20.rész

Sziasztok!!
Én teljesen sokkot kaptam,gyerekek! A One Direction jönni fog Budapestre!Az még kérdéses,hogy mikor,de a srácok megerősítették! :') Én most nagyon sírok,tuti,hogy ott leszek! :)
A részt lehet,hogy nyálasnak fogjátok találni,de ilyen is kell.jó olvasást és mindenkinek jó pihenélst hétvégére! :) <3

xx

Szó szerint belefájdultam amikor meghallottam az ébresztőjét.

-Ne.-fúrtam arcomat dünnyögve a mellkasába és hozzá bújtam.

Valahogy éreztem,hogy ez neki is olyan nehéz mint nekem,nagyot sóhajtott és arcát a vállamba fúrta,kezét a derekamra tette és ujjaival lassan végig simított rajta.

A tegnap este történtek eléggé megleptek,Ő kért ENGEM arra,hogy ne tegyük meg.A percek egyre gyorsabban teltek,egyre kevesebb időt lehettem már vele.Szorosan át öleltem és amennyire csak tudtam hozzá bújtam,izmos karjaival átölelt és apró puszit adott a hajamra.

-Ígérd meg,hogy megvársz.Kérlek.-suttogott,miközben mélyen a szemembe nézett.

-Várni fogok.

Ujjainkat össze fűztük,és megcsókolt.Egyre jobban elmélyültünk egymásban,a hátamra fordultam ő pedig fölém gördült.

-Szeretlek,vissza fogok jönni.

-Én is,tudom,hogy visszajössz majd Londonba Harry. 

-Nem csak Londonba,hozzád!

~Liam~

-Liam,most már fel kell öltöznöd.-szólt hozzám gyengéden gyönyörű barátnőm.

-Tudom.-dörmögtem ki a tenyereim alól.

-Csinálok neked kávét.-nyomott puszit az arcomra.

-Tündér vagy.-húztam vissza egy csókra.

Mint minden fiú akinek barátnője van,én is legeltettem egy kicsit rajta a szemem míg felkapta a földről a pólóját és ki ment.Nagy nehezen fel ültem és magamhoz vettem a telefonom.

-Szia Liam.-szólt bele egykedvűen a göndör hajú barátom.

-Szia,felkeltél már?

-Nem.

-Harry,tudom,hogy nem akarod őt itt hagyni.

-Tényleg? Én úgy tudom,hogy pár hét múlva Dani és El utánunk jönnek,hozzám viszont ő nem jön.-háborgott.

-Hazza.-szólítottam a becenevén,amit még én találtam ki.

-Tessék?

Szinte láttam magam előtt őt,ahogyan hozzá bújik a barátnőjéhez,rég volt már ilyen boldog mint az utóbbi időben vele.

-Tudom,hogy nehéz lesz őt itt hagynod.De azok a lányok számítanak ránk,szeretnek minket és nem hagyhatod se őket,se minket cserben.

-De ez olyan szar.-csuklott el a hangja.

-Fél 10-re legyél a repülőtéren.

-Ott leszek.-sóhajtott.-Szia.

-Szia Harry.

~Vanessa~

Maga után húzva a bőröndöt,lépkedtünk előre a repülőtéren,szorosan fogtam a kezét,majd meg állt egy ponton,ahonnan nem szándékozott tovább menni.Megpillantottam a tömegben Zaynt és Perriet,tőlünk kicsit távolabb igencsak elmélyültek egymás szájában.

Még jobban kapaszkodtam belé,felé fordultam és a mellkasába temettem a fejem,oda értek hozzánk,Zayn megölelgetett majd újra visszafurakodtam Harry karjai közé,nem pillantva senkire és semmire,egyedül őt akartam érezni,hallani és látni.

A hajamat simogatta,újabb ismerős hangokra lettem figyelmes majd fél percen belül egy másik kar is körém fonódott,fel néztem rá.Louis ölelt át.

-Szia Boo Bear.-erőltettem halvány mosolyt az arcomra.

-Szia manó,ne legyél ennyire elkenődve.

-Megpróbálok.

El engedtem Harryt,El hozzám lépett és átölelt.

-Maradj erős.-suttogta a fülembe.

Már így is rohadtul marták a szemeim a könnyek,most ki is gördültek.

-Olyan nehéz.

Harry erős kezei újból körém fonódtak,arcomat elrejtettem fehér pólójában.Éreztem magamon a többiek sajnálkozó pillantásait.

A következő Liam és Dani volt.

-Jól vagy?-ölelt át kedvesen a lány és végig simított a hátamon.

-Nem.-töröltem meg az arcom.

-Hamar el fog telni ez a pár hónap.-próbált nyugtatgatni.-Míg ők turnéznak,majd jössz velünk vásárolni meg elmegyünk mindenfele.

-Aranyos vagy Dani.-erőltettem mosolyt az arcomra.

El engedett,pillantásom a barátjára vándorolt és automatikusan bújtam az ő karjai közé is.

-Vigyázz rá kérlek,mindenkire vigyázz!

-Te is.-ölelt magához.

A válla felett pillantottam meg az utolsó,szőke tagot amint Chelsea-vel az oldalán ős is eléggé elkenődve lépkedett felénk.

-Sziasztok.-állt meg.

Egyszerre köszöntünk neki,valamiért ő is elsőnek elém lépett.

-Mizu pocak?-néztem fel az ír srácra.

-Csáó Törpilla.-mosolyodott el.

-Hiányozni fogsz.-öleltük át szorosan egymást.

-Srácok,lassan indul a gépünk.-szólalt meg csendesen Liam.

Vissza mentem Harry oldalára,le hajolt hozzám és gyengéden megcsókolt.

-Szeretlek.-suttogtam ajkai közé,hogy csak ő hallja.

El engedte a bőröndöt ami hangos csattanással ért földet,másik karját is a derekam köré fonta.

-Köszönöm,hogy felforgattad az életem. Mindegyikőtöknek köszönöm.

-Ne kezdj el búcsúzkodni.Nem tudok,és nem is akarok.

-Harry mennünk kell.-fogta meg a karját Lou.

Mind a tízen összeölelkeztünk,eddig fel sem tűnt,hogy villognak a fényképezőgépek,őszintén most ez érdekelt legkevésbé.Kezünk még mindig egymásét szorította majd ahogy lépkedett,lassan el kellett engednünk.

Eleanor vállán sírtam,folytonosan vissza tekingettek ránk,Harry sarkon fordult és gyors lépésekkel haladt át a tömegen,meg indultam felé és utoljára öleltem át.

-Nem mondtam,hogy én is szeretlek.Imádlak.-zárt a karjaiba.-Ne sírj.

Kezét az arcomra tette,le törölte a könnyeimet és megcsókolt,ebbe a csókba bele adtunk mindent,az összes egymás iránt érzett szelemet bele sűrítettük.Már nem sírtam,nem,mert bíztam benne,abban,hogy be tartja amit mondott,és vissza fog jönni hozzám.

Megfordult,és a többiek után szaladt én pedig büszkén emelt fővel néztem utána,hiszen a barátom és a legjobb barátaim most indultak Amerikába turnézni.

Tudtam,hogy miest egyedül leszek otthon,hülyére fogom bőgni magam,de most nem.Együtt mentünk ki a lányokkal a repülőtérről, fel néztem a fölöttünk elszálló,One Direction magángépre,egyszerre voltam szomorú,ugyanakkor mérhetetlenül büszke rájuk.Telefonom rezegni kezdett a zsebemben,Dani Chelsea-t próbálta nyugtatni míg El csak le hajtott fejjel lépkedett,Perrie pedig mintha mi sem történt volna,a telefonján csacsogott.Kíváncsian nyitottam meg a Hazzától kapott sms-t,egyetlen szó állt benne.
Hiányzol! <3 
Ajkaimat összeszorítottam,erősen fogtam a telefont és újra az égre néztem,a repülő már csak a távolban látszott.
Te is! <3
Pötyögtem be a választ,telefonomat a zsebembe csúsztattam és bele karoltam Eleanorba.
-Mindig olyan nehéz őket elengedni.-szólalt meg.-Először én is azt hittem,hogy majd Lou talál egy jobbat nálam,de visszajött. Harry is vissza fog jönni hozzád.

~Harry~

Paul hozzánk intézett szokásos beszédén kívül csend volt,Niall csak bámult ki az ablakon úgy,ahogyan egész idáig én is tettem,Liam zenét hallgatott,Zayn ki terülve az üléseken aludt,Louis pedig mellettem olvasott valamit.Miután Paul befejezte a hegyi beszédet és ki vonult,Louis össze csukta a könyvet és azzal a fejjel (érts:most aztán kifaggatlak) nézett rám.

-Szóóval,Hazza drágám,végérvényesen is megcsaltál?

-Nem.-válaszoltam,legjobb barátom kérdésére és újból kifelé kezdtem nézni, kisebb harcolás után enyém lett az ablak felőli ülés.

-Mond el az igazat,Louis bácsinak.

-Nem feküdtünk le Louis!-csattantam fel,pedig egyáltalán nem így akartam.

Niall felém kapta a fejét,arcán perverz mosoly terült szét és megrázta szőke fejét.

-Meséld ezt be a répának!Tudom,hogy ő is megvolt!-hajolt visítva az arcomba,már azt hittem,hogy végérvényesítés képen meg is fejel.

-Higgy amit akarsz Louis William Tomlinson!Én az igazat mondtam.-fordultam sértődöttet játszva teljesen az ablak felé.

-Mi lefeküdtünk.-rántotta meg a vállát.

-Enélkül az információ nélkül is tudtunk volna élni.-beszéltem mindannyiunk,(már aki hallja ezt a beszélgetést)nevében.

Niall elfintorodott,és ő is be dugta a fülest.

-Most haragszol rám?-hajtotta fejét a vállamra.

-Nem,nem akarok bunkó lenni,bocsi.Csak most elég szar kedvem van.-kezdtem el piszkálni a telefonom.

Máskor én is vele együtt hülyéskedtem és produkáltam volna magam,most nem,egyetlen kis szikrányi kedvem nem volt a hülyéskedéshez.

-Jó lesz Amerikában.-kelt fel nagy nehezen Zayn.Nem is tudtam,hogy ébren van.-Csajok nélkül is lehet élni,különben ott is vannak elég bomba lányok.

-Ne rontsd el még jobban az én Hazzám.-szólt oda neki Louis.-Ő egy hűséges kis angyal akar lenni.

Itt döntöttem,úgy,hogy ideje lesz nekem is egy kis zenét hallgatni.

-Ébresztő szerelmem,megérkeztünk!-keltett fel édes álmomból Louis.

Nehezen nyitogattam ki a szemeim,majd miután már eléggé jól láttam,ki kapcsoltam az övet és fel álltam.

Libasorban be álltunk egymás mögé,előttem Liam állt,ő vezette a sort,mögöttem Zayn,úgy lépkedtünk ki a repülőből.A bostoni repülőtér csodálatosan szép volt,megvártuk a csomagjainkat és kifelé indultunk,hogy be vessük magunkat a a kamerák,és a mi bostoni rajongóink közé,most különösen örültem nekik,velük együtt sok ölelés jár,és a szeretethiányom csillapításaként pont megfelel az,hogy olyan lányokat öleljek meg,akik szeretnek minket,de egyenlőre még fel kellett hívnom valakiket.Az anyukám,és a barátnőm.