy kislány!
-Ne merd őt a szádra venni!Menj innen,nem vagy az anyám!Soha többet látni se akarlak!
-Hány éves?12?Mióta vagy oda a kislányokért?-vonta fel a szemöldökét és flegmán végig mért.-Az a te inged rajta?Megzavartam valamit?
-Az életemet zavartad meg!Nem velem van a baj te jössz ide,hogy zaklass!
Fel rohantam a lépcsőn,magamra kaptam a nadrágom,ki fésültem a hajam,az orromra csúsztattam a napszemüvegem egyrészt,hogy ne lássanak smink nélkül,másrészt,hogy senki ne ismerjen fel.Le szaladtam a lépcsőn,félre löktem az ajtóban még mindig ott álló nőt.Azt a nőt aki most tett tönkre mindent ami eddig jó volt.Ki rohantam az udvarra,és szaladni kezdtem a kapu felé.
-Vanessa!-kiabált utánam Harry.
Nem én vagyok a leggyorsabb futó így hamar beért és ujjait a csuklóm köré fonta.
-Ne menj el.Ez nem az volt aminek látszik.-kérlelt.
-Hagyj békén.-néztem fel rá.-Nem én akarok lenni aki közétek áll.
Meg erőltettem magam,és nem engedtem,hogy elsírjam magam,de a hangom még így is megremegett.
-Kicsim.-ölelt magához.-Ne mond ezt,te is láttad,hogy én nem akartam.
-Ha nem akartad volna,ellököd magadtól.Láttam amit láttam Harry.
Nem tudta elkerülni a figyelmem,az ajtóban álló győzedelmeskedve vigyorgó banyát.Mit eszik ezen?Egy vén szatyor.
Ki rántottam a kezem az övéből és futásnak eredtem,tudtam,hogy haza nem mehetek mert ott fog először keresni,a többieket viszont nem akartam megzavarni.Addig futottam míg nem a tüdőmbe beszorult a levegő és meg kellett állnom.Csodálatosan nézhetek ki,egy szerencsétlen lány aki a barátjának az ingében bőgve rohangál,mert a barátjának a 32 éves volt barátnője,fúj,be állított hozzá és lesmárolta.Ki húztam a zsebemből a telefont és ki kerestem benne Niall számát.
-Szia Nessa.-hallottam meg a vonal végéről a hangját,láttam magam előtt ahogy mosolyog.
A hangja teljesen nyugodtnak tűnt,úgy néz ki nem zavartam meg semmit.Itt tört el végleg a mécses,nem tudtam semmit sem mondani csak sírtam.
-Vanessa!-váltott vidámból kétségbe esetté a hangja.-Mi a baj?Jól vagy?Mi történt?
-Ca-Caroline.-csuklottam.
-Hol vagy?
-Ne-nemtudom.-szipogtam,majd fel néztem és keresni kezdtem egy utca táblát.-Valahol a Hyde park körül.
-Ne mozdulj,érted megyek.
Már csak sípolás jelezte,hogy nincs a vonalban.Kerestem egy üres padot és le ültem rá,fel húztam a lábam,átkaroltam és onnan bámultam a boldogan,gondtalanul sétáló párokat.A telefonom megállíthatatlanul csörgött a zsebemben,nem könnyen adja fel.Ki akartam kapcsolni,de mi van ha Niall hív...
Előttem pár galamb valamit csipegetett,akaratlanul is elmosolyodtam,ezóta Louis már visítozva be rontott volna közéjük.Kevinek...
Nem messze tőlem,megláttam az ismerős szőke fejet amint engem keresve idegesen nézelődik,mekkora szerencsétlen vagyok,Niallnek nincs jogsija erre miattam idejön.Meglátott,futva indult meg felém,fel álltam és el támolyogtam azt a pár métert.Szorosan a karjába zárt és elkezdett húzni a kijárat felé,nem egyedül jött,Paul várta egy fekete autóban.Be ültem hátulra ő pedig mellém.
-Minden rendben?-fordult hátra Paul.
Meg ráztam a fejem,semmi sincs rendben.
-Mi történt?-simogatta meg a hajam Niall.
-Minden rendben volt.-zokogtam fel.-Aztán csöngettek,és Caroline,Harry...
A karjaiba zárt,nem bírtam többet mondani,ebből ő rájött mi történt.Alattunk megindult az autó,nem figyeltem hova megyünk,Niall pólójába fúrtam a fejem és sírtam.Mást már nem nagyon tudok csinálni,érdekes,hogy amikor történik valami,mindig a fiúkhoz menekülök,nem tudom egyedül megoldani a problémáimat és őket fárasztom.
-Ne haragudj.-néztem fel a szőke fiúra.
Le vettem a napszemüveget.
-Nem akarlak téged fárasztani,tegyél ki otthon Paul.
-Mi?Nem!Nem fogsz egyedül otthon maradni,jössz hozzám.Ne is próbálj meg ellenkezni.
-Igaza van,sajnálom Vanessa de nem tehetlek ki úgy,ha egyedül vagy.
~Harry~
-Liam?Liam,ott van Vanessa?-járkáltam telefonnal a kezemben,körbe körbe a nappaliban.
-Nincs,történt valami?
-Idejött Caroline.-túrtam bele idegesen a hajamba.-Csak úgy megcsókolt,ő meg pont akkor jött le a lépcsőn,és ordibáltam,elment.-csuklott el a hangom.
Ez az Harry,nem elég,hogy elbasztad még kezdj el bőgni is.
-Felhívom Louist,szia.-nyomtam ki.
Megkerestem Louis számát,rá nyomtam a hívásra.
-Sziaa szííveeem!-visított.
-Lou,ott van Nessa?
-Nincs,miért lenne itt?-vált komollyá a hangja.
Neki is elmagyaráztam mi történt,majd tovább pörgettem Niall számához.Nem vette fel,vagy ott van Vanessa,vagy valami dolga van...
Megpróbáltam Zaynt,de ott sem volt.Marad Niall,fel kaptam a cuccom,be zártam az ajtót,és ki álltam az Audimmal,a megengedett sebességet átlépve száguldottam.Először azt néztem meg,hogy hazament-e de az ajtó zárva volt,rá tenyereltem a csengőre de semmi,be se engedne,felesleges volt idejönnöm.El hajtottam a szőke tagunk házáig,be csöngettem,hallottam,hogy le dübörög a lépcsőn majd kulcszörgés és megjelent az ajtóban,kezében egy szendviccsel.A szeméről már láttam,hogy jó helyre jöttem.
-Be jöhetek?-szegeztem tekintetemet a cipőmre.
Ki lépett,be csukta maga mögött az ajtót és kérlelően nézett rám.
-Hagyd egy kicsit. Chelsea fent van vele.
A falba tudtam volna verni a fejemet,bele túrtam a hajamba a hajamba és segélykérőn néztem rá.
-Nyugodj meg.-tette kezét a vállamra.-Tudom,hogy mi történt.Meg fog bocsájtani.
-De mi van ha nem? Mi van ha Caroline miatt fog velem szakítani?Akkora barom vagyok.
Kék szemeivel az arcomat fürkészte egy pillanatig majd ki nyitotta az ajtót és be tolt maga előtt.
-Be jöhetek?-szegeztem tekintetemet a cipőmre.
Ki lépett,be csukta maga mögött az ajtót és kérlelően nézett rám.
-Hagyd egy kicsit. Chelsea fent van vele.
A falba tudtam volna verni a fejemet,bele túrtam a hajamba a hajamba és segélykérőn néztem rá.
-Nyugodj meg.-tette kezét a vállamra.-Tudom,hogy mi történt.Meg fog bocsájtani.
-De mi van ha nem? Mi van ha Caroline miatt fog velem szakítani?Akkora barom vagyok.
Kék szemeivel az arcomat fürkészte egy pillanatig majd ki nyitotta az ajtót és be tolt maga előtt.
~Niall~
Ahogy ott állt előttem annyira védtelennek tűnt,Harry amúgy is nagyon érzékeny,de most különösen annak tűnt,mintha bármelyik pillanatban sírni kezdett volna.Nem szeretem sírni látni az embereket.Ilyen állapotban nem mondhatom neki,hogy menjen el,ő a barátom,úgy ahogy Vanessa is.Kezemet a kilincsre tettem és be toltam maga előtt,hálásan nézett rám majd a kanapéra ült és arcát a kezébe temette.
-Honnan tudta meg hol lakok? Miért nem hagy már békén?-nézett fel rám,mintha én választ tudnék adni a kérdéseire.
A szendvicsemet le tettem a pultra,most először életemben éreztem úgy,hogy most már egy falatot se tudok legyűrni.
-Odajött és csak úgy megcsókolt,én meg azt se tudtam mi van és elbasztam Niall,mindent elbasztam.-csuklott el a hangja.-Olyan boldog voltam,erre odajött és mindent tönkretett.
Mit kell ilyenkor csinálni? Olyan béna vagyok ilyen helyzetben.
A válla rázkódott,göndör haja kicsit csapzottan tapadt a tarkójához.Át öleltem a vállát,hátha megnyugszik,csöngettek.
Óvatosan le fejtettem magamról és az ajtóhoz mentem,a többiek álltak előttem és tágra nyílt szemekkel meredtek a kanapén zokogó Harryre.
-Mi történt?-rontott be Louis majd egyből hozzá sietett és vigasztalni próbálta.
-Elbasztam Lou.-csapott ököllel a combjára.-Megint elbasztam,Caroline hibája,ő jött oda.
Erősen megmarkolta a kezét és le szorította,hiszen minden kimondott szó után egy erős ütést mért a lábára.Le rogytam az asztalhoz,utálom ha ez van,szar így látni a barátaim,először Vanessa,most Harry.
-Niall.-éreztem meg egy kezet a vállamon,felpillantva Liam nézett le rám,majd ki húzott egy széket és le ült velem szemben.-Elmondod,hogy most mi van?
-Nem tudom,Vanessa fent van Chelsea-vel meg egy doboz jégkrémmel.Azt látod Harryvel mi van.Annyit tudok,hogy Caroline elment Harryhez reggel és megcsókolta,Nessa meg pont akkor ment le és mindent látott.Nem tudom mi van Liam,zokogva hívott fel és Paul-val mentem érte a Hyde Parkhoz.
-Nem tudom ti mit gondoltok.-lépett be Zayn.-De én most annak ellenére is,hogy nő,meg tudnám fojtani Carolinet. Egy 32 éves felnőtt nőnek nem így kéne viselkedni,Harry vagy akármelyikünk, hozzá képest csak egy kisfiú.
-Zaklatásért nem lehet feljelenteni?-néztem rá Liamre.
-Lehet,de amennyire ismerem úgy sem fogja.
A nappaliból Louis hangos Harryhez intézett szavai hallatszottak,ilyenkor látszódik igazán,hogy ő köztünk a legidősebb.
