90.rész

Aloha! :)
Te jó ég! El sem hiszem, hogy már csak 10 rész és ennek a blogomnak is vége. ._. Elképesztő mennyire gyorsan eltelt ez az idő, és a 2. blogomat később kezdtem és hamarabb befejeztem mint ezt. :'D Nem fogok még beszédet mondani, hiszen még van 10 rész, epilógus, és talán 1-2 ráadás rész is. So...néztétek az Eurovision-t? Benne volt Eric. *-* <3 Na jó, nem erről akarok beszélni. De innen is nagyon gratulálok ByeAlex-nek. :) 
Van egy kis ugrás most a történetben, és még lesz is, remélem ez nem fog titeket nagyon zavarni. :)

Csók: Nessa. xx

U.i: Már csak 2 feliratkozó, és jelentkezem 2(!) verseny részleteivel. :) <3 

~Harry~

2012. december 31.

Lehunytam a szemem, a tűzijátékok egymás után valami furcsa ritmusban dörrentek el. Tavaly nem szilvesztereztem Chesire-ben, akkor a fiúkkal töltöttem az év utolsó és első napját, idén egy lánnyal akartam tölteni, de ő elment. Körülöttem az ismerősök, családtagok elkezdtek visszafelé számolni, a pulzusom felgyorsult ahogyan közeledtünk az éjfélhez. Most lett volna itt annak az ideje, amikor magamhoz húzom és az év első percéig csak csókolom, ehelyett egyedül álltam és bámultam a sötét égen felvillanó fényeket, én nem számoltam vissza, nekem már nem voltak terveim az új évre. Mindegy lett volna, ha rám zuhan egy petárda, az sem különösebben érdekelt volna. Lehunytam a szemem miközben elkezdtek öttől visszafelé számolni, valaki a kezembe nyomott egy poharat majd nemsokkal utána őrjöngeni kezdtek és egymás nyakába ugorva köszöntötték az új évet. Nekem nem volt hangulatom hozzá, csak haza akartam menni és bebújni az ágyamba. Ez ugyanolyan nap mint a többi, ma is egyedül voltam, holnap is egyedül leszek. A zsebemben megcsörrent a telefonom miközben Gemma visítozva ugrott a hátamra és cuppanós puszit nyomott az arcomra.

-Boldog Új Évet, öcsi! 

-Neked is.-motyogtam halkan és megerőltettem egy mosolyt, majd előhalásztam a zsebemből a telefonom és elhúztam a kis zöld ikont. A fiúk egyszerre üvöltötték a telefonba, hogy boldog új évet. Ők jól érzik magukat Londonban, én meg itt szenvedek.

-Nektek is, srácok.-dugtam be az ujjammal az egyik fülem és előrébb mentem. 

-Állsz még a lábadon?-röhögött jókedvűen Zayn.

-Nem ittam.

-Az meg, hogy lehet?-vágott közbe hülyén nevetve Niall.

-Nincs hangulatom hozzá.

-Ne legyél már ennyire letörve.-magyarázott kissé részegen Louis.

-Nem vagyok letörve, csak nincs kedvem hozzá.-magyaráztam.

-Hogy vagy?-érdeklődött Liam.

Halkan hümmögtem, és reméltem, hogy ebből leesik neki.

-Mikor jössz haza?

-Nem tudom.-sóhajtottam.

-Nemáá'-üvöltött bele Zayn.-Még itt vannak az ajándékaid. 

A szám egy kicsit megrándult. Ő is tudja, hogy az ajándékokért nem fogok oda visszamenni. Holmes Chapel valamelyest menedék, hogy ne kelljen abban a házban élnem, ahol együtt voltunk. 

-A szülinapomra visszajössz, ugye? 

-Igen.-túrtam a hajamba.-De utána lehet, hogy vissza is jövök.

-Hiányzol, baby!-kiabált bele Louis.

-Ti is hiányoztok. 

-Figyelj!-vette át a telefont Liam és a többiek hangját már halkabban hallottam.

-Hé, az az én telefonom! Add vissza!-hisztizett Lou.

-Figyelek.-sóhajtottam.

-Addig maradsz amíg akarsz, Zayn megérti ha nem...

-A bulijára mindenféleképpen visszamegyek.

-Rendben. De Hazz, ha akarod áttehetjük a turnét későbbre.

-Nem.-nyeltem nagyot.-Összeszedem magam, ígérem.

-Nem várjuk el tőled, senki nem várja el, hogy...

-Liam! Jobban leszek.

-Oké.-fújt nagyot.-Össze kell szednem a fiúkat, már a pultnál vannak.

-Jó.-nevettem.-Ne hagyd őket hülyeséget csinálni.

-Nem fogom.-nevetett.-Boldog Új Évet, Harry.

-Neked is.

~Vanessa~

2013. 01. 03. 

A szél becsapta az ablakot, tudtam, hogy nyitva hagytam, de nem mertem közelebb menni, még csak felülni sem mertem az ágyban, nemhogy odamenni. 

Kint nagy csattanásokkal szelték az eget a villámok, megmozdulni sem mertem. A szememet az össze-vissza csapkodó függönyre szegeztem, feljebb kucorodtam, az ágy végébe ültem és magamra húztam a takarót. Szánalmasnak éreztem magam amiért, hogy 18 évesen ennyire félek egy kis vihartól. 

Összerezzentem az újabb dörrenésre. Annyira szükségem lett volna rá, hogy átöleljen és rám mosolyogjon. Ő biztosan nyugodtan szuszogott volna, nem ijedt volna meg egy kis villámlástól. Mellette nem féltem volna, mert ő mindig, mindentől megvédett.
Néztem amint a villámok kettészelik majd egy pillanatra megvilágítják a sötét égboltot. Remegtem, de nem mozdultam meg, a hideg szél könyörtelenül rángatta a függönyt. Eddig nem féltem a vihartól, Londonban gyakran előfordult, akkor is amikor még nem is ismertem őt. Olyankor mindent ami árammal működik kihúztam és egy zacskó keksszel lekuporodtam az ágyra és figyeltem a jelenséget, hallgattam amint az eső kopog az ablakon. Akkor szépnek találtam, most sokkal inkább ijesztőnek. Az ajtóm nyikorogva kinyílt és a húgom hosszú, halvány rózsaszín pizsamában, tágra nyílt szemekkel botorkált beljebb. Pár nap múlva véget ér a téli szünet az iskolában és pihennie kellene.
Amikor meglátta az ablakot arrébb húzódott és az ajtó felé araszolt.
-Semmi baj.-suttogtam.-Becsukom az ablakot és idejöhetsz.
-Te oda mersz menni?
Nem igazán.
-Megpróbálok.-nevettem halkan.
A hangom keserű volt és a nevetés sem volt vidám. Kibújtam a védelmet nyújtó takaró alól, odaléptem Maceyhez és a hóna alá nyúltam, hogy felvegyem.
-Ne!-emelte fel a kezeit.-Ne mert megsérül a kisbaba.
Egy pillanatra elállt a lélegzetem, majd megdörzsöltem a szemem és leguggoltam elé.
-Nagyon vigyázok rá.-tűrtem a füle mögé egy szőke tincset.-És tudom, hogy te is nagyon fogsz rá vigyázni.
-Megígérem.-húzódott közelebb és átölelt.
Néhány hosszú pillanatig öleltük egymást, majd ő egy dörrenésre összerezzent én pedig elengedtem .
-Mássz be az ágyba, én becsukom az ablakot. Macey remegve bólintott. Felegyenesedtem és miközben ő beugrott az ágyba és magára húzta a takarót, én nagy levegőt vettem és közelebb léptem a csapkodó ablakhoz.
-Nessa?-rebegte Macey.-Inkább menjünk be Jakehez.
-Bemehetsz hozzá.-fordultam felé.-Én itt maradok, kicsi ennyiünknek az ágya.
-Akkor inkább én is maradok.
Az ablakhoz léptem, elkaptam a szárnyakat és egy gyors mozdulattal be is zártam, majd elrántottam a függönyt és hátrébb léptem. A kezem vizes lett, beletöröltem a pizsamámba. Így már kevésbé tűnt ijesztőnek a kint tomboló szél, eső, és a villámlás. Kifújtam az eddig benntartott levegőt és egy apró mosollyal a szám sarkában, bebújtam a húgom mellé.
-Bátor vagy.-nézett rám mosolyogva.
Megsimítottam az arcát és puszit nyomtam a homlokára.
-Mostmár aludjunk.
-Oké.-szuszogott és befészkelte magát mellém.
Egy ideig csak néztem magam elé, Macey halk hangjára összerezzentem.
-Azért lakok Jake-vel mert anyáék haragszanak?
Meglepődtem azon, hogy ezt kérdezi.
-Nem, nem haragszanak rád.-feküdtem le mellé, ő pedig kíváncsi szemekkel fordult felém.
-Te miért nem beszélsz velük? Karácsonykor nem is szólaltál meg.
Igen. Az idei karácsony egy erőltetett színjáték volt csakis azért, hogy legalább Macey jól érezze magát. Nem akartam le se menni, de Jake két választási lehetőséget adott. Mégpedig: vagy lemegyek és megpróbálok jó képet vágni ehhez az egészhez és szó nélkül elviselem, hogy a szüleim nyávognak. ,,Vanessa kicsim, Vanessa drágám." Vagy pedig felhívom Harry-t és az elejétől a végéig mindent elmondok neki. Az elsőt választottam, de aznap nem beszéltem túl sokat. Az anyám jó képet vágott a babához és ,,kedvesen" érdeklődött róla és a ,,helyes kis barátomról". Gyerekes vagy nem, se hozzá, se az apámhoz nem szóltam, helyettem Jake válaszolgatott én pedig azon igyekeztem, hogy ne bőgjem el magam. Aztán amikor anya átölelte a vállam és becézgetve próbált vigasztalni, egyszerűen kibújtam a karjai közül és az ajándékaival foglalkozó Macey-hez mentem.
A szüleim nagyon jól tudnak úgy tenni, mintha nem bántottak volna meg soha, semmivel.
-Mert megbántottak.-suttogtam.-Nagyon.
Figyeltem amint magában eldönti, hogy kérdez-e többet erről vagy nem.
-Miért nem akarsz találkozni Harry-vel?
-Ez bonyolult, Macey.
-Nagylány vagyok már, megértem.
-Tudom, hogy nagylány vagy.-nevettem el magam.-De ez nekem is nagyon nehéz.
-Értem.-bólintott.-Harry nem szereti a kisbabát?
-Nem tud róla.-sóhajtottam.
Ő a kishúgom, és ha akarná se tudná elmondani a fiúknak.
-Miért?
-Mert nem szeretném, ha tudná. Azért mert ő híres, és ha tudná, hogy kisbabát várok, biztosan...-nyeltem nagyot.
-Örülne neki.
-Igen, és akkor haragudnának rám a rajongóik.
-Nem értem.-ráncolta a szemöldökét.
-Mondtam, hogy bonyolult.
-Butaságokat beszélsz.-jelentette ki.-És butaságokat is csinálsz.
Köszi az együttérzést.
-Azért, mert neki szeretnék jót.
-De biztos, hogy hiányzol neki, és neked is hiányzik.
-Igen, nagyon hiányzik.-töröltem meg a szemem.
-Nekem is hiányoznak.-remegett meg a hangja.
-Sajnálom.-húztam közelebb magamhoz és az arcomat a hosszú hajába temettem.
Rájöttem, hogy egyedül ő, és a hasamban növekvő apróság tart még a földön. Nélkülük nem tudom hol lennék.

~Zayn~

Úgy éreztem nem tudom tovább magamban tartani a New York-ban történteket. Niall ugyanúgy viselkedett velem mint azelőtt, ő valószínűleg nem tudott semmiről. Pedig miattam szakítottak a barátnőjével, és emiatt piszkosul bűntudatom volt. Azt akartam, hogy haragudjon rám, ordítsa le a fejem és ne szóljon hozzám egy hétig. Megérdemeltem volna. 

-Niall?-léptem a kanapén tévéző sráchoz.

-Mizu?-emelte fel a fejét és szélesen vigyorgott.

Most, hogy nem volt itt Harry és egy ideig nem kellett a nap 24 órájában valamelyikünknek a nyomában lenni és figyelni, hogy nem-e készül valami hülyeségre, a saját gondolataim gyötörtek. 

-Beszélhetünk?-huppantam le mellé és a kezemet tördeltem.

-Hogyne.-csúszott feljebb a kanapén.-Van valami baj?-fürkészett a kék szemeivel. 

Körbenéztem. Egy időre mindannyian visszajöttünk a Direction házba, hogy egymást boldogítsuk. Louis Eleanor-val volt, mert az utóbbi hetekben nem nagyon jutott ideje rá, Liam tudta mire készülök, ezért direkt lelépett Dani-vel. De azért biztos akartam lenni benne, hogy senki nem fogja félbeszakítani a beszédemet.

-Chelsea-ről van szó.-nyeltem nagyot. 

-Igen?-vonta fel a szemöldökét.-Mi van vele?

Nagy levegőt vettem, ideges voltam, hiszen arra készültem, hogy közöljem az egyik legjobb barátommal: miattam szakított vele a barátnője. Pedig én nem akartam ezt. Egyáltalán nem. 

-Figyelj, én...nem akarom, hogy haragudj rám, és inkább előre elmondom, hogy én nem akartam.

-Miről van szó, Zayn?-nyíltak nagyra a szemei.

-Chelsea miattam szakított veled.

-Mi?

Szorosan becsuktam néhány pillanatra a szemem.

-Még...régebben szerelmet vallott és én...

-Tessék?-döbbent le.-Te? Te mit csináltál?

-Kilógott mellőled még New York-ban.

-Tudom, Zayn.-keményedett meg a hangja.-De mi történt akkor?

-Visszautasítottam.

-Igen? 

Bólintottam.

-Akkor mi itt a gond?

-Az, hogy szakított veled miattam és én nem akartam tényleg, tudom, hogy szereted. Annyira bűntudatom van! Ne haragudj, Niall.

-Össze-vissza beszélsz.-röhögött fel.

-Mi olyan vicces?-ráncoltam össze a szemöldököm.

-Tudom, tudok mindenről, Zayn. De nagyon örülök, hogy elmondtad.-mosolygott.

-Mi?-most rajtam volt a sor, hogy ledöbbenjek.

-Emlékszel, mikor a próbáról utána rohantam? 

-Igen.

-Szóval, akkor beszéltünk, és izé.-nevetgélt.-Szóval, utána szobára mentünk, és akkor már tudtam, hogy nem szeret. 

-De...

-Légyszi, had fejezzem be.

Bólintottam.

-Veled meg furcsán viselkedett, és észrevettem, hogy milyen csúnyán néz Pezz-re. Én szakítottam vele.

-Te?

-Igen, miután hazajöttünk. És mielőtt folytatnád a baromságaid, Zayn. Ez már azelőtt sem működött köztünk, hogy ő meg nem próbálta veled összeszűrni a levet. 

-De hát te...

-Boldog voltam.-bólintott.-Miért ne lettem volna az? Készültünk a koncertre, ott voltatok ti, eszembe sem volt arra gondolni, hogy elromlott köztünk. Legbelül tudtam, de abban a hitben éltem, hogy rendbe tudjuk hozni. Pedig igazából már csak az ágyban volt jó vele. Aztán amikor elkezdett bunkózni velem rosszul éreztem magam, azt hittem én rontottam el valamit, azért voltam néha olyan szarul. Amikor elment Nessa és Harry-t úgy láttam, látom, rájöttem, hogyha tényleg annyira szeretném valószínűleg én is olyan állapotban lennék. Nem a te hibád, Zayn. De köszönöm, hogy elmondtad, sokat jelent.-mosolygott.

-Akkor, nem is haragszol? Nem akarsz velem kiabálni? Mert kiabálhatsz! 

-Miért kiabálnék?-röhögött.-Mondtam, hogy nem te tehetsz róla. Azért szakítottam vele én, mert előbb utóbb úgyis talált volna valakit akivel...tudod. És inkább megkímélem magam ettől. NEM haragszom rád, Zayn. 

-Akkor jó.-fújtam nagyot. 

Megkönnyebbültem, lényegesen megkönnyebbültem. És jobban éreztem magam attól, hogy megbeszéltük.
-De ha attól jobban érzed magad, elkísérhetsz a Nando's-ba.
-Jó.-nevettem fel.-Elmegyünk kocsival.
-Amúgy, hol vannak a többiek?
-Csajokkal.-vontam meg a vállam.
-Hmm, tudod... jobb is szinglinek lenni.-nevetgélt.
-Élvezd ki, öregem.
Vigyorogva bólintott, majd lustán nyújtózkodott és felállt.
-Mielőtt felmennél, szerintem nem kell lezuhanyozni meg hajat mosni azért, mert elmegyünk kajálni.
-Én nem is akartam!-tiltakoztam.
-Tudom, hogy gondoltál rá.-húzta össze a szemeit.-Ismerlek, Zayn Malik.
Lebiggyesztettem a szám, majd felálltam és levettem a fogasról a kabátom. Felhúztam, majd a belebújtam a cipőmbe és vártam, hogy befejezze a tollászkodást.
-Ne csípd ki magad túlságosan, Horan. Csak kajálni megyünk.-csipkelődtem.
-Lehet, hogy te papucs lettél, de Niall ismét csajozóüzemmódba vált.-igazgatta a haját.
-Úgy is magadba tudod bolondítani a csajokat, ha normálisan eszel. Várjunk csak, megy az úgy is, ha disznókodsz. Gyere már!
-Látod milyen szar, amikor már mindenki kész és csak rád kell várni?
-Ez van.-nevettem.
Egy kis szerencsétlenkedés után a lábára húzta a fehér Supra cipőjét, felvett egy kabátot és kiment a szállingózó hóba. A lába alig ért a járdán vékonyan húzódó jégre, ő máris hanyatt esett.