Ráadás rész #2

~Harry~

2014. május 26.

-Nem vagy ideges?-igazította meg a zakóm apa.

-Nem.-vigyorogtam a tükörképemre.-Egy kicsit sem.

Anya kapkodva rontott be, amikor meglátott a szája elé kapta a kezét és sírni kezdett. Megrökönyödve álltam, hiszen az egész annyira gyorsan történt, csak berontott, meglátott, sírni kezdett. Gemma ugyanezt megtette 15 perccel ezelőtt.

-Anya.-szólítgattam.

-Gyere ide, picim!-húzott magához. 

Elnevettem magam és átöleltem.

-Jajj, drágám.-fogta a kezei közé az arcom.-El sem hiszem, olyan hamar megnőttél, annyira büszke vagyok rád, kicsim.

Az arcomat a hajába fúrtam, sokat jelentett, mindig is sokat jelentett anyu véleménye. 

-Haarry baaaby!-csapódott ki az ajtó.-Hoppá, bocsi. 

Anya nevetni kezdett, apa is, majd elhúzódott és egymásba karoltak.

-Látod, Des? A mi pici fiunk.

-Anya.-dörzsöltem meg az arcom.

-Jól van, hagylak.-törölte meg a szemét egy zsebkendővel.-A fiúk izgatottabbak mint te.-nevetett. 

-Bizonyára.-bólogattam.-Bemennétek hozzá is? 

-Persze, kicsim.-fogta meg apa kezét és húzni kezdte kifelé.-Szeretlek, drágám.

-Én is szeretlek.

-Próbálj állva maradni, kölyök.-tapogatta meg az arcom apu.

-Nagyon vicces vagy.-nevettem.

Rám mosolygott majd anya után ment. 

A tükör felé fordultam és kibontottam a csokornyakkendőt, úgy néztem ki vele, mintha egy macska nyakába kötötték volna, és eszembe jutott, hogy neki jobban tetszik, ha csak a gallér mögé teszem megkötés nélkül. Az arcom fürkésztem, a hajamba túrtam, majd rögtön el is vettem a kezem és visszaigazítottam a helyére a tincseket. Nagy levegőt vettem, kifújtam és végigmértem magam. A ruhám nem sokban tűnt el attól, amit egy díjátadón vagy premieren kell viselni, viszont attól féltem, hogy mi lesz ha meglátom őt. A ruháját még nem láttam, de jól tudtam, hogy szakadt, piszkos ruhákban is messze ő lenne a legszebb ma este.

-Bocs az előbbiért.-rontott be Louis és lehuppant az egyik fotelba.-Nem gondoltad meg magad? Papucs leszel, VÉGLEGESEN! 

-Le akarod beszélni?-lépett be Zayn.

-Nem, eszem ágában sincs. Én csak felvilágosítom a sorsáról. 

-Hű!-csapódott be Niall.-Láttátok a csajokat?! Észbontó! Úgy néznek ki mint a vattacukor! 

-Nem, el ne hidd neki.-tolta beljebb Liam.-Nem is hasonlítanak vattacukorra, de az kétségtelen, hogy észbontóan néznek ki.
-Nem vagy ideges?-méregetett Zayn.
-Egy kicsit.-vallottam be.-De csak mert annyira szerencsétlenül fogok festeni mellette.
-Igen, az biztos.-röhögött fel Niall.-Bocs, Harry, de tényleg elképesztő.
-Kinél van Justin?-pördültem meg.
-Legutóbb Gemmának tépte a haját.
-Akkor jó.-sóhajtottam.
-Nem akarod megkötni azt a nyakkendőt?-lépett közelebb Liam.
-Nem!-emeltem fel a kezem.-Trendin akarok kinézni az esküvőmön és nem úgy, mint egy morcos macska akinek a nyakába kötöttek valamit.
-Ja, bocs.-röhögött.
-Különben sem tudsz nyakkendőt kötni.
-A hülye vigyorgásoddal nem hiszem, hogy morcos macskának néznének. Inkább egy olyan cicusnak akit valaki erősen arcba törölt a cipőjével ezért beakadt az állkapcsa.-világosított fel Louis.
-A macskákat nem szabad megrúgni.-vetettem rá szúrós pillantást.
-Titeket nem zavar, hogy 1 óra múlva esküvő és macskákról beszélgettek?
-Könnyebb azokról beszélni, a macskák miatt biztos nem pisilem össze magam ha meglátok egyet is, a csajokkal ez már nem biztos, hogy így van.-harapdálta a száját Niall.-Komolyan, menjetek ki és nézzétek meg őket.
-Próbáltam.-sóhajtottam.-Visszazavartak, mert nem láthatom az esküvő előtt. Babonás népség.-fújtattam.
-Harry?-fordult felém Liam, miután eligazgatta magán a zakóját.-Visszavonom, hogy egyedül fogsz megöregedni.
-Amúgy sem öregedne meg egyedül.-köhintett Zayn.-Szerintem mi még 80 évesen is zaklatnánk.
-Kösz, srácok.-mosolyogtam.
-Hello, fiúk.-nyílt az ajtó.
Egyszerre fordultunk felé, Simon hatalmas vigyorral az arcán nézett ránk. Egykori mentorunkra elképedve bámultunk, majd egy csoportban indultunk meg felé. Büszkén nézett végig rajtunk, megszeppenve ácsorogtunk úgy, mint amikor először álltunk előtte One Direction-ként.
-Minden elismerésem Harry, gyönyörű kislányt találtál magadnak.
-Kislány.-vigyorogtam fel rá.
-Édes a kisfiú is, voltam bent náluk. Őszintén megmondom, hogy én azt hittem először Liam teszi meg ezt a lépést, megleptél.
-Mindenkit meglepett.-szólt közbe Louis.-Látnod kellene amikor gügyög Justinnak.

~Vanessa~

November óta vártam erre, mióta vége lett a turnénak csak erre a napra készültünk és most eljött.
A szívem a torkomban dobogott, az óra mutatói elképesztő lassúságban közeledtek ahhoz az időponthoz, hogy nekem ebből a szobából ki kelljen lépnem és elindulni a kert felé, ahol már minden és mindenki csak ránk vár. A többiek már kimentek, mögöttem már csak Macey álldogált és nagy szemekkel csodálta magán a világoskék ruhácskát, valamint Gemma, aki sokszor próbált lenyugtatni. 

-Nem értem miért nem mehettem át hozzá egy kicsit.

A kezemet az arcomra tettem, de Gemma rögtön megfogta és elhúzta onnan.

-Ne kend el a sminked! Kérlek, csak egy kis ideig ne nyúlj a hajadhoz meg az arcodhoz, és tulajdonképpen semmihez. Az öcsém elkent sminkkel is elájulna amikor kilépsz de légyszi'...

-Jó, de nem is tudtam előtte beszélni vele. Mi van ha már nem akarja? Meggondolta magát... 

-Megverem.-jelentette ki.-Nem lesz rá szükség, de csak hogy megnyugodj, megverem ha meggondolta magát. 

Az ajtó kinyílt és apa az öltönyét húzogatva lépett be. A szüleim is itt voltak, mert nem tehettem, hogy nem hívom meg őket az esküvőmre és Harry is ragaszkodott hozzá. Bár volt bennem irántuk még némi harag, igazán aranyosan bántak mindketten Justinnal és kezdtem megenyhülni.

-Lélegzetelállítóan nézel ki, drágám.-mért végig.

-Köszönöm.-mosolyogtam.-Hol van Justin?

-Anne-nél. Kicsim, mennünk kell.

-Mi?-pánikoltam.-Most?

-Most.-mosolygott.

Az ajkamba haraptam, Gemma figyelmeztető pillantást vetett rám, majd elmosolyodott és óvatosan, a ruháinkra vigyázva, megölelt.

-Minden oké lesz, csodásan nézel ki.-pislogott nagyokat.

-Fel fogok bukni.-suttogtam.

-Nem.-nevetett és a kezembe nyomta a fehér és kék virágokból összerakott csokrom.-Menj!

Nagy levegőt vettem, a kishúgomra mosolyogtam, majd elengedtem Gemma kezét és apa felém nyújtott karjába karoltam. A szívem hevesen dobogott, már hallottam a zenét, pedig csak a folyosón álltam. Hallottam ahogyan Macey izgatottan összesúg Gemmával és halk léptekkel követnek minket. Az ajtó kitárult és én a figyelem középpontjában találtam magam, azt hittem gyorsabban már nem verhet a szívem, de abban a pillanatban azt hittem, hamarosan eltörnek a bordáim. Felemeltem a fejem, a tekintetemmel Harry-t kerestem és meg is találtam, amint szmokingban, nagyra nyílt szemekkel és résnyire nyílt ajkakkal néz rám. A lemenő nap rózsaszín és narancssárgás fénybe borította, úgy nézett ki mint egy angyal. Göndör haja természetes kuszaságban díszelgett a fején, a zakója megőrizte a laza eleganciát, amilyen a stílusa. Összezárta pink színű száját és biztató mosolyt küldött felém. A rövid út amit meg kellett tennem, most végtelennek tűnt. Végignéztem az embereken, a családomon és a barátaimon, a fiúk ismerősein, és rajtuk. Zayn, Jake és Niall egymáshoz közel álltak és tátott szájjal bámultak, rájuk mosolyogtam, majd a tekintetem a Harry mellett álló fiúkra vezettem, Liam és Louis sem titkolta az elképedését, ám a fiatalabbik igyekezett kevésbé kimutatni. Megálltunk, közvetlenül Harry mellett. Apa megpuszilta az arcom és a kezemet Harry nagy kezébe helyezte. Magamon éreztem a tekinteteket, biztonságot keresve bújtam hozzá, lehajolt és egy lágy puszit nyomott a számra.

-Nem tudok mit mondani.-suttogott.-Gyönyörű vagy. 

Rámosolyogtam, a szívem még mindig őrülten kalapált, de már kezdtem megnyugodni. Nem gondolta meg magát, hamarosan a felesége leszek. Az ujjainkat összefűztük, de az előttünk álló idősödő férfi helyett én nem tudtam mást nézni, csak az arcát. Talán sosem hittem el, hogy ő tényleg az én barátom, egészen mostanáig. A szívem nagyokat dobbant ahogyan őt néztem, hihetetlennek tűnt, hogy itt állunk, hogy vele állok itt. Picit megszorította a kezem, majd hangosan kimondta az egyetlen szót, ami ma tényleg számított, nem sokkal később pedig én is megismételtem.

-Igen.

A hangom remegett de teljesen biztos voltam benne, hogy ezt akarom. A kezem aprókat rezzent amikor a jegygyűrű helyére felhúzta az apró aranykarikát, majd a szájához emelte és megpuszilta. A kezem elveszett az övében, attól féltem, hogy elejtem a másik, nagyobbik gyűrűt, mielőtt sikerülne az ujjára húznom. Biztató pillantására nagy levegőt vettem és az ujjára húztam. Nem várta meg azt a mondatot, hogy ,,megcsókolhatja a menyasszonyt" amint az ujján volt a kis karika, a derekamnál fogva húzott magához és az ajkait az enyémre tapasztotta. A jelenlévő emberek morajló nevetése közepette átölelt és egyre jobban elmélyítette a csókunk.
-Szeretlek.-húzódott el és a fülembe suttogott.
Szorosan öleltem át a nyakát, eleredtek a könnyeim.

~~~~

Egyik kezemben Justin-t fogtam, a másikkal Harry kezében rejtettem el az enyémet és szorosan simultam a mellkasához. A kisfiunknak még a torta fehér habjától maszatos volt az arca, vidáman húzgálta az apukája fehér ingét. Túl voltunk a puszilkodásokon, az ölelgetéseken és a gratulációk fogadásán.

-Táncolj velem.-hajolt a fülemhez.

-Mi lesz Justinnal?

-Odaviszem anyáéknak.-vette ki a kezemből a kapálózó, visongó kisfiút.

Az ujjával megtörölte a tortától maszatos száját, puszit nyomott az arcomra és elindult a szüleimmel beszélgető Anne felé. Figyeltem, amint néhány szó után az anyukája átvette tőle Justin-t, majd ő elindult felém és megragadta a derekam. A kis beszéde már így is kicsapta a biztosítékot és úgy éreztem, az arcom vörös a szemeim pedig felpuffadtak, de most minden pillantás ránk szegeződött a fiúk pedig elindultak a felállított kis színpad felé.

-Ne haragudj, de most csak ők énekelnek.

Rámosolyogtam, az arcomat elöntötte a pír amikor megállított a táncparkettnek kialakított rész közepén és magához húzott.
-Te nem énekelsz?-kérdeztem és a fejemet a széles mellkasának döntöttem.
-Majd ha ketten leszünk.

-Nem tudok táncolni.-suttogtam a fülébe.

-Én sem.-nevetett.
-Izé.-csendült fel Niall hangja.
Elnevettem magam és megfordultam Harry karjaiban, hogy lássam a bénázó kis csapatot. A szívemet átjárta a melegség ahogyan szépen felsorakoztak egymás mellé, Niall pedig a gitárját szorongatta.
-Szóval, ezt a dalt Harry írta, de ő most nem hajlandó feljönni, hogy velünk énekeljen.
Halkan nevetni kezdett, Liam kivette a kezéből a mikrofont és ő kezdett beszélni.
-Biztos nehéz minket elviselni, elég fárasztóak vagyunk néha. Szóval, köszi, hogy itt vagy nekünk és boldoggá teszed Harry-t. Mindannyian gratulálunk nektek.
-Igen, de még mindig osztoznod kell velem.-kacsintott Louis.-Nem adom ám könnyen, de azért szeretlek.
-Te vagy a mi kishúgunk, téged mindannyian tudtunk piszkálni amikor nem voltak közelben a saját testvéreink. Mi mindig veled leszünk.-beszélt Zayn.-Remélem te is láttad milyen fejet vágott amikor kiléptél.-nevetett fel.
Könnyek gyűltek a szemembe, kipislogtam őket és büszkén néztem fel rájuk. Teljesen biztos voltam benne, hogy nekem vannak a legcsodásabb barátaim.
-Na.-kapta ki a mikrofont Louis kezéből Zayn.-Csak, hogy én is mondjak valami meghatót. Ezt most nektek énekeljük, remélem Harry nem lép rá a lábadra. Köszi, hogy csempésztél egy kis agyat a barátom fejébe, te vagy a mi kis Törpillánk és hozzánk bármikor jöhetsz, ezt ne felejtsd el.

Átölelte a derekam, az első akkordok felcsendültek és én rögtön felismertem a dalt, hiszen Párizsban az Eiffel-torony tetején énekelte ezt nekem először. Szorosan simultunk egymáshoz, a fejemet a vállára hajtottam, a magassarkúban épp olyan magas voltam, hogy ezt meg tudjam tenni. A táncunk annyiból állt, hogy összebújva dülöngéltünk jobbra-balra, mégis mindennél szebb és felejthetetlenebb volt számomra. A fiúk hangja tisztán lepte el az embereket, akik lassan csatlakoztak hozzánk. 

Kislány koromban gyönyörű esküvőről álmodtam, kint a szabadban egy füves helyen, ahol fehér székeken ülnek az emberek és egy virágokból épített boltív felett mondok igent a tökéletes hercegemnek. Az álmom valóra vált és a hercegem mindennél tökéletesebb. Az első dal véget ért, a fiúk sorjában jöttek le a színpadról és átadták a helyet valaki másnak. 

-Én is ideértem.-emelte a szájához a mikrofont.-Köszönöm a meghívást, srácok. Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ti tökéletesek vagytok így, ketten. Egy kicsit irigykedem rád, Harry. 

Egymásra mosolyogtunk, az emberek halkan nevettek rajta. A karjai közé bújtam és a fejemet a mellkasának döntöttem, Justin egy fekete nadrágban és fehér ingben állt a színpadon és mosolyogva nézett ránk.

-Tudom, hogy rólam neveztétek el a kis srácot.-kacsintott.-Én is énekelnék egyet, a dal címe: Die in your arms. 

Felé fordultam, amikor a lágy dallamok elindultak. A bonyolult táncunkat apró csókokkal színesítettük majd a dal végén valaki megérintette a vállam, Louis kérdőn nézett Harry-re.

-Cserélünk?-vigyorgott.

Eleanor mellé lépett és kíváncsian fürkészte a fiúkat.

-Kérem vissza.-engedte el a kezem. 

Egyetlen dal alatt 5 fiún mentem végig, a bátyám a táncunk végén a színpad felé bökött, ahol Justin egymagában üldögélt és egy szelet tortát falatozott. Rámosolyogtam Jake-re, megöleltem, majd elindultam a fiú irányába. Imádkoztam azért, hogy ne bukjak fel a ruhában.
-Szia.-mosolyogtam.
Letette a tányérját és felpattant, a szájában volt még egy falat torta de gyorsan lenyelte és kitárta a karjait.
-Gratulálok.-szorongatott.
-Köszi.
-Láttam arrébb néhány fotóst.-húzta el a száját.-Bunkóság, hogy még ilyenkor is a nyomotokban vannak.
-Engem nem zavarnak addig, amíg nem keltenek túl nagy feltűnést és mást sem idegesítenek.
-Rendben, csak gondoltam szólok.
-Nem voltam biztos benne, hogy itt leszel, de örülök neki.
-Miért ne jöttem volna? Kaptam meghívót és a többiek felhívtak, hogy nem-e lépnék fel egy dal erejéig, szívesen jöttem. Különben is, már kíváncsi voltam a kicsire, nagyon édes.
-Köszönjük.
-Táncolhatok egyet a menyasszonnyal?-vigyorgott szélesen.
Harry irányába pillantottam, épp Gemmát forgatta meg, rábólintottam majd megfogtam a kezét és behúztam az emberek közé. A kezeimet a vállára tettem, a zene éppen megfelelő volt, nem túl lassú de nem is gyors, nyugodtan tudtunk közben beszélgetni és nem volt szükség tánctudásra ahhoz, hogy ide-oda lépkedjek vele.
-Most már visszaadlak.-fordított ki, én pedig egyenesen Harry karjaiban találtam magam.
-Hello, szépségem.-lehelt csókot a számra.-Végre.
Rövid csókot hagyott a számon, majd a kezeit megpihentette a derekamon és Justinra nézett.
-Van egy kislány aki szeretne veled táncolni.-vigyorgott.-Ott ül az asztalnál.
Arra néztem, Macey apa mellett ült és az embereket nézte, Niall Chelsea-vel ringatózott, biztos voltam benne, hogy lassan de biztosan újra felépítik a kapcsolatukat. Zayn Perrie-vel lassúzott, Liam egy göndör hajkoronába temette az arcát, Louis pedig Eleanor-t forgatta. Justin nyomott egy puszit az arcomra, pacsizott Harry-vel és elindult a húgom felé.
-Rád pedig vár egy másik Justin.-simított végig az arcomon.-Remélem tudod, hogy sokan szeretnének még táncolni veled, ha gondolod indulhatunk holnap reggel.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Bírom, majd alszok a repülőn egy kicsit.
-Baby, Los Angeles partjai megvárnak.
-Tudom, de nászéjszakám csak egyszer van.
Elmosolyodott, az ujjai közé fogta egy begöndörített tincsem, lassan hajolt le hozzám, kezei a derekamon pihentek, közelebb húzott magához és megcsókolt. Ajkai édesen simultak az enyémre, nem törődtünk az emberekkel akik minket néznek, ez az esküvőnk, akkor csókoljuk meg egymást amikor csak akarjuk. Legszívesebben a karjaiba omlottam volna, de igaza volt, még sokat kell táncolnom és ki kell élveznünk ezt a csodás napot. Nehezen szakadtunk el egymástól, vagy ő, vagy én csókoltam meg újra és újra amikor el akart húzódni, apró puszikkal próbáltunk eltávolodni egymástól, de még így is nehéz volt. Orrát az enyémhez dörgölte majd megcsókolta a nyakam és elhúzódott.
-Anya megetette Justint.-nyomott újabb puszit a számra.
-Rendben.-simítottam végig a tarkóján és meghúztam egy tincsét.
-Idehozom.
-Siess.
Elmosolyodott és elindult feléjük, végignéztem az embereken, úgy tűnt mindenki jól szórakozik, csak néhány percet kellett volna egyedül maradnom, de nem álldogáltam egyedül, Niall gyorsan megtalált és az édes, Horan öleléseivel jutalmazott meg, őt követte a másik 3 fiú is, így már egy nagy kupacként ölelgettük egymást. Csatlakoztak a lányok is, végül megérkezett Harry, kezében Justinnal.
-Szia.-vettem el tőle a kisfiút és hatalmas puszit nyomtam a puha arcára.
Nagy szemekkel nézett rám, majd elmosolyodott és az apró kezecskéit az arcomra tette.
-Most elrabolom őket.-ölelt át Harry.
-Menjetek.-mosolygott Eleanor.
-Feleségül vegyelek?-kérdezte Louis.-Kedvet kaptam hozzá.
A mellkasának dőltem, kivette a kezemből Justin-t és az egyik karján tartva közénk tette. Egyikünk sem nehezedett rá, lassan lépkedett a zenére, lehunytam a szemem és átöleltem őket.
Másfél éve csak egy 17 éves lány voltam aki reménytelenül kergette az álmait, magányosan tengette a napjait, egyetlen baráttal aki mindig feldobta a napjait. Az élet sok hasznos dolgot tanított meg nekem, röpke 19 év alatt.
A boldogságot nem szabad elengedni csak azért, mert te úgy érzed ez a helyes döntés. Hallgatnod kell a barátaidra, hiszen ők azok, akik kívülről látják a dolgokat és jót akarnak. Nyitott szemmel kell járni-vagy az én esetemben csukott szemmel-hiszen a legváratlanabb pillanatokban találhatod meg azt az embert, aki gyökerestől felforgatja és megváltoztatja az életed.

Sziasztok! :)
Ezúttal a végére hagytam a mondanivalóm.
Ezt a részt nem érzem elég jónak, ennek az oka pedig az, hogy engem még nem vett senki sem feleségül, nemhogy Harry Styles. :'D Nem tudom mit érezhet ilyenkor a két fél, csak tippelni merek, ezért nem érzem elég jónak. 
Már csak az epilógus van hátra és fáj a szívem a blogért, de tudom, hogy ezt már nem tudnám tovább vinni mert nem bonyolíthatnám kedvemre, de azt hiszem ez a történet így kerek. Köszönök mindent, csütörtökön jövök az epilógussal, avagy az utolsó résszel. 

Nessa. xx

Vanessa ruhája

Vanessa haja

Harry <3