-Biztos akarsz?-kezdett el nevetni,egyáltalán nem az az édes csilingelő Nessás nevetés volt.Először egyik majd másik szememet is ki nyitottam és hátra hőköltem.
-Te mit csinálsz itt?-bámultam a bárgyún vigyorgó Louisra.
-Hát tudod édes Hazza. Én is ebben a szobában lakom!-visított fel sértődötten.-Mióta akarsz megcsókolni?
-Hagyjál már.-húztam a fejemre a takarót.-Azt hittem Nessa az.
-Hiányzik?-komolyodott el.
Le húztam a fejemről a takarót és fel néztem rá,lehet,hogy általában olyan mint egy őrült,rossz kisgyerek,de tud komoly is lenni,ezért (is) a legjobb barátom.
-Nagyon.-húztam el elkeseredetten a számat és az oldalamra fordultam,szégyen nemszégyen el öntötték a szememet a könnyek.
-Ugye nem sírsz?-tette kezét a vállamra.-Harry!-szólongatott.
-Nem.-préseltem ki a számon.
-Vas happenin?!-csapódott ki az ajtó,Zayn ordítva rontott be majd Niall leszállópályának nézte az ágyamat és nagy erővel vetődött rá,míg Liam csak nyugodtan be sétált.
Nem néztem senkire,arcomat bele fúrtam a párnába és ismét magamra húztam a takarót.
-Hé,mi van haver?-lépett az ágyhoz Zayn.
-Semmi.-dünnyögtem a párnába.
Éreztem magamon,hogy mindenki engem néz,egyfelől idegesített,hogy mindenki engem bámul de jól esett,hogy foglalkoznak velem.
Mellettem be süppedt az ágy,ki kukucskáltam,körülöttem ültek az ágyon és csak csendben néztek rám.
-Mi van?-néztem végig rajtuk.
-Jól vagy?-nézett rám gondterhelten Niall.
-Igen.-nyeltem nagyot,de még így is megremegett egy kicsit a hangom.
Jövőhéten megérkezik Eleanor,Perrie és Danielle,viszont hozzám és Niall-höz nem jön senki.
-Nekünk is hiányzik Nessa.-beszélt hozzám Liam,miközben a többiek helyeslően bólogattak.
-Nem leszek ott a szülinapján.-dőltem vissza bűntudatosan a párnák közé.
Lou a hátamra tette a kezét.
-Ha Nessa nem jön Harryhez,Harry megy Nessához.-mondta nagyon bölcsen Zayn.
-Nem mehetek haza a turnéról Zayn.
-Szerintem nem arra gondolt.-kezdett vigyorogni Niall.
~Vanessa~
-Szia édes.-szólt bele mély hangján a telefonba,álmosan pislogtam ki a fejemből,a boldogságtól,hogy hallhatom a hangját ki rázott a hideg a szívem pedig őrült tempóval kezdett verni,-Szia.-nyögtem ki.
-Aludtál?-kérdezte csendesen.
-Még nem.
A takarómat gyűrögettem és egy pontot kezdtem bámulni,nehogy a hangom megremegjen.
-Csak jó éjszakát akartam kívánni.-hallottam a vonal másik végéről.-A srácok puszilnak.
-Nektek meg jó reggelt.-mosolyogtam.-Én is titeket.
-Hiányzol.-csuklott el a hangja.
Tágra nyílt szemekkel meredtem magam elé,sír,miattam.A háttérből meghallottam a fiúk hangját.
-Harry. Ne sírj.-töröltem le időközben ki buggyanó könnyeim.-Te is hiányzol.
-Vanessa,be tudsz lépni skypra?-vette át a telefont Zayn.
-Persze.-bólintottam,bár nem látják.-Mindjárt leszek.
-Hagyd már,biztos fáradt.-hallatszott be Harry hangja.
-Oké,mindjárt beszélünk.Szia.-nyomta ki a telefont.
Le rúgtam magamról a takarót és a laptopomért kaptam,be kapcsoltam és 2 perc múlva már be jelentkeztem Skypra.
-Szia.-mosolygott bele a kamerába,Zayn,Niall és Liam.
-Sziasztok.
-Nem akartunk fel zargatni,csak Harry kiakadt egy kicsit,és...-magyorázkodott Niall.
-Nincs semmi baj,hol van?
-Mindjárt jön!-kiabált valahonnan Loui.
-Hagyjál már,látszik,hogy sírtam!
-Harold Edward Styles!Vonszold ide a fenekedet a kamera elé!-emeltem fel a hangom,hátha maghallja.
-Vanessa bekeményít.-nevetett Liam.
Nem sok kellett,már ott is ült ő és Loui is a többiek között.
-Mi most megyünk.-pattantak fel egyszerre.-Szia Nessa,szeretünk.
-Én is titeket.-mosolyogtam,ők pedig ki mentek.
Harry csak le hajtott fejjel ült a kamera előtt és a szemét törölgette.
-Jól vagy?-nyögtem.
Szerettem volna ott lenni vele és megölelni,de így csak én is majdnem sírtam.
-Igen.-erőltetett mosolyt az arcára és fel nézett.-Nem tudom mi lett velem.
Meg törölte az arcát és most már mosolyogva nézett.
-Nem kellene készülődnöd?
-Majd szólnak a fiúk,neked nem kellene inkább aludnod?
-Nem.Majd alszok,most nem vagyok fáradt.
-Mi van a suliban?-érdeklődött.
-Hmm,semmi érdekes.
-Kicsim,ugye senki nem bánt téged miattam?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Vanessa,ha haza megyünk Londonba,szeretnélek majd elvinni Holmes Chapelbe és bemutatni anyáéknak.
Le dermedve bámultam magam elé. Harry be akar mutatni a családjának.
-Nem korai ez?-hajtottam le a fejem.
-Szeretlek.
Bele túrtam a hajamba és fel emeltem a fejem.
-Rendben,én is szeretlek.
-Harry.-hallatszott be Paul hangja.-Te még nem öltöztél fel?!-rivallt rá.-Nem igaz,hogy a twittert fontosabbnak érzed mint,hogy időben odaérjetek arra az interjúra!
-Nem twitterezek.
-Nem érdekel mit csinálsz!Öltözz fel!
-Jól van már.Tök jó lenne ha nem ordibálnál velem a barátnőm előtt!
*Csend*
-Öltözz fel.
-Mennem kell.-sóhajtott.-Jó éjszakát.
-Köszi.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.
~~~~
-Jó reggelt.-mosolygott rám az ajtóból Chelsea.
-Te mit csinálsz itt?-bámultam rá,hiszen nem szokott elém jönni.-Neked is.
-Tegnap este hívott Niall,hogy Harry sírt.Jól vagy?
-Igen.-ültem le és fel küzdöttem a lábamra a cipőt.
Fel kaptam a táskámat,be zártam az ajtót és együtt indultunk a suli felé.Fáradt voltam és nyűgös is,csendben sétáltunk fel a lépcsőn,be a hangos terembe.Le tettem a táskám,elő szedtem a matek könyvem és át néztem az előző órai anyagot.
-Talán valami baj van?-lépett a padom mellé Hilary,együtt érzést színlelve.-Nem tán kidobott Styles?
-Csalódást kell okoznom mert nem.-motyogtam magam elé.
-Hagyd már békén Hilary,mit ártott neked?-kelt a védelmemre Josh.
Küldtem felé egy hálás pillantást majd figyelmen kívül hagyva Hilaryt és a "barátnőit" újból a könyvnek szenteltem a figyelmem.
Imááádom!:)♥
VálaszTörlés