58.rész

Sziasztok!
Jövök a szokásossal. Komment! Nem szeretem megszabni,hogy mennyi után hozom a következő részt,de úgy néz ki szükség van rá. 92-en szavaztatok és 32 rendszeres olvasom van ennyi emberből miért nem tudnak írni egy páran?! MIÉRT? Nem hisztizni akarok,de azért az elég szar,hogy 3-4 komment jön amikor felteszem a részt és utána semmi. Ha nem tetszik a blog,írjátok meg és bezárom. 
Röviden ennyit akartam mondani. NEM! azt akarom,hogy agyonra dicsérjetek,nem kell kedvesnek lenni ha nem tetszik,egyszerűen azt szeretném,hogy páran leírjátok azt,hogy mi tetszett benne/nem tetszett. Szerintem nem kérek sokat.
8 komment után hozom az új részt hétvégén.

Have a nice day,and big hug: Nessa  xx

-Naa.-fúrta arcát a nyakam és a vállam közti hajlatba.-Légyszi!
-Én se hallhatok egy dalt se a Take Me Home-ról.-durcáskodtam.
-Mutatok az egyikből részletet ha eljátszod nekem,rajta van a telefonomon.-alkudozott
-Hmm.-hümmögtem-Rendben,de előre szólok,hogy ez még nagyon demo.
-Tee.-döntött végig az ágyon.-Így már belemész ugye?-rázta meg nevetve a fürtjeit.
-Nem muszáj,de akkor te is vársz.-kacsintottam.
-Gonosz vagy.-lehelt puszit az ajkaimra.
-Elolvashattad a dalszöveget.-rántottam meg a vállam.-Én még azt se tehettem.Akarod hallani vagy nem?
-Még szép,hogy akarom.-vigyorgott.-Mutatok részletet az egyik dalból,de el ne mond a fiúknak.
-Oké,de akkor te se,majd én megmutatom nekik ha úgy gondolom,hogy elég jó lesz ahhoz.
-Megegyeztünk.-kacsintott.
Le szállt a csípőmről és a szoba sarkában heverő gitárjáért ugrott,még nem szoktam hozzá a gondolathoz,hogy hamarosan ebben a házban fogok élni,Vele,ketten,hú...
Behangolta a gitárt majd vigyorogva az ölembe tette,pengettem rajta párat majd vettem egy nagy levegőt és átismételtem magamban a dalszöveget.
-Nem ér röhögni!-mutattam fel az ujjam.
-Soha nem nevetném ki a dalod.-nyomott cuppanós puszit az arcomra.
Játszani kezdtem a gitáron,majd bele kezdtem a dalba,szerintem elég hülyén hangzott így,de majd a stúdióban kijavítgatom,ha más nem a fiúk segítségével.
Hosszan kifújtam a levegőt mielőtt ránéztem,zöld szemei az arcomat fürkészték majd mögém ült és megfogta a kezemet a gitáron.

-Kezd el játszani.-suttogta lágyan a fülembe.

Engedelmeskedtem,az elejétől kezdtem játszani.

-Itt A.-vezette át a kezem a megfelelő helyre.-Most C.

Elmosolyodtam,sokkal jobban hangzott így,elengedte a kezem,kivette a kezemből a gitárt és az ölébe húzott.

-Tudod,hogy mennyire büszke vagyok rád?-döntötte homlokát az enyémnek.

A szemébe hullott egy göndör tincse,ki simítottam az arcából és orromat finoman az övéhez érintettem,elmosolyodott és nagy kezeit lejjebb vezette a derekamról.

-Miért?-kérdeztem alig hallhatóan.

-Miért kérdezel butaságot?-tűrt a fülem mögé egy tincset.

-Mert nem tudom.

Ajkaink lassan súrolták egymást amikor valamelyikünk beszélt,elmerengtem a szemében miközben gyönyörű szája az enyémet kóstolgatta,elhalmozott édes puszikkal,karomat a nyaka köré fontam és a lábaimmal közre fogtam a derekát.

-Te vagy a legjobb dolog az életemben.-szaladt ki a számon.

Elpirultam,nem terveztem kimondani,de ez a mondat már olyan régóta érlelődött mélyen bennem,hogy magától döntött úgy,hogy tudatja vele. 

Hátrébb húzódott és mosollyal a szája sarkában fürkészte az arcom,lesütöttem a szemem és a mellkasába akartam temetni vörös fejem,de nem engedte,ujjaival az állam alá nyúlt és rabul ejtett a szemével.

-Eddig egy lány se mondott nekem ilyet.-lehelte.

-Ezt higgyem el?-vontam fel a szemöldököm.

-Felejtsük el most a Directionereket.-tette kezét az arcomra.-Ők mondanak ilyet,de nem ismernek igazából,mindig magamat adom de ők az énekes Harryt látják,nem látnak reggel amikor nyűgös vagyok,amikor félmeztelenül görnyedek a bögrém felett,nem alszanak el minden nap mellettem.

-Pedig hogy szeretnék.-kuncogtam.

-Komolyan gondoltad?-húzott még jobban magához.

-Hülyének nézel ha azt mondom,igen?

-Megint butaságot kérdeztél.Áruld el miért néznélek hülyének.

-Mert,nem olyan régóta vagyunk együtt,anya,és tudom,hogy neked ez az egész...

-Vanessa.-szakított félbe.-Szerintem ez a legaranyosabb dolog amit mondhat egy lány.

Hümmögve fejemet a vállára hajtottam,a hátamat simogatta miközben elmerültem a gondolataimban,mennyire jó csak nyugiban,ketten elüldögélni.

-Kicsim.-szólított meg halkan.

-Tessék?-emeltem fel a fejem.

-Nekem is.

-Ne,én nem várom el,hogy ezt mond.-néztem rá nagy szemekkel.

-Nem amiatt mondom.-rázta meg a fejét.

-Egy álom az életed,tudom,hogy a fiúk fontosabbak,és nekem ez elég.

-Nem álom,ha te nem vagy benne.-csókolt meg lágyan.

Egyszerre fáztam és lett nagyon melegem,a szívem hevesen dübörgött,ahogyan fejét a vállamra hajtotta,haja megcsikizte a nyakamat.Mindkét kezével átölelte a derekam,és mint egy kisfiú,felhúzta a lábait,arcát a nyakamba temette és halkan szuszogott.
-Itt alszol?-emelte fel a fejét.
-Igen,de akkor el kell menni hozzám ruhákért.
-Elhozzuk mindet,úgy se sokáig laksz már ott.-szökött széles mosoly az arcára.
-Biztos vagy benne,hogy velem akarsz élni?
-Nem is tudom.-gondolkozott el.
Arcomról lassan lekonyult a mosoly és az ölemben pihenő kezemről a körömlakkot kezdtem kapargatni.
-Tisztára fogva tartasz.Attól félek,hogy nem fogok tudni semmit se csinálni,mert az lehetetlen próbálkozás lesz,hogy otthagyjalak az ágyamban.-nevetett.
-Ez szemét húzás volt,Styles.-böktem finoman oldalba mire összerándult és nevetve dőlt a másik oldalára.
-Persze,hogy biztos.-adott finom kis puszit az arcomra.-Csak furcsa lesz,én még nem költöztem össze egy barátnőmmel se.-nevetett.-Mondjuk,szinte már összeköltöztünk,de a fiúk nem lesznek itt.
-Nekem is furcsa lesz,de ha kikészítelek akkor szólj és...
-Miért kell mindent túlbonyolítanod?-vonta össze a szemöldökét.-Vanessza,szeretlek,és nem fogsz kikészíteni. Ha feleségül akarlak venni egyszer,akkor is jössz ezekkel a hülyeségekkel?-nevetett.
De szeretnék odáig jutni veled.Hmm, Mrs.Styles, wow.
-Nem.-húztam el a szót.-Mi lesz ha turnézni mentek?
-Jössz velünk,megmondtam,hogy elintézem a közös turnét.
-Még menedzserem sincs,nem,hogy turnézni induljak.-nevettem.-Az se biztos,hogy szeretni fognak.
-Téged nem lehet nem szeretni.-puszilt bele a nyakamba.
-Mutasd meg az egyik dalt.-húzódtam arrébb.
-Már azt hittem elfelejtetted.-sóhajtott.-Hát jó,de tényleg el ne mond a fiúknak.
-Nem fogom.-ráztam meg a fejem és vigyorogva néztem ahogy előveszi a telefonját-A-aa.-vettem ki a kezéből,azt szeretném ha élőben játszanád el.
Mosolyogva megrázta a fejét és az ölébe vette a gitárját,hangolt rajta és pengetett párat.
-Előre szólok,hogy nem a Take Me Home-on kap helyet, ez a Japán Yearbook-hoz járó CD-n lesz.
-Mi a címe?-hajoltam hozzá közelebb.
-Irresistible.
Le hajtotta a fejét,ujjait lassan végig húzta a húrokon majd lenyomta azokat és gyakorlottan pengetni kezdte a dallamot.
A cím alapján,vagy egy pörgős,kissé perverz nótára számítottam,vagy egy lassú,szerelmes számra, a 2. igazolódott be.
-It makes your lips so kissable And your kiss unmissable Your fingertips so touchable And your eyes irresistible.
Miközben énekelt a szemembe nézett,nem tudtam,hogy ők,vagy valaki más írta ezt a gyönyörű dalt,de ahogyan ő énekelte,szinte elhittem,hogy rólam szól.A gitár és az ő csodás hangja elhalt és én az arcomon lassan végigfolyó könnycseppel néztem rá,nagy levegőt vettem és szólásra nyitottam a szám,de nem jött ki hang a torkomon.Közelebb húzódtam hozzá,letette a gitárt én pedig a karjai közé bújhattam,magamba szívtam az illatát,ujjaival végig simított az arcomon és felemelte a fejem.
-Tetszik?
Hevesen bólogattam,nem voltam biztos benne,hogy tudnék érthetően beszélni.Lassan lehajolt hozzám,karjaimat a nyaka köré fontam és nem terveztem egyhamar elengedni,végig döntött a kanapén,lassan fölém hajolt és még jobban elmélyítette a csókunkat.Kifulladva húzódott el,pár másodpercig levegőért kapkodtunk,elvigyorodott és lejjebb csúszott,fejét a hasamra hajtotta és ujjaival a pólóm gyűrődéseit igyekezett kisimítani,miközben én a hajával szórakoztam.

~Chelsea~

-Candy!-loholtam a kiskutyám nyomába,aki szájában az egyik pólómmal rohant az ajtó felé.

Fürgébbnek bizonyult nálam,ám az ajtó nyitódott és még épp időben álltunk meg,kis híján átestem rajta,sikerült elkapnom és győzedelmeskedve felette,óvatosan ki feszegettem a kutyanyáltól csöpögő pólómat a szájából.

-Muhaha!-feküdtem a hátamra a padlón és a fejem fölé emelte a kisállatot.

-Szia,Baby!-nézett le rám Niall.

Fel pislantottam,az ajkamba haraptam és letettem Candyt a földre majd feltápászkodtam.

-Szia!-vigyorogtam rá szélesen.

Ahogyan kék szemeivel végig nézett a szívem olvadozni kezdett, a haja frissen lehetett festve,mert az eredeti hajszíne nem látszott annyira,de a hajvégei most szőkébben pompáztak. 

Kezeit a derekamra csúsztatta, őrült kutyusom a lábához állt és megszagolgatta a nadrágját,lehajolt hozzá és megvakargatta a füle tövét,édesen felnevetett majd kiegyenesedett és finom puszit adott a számra.

-Nem vagy éhes?-húzódtam el.

-De.-túrt bele a hajába és szélesen mosolygott rám.

Kézen fogtam és behúztam a konyhába,a pulton ott volt a 2 Nando's-os zacskó,felbontottam és a csípős csirkeszárnyakat kitettem neki egy tányérra és fél percre megmelegítettem a mikróba. Candy megérezte a kaja illatot és éhesen kullogott be a konyhába,mancsaival megtámaszkodott a lábamon és a két hátsó lábán állva ugrált.

-Ő is éhes.-emelte fel Niall és az állát vakargatta.

Az asztalra tettem a tányért,és elővettem a szekrényből a kutya kajás zacskót,szórtam a táljába és Niall letette a földre,de kiskutyám csak durcásan bámult a táljára és visszakullogott Niall-höz.

-Mivan haver?-nevetett és megsimogatta.-Nem jó az,mi?

Megmosta a kezét és lehuppant az asztalhoz, a lábánál állomásozó kutyám nagy szemeket meresztett rá,reménykedve abban,hogy elcsíphet néhány falatot.

~Louis~

Észrevétlenül próbáltam meg eljutni a bejárati ajtóig,előhalásztam a zsebemből a kulcs csomómat és halkan kinyitottam az ajtót.Le vettem a cipőmet és mezítláb,pipiskedve próbáltam meg felosonni a lépcsőn,de az megnyikordult alattam.

-Louis?!-jött az emeletről Eleanor hangja.-Te vagy az?

Beharaptam a szám,hogy elfojtsam a nevetésem.

-Meghülyültem.-jött már halkabban.

Szinte láttam,ahogyan megrázza a fejét és barna tincsei vele együtt mozognak.Miután felértem minden hang nélkül akartam eljutni a szobájáig,de belerúgtam valami szarba.

-Áá!-suttogtam,a kezem közé vettem a lábam,ha nem akarnám megijeszteni őt,most káromkodva ugrálnám körbe a fél házat.

-Louis?! Ne szórakozz már!

Hallottam az ágyának hangját ahogyan felemelkedett róla,eltipegtem a fürdőszobáig és halkan becsuktam magam mögött az ajtót.Szemügyre vettem a fájó lábujjaim,Eleanor elhaladt az ajtó előtt.

-Louis!-kiabált.

Amikor úgy gondoltam visszafelé is megtette az utat,és hallottam az ajtójának csukódását,kijöttem a fürdőszobából,az ajtójához osontam és vártam egy kicsit.

Vettem egy nagy levegőt,kezemet a kilincsre tettem és kicsapva az ajtót egy ordítás kíséretében az ágyára vetődtem,felugrott és sikoltva a szája elé kapta a kezét.

-Te hülye!-csapott nevetve a vállamra.

Kacagva elterültem az ágyán és kihalásztam a hátam mögül egy irodalom könyvet.

-Nem vagy normális.-rázta meg a haját.

-Szeretlek.-rebegtettem meg a szempilláim,felültem és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.

-Én is,te idióta.-csapott finoman az arcomra.

-Mit csináltál?-lapoztam bele a könyvbe.

-Tanultam.-forgatta a szemét.

Gömbölyű betűi megmosolyogtattak,kivette a kezemből az irodalom tankönyvet és az ölembe ült.

-Nem is mondtad,hogy jönni fogsz.-nézett rám mosolyogva.

-Kénytelen voltam,senki nincs otthon.-puffogtam.-Nem tudtam mit kezdeni magammal.

-És erre a legjobb módszer az,hogy engem ijesztesz halálra.-nevetett.

-Pontosan.-nyomtam puszit a szájára.-Töltsük hasznosan az időt,nem kell neked holmi irodalmat tanulni.-húztam fel az orrom és megvetően böktem a könyvre.

-Hát ma már nem is.-állt fel és rendezgetni kezdte a dolgait.

-Au!-álltam fel.

Egy ceruza úgy döntött megpróbál valami kárt tenni kerek fenekemben,sikertelenül!Ki sepertem magam alól minden ceruzát,tollat,radírt és jegyzetet,az asztalára tettem és átöleltem a derekát.

-A ceruzád bántalmazott testileg!-böktem rá.

-Ejnye Grace!-nézett összehúzott szemmel az írószerre-Azt hiszem,már megbeszéltük,hogy Louist nem szurkálhatod. Szófogadatlan ceruza.-legyintett.

Nevetve öleltem még jobban magamhoz,felém fordult, elmerengtem pajkosan csillogó szemeiben amik az arcomat fürkészték,kezeit a farzsebembe csúsztatta,közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.