Izgatottan,teljesen felpörögve rohangásztam össze-vissza a házban. A tegnap,szépen bepakolt ruháim,most mind az ágyra voltak dobálva,Harry pedig teljesen letaglózva,értetlen arccal nézte,amint idegesen durkálok a ruhák között.
-Mond csak.-mosolyodott el.-Kinek akarsz kiöltözni?-pásztázott szemeivel,egy kezemben tartott fekete,strasszkövekkel kirakott miniruhát.
Hümmögve dobtam a többi közé,Harry rosszallóan vigyorogva,a fejét csóválva felállt,könnyedén felemelt és arrébb tett a szekrénytől. Be dugta a fejét a maradék felakasztott ruha közé és ide-oda tologatta a vállfákat.
-Vedd fel ezt.-emelt ki egy fekete cicanadrágot,és egy fehér,hosszított pólót.
Először engem,majd a ruhát méregette és felém nyújtotta.
-Nem tudom mibe jönnek a lányok.-húztam el a szám.
Nevetve arrébb tette a kiválasztott ruhát és elkapta a derekam.
-Akkor vedd fel az én pólómat,tegyél a derekadra egy övet és tőlem bugyiban is mászkálhatsz.-dörmögte a fülembe.
-Gondoltam,hogy neked úgy is jó lesz.-bújtam a mellkasához.
-Nekik is.-nyomott puszit az arcomra.-Nem értelek,a fiúknak pizsamában is Nessa vagy,hidd el,hogy nem azt fogják kritizálni,hogy milyen ruhában vagy.Mindenhogy láttak már.
-Tényleg?-vontam fel a szemöldököm?
-Na jó,nem mindenhogy,mert egy lehetőség az marad nekem,de...érted.-nevetett.
-Aha,azt hiszem.-túrtam hátra a hajam.-Úgy döntöttem,hogy ilyen nagyon szexi fekete fehérnemű szettben fogok mászkálni,harisnyakötővel.
-Uhm,van olyanod?-csillant fel a szeme.
-Talán.
-Azt is hagyd meg nekem.-pislogott nagyokat.-Légyszi.
-Másnak nem is mutatnám meg.-fordultam vissza a szekrény felé.
-Remélem.-fonta kezeit a derekam köré és édes puszit adott az arcomra.
Végül maradtam annál,amit Harry választott ki. Az ágyon ülve bújtattam bele a nadrágba a lábaim,a tükörben,felhúzott orral,fintorogva állapítottam meg,hogy híztam.
-Mire vállalkoztam én!-temette arcát a kezébe és röhögve dőlt hátra az ágyon.
Percekig forgolódtam jobbra-balra,előre-hátra,és akármilyen szemszögből néztem magam,a hasamra igenis híztam.Egy ponton olyan,mintha úszógumim lenne,blah. Szerencsére,még épp hogy csak november van,nyárig van időm ezt ledolgozni,de akkor is. Fúj..
-Hagyd már abba!-röhögött ki.
-De..-kezdtem.
-Nincs de!-emelte fel a kezét.-Tökéletes vagy.
-Nem.-toporzékoltam.-Nézd!-tapasztottam kezemet arra a területre,ahol szerintem híztam.-Fúj!
-Te megőrültél.-nevetett még hangosabban.
Durcásan felkaptam az ágyról a pólót,felvettem és a fürdőszobába mentem.A tükörből a morcos fejem köszönt vissza,ki húztam a hajamból a gumit és az ujjaimmal szétborzoltam. Gondosan kifésültem a hajam,
el szórakoztam a sminkem készítésével,lemostam,újra csináltam,végül a szememet kihúztam egy fekete szemceruzával és a pilláimat átpödörtem a szempillaspirállal,a számra pedig epres szájfényt kentem.
Amikor visszamentem a szobába,Harry még mindig az ágyon terpeszkedett és unottan kapcsolgatta a tévét.
-Idejössz?-tárta ki a karját.
Ki tudna ennek ellenállni? Hát én nem.
Be bújtam a karjai közé,fejemet a mellkasára hajtottam,ujjaival a hátamat simogatta,majd fel vezette a kezét és az állam alá nyúlt. Ajkai lágyan simultak az enyémre,hümmögve húzott magához közelebb,beletúrt a hajamba és elmosolyodott.
-Ez finom.-húzta végig nyelvét az alsó ajkamon.
Kuncogva hajoltam közelebb,a hajam előre esett,és a vállára omlott.A csengő hangjára rebbentünk szét.
-Megjött Louis bácsi!-hangzott lentről az ordítás.
Tipikus Louis,csenget,de nem várja meg míg ajtót nyit valaki hanem egyből ordítozik.
Hirtelen felültem,le simítottam a hajam és követtem Harryt,aki már komótosan ki lépdelt a szobából.
-Sziasztok!-üvöltöttem a lépcső tetejéről és a rövid utat futva tettem meg és a szőke fiút majdnem felborítottam az érkezésemmel.
-Szia!-nevetett.
Egy ideig a nyakába csimpaszkodtam,őt követték szép sorjában a többiek,míg én mindegyikőjüket megölelgettem Harry pacsizott velük.
-Csajok?-pislogtam körbe.
-Később jönnek.-indult a konyha felé Niall.-Van valami kaja?
-A hűtőben van süti.-kacsintott rá Harry.
Niall kék szemei élénkebben kezdtek csillogni,feltépte a hűtőajtót és diadalmasan kiemelte a habos sütiket.
-Uu.-kapott elő a fiúkból egy villát.
-Ne edd meg mindet!-utasította Liam.
-Mé'?-nyammogott teli szájjal.
Nem lepődnék meg,ha Niall bevágna 15 szelet sütit.
-Mert én is akarok belőle.-közölte vele.
Beljebb tereltem a fiúkat, Liam megdicsérte a házat,hogy szépen berendezkedtünk,pedig nem változtattunk szinte semmin. Niall már a második szelet sütit termelte be,direkt többet hoztunk,gondoltunk az ír haspókra.
-Ez mind nagyon szép,de engem a szobátok érdekel.-mondta karba tett kézzel,huncutul vigyorogva Louis.-Egyben van még?
-Fogd vissza magad.-bökte lazán oldalba Zayn.
Kezdtem pánikolni,a szobában úgy vannak a ruháim,ahogy hagytuk. Szétdobálva...
-Aha,csak Nessa problémázott a ruhákon,ezért kicsit kupi van.-vont közelebb magához Harry és puszit nyomott az fejem búbjára.
-Én is ezt mondanám.-méregetett minket Lou.
-Egy kicsit.-hümmögtem.
-Harry!-csapott a vállára Zayn.
-Olyan hamar felnőnek.-húzta fel az orrát Louis és sírást színlelt.
-Jajj Boo Bear! Neem!-ugrott rá Harry.
-Ez tök finom.-hallatszott a konyhából Niall nyammogása.
Elmosolyodtam,annak ellenére,hogy pár órája beugrottunk hozzájuk,már hiányoztak,és jó volt,hogy nálunk vannak. A csengő hangjára a pillanatnyi elbambulásból kizökkentem,és ki tártam az ajtót.
-Sziasztok!-tártam ki az ajtót,miközben egyik lábamról a másikra álltam.
Mindenkit puszival és öleléssel köszöntöttem.
-Hű.-tátotta el a száját Chelsea.
Mosolyogva lépkedtem beljebb,nyomomban velük. Talán tényleg én reagáltam túl az egészet,mindenki teljesen hétköznapian volt felöltözve,kezükben egy táska volt a dolgaikkal.
-De nagy ez a ház.-nézett körbe Chels.
Niall mögé lépett,a szája elé tette a mutató ujját,hogy maradjunk csendbe,de elég nehezen fojtottam el a nevetésem,mert az ír fiú szája körbe tejszínhabos volt.Kezét Chelsea szeme elé tette,a barátnőm értetlen fejjel tapogatta a kezét,majd elmosolyodott.
-Niall?
-Honnan tudtad?-toporzékolt a szőkeség.
Megvonta a vállát,és megölelték egymást.
-Mutatunk valamit.-fogta meg a kezem Harry.
Értetlenül követtem,a tévé elé sétált,hozzám hasonlóan a többi lány sem tudott semmit.
-Üljetek le!-tapsolt Louis.
Le ültem Eleanor és Perrie közé,összevont szemöldökkel néztem,ahogyan Louis(!) kifelé fordította a tévét és valamit kotorászott hátul.
-Oldalt van.-mutogatott Harry.
Louis be dugott a tévébe egy pendrive-ot,a távirányítóval nyomkodtak valamit. Zayn elhúzta a függönyöket és leültek mellénk.
Mit sem sejtve,figyeltem ahogyan Lou gyakorlottan nyomkodja a távirányítót,Harry hátulról átölelt és fejét a vállamra hajtotta.
A tévében elindult,egy számomra ismeretlen dallam,megjelent Harry arca,amint épp aludt(?) őt követték a többiek,majd Liam énekelni kezdett. Csillogó szemekkel néztem,ahogyan mindannyian kidugják a fejüket egy sátorból majd kiesnek belőle, Zayn kezdett énekelni,körben ültek,Niall gitározott,majd valahonnan lefelé haladva,együtt énekeltek. Mindannyian nevettünk,amikor Louis egy kötélről egy tóba ugrott,ruhástól! Ezután pedig bemutatta a bámulatosan biztonságos vezetését. Színes labdákban szerencsétlenkedtek a tónak a tetején,míg Harry egy csónakból ülve ki nevette őket, Niall a szólója közben gitározott,ezután jött egy esti jelenet,rengeteg lánnyal,ahol fociztak,közös,új táncukat is bemutatták,majd újra nappal,ahol félmeztelenül,egy medencében hülyéskedtek.
Amint a tévéképernyő elsötétült,mindannyian csendben meredtünk magunk elé.A dal járt az eszembe,látni akartam még egyszer a klipet. Nincs rá más szó,se a dalra,se a klipre,és főleg a srácokra,csak,hogy tökéletes...
-Na?-pislogott körbe Niall.
Egyszerre kezdtünk beszélni,de semmit nem lehetett kivenni belőle.
-Örülünk,hogy tetszik.-nevetett Zayn és puszit nyomott Perrie arcára.
Döbbenten ültem Harry karjai között,zöld szemeivel kíváncsian méregette az arcom,ki vettem a távirányítót Lou kezéből,és újra indítottam. Amint vége lett,ismét.
-Tetszik?-nevetett Harry.
Hátra fordultam,a kezem közé vettem az arcát,és olyan hirtelen csókoltam meg,hogy elvesztette az egyensúlyát és hátra borultunk.
Mindenki rajtunk nevetett,Harry nem zavartatta magát,kezeit a derekam köré fonta és feljebb húzott. Vigyorogva megfogta a derekam,és lazán felemelt.
-Tegyél le!-kerekedtek el a szemeim.
-Ejnye,Harry! A lányokkal nem szabad súlyzózni! Ne vagánykodj!-csóválta a fejét Zayn.
-Tudod mit mondott?-eresztett le a göndör és felháborodottan,az ölében velem,felült.
-Psszt!-pisszegtem le,és a szája elé tettem a kezem.
Oldalba bökött,összerándultam és oldalra dőltem,kihasználta a pillanatot és csikizni kezdett.
-Nee!-vonaglottam nevetve alatta.-Liaaam! Segíts!
-Miért pont ő?-értetlenkedett Louis.
-Te segítenél neki?-fogta meg a kezem és egy határozott mozdulattal,kihúzott Harry kezei közül.
-Hmm.Nem.-vigyorgott.
-Áruló.-nyújtotta ki a nyelvét Harry.
-Kértek valamit?-tápászkodtam fel a földről.-Van süti,kivéve ha Niall megette mindet,mert akkor nincs.-rendezgettem a hajamat.
-Nem ettem meg mindet!-hördült fel a szőkeség.
-Komolyan?Beteg vagy?-tette kezét a homlokára Zayn.
-Haha.-fintorgott.
A Live While We're Young-ot dúdolva léptem be a konyhába Daniellel.Miközben a sütiket egy tányérra rendezgettem,ő felült a konyha pultra és a lábát lóbálva figyelt.
-Szépen berendezkedtetek.-mosolygott.-Nem hittem volna,hogy Harry egyszer megkomolyodik.
-Nem komolyodott meg.-nevettem.
-Jó,tudom.Nem úgy értettem.
-Tudom,hogy értetted.-mosolyogtam rá.
-Mi újság a CD-vel? Mikor hallhatjuk?
Danielle,semmit sem sejtve,hozta fel azt a dolgot,amiről egyáltalán nem akartam beszélni.
-Hát.-hajtottam le a fejem.-Ha Harryt megkéred,biztos megmutatja. Az a CD csak neki lesz meg.
-Tessék?-köhögött.-Miért?
-Hát..-túrtam hátra a hajam.-Mert a Beautiful elég nagy,felháborodást váltott ki.-nyeltem nagyot.
-Ne!-ugrott le a pultról.-Ne add fel az álmaid kislányok miatt!
-Dan...
-Vanessa! Komolyan mondom! Az utálkozásra majdnem ráment a kapcsolatom,nem szabad,hogy ez veletek is megtörténjen!
-Nem fog. De,most utálnak mert azt hiszik,hogy kihasználom a fiúkat.-motyogtam.
-Had higgyék! Majd rájönnek,hogy ez nem igaz.
-Nem bírom elviselni ha utálnak.-huppantam le a székre.-És nem is akarok sztár lenni,szeretek énekelni,szeretném,ha szeretnének. De nem vágyom rengeteg pénzre,luxus kocsikra,tömérdek házra,nekem elég ha Harry meg ti szerettek.
-Értem.-ölelt át.-De miattuk ne engedd el az álmaid,és főleg ne Harryt.
-Nem!-hőköltem hátra.-Őt soha.
Elmosolyodott és felvett két tányért az asztalról,kezemben két üveggel követtem őt. Több tányért és üveget nem kellett kihordanunk,megtalálták őket,és a nappaliban lehuppanva betermelték.
-Egyél!-bökött meg a villájával Harry.-Ha nem eszel nem nő meg a babánk!
Nagyra nyílt szemekkel meredtek ránk,Louis kiköpte a félig megrágott falatot és elnyílt szájjal bámult,de én tudtam mire megy ki a játék.
-Mondtam,hogy híztam!-fordítottam neki hátat.
-Vanessa?-motyogott Liam.
-Nem várok babát!-tettem fel a kezem.-Harry piszkál,mert híztam.
-De nem híztál!-hadonászott a villájával.-Csak húzom az agyad.
-Hú.-fújta ki hangosan a levegőt Zayn.-Már megijedtem.-túrt a hajába.
-Most komolyan? 18 évesen nem tervezek gyereket.-kacagott fel mellettem a göndör.
-Őrült.-vágott az arcába egy párnát Louis.-Ne ijesztgess!
-Azt.-mutatott Niall,Louis tányérján a félig megevett darabra.
-Ne mond,hogy meg akarod enni!-nézett rá fintorogva Perrie.
-Nem hagytad,hogy befejezzem.-emelte fel a fejét.-Szóval. Azt,még én se vagyok hajlandó megenni!
-Vérig lettem sértve.-grimaszolt Lou.
Eleanorral összeszedtem a tányérokat,a mosogatóba tettük,azzal a céllal,hogy holnap elmosogatunk.
Mire visszaértünk,a fiúk már bontogatták az első Jack Daniells-t. Eleanor mellettem rosszallóan rázta a fejét,amint Louis kikapta a felbontott üveget Zayn kezéből,és meghúzta.
-Szabad ilyet innom?-nézett rám kisfiús mosollyal Harry és az üveget kicsit meglökte,így Louis magára borította a piát.
-Papucs.-horkantottak fel egyszerre.
-Idióta.-kapta le magáról a pólóját Louis és Harry arcába nyomta.
-Ne vetkőzz már!-ugrott a fiú hátára Eleanor.
-Még nincs is berúgva,de már most ezt csinálja.-rázta a fejét Liam.
-Liam.-játszotta a meghatódottat Zayn.-Milyen szépen mondtad. MÉG!
El vette Harrytől az üveget,és azzal együtt ő is meghúzta.
-Na!-toporzékolt Niall.-Nekem is add ide!
-Mi lesz még itt.-sóhajtott Dan.
-Játszunk felelsz vagy merszet.-vigyorgott körbe Lou.-Idd meg azt,Niall!-bökött az üvegre amiben még lötyögött egy kevés.
-Jó.-vonogatta a vállát,és ki itta a maradék alkoholt.
-Úristen.-fogta a fejét nevetve Pezz.-Egy üveget megittak négyen!
Harry pedig már bontotta is fel a következőt. Hosszú,és izgalmas estének nézünk elébe...
2013. február 27., szerda
2013. február 24., vasárnap
63.rész
Hey! :)
Meghoztam az új részt,de szerintem nem lett a legjobb,ezek csak olyan átkötő részek lesznek,mert nem szeretném összecsapni a történetet,úgyhogy még várni kell egy kicsit a nagy durranásra. :D
Hamarosan jelentkezem :)
Arcomat Harry oldalába fúrtam,éreztem,hogy figyel de ahhoz még túl lusta voltam,hogy kinyissam a szemem.Egyik karját a derekam köré fonta és megéreztem,ahogyan fürtjei finoman csiklandozzák az arcom,ajka megkereste az enyémet és lágy,finom reggeli csókot hagyott a számon. Ujjai többször végig szántották a hajam,majd megállapodtak a tarkómnál és finoman cirógatott. Apró puszikat hagyott az államtól felfelé haladva a bőrömön,számat mosolyra húztam és kinyitottam a szemeim.Az első dolog amit megpillantottam a szemtelenül csillogó zöld szempár volt.
Ide-oda pakolásztam a polcokon,furcsa volt nem a megszokott szobámban ébredni,a dolgaim között nem véletlenül voltak ott Vanessa apróságai,és most már nem csak véletlenül vagy direkt,felkészültségből maradtak nálam a ruhái. Soha nem költöztem még össze egy barátnőmmel se,és való igaz,egyikőjükkel sem volt ilyen kapcsolatom mint vele. A kapcsolataim nagy része arról szólt,hogy ha összefutottunk adtam neki egy puszit,huzamosabb időre csak az ágyamban akartam tudni,de vele más...Tudunk beszélgetni,hülyéskedni,jól kijön a fiúkkal,aranyos,gyönyörű,és tökéletes.Számomra ő az a lány,akivel mindenféle gondolkodás és idegeskedés nélkül,bátran leélném az életem. Ő az,aki így szeret ahogy vagyok.
Szórakozottan előkaptam egy fehér pólót,nadrágot és egy sapkát, bekopogtam a fürdőszoba ajtaján és neki dőltem.
Meghoztam az új részt,de szerintem nem lett a legjobb,ezek csak olyan átkötő részek lesznek,mert nem szeretném összecsapni a történetet,úgyhogy még várni kell egy kicsit a nagy durranásra. :D
Hamarosan jelentkezem :)
Puszi: Nessa xx
-Jó reggelt.-köszöntött reggeli rekedtes hangján és még közelebb húzott magához.
Arcomat a nyakába fúrtam és elmormoltam egy jó reggeltett,kezét becsúsztatta a pizsama felsőm alá és a hátamat simogatta. Nem sokáig bírtam nem ránézni,adtam egy puszit a nyakára és elhúzódtam.
Furcsa volt egy másik szobában ébredni,az is furcsa volt,hogy amikor felébredek nem hallom lentről a fiúk hangját,amint épp vitatkoznak valami hülyeségen.
Az én cuccaim mellett,most rengeteg fiús dolog hevert, és jó érzéssel töltött el,hogy ez velem történik.
Hosszú percekig csak kíváncsian szemlélődtem a szobában,vagyis,a mi szobánkban.
-Éhes vagyok.-nevetett halkan és közelebb csúszott hozzám.
-Keljünk fel,és menjünk el vásárolni.
-De olyan jó itt melletted.
Ki simítottam a szeméből egy rakoncátlan göndör tincset és rámosolyogtam,karomat a fejem fölé emeltem és nagyot nyújtózkodtam.Ujjai a csuklóm köré fonódtak és pimasz mosollyal az arcán,fölém gördült.
-Azt mondtad éhes vagy.-pislogtam rá nagyokat.
Hümmögve magához ölelt és arcát elrejtette a hajamban,a tincseivel szórakoztam miközben ő beleszuszogott a nyakamba és percenként adott egy puszit.Felsóhajtott és nagy nehezen elengedett.
~Harry~
Ide-oda pakolásztam a polcokon,furcsa volt nem a megszokott szobámban ébredni,a dolgaim között nem véletlenül voltak ott Vanessa apróságai,és most már nem csak véletlenül vagy direkt,felkészültségből maradtak nálam a ruhái. Soha nem költöztem még össze egy barátnőmmel se,és való igaz,egyikőjükkel sem volt ilyen kapcsolatom mint vele. A kapcsolataim nagy része arról szólt,hogy ha összefutottunk adtam neki egy puszit,huzamosabb időre csak az ágyamban akartam tudni,de vele más...Tudunk beszélgetni,hülyéskedni,jól kijön a fiúkkal,aranyos,gyönyörű,és tökéletes.Számomra ő az a lány,akivel mindenféle gondolkodás és idegeskedés nélkül,bátran leélném az életem. Ő az,aki így szeret ahogy vagyok.
Szórakozottan előkaptam egy fehér pólót,nadrágot és egy sapkát, bekopogtam a fürdőszoba ajtaján és neki dőltem.
-Bejöhetek?-kérdeztem.
-Igen.-jött csilingelő hangja bentről.
El löktem magam az ajtótól és benyitottam,a lélegzetem elállt,egy törülközőt szorított magához,néhány tincséből csöpögött a víz,háttal állt nekem, a cuccaim kiestek a kezemből,ösztönösen léptem mögé,egyik kezemmel átöleltem a derekát,mutató ujjamat bele akasztottam a törülköző szélébe és finoman lejjebb húztam a hátán. Kuncogva nyúlt a tarkómhoz,fejemet a hátának döntöttem és apró csókokat adtam hófehér bőrére és az ott húzódó gödröcskékre.
-Gyönyörűm.-sóhajtottam és a hátáról áttértem a nyakára.
Hátra hajtotta a fejét és nyöszörögve markolt bele a hajamba,mosolyogva,kezemet a hátáról előre vezettem és ujjaimmal a nyakát simogattam.
-Harry,ne csináld...-sóhajtott.
-Uhmm,miért ne?-pimaszkodtam.-Senki nem zavarhat meg minket,különben sem ünnepeltük még meg,hogy összeköltöztünk.
Finom ujjai elgyengültek,a törülköző pedig lassan lefelé csúszott,viszont mielőtt bármit is megláttam volna,visszahúztam és előre léptem.
-Szemtelen vagy.-pihegett és megrovó pillantást küldött felém.
-Még nem fejeztem be.-vigyorogtam.-Különben is a te hibád,miért engedsz be amikor így vagy? Ez egy normális férfinak kész próbatétel.
-Próbára teszlek?-mosolygott.
-Nincs rá szó,hogy mennyire.-hajoltam az ajkaihoz.
Először csak lágyan kóstolgattam,finoman megharaptam,majd lejjebb haladtam,csípőmet hozzá nyomtam és a nyakára tértem. Két kézzel kapaszkodtam a derekába de mielőtt még jobban belemerültem volna, a mosógépen csörögi kezdett a telefonja.
-Ne vedd fel.-nyögtem panaszosan és közelebb húztam magamhoz.
-De Justin az.-simította meg az arcom.
Dünnyögve elengedtem,nyelvemet végig húztam a számon,ahogyan feljebb húzta magán a törülközőt és egyik kezével azt tartotta,a másikkal a telefonért nyúlt és kiviharzott a fürdőszobából.
Mosolyogva álltam be a zuhany alá,időközben visszajött,sajnos felöltözve,és míg én áztattam magam,ő mindenféle lányos dolgot csinált,elhúztam a kabin ajtaját és a szekrényből kivettem egy törülközőt.
-Mostantól a meztelenkedésemet is el kell viselned.-vigyorogtam és a derekam köré tekertem.
Csillogó szemeit rám emelte és elmosolyodott.
-Szabad levegőt venned.-hajoltam le hozzá és kuncogva megpusziltam.
-Nem olyan egyszerű.-nevetett és a haját csavargatta.
-Na látod,és amit én érzek amikor te csinálod ezt,az sokkal..szűkebb.-kutattam a megfelelő szó után.
Nevetve megrázta a fejét és visszafordult a tükörhöz.
-Mit mondott Justin?-dobtam le magamról a törülközőt és felhúztam a boxerem.
-Semmi különöset.
-Vanessa!-sóhajtottam.
Közelebb léptem hozzá és magam felé fordítottam,le sütötte a szemét és ujjaival a hasamra rajzolt apró mintákat,le vezette a V vonalamon,egészen a boxer széléig,majd újra fel,és finom ujjaival megállapodott az anyajegyeimen.
-Nagyjából azt amit te.Hogy ne hagyjam abba,de én már tényleg nem akarom ezt.
Megfogtam a kezét és elhúztam a hasamtól,ha be akarunk vásárolni,akkor nem szabad ezt csinálnia.Most nem. Sóhajtva húztam magamhoz egy ölelésre,de amilyen gyorsan elszomorodott,olyan gyorsan derült fel újra,és nagy puszit adott az arcomra.
Elengedtem és miközben figyeltem,ahogy egy szemceruzával anélkül húzza ki a szemét,hogy nem kap bele,nem kezd el könnyezni vagy bármi más veszélyes,amit egy ilyennel lehet csinálni,megtörténne,felvettem a pólómat és magamra rángattam a nadrágom.
A hajamat csak megráztam,és az ujjaimmal elrendezgettem az összegabalyodott tincseim majd a fejembe húztam egy sapkát és gondosan el igazgattam a hajam.
-Kész vagy?-pislogtam rá a tükörből.
-Aha.-bólintott,és vidáman mosolyogva,apró kezét az enyémbe csúsztatta.
Apró lábait egy lila tornacipőbe bújtatta,fel segítettem rá a kabátot és gyorsan én is felöltöztem. Az ujjaim között forgattam a kulcscsomót,míg ki értünk a kocsihoz,vagyis a kocsikhoz.Van egy pár...
Segítettem neki beszállni a Range Roverbe,majd én is beugrottam és egy távirányítóval kinyitottam a kaput.
-Hova menjünk először?-pillantottam rá.
-Postára.-szorongatta elfehéredő ujjakkal a táskáját.
Egyik kezét le feszegettem róla és váltóra tettem,rá pedig az én kezemet,és miközben tekintetem az útra szegeztem,megnyugtatóan próbáltam simogatni a kezét. Tudtam,hogy fél,nagy dologra készülünk és az anyukájának nem épp vagyok a szíve csücske.Idegesen nyitotta ki az ajtót,miután lefékeztem az épület előtt,kivette a táskájából a megcímezett borítékot,de mielőtt ki ugrott volna,megfogtam a kezét és visszahúztam.
-Szeretlek.-nyomtam lágy puszit az ajkaira.
Beletúrt a hajamba és nagyot sóhajtva húzott közelebb magához.
-Én is.
Figyeltem ahogy kiszáll,hátradőltem az ülésen miközben ő a nagy postaládához lépett és belecsúsztatta a borítékot,megkönnyebbülten mosolyogva ült vissza mellém.
-Jól vagy?-fürkésztem az arcát,hátha valamilyen érzelmet le tudok róla olvasni.
-Soha nem voltam még jobban.-nevetett.
Mosolyogva megráztam a fejem és kiálltam a parkolóból.
-Ejnye,milyen szófogadatlan kislány vagy.
-Maradhatok csendbe is,de akkor el kell köszönnünk egymástól.-biggyesztette le az alsó ajkát.
-Szeretem a rossz kislányokat.-húztam össze a szemöldököm.
Az ajkába harapott,az arca rózsaszínes lett és lehajtotta a fejét. Szeretem zavarba hozni,aranyos.
Behajtottam a Tesco parkolójába és üres helyért kanyarogtam,egy fehér autó épp akkor állt ki én pedig sietősen beálltam a megüresedett helyre,megelőzve egy igencsak szitkozódható pasast.
Kiugrottam és sietősen megkerültem a kocsit,kinyitottam neki az ajtót,a kezemet nyújtottam amit mosolyogva elfogadott.
-Hölgyem.-emeltem ki,és egy puszit nyomtam a kézfejére.
Nevetve lábujjhegyre állt és pusziért nyújtózkodott,elkaptam a derekát és magamhoz öleltem.
-Menjünk.-nevetett rám és még egy puszit adott az arcomra.
Becsaptam az ajtót és bezártam a kulcsomon lévő kis gombbal,megfogtam a kezét,szereztünk egy bevásárló kocsit és bementünk.
-Nem lesz ebből baj?-bújt közelebb és görcsösen szorította a kezem,amikor meglátott egy vásárolgató lány csoportot.
-Nem.-pusziltam meg a homlokát.
Egyik kezemet a derekára tettem,a másikkal a bevásárló kocsit toltam,és megpróbáltam a legkevesebb feltűnést kelteni,ami elég nehezen ment a hajam miatt,mivel én voltam az egyedüli az egész üzletben,aki ilyen fürtökkel a fején kóválygott.
-Úristen!-sikított fel valaki mögöttünk.
Ijedten nézett rám és közelebb húzódott,nemsokára egy csapat lány indult el felénk.
-Sziasztok.-mosolyogtam.
Egymást lökdösve jöttek közelebb,papírokat dugtak az orrom alá és a telefonjukkal fényképeztek.
-Vegyél még ami kell.-fordultam Vanessa felé.-Mindjárt megyek utánad.
Nem kerülték el a figyelmem,a szúrós pillantások,de nem foglalkoztam velük,csak óvatosan segítettem neki ki durakodni az eléggé nagy társaságból. Készségesen fordultam a lányok felé és a combomon megtámaszkodva aláfirkantottam az orrom alá tolt papírokat.
-Ne vedd fel.-nyögtem panaszosan és közelebb húztam magamhoz.
-De Justin az.-simította meg az arcom.
Dünnyögve elengedtem,nyelvemet végig húztam a számon,ahogyan feljebb húzta magán a törülközőt és egyik kezével azt tartotta,a másikkal a telefonért nyúlt és kiviharzott a fürdőszobából.
Mosolyogva álltam be a zuhany alá,időközben visszajött,sajnos felöltözve,és míg én áztattam magam,ő mindenféle lányos dolgot csinált,elhúztam a kabin ajtaját és a szekrényből kivettem egy törülközőt.
-Mostantól a meztelenkedésemet is el kell viselned.-vigyorogtam és a derekam köré tekertem.
Csillogó szemeit rám emelte és elmosolyodott.
-Szabad levegőt venned.-hajoltam le hozzá és kuncogva megpusziltam.
-Nem olyan egyszerű.-nevetett és a haját csavargatta.
-Na látod,és amit én érzek amikor te csinálod ezt,az sokkal..szűkebb.-kutattam a megfelelő szó után.
Nevetve megrázta a fejét és visszafordult a tükörhöz.
-Mit mondott Justin?-dobtam le magamról a törülközőt és felhúztam a boxerem.
-Semmi különöset.
-Vanessa!-sóhajtottam.
Közelebb léptem hozzá és magam felé fordítottam,le sütötte a szemét és ujjaival a hasamra rajzolt apró mintákat,le vezette a V vonalamon,egészen a boxer széléig,majd újra fel,és finom ujjaival megállapodott az anyajegyeimen.
-Nagyjából azt amit te.Hogy ne hagyjam abba,de én már tényleg nem akarom ezt.
Megfogtam a kezét és elhúztam a hasamtól,ha be akarunk vásárolni,akkor nem szabad ezt csinálnia.Most nem. Sóhajtva húztam magamhoz egy ölelésre,de amilyen gyorsan elszomorodott,olyan gyorsan derült fel újra,és nagy puszit adott az arcomra.
Elengedtem és miközben figyeltem,ahogy egy szemceruzával anélkül húzza ki a szemét,hogy nem kap bele,nem kezd el könnyezni vagy bármi más veszélyes,amit egy ilyennel lehet csinálni,megtörténne,felvettem a pólómat és magamra rángattam a nadrágom.
A hajamat csak megráztam,és az ujjaimmal elrendezgettem az összegabalyodott tincseim majd a fejembe húztam egy sapkát és gondosan el igazgattam a hajam.
-Kész vagy?-pislogtam rá a tükörből.
-Aha.-bólintott,és vidáman mosolyogva,apró kezét az enyémbe csúsztatta.
Apró lábait egy lila tornacipőbe bújtatta,fel segítettem rá a kabátot és gyorsan én is felöltöztem. Az ujjaim között forgattam a kulcscsomót,míg ki értünk a kocsihoz,vagyis a kocsikhoz.Van egy pár...
Segítettem neki beszállni a Range Roverbe,majd én is beugrottam és egy távirányítóval kinyitottam a kaput.
-Hova menjünk először?-pillantottam rá.
-Postára.-szorongatta elfehéredő ujjakkal a táskáját.
Egyik kezét le feszegettem róla és váltóra tettem,rá pedig az én kezemet,és miközben tekintetem az útra szegeztem,megnyugtatóan próbáltam simogatni a kezét. Tudtam,hogy fél,nagy dologra készülünk és az anyukájának nem épp vagyok a szíve csücske.Idegesen nyitotta ki az ajtót,miután lefékeztem az épület előtt,kivette a táskájából a megcímezett borítékot,de mielőtt ki ugrott volna,megfogtam a kezét és visszahúztam.
-Szeretlek.-nyomtam lágy puszit az ajkaira.
Beletúrt a hajamba és nagyot sóhajtva húzott közelebb magához.
-Én is.
Figyeltem ahogy kiszáll,hátradőltem az ülésen miközben ő a nagy postaládához lépett és belecsúsztatta a borítékot,megkönnyebbülten mosolyogva ült vissza mellém.
-Jól vagy?-fürkésztem az arcát,hátha valamilyen érzelmet le tudok róla olvasni.
-Soha nem voltam még jobban.-nevetett.
Mosolyogva megráztam a fejem és kiálltam a parkolóból.
-Ejnye,milyen szófogadatlan kislány vagy.
-Maradhatok csendbe is,de akkor el kell köszönnünk egymástól.-biggyesztette le az alsó ajkát.
-Szeretem a rossz kislányokat.-húztam össze a szemöldököm.
Az ajkába harapott,az arca rózsaszínes lett és lehajtotta a fejét. Szeretem zavarba hozni,aranyos.
Behajtottam a Tesco parkolójába és üres helyért kanyarogtam,egy fehér autó épp akkor állt ki én pedig sietősen beálltam a megüresedett helyre,megelőzve egy igencsak szitkozódható pasast.
Kiugrottam és sietősen megkerültem a kocsit,kinyitottam neki az ajtót,a kezemet nyújtottam amit mosolyogva elfogadott.
-Hölgyem.-emeltem ki,és egy puszit nyomtam a kézfejére.
Nevetve lábujjhegyre állt és pusziért nyújtózkodott,elkaptam a derekát és magamhoz öleltem.
-Menjünk.-nevetett rám és még egy puszit adott az arcomra.
Becsaptam az ajtót és bezártam a kulcsomon lévő kis gombbal,megfogtam a kezét,szereztünk egy bevásárló kocsit és bementünk.
-Nem lesz ebből baj?-bújt közelebb és görcsösen szorította a kezem,amikor meglátott egy vásárolgató lány csoportot.
-Nem.-pusziltam meg a homlokát.
Egyik kezemet a derekára tettem,a másikkal a bevásárló kocsit toltam,és megpróbáltam a legkevesebb feltűnést kelteni,ami elég nehezen ment a hajam miatt,mivel én voltam az egyedüli az egész üzletben,aki ilyen fürtökkel a fején kóválygott.
-Úristen!-sikított fel valaki mögöttünk.
Ijedten nézett rám és közelebb húzódott,nemsokára egy csapat lány indult el felénk.
-Sziasztok.-mosolyogtam.
Egymást lökdösve jöttek közelebb,papírokat dugtak az orrom alá és a telefonjukkal fényképeztek.
-Vegyél még ami kell.-fordultam Vanessa felé.-Mindjárt megyek utánad.
Nem kerülték el a figyelmem,a szúrós pillantások,de nem foglalkoztam velük,csak óvatosan segítettem neki ki durakodni az eléggé nagy társaságból. Készségesen fordultam a lányok felé és a combomon megtámaszkodva aláfirkantottam az orrom alá tolt papírokat.
~Vanessa~
-Ne haragudj.-fogta meg valaki a vállam.
Ijedten fordultam hátra és szembe néztem az előttem álló szőke lányra.
-Igen?
-Te vagy Vanessa Smith?
-Igen,én vagyok.-harapdáltam az ajkamat.
Elsőként valami csúnyára számítottam,ami miatt megállított,a második verzió,hogy itt van-e Harry,vagy más One Direction tag,de erre nem számítottam.
-Kaphatnék egy aláírást?
-Tőlem?-nyitottam nagyra a szemeim.
Szégyenlősen mosolyogva bólintott.
-Igen.
-Hogyne.-dadogtam és a táskámban valami aláírható dolog után kezdtem kutatni.
Felém nyújtott egy cetlit,elvettem tőle és aláírtam.
-Köszönöm.-ugrándozott.
Rá mosolyogtam,Harry megjelent a sor legvégén,amikor meglátott kissé gondterhelten,sietős léptekkel közeledett felénk.
A lány tágra nyílt szemekkel figyelte őt.
-Harry Styles.-suttogta.
-Szia.-cövekelt le mellettem Harry és az arcát fürkészte.
-Le-lehetne veletek képet?-harapdálta idegesen a száját.
-Persze.-vigyorgott.
-Lefényképezlek titeket.-nyúltam a telefonért.
-Szeretném ha te is rajta lennél.-nézett rám nagy barna szemeivel.
Harry a száját önelégült vigyorra húzta,elvette tőle a telefont és egy mellettünk elhaladó vásárlót udvariasan megkért,hogy fényképezzen le minket.
-Köszönöm.-hálálkodott.
-Szívesen.-mondtuk egyszerre.
-Sziasztok.-integetett szégyenlősen.
-Szia.
Hosszú percekig néztem utána,ő az első Directioner,aki a dal megjelenése óta nem nézett rám úgy,mintha valami hatalmas bűncselekményt követtem volna el,hanem aláírást és képet kért.
Kábán fogtam meg Harry kezét és követtem az italokhoz.
-Mégis,mennyire nagy bulit akar Louis?-pillantottam rá.
Egy üveg Jack Daniels-t tett a kocsiba,és arrébb lépett,hogy kiválassza a következő italt.
-Nem tudom.Nem lesz túl nagy,szerintem csak eljönnek a srácok,hozzák a barátnőiket és majd kitalálunk valamit.-vonta meg a vállát.-De azért pia mindig kell.
-Ki gondolta volna.-nevettem.
4 üveg alkohollal,és 3 üveg üdítővel távoztunk a sorból.
-Minden megvan?-nézett összehúzott szemmel a kosárba.
-Müzli,kakaópor,kenyér,tej,tészta.-soroltam.-Joghurt,tojás,liszt,cukor,kávé,banán és még nagy csomó gyümölcs meg zöldség.Éhen halni már nem fogunk.
-Neked nem kell valami?-hajolt közelebb és apró puszit adott az arcomra.
Megráztam a fejem és mosolyogva közelebb léptem hozzá.
Miután fizettünk,megkerestük a kocsit és mindent bepakoltunk a csomagtartóba.
-Harry?-néztem fel rá.
-Hmm?
-Nem mehetünk el egy kicsit a fiúkhoz?
-De,hogyne.-nevetett és cuppanós puszit nyomott az arcomra.
Le csapta a csomagtartó tetejét és segített beszállni a nagy autóba,az ablakból figyeltem ahogyan megkerüli a kocsit. A szél az arcába fújta a haját,két kézzel söpörte ki és beugrott mellém,alig huppant le,a szélvédőn megjelent az első esőcsepp,és egyre szaporábban követte a többi.
Az utat végig fészkelődtem,valószínűleg az állandó mocorgásommal az őrületbe kergettem Harryt.
-Baby,egy napja nem láttad őket.-nevetett.-Nem lesz semmi.
-Tudom.De akkor is hiányoztak.
Alig ért be az utcába,már a sarkon kikapcsoltam a biztonsági övet és a lábaimat ide-oda lóbáltam.A feljáróra kanyarodott,ahogy leállította a kocsit,feltéptem az ajtót és kiugrottam. A kapucnimat a fejembe húztam és átrohantam a kerten,feltéptem az ajtót,egyenesen Zaynbe ütköztem.
-Vas happenin?!-kiáltottam és a nyakába ugrottam.
Meg tántorodott de nevetve elkapott és magához ölelt.
-Mi ez a ricsaj?-jött beljebb Louis hangja,majd ő is megjelent,a háta mögött Niallel és Liammel.
Elengedtem Zaynt és közéjük vágódtam,1 nap után kb annyira hiányoztak,mintha egy éve nem láttam volna őket.
2013. február 20., szerda
62.rész
Az utolsó dobozt is becipeltük,Harry almazöld,tiszta nappalija,most roskadozott a dobozoktól amik már csak arra vártak,hogy kipakoljuk őket. Nagyot sóhajtva vágtam le magam a kanapéra,Harry mosolyogva huppant le mellém és egy lágy csókot adott a számra. A zsebemből előkotortam a lakáskulcsom,vagyis már csak a volt lakáskulcsom,és egy asztalon heverő borítékba csúsztattam,holnap már úton lesz a szüleimhez.
-Még ma fel akarod adni?
-Mindegy.-rántottam meg a vállam.-Minél hamarabb túl akarok esni anya hisztijén.
Mindketten tudtuk,hogy ezzel a költözéssel most nagyon magunkra haragítjuk,az így is oktalanul kötekedő anyámat,valószínűleg ide fog utazni, és kiver egy nagyobb hisztit,de már nem féltem ettől.
Közelebb húzott magához és egy puszit adott a fejem búbjára,mosolyogva döntöttem a vállának a fejem és elgondolkodva néztem a dobozokat,elfordítottam a fejem és immáron az ablakból néztem ahogyan egyre jobban beborul. A nadrágzsebemben megszólalt a csengőhangom,Harry kihúzta a zsebemből és a kezembe adta,amikor megláttam ki hív,bevillant milyen fontos dolgot felejtettem el.
-Szia Vanessa.-hallottam meg Justin komoly hangját,a gyomrom görcsbe rándult.
-Szia.-próbáltam vidáman köszönni.
-Voltál ma már fent bármilyen közösségi portálon?
-Nem.-túrtam hátra a hajam.
-Akkor ha netközelben vagy,lépj be twiterre.
Egy nagy kő esett le a szívemről,amikor a hangja már kevésbé volt szakmai.
-Rendben.
-Később visszahívlak.Szia.
-Szia.-nyeltem nagyot.
A telefont le ejtettem magam mellé és egy pillanatig csak bámultam,a Belieberek már biztos hallották a Beautifult,és mivel ők elég jó viszont ápolnak most a Directionerekkel,bizonyára már ők is.
-Melyik dobozban van a laptopom?-nevettem el magam.
-Ide hozom az enyém.-állt fel.
A körmömről kapargattam a körömlakkot,amikor visszatért a laptopjával ,kicsit idegesen tornáztam magam feljebb a kanapén.Leült mellém és az ölembe tette a bekapcsolt gépet,bepötyögtem az e-mail címem és a jelszót,majd összeszorított szemekkel vártam,hogy betöltsön.
#BeliebersLoveVanessa
Justin
Harry
#DirectionersHateVanessa
#Beautiful
Vanessa Smith
Egyikünk sem szólt semmit,az egyik felem örült,a másik sírva fakadt.Utálnak.Igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra,több kevesebb sikerrel,de előtte nem kellett megjátszanom magam,tudta,hogy az az egy trend nagyon rosszul esett. Megnyitottam az üzeneteket,rengeteget kaptam,és ebből csak néhányba olvastam bele,mindenki letámadt,hogy Harryvel csak a hírneve miatt vagyok együtt,hogy én is befussak.Pedig ez nem igaz.Szipogva megtöröltem az arcom,észre sem vettem,hogy időközben,valahogyan Harry karjai közé kerültem.
-Sajnálom.-suttogta a fülembe és gyengéd puszikkal halmozott el.-Ez nem a te hibád.
-Ezért nem akartam ezt az egészet.-fúrtam arcomat a vállába.
A telefonom ismét csörögni kezdett,de most egy próbálkozást sem tettem azért,hogy felvegyem.
-Beszélsz vele?-simított végig a hajamon.
-Most nem.Felveszed?
Bólintott és miközben egyik kezével tartott,a másikkal megnyomta a kis zöld ikont.
-Szia.Igen.Tudom.Most nem akar,de nem haragszik rád. Oké,megmondom.Szia.
Ennyit hallottam az egész beszélgetésből,visszatette a telefont az asztalra és a másik kezével is átölelt.
-Azt mondja,amikor ő fent volt ez még nem volt trend,ha tudja akkor nem szól.
Megdörzsöltem a szemem,de rögtön vissza is hajtottam a fejem a vállára.
-Sajnálja,és kéri,hogy ha jobban vagy hívd fel.
Bólintottam,megpróbáltam erős maradni és nem sírni,de finoman eltolt magától és a szemembe nézett.
-Néha nagyon kegyetlenek.-simított végig ujjával az arcomon.
Kezem közé fogtam az arcát és megpróbáltam úgy a szemébe nézni,hogy nem sírom el magam.
-Ugye tudod,hogy ebből semmi nem igaz?-böktem elkeseredetten a képernyőre.-Semmi!
-Tudom.-hajolt közelebb és megpuszilt.-Egy percig se hittem.
-Nem adom ki azt a CD-t.-ráztam a fejem.
-Kicsim...-sóhajtott.
-Nem.-makacskodtam.-Nem fogom kiadni,soha! Ez hiba volt,nem kellett volna belemennem ebbe a dalba se.-ugrottam ki az öléből és körbe-körbe kezdtem járkálni.
-Az lenne hiba ha nem adnád ki.
-Nem,Harry. Ha kiadom arra rámegy a kapcsolatunk.-csúsztam le lassan a kanapé oldalához.
Leguggolt mellém és nagy keze közé vette az én,hozzá képest apró kezemet.
-Megígérem,hogy nem. Baby,az jobb lesz ha 10 év múlva én leszek az oka annak,hogy nem tetted meg?
-De nem leszel.
-Honnan tudod?-hajolt közelebb.
-Onnan,hogy fontosabb vagy mint bármilyen hülye lemez.-hajtottam le a fejem.
-Még ma fel akarod adni?
-Mindegy.-rántottam meg a vállam.-Minél hamarabb túl akarok esni anya hisztijén.
Mindketten tudtuk,hogy ezzel a költözéssel most nagyon magunkra haragítjuk,az így is oktalanul kötekedő anyámat,valószínűleg ide fog utazni, és kiver egy nagyobb hisztit,de már nem féltem ettől.
Közelebb húzott magához és egy puszit adott a fejem búbjára,mosolyogva döntöttem a vállának a fejem és elgondolkodva néztem a dobozokat,elfordítottam a fejem és immáron az ablakból néztem ahogyan egyre jobban beborul. A nadrágzsebemben megszólalt a csengőhangom,Harry kihúzta a zsebemből és a kezembe adta,amikor megláttam ki hív,bevillant milyen fontos dolgot felejtettem el.
-Szia Vanessa.-hallottam meg Justin komoly hangját,a gyomrom görcsbe rándult.
-Szia.-próbáltam vidáman köszönni.
-Voltál ma már fent bármilyen közösségi portálon?
-Nem.-túrtam hátra a hajam.
-Akkor ha netközelben vagy,lépj be twiterre.
Egy nagy kő esett le a szívemről,amikor a hangja már kevésbé volt szakmai.
-Rendben.
-Később visszahívlak.Szia.
-Szia.-nyeltem nagyot.
A telefont le ejtettem magam mellé és egy pillanatig csak bámultam,a Belieberek már biztos hallották a Beautifult,és mivel ők elég jó viszont ápolnak most a Directionerekkel,bizonyára már ők is.
-Melyik dobozban van a laptopom?-nevettem el magam.
-Ide hozom az enyém.-állt fel.
A körmömről kapargattam a körömlakkot,amikor visszatért a laptopjával ,kicsit idegesen tornáztam magam feljebb a kanapén.Leült mellém és az ölembe tette a bekapcsolt gépet,bepötyögtem az e-mail címem és a jelszót,majd összeszorított szemekkel vártam,hogy betöltsön.
#BeliebersLoveVanessa
Justin
Harry
#DirectionersHateVanessa
#Beautiful
Vanessa Smith
Egyikünk sem szólt semmit,az egyik felem örült,a másik sírva fakadt.Utálnak.Igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra,több kevesebb sikerrel,de előtte nem kellett megjátszanom magam,tudta,hogy az az egy trend nagyon rosszul esett. Megnyitottam az üzeneteket,rengeteget kaptam,és ebből csak néhányba olvastam bele,mindenki letámadt,hogy Harryvel csak a hírneve miatt vagyok együtt,hogy én is befussak.Pedig ez nem igaz.Szipogva megtöröltem az arcom,észre sem vettem,hogy időközben,valahogyan Harry karjai közé kerültem.
-Sajnálom.-suttogta a fülembe és gyengéd puszikkal halmozott el.-Ez nem a te hibád.
-Ezért nem akartam ezt az egészet.-fúrtam arcomat a vállába.
A telefonom ismét csörögni kezdett,de most egy próbálkozást sem tettem azért,hogy felvegyem.
-Beszélsz vele?-simított végig a hajamon.
-Most nem.Felveszed?
Bólintott és miközben egyik kezével tartott,a másikkal megnyomta a kis zöld ikont.
-Szia.Igen.Tudom.Most nem akar,de nem haragszik rád. Oké,megmondom.Szia.
Ennyit hallottam az egész beszélgetésből,visszatette a telefont az asztalra és a másik kezével is átölelt.
-Azt mondja,amikor ő fent volt ez még nem volt trend,ha tudja akkor nem szól.
Megdörzsöltem a szemem,de rögtön vissza is hajtottam a fejem a vállára.
-Sajnálja,és kéri,hogy ha jobban vagy hívd fel.
Bólintottam,megpróbáltam erős maradni és nem sírni,de finoman eltolt magától és a szemembe nézett.
-Néha nagyon kegyetlenek.-simított végig ujjával az arcomon.
Kezem közé fogtam az arcát és megpróbáltam úgy a szemébe nézni,hogy nem sírom el magam.
-Ugye tudod,hogy ebből semmi nem igaz?-böktem elkeseredetten a képernyőre.-Semmi!
-Tudom.-hajolt közelebb és megpuszilt.-Egy percig se hittem.
-Nem adom ki azt a CD-t.-ráztam a fejem.
-Kicsim...-sóhajtott.
-Nem.-makacskodtam.-Nem fogom kiadni,soha! Ez hiba volt,nem kellett volna belemennem ebbe a dalba se.-ugrottam ki az öléből és körbe-körbe kezdtem járkálni.
-Az lenne hiba ha nem adnád ki.
-Nem,Harry. Ha kiadom arra rámegy a kapcsolatunk.-csúsztam le lassan a kanapé oldalához.
Leguggolt mellém és nagy keze közé vette az én,hozzá képest apró kezemet.
-Megígérem,hogy nem. Baby,az jobb lesz ha 10 év múlva én leszek az oka annak,hogy nem tetted meg?
-De nem leszel.
-Honnan tudod?-hajolt közelebb.
-Onnan,hogy fontosabb vagy mint bármilyen hülye lemez.-hajtottam le a fejem.
~Harry~
Amint eltűnt a fürdőszoba ajtó mögött,az ölembe vettem a laptopom,amit megjegyzem,most kedvem lett volna földhöz vágni és valami exta kemény talpú bakancsban addig ugrálni rajta amíg homokszemnyi darabokra nem esik.Az üzenőfal roskadozott az engem sajnáló üzenetektől,de nem tudom miért kell sajnálni,ez csak egy rohadt dal! Kicsit indulatosabban mint kellett volna,közöltem az összes követőmmel,hogy amit csinálnak baromság,majd megcsörrent a telefonom.
-Töröld azt le azonnal!-ordított bele Paul.
-Nem!
-Harold Edward Styles,ha nem törlöd le most azonnal...
Kinyomtam. Akkor mi lesz? Nem tud semmit csinálni! Szeretem a rajongóinkat,de ez több a soknál,eddig eltűrtem,eltűrtük,ezt az egészet,de egy kurva dal miatt nem csinálhatják ezt Vanessával. Megvetően pillantottam az ismét felvisító telefonomra,amin ezúttal Louis képe villogott.
-Töröld le.-szólt bele már sokkal nyugodtabban mint az előző hívóm.
-Ha ezért fogtok hívogatni,akkor előre közlöm,hogy felesleges,mert NEM fogom letörölni.
-Harry.-sóhajtott.-Hogy van?
-Hogy lenne?-horkantottam.-Eleanor hogy lenne ha vele csinálnák ezt? Te akkor,hogy éreznéd magad?-emeltem fel a hangom.
Bár nem rá haragudtam,rajta csattant.A fürdőszoba ajtó nyitódott,az idegességem abban a pillanatban párolgott el teljesen.
-Szarul.-jött a vonal másik végéről.
-Majd később beszélünk.
Kinyomtam, a telefont és a gépet is a kanapéra löktem és kitárt karokkal indultam felé.
-Haragszol?-fúrta arcát szipogva a vállamba.
-Nem rád.-simítottam végig puha,hosszú haján.
-Miért kiabáltál?
Szemei könnyesek voltak amikor rám nézett,elszorult a torkom amiatt,hogy sírni látom.Nem értem,hogyan tudnak bántani egy ilyen lányt,ő olyan ártatlan,és semmi olyat nem csinált ami miatt ez megérdemelné.
Megráztam a fejem és az ujjammal letöröltem egy arcát végig szántó könnycseppet.
-Ki volt az áldozat?-mosolyodott el.
-Louis.-sóhajtottam.
-Hívd vissza.-tette puha kezét az arcomra.-Kérj tőle bocsánatot.
Szó nélkül bólintottam,megfogtam a kezét és magammal húztam a kanapéra,ímmel ámmal kikerestem Louis telefonszámát.
-Megnyugodtál?-szólt bele.
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.
Utálok összeveszni vele,ő a legjobb barátom és általában az én hülyeségeim miatt robbannak ki köztünk a viták,bár ez nem az volt,nem Lou-n kellett volna kitöltenem a mérgem egy részét.
-Ne sajnáld.
Szinte láttam magam előtt ahogyan mosolyogva legyint.
.Figyelj,tudom,hogy nagyon rossz mindkettőtöknek,de próbáljatok meg emiatt nem veszekedni...
-Nem veszekszünk.-nyitottam nagyra a szemem.
-Ma költöztetek össze,ennek örülni kell,ne hagyd,hogy ez elrontsa.
-Jó.-sóhajtottam.
Fél szemmel Nessára pillantottam,aki a telefonján twitterezett,elhúztam a szám és megpróbáltam kivenni a kezéből a készüléket,de elhúzta.
-Készüljetek fel!-lelkesedett Lou.-Holnap csapunk egy nagy bulit nálatok!
-Ezt te eldöntötted?
-Igen.
-Hát jó.-sóhajtottam.-Majd később beszélünk,szia.
Nem vártam meg míg elköszön,kinyomtam és közelebb húzódtam Vanessához.
-Töröld ki!-nyomta az orrom elé a telefonját amin az én adatlapomat nézegette.
-Miért?-kaptam el a derekát és az ölembe ültettem.
-Mert hónap végén megjelenik az új CD-tek,ez nem vet rád valami jó fényt.
-Az,hogy megvédem a barátnőmet mert alaptalanul bántsák nagyon durván a rajongóink?-vontam fel a szemöldököm.
-Biztos másoknak nagyon imponál ez,de ha nem törlöd le,vagy kérsz bocsánatot,csak még jobban fognak utálni,mert ellenük fordítalak.
-Jó.-adtam meg magam és sóhajtva előhalásztam a telefonom.
Sajnálom,hogy így kiborultam. Ne bántsátok őt! -posztoltam ki twiterre,majd a tőlem legtávolabbi sarkába dobtam a kanapénak.
-Köszönöm.-hajolt a fülemhez és gyengéden megpuszilt.
-Kipakoljunk?-tűrtem a füle mögé egy tincsét.
Már vidámabban bólogatott és izgatottan kiszállt az ölemből,együtt láttunk neki kipakolni a dolgait.A szobámban kiürítettem egy szekrényt a ruháinak,azokon kívül csak néhány emléktárgyat hozott el a szobájából.
-Harry?-szívta be idegesen az alsó ajkát.
Magamhoz húztam és egy puszi után a derekát átfogva néztem a szemeibe.
-A félév után szeretnék visszamenni a suliba.-hajtotta le a fejét.
-Ó.-lepődtem meg.-Rendben.
Nem tarthatom vissza,ez az ő döntése,és az iskola után bőven marad majd időnk egymásra.Kivéve...kivéve, a turnékon,ami februárban indul,félév után, és ha ő visszamegy az iskolába,az azt jelenti,hogy nem jön velünk.
-Ki kellene adnod azt a CD-t,majd belátják,hogy ez hülyeség volt,ha utána is együtt maradunk.
-Én már nem akarom,nem bírom elviselni ha utálnak.
Ez érthető,én is nehezen viselem,ráadásul az én bőgésemet emiatt,még videóra is vették és azóta is fent van youtube-on.
-Sajnálom.-húztam magamhoz.
-Ha most nem,akkor később úgyis ez lett volna.-csavarta az ujja köré a hajam.-Jobb így,hogy el se kezdtem.
-Ezzel nem teljesen értek egyet.-nyomtam egy puszit az orrára.
-Tudom.-sóhajtott.
-Akkor.-túrtam bele a hajamba.-A turnéra se jössz majd velünk?
-Nem tudom mennyire lenne jó ötlet.-hajtotta le a fejét.
-Én vigyáznék rád.-fúrtam arcomat a hajába.
-E felől egy pillanatig sem kételkedtem.
-Akkor meg?
-Nem akarok mindig a nyakadon lógni.
Hitetlenkedve húzódtam hátrébb,néha akkora butaságokat mond,hogy szerintem még ő maga se hiszi el.
-Hallod te magad?-döntöttem a homlokomat az övének.-Vanessa,te ezt most komolyan gondoltad?
Szégyenlősen bólintott,megfogtam a derekát és az ölemben az ágyra tettem.
-Vond vissza! Többet nem akarok ilyen butaságokról még hallani se. Nem lógsz a nyakamon,azt akarom,hogy velünk gyere.
-Jó.-mosolygott.
-Néha tényleg meglepődök,hogy egy ilyen okos lány,hogy mondhat ekkora hülyeségeket.-húztam fel és puszit adtam a homlokára.
-Miért kiabáltál?
Szemei könnyesek voltak amikor rám nézett,elszorult a torkom amiatt,hogy sírni látom.Nem értem,hogyan tudnak bántani egy ilyen lányt,ő olyan ártatlan,és semmi olyat nem csinált ami miatt ez megérdemelné.
Megráztam a fejem és az ujjammal letöröltem egy arcát végig szántó könnycseppet.
-Ki volt az áldozat?-mosolyodott el.
-Louis.-sóhajtottam.
-Hívd vissza.-tette puha kezét az arcomra.-Kérj tőle bocsánatot.
Szó nélkül bólintottam,megfogtam a kezét és magammal húztam a kanapéra,ímmel ámmal kikerestem Louis telefonszámát.
-Megnyugodtál?-szólt bele.
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.
Utálok összeveszni vele,ő a legjobb barátom és általában az én hülyeségeim miatt robbannak ki köztünk a viták,bár ez nem az volt,nem Lou-n kellett volna kitöltenem a mérgem egy részét.
-Ne sajnáld.
Szinte láttam magam előtt ahogyan mosolyogva legyint.
.Figyelj,tudom,hogy nagyon rossz mindkettőtöknek,de próbáljatok meg emiatt nem veszekedni...
-Nem veszekszünk.-nyitottam nagyra a szemem.
-Ma költöztetek össze,ennek örülni kell,ne hagyd,hogy ez elrontsa.
-Jó.-sóhajtottam.
Fél szemmel Nessára pillantottam,aki a telefonján twitterezett,elhúztam a szám és megpróbáltam kivenni a kezéből a készüléket,de elhúzta.
-Készüljetek fel!-lelkesedett Lou.-Holnap csapunk egy nagy bulit nálatok!
-Ezt te eldöntötted?
-Igen.
-Hát jó.-sóhajtottam.-Majd később beszélünk,szia.
Nem vártam meg míg elköszön,kinyomtam és közelebb húzódtam Vanessához.
-Töröld ki!-nyomta az orrom elé a telefonját amin az én adatlapomat nézegette.
-Miért?-kaptam el a derekát és az ölembe ültettem.
-Mert hónap végén megjelenik az új CD-tek,ez nem vet rád valami jó fényt.
-Az,hogy megvédem a barátnőmet mert alaptalanul bántsák nagyon durván a rajongóink?-vontam fel a szemöldököm.
-Biztos másoknak nagyon imponál ez,de ha nem törlöd le,vagy kérsz bocsánatot,csak még jobban fognak utálni,mert ellenük fordítalak.
-Jó.-adtam meg magam és sóhajtva előhalásztam a telefonom.
Sajnálom,hogy így kiborultam. Ne bántsátok őt! -posztoltam ki twiterre,majd a tőlem legtávolabbi sarkába dobtam a kanapénak.
-Köszönöm.-hajolt a fülemhez és gyengéden megpuszilt.
-Kipakoljunk?-tűrtem a füle mögé egy tincsét.
Már vidámabban bólogatott és izgatottan kiszállt az ölemből,együtt láttunk neki kipakolni a dolgait.A szobámban kiürítettem egy szekrényt a ruháinak,azokon kívül csak néhány emléktárgyat hozott el a szobájából.
-Harry?-szívta be idegesen az alsó ajkát.
Magamhoz húztam és egy puszi után a derekát átfogva néztem a szemeibe.
-A félév után szeretnék visszamenni a suliba.-hajtotta le a fejét.
-Ó.-lepődtem meg.-Rendben.
Nem tarthatom vissza,ez az ő döntése,és az iskola után bőven marad majd időnk egymásra.Kivéve...kivéve, a turnékon,ami februárban indul,félév után, és ha ő visszamegy az iskolába,az azt jelenti,hogy nem jön velünk.
-Ki kellene adnod azt a CD-t,majd belátják,hogy ez hülyeség volt,ha utána is együtt maradunk.
-Én már nem akarom,nem bírom elviselni ha utálnak.
Ez érthető,én is nehezen viselem,ráadásul az én bőgésemet emiatt,még videóra is vették és azóta is fent van youtube-on.
-Sajnálom.-húztam magamhoz.
-Ha most nem,akkor később úgyis ez lett volna.-csavarta az ujja köré a hajam.-Jobb így,hogy el se kezdtem.
-Ezzel nem teljesen értek egyet.-nyomtam egy puszit az orrára.
-Tudom.-sóhajtott.
-Akkor.-túrtam bele a hajamba.-A turnéra se jössz majd velünk?
-Nem tudom mennyire lenne jó ötlet.-hajtotta le a fejét.
-Én vigyáznék rád.-fúrtam arcomat a hajába.
-E felől egy pillanatig sem kételkedtem.
-Akkor meg?
-Nem akarok mindig a nyakadon lógni.
Hitetlenkedve húzódtam hátrébb,néha akkora butaságokat mond,hogy szerintem még ő maga se hiszi el.
-Hallod te magad?-döntöttem a homlokomat az övének.-Vanessa,te ezt most komolyan gondoltad?
Szégyenlősen bólintott,megfogtam a derekát és az ölemben az ágyra tettem.
-Vond vissza! Többet nem akarok ilyen butaságokról még hallani se. Nem lógsz a nyakamon,azt akarom,hogy velünk gyere.
-Jó.-mosolygott.
-Néha tényleg meglepődök,hogy egy ilyen okos lány,hogy mondhat ekkora hülyeségeket.-húztam fel és puszit adtam a homlokára.
~Vanessa~
-Mit csináljunk?-ültetett fel a pultra és mosolyogva be furakodott a lábaim közé.
Hümmögve az ujjam köré csavartam a haját és egy csókra magamhoz húztam.Elhúzódott és kinyitotta a hűtőt.
-Rég voltam már itt.-vakargatta meg a tarkóját és bepillantott az üres hűtőszekrénybe.-Mit szeretnél enni?
-Mi a választék?-nevettem.
-Hát,van itt műanyag tojástartó,fém rács,egy kis jég,de a fagyasztót is megehetjük.-húzogatta a szemöldökét.
-Jól hangzik,de nem rendelünk inkább valamit?
-Belém látsz.-rázta meg a fürtjeit,felült mellém a pultra és a polcról előkapott pár hirdetést.-Van itt valami kínai,olasz,Nando's.
Átnéztem azokat a hirdetéseket amiket a kezembe nyomott.
-Takarítást vállalok.
-Mi?-nevetett fel.
-Nézd meg.-nyomtam az orra elé.
Nevetve megrázta a fejét.
-Spagetti jó lesz?
-Tökéletes.-bólintottam.
Be pötyögte a telefonszámot és bájologva elhadarta mit kérünk.
-Holnap el kell mennünk bevásárolni.-tette le maga mellé.
-Nem ártana.-vigyorogtam.-Furcsa,hogy nincsenek itt a fiúk.Hiányoznak.
-Nekem is,ritka az olyan nap,amikor nem hallom Niall röhögését,és nem arra kelek fel,hogy Lou visítozása felhallatszik a konyhából.-mosolygott.-De majd megszokjuk.
2013. február 17., vasárnap
61.rész
~Vanessa~
Chelsea-t lelőni se lehetett volna,sorjában hozta be a kajákat,próbálta belém tukmálni a gyógyszereket, és egy feszt kérdezgette,hogy jól vagyok-e,amire csak egy bólintással tudtam válaszolni. Jól esett,hogy így foglalkozik velem,miattam nem ment iskolába,pedig egyedül is jól meglennék itthon. Egy sálat tett a nyakam köré és lehuppant az ágy végébe,mellettem az éjjeliszekrényen egy füzet és egy toll hevert.
-Mikor költöztök össze Harryvel?-próbált beszélgetést kezdeményezni.
Elvettem a füzetet és a tollat,majd körmölni kezdtem.
-Holnap után költöznénk,de szerintem inkább majd akkor ha meggyógyultam.-nyomtam a kezébe.
Elmosolyodott és visszaadta. A telefonja rezegni kezdett mellette,elolvasta az sms-t,majd az ölébe vette a laptopom.
-Bekapcsolhatom?
Bólintottam és feljebb tornáztam magam,mellém ült és belépett a skyp-ba amin rögtön a belépés után,valaki videóüzenetet kezdeményezett. Egy képen megjelent Harry és a többi fiú.
-Sziasztok!-vigyorodtak el,Hazza kivételével,aki nagy szemeivel aggodalmasan méregetett.
Lerúgtam magamról a takarót és a fürdőszobába szaladtam, a fésűmmel gyorsan próbáltam kigubancolni a hajamat,amikor megjelent az ajtóban,kezében a laptopommal,Chelsea.
A fiúk,beleértve Harryt is,felnevettek,Chelsea pedig vissza húzott az ágyamba.
Szégyenlősen integettem a kamerába,és durcásan magamra húztam a takarót és az ujjaimmal próbáltam valamelyest rendbe tenni a hajam.
-Hogy vagy?-hajolt bele a kamerába Harry.
A számat szólásra nyitottam de Chelsea kezét rátapasztotta.
-Nem beszélhet amíg haza nem jöttök!-mondta.-Tegnap elment a hangja.
Összehúzott szemöldökkel,lefeszegettem az ujjait a szám elől és egy picit meglöktem,mire felnevetett.Kisajátítottam a laptopot és úgy ültem,hogy ne lásson rám. Harry nevetve megrázta a fürtjeit.
-Nem értem,hogy sikerült ennyire lebetegedned.
Mosolyogva megvontam a vállam és a kamerán keresztül az arcát fürkésztem.
A chatbe bepötyögtem amit kérdezni akartam,hallottam ahogy náluk megszólal az a hang,ami jelzi,hogy írtam neki.
-Hogy-hogy nem a stúdióban vagytok?
-Végeztünk.-vigyorgott Zayn.
Széles mosoly szökött az én arcomra is.
-Holnap reggel indulunk haza.-mondta Liam.
-Meggyógyítalak.-kacsintott bele a kamerába Harry.
A srácok egyszerre kezdtek "húúú"-zni,mosolyogva megráztam a fejem és a kezemmel szívecskét formáztam.
-Én is szeretlek.-mosolygott.
Louis cuppantott a szájával és Harry nyakába vetette magát.
-Chels!-ordított bele a kamerába Nialler.
Megnyugtató,hogy az ő hangjával nincsen semmi probléma. Chelsea felé fordultam,hogy ő is látszódjon.
-A kutya is ott van?!-kiabált.
-Ne ordíts már.-csapott a szőkeség combjára Louis.
-Nincs.-kacagott fel mellettem a barátnőm.-Átvittem a szomszéd nénihez amíg itt vagyok.
-Akkor jó.-mosolygott a szőke fiú.
-Hiányoztok. <3 -pötyögtem.
-Ez csak Harry-re vonatkozik?-vonta fel a szemöldökét Lou.
Megráztam a fejem mire mindannyian elmosolyodtak.
-Te is hiányzol,Törpilla.-mosolygott Zayn.
A mosolyom még szélesebb lett a sok közül,az egyik általuk kreált becenevem hallatán.Megdörzsöltem a szemem és Chels vállának dőltem.
-Álmos vagy?-kérdezte Harry.
Hevesen megráztam a fejem.
-Aludj csak,kicsim.-pislogott nagyokat.
-Nem akarok.
Megpróbált szigorúan nézni,de csak az lett belőle,hogy mindannyian röhögni kezdtek.
-Pihend ki magad.-mosolygott Niall.
Elhúztam a szám,nem akartam még aludni.
-Fáj még a torkod?-vizslatott Liam.
A fejemet ide-oda ringattam és megvontam a vállam.
-Egy kicsit.-küldtem el.
Chelsea azonnal felugrott mellőlem,az éjjeliszekrényem fiókjából kivett valami mentolos bogyót és mielőtt reagálhattam volna bármit is,a számba nyomta. A fiúk ismét csak jót nevettek az egészen.
Fintorogva,de megvártam míg szétolvad a számban.
-Srácok,Nessának pihennie kell.-közölte velük Chels és már húzta el előlem a laptopot.
Hevesen ráztam a fejem és megragadtam a gépet.
Sóhajtva,de visszatette az ölembe.
-Baby,szeretném ha meggyógyulnál.Aludj egy kicsit,jó?-kérlelt Harry.
Sóhajtottam és durcásan levágtam magam a párnák közé.Mindannyian mosolyogtak,integettem és ismét egy szívecskét mutattam a kamerába,mielőtt Chels elhúzta volna előlem.Behúzta a sötétítőket és a laptopommal kivonult a szobámból,ő miért kamerázhat tovább velük? És én miért nem?
Magamra húztam a takarót,le rángattam a nyakamról a kényelmetlen sálat és az oldalamra fordultam.
~Harry~
Magam után húzva a bőröndömet,Paul és a fiúk között átvergődtem a tömegen,várt ránk egy csapat lány és néhány riporter,akik tudomást szereztek arról,hogy külön költözünk,és nagyrészt mindannyiunk a barátnőjével költözik össze. Elengedtem a fülem mellett a kérdéseket és helyette egy pityergő lánynak a kezébe nyomtam a papírt,majd mosolyogva magamhoz húztam,hogy megpróbáljam megnyugtatni,de csak még jobban kezdett sírni.
-Jól vagy?-kérdeztem és a nadrág zsebemből előkotortam egy zsebkendőt.
Szipogva bólintott és nagyra nyílt szemekkel elvette a zsebkendőt,még egyszer megöleltem és figyeltem ahogy elmegy. Miután én végeztem,Paulnak támaszkodtam,lassan a többiek is odajöttek és átjutottunk a repülőtéren. Bemásztunk a kisbusz hátsó ülésére és a házunk helyett,egyenesen Vanessához indultunk.
Izgatottan,elsőnek ugrottam ki,átmásztam Liamen és Zaynen majd szinte beszakítottam a bejárati ajtót és halálra ijesztettem Chelseat.
-Bocsi.-fojtottam el a nevetésem.
Le pisszegett és felfelé mutatott.
-Még alszik.
A fiúk is bejöttek,kórusban köszöntek a lánynak,majd Niall a kanapéra vetődött és ölelgetni kezdte.Levettem a cipőm és a kabátom,lábujjhegyen osontam fel a lépcsőn és óvatosan benyitottam a szobájába, az ágyán feküdt és halkan szuszogott,magához ölelte a párnát,a takaró lecsúszott a derekáig. Óvatosan mellé feküdtem és az arcát kezdtem simogatni,szempillái megrebbentek és álmosan pislogott rám.
-Szia.-mosolyogtam és arcomat rögtön a nyakába fúrtam.
Éreztem,hogy meglepődött,majd vékony karjaival átölelt és a hajamba túrt. Arca egy kicsit meleg volt,de nem törődtem azzal,hogy beteg,ajkaimat az övére tapasztottam.
~Vanessa~
Több mint 14 órát aludtam! 14! Ennyit még életemben nem aludtam egyszerre,több mint fél nap és még is fáradt vagyok. Arcomat Harry mellkasába fúrtam és mélyen belélegeztem az illatát,miközben a hajamat piszkálgatta,hallgattam ahogyan beszámol a vele történtekről.
-Hiányoztál.-mondtam.
Még saját magam is meglepődtem azon,hogy van hangom.
-Ne beszélj.-dörgölte orrát az enyémhez és lágy puszit adott a számra.
-Jól vagyok.-fúrtam arcomat a nyakába.
Kezét a homlokomra tette és összevont szemöldökkel próbált rájönni,hogy van-e lázam vagy nincs.Hümmögve végig simított az arcomon és újabb puszival jutalmazott.
-Te is hiányoztál.-motyogta.
-A többiek is itt vannak?-kérdeztem reménykedve.
Aprót bólintott és még mielőtt kiugrottam volna az ágyból,az ölébe vett.
-Tegyél le!-nevettem.
Mosolyogva megrázta a fejét és úgy vitt le a lépcsőn.
-Le tudok menni egyedül is.
-Hagyj ennyi örömöt.-vigyorgott és leült velem a kanapéra.
Rögtön kiugrottam az öléből és a fiúk közé vetettem magam,egyszerre próbáltam meg mindannyiukat megölelni,több kevesebb sikerrel.
-Nyugi.-nevetett Louis és cuppanós puszit nyomott az arcomra.
Le fejettem a kezeimet róluk és be fészkelődtem Harry karjai közé.
-Jól vagy?-aggodalmaskodott Chelsea.
-Igen.-vigyorogtam rá.
-Akkor,ha már megérkeztetek,én lelépek.-állt fel a kanapéról.
-Maradj még.-fogtam meg a kezét.
-Majd később még benézek,de már Candy lehet kikészítette a nénit.-nevetett.
-Megyek veled.-állt fel Niall is.
Elhúztam a szám és megöleltem Chelst.
-Köszönöm.-motyogtam a fülébe.
Vigyorogva visszaölelt és felhúzta a cipőjét. Harry és Niall utána ment,a szőkeség nyomott egy puszit a hajamra és egyedül maradtam a három sráccal.
-Mi volt a baj?-kérdezte Liam.
-Csak belázasodtam egy kicsit.-rántottam meg a vállam.
-Csak.-horkantott fel egyszerre a három fiú.
-Most már jól vagy?-pislogott rám Zayn.
-Igen.-álltam fel és a konyhába mentem.
Még mindig pizsamában voltam,gyorsan összedobtam egy szendvicset és visszaültem hozzájuk a kanapéra.
-Sikerült mindent befejezni?-kérdeztem.
-Igen.-vigyorgott elégedetten Louis.-Most már csak várni kell.
-Nem mondott neked valamit Harry?-vonta össze a szemöldökét Zayn.
-Fogd be Malik!-jött be Hazz és finoman meglökte.
-Mit kellene tudnom?
-Hát,hogy jövőhéten megjelenik a Live While We're Young.-mondta teljesen ártatlanul Lou.
-Louis!-szóltak rá egyszerre,de már késő volt.
-Ahaa! Az új dal?
-Majd megtudod.-bökött finoman oldalba Harry és magához húzott.
-Hagyjuk magukra a fiatalokat.-tápászkodott fel Liam.
-Rohannál Danielle-hez mi?-kacagott fel Zayn.
-Te is Perrie-hez,szóval maradj csak csendben.
-Majd holnap benézünk.-sóhajtott fel Lou.
-Miért mentek ilyen hamar?-húztam el a szám.
-Kislány.-tette kezét a vállamra Lou,látszólag nagyon komolyan.
Összevont szemöldökkel vártam,milyen hülyeséggel akarja pusztítani az agysejtjeimet.
-Louis azt akarja mondani,hogy biztosan kettesben akartok lenni egy kicsit.-rángatta el előlem Liam.
-Nagyjából igen.-bólogatott Tomlinson.
Figyeltem ahogyan felöltöznek,felveszik a cipőiket,majd egy kis műsor után röhögve távoznak. Fejemet Harry vállára hajtottam és az ablakból néztem ahogy elhajtanak.
-Szóval Live While We're Young?-fordultam felé felvont szemöldökkel.
Hümmögve arcát a nyakamba fúrta és lágy puszikat adott rá,kezdtem elgyengülni.
-Pontosan melyik nap?
-Hétfőn.-motyogta.
Ma csütörtök van,tehát már csak pár napot kell várnom rá.Keze a combomra vándorolt ajkai lejjebb kalandoztak,a pizsama felsőm kivágásáig.
-Hazz.-túrtam bele a hajába.-Nem tudom mennyire jó ötlet most ez,még beteg vagyok.
-Hidd el,hogy az. Egy kis testmozgás nem árt.-kuncogott.
-Mi van ha fertőző?
-Hát,akkor így jártam.
Megmarkoltam a haját amikor finoman a nyakamba harapott majd az ölébe ültetett.Ajkait az enyémre tapasztotta és azonnal a lényegre tért. Bezárta az ajtót, megemelt és felbotorkált velem a lépcsőn, egy jól irányzott rúgással becsapta a szobám ajtaját. Nem nézhettem ki a legjobban, pizsamában,kócosan,smink nélkül,de őt nem zavarta. Le tett az ágyamra és azonnal a csípőmre ült,szemei sötétek voltak,kezemet óvatosan végighúztam nadrágjának kidomborodó részén,hátra hajtotta a fejét és megmarkolta a combom.
Kihasználtam a pillanatot és végig döntöttem az ágyon,ezúttal én ültem a csípőjére,pimasz mosoly kúszott az arcára,kezét a tarkómra tette és megcsókolt. Keze újra és újra felfedezte a testemet,finoman lehúzta a felsőm és zöld szemeivel szinte felfalt. Kipattintottam az övcsatját és a segítségével megszabadítottam a kényelmetlen nadrágtól.A hátamra fordított,levette a pólóját és maga mellé húzott,meztelen mellkasunk egymáshoz nyomódott,bőre égetett,forró leheletét éreztem a nyakamon,ágyékát az enyémhez nyomta.
Ujjaimat a bicepszébe nyomtam és hátra hajtottam a fejem,gyengéden kihúzta a hajamból a gumit és ujjaival felborzolta,kuncogva simult még jobban hozzám.
Nehezebben vettem a levegőt,csókjaival a testem minden pontját beborította,homlokát a hasamnak döntötte és édes puszikat adott rá.Beletúrtam a hajába és felhúztam magamhoz,kezemet levezettem a boxeréhez,elmosolyodott,megfogta a csuklóm és elhúzta. Ujjait a bugyim szélébe akasztotta és komótosan kezdte lehúzni,csak azután engedte,hogy ugyanezt tegyem vele. Felült,az ölébe vett,értetlenül bámultam rá,amikor két ujját gyengéden belém vezette,levegőért kapkodva hátra hajtottam a fejem,megtámadta a nyakam miközben kezét gyorsan mozgatta. Az ajkamba harapva nyöszörögtem,tetszett neki.
Egyik kezemet erőtlenül a mellkasára tettem,lehajolt hozzám és a fülembe suttogott majd lejjebb haladt,szabad kezével erősen tartott,haja csikizte a felhevült bőröm.
-Harry!-nyögtem fel.
Kihúzta az ujjait,pár pillanatig megkönnyebbülten pihegtem.Végig simítottam a mellkasán,mielőtt bármit is tehettem volna,ujjait összekulcsolta az enyémmel,majd egy erőteljes lökéssel eltűnt bennem. Egyszerre szakadt fel belőlünk egy hangos nyögés,ajkait az enyémre tapasztotta,mielőtt mozogni kezdett volna.Szájában haltak el a nyögéseim,körmeimet a hátába mélyesztettem,ő a csípőmet szorította,arcát a nyakamba fúrta és elfojtott egy öblös nyögést.
Le fejettem a kezeimet róluk és be fészkelődtem Harry karjai közé.
-Jól vagy?-aggodalmaskodott Chelsea.
-Igen.-vigyorogtam rá.
-Akkor,ha már megérkeztetek,én lelépek.-állt fel a kanapéról.
-Maradj még.-fogtam meg a kezét.
-Majd később még benézek,de már Candy lehet kikészítette a nénit.-nevetett.
-Megyek veled.-állt fel Niall is.
Elhúztam a szám és megöleltem Chelst.
-Köszönöm.-motyogtam a fülébe.
Vigyorogva visszaölelt és felhúzta a cipőjét. Harry és Niall utána ment,a szőkeség nyomott egy puszit a hajamra és egyedül maradtam a három sráccal.
-Mi volt a baj?-kérdezte Liam.
-Csak belázasodtam egy kicsit.-rántottam meg a vállam.
-Csak.-horkantott fel egyszerre a három fiú.
-Most már jól vagy?-pislogott rám Zayn.
-Igen.-álltam fel és a konyhába mentem.
Még mindig pizsamában voltam,gyorsan összedobtam egy szendvicset és visszaültem hozzájuk a kanapéra.
-Sikerült mindent befejezni?-kérdeztem.
-Igen.-vigyorgott elégedetten Louis.-Most már csak várni kell.
-Nem mondott neked valamit Harry?-vonta össze a szemöldökét Zayn.
-Fogd be Malik!-jött be Hazz és finoman meglökte.
-Mit kellene tudnom?
-Hát,hogy jövőhéten megjelenik a Live While We're Young.-mondta teljesen ártatlanul Lou.
-Louis!-szóltak rá egyszerre,de már késő volt.
-Ahaa! Az új dal?
-Majd megtudod.-bökött finoman oldalba Harry és magához húzott.
-Hagyjuk magukra a fiatalokat.-tápászkodott fel Liam.
-Rohannál Danielle-hez mi?-kacagott fel Zayn.
-Te is Perrie-hez,szóval maradj csak csendben.
-Majd holnap benézünk.-sóhajtott fel Lou.
-Miért mentek ilyen hamar?-húztam el a szám.
-Kislány.-tette kezét a vállamra Lou,látszólag nagyon komolyan.
Összevont szemöldökkel vártam,milyen hülyeséggel akarja pusztítani az agysejtjeimet.
-Louis azt akarja mondani,hogy biztosan kettesben akartok lenni egy kicsit.-rángatta el előlem Liam.
-Nagyjából igen.-bólogatott Tomlinson.
Figyeltem ahogyan felöltöznek,felveszik a cipőiket,majd egy kis műsor után röhögve távoznak. Fejemet Harry vállára hajtottam és az ablakból néztem ahogy elhajtanak.
-Szóval Live While We're Young?-fordultam felé felvont szemöldökkel.
Hümmögve arcát a nyakamba fúrta és lágy puszikat adott rá,kezdtem elgyengülni.
-Pontosan melyik nap?
-Hétfőn.-motyogta.
Ma csütörtök van,tehát már csak pár napot kell várnom rá.Keze a combomra vándorolt ajkai lejjebb kalandoztak,a pizsama felsőm kivágásáig.
-Hazz.-túrtam bele a hajába.-Nem tudom mennyire jó ötlet most ez,még beteg vagyok.
-Hidd el,hogy az. Egy kis testmozgás nem árt.-kuncogott.
-Mi van ha fertőző?
-Hát,akkor így jártam.
Megmarkoltam a haját amikor finoman a nyakamba harapott majd az ölébe ültetett.Ajkait az enyémre tapasztotta és azonnal a lényegre tért. Bezárta az ajtót, megemelt és felbotorkált velem a lépcsőn, egy jól irányzott rúgással becsapta a szobám ajtaját. Nem nézhettem ki a legjobban, pizsamában,kócosan,smink nélkül,de őt nem zavarta. Le tett az ágyamra és azonnal a csípőmre ült,szemei sötétek voltak,kezemet óvatosan végighúztam nadrágjának kidomborodó részén,hátra hajtotta a fejét és megmarkolta a combom.
Kihasználtam a pillanatot és végig döntöttem az ágyon,ezúttal én ültem a csípőjére,pimasz mosoly kúszott az arcára,kezét a tarkómra tette és megcsókolt. Keze újra és újra felfedezte a testemet,finoman lehúzta a felsőm és zöld szemeivel szinte felfalt. Kipattintottam az övcsatját és a segítségével megszabadítottam a kényelmetlen nadrágtól.A hátamra fordított,levette a pólóját és maga mellé húzott,meztelen mellkasunk egymáshoz nyomódott,bőre égetett,forró leheletét éreztem a nyakamon,ágyékát az enyémhez nyomta.
Ujjaimat a bicepszébe nyomtam és hátra hajtottam a fejem,gyengéden kihúzta a hajamból a gumit és ujjaival felborzolta,kuncogva simult még jobban hozzám.
Nehezebben vettem a levegőt,csókjaival a testem minden pontját beborította,homlokát a hasamnak döntötte és édes puszikat adott rá.Beletúrtam a hajába és felhúztam magamhoz,kezemet levezettem a boxeréhez,elmosolyodott,megfogta a csuklóm és elhúzta. Ujjait a bugyim szélébe akasztotta és komótosan kezdte lehúzni,csak azután engedte,hogy ugyanezt tegyem vele. Felült,az ölébe vett,értetlenül bámultam rá,amikor két ujját gyengéden belém vezette,levegőért kapkodva hátra hajtottam a fejem,megtámadta a nyakam miközben kezét gyorsan mozgatta. Az ajkamba harapva nyöszörögtem,tetszett neki.
Egyik kezemet erőtlenül a mellkasára tettem,lehajolt hozzám és a fülembe suttogott majd lejjebb haladt,szabad kezével erősen tartott,haja csikizte a felhevült bőröm.
-Harry!-nyögtem fel.
Kihúzta az ujjait,pár pillanatig megkönnyebbülten pihegtem.Végig simítottam a mellkasán,mielőtt bármit is tehettem volna,ujjait összekulcsolta az enyémmel,majd egy erőteljes lökéssel eltűnt bennem. Egyszerre szakadt fel belőlünk egy hangos nyögés,ajkait az enyémre tapasztotta,mielőtt mozogni kezdett volna.Szájában haltak el a nyögéseim,körmeimet a hátába mélyesztettem,ő a csípőmet szorította,arcát a nyakamba fúrta és elfojtott egy öblös nyögést.
2013. február 13., szerda
60.rész
Sziasztok! :)
Most sikerült csak összehoznom ezt a részt, a héten még nem sok időm volt megírni,és ötletem se volt. :/ Szerintem,ez most olyan semmilyen lett. >< Akinek van blogja,annak talán ismerős lehet az az érzés,amikor van egy nagy ötleted,de addig még kell néhány rész,de azt nem tudod miről szóljon. Na most én ebben a helyzetben vagyok. :/
10 komi után szombaton jön az új rész.
Nessa xx
~Harry~
Egy nem épp könnyű test,leszállópályának nézte a hátamat és egy ordítás kíséretében úgy döntött megpróbálja eltörni a bordáim.
-Jóreggelt!-üvöltött rám Louis.Kezemmel az arcába tenyereltem és megpróbáltam le dúrni magamról,a másik oldalamra fordultam és jól bevertem a fejemet az éjjeliszekrénybe.
-A fenébe már!-puffogtam és felültem,ujjaimmal a fájó pontot nyomkodtam.
Louis kacarászva húzta magára az én takarómat és az alól pislogott rám.
-Add azt ide!-ragadtam meg a takarót és megpróbáltam lerángatni róla.
Se Louis,se a takaró nem mozdult,reggel még gyenge vagyok.Feladtam a küzdelmet a takaróért ezért inkább szorosan Lou-hoz bújtam és magamra húztam a takarót.
-Nem akarom tudni,mi ez már megint.-kóválygott ki a másik szobából,félálomban Zayn.
-Nem adta ide a takaróm.-dünnyögtem.-A többiek alszanak még?
-Ébredeznek.-csukta be maga mögött a fürdőszoba ajtót.
Zayn nem túl beszédes reggelente, biztos megint nem aludta ki magát.Ásítva felálltam és a takarót Louis fejére dobtam.
-Ne menj el!-nyújtotta felém a kezét.
Dobtam felé egy puszit és a telefonomért nyúltam,szeretet kell,és most nem Lou szeretete. Toporogva vártam,hogy Malik végezzen a dolgával,remélhetőleg nem a haja belövését kezdte el,mert akkor órákig állhatok itt.
-Zayn!-dörömböltem az ajtón.-Kész vagy?
Alsógatyában,álmos fejjel nyitotta ki az ajtót és elmasírozott mellettem,diadalmasan voltam be a fürdőszobába és egy pillantás után az órára,már hívtam is Vanessát.
-Haló?-szólt bele álmosan és kissé rekedten.
-Szia.-köszöntem halkan.-Felébresztettelek?
-Harry? Hmm,csak pihentem még,már fent voltam.
-Ne haragudj.-mosolyogtam.-Visszahívjalak később?
-Ne!Ne,fent vagyok!
-Jó.-nevettem.
-Mit csináltok ma?-nyugodott le a hangja.
-Paul mindjárt jön,stúdiózunk.
-Hülyeséget kérdeztem.-nevetett.
Összevont szemöldökkel bámultam bele a tükörbe, a hangja furcsa volt,rekedt,mintha beteg lenne.
-Baby,beteg vagy?
-Hm? Nem,csak egy kicsit fáj a torkom de minden oké.
-Mit csináltál?
-Csak kint voltam,biztos megfáztam egy kicsit.
Szinte láttam magam előtt ahogyan megrántja a vállát.
-Ha hazamegyek meggyógyítalak.-vált rekedté a hangom.
Csak tegnap váltunk el, és máris. De ezen miért is lepődök meg?
-Addig nem amíg beteg vagyok.
-Az engem nem érdekel.-haraptam az alsó ajkamba.
-Harry!-dübörgött az ajtó másik feléről Niall.-Baj van a prosztatával vagy mit csinálsz ennyi ideig a WC-n? Megy a hasad? Mert akkor nem megyek be utánad!
-Telefonálok!-emeltem el a fülemtől a telefont.
-Miért a WC-n?
-Mert nekem itt jó!
-Igyekezz mert becsurgatok.-motyogta.
Vanessa nevetésétől megborzongtam,kinyitottam az ajtót és beengedtem Niallt,a fülemhez szorított telefonnal huppantam le az ágyra,ahol Louis lustálkodott.
-Fiúk!-rontott be Paul.-Van 1 órátok elkészülni!
-Paul?-jött Nessa hangja a telefon másik végéről.
-Igen.
-Mikor tudunk majd beszélni?
-Felhívlak majd.-böktem meg Louis talpát,előszeretettel dugta az orrom alá.
-Oké.Szeretlek.
-Én is.-mosolyogtam.-Szia.
-Szia.
Magam mellé dobtam a telefont,rácsaptam Louis tappancsaira és a táskámhoz léptem,kirángattam egy fehér pólót és egy nadrágot majd öltözni kezdtem.
~Vanessa~
Feltúrtam az összes polcot mire találtam valami mentolosat ami enyhítette a torokfájásom,egy kicsit,na jó iszonyúan fájt. Nem volt jó ötlet tegnap annyi ideig ott ülni a lépcsőn egy pólóban,egyáltalán nem.
Felkaptam egy pokrócot és számban a borzalmas ízű cukorral befészkelődtem a kanapéra és unottan kapcsolgattam a tv-t.Az egész napomat így tervezem eltölteni,a tévézést viszont hamar meguntam.Miért van ennyi csatorna ha egyiken se tudnak semmi jót adni? Főztem egy jó meleg yorkshire teát,olyat amit még egyszer Louis hagyott itt,és a kényelmetlen kanapé helyett,fogtam a pokrócot és a szobámba mentem.Furcsa lesz itt hagyni ezt a házat,itt nőttem fel,ide hozták haza anyáék a húgomat,abban a kertben rohantam Jake elől,ebben a szobában kaptam Harrytől a Directioners nyakláncot,ebben a házban baromkodtam pár óra ismeretség után a srácokkal.Fura lesz itt hagyni,de egyszer mindenki kirepül a fészekből. Azt a milyen bölcs vagyok...
Belekortyoltam a teába,tényleg finom,nem hiába van érte annyira odáig Lou.
A kiürült bögrét az éjjeliszekrényre tettem és a kezemen a karkötőt amit még a szülinapomon kaptam Liamtől,és soha nem vettem még le,kezdtem piszkálgatni.Mosolyogva ejtettem magam mellé a kezem,a telefonomért nyúltam és felhívtam volna Chelsea-t,de eszembe jutott,hogy ő most iskolában van. Apropó iskola... előkotortam a töri könyvet és átolvastam azt a fejezetet amit kellett,ugyebár attól függetlenül,hogy nem járok be,nekem is elküldik postán a tananyagot és csak fogalmazást meg egyéb dolgokat kell beküldenem dolgozatok megírása helyett. Egy ideig lekötöttem magam az egyiptomiak kultúrájáról szóló dolgozat megírásával,de utána nem tudtam mit kezdeni magammal.
~Chelsea~
Egy papírgalacsin landolt az asztalomon,körbenéztem,nehogy Mr.Megbuktatlakhamegszólalsz észrevegye,széthajtogattam a papírt és elolvastam a benne álló üzenetet.
Van kedved eljönni velem valahová?
x. B
Szem forgatva hátra pillantottam a srácra,aki egy ideje nem képes felfogni,hogy van barátom.Széttett lábakkal terpeszkedett a székén és kacsingatott.
Kopj le!-firkantottam a papírcetlire és óvatosan átdobtam a vállam felett.
Szorgalmasan jegyzetelni kezdtem a füzetembe amiket a tanár írt a táblára.Több üzenet nem érkezett,és mielőtt utánam jött volna kicsengetés után,szapora léptekkel elhagytam a termet és leszaladtam az iskola büféjébe. Egy üdítővel a kezemben levágódtam egy padra az aulában és miközben unottan lapozgattam a fizika füzetet,elszürcsöltem.
Iskola után,mivel Niall kocsija nem várt a parkolóban,gyalog indultam el,lehajtott fejjel,kapucnival a fejemen szapora léptekkel vágtam át a parkolón és a saját házam helyett Vanessa felé vettem az irányt. Candy biztos morci lesz amiért nem egyből hazamentem de víz és kaja is van előtte,gond nem lehet.Becsöngettem és vártam,hogy Nessa ki nyissa az ajtót,hamarosan kócos hajjal,táskás szemekkel jelent meg előttem.
-Chels?-mosolygott.-Gyere be!
-Beteg vagy?-szegeztem neki a kérdést miközben lerúgtam a cipőm.-Nem jól nézel ki.
-Megfáztam.-invitált be a nappaliba.-Jó,hogy jöttél,délelőtt hívni akartalak.
-Suliba voltam.-túrtam hátra a szemembe lógó hajszálakat.
Ki nyitotta a hűtőt,ami kongott az ürességtől.
-Vanessa?-vontam fel a szemöldököm.-Ettél már ma?
-Aha,rendeltem kaját.-nevetett.-Elég rég voltam már itt.
-Azt látom.-motyogtam.
-Milyen napod volt?-mosolygott továbbra is.
-Unalmas.-húztam el a szám.-Te mit csináltál?
-Tanultam,unatkoztam,tévéztem.-sorolta.-Hiányoznak a fiúk.
-Nekem is furcsa Niall nélkül.De holnap után hazajöön.-tapsoltam.
Ahogy az arcát fürkésztem feltűnt,hogy az orra,és a szeme is kicsit piros,nem beszélve a hangjáról ami teljesen elváltozott a megfázástól.Kezemet a homlokára tettem,ami szinte megsütött.
-Tűzzél fel a szobádba!-parancsoltam.
-Nincs semmi bajom.-tiltakozott.
-Dehogynem van!-húztam fel a kanapéról és magam előtt toltam a lépcsőn.
-Chelsea,nemár,jól vagyok.-húzta ki kezét az enyém közül.
Az ágyba löktem és a nyakáig húztam a takarót.
-Maradj itt!-parancsoltam.-Ha nem maradsz nyugton felhívom Harryt!
Leszaladtam a telefonomért és felhívtam egy kínai éttermet,rendeltem neki levest,hogy egyen valami normális kaját,majd a kezemben egy pohár vízzel és lázcsillapítóval felmentem hozzá.
Durcásan feküdt az ágyában és a takaró csücskét piszkálta.
-Chelsea,jól vagyok!-bizonygatta.
A kezébe nyomtam a gyógyszert és figyeltem ahogy szájhúzogatva,de beveszi.
-Okos kislány.-paskoltam meg az arcát.
Szem forgatva dőlt vissza a párnák közé,amikor csöngettek,lerohantam és átvettem a futártól a levest,felvittem neki és néztem ahogy bekanalazza.A lázcsillapító hatni kezdett és kómásan fürkészte az arcomat,lassan elnyomta az álom.
Kisettenkedtem a szobából,felkaptam a táskám,felöltöztem és gyalog indultam a legközelebbi élelmiszerbolt felé,bevásároltam annyi egészséges kaját amennyit csak lehet.Gyümölcsöt,zöldséget,tésztát meg olyan dolgokat amikről még nem is hallottam,visszafelé beugrottam Candyért és a szomszéd öreg nénire bíztam.Kiskutyám ügyet sem vetve az új környezetre,farok csóválva ugrándozta körbe a nénit.
A kezemet már húzta a szatyor,ledobtam a konyhaasztalra és szép lassan mindent bepakoltam a hűtőbe. Vanessa még mindig aludt,a telefonommal a kezemben leültem a kanapéra és mindenfélét postoltam twitterre,jókor léptem be így tudtam pár szót váltani Niallel is,aki elmondása szerint még mindig a stúdióban "rohad". Jót mosolyogva rajta,kijelentkeztem,épp amikor megcsörrent a telefon és az ír manóm vigyorgott a kijelzőn.
-Szia.-vigyorogtam szélesen,bár nem látja.
-Szia Chels.
-Hiányoztál.-húztam fel a térdem és köröket rajzoltam rá.
-Te is. Mit csinálsz?
-Vanessa beteg lett.-húztam el a szám.-Őt örzöm.
-Harry mondta,hogy megfázott,de ennyire?
-Lázas,most alszik.
-Szegény,mond meg neki,hogy jobbulást kívánok.
-Oké.-mosolyogtam.
A háttérből hangok szűrődtek majd Niall helyett valaki más szólalt meg.
-Chelsea! Vanessa beteg?-jött Harry ideges hangja.
-Igen,de nem fog belehalni,lázas,de mire hazajössz kikúrálom.
-Nekem azt mondta,hogy csak megfázott egy kicsit.
-Szerinte csak megfázott.
-Ide tudod adni?
-Ki ütötte a gyógyszer,később felhívlak.
-Oké.-dünnyögött.
-Ne idegeskedj,mire hazajössz nem lesz semmi baja.
-Jó.-sóhajtott nagyot.-Szia.
-Szia.
A telefon visszakerült Niall-höz és néhány perc értelmetlen dologról való cseverészés után ő is letette. Vanessa levánszorgott a lépcsőn,leginkább egy zombira hasonlított,egy feltűnően szép zombira.
Le vetődött mellém a kanapéra és a száját szólásra nyitotta,de azon nem jött ki hang.Ijedten,tágra nyílt szemekkel nézett rám majd újból megpróbált beszélni,de csak valami fura hang jött ki a száján.
-Látod? Most legalább nem fogsz tudni ellenkezni!-nevettem barátnőm ijedt arckifejezésén.-Itt maradok estére.-közöltem.
Látszott rajta,hogy ellenkezni akar,de én csak felálltam és mosolyogva a konyhába mentem.
-Amúgy,beszéltem Harryvel.-cseverésztem.
Szeme felcsillant és várakozva,kissé szétnyílt ajkakkal nézett rám.
-Aggódik érted és Niall üzeni,hogy jobbulást.
Picit elmosolyodott és bólintott.Két csésze teával leültem mellé a kanapéra,az egyiket a kezébe nyomtam és bekapcsoltam a tévét.Úgy néz ki nem túl beszédes esténk lesz.
-Suliba voltam.-túrtam hátra a szemembe lógó hajszálakat.
Ki nyitotta a hűtőt,ami kongott az ürességtől.
-Vanessa?-vontam fel a szemöldököm.-Ettél már ma?
-Aha,rendeltem kaját.-nevetett.-Elég rég voltam már itt.
-Azt látom.-motyogtam.
-Milyen napod volt?-mosolygott továbbra is.
-Unalmas.-húztam el a szám.-Te mit csináltál?
-Tanultam,unatkoztam,tévéztem.-sorolta.-Hiányoznak a fiúk.
-Nekem is furcsa Niall nélkül.De holnap után hazajöön.-tapsoltam.
Ahogy az arcát fürkésztem feltűnt,hogy az orra,és a szeme is kicsit piros,nem beszélve a hangjáról ami teljesen elváltozott a megfázástól.Kezemet a homlokára tettem,ami szinte megsütött.
-Tűzzél fel a szobádba!-parancsoltam.
-Nincs semmi bajom.-tiltakozott.
-Dehogynem van!-húztam fel a kanapéról és magam előtt toltam a lépcsőn.
-Chelsea,nemár,jól vagyok.-húzta ki kezét az enyém közül.
Az ágyba löktem és a nyakáig húztam a takarót.
-Maradj itt!-parancsoltam.-Ha nem maradsz nyugton felhívom Harryt!
Leszaladtam a telefonomért és felhívtam egy kínai éttermet,rendeltem neki levest,hogy egyen valami normális kaját,majd a kezemben egy pohár vízzel és lázcsillapítóval felmentem hozzá.
Durcásan feküdt az ágyában és a takaró csücskét piszkálta.
-Chelsea,jól vagyok!-bizonygatta.
A kezébe nyomtam a gyógyszert és figyeltem ahogy szájhúzogatva,de beveszi.
-Okos kislány.-paskoltam meg az arcát.
Szem forgatva dőlt vissza a párnák közé,amikor csöngettek,lerohantam és átvettem a futártól a levest,felvittem neki és néztem ahogy bekanalazza.A lázcsillapító hatni kezdett és kómásan fürkészte az arcomat,lassan elnyomta az álom.
Kisettenkedtem a szobából,felkaptam a táskám,felöltöztem és gyalog indultam a legközelebbi élelmiszerbolt felé,bevásároltam annyi egészséges kaját amennyit csak lehet.Gyümölcsöt,zöldséget,tésztát meg olyan dolgokat amikről még nem is hallottam,visszafelé beugrottam Candyért és a szomszéd öreg nénire bíztam.Kiskutyám ügyet sem vetve az új környezetre,farok csóválva ugrándozta körbe a nénit.
A kezemet már húzta a szatyor,ledobtam a konyhaasztalra és szép lassan mindent bepakoltam a hűtőbe. Vanessa még mindig aludt,a telefonommal a kezemben leültem a kanapéra és mindenfélét postoltam twitterre,jókor léptem be így tudtam pár szót váltani Niallel is,aki elmondása szerint még mindig a stúdióban "rohad". Jót mosolyogva rajta,kijelentkeztem,épp amikor megcsörrent a telefon és az ír manóm vigyorgott a kijelzőn.
-Szia.-vigyorogtam szélesen,bár nem látja.
-Szia Chels.
-Hiányoztál.-húztam fel a térdem és köröket rajzoltam rá.
-Te is. Mit csinálsz?
-Vanessa beteg lett.-húztam el a szám.-Őt örzöm.
-Harry mondta,hogy megfázott,de ennyire?
-Lázas,most alszik.
-Szegény,mond meg neki,hogy jobbulást kívánok.
-Oké.-mosolyogtam.
A háttérből hangok szűrődtek majd Niall helyett valaki más szólalt meg.
-Chelsea! Vanessa beteg?-jött Harry ideges hangja.
-Igen,de nem fog belehalni,lázas,de mire hazajössz kikúrálom.
-Nekem azt mondta,hogy csak megfázott egy kicsit.
-Szerinte csak megfázott.
-Ide tudod adni?
-Ki ütötte a gyógyszer,később felhívlak.
-Oké.-dünnyögött.
-Ne idegeskedj,mire hazajössz nem lesz semmi baja.
-Jó.-sóhajtott nagyot.-Szia.
-Szia.
A telefon visszakerült Niall-höz és néhány perc értelmetlen dologról való cseverészés után ő is letette. Vanessa levánszorgott a lépcsőn,leginkább egy zombira hasonlított,egy feltűnően szép zombira.
Le vetődött mellém a kanapéra és a száját szólásra nyitotta,de azon nem jött ki hang.Ijedten,tágra nyílt szemekkel nézett rám majd újból megpróbált beszélni,de csak valami fura hang jött ki a száján.
-Látod? Most legalább nem fogsz tudni ellenkezni!-nevettem barátnőm ijedt arckifejezésén.-Itt maradok estére.-közöltem.
Látszott rajta,hogy ellenkezni akar,de én csak felálltam és mosolyogva a konyhába mentem.
-Amúgy,beszéltem Harryvel.-cseverésztem.
Szeme felcsillant és várakozva,kissé szétnyílt ajkakkal nézett rám.
-Aggódik érted és Niall üzeni,hogy jobbulást.
Picit elmosolyodott és bólintott.Két csésze teával leültem mellé a kanapéra,az egyiket a kezébe nyomtam és bekapcsoltam a tévét.Úgy néz ki nem túl beszédes esténk lesz.
2013. február 10., vasárnap
59.rész
Hey! :D
Mivel összejöttek a kommentek,itt az új rész. Tudom,hogy kicsit későn de egész nap nem volt egy nyugodt percem se és csak most jutottam oda,hogy megírjam ezt a részt. :)
Nem is volt olyan nehéz összehozni a komikat ugye? :)
A következő részt 9 komi után hozom szerdán!
Puszi: Nessa xx
~Perrie~
A búcsú nálunk már úgy tűnhet,megszokott dolog,de egyáltalán nem.Szerencsére ez a négy nap pont úgy esik,hogy ki se fogunk látszani a munkából és nem nagyon lesz időm Zayn hiányára gondolni.
Álmosan mocorogni kezdett mellettem,egyik kezét átdobta a derekamon és közelebb húzott magához.Figyeltem ahogyan a digitális óra 9:59-ből 10:00-ra vált,és azzal egy időben idegesítő csipogásba kezdett.Zayn száját egy nem túl szép szó hagyta el,félig nyitott szemekkel rá csapott,a készülék elhallgatott ő pedig visszazuhant mellém az ágyra.Ujjaimat végig húztam szétzilált haján és gyengéd puszit leheltem az arcára,hümmögve megdörzsölte borostás arcát és ő is egy puszival jutalmazott.
-Szia.-varázsolta az arcára pillanatok alatt,lélegzetelállító mosolyát.
Nyöszörögve arcomat a mellkasába fúrtam,végig simított szőke hajamon és ujjaival a hátamat simogatta.
Mindössze négy nap,nem a világ vége.Akkor meg mit rinyálok? Rossz előérzetem van,Zayn a rengeteg lány között találhatna egy átlagosat,olyat akivel nem kell a világ két különböző pontján lennie,mert magával vihetné.Csitt Perrie! Lehetnél annyira okos,hogy megbízol benne! Ha eddig nem kellett neki más akkor most se,saját magamat ijesztgetem.
-Mikor indultok?-emeltem fel a fejem.
-Dél körül.-pillantott az órára.
Sóhajtva ültem fel az ágyban,fél 1-re nekem is a stúdióban kell lennem,utolsó csiszolások a DNA-n,jövőhéten pedig klippremier.Hasonlóan hozzám,ő is sóhajtozva mászott ki az ágyból,ellenben velem,ő nem volt szégyenlős,nyugodtan a szekrényhez sétált és tiszta fehérneműt vett elő.
-Mész te előbb?-bökött fejével a fürdőszoba felé,célozva arra,hogy ő sokáig tollászkodik.
A hajvasalómat és a sminkes táskám még időben kimenekítettem,nagy nehezen maga,magamra küzdöttem egy rózsaszín nadrágot,egy virágos felsőt és egy Supra cipőt.A tükörben megijedtem a saját látványomtól,a fogkefémet viszont bent hagytam,a víz csobogása meggyőzött arról,hogy még nem sajátította ki a tükröt.halkan beosontam,kidugta vizes fejét és hunyorogva,huncut mosollyal az arcán nézett rám.
-Lesekszünk,lesekszünk?
-Csak fogat mosok.-kacsintottam.
-Én is ezt mondanám.-csukta vissza a kabin ajtót.
Megráztam a fejem és fogat mostam,megmostam az arcom és kezemben a fésűimmel magára hagytam Zaynt, a nappaliban a nagy tükörnél kezdtem rendbe szedni magam.Alapozót vittem fel az arcomra,pilláimat átpödörtem szempillaspirállal de nem húztam ki,rózsaszín szemhéjpúderrel emeltem ki helyette a szemeim,és színtelen ajakfénnyel futottam át a számon.Hajamat csak kivasaltam és kiengedve hagytam,majd visszamentem a szobánkba és összeszedtem az eldobált ruháinkat és rendbe tettem az ágyat. Zayn kullogott ki a fürdőszobából,ujjaival még mindig a haját igazgatta,az ülepes nadrág vészesen le volt csúszva a csípőjén,ezt egy pólóval egyensúlyozta,arca frissen volt borotválva,lényegében,észveszejtően nézett ki.
Mögém lépett és átölelte a derekam.
-Kikísérsz?-lehelte.
Dünnyögve fordultam felé és arcomat elrejtettem a nyakában.
-Máris mész?-kérdeztem.
Az órára pillantottam,fél 12,persze,hogy mennie kell.
-Maradnék még,de Paul kinyír.-simított végig ujjával az arcomon.
Bólintottam és elengedtem,felkapta a bőrdzsekijét és elindult le a lépcsőn,csendben követtem őt,tény,hogy nem szeretünk búcsúzkodni.Lazán nekidőlt az ajtónak és magához húzott,finom szája lágyan simogatta az enyémet,bele akartam túrni a hajába,de akkor biztos újra csinálja az egészet.
-Pezz.-suttogta halkan,mintha valami titkot akarna elmondani.
-Hmm?
-Szeretlek.-kúszott csibészes mosoly az arcára.
-Én is.
-Szia.-varázsolta az arcára pillanatok alatt,lélegzetelállító mosolyát.
Nyöszörögve arcomat a mellkasába fúrtam,végig simított szőke hajamon és ujjaival a hátamat simogatta.
Mindössze négy nap,nem a világ vége.Akkor meg mit rinyálok? Rossz előérzetem van,Zayn a rengeteg lány között találhatna egy átlagosat,olyat akivel nem kell a világ két különböző pontján lennie,mert magával vihetné.Csitt Perrie! Lehetnél annyira okos,hogy megbízol benne! Ha eddig nem kellett neki más akkor most se,saját magamat ijesztgetem.
-Mikor indultok?-emeltem fel a fejem.
-Dél körül.-pillantott az órára.
Sóhajtva ültem fel az ágyban,fél 1-re nekem is a stúdióban kell lennem,utolsó csiszolások a DNA-n,jövőhéten pedig klippremier.Hasonlóan hozzám,ő is sóhajtozva mászott ki az ágyból,ellenben velem,ő nem volt szégyenlős,nyugodtan a szekrényhez sétált és tiszta fehérneműt vett elő.
-Mész te előbb?-bökött fejével a fürdőszoba felé,célozva arra,hogy ő sokáig tollászkodik.
A hajvasalómat és a sminkes táskám még időben kimenekítettem,nagy nehezen maga,magamra küzdöttem egy rózsaszín nadrágot,egy virágos felsőt és egy Supra cipőt.A tükörben megijedtem a saját látványomtól,a fogkefémet viszont bent hagytam,a víz csobogása meggyőzött arról,hogy még nem sajátította ki a tükröt.halkan beosontam,kidugta vizes fejét és hunyorogva,huncut mosollyal az arcán nézett rám.
-Lesekszünk,lesekszünk?
-Csak fogat mosok.-kacsintottam.
-Én is ezt mondanám.-csukta vissza a kabin ajtót.
Megráztam a fejem és fogat mostam,megmostam az arcom és kezemben a fésűimmel magára hagytam Zaynt, a nappaliban a nagy tükörnél kezdtem rendbe szedni magam.Alapozót vittem fel az arcomra,pilláimat átpödörtem szempillaspirállal de nem húztam ki,rózsaszín szemhéjpúderrel emeltem ki helyette a szemeim,és színtelen ajakfénnyel futottam át a számon.Hajamat csak kivasaltam és kiengedve hagytam,majd visszamentem a szobánkba és összeszedtem az eldobált ruháinkat és rendbe tettem az ágyat. Zayn kullogott ki a fürdőszobából,ujjaival még mindig a haját igazgatta,az ülepes nadrág vészesen le volt csúszva a csípőjén,ezt egy pólóval egyensúlyozta,arca frissen volt borotválva,lényegében,észveszejtően nézett ki.
Mögém lépett és átölelte a derekam.
-Kikísérsz?-lehelte.
Dünnyögve fordultam felé és arcomat elrejtettem a nyakában.
-Máris mész?-kérdeztem.
Az órára pillantottam,fél 12,persze,hogy mennie kell.
-Maradnék még,de Paul kinyír.-simított végig ujjával az arcomon.
Bólintottam és elengedtem,felkapta a bőrdzsekijét és elindult le a lépcsőn,csendben követtem őt,tény,hogy nem szeretünk búcsúzkodni.Lazán nekidőlt az ajtónak és magához húzott,finom szája lágyan simogatta az enyémet,bele akartam túrni a hajába,de akkor biztos újra csinálja az egészet.
-Pezz.-suttogta halkan,mintha valami titkot akarna elmondani.
-Hmm?
-Szeretlek.-kúszott csibészes mosoly az arcára.
-Én is.
~Vanessa~
-Biztos itt maradsz?-túrt bele a hajába és körbe pislantott a szobámon,régen volt már ő,és én is itt.-Aha.Összepakolok.-mosolyogtam.
-Ha hazajöttem,rögtön átvisszük hozzám a cuccaid.-lehelte a fülembe.
Kezemet az arcára tettem és ujjammal körbe rajzoltam mély gödröcskéit,megfogta a kezem,a szája elé emelte és belepuszilt a kezembe.
-Nem akarlak itt hagyni.-motyogta.
-Csak pár nap.-vezettem ujjaimat a hajába és közelebb húztam magamhoz.
Kezét a derekamra tette és apró puszikat adott az arcomra.
-Négy,és az sok,túl sok nélküled.
-Tudtuk,hogy ez lesz.-hajtottam fejemet a vállára.
Ujjaival becsúszott a pólóm alá és a derekamra tette nagy kezeit,orrát finoman az enyémhez dörzsölte,majd közelebb húzódott,ajkaink súrolták egymást de nem csókol meg.
-Ne szórakozz.-haraptam meg finoman az alsó ajkát.
Elmosolyodott és végre megcsókolt,végig döntött az ágyon és dörmögve simogatta egyre feljebb a pólómat.
-Mikor jönnek a fiúk?-toltam el magamtól.
A telefonjára pillantott,felhúzta az orrát és fintorogva dobta el a telefont,ami le bucskázott az ágyról de egészben maradt.Le húztam magam mellé,arcát a vállamba fúrta és átölelte a derekam,behunyta a szemét,de pihenni nem tudtunk,mert megszólalt a telefonja. A kijelzőn Louis fényképe villogott majd nem sokkal utána megszólalt a csengő,nagyot sóhajtva ült fel és a kezét nyújtotta.Egymás kezét szorongatva mentünk le a lépcsőn,miközben felvette a kabátját és a cipőét,én kinyitottam az ajtót a toporgó srácoknak.
-Szia Nessa!-köszöntek kórusban.
-Sziasztok.-mosolyogtam.
Sorjában mindegyikőjük megölelt és kaptam 1-1 puszit az arcomra.
-Kész vagyok.-jelent meg mellettem a szokásos mosolya nélkül Harry.
-Ne legyél már így elszontyolodva.-csipkedte meg az arcát Louis.-Négy napig kibírod,ha meg nem akkor ott is vannak jó csajok.-lökte meg a vállával.
Kezeimet összefontam a mellem előtt és felvont szemöldökkel néztem Louis-ra.
-Szeretnéd ha ezt elmondanám Eleanornak?
-Én? Én aztán nem mondtam semmi olyat,rá se nézek más lányra.-tiltakozott.
Elnevettem magam és még utoljára Harry mellkasába fúrtam az arcomat.
-Várjatok meg a kocsiban.-dörmögte mély hangján.
Biccentettek,elhúzódtam tőle és megölelgettem a fiúkat,az orrukra kötöttem,hogy vigyázzanak magukra,meg egymásra is,majd libasorban kivonultak a kocsihoz,integettem Paulnak, és az ajtót Harry becsukta mögöttem.
-Szeretlek.-tolt neki és mélyen a szemembe nézett.-Remélem tudod,hogy Louis csak hülyéskedett,én már nem akarok más lányt.
A szívem ettől a mondatától hevesebben kezdte pumpálni a vért.
-Én is szeretlek, de ismerlek én téged?-nevettem.
Elmosolyodott és kisimított egy tincset az arcomból.
-Megváltoztattál.Sokkal jobb ember lettem mióta velem vagy.
-Én pedig előtte azt hittem,hogy nálatok jobb nem lehet senki.
Homlokát az enyémnek döntötte és lágyan megcsókolt.
-Mennem kell.-húzódott el.
A karjai közé bújtam és mélyen belélegeztem az illatát,erős karjait a derekam köré fonta és egy puszit adott a hajamra,elöntötték a szememet a könnyek.Négy nap nélküle négy évnek fog tűnni,nem voltunk egy ideje messze egymástól.Elengedtem és hátrébb léptem,végig néztem magas alakján,majd lábujjhegyre álltam és adtam egy puszit az arcára.
Felvette a cuccait és kinyitotta az ajtót,nekidőltem a falnak és integettem a puszikat dobáló srácoknak.
Kezeit a derekam köré fonta és megcsókolt,lassan és érzékien.
-Vigyázz magadra.-suttogtam szinte a szájába.
-Te is,baby.
Elengedett és átvágott a kerten a kocsihoz,ahogy egyre közelebb ért hozzá,úgy éreztem mintha a másik felem készülne elutazni Svédországba.Beugrott a fiúk mellé és együtt integettek,miközben Paul beindította a kisbuszt.
Ha egy filmben lennénk,most valószínűleg egy kendőt lengetve a fejem felett integetnék nekik,de itt csak felemeltem a kezem és erőtlenül integettem,ahogy eltűntek a szemem elől,leültem a lépcsőre és arcomat a kezembe temettem.Nem szabad kiakadnom nyavalyás négy nap miatt,mi lesz ha világ körüli turnéra indulnak? Rossz belegondolni.
Kabát nélkül egy szál pólóban ültem ott,egészen addig amíg a szám lilás árnyalatot vett fel.
~Danielle~
-Még egyszer!-tapsoltam,és végig néztem az energiabomba kis társaságunkon.
A telefonomat szuggeráltam,vártam legalább egy rövid sms-re tőle arról,hogy biztonságban megérkeztek.
-Dani!-jött hátulról Eva hangja.-Itt vagy?
Megfordultam,csak álltam a terem közepén,a zene már a közepénél járt.Nem szabadna így elkalandoznom,elvégre itt én vagyok az akinek táncórát kell tartania.
-Bocsi.-kértem elnézést mindenkitől.-Tartsunk egy kis szünetet.
Egyszerre dobták le magukat a padlóra a táskáik mellé,és kezdtek fecsegésbe. Előhalásztam a cuccaim közül egy üveg vizet,magamra kaptam a kabátom és a telefonommal a kezemben kimentem.Felléptem twitterre és a vizem kortyolgatása közben,végig néztem mindegyikőjük adatlapját,az utolsó belépésem óta egyedül Niall posztolt egy képet amit még a repülőből csinált.Még csak most mentek el,de máris hiányzik.megfogadtuk,hogy nem hagyjuk azt,hogy a távolság és a rajongók még egyszer közénk álljanak.Végig böngésztem pár rajongói üzenetet,a telefonom rezegni kezdett majd egy boríték jelent meg a kijelzőn,Liam nevével.
Megkönnyebbülten nyitottam meg, és olvastam végig.
Megérkeztünk. :)
Vigyázz magadra!! Szeretlek :) <3
Csók: Liam
A rövid üzenet után hosszan kifújtam a levegőt és mosollyal az arcomon,most már nyugodtan pötyögtem neki vissza,belekortyoltam a vizembe és ellöktem magamat a faltól.
-Folytassuk!-léptem be a terembe.
A zene elindult,magamban ütemesen számolva lépkedtem. Liam látni fogja a versenyt,és ez még jobban ösztönöz arra,hogy a maximumot kihozzam magamból,és a többiekből is.Levegőért kapkodva dőltem hanyatt a hideg padlón,hasonlóan a többiekhez.
~Niall~
-Louis! Most azonnal vedd át a nadrágod,pizsamanadrágba nem szállhatsz le!-visszhangzott Paul hangja.
-De én nem veszem át!-dobbantott.
A szendvicsemen nyammogva,nevetve néztem őket.
-Louis William Tomlinson!
-Jól van na!-kapta ki a menedzserünk kezéből a piros nadrágot.
Levágta magát az egyik ülésre és letolta a gatyáját.morogva bújt bele a másik nadrágba és a kockás pizsama alsót a táskájába nyomta.
-Elégedett vagy?-dőlt hátra az ülésen és durcásan összefonta maga előtt a karjait.
-Tökéletesen.-borzolta össze Paul a haját.
Megrándult a szája és a hajához kapott,hevesen igazgatni kezdte.
-Nyugi Boo Bear!-kezdte el simogatni Harry a combját.-Jól nézel ki!
-Csatoljátok be magatokat fiúk.-utasított minket Paul.
Megtettem amit kért és lenyeltem az utolsó falatot,elővettem a táskámból egy zacskó chipset és mialatt leszálltunk Zayn-el és Liammel terveztem elpusztítani,viszont még maradt belőle.
A cuccainkat valaki hozta utánunk,nekünk csak annyi volt a feladatunk,hogy biztonságban,engedelmesen átjutunk a rajongók között.
-Nem állunk meg aláírást meg képet osztani!-parancsolta.
-De Paul...!-kezdtem.
-Nem,Niall! Sietnünk kell!
-Ma felettébb kegyetlen vagy.-rázta a fejét Louis.
Duzzogva tömtem a számba egy adag chipset és miközben leszálltunk mosolyogva integettem a miattunk visítozó lányoknak.Szívesen megálltam volna,hogy mindegyikőjükkel készítsek képet,de hát ugye sietnünk kell.Vakuk villogtak,még mindig nem szoktam meg ezt az állandó fotózást,Paul és még 3 testőr szorosan közrefogva minket,terelt át a lányok között.A chipses zacskót egy kukába dobtam és minkét kezemet kinyújtottam,ahogyan a többiek is, ujjak siklottak végig a kezemen,csak egy pillanatig értek hozzám,de már volt aki sírt.
Csalódottan integettem nekik a kocsiból,többen szorongattak a kezükben noteszeket,papírcetlit.
-Miért nem mehettünk oda hozzájuk?-háborgott Harry.
-Mert sietnünk kell.-adtam meg a választ kissé ironikusan a kérdésre.
-Megállhattunk volna egy pár perce.-dünnyögte Liam is,aki hevesen pötyögött valamit a telefonjába.
-Leszállhattam volna pizsama nadrágba is.-jött Louistól.
Paul csendbe tűrte a morgásunkat,kifelé bámultam az ablakon,Stockholm utcái is hemzsegtek az emberektől,miközben Harry a telefonját a füléhez szorítva nyáladzott,amit Louis összevont szemöldökkel figyelt és a lábát bökdöste. Zayn hozzám hasonlóan bámult ki az ablakon míg Liam a telefonján játszott.
A kocsi lassan megállt alattunk,Paul kivette Harry kezéből a telefont és bájologva közölte Vanessával,hogy Harrynek most le kell tennie,ezért már a göndörnek is volt oka pattogni a rajongós ügyön kívül.
Táskámat a vállamra kapva ugrottam ki a kocsiból és mielőtt Paul megállított volna,Zaynel a nyomomban bevetettem magam a szálloda előtt állomásozó Directionerek közé.
Menedzserünk csak rosszalló tekintettel nekidőlt a kocsinak miközben a többiek is követték a példánkat,igyekeztem a legtöbb ölelést adni,és kapni. Miután az utolsó rajongóval is elkészült a kép és adtam nekik aláírást,sokkal jobb kedvvel,bőszen vigyorogva követtük Pault.Megkaptuk a szobánk kulcsát és beszabadultunk a liftbe,háromszor lifteztünk a legfelső emelettől a földszintig,mire meguntuk és bementünk a szobánkba. A legtöbben azt hiszik,hogy mi valami luxuslakosztályban szállunk meg ilyenkor,pedig ez nem igaz,a szobánk kétfelé nyílt,az egyikbe egy franciaágy a másikba 3 külön ágy volt,Harry és Louis rögtön lerohanták a franciaágyat,én pedig átléptem a külön ágyas szobába és a cuccomat ledobva ledőltem rá.
2013. február 7., csütörtök
58.rész
Sziasztok!
Jövök a szokásossal. Komment! Nem szeretem megszabni,hogy mennyi után hozom a következő részt,de úgy néz ki szükség van rá. 92-en szavaztatok és 32 rendszeres olvasom van ennyi emberből miért nem tudnak írni egy páran?! MIÉRT? Nem hisztizni akarok,de azért az elég szar,hogy 3-4 komment jön amikor felteszem a részt és utána semmi. Ha nem tetszik a blog,írjátok meg és bezárom.
Röviden ennyit akartam mondani. NEM! azt akarom,hogy agyonra dicsérjetek,nem kell kedvesnek lenni ha nem tetszik,egyszerűen azt szeretném,hogy páran leírjátok azt,hogy mi tetszett benne/nem tetszett. Szerintem nem kérek sokat.
8 komment után hozom az új részt hétvégén.
-Naa.-fúrta arcát a nyakam és a vállam közti hajlatba.-Légyszi!
-Én se hallhatok egy dalt se a Take Me Home-ról.-durcáskodtam.
-Mutatok az egyikből részletet ha eljátszod nekem,rajta van a telefonomon.-alkudozott
-Hmm.-hümmögtem-Rendben,de előre szólok,hogy ez még nagyon demo.
-Tee.-döntött végig az ágyon.-Így már belemész ugye?-rázta meg nevetve a fürtjeit.
-Nem muszáj,de akkor te is vársz.-kacsintottam.
-Gonosz vagy.-lehelt puszit az ajkaimra.
-Elolvashattad a dalszöveget.-rántottam meg a vállam.-Én még azt se tehettem.Akarod hallani vagy nem?
-Még szép,hogy akarom.-vigyorgott.-Mutatok részletet az egyik dalból,de el ne mond a fiúknak.
-Oké,de akkor te se,majd én megmutatom nekik ha úgy gondolom,hogy elég jó lesz ahhoz.
-Megegyeztünk.-kacsintott.
Le szállt a csípőmről és a szoba sarkában heverő gitárjáért ugrott,még nem szoktam hozzá a gondolathoz,hogy hamarosan ebben a házban fogok élni,Vele,ketten,hú...
Behangolta a gitárt majd vigyorogva az ölembe tette,pengettem rajta párat majd vettem egy nagy levegőt és átismételtem magamban a dalszöveget.
-Nem ér röhögni!-mutattam fel az ujjam.
-Soha nem nevetném ki a dalod.-nyomott cuppanós puszit az arcomra.
Játszani kezdtem a gitáron,majd bele kezdtem a dalba,szerintem elég hülyén hangzott így,de majd a stúdióban kijavítgatom,ha más nem a fiúk segítségével.
Hosszan kifújtam a levegőt mielőtt ránéztem,zöld szemei az arcomat fürkészték majd mögém ült és megfogta a kezemet a gitáron.
Jövök a szokásossal. Komment! Nem szeretem megszabni,hogy mennyi után hozom a következő részt,de úgy néz ki szükség van rá. 92-en szavaztatok és 32 rendszeres olvasom van ennyi emberből miért nem tudnak írni egy páran?! MIÉRT? Nem hisztizni akarok,de azért az elég szar,hogy 3-4 komment jön amikor felteszem a részt és utána semmi. Ha nem tetszik a blog,írjátok meg és bezárom.
Röviden ennyit akartam mondani. NEM! azt akarom,hogy agyonra dicsérjetek,nem kell kedvesnek lenni ha nem tetszik,egyszerűen azt szeretném,hogy páran leírjátok azt,hogy mi tetszett benne/nem tetszett. Szerintem nem kérek sokat.
8 komment után hozom az új részt hétvégén.
Have a nice day,and big hug: Nessa xx
-Én se hallhatok egy dalt se a Take Me Home-ról.-durcáskodtam.
-Mutatok az egyikből részletet ha eljátszod nekem,rajta van a telefonomon.-alkudozott
-Hmm.-hümmögtem-Rendben,de előre szólok,hogy ez még nagyon demo.
-Tee.-döntött végig az ágyon.-Így már belemész ugye?-rázta meg nevetve a fürtjeit.
-Nem muszáj,de akkor te is vársz.-kacsintottam.
-Gonosz vagy.-lehelt puszit az ajkaimra.
-Elolvashattad a dalszöveget.-rántottam meg a vállam.-Én még azt se tehettem.Akarod hallani vagy nem?
-Még szép,hogy akarom.-vigyorgott.-Mutatok részletet az egyik dalból,de el ne mond a fiúknak.
-Oké,de akkor te se,majd én megmutatom nekik ha úgy gondolom,hogy elég jó lesz ahhoz.
-Megegyeztünk.-kacsintott.
Le szállt a csípőmről és a szoba sarkában heverő gitárjáért ugrott,még nem szoktam hozzá a gondolathoz,hogy hamarosan ebben a házban fogok élni,Vele,ketten,hú...
Behangolta a gitárt majd vigyorogva az ölembe tette,pengettem rajta párat majd vettem egy nagy levegőt és átismételtem magamban a dalszöveget.
-Nem ér röhögni!-mutattam fel az ujjam.
-Soha nem nevetném ki a dalod.-nyomott cuppanós puszit az arcomra.
Játszani kezdtem a gitáron,majd bele kezdtem a dalba,szerintem elég hülyén hangzott így,de majd a stúdióban kijavítgatom,ha más nem a fiúk segítségével.
Hosszan kifújtam a levegőt mielőtt ránéztem,zöld szemei az arcomat fürkészték majd mögém ült és megfogta a kezemet a gitáron.
-Kezd el játszani.-suttogta lágyan a fülembe.
Engedelmeskedtem,az elejétől kezdtem játszani.
-Itt A.-vezette át a kezem a megfelelő helyre.-Most C.
Elmosolyodtam,sokkal jobban hangzott így,elengedte a kezem,kivette a kezemből a gitárt és az ölébe húzott.
-Tudod,hogy mennyire büszke vagyok rád?-döntötte homlokát az enyémnek.
A szemébe hullott egy göndör tincse,ki simítottam az arcából és orromat finoman az övéhez érintettem,elmosolyodott és nagy kezeit lejjebb vezette a derekamról.
-Miért?-kérdeztem alig hallhatóan.
-Miért kérdezel butaságot?-tűrt a fülem mögé egy tincset.
-Mert nem tudom.
Ajkaink lassan súrolták egymást amikor valamelyikünk beszélt,elmerengtem a szemében miközben gyönyörű szája az enyémet kóstolgatta,elhalmozott édes puszikkal,karomat a nyaka köré fontam és a lábaimmal közre fogtam a derekát.
-Te vagy a legjobb dolog az életemben.-szaladt ki a számon.
Elpirultam,nem terveztem kimondani,de ez a mondat már olyan régóta érlelődött mélyen bennem,hogy magától döntött úgy,hogy tudatja vele.
Hátrébb húzódott és mosollyal a szája sarkában fürkészte az arcom,lesütöttem a szemem és a mellkasába akartam temetni vörös fejem,de nem engedte,ujjaival az állam alá nyúlt és rabul ejtett a szemével.
-Eddig egy lány se mondott nekem ilyet.-lehelte.
-Ezt higgyem el?-vontam fel a szemöldököm.
-Felejtsük el most a Directionereket.-tette kezét az arcomra.-Ők mondanak ilyet,de nem ismernek igazából,mindig magamat adom de ők az énekes Harryt látják,nem látnak reggel amikor nyűgös vagyok,amikor félmeztelenül görnyedek a bögrém felett,nem alszanak el minden nap mellettem.
-Pedig hogy szeretnék.-kuncogtam.
-Komolyan gondoltad?-húzott még jobban magához.
-Hülyének nézel ha azt mondom,igen?
-Megint butaságot kérdeztél.Áruld el miért néznélek hülyének.
-Mert,nem olyan régóta vagyunk együtt,anya,és tudom,hogy neked ez az egész...
-Vanessa.-szakított félbe.-Szerintem ez a legaranyosabb dolog amit mondhat egy lány.
Hümmögve fejemet a vállára hajtottam,a hátamat simogatta miközben elmerültem a gondolataimban,mennyire jó csak nyugiban,ketten elüldögélni.
-Kicsim.-szólított meg halkan.
-Tessék?-emeltem fel a fejem.
-Nekem is.
-Ne,én nem várom el,hogy ezt mond.-néztem rá nagy szemekkel.
-Nem amiatt mondom.-rázta meg a fejét.
-Egy álom az életed,tudom,hogy a fiúk fontosabbak,és nekem ez elég.
-Nem álom,ha te nem vagy benne.-csókolt meg lágyan.
Egyszerre fáztam és lett nagyon melegem,a szívem hevesen dübörgött,ahogyan fejét a vállamra hajtotta,haja megcsikizte a nyakamat.Mindkét kezével átölelte a derekam,és mint egy kisfiú,felhúzta a lábait,arcát a nyakamba temette és halkan szuszogott.
-Itt alszol?-emelte fel a fejét.
-Igen,de akkor el kell menni hozzám ruhákért.
-Elhozzuk mindet,úgy se sokáig laksz már ott.-szökött széles mosoly az arcára.
-Biztos vagy benne,hogy velem akarsz élni?
-Nem is tudom.-gondolkozott el.
Arcomról lassan lekonyult a mosoly és az ölemben pihenő kezemről a körömlakkot kezdtem kapargatni.
-Tisztára fogva tartasz.Attól félek,hogy nem fogok tudni semmit se csinálni,mert az lehetetlen próbálkozás lesz,hogy otthagyjalak az ágyamban.-nevetett.
-Ez szemét húzás volt,Styles.-böktem finoman oldalba mire összerándult és nevetve dőlt a másik oldalára.
-Persze,hogy biztos.-adott finom kis puszit az arcomra.-Csak furcsa lesz,én még nem költöztem össze egy barátnőmmel se.-nevetett.-Mondjuk,szinte már összeköltöztünk,de a fiúk nem lesznek itt.
-Nekem is furcsa lesz,de ha kikészítelek akkor szólj és...
-Miért kell mindent túlbonyolítanod?-vonta össze a szemöldökét.-Vanessza,szeretlek,és nem fogsz kikészíteni. Ha feleségül akarlak venni egyszer,akkor is jössz ezekkel a hülyeségekkel?-nevetett.
De szeretnék odáig jutni veled.Hmm, Mrs.Styles, wow.
-Nem.-húztam el a szót.-Mi lesz ha turnézni mentek?
-Jössz velünk,megmondtam,hogy elintézem a közös turnét.
-Még menedzserem sincs,nem,hogy turnézni induljak.-nevettem.-Az se biztos,hogy szeretni fognak.
-Téged nem lehet nem szeretni.-puszilt bele a nyakamba.
-Mutasd meg az egyik dalt.-húzódtam arrébb.
-Már azt hittem elfelejtetted.-sóhajtott.-Hát jó,de tényleg el ne mond a fiúknak.
-Nem fogom.-ráztam meg a fejem és vigyorogva néztem ahogy előveszi a telefonját-A-aa.-vettem ki a kezéből,azt szeretném ha élőben játszanád el.
Mosolyogva megrázta a fejét és az ölébe vette a gitárját,hangolt rajta és pengetett párat.
-Előre szólok,hogy nem a Take Me Home-on kap helyet, ez a Japán Yearbook-hoz járó CD-n lesz.
-Mi a címe?-hajoltam hozzá közelebb.
-Irresistible.
Le hajtotta a fejét,ujjait lassan végig húzta a húrokon majd lenyomta azokat és gyakorlottan pengetni kezdte a dallamot.
A cím alapján,vagy egy pörgős,kissé perverz nótára számítottam,vagy egy lassú,szerelmes számra, a 2. igazolódott be.
-It makes your lips so kissable And your kiss unmissable Your fingertips so touchable And your eyes irresistible.
Miközben énekelt a szemembe nézett,nem tudtam,hogy ők,vagy valaki más írta ezt a gyönyörű dalt,de ahogyan ő énekelte,szinte elhittem,hogy rólam szól.A gitár és az ő csodás hangja elhalt és én az arcomon lassan végigfolyó könnycseppel néztem rá,nagy levegőt vettem és szólásra nyitottam a szám,de nem jött ki hang a torkomon.Közelebb húzódtam hozzá,letette a gitárt én pedig a karjai közé bújhattam,magamba szívtam az illatát,ujjaival végig simított az arcomon és felemelte a fejem.
-Tetszik?
Hevesen bólogattam,nem voltam biztos benne,hogy tudnék érthetően beszélni.Lassan lehajolt hozzám,karjaimat a nyaka köré fontam és nem terveztem egyhamar elengedni,végig döntött a kanapén,lassan fölém hajolt és még jobban elmélyítette a csókunkat.Kifulladva húzódott el,pár másodpercig levegőért kapkodtunk,elvigyorodott és lejjebb csúszott,fejét a hasamra hajtotta és ujjaival a pólóm gyűrődéseit igyekezett kisimítani,miközben én a hajával szórakoztam.
-Itt alszol?-emelte fel a fejét.
-Igen,de akkor el kell menni hozzám ruhákért.
-Elhozzuk mindet,úgy se sokáig laksz már ott.-szökött széles mosoly az arcára.
-Biztos vagy benne,hogy velem akarsz élni?
-Nem is tudom.-gondolkozott el.
Arcomról lassan lekonyult a mosoly és az ölemben pihenő kezemről a körömlakkot kezdtem kapargatni.
-Tisztára fogva tartasz.Attól félek,hogy nem fogok tudni semmit se csinálni,mert az lehetetlen próbálkozás lesz,hogy otthagyjalak az ágyamban.-nevetett.
-Ez szemét húzás volt,Styles.-böktem finoman oldalba mire összerándult és nevetve dőlt a másik oldalára.
-Persze,hogy biztos.-adott finom kis puszit az arcomra.-Csak furcsa lesz,én még nem költöztem össze egy barátnőmmel se.-nevetett.-Mondjuk,szinte már összeköltöztünk,de a fiúk nem lesznek itt.
-Nekem is furcsa lesz,de ha kikészítelek akkor szólj és...
-Miért kell mindent túlbonyolítanod?-vonta össze a szemöldökét.-Vanessza,szeretlek,és nem fogsz kikészíteni. Ha feleségül akarlak venni egyszer,akkor is jössz ezekkel a hülyeségekkel?-nevetett.
De szeretnék odáig jutni veled.Hmm, Mrs.Styles, wow.
-Nem.-húztam el a szót.-Mi lesz ha turnézni mentek?
-Jössz velünk,megmondtam,hogy elintézem a közös turnét.
-Még menedzserem sincs,nem,hogy turnézni induljak.-nevettem.-Az se biztos,hogy szeretni fognak.
-Téged nem lehet nem szeretni.-puszilt bele a nyakamba.
-Mutasd meg az egyik dalt.-húzódtam arrébb.
-Már azt hittem elfelejtetted.-sóhajtott.-Hát jó,de tényleg el ne mond a fiúknak.
-Nem fogom.-ráztam meg a fejem és vigyorogva néztem ahogy előveszi a telefonját-A-aa.-vettem ki a kezéből,azt szeretném ha élőben játszanád el.
Mosolyogva megrázta a fejét és az ölébe vette a gitárját,hangolt rajta és pengetett párat.
-Előre szólok,hogy nem a Take Me Home-on kap helyet, ez a Japán Yearbook-hoz járó CD-n lesz.
-Mi a címe?-hajoltam hozzá közelebb.
-Irresistible.
Le hajtotta a fejét,ujjait lassan végig húzta a húrokon majd lenyomta azokat és gyakorlottan pengetni kezdte a dallamot.
A cím alapján,vagy egy pörgős,kissé perverz nótára számítottam,vagy egy lassú,szerelmes számra, a 2. igazolódott be.
-It makes your lips so kissable And your kiss unmissable Your fingertips so touchable And your eyes irresistible.
Miközben énekelt a szemembe nézett,nem tudtam,hogy ők,vagy valaki más írta ezt a gyönyörű dalt,de ahogyan ő énekelte,szinte elhittem,hogy rólam szól.A gitár és az ő csodás hangja elhalt és én az arcomon lassan végigfolyó könnycseppel néztem rá,nagy levegőt vettem és szólásra nyitottam a szám,de nem jött ki hang a torkomon.Közelebb húzódtam hozzá,letette a gitárt én pedig a karjai közé bújhattam,magamba szívtam az illatát,ujjaival végig simított az arcomon és felemelte a fejem.
-Tetszik?
Hevesen bólogattam,nem voltam biztos benne,hogy tudnék érthetően beszélni.Lassan lehajolt hozzám,karjaimat a nyaka köré fontam és nem terveztem egyhamar elengedni,végig döntött a kanapén,lassan fölém hajolt és még jobban elmélyítette a csókunkat.Kifulladva húzódott el,pár másodpercig levegőért kapkodtunk,elvigyorodott és lejjebb csúszott,fejét a hasamra hajtotta és ujjaival a pólóm gyűrődéseit igyekezett kisimítani,miközben én a hajával szórakoztam.
~Chelsea~
-Candy!-loholtam a kiskutyám nyomába,aki szájában az egyik pólómmal rohant az ajtó felé.
Fürgébbnek bizonyult nálam,ám az ajtó nyitódott és még épp időben álltunk meg,kis híján átestem rajta,sikerült elkapnom és győzedelmeskedve felette,óvatosan ki feszegettem a kutyanyáltól csöpögő pólómat a szájából.
-Muhaha!-feküdtem a hátamra a padlón és a fejem fölé emelte a kisállatot.
-Szia,Baby!-nézett le rám Niall.
Fel pislantottam,az ajkamba haraptam és letettem Candyt a földre majd feltápászkodtam.
-Szia!-vigyorogtam rá szélesen.
Ahogyan kék szemeivel végig nézett a szívem olvadozni kezdett, a haja frissen lehetett festve,mert az eredeti hajszíne nem látszott annyira,de a hajvégei most szőkébben pompáztak.
Kezeit a derekamra csúsztatta, őrült kutyusom a lábához állt és megszagolgatta a nadrágját,lehajolt hozzá és megvakargatta a füle tövét,édesen felnevetett majd kiegyenesedett és finom puszit adott a számra.
-Nem vagy éhes?-húzódtam el.
-De.-túrt bele a hajába és szélesen mosolygott rám.
Kézen fogtam és behúztam a konyhába,a pulton ott volt a 2 Nando's-os zacskó,felbontottam és a csípős csirkeszárnyakat kitettem neki egy tányérra és fél percre megmelegítettem a mikróba. Candy megérezte a kaja illatot és éhesen kullogott be a konyhába,mancsaival megtámaszkodott a lábamon és a két hátsó lábán állva ugrált.
-Ő is éhes.-emelte fel Niall és az állát vakargatta.
Az asztalra tettem a tányért,és elővettem a szekrényből a kutya kajás zacskót,szórtam a táljába és Niall letette a földre,de kiskutyám csak durcásan bámult a táljára és visszakullogott Niall-höz.
-Mivan haver?-nevetett és megsimogatta.-Nem jó az,mi?
Megmosta a kezét és lehuppant az asztalhoz, a lábánál állomásozó kutyám nagy szemeket meresztett rá,reménykedve abban,hogy elcsíphet néhány falatot.
~Louis~
Észrevétlenül próbáltam meg eljutni a bejárati ajtóig,előhalásztam a zsebemből a kulcs csomómat és halkan kinyitottam az ajtót.Le vettem a cipőmet és mezítláb,pipiskedve próbáltam meg felosonni a lépcsőn,de az megnyikordult alattam.
-Louis?!-jött az emeletről Eleanor hangja.-Te vagy az?
Beharaptam a szám,hogy elfojtsam a nevetésem.
-Meghülyültem.-jött már halkabban.
Szinte láttam,ahogyan megrázza a fejét és barna tincsei vele együtt mozognak.Miután felértem minden hang nélkül akartam eljutni a szobájáig,de belerúgtam valami szarba.
-Áá!-suttogtam,a kezem közé vettem a lábam,ha nem akarnám megijeszteni őt,most káromkodva ugrálnám körbe a fél házat.
-Louis?! Ne szórakozz már!
Hallottam az ágyának hangját ahogyan felemelkedett róla,eltipegtem a fürdőszobáig és halkan becsuktam magam mögött az ajtót.Szemügyre vettem a fájó lábujjaim,Eleanor elhaladt az ajtó előtt.
-Louis!-kiabált.
Amikor úgy gondoltam visszafelé is megtette az utat,és hallottam az ajtójának csukódását,kijöttem a fürdőszobából,az ajtójához osontam és vártam egy kicsit.
Vettem egy nagy levegőt,kezemet a kilincsre tettem és kicsapva az ajtót egy ordítás kíséretében az ágyára vetődtem,felugrott és sikoltva a szája elé kapta a kezét.
-Te hülye!-csapott nevetve a vállamra.
Kacagva elterültem az ágyán és kihalásztam a hátam mögül egy irodalom könyvet.
-Nem vagy normális.-rázta meg a haját.
-Szeretlek.-rebegtettem meg a szempilláim,felültem és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Én is,te idióta.-csapott finoman az arcomra.
-Mit csináltál?-lapoztam bele a könyvbe.
-Tanultam.-forgatta a szemét.
Gömbölyű betűi megmosolyogtattak,kivette a kezemből az irodalom tankönyvet és az ölembe ült.
-Nem is mondtad,hogy jönni fogsz.-nézett rám mosolyogva.
-Kénytelen voltam,senki nincs otthon.-puffogtam.-Nem tudtam mit kezdeni magammal.
-És erre a legjobb módszer az,hogy engem ijesztesz halálra.-nevetett.
-Pontosan.-nyomtam puszit a szájára.-Töltsük hasznosan az időt,nem kell neked holmi irodalmat tanulni.-húztam fel az orrom és megvetően böktem a könyvre.
-Hát ma már nem is.-állt fel és rendezgetni kezdte a dolgait.
-Au!-álltam fel.
Egy ceruza úgy döntött megpróbál valami kárt tenni kerek fenekemben,sikertelenül!Ki sepertem magam alól minden ceruzát,tollat,radírt és jegyzetet,az asztalára tettem és átöleltem a derekát.
-A ceruzád bántalmazott testileg!-böktem rá.
-Ejnye Grace!-nézett összehúzott szemmel az írószerre-Azt hiszem,már megbeszéltük,hogy Louist nem szurkálhatod. Szófogadatlan ceruza.-legyintett.
Nevetve öleltem még jobban magamhoz,felém fordult, elmerengtem pajkosan csillogó szemeiben amik az arcomat fürkészték,kezeit a farzsebembe csúsztatta,közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)