2014. január 11., szombat

A legérzelmesebb blog díj

Sziasztok! :)
Igen, már megint, még mindig itt vagyok... 
Ezúttal ismét egy díjjal, ugyanis 1. helyezést értem el Szandra Orbán, Versenyezz te is! blogján. Nagyon hálás vagyok neki, nektek! Köszönöm szépen! :)

2013. december 29., vasárnap

The most beautiful present - Novella

Sziasztok! :)
Jézusom... milyen régen írtam már erre a blogra. Nem, most nem díjjal jelentkezem, nagyon remélem, hogy senki nem lopja a történetem, így nem is erről szeretnék beszélni. Egy novellát hoztam, vagy ki minek nevezi ezt. Nem nagyon mondanék róla semmit, remélem, hogy az egykori Elloptad a szívem olvasóknak, és mindenkinek okozok vele egy kis örömet.
Még mindig imádlak titeket! <3 
Nessa. xx
U.i: Utólag is Boldog Karácsonyt! Akkor akartam kitenni, de addigra nem sikerült befejeznem.

-Jó éjszakát!-súgtam elhaló hangon, miközben puszit nyomtam mindkét csemetém puha arcocskájára. Harry-re pillantottam, zöld tekintete imádattal fürkészte a most egymáshoz bújó gyerekeinket, hátulról átölelte a derekam és belepuszilt a nyakamba, majd végigsimított a lányunk haján.
A kezét fogva csuktam be halkan az ajtót magunk mögött, lassan lépdeltünk végig a folyosón, a lépcső tetején már láttuk a nappaliban villódzó fenyő fényeit. A saját hálószobánk helyett most lefelé vettük az irányt, hogy kicsit kettesben is ünnepeljünk. A szőnyeget színes papírfecnik terítették be és rózsaszín, lila, valamint a kék különböző árnyalataiban pompázó szalagok, a derekamnál fogva húzott magához, göndör haja megcsikizte az arcom, miközben a nyakamhoz hajolva ezúttal gyengéd csókot hagyott rajta.
-Haz.-kuncogtam fel, amikor fogaival gyengéden belecsípett a bőrömbe.
-Jó illatod van.-dörgölte arcát a nyakamhoz.
-Leesünk a lépcsőn, ha nem hagyod ezt abba.-fojtottam el a nevetésem.
Mosolyogva húzódott el, gyermekies örömmel rohant le a lépcsőn, követtem, viszont ahelyett, hogy a hátára vetődtem volna, csak mellé sétáltam. Nem mertem megkockáztatni az ugrást, most már nem.
-Pedig már felkészültem, hogy elkaplak.-dünnyögte nem tetszően, átölelte a derekam és maga felé fordított.
-Még elkaphatsz, most is zuhanok.-suttogtam, ezúttal én hajoltam hozzá, viszont a nyaka harapdálása helyett én a fejemet a mellkasára hajtottam. Ilyenkor kifejezetten szerettem a magasságbeli különbségeket kettőnk között, állát megtámasztotta a fejem tetején
-Tartalak.-motyogta.
-Inkább ne tedd.-kuncogtam.-Nem szeretnék elválni.
-Ezt nem értem.-vallotta be halkan.
-Nem mindenkit áldott meg a sors ésszel.
-Naa.-húzta fel az orrát.-Most miért bántasz?
-Szeretlek.-álltam lábujjhegyre. Amint észrevette a felé való nyújtózkodásom átölelte a derekam és lehajolt hozzám, beletúrtam a hajába, ajkai percekig csak gyengéden kóstolgatták az enyém, majd fokozatosan elmélyítettük a csókot. Keze leszánkázott a derekamon és közelebb húzott magához.
-Most már értem.-húzódott el, arcán hatalmas mosoly díszelgett.-Csak hogy tudd, 18 éves korom óta én is egyre mélyebbre zuhanok, nem tudom, hogy meddig lehet még.
Egy pillanatra elszorult a torkom, ahogy szinte magától előtörtek bennem az emlékek, hogy mekkora butaságot csináltam és mi lenne most, ha nincs a húgom vagy Haz lemond rólam.
-Nagyon szeretlek.-búgta. Néhány évvel ezelőtt azt hittem, Harry hangja már nem lehet mélyebb annál, ami 19-20 éves korában volt, viszont egy leheletnyit még mélyebb lett. De ő nem változott a hangjával együtt, ahogyan az arca is csak annyit, hogy reggelente pihés az álla és a csinos ajka és orra közti rész.
Imádtam minden ilyen vallomását, olyan komolyan tudta mondani még akkor is, ha felindulásból, hatalmas röhögések közt nyögte ki. Napjában többször elmondta, amikor csak úgy rájött, viszont esténként ahogy a gyerekeinek is elmondta, úgy közölte ezt velem is.
-Van még neked egy meglepetésem.-néztem a szemébe. Jobbkor nem is tudnám elmondani neki, mint most, kettesben a fa alatt.
-Nem várhat még egy kicsit?
-Azt hittem izgatottabb leszel.-biggyesztettem le az alsó ajkam.
-Az vagyok, csak egy kicsit veled akarok lenni, biztos vagyok benne, ha kapok tőled valami tök jó dolgot, akkor egy ideig azzal fogok bíbelődni. Kérlek, csak néhány perc.
Fogalma se volt semmiről. Arcomra kiült egy apró mosoly, bólintottam, vigyorogva kapcsolta le a lámpát, mielőtt levágódott volna a kanapéra még megkereste a kis dohányzóasztalon azt a doboz gyufát és meggyújtotta az adventi gyertyákat.
-Gyere ide.-fogta meg a kezem és lehúzott maga mellé.
Lábaimat felhúztam és befurakodtam az ölébe, arcom elrejtettem a nyakában, ujjaimmal szórakozottan piszkáltam az ingének gombjait. Hosszú mutatóujjával végigsimított a hajamon, az arcára néztem, szemeiben láttam a gyertya lángjait, ajkai elnyíltak.
-Haz.-szólítottam meg halkan.-Hadd adjam oda.
Sóhajtott, szája végül felfelé húzódott. Kiugrottam az öléből, nem túl hevesen, ügyeltem a mozdulataimra, bemásztam a fa alá és kivettem az apró dobozt. Ha valaki ránéz azt hiszi, egy telefon van benne, viszont - számomra legalábbis - ez többet jelentett, mint egy telefon. És tudtam, hogy neki is ez majdnem mindennél többet fog jelenteni.
Fejét jobbra balra rázva hozta a tudatomra, hogy nem kellett volna, viszont ő nem tudta, hogy ez tulajdonképpen az ő ajándéka nekem.
-Boldog Karácsonyt, Haz.-hajoltam hozzá, ajkaink összeforrtak és egy gyengéd csók után az ölébe húzott, a combjain ülve visszafojtott lélegzettel figyeltem, ahogy ujjaival gyakorlottan kibontja a masnit, majd óvatosan felfeszegeti a celluxot. A dobozból még nem jött rá semmire, egyszerű, apró, fehér doboz nézett rá.
-Sejtésem sincs, hogy mi lehet ez. Valami olyan, amit tilos látni a gyerekeknek?
-Fogd vissza a gondolataid.-böktem hasba, összerándult és nevetni kezdett. Elkaptam a kezét, még mielőtt ő bökött volna bele a hasamba, mutatóujját szorongattam és nem is engedtem el. Szabad kezével kibontotta a dobozt, éreztem, hogy a lélegzete eláll egy pillanatra, végig az arcát néztem.
Ajkai először elnyíltak, majd az arca kissé megrándult és hatalmasra nyílt szemekkel, az ujjbegyein egyensúlyozva emelte ki a dobozból az apró, rózsaszín cipőket.
-Darcy.-tátogta szinte hangtalanul. Nagyot nyelt, szemeimbe könnyek gyűltek, a keze levándorolt a hasamra és végigsimított rajta.-Én azt hittem...
-Tudom, Harry.-súgtam.-De lesz Darcy nevű kislányod.
Hannah-nak közös megegyezés alapján választottunk nevet, annak ellenére, hogy azt mondta, neki Darcy-nak fogják hívni az első kislányát. Fogalmam sincs, végül hogyan lett belőle Hannah, talán még a Hanessa-ból kiindulva.
A születése után közös megegyezés alapján döntöttünk úgy, hogy egy ideig nem fogunk gyerekvállalásba, aztán pedig úgy tűnt, hogy nem is lesz már több. Viszont én akartam, ahogy ő is, bár direkt nem fogtunk babaprojekt-ba.
-Vanessa.-suttogta remegő hangon a nevem.-Én...
-Ne mondj semmit.-kértem, könnyek szorongatták a torkom. Ujjai összefonódtak az enyémekkel a hasamnál és szinte azonnal elkezdte azt, amit régen elég gyakran csinált. Feltolta a fehér pulcsimat és kezét a hasamra csúsztatta, ugyan olyan csodálattal simogatta, mint évekkel ezelőtt.
-Mennyi idős?-kérdezte halkan, szemeit le sem vette az egyelőre lapos hasamról. Annyiból szerencsém van, hogy mindig is elég vékony alkatú voltam, így két szülés után is sikerült visszanyernem az alakom némi sportolással és tánccal, Harry legalábbis nem panaszkodott eddig.
-6 hetes.-válaszoltam.
-Mióta tudod?-faggatózott. Nem hibáztattam érte, örömmel válaszoltam minden kérdésére.-Honnan tudod, hogy kislány?
-2 hete tudom, Harry. Megérzés, Hannah-nál is biztos voltam benne, hogy lány lesz.
-És Justin? Justin-nál sejtetted?
-Nem.-ráztam a fejem.-És nélküled nem is akartam megtudni.
Megszorította az ujjaim, megpuszilta az arcom, hátrahajtottam a fejem és engedtem, hogy megcsókoljon. Már rájöttem, hogy amint Harry tudomást szerez arról, hogy újabb kis élet növekszik bennem kettőnkből, automatikusan gyengédebben kezd viselkedni. Nem mintha amúgy nem lenne elég gyengéd velem szemben.
-Szóval akkor idén lemondhatok arról, hogy megdobállak hógolyóval.-nevetett halkan az ajkaim közé.
-Nézzük a jó oldalát az én szemszögemből.-kuncogtam, orrát az enyémhez dörgölte, majd homlokát az enyémnek döntötte és vidám tekintetét az enyémbe fúrta.-Én zavartalanul megdobálhatlak téged, mert nem kell tartanom attól, hogy visszadobsz.
-Kis gonosz.-mosolygott.-Hogyan tudtad titokban tartani előttem?
-Nehezen, de azt akartam, hogy a megfelelő pillanatban tudd meg.
-Szeretném, ha rád hasonlítana.-simított végig az arcomon.-Justin kiköpött én, csak kisebb változatban, Hannah-nak pont olyan csinos ajkai vannak, mint neked, de azon kívül, hogy a haja olyan színű, mint a tiéd, megint csak rám hasonlít. Szeretnék egy pici Nessa-t, kék szemekkel és ilyen babaarccal.
-A kék szemekről szerintem lemondhatsz.-fúrtam az arcom a mellkasába.-Neked erősebb génjeid vannak, Haz. Különben is, én szeretem, hogy téged látlak bennük.
-Talán majd ha nagyobbak lesznek jobban fognak rád hasonlítani, legalábbis Hannah. Pont olyan gyönyörű, mint te.
Grimaszolva elhúztam a szám, rosszallóan forgatta a szemét és megpuszilta az arcom. Egyrészt örültem neki, hogy ha magamnak nem is, legalább neki tetszek. Végül is másnak nem akarok, ellentétben más nőkkel nekem elég annyi, hogy a férfi, akit szeretek gyönyörűnek tart.
Arcát a nyakamba fúrta, hosszú szempilláival pillangócsókot adott rá, imádtam, ahogy átölelte a testem és ragaszkodóan tartott magához, halkan szuszogott, lélegzete simogatta a bőröm. Halkan dúdolni kezdett, elmosolyodtam, azt a dalt dúdolta, amit még közösen írtunk. Half a Heart. Bár elég sok dalt írtunk közösen.
-Köszönöm.-búgta, fejét felemelte és a szemembe nézett. Kezét az arcomra csúsztatta, ujjaival gyengéden végigsimított rajta és megcsókolt.-Csodálatos vagy.
-Harry...
-Amikor kisfiú voltam nem gondolkoztam azon, anyának mennyi fejtörést okozhatok, amikor veszekszem a nővéremmel, hazamegyek sírva, mert valaki beszólt a suliban vagy pofára estem a biciklimmel, vagy éppen szeretnék valamit, ő pedig megpróbálja eltitkolni, hogy már megvette. Tudod, most, hogy már én is abban a helyzetben vagyok, mint a szüleim voltak, kezdek rájönni, hogy mennyire nehéz lehetett nekik. És hogy te milyen türelmes vagy, még akkor is, ha én háromszor rosszabb kölyök voltam, mint most ők ketten.-mosolyodott el.-Csodállak, amiért még engem is elviselsz, minden helyzetben türelmes vagy velük és tudom, vagyis nem, elképzelni sem tudom mit éreztél, amikor megszülettek. Azt hiszem, ha elsőnek végig nem is, de másodiknak már átélhettem veled azokat a hónapokat. Én nem bírtam volna végigcsinálni, és már megint adsz nekem egy ilyen ajándékot.
Éreztem, ahogy elöntik a szemem a könnyek, az arcom valószínűleg kipirult. Szerettem volna mondani neki valamit, de nem ment, folytatta.
-Vanessa, ha akkor nem talállak meg, most egy senki lennék, egy boldogtalan, zsémbes, szomorú ember. De most nincs nálam boldogabb a világon. Nem sok 25 évesnek van akkora szerencséje, mint nekem. Tudod miért csodállak még?-simított egy tincset a fülem mögé.-Mert itt vagy, fiatal és gyönyörű, sokan bármit megtennének egyetlen pillantásodért, de te csak engem látsz és őket.-láttam, hogy a tekintete elhomályosodik, majd elmosolyodott.-Remélem tudod, hogy ez velem is így van.
Arcomat a mellkasába fúrtam, percekig nem néztem fel és csak csendben ölelkeztünk, előrehajolt és elvett egy karácsonyfa alakú mézeskalácsot, felém nyújtotta, én pedig kettétörtem és beleharaptam a saját felembe. Figyeltem a kezét, akaratlanul is ott tartotta a hasamnál és apró mozdulatokat tett. Újabb mézeskalácsot vett el, ezúttal egy szívecskét, melyet ugyanúgy kettétörtünk. Mosolyogva puszilt bele a nyakamba, elvette a kezét a hasamról és megkereste az apró cipőcskéket. A kezében még apróbbnak tűntek, mosolygott, az ujjbegyeire vette őket és végigsétált a hasamon. Kuncogva bújtam hozzá még jobban.
-El akarom mondani a többieknek.
-Majd holnap, Harry. Most biztos ünnepelnek ők is.-elhúzta a száját, végül beleegyezően bólintott.-Jobb lesz élőben elmondani nekik.
-Igazad van.-mosolygott.-Hannah vagy Justin tudja?
-Szerinted kibírták volna Karácsonyig, hogy ne mondják el?
-Nem.-nevetett.-Mert jó gyerekek és elmondták volna.
-De így emlékezetesebb, és majd elmondhatjuk neki, hogy őt a Mikulás hozta apunak. Olyan édes lenne.
Elmosolyodott, piszkálni kezdte a hajam és közben tekintetét az enyémbe fúrta.
-Olyan boldoggá teszel.-búgta, és magához húzott.
Szerettem volna rávágni, hogy ez fordítva van, hiszen nélküle nem lenne Justin, Hannah és Darcy, az életem nem lenne ilyen szórakoztató és boldog, unalmas lenne és szürke. Végül nem mondok semmit, csak jönne azzal az elméletével, hogy mindenhez ketten kellünk.
Lábaimat felhúztam, kezeit a hasamra tette és gyengéden simogatta, néztem a nagy kezeit, melyek betakarták a lapos hasam.
-Egy valamiben mindketten elég jók lehetünk.-nevetett édesen a nyakamba.
Először nem értettem, amiben ő jó, ahhoz én béna vagyok, és ez így van fordítva is, kivéve az éneklést és dalszövegírást.-A gyerekeink tökéletesek, bárki bármit is mondd.
-Sok bennük a Styles.-mosolyogtam.
-Nem vagyok tökéletes, a közelében sem vagyok.
-Nekem az vagy, Harry.
-Ez igazán megnyugtató.-suttogta.
Ajkai gyengéden simultak az enyémre, szembefordultam vele, kezeit az arcomra tette, beletúrtam a hajába, akaratlanul is felnevettem, amikor egy régen elhangzott mondat jutott eszembe, amikor azt kérdezte, nem-e ijed meg a baba.
Elnézően mosolygott rám, homlokomat az övének döntöttem és néhány pillanatig csak bámultam bele a zöld szemeibe, többnek között az is eszembe jutott, a terhesség és szülés után mennyi ideig várt rám, egyszer sem türelmetlenkedett vagy morgolódott. Elvesztem az ölelésében és a puszta jelenlétében, kezei a derekamról lassan lejjebb csúsztak, készült felállni, amikor egy vékonyka hang jött a lépcső tetejéről.
-Apu.
Szétrebbentünk, próbálta kontrollálni a légzését, míg én mintha mi sem történt volna megfordultam a karjai közt. Hannah a legfelső lépcsőfokon állt és a szemét dörzsölgette.
-Mi a baj, kicsim?-tápászkodott fel, és elindult felé.
Hannah lebotorkált a lépcsőn és a karjai közé vetette magát.
-Rosszat álmodtam.
Csendben figyeltem, ahogy Harry könnyedén felvette és a hátát simogatva megnyugtatta, közben valamit motyogott a fülébe, végül az arcát belefúrta a hosszú, világosbarna göndör tincsek közé.
Csupán ahogy tartotta és beszélt hozzá, a mozdulataiból sugárzott, hogy mennyire szereti, kétségem sem volt afelől, hogy ez a jövőben is így lesz. Ha más nem, ő igazán megérdemelt egy ilyen karácsonyi ajándékot.

2013. szeptember 2., hétfő

Legjobb író és legromantikusabb történet díjak

Sziasztook! :)
Már jó ideje bezárt a blog, de én előszeretettel nevezem be versenyekre, most két 3. helyezést értem el. Nagyon szépen köszönöm a Történetek minden mennyiségben ~ Blogajánló szerkesztőinek és nektek, hiszen nélkületek én valószínűleg már lemondtam volna az írásról és nem lenne ennyi történetem, köszönöm nektek, hogy kommenteltetek, biztattatok és úgy mindent köszönök! Nagyon szeretlek titeket!
Nessa. xx
undefined

undefined

2013. július 1., hétfő

A legérzelemdúsabb blog díj!

Sziasztok! 
Még csak tegnap búcsúztam el, és zártam be a blogot, most mégis újabb bejegyzést írok.
A boldogságom határtalan, melynek az oka nem más, mint az, hogy 1. (!!) helyezést értem el egy versenyben, a legérzelemdúsabb blog kategóriában!
Köszönöm szépen az Opinion-os lányoknak! :)


2013. június 30., vasárnap

Búcsú

2012. július 28.-án felkerült az első rész a blogra. 
Nem voltak nagy reményeim, csak szerettem volna megosztani veletek egy történetet, amely hónapok óta piszkálta a fantáziám. Amikor belevágtam nem voltak ötleteim, spontán jöttek az ötletek és én mindig azt írtam le, ami abban a pillanatban eszembe jutott. Hosszú ideig csak néhány kommentet kaptam és kezdtem elkeseredni, de feladni valamit az nem az én stílusom, úgy gondoltam unalmas történetet írok és bele kell vinnem egy kis izgalmat. 
Sokszor megkaptam más bloggerektől, hogy a történetem csak egy újabb sablonos One Direction fanfiction, és ezt nem akartam, valami egyedit akartam alkotni.
Miután beindultak a dolgok a megjegyzések egy szempillantás alatt megsokszorozódtak, egyre több lett a feliratkozó, és én mérhetetlenül boldog voltam. Sokaknak nem tetszett, hogy szétcibáltam az addig rózsaszín burokban élő főszereplőim, de úgy gondoltam, hogy ez az én történetem, én írom és azt teszek a szereplőimmel amit akarok. Gondolkoztam azon, hogy sosem fognak újból találkozni, az is megfordult a fejemben, hogy összehozom őket, de valami baleset éri őket és mindketten, illetve hárman meghalnak, de aztán rájöttem, hogy nem lehetek ennyire kegyetlen és nem ölhetem meg, vagy vihetem teljes depresszióba az általam megalkotott, és igencsak szívemhez nőtt karaktereim. 
Nem mesélem el az egész történetet, hisz olvastátok, tudjátok mik történtek.
Időközben, november 19.-én megnyitottam a 2. blogom a ,, My Best Friend, Harry Styles, or not?"-ot, így párhuzamosan futott a kettő. Nem esett nehezemre egyszerre két blogot futtatni, az írás a szenvedélyemmé vált és még a kegyetlen iskolai hajsza közben is mindig szakítottam időt arra, hogy időben hozzak nektek izgalmas, jó részeket. 
Az első részeket hihetetlen bénának tartom, de nem írom át, úgy hagyom ahogy van, tele hibákkal, hiszen csak így látszódik, mennyit is fejlődtem majdnem 1 éve alatt. 
Nehezemre esik megválni ettől a blogtól, ahogyan a másiktól is nagyon fájt. De minden vég egy új kezdete, a My Best Friend, Harry Styles, or not? befejezése után elindult az első olyan blogom, melynek nem Harry a főszereplője, ez a Nothing like us, nothing like you and me
Most pedig itt vagyok, befejeztem az első blogom ami nem várt sikereket hozott. 
Ha akarnám se tudnám abbahagyni a blogolást, túl nehéz lenne megválni tőletek. Szeretném, ha mindannyian tudnátok, hogy egytől egyik mindenkinek hálás vagyok és nagyon szeretlek titeket! 
A 4. blogom kicsit félve indítom útjára, de már hosszú ideje várom, hogy belefoghassak ebbe a történetbe: Secret, Which Changed My Life. A prológus már felkerült, remélem itt is velem tartotok, és olvasni fogjátok / olvassátok Louis bonyolult szerelmi kalandjait is. 
Mindent köszönök, mérhetetlenül hálás vagyok a rengeteg kommentért, a biztatásért és dicséretekért, nem is tudjátok mennyire jól estek, és a rosszabb időkben mennyi reményt adott nekem. Ez csak egy blog, nem is olyan különleges történettel, én mégis rengeteg új embert ismertem meg általa. Nem ismerlek titeket személyesen, vannak, akik valószínűleg egyszer sem kommenteltek, de köszönöm! Mindent köszönök nektek, teljesen biztos vagyok benne, hogy nekem vannak a világon a legjobb olvasóim, számomra ti vagytok a másik családom! Felejthetetlen élmény volt írni nektek ezt a történetet.
Végezetül néhány adat: 






A gyönyörű fejlécet köszönöm Noricii!
Talán sikerült valami egyedit alkotnom, de ha nem, én akkor is köszönök nektek mindent!
Remélem velem tartotok a későbbiekben is!
Big hug and million kiss: Nessa. xx

2013. június 29., szombat

Új történet!

Drága olvasóim! :)
Hű, azt hiszem sosem kezdtem még így egy bejegyzést. :D
Máris eltértem a témától, még mielőtt végső búcsút vennénk a blogtól ( mi ez, temetés?) szeretnék elmondani valamit, amire azt hiszem, mindannyian várakoztok! :)
Holnap jelentkezem egy kis ,,búcsú" bejegyzéssel, előtte viszont ünnepélyesen is bejelentem: Megnyílt az új blogom!


Szeretettel várom a régi és az új olvasókat, remélem valamennyien itt is velem lesztek! :)

Nessa. xx

U.i: Ne felejtkezzetek el a másik, jelenleg is íródó blogomról, melyben Alex és Louis, valamint Harry, Eleanor és Hayley, története bonyolódik, egy kedves olvasó szavaival élve: ez egy szerelmi ötszög. :)

2013. június 27., csütörtök

Epilógus

Sziasztok! :)
Hát, ez is elérkezett. Az utolsó rész ezen a blogon, amivel befejezem Harry és Vanessa történetét.
Fáj a szívem, hiányozni fog, hogy róluk írjak, de egyszer mindennek vége lesz, ennek pedig most jött el. Ez az első One Direction fanfiction-öm, sokáig remélni sem mertem, hogy ennyien fogjátok olvasni, szeretni ezt az egyszerű kis történetet. Most még nem lelkiznék, pár nap múlva itt is lesz egy külön búcsúzós bejegyzés, mint a már befejezett blogomon.
Remélem velem lesztek a hamarosan induló új blogmon, és a jelenleg is futó történetemnél. Szeretettel várom a régi, és az új olvasókat. 
Hamarosan jelentkezem. 
Mindent köszönök nektek, hihetetlenek vagytok! 

~Vanessa~

Csak egy átlagos reggel volt, semmi sem változott.
A lábai a takaró alatt ugyanúgy beférkőztek az én lábaim közé, arcát ugyanúgy a nyakamba fúrta, göndör haja ugyanúgy kócosan üldögélt a fején, a szuszogása sem változott semmit. Még nem ébredtem fel teljesen, túlságosan ragaszkodtam az alvás okozta nyugalomhoz és a kettesben töltött édes pillanatokhoz. Sokat jelentett, hogy ugyanúgy ölelt ahogyan évekkel ezelőtt, néha képes volt ugyanolyan gyerekesen könyörögni egy csókért, nem változtunk, még én sem érzem magam felnőttnek, az ő arca sem borostás, talán a vonásai lettek egy cseppet markánsabbak az eltelt évek alatt. Nem változott, gyerekes volt, néha eljátszotta a sértődöttet, a perverz gondolatai is megmaradtak, csak már halkabban suttogta a fülembe a reggelinél. Egy 6 évesnek kifinomult hallása van az apuci által termelt, általa ,,butaságnak" titulált dolgokra. 
Érzékeltem, ahogyan lassan megmozdul és a fejét felemeli a vállam hajlatából, éberebb lettem de nem nyitottam ki a szemeim, jobban bújtam a mellkasához és mélyen magamba szívtam az illatát. Ez sem változott, ahogyan az sem, hogy csak egy alsónadrágot viselt. A fejét visszaejtette a párnára és izmos karjait körém fonta, ajkait éreztem a homlokomon és már erősebben kellett magamra parancsolnom, hogy ne zökkenjek ki teljesen az álomvilágomból. Ébren voltam, de a gondolataim messze jártak.
A testem ragaszkodott ahhoz, hogy egy kicsit élvezzem az érintéseit és jól tudtam, hogy reggelente mindig megszeretget egy kicsit, sokszor használtam fel a színészi képességeim és tettettem alvást, amikor csókokat hagyott az arcomon és a vállamon. Ezek a dolgok jót tettek a testemnek és a lelkemnek is, tudtam, hogy a szerelmünk egy percre sem ingott meg és ugyanúgy tombol, ahogyan Justin előtt. Ezt bebizonyította a reggelente csak, és kizárólag ,,apás" bögréből kakaót iszogató kislány, aki egyre többet vitatkozott az idősebb gyerekünkkel. Egy 6 és egy 4 éves néha összeférhetetlen tud lenni, de ők így imádni valóak. 
A lábaim feljebb húztam amikor az ajkát hosszabb ideig hagyta az enyémen, halkan nevetett magában és apró csókokat hagyott az arcomon, majd az ujjaival a hajam simogatta míg én a mellkasán szuszogtam.
-Tudom ám, hogy ébren vagy.-nevetett halkan.
Felhúztam az orrom és ráhunyorogtam, az állam megtámasztottam a mellkasán és egy ideig csak csendesen csodáltam a szájának édes vonalát.
-Szeretem ha ezt csinálod.-csúsztam feljebb és az arcom ezúttal én rejtettem el a nyaka és a válla közti helyen.
-És éberebb pillanataidban nem csókollak meg, ugye?
-De az olyan édes, amikor azt hiszed, hogy alszom.-haraptam az ajkamba és ismét ránéztem.
Évek óta az enyém, és a szívem még mindig megőrül amikor reggel kinyitom a szemem és az ő angyali arcával találom szembe magam. 
-Most lelepleztem magam.-biggyesztettem le a szám. 
-Nem számít, majd figyelmen kívül hagyom.-nevetett.
-Nem hagyhatnád most is figyelmen kívül?
-Meglátjuk mit tehetek.-hajolt felém.
A szívem meglódult és mohón hajoltam én is felé, minden alkalommal amikor megcsókol egy másik világba jutok. Nem tudom, most mi lenne velem, ha Macey nem szól neki és ő nem talál rám, valószínűleg magányos lennék és Justint megfosztottam volna egy ilyen csodás apukától. Az izmai megfeszültek egy pillanatra, feljebb támaszkodott és fölém hajolva folytatta a munkáját. 
-Jobb ébren lenni.-sóhajtottam.
Elmosolyodott, a száját még egy rövid percre az enyémhez nyomta majd az orrát hozzá dörgölte az enyémhez és a fejét jobbra-balra kezdte mozgatni. Felnevettem, a mutatóujját a szám elé tette és vigyorogva pillantott az ajtó felé.
-Kukkolóink vannak.-suttogott, és megpuszilta az orrom hegyét.
Vigyorogva pislogott az ajtó felé, a derekamnál fogva húzott magához és az ajtóra pislogott, ami lassan kezdett kinyílni, és egy hosszú barna hajú kislány dugta be rajta a fejét.
-Sziasztok.-mosolygott szégyenlősen, beljebb tipegett, az ajtót pedig halkan becsukta maga után.
-Hello, tündérkém.-tárta ki a karjait.
Hannah óvatosan bemászott közénk és Harry karjai közé bújt. Tudtam, hogy szeret, de ő inkább apásabb volt, míg Justin gyakrabban legyeskedett körülöttem.
-Szia, anyu.-nyomott puszit az arcomra.
Büszkén simítottam meg az arcát és én is felültem.
A haja kissé kócosan borította a hátát és a vállát, zöld szemeivel ártatlanul fürkészte a szobát és Harry mellkasához simult.
-Bebújsz egy kicsit közénk?-kérdezte.
A zöld szemeivel és az enyhén göndörödő hajával Harry-re hasonlított, az arca is visszatükrözte az apja vonásait, viszont az apró termetét, a kissé félénk természetét és a Harry iránti szeretetét kétségtelenül tőlem örökölte.
-Most nem mész el korán?-kérdezte.
-Nem, drágám.-nyomott puszit a lányunk hajára.-Szabadnapos vagyok.
A szabadnap annyit jelentett, hogy nem kell stúdióba mennie, se próbára vagy interjúra, és a fiúk egész nap nálunk fognak terpeszkedni. Ez ismét egy szórakoztató, családias nap lesz.
Kimászott Harry öléből és befészkelte magát közénk, a takarót a nyakáig felhúzta és nagyokat pislogott ránk. Visszabújtam mellé és magamhoz öleltem.
-Mindjárt jövök.-nyomott puszit mindkettőnk fejére Harry, kimászott a takaró alól és mezítláb elcsattogott az ajtóig, majd kilépett a szobából.
Hannah hosszú fürtjeit rendezgettem, a karjai körém fonódtak és a fejét a mellkasomra hajtotta.
-Anya?-pillantott fel.-Ma elmegyünk a Nando's-ba?
Niall rászoktatta, nincs olyan nap, hogy ezt a kérdést ne tenné fel, nemet pedig egyikünk sem tud mondani neki.
-Ezt jobb lesz Niall-el megbeszélni, ő biztos szívesen elvisz.
-Niall bácsi is szabadnapos?
-Mindenki.-bólintottam.-Nem bácsi.-böktem meg az orrát.
-Jó.-mosolygott.-Elfelejtettem.
Az ajtó kinyílt és Harry belépett, vállán a kissé kómás Justinnal.
-Felkeltetted?-néztem rá megrovóan, legalábbis próbálkoztam vele.
-Már fent volt.-huppant le az ágyra és letette közénk a kissé szöszke, göndör hajú kisfiunkat.-Ugye, nagyfiú?
-Még álmos vagyok.-duzzogott, és közelebb húzódott hozzánk.
Harry sértődötten húzta fel az orrát, hátat fordítva nekünk visszafeküdt az ágyba és a fejére húzta a takarót.
-Menjetek oda hozzá.-suttogtam.
A két kicsi huncut vigyorral az arcukon összenézett, kibújtak az ölelésemből és rávetették magukat a hátára. Felnyögött és elkapta Hannah derekát, egyszerre visítva és nevetve próbáltak kiszabadulni Harry karjai közül.
-Kifelé az ágyból, túl hangosak vagytok!-próbált szigorú lenni.-Kisajátítom anyát.
Átmászott rajtuk, bebújt mellém és mindkettőnk fejére ráhúzta a takarót, lopva puszit nyomott a számra, majd félszemmel kilesett a takaró mögül.
-Esetleg, szeretnétek idejönni?
Nem láttam mit csinálnak, Harry arrébb húzódott és beengedte közénk a két rosszaságot, az egyik hosszú karját körénk fonta és puszit nyomot Justin kócos hajára, míg én kifújtam Hannah néhány hajszálát az arcomból. Néztem őket, Harry arcán ott ült a szokásos, édes mosolya.
Lehunytam a szemem, nem tudom mi történt volna ha nem talál meg. Egyedül lennék, Hannah sem lenne, nem lenne itt sem ő, sem a többiek. Akkor túl elhamarkodottan döntöttem, nem gondolva arra, mi lesz a következménye a dolgoknak, de a kicsik néhány esetben érettebben gondolkodnak, és azóta sem tudom eléggé megköszönni Macey-nek. Visszakaptam a barátaim, lett egy csodás, nagy családom, a gyerekek jól érzik magukat a turnékon, kifejezetten élvezik az utazgatást, mert a One Direction nem oszlott fel annak ellenére, hogy lassan mindenki családot alapít.
Hogy mi történt a többiekkel?
Louis és Eleanor a második gyereküket várják, a kicsi Louis nemsokára 5 éves lesz és érkezik egy újabb Tomlinson csemete.
Liam és Danielle szakítottak, de később rájöttek, hogy nem megy nekik külön utakon, két kislány büszke apukája.
Zayn és Perrie húzták a legtovább a családalapítást, a Little Mix nagy sikereket ért el Amerikában, Jade-nek igaza lett, Perrie elsőként házasodott meg a lánybandából, a 6. hónapban jár, hamarosan érkezik egy kicsi Zayn.
Niall és Chelsea hiába kezdték újra, nem ment nekik, a szöszi haspók egy egyszerű, kisvárosi lány mellett találta meg a boldogságot, a kislányuk hamarosan 2 éves lesz.
És mi lett velünk? A rajongók lassan, de elfogadták, hogy Harry már nem lehet az övék, megbékéltek velem és a két kicsivel is. Az énekesi karrierem feladtam, sosem vágytam rá igazán és a boldogságomhoz nem is volt rá szükség, sokkal jobban élveztem amikor Harry és a fiúk álltak színpadon, én jobban éreztem magam egy szál gitárral, néhány üres papír és egy toll társaságában.  Justinnal azóta is jó kapcsolatot ápolunk, bár velem több közös dal nem született, a One Directon és Justin Bieber elég jó párosításnak bizonyult néhány dal erejéig.
Nem számít a pénz, nem számít a siker és a csillogás, a rivaldafény vagy az, hogy mekkora hűhót csapnak körülötted, az egyetlen dolog ami számít a szerelemben, hogy megbízz a párodban és bármit megtégy érte. A boldogsághoz rögös út vezet, de ha bejárod, egy életre veled marad.

Elloptad a szívem...

The End.

Kívánom, hogy mindenki megtalálja a saját Harry-ét!
Lots of love: Nessa. xx