Epilógus

Sziasztok! :)

Hát, ez is elérkezett. Az utolsó rész ezen a blogon, amivel befejezem Harry és Vanessa történetét.

Fáj a szívem, hiányozni fog, hogy róluk írjak, de egyszer mindennek vége lesz, ennek pedig most jött el. Ez az első One Direction fanfiction-öm, sokáig remélni sem mertem, hogy ennyien fogjátok olvasni, szeretni ezt az egyszerű kis történetet. Most még nem lelkiznék, pár nap múlva itt is lesz egy külön búcsúzós bejegyzés, mint a már befejezett blogomon.

Remélem velem lesztek a hamarosan induló új blogmon, és a jelenleg is futó történetemnél. Szeretettel várom a régi, és az új olvasókat. 
Hamarosan jelentkezem. 
Mindent köszönök nektek, hihetetlenek vagytok! 

~Vanessa~

Csak egy átlagos reggel volt, semmi sem változott.

A lábai a takaró alatt ugyanúgy beférkőztek az én lábaim közé, arcát ugyanúgy a nyakamba fúrta, göndör haja ugyanúgy kócosan üldögélt a fején, a szuszogása sem változott semmit. Még nem ébredtem fel teljesen, túlságosan ragaszkodtam az alvás okozta nyugalomhoz és a kettesben töltött édes pillanatokhoz. Sokat jelentett, hogy ugyanúgy ölelt ahogyan évekkel ezelőtt, néha képes volt ugyanolyan gyerekesen könyörögni egy csókért, nem változtunk, még én sem érzem magam felnőttnek, az ő arca sem borostás, talán a vonásai lettek egy cseppet markánsabbak az eltelt évek alatt. Nem változott, gyerekes volt, néha eljátszotta a sértődöttet, a perverz gondolatai is megmaradtak, csak már halkabban suttogta a fülembe a reggelinél. Egy 6 évesnek kifinomult hallása van az apuci által termelt, általa ,,butaságnak" titulált dolgokra. 

Érzékeltem, ahogyan lassan megmozdul és a fejét felemeli a vállam hajlatából, éberebb lettem de nem nyitottam ki a szemeim, jobban bújtam a mellkasához és mélyen magamba szívtam az illatát. Ez sem változott, ahogyan az sem, hogy csak egy alsónadrágot viselt. A fejét visszaejtette a párnára és izmos karjait körém fonta, ajkait éreztem a homlokomon és már erősebben kellett magamra parancsolnom, hogy ne zökkenjek ki teljesen az álomvilágomból. Ébren voltam, de a gondolataim messze jártak.

A testem ragaszkodott ahhoz, hogy egy kicsit élvezzem az érintéseit és jól tudtam, hogy reggelente mindig megszeretget egy kicsit, sokszor használtam fel a színészi képességeim és tettettem alvást, amikor csókokat hagyott az arcomon és a vállamon. Ezek a dolgok jót tettek a testemnek és a lelkemnek is, tudtam, hogy a szerelmünk egy percre sem ingott meg és ugyanúgy tombol, ahogyan Justin előtt. Ezt bebizonyította a reggelente csak, és kizárólag ,,apás" bögréből kakaót iszogató kislány, aki egyre többet vitatkozott az idősebb gyerekünkkel. Egy 6 és egy 4 éves néha összeférhetetlen tud lenni, de ők így imádni valóak. 

A lábaim feljebb húztam amikor az ajkát hosszabb ideig hagyta az enyémen, halkan nevetett magában és apró csókokat hagyott az arcomon, majd az ujjaival a hajam simogatta míg én a mellkasán szuszogtam.

-Tudom ám, hogy ébren vagy.-nevetett halkan.

Felhúztam az orrom és ráhunyorogtam, az állam megtámasztottam a mellkasán és egy ideig csak csendesen csodáltam a szájának édes vonalát.

-Szeretem ha ezt csinálod.-csúsztam feljebb és az arcom ezúttal én rejtettem el a nyaka és a válla közti helyen.

-És éberebb pillanataidban nem csókollak meg, ugye?

-De az olyan édes, amikor azt hiszed, hogy alszom.-haraptam az ajkamba és ismét ránéztem.

Évek óta az enyém, és a szívem még mindig megőrül amikor reggel kinyitom a szemem és az ő angyali arcával találom szembe magam. 

-Most lelepleztem magam.-biggyesztettem le a szám. 

-Nem számít, majd figyelmen kívül hagyom.-nevetett.

-Nem hagyhatnád most is figyelmen kívül?

-Meglátjuk mit tehetek.-hajolt felém.

A szívem meglódult és mohón hajoltam én is felé, minden alkalommal amikor megcsókol egy másik világba jutok. Nem tudom, most mi lenne velem, ha Macey nem szól neki és ő nem talál rám, valószínűleg magányos lennék és Justint megfosztottam volna egy ilyen csodás apukától. Az izmai megfeszültek egy pillanatra, feljebb támaszkodott és fölém hajolva folytatta a munkáját. 

-Jobb ébren lenni.-sóhajtottam.

Elmosolyodott, a száját még egy rövid percre az enyémhez nyomta majd az orrát hozzá dörgölte az enyémhez és a fejét jobbra-balra kezdte mozgatni. Felnevettem, a mutatóujját a szám elé tette és vigyorogva pillantott az ajtó felé.
-Kukkolóink vannak.-suttogott, és megpuszilta az orrom hegyét.
Vigyorogva pislogott az ajtó felé, a derekamnál fogva húzott magához és az ajtóra pislogott, ami lassan kezdett kinyílni, és egy hosszú barna hajú kislány dugta be rajta a fejét.
-Sziasztok.-mosolygott szégyenlősen, beljebb tipegett, az ajtót pedig halkan becsukta maga után.
-Hello, tündérkém.-tárta ki a karjait.
Hannah óvatosan bemászott közénk és Harry karjai közé bújt. Tudtam, hogy szeret, de ő inkább apásabb volt, míg Justin gyakrabban legyeskedett körülöttem.
-Szia, anyu.-nyomott puszit az arcomra.
Büszkén simítottam meg az arcát és én is felültem.
A haja kissé kócosan borította a hátát és a vállát, zöld szemeivel ártatlanul fürkészte a szobát és Harry mellkasához simult.
-Bebújsz egy kicsit közénk?-kérdezte.
A zöld szemeivel és az enyhén göndörödő hajával Harry-re hasonlított, az arca is visszatükrözte az apja vonásait, viszont az apró termetét, a kissé félénk természetét és a Harry iránti szeretetét kétségtelenül tőlem örökölte.
-Most nem mész el korán?-kérdezte.
-Nem, drágám.-nyomott puszit a lányunk hajára.-Szabadnapos vagyok.
A szabadnap annyit jelentett, hogy nem kell stúdióba mennie, se próbára vagy interjúra, és a fiúk egész nap nálunk fognak terpeszkedni. Ez ismét egy szórakoztató, családias nap lesz.
Kimászott Harry öléből és befészkelte magát közénk, a takarót a nyakáig felhúzta és nagyokat pislogott ránk. Visszabújtam mellé és magamhoz öleltem.
-Mindjárt jövök.-nyomott puszit mindkettőnk fejére Harry, kimászott a takaró alól és mezítláb elcsattogott az ajtóig, majd kilépett a szobából.
Hannah hosszú fürtjeit rendezgettem, a karjai körém fonódtak és a fejét a mellkasomra hajtotta.
-Anya?-pillantott fel.-Ma elmegyünk a Nando's-ba?
Niall rászoktatta, nincs olyan nap, hogy ezt a kérdést ne tenné fel, nemet pedig egyikünk sem tud mondani neki.
-Ezt jobb lesz Niall-el megbeszélni, ő biztos szívesen elvisz.
-Niall bácsi is szabadnapos?
-Mindenki.-bólintottam.-Nem bácsi.-böktem meg az orrát.
-Jó.-mosolygott.-Elfelejtettem.
Az ajtó kinyílt és Harry belépett, vállán a kissé kómás Justinnal.
-Felkeltetted?-néztem rá megrovóan, legalábbis próbálkoztam vele.
-Már fent volt.-huppant le az ágyra és letette közénk a kissé szöszke, göndör hajú kisfiunkat.-Ugye, nagyfiú?
-Még álmos vagyok.-duzzogott, és közelebb húzódott hozzánk.
Harry sértődötten húzta fel az orrát, hátat fordítva nekünk visszafeküdt az ágyba és a fejére húzta a takarót.
-Menjetek oda hozzá.-suttogtam.
A két kicsi huncut vigyorral az arcukon összenézett, kibújtak az ölelésemből és rávetették magukat a hátára. Felnyögött és elkapta Hannah derekát, egyszerre visítva és nevetve próbáltak kiszabadulni Harry karjai közül.
-Kifelé az ágyból, túl hangosak vagytok!-próbált szigorú lenni.-Kisajátítom anyát.
Átmászott rajtuk, bebújt mellém és mindkettőnk fejére ráhúzta a takarót, lopva puszit nyomott a számra, majd félszemmel kilesett a takaró mögül.
-Esetleg, szeretnétek idejönni?
Nem láttam mit csinálnak, Harry arrébb húzódott és beengedte közénk a két rosszaságot, az egyik hosszú karját körénk fonta és puszit nyomot Justin kócos hajára, míg én kifújtam Hannah néhány hajszálát az arcomból. Néztem őket, Harry arcán ott ült a szokásos, édes mosolya.
Lehunytam a szemem, nem tudom mi történt volna ha nem talál meg. Egyedül lennék, Hannah sem lenne, nem lenne itt sem ő, sem a többiek. Akkor túl elhamarkodottan döntöttem, nem gondolva arra, mi lesz a következménye a dolgoknak, de a kicsik néhány esetben érettebben gondolkodnak, és azóta sem tudom eléggé megköszönni Macey-nek. Visszakaptam a barátaim, lett egy csodás, nagy családom, a gyerekek jól érzik magukat a turnékon, kifejezetten élvezik az utazgatást, mert a One Direction nem oszlott fel annak ellenére, hogy lassan mindenki családot alapít.
Hogy mi történt a többiekkel?
Louis és Eleanor a második gyereküket várják, a kicsi Louis nemsokára 5 éves lesz és érkezik egy újabb Tomlinson csemete.
Liam és Danielle szakítottak, de később rájöttek, hogy nem megy nekik külön utakon, két kislány büszke apukája.
Zayn és Perrie húzták a legtovább a családalapítást, a Little Mix nagy sikereket ért el Amerikában, Jade-nek igaza lett, Perrie elsőként házasodott meg a lánybandából, a 6. hónapban jár, hamarosan érkezik egy kicsi Zayn.
Niall és Chelsea hiába kezdték újra, nem ment nekik, a szöszi haspók egy egyszerű, kisvárosi lány mellett találta meg a boldogságot, a kislányuk hamarosan 2 éves lesz.
És mi lett velünk? A rajongók lassan, de elfogadták, hogy Harry már nem lehet az övék, megbékéltek velem és a két kicsivel is. Az énekesi karrierem feladtam, sosem vágytam rá igazán és a boldogságomhoz nem is volt rá szükség, sokkal jobban élveztem amikor Harry és a fiúk álltak színpadon, én jobban éreztem magam egy szál gitárral, néhány üres papír és egy toll társaságában.  Justinnal azóta is jó kapcsolatot ápolunk, bár velem több közös dal nem született, a One Directon és Justin Bieber elég jó párosításnak bizonyult néhány dal erejéig.
Nem számít a pénz, nem számít a siker és a csillogás, a rivaldafény vagy az, hogy mekkora hűhót csapnak körülötted, az egyetlen dolog ami számít a szerelemben, hogy megbízz a párodban és bármit megtégy érte. A boldogsághoz rögös út vezet, de ha bejárod, egy életre veled marad.

Elloptad a szívem...

The End.

Kívánom, hogy mindenki megtalálja a saját Harry-ét!

Lots of love: Nessa. xx