34.rész

Sziasztook :)

Sikerült lebetegednem,aminek az a jó oldala,hogy több időt tudok fordítani az írásra,szóval lehet,hogy ezalatt a pár nap alatt mást sem fogok csinálni csak írok. :D <3 Örömmel veszem észre,hogy olvassátok a másik blogom is,viszont komit egyikhez se nagyon kapok :/ egyet-kettőt,nem fogom tagadni,irigykedek egy kicsit azokra a blogokra ahol 10-20 komi is van a bejegyzéseknél.Mindegy,nem panaszkodni jöttem,és nem is kényszerítelek titeket a komizásra.Majd írtok ha úgy érzitek.

Nessa xx :)

2 hét múlva.

A fiúk izgatottan ültek a repülőn,ültek? Össze-vissza rohangáltak,kiabáltak,röhögtek Paul pedig a fejét fogva menekült be a pilótafülkébe.Visszatérünk London! Niallel fejenként három ülésen elnyúlva tömtük magunkat chips-el,ő talán nem volt annyira bezsongva mint a többiek,vagyis de csak máshogy,furcsa de nem rohangált össze-vissza,pont Niall. 

-Niall, van valami baj?-tettem kezemet a vállára.

-Tessék?-kapta felém a fejét,majdnem le is fejelt.-Nem,miért lenne?

-Nem tudom,csak nem vagy most annyira hiperaktív.-szedtem ki a hajából egy darab répát (?).

Meg rántotta a vállát és bele markolt a chipsbe.

-Megharagszol,ha mondok neked valamit?-fordult vissza.

-Nem,miért haragudnék meg?

-Hát,van egy olyan érzésem,hogy...-nagy levegőt vesz.-Chelsea-nek van valakije.

-Miből gondolod?

-Nem hívott napok óta,nem veszi fel a telefont ha hívom.-sóhajtott.

-Niall,tudom nem szép dolog amit most mondani fogok,mert ő a barátnőm.De ha úgy van ahogy hiszed,ő soha nem érdemelt meg téged.

-Ki nem érdemeli meg Niallt?-huppant le a másik oldalamra Harry és puszit nyomott az arcomra.

-Chelsea.-nyögött fel fájdalmasan a mellettem ülő szőke fiú.-Nem keres,nem veszi fel a telefont.-homályosult el a tekintete.

-Hé,hé.-ökleltem magamhoz amikor szemeiből ki buggyantak a könnyek.-Niall,nincs semmi baj.-simítottam végig a hátán.

-Miért vagyok ilyen szerencsétlen?-motyogott.

-Haver,ez nem igaz.-vigasztalta Harry.

-De,nézd meg itt bőgök a barátnőd vállán mert lehet,hogy az enyém megcsal,vagy már nem is érdeklem.-fakadt ki.

Annyira rossz volt őt így látni,ő aki mindig nevet és mindig a jót próbálja keresni a legrosszabban is most így sír.

-Mi a baj?-néztek ránk döbbenten a többiek.

-Figyelj.-fogtam kezeim közé az arcát.-Ha megtette,neked nem kell érte sírni.Meg sem érdemelt egy ilyen aranyos fiút mint te!

-Így van.-bólogatott Zayn majd ő is átölelte.

-De én szeretem.-hüppögött.

-Tudom.

Miután megnyugodott,elment megmosni az arcát.

-Tudod milyen aranyos vagy amikor így gondoskodsz valamelyikünkről?-simított Harry egy tincset a fülem mögé.

-Te is ezt tennéd.-dőltem a mellkasának.-Szerinted képes volt ezt tenni vele?

-Te jobban ismered mint én.-ölelt át és puszit nyomott a fejem búbjára.

-Nem tudom elhinni,hogy ezt tenné,te is láttad,hogy örült amikor értünk jöttél.

-Kapcsoljátok be magatokat.-jelent meg Paul.-Leszállunk.

~~~~

Mivel senki nem tudta,hogy ma érkeznek vissza a fiúk,így nem nagyon volt valószínű,hogy London összes Directionere oda csődül.

-Niall!-hasított egy hang a levegőbe,majd a mellettem battyogó szőke srác felkapta a fejét.

Mint egy bomba úgy rohant felé Chelsea,kis híján majdnem fel is lökte.

-Ne haragudj.-ölelgette.-Tönkrement a telefonom és nem tudtam neked szólni,elveszett az összes szám és az újról se tudtalak felhívni.-hadarta.

Látni kellett volna azt a mosolyt ami ki ült az ír fiú arcára,meg pörgette barátnőjét a levegőbe és nevetve ölelte magához.Lopva rám mosolygott és megkezdte élménybeszámolóját a barátnőjének.

Szélesen mosolyogtam Hazzára,aki a kezemet fogva nézte a három ölelkező párost. Perrie egy kiskutyát magához ölelve bújt Zaynhez aki azt se tudta melyikőjüknek örüljön jobban.Nem tudtam,hogy Perrie-nek lenne kutyája,de az utolsó találkozásunk óta vehetett. Liam és Dannielle felénk közeledett.A legjobban viszont Louis és Eleanor kötötte le a figyelmem.

Mindkettőjük buksiján sapka volt,Louis félkézzel a gitárját fogta másikkal El-t ölelte.Tökéletesek voltak ők együtt és csak remélni tudtam,hogy valahogy én is így festhetek Harryvel.

-Sziasztok.-értek mellénk Liamék.

Szorosan meg ölelgettük egymást Dani-vel,majd csatlakoztak a többiek is.

-De aranyos.-szakadt ki belőlem amikor megláttam Zayn kezében a kutyust.-Megsimogathatom?-pillantottam a párosra.

-Persze.-nyomta a kezembe Perrie.

-A végén még egy kutya fogja elcsábítani tőlem.-nevetett Harry majd mögém lépett és megvakargatta a kutyus aprócska fejét.

Mindenki körénk gyűlt és a kutyust simogatta.

-Nem akarunk haza menni?-adtam vissza Perrie-nek a kis csöppséget.

-De igen,irány a Direction ház!-ordították kórusban és mindenki elindult kifelé.

Fél óra múlva már az ismerős házban álltunk,mindenki igyekezett fel a saját szobájába,hogy a cuccait ledobva eltűnjenek a barátnőikkel,leghamarabb Louis és Eleanor tűnt el,majd utánuk mindenki más és csak mi maradtunk.

-Jó újra itthon.-nyújtózott nagyot Harry.-Haza viszlek,hogy le tedd a csomagjaid utána mi is elmegyünk valahova.-küldött egy ellenállhatatlan mosolyt és fel húzott.

-Hova akarsz máris menni?Most értél haza és a többiek már el is mentek.-piszkáltam egy göndör tincsét.

-Majd meglátod.-titokzatoskodott,majd megragadta a bőröndjeim és ki iramodott velük a kocsijához.

~~~~

-Hova viszel?-kíváncsiskodtam.

-Ne kíváncsiskodj,mindjárt odaérünk-mosolygott.

Ősszel,egy elég lenge nyári ruhában ücsörgök egy kocsiban mert a barátom aki nem mellesleg világsztár,nem hajlandó elmondani hova visz.Befagy a fenekem.

A világos kis kék szoknyám szélét gyűrögettem,utólag már bánom,hogy ezt vettem fel megint olyan kislányosan nézhetek ki.A szoknya kék virágos volt a felső része pedig egy egyszerű fekete kis vékonyka pánttal,szexi helyett inkább gyerekes.Tenyere a combomra csúszott és ajkát összeszorítva meredt az útra.

Egy hatalmas házhoz értünk,egy gombnyomás és ki nyílt a hatalmas tégla kerítés között a kapu amin be hajtott,majd be is záródott.Ki ugrott az autóból,megkerülte és ki segített,zsebéből elő kotort egy kulcs csomót és látva a döbbent arcomat vigyorogva húzott be.

-Harry,ez ez a te házad?-meredtem tátott szájjal az elém táruló szobára.

-Igen.-bólogatott.

Körbe vezetett,a konyhában a fehér dominált míg az étkezőben a zöld és fehér keveréke,a nappaliban inkább a barnás színek,3 vendégszoba,ahhoz mind fürdő,hálószoba és ahhoz is egy fürdőszoba.

-Hány lányt hoztál már fel ide?-mosolyogtam.

-Te vagy az első.-csókolt meg.

-Biztos?-húztam fel a szemöldököm és az ujjam köré csavartam az egyik tincsét.Imádom a haját piszkálni.

-Biztos.Most vettem,az előbbiben szellemek kísértettek.-borzongott meg.

-Szellemek?-nevettem.

-Ne nevess már ki,amikor ijesztgettetek Louis-val, azért ijedtem meg annyira.

-Te tudod.-nyomtam puszit a szájára.-Rendelünk valamit? Éhes vagyok.

A Nando's-ból rendeltünk csirkét,majd miután nagyon kultúráltan megettük,vagy szétdobáltuk,összekentük vele egymást,megmosakodtunk és fáradtan eldőltünk a kanapén.

-Jövőhéttől újra be járok majd a suliba.-szakítottam meg a csendet.

-Ahogyan szeretnéd.-piszkálta a hajam.

Fel ült és az ölébe húzott,meglepődtem,hogy közel egy hónapja,vagy már lehet több is,nem voltunk úgy együtt és még nem esett nekem.Tekintete el-elkalandozott a lábamon,keze a derekamon pihent és mély levegőt vett.

-Mi a baj?-pislogtam rá ártatlanul,legbelül nagyon is mosolyogtam,jót tett az önbizalmamnak,hogy ilyet váltok ki belőle.

-Tetszik ez a ruha.-mért végig perverz mosollyal.-Csak jobban tetszene,mondjuk félúton a folyosón. Nagyon zavar.

-Tényleg?-másztam ki az öléből és a ruhám szoknyáját ki húzva méregettem.-Azt hittem kislányos.

-Hmm.Nem.

-Pedig,engem is zavar.-haraptam be az alsó ajkam.

~Harry~

Mióta beléptünk egy dolog izgatta nagyon a fantáziám,vágyódva méregettem minden mozdulatánál a fenekét,lábait.Az agyam helyett már az alsóbb testrészem irányított.

-Mi a baj?-nézett rám különösen jó kislányos arccal,készül valamire.

-Tetszik az a ruha.-mosolyodtam el miközben végig mértem.-Csak jobban tetszene,mondjuk félúton a folyosón.Nagyon zavar.

-Tényleg?-csúszott le majd meg állt előttem és maga elé kihúzva méregette a kis kék virágos szoknyát.-Azt hittem  kislányos.

-Hmm.Nem.-hümmögtem.

-Pedig,engem is zavar.-harapott bele az ajkába.

Bele süppedtem a kanapéba,látszólag nagyon tetszett neki.Egyre feljebb húzta a ruhát,elém tárult a lapos hasa majd teljesen lekapta és ott állt előttem fehérneműben.Itt a végzeted Harry! A halál gyönyörű...

Egyik pillanatról a másikra a szende kislány eltűnik és egy másik Vanessa áll előttem,akit még csak én láttam.

Le  ejtette a ruhát,bizonytalanul végig nézett magán majd látva az arcomat az ölembe ült,vékony csípője után kaptam,rá simítottam a kezem és megpróbáltam megcsókolni,de mindig elhúzódott egy picit.

Tökéletesen illet a karomba,le csúszott a kanapéra és engedte,hogy megcsókoljam.Ahogy ajka az enyém után kapott felsóhajtottam és követelőzve egyre hevesebb lettem,1 hónap az nálam bőven sok idő,ráadásul úgy,hogy egy perc nyugtom nem volt.

-Nem vagy fáradt?-húzódott el és csillogó szemekkel nézte az arcom.Jellemző,még ilyenkor is azt nézi,hogy nekem mi lenne jó,de ezt most nem találtad el kislány.Az alvás az utolsó ami eszembe jut ha rá nézek az ágyra.

-Nem.-kaptam duzzadt ajkai után.

Idegesített az egyre jobban feszülő nadrág,dünnyögve kaptam az övcsat után,hogy lazítsak rajta de megakadályozott.Finom ujjai ki pattintották,mielőtt viszont örülhettem volna kezét erősen a most legérzékenyebb testrészemre nyomva húzta végig.Mélyről jövő morgás hagyta el a szám,már nem tudtam ép eszűen gondolkozni,a karomba kapva siettem fel vele a szobába.Legszívesebben be törtem volna a legközelebbi vendégszoba ajtaját,hogy azon nyomban neki essek de erőt vettem magamon és a folyosó túlsó végére,a hálóba vittem.Le nyomtam a kilincset és be rúgtam az ajtót,hagytam magunk után becsapódni,az se érdekelt ha kitörik.Még amikor be léptünk bezártam az ajtót,amiatt nem kellett aggódni,hogy valaki bejön és itt a hálószoba ajtaját se kell bezárni,nem utolsó sorban meg csendbe se kell lenni.Bele túrt a hajamba és közelebb húzott magához,le rúgtam a nadrágot és elhajítottam amivel majdnem levertem a falról az egyik képet.

-Nyugi.-nevetett fel csilingelő hangján és végig simított a tarkómon.A szívem bukfencezett egyet a mellkasomba,sőt inkább cigánykerekezik.-Ne törd szét a házat.

-Nem ígérek semmit.-kacsintottam és megtámadtam a nyakát.

Ha most csöngetnek vagy bárki is fel mer hívni le ordítom,sőt..le se megyek had csöngessen engem aztán nem zavar.Félre nyúltam és ki kapcsoltam a telefonom,valamelyikük teljesen biztosan képes lenne felhívni két menet között.Meg markolta a pólóm alját és kissé mérgesen rángatni kezdte.

-Tépd szét nyugodtan,az olyan szexi.-hagyta el a számat eme perverz mondat,nagyon illedelmes vagy Harry. Ugyan már ki a francot érdekel egy ilyen helyzetbe az illem? Úgy van,senkit.Különben is, a perverzségemről vagyok híres,részben.

Bele nevetett a fülembe amitől ki rázott a hideg,nem kellett ide már semmi láttam magam előtt,hogy ez egy veszett ügy lesz. 10 perc..annyi se.

A sejtésem beigazolódott,5 perc sem telt el amikor éreztem,hogy közeledik nem sokkal utána elmentünk,mindketten.Túl gyorsan lett vége és nem volt elég,csendesen pihegett a mellkasomon,olyan volt mint egy angyal.Igen,ez a legjobb szó rá,egy angyal amiből néha előjön a kisördög.Én mi vagyok,egy nagy ördög amiből néha előmerészkedik a kis angyal? Haha..nem is,én vagyok a megtestesült jóság,csak ő ezt elfeledteti velem.Végig simítottam ujjaimmal a haján,fel nézett rám,gyönyörű kék szemeit az enyémbe fúrta majd fölém hajolva gyengéden megcsókolt.Kezeim a dereka köré fonódtak,fölé gördültem és ugyanolyan gyengéden simítottam végig rajta,bele csókoltam a tenyerébe majd fel vezettem a nyakam köré és hozzá simultam.Szólásra nyitotta a száját,tudtam,hogy ellenkezni akar a gyengédség ellen,időközben kitapasztalta,hogy megőrülök az ágyban.A szája elé tettem a mutató ujjam,megfogta a kezem és finoman le vezette a derekán,okos lány.

20 percen át csak gyengéden csókoltuk egymást,és nem zavart,nem éreztem,hogy menten szétrobbanok tulajdonképpen,jól is esett,hogy nem siettünk.Gyönyörtől szikrázó szemeit néztem vagy épp a nyakát csókoltam,miközben lassan mozogtam,be hunyta a szemeit és halkan sóhajtott.Kényszerítettem magam,hogy minél tovább bent maradjon aminek bent kell maradnia,és minél tovább kényeztethessem ezt a tündért.