98.rész

Hey-ho! :)

Már csak 2 nap! Várjátok a nyarat? Személy szerint én már szenvedek, annyira lassan telik el ez a pár nap. Kérek mindenkit aki jelentkezett a novellaíró versenyre, hogy vasárnap éjfélig küldje el az elkészült műveket erre az e-mail címre: stolemyheartwithnessa@gmail.com

Csak annyit szeretnék még mondani, hogy a dalt amit ehhez a részhez teszek ki, sajnos nincs abban a változatban magyar szöveggel, szóval ha érdekel valakit miről szól, Ne-Yo előadásában keressen rá a magyar dalszövegért.  

2 nap!  Nessa. xx

A repülőgép zötykölődni kezdett, az izgatottságomba belerondított a gyomorideg és idegesen szorongattam Harry kezét. Jobb lenne ha nem szállnék ki, nem néznék szembe a reptéren várakozó lányokkal és fotósokkal. Összébb húztam magamon a szövetkabátom és egyúttal be is gomboltam.
-Minden rendben lesz.-suttogott és megpuszilta az arcom.-Itt vagyunk, vigyázunk rád.
Mosolyogva dőltem a mellkasának, figyeltem amint a többiek is elfojtanak egy mosolyt és kifelé néznek az ablakon. Annyira jó volt velük lenni, egy légtérben tartózkodni az igaz barátaimmal.
Amikor földet értünk visszatért az idegességem, egy pillanatra lehunytam a szemem, míg Harry kikapcsolta az övem és felsegített.
-Biztos, hogy akarod?-kérdezte.-Várhatsz egy kicsit, nem muszáj velünk kijönnöd, Paul itt marad veled amíg ennek vége nem lesz és ha akarod én is maradok.
-Veletek megyek.-jelentettem ki kissé bizonytalanul.-Ha te is akarod.
-Nem is tudod mennyire.-hajolt közelebb és egy röpke pillanatig ajkait az enyémre tapasztotta.
Körbeálltak, minden oldalamon állt egy fiú és őket pedig nagydarab testőrök vették körbe, a repülő ajtaja kinyílt és visítás hallatszott be.
Egyik oldalamon Harry, másikon Liam kezét szorongattam, szinte eltűntem köztük aminek most örültem.
A tömeg megrohant minket és én ijedten rezzentem össze.
-Lányok!-emelte magasba a kezét Zayn.
A hangja elég figyelmeztető és hangos volt ahhoz, hogy a rajongóik rá figyeljenek és abbahagyják a dulakodást. Harry-re néztem, zöld szemeiben elszántság és büszkeség csillogott, remegve fújtam ki a benntartott levegőt.
-Légyszi' engedjetek ki minket, mindenki fog kapni aláírást és képet.
A tömeg zúgolódva rendeződött és pillanatokon belül egy keskeny ,,út" keletkezett köztük, a testőrök arrébb léptek és én Harry kezét szorongatva léptem ki a srácok közül. Egyik kezét a derekamon nyugtatta és szorosan tartott a mellkasához, védelmezve mindentől és mindenkitől, másikkal a kezemet fogta. Hallottam ahogy sugdolózni kezdenek, többek mondták a nevem és volt aki elpityeredett. Nem tudtam mennyire látszódik rajtam, hogy mi már hárman vagyunk, ezért azt sem tudtam, azért sírnak-e mert rájöttek, hogy kedvenc bandájuk egyik kedvenc énekese apa lesz, vagy mert én ismét feltűntem.
Paul szorosan Harry mellett jött, míg engem 4 mosolygós srác védelmezett.
Visítások között léptünk ki, igyekeztem magamba szívni a legtöbb londoni levegőt, elmosolyodott és puszit nyomott a hajamra, feljebb emeltem a fejem, lejjebb hajolt és gyengéd csókot nyomott a számra amit hangos morajlás és visítás kísért.

~Harry~

Kérdések záporoztak felém és úgy hallottam a többieket is rólam kérdezik. Aggódó pillantásokat vettem az ajtó felé, de tudtam, hogy Paul vele van és az élete árán is megvédi, ez valamelyest megnyugtatott és a rajongókra is tudtam figyelni.

-Harry! Újra együtt vagytok?-jött valahonnan a kérdés.

Felemeltem a fejem és mosolyogva nagyot bólintottam. Nem tudtam ki kérdezte, de itt volt az ideje, hogy semmit ne titkoljak előlük. Mindig is őszinte voltam ezekhez a lányokhoz, mostanában balhékba keveredtem de ők mellettem voltak, ezért nagyon hálás voltam nekik és semmi olyat nem akartam tagadni vagy eltitkolni amiről tudniuk kell. A kezem szaporán járt, a tollam kezdett kifogyni ezért az egyik lány kezébe nyomtam egy mosollyal az arcomon és előhalásztam egy másikat a zsebemből. Elképesztő visítás fogadta a tollat, a fülem csengeni kezdett de nem törődtem vele és a dedikált lapok után mindegyik lánnyal vigyorogtam egy fényképen. Hallottam amin a biztonságiak elkezdik eloszlatni őket, megmozgattam az ujjaim és igyekeztem minél gyorsabban dedikálni, közben megkértem őket, hogy akik megkapták amit szerettek volna engedjék előre a többieket. 

-Gyere!-hallottam meg Louis hangját.

A tollat és az aláírásokat elosztogattam, majd integetve követtem a többieket a kocsihoz. 

Bemásztam a hátsó ülésre Vanessa mellé, mind az öten a kezünket dörzsölgettük, bár ez semmi volt egy egész napos dedikáláshoz képest.

-Harry, Lou összepakolta a cuccaid, csak azért mert gondoltuk, hogy ti a saját házatokba szeretnétek menni.

1 hónapja nem voltam otthon, nélküle túl nehéz volt abban a házban lenni. 

-Nem maradtok csak egy napig még a Direction házban?-kérdezte ártatlanul Niall.-Csak a régi idők miatt, tudjátok, még amikor mindannyian ott voltunk...

-Ne kérdezz már tőlük most ilyet!-szólta le Louis.

Fészkelődni kezdtem, nincs olyan amit ne tudnának rólam és ezt ki is használták elég rendesen, ha zavarba akartak hozni vagy egyszerűen tudták mi jár a fejemben. 

-Biztos szeretnének egy kicsit kettesben lenni.-mondta csendesen Liam.

Lehajtotta a fejét, hosszú haja az arcába hullott ami édesen rózsaszínes árnyalatban tündökölt. 

-Ha szeretnétek, holnap csaphatunk egy pizsibulit.-emelte fel a fejét és rájuk mosolygott. 

-Az jó lenne.-vigyorodott el a szöszke tagunk.

Összekulcsoltam az ujjaimat az övével, Zayn az ablaknak döntötte a fejét, őt viselte meg a legjobban a repülőút, hiszen amikor elindultunk korán reggel volt, itt meg este 7 óra van. Az autó lassítani kezdett majd megállt a közös házunk előtt. Megvártam míg kikászálódnak a többiek és csak azután ugrottam ki én.

-Itt maradsz?-kérdeztem.

Megrázta a fejét, a kezemet nyújtottam és kiemeltem az autóból, egymásnak simulva lépdeltünk be, jót mosolyogtunk Louis szarakodásán a kulccsal, majd bementünk. 

-De rég voltam itt.-nézett körbe. 

A házban a ránk jellemző kupi volt, eldobált alsógatyák, üdítős dobozok, chipses zacskók, pedig nem igazán szeretem a rendetlenséget. 

-Bocsi.-húztam magamhoz.
Mosolygott és a mellkasomnak döntötte a fejét.
-Csak azért nem kezdelek piszkálni titeket amiért egy szemétdomb közepén csináljátok ezt, mert most jó látni.-jelentette ki Louis.
Miközben elhaladt mellettünk megpuszilta a barátnőm fejét és a cuccát maga után rángatva elindult felfelé a lépcsőn.
-Lehozom a cuccaim és mehetünk.-simítottam meg Vanessa arcát.
A kezembe kapaszkodva körbenézelődött miközben lassan szedtük a lépcsőfokokat, tudtam, hogy neki is az jár a fejében ami nekem, a rengeteg emlék és nevetés ami ideköt minket.
Kitártam a szobám ajtaját, a levegő tiszta volt a szoba pedig rendezett, az ágyon a takaró és a párna normális kinézetében hevert, a bőröndöm az ablak alatt volt, csak néhány ruha volt benne, akkor semmi mást nem hoztam magammal.
-Miért jöttél vissza ide?-emelte rám kék szemeit.
-Túl nehéz volt ottmaradni nélküled.
Beszívta az alsó ajkát, mindig akkor tette ezt ha ideges. Felemeltem a fejét és szájon csókoltam, mielőtt megragadtam volna a bőröndöt.
-Menjünk haza.
Halvány, kissé szégyenlős mosoly játszott az ajkain, lassan leballagtunk a lépcsőn, egyik kezemmel az övét fogtam, másikkal a magasban tartottam a bőröndöm, hogy ne hangoskodjak.
Az ajtóban szépen, egymás mellett felsorakoztak a fiúk, egymás után végigölelgette őket, míg én kezeltem velük, majd könnyes búcsút véve kiléptünk a hűs londoni időbe és visszaültünk Paul-hoz a kisbuszba.
Az út lassan telt, bár egy ,,köpésre" volt egymástól a két ház, mivel mindkettő elég nívós környéken van. Amikor feltűnt a sarokról a nagy, fehér épület, közelebb húztam magamhoz és vágyakozva néztem a házunkat.
-Meglesztek?-kérdezte mosolyogva a menedzserünk.
Egyszerre bólintottunk, majd Paul egy ,,vigyázz rá!" után elhajtott mi pedig egymáshoz bújva álltunk a hatalmas kerítés előtt. Előhalásztam a zsebemből a kulcsaimat és beléptünk, átvágtunk a kerten, megtettük azt a 3 lépcsőfokot az ajtóig, majd megálltunk.
-Megvárod amíg kinyitom odabent az ablakokat?-simítottam végig hüvelykujjammal az aprócska kezén.
-Kibírom azt a pár percet.-mosolygott.
-Biztos?
-Hazz, semmi bajom nem lesz tőle.-nyugtatott meg nevetve.
A kulcsot a zárba tettem és kitártam az ajtót, 1 hónapja nem voltam itt és ahogy az mindenkinél szokás, itt is elég állott volt a levegő. Előre siettem és a legközelebbi ablakot kinyitottam, de éppen csak annyira, hogy a beáradó hideg miatt ne fázzon meg.
Mint egy szeretetre éhes kiscica, bújt a karjaim közé és pipiskedve hajolt közelebb. Lehajoltam hozzá és gyöngéden megpusziltam, de nem húzódott el. Halkan nevetve emeltem fel, lábai a derekam köré fonódtak és arcát a nyakamba fúrta. A bőröndöm nagy csattanással vágódott el a padlón, vele az ölemben leültem a kanapéra. Megborzongtam, amikor egy ujja köré csavarta a hajam és megcirógatta a tarkóm.
-Nem vagy éhes?-ziháltam. Ezek az apró érintések is túl soknak számítottak.-Rendelhetünk valamit ha akarod.
-Nem, most nem kérek semmit.-húzta végig az ujját, ezúttal a számon.
-Ezt most nagyon nem bírom.-nyögtem és megfogtam a csuklóját.
-Tudom.-hajolt közelebb, dús haja előre esett.-Segítesz levenni a kabátom?
Remegő kezekkel nyúltam a szövetkabátjának gombjaihoz és lassan kihámoztam belőle, helyes kis pocakja előbukkant a vastag kabát alól.
-Hogy van az én hercegnőm?-hajoltam közelebb és óvatosan megpusziltam.
-Nyugodt.-vonta meg a vállát-és ha fiú?
-Akkor a kisfiam.-nevettem.-Nem tudom még, ezért hol így, hol úgy fogom neki mondani.
Halkan felkuncogott, a kabátját leterítettem a kanapéra majd kibújtam a sajátomból is.
-Harry?-kérdezte bizonytalanul.
Hümmögve emeltem rá a tekintetem és a fülé mögé tűrtem egy tincset. A kezeim a derekára simítottam és az ujjaimmal végigsimítottam rajta. Az ajkát rágcsálta amiből rájöttem, hogy vagy ideges vagy zavarban van, bár az arcán megjelenő kis pírból inkább a 2.-ra tippeltem.
-Mi a baj?
-Semmi.-sóhajtott.
Kezét az arcomra tette és végigsimított rajta, egy röpke pillanatra becsuktam a szemem, megéreztem puha száját a sajátomon, gyengéd hevességgel csókoltam vissza.
-Fel szeretnék menni.- sóhajtott és a kezével a pólóm szélét piszkálgatta.-Tudod, zavarnak ezek.-húzta meg a pólóját.-A tieid különösen, nem is tudom miért.
-Lehet?-nyeltem nagyot.-Mármint a baba nem ijed meg vagy, nem sérülhet meg?
-Nem.-nevetett fel.-Lehet, Harry.
Felemelkedtem, karjait a nyakam köré fonta, ajkaink lágy csókban találkoztak. Míg felmentem vele a lépcsőn elszakadtam tőle, nehogy véletlenül elessünk, a szobánkhoz közeledve egyre hevesebbek lettünk.
-A francba.-szitkozódtam.
Belöktem az ajtót őt pedig óvatosan letettem az ágyra.
-Bezárom az ajtót.-motyogtam és elengedtem az ajkait.
A pólóm után kapott és meghúzta, majd elengedett. Lebotladoztam a lépcsőn, őrülten dobogó szívvel zártam be az ajtót, majd indultam visszafelé. A látványától kis híján hanyatt vágódtam az ajtóban, nagyot nyeltem és beléptem, az ajtót becsaptam magam mögött. Emlékeztetnem kellett magam arra, hogy nem vetődhetek rá úgy mint egy őrült és nem engedhetem, hogy akár egy pillanatig is elboruljon az agyam.
Lassan közelítettem meg, a sötétítőt elrántottam, majd végigdöntöttem az ágyon, lefeküdtem mellé és a kezem becsúsztattam a vékony pólója alá.

~Vanessa~

Úgy éreztem az ájulás legeslegszélén állok, kibújt a pólójából, előbukkant a mellkasa és a mellkasát díszítő tetoválások. A kezemet a tarkójára tettem és lehúztam magamhoz a fejét, végig simítottam az egyik madáron majd a kezem lejjebb vezettem és megérintettem a csípőjén díszelgő keresztnevem. Mocorogni kezdett, úgy döntöttem, ha már ott vagyok segítek rajta, az övcsatjához nyúltam de megfogta a kezem és feljebb vezette a kockás hasához.

-Nem, még nem.-suttogott. 

Egymással szemben feküdtünk, egyik karja a fejem alatt pihent, másikkal feljebb tolta a pólóm és gyengéd érintésekkel haladt egyre feljebb a derekamon. A hátára fordult és intett, hogy üljek a combjára. Feljebb húzta magát én pedig helyet foglaltam a lábain. Ajkai közül jóleső sóhajok törtek fel és egyre hevesebben csókolt. Pillanatok alatt felső nélkül találtam magam, majd gyengéden a hátamra fektetett és a lábaim közé férkőzve megszabadított a nadrágomtól is. Légzése fokozatosan hevesebb lett, ujjai a belsőcombomon pihentek és egyre feljebb csúsztak. Hirtelen elvette a kezeit és kipattintotta az övcsatját, lerúgta a nadrágját. Az igencsak feszülő boxer miatt egy kicsit megijedtem, de emlékeztettem magam arra, hogyha nemet mondanék egyetlen rossz szó nélkül felöltözne és nem erőltetné, ha pedig nem szólok és ott folytatjuk ahol megszakadt a munkálkodása, mindennél jobban vigyázna rám és a lehető legóvatosabb lenne. Ezekben a dolgokban egyetlen másodpercig sem kételkedtem.
-Minden rendben?-kérdezte, és nedves csókot hagyott a számon.
-Minden.-simultam hozzá.-Minden a legnagyobb rendben.
-Szólj ha túl sok.-tolta le a vállamról a melltartóm rózsaszín pántjait.-Megállok.
-Bízom benned.-nyomtam ujjaim a vállába.
Nyelvét végigvezette csinos ajkain, a gyomrom összeszorult egy pillanatra, majd felengedett amikor hevesen az enyémre nyomta azokat. Mellettem feküdt, látszólag nem tudta, hogy kellene nekiállni a dolgoknak.
-Neked hogy lenne kényelmes?-suttogott.
-Csak, ne nehezedj a hasamra.-húztam magamhoz és végigsimítottam a hasán.
Aprót bólintva, kissé aggodalmas tekintettel lehajolt és puszit adott a már fedetlen hasamra.
Kikapcsolta a melltartóm és lassan húzta le rólam, majd az ágy mellé ejtette és hosszú pillanatokig csillogó szemekkel méregette a felsőtestem, amivel sikerült zavarba hoznia. Nem tudtam, vajon mennyire talál vonzónak növekvő pocakkal.
Óvatosan a combomra ült, mellkasa szaporán mozgott, idegesített az az egyetlen ruhadarab amit még viselt.
Kínzóan lassú mozdulattal kezdte lejjebb húzni a bugyim, megemeltem a csípőm, hogy jobban hozzáférjen.
Úgy hajolt fölém, hogy a kockás hasa nem ért az én gömbölyödő pocakomhoz, de a mellkasa az enyémhez simult, karjaival megtartotta magát fölöttem. Szemeiben édes huncutság csillogott, már egy kicsit sem voltam ideges.
-Vedd le.-kértem.
-Nemsokára, kicsim.
Gyengéd és lassú csókban forrtunk össze, lábaim a csípője köré fontam, a hasa az enyémnek simult de nem nehezedett rá, vigyázott. Hosszú percekig elmerültünk egymás szájában, nyelve lassú, édes keringőt táncolt az enyémmel, ágyéka lüktetni kezdett, az az anyag még soha nem zavart annyira mint most.
Elhúzódott, lejjebb csúszott és teljesen lehúzta rólam a bugyim. Az anyag alig hallhatóan ért földet ott, ahol a társa vígan heverészett. Lehunytam a szemem, ujjait a combomba nyomta és megemelte a lábaim. A következő pillanatban már semmit nem tudtam mondani, nyöszörögve kaptam levegő után, ujjaim a haját szorították, a csípőm akaratlanul, többször is megugrott. Túlfűtött hangok hagyták el a száját, ahogyan az enyémet is, majd halkan felnevetett amikor a lábaimmal erősebben öleltem körbe a nyakát. Éreztem a meleg lélegzetét, az első csókunk óta tudtam, mennyire jól tudja használni az ajkait és a nyelvét, beharaptam az alsó ajkam, megkerestem a combomnál a kezét és gyengéden megszorítottam. Kómás tekintettel fejezte be a munkáját és nézett fel rám. Halkan hümmögve lefeküdt mellém és a mellkasára vont. Hagyta, hogy kontrolláljam a légzésem, mosolyogva harapott az ajkába és megfogta az egyik lábam. A lehető legközelebb csúsztam hozzá, reménytelenül küzdöttem az alsónadrágjával, ahogyan azt az előlem eltakart testrésze is tette. Zihálva könyörögtem, hogy vegye le. Az alsótestem könyörtelenül nyomtam az ágyékához, szempillái megrebbentek és beszívta az alsó ajkát.
-Mindjárt.-simított végig az arcomon.
Remegve néztem amint két ujját a szájába vette.
-Ne!-remegtem.
Az ajkamat rágva próbáltam a tudatára hozni, mennyire nem az ujjaira van szükségem.
-Tudom.-nyomott puszit a homlokomra.-De muszáj, nem akarom, hogy fájjon.
Ujjait mélyen elmerítette bennem, a fejem önkéntelenül csuklott hátra. Az érzés ismerős volt, de egy csöppet feszített, légzésem egyre gyorsult. Csitítólag előrehajolt és az ajkait az enyémre nyomta, miközben a hüvelykujjával köröket írt le. A lábaim megfeszültek amikor megpróbált beljebb nyomulni.

-Engedd el magad.-suttogott-Vigyázok. 

Szabad kezével végigsimított a combjaimon én pedig ösztönösen tártam szét a lábaim.
-Elképzelni sem tudod, mennyire gyönyörű vagy.
Nem én voltam az egyetlen, aki halk hangokat hallatott, lehunytam a szemeim és a fejem erőtlenül döntöttem széles mellkasának. Ajka gyengéden simult az enyémre, biztatóan, óvatosan a fogai közt tartotta az alsó ajkam, szabad kezével megkereste az alsónadrágját, megkönnyebbült sóhaj fúlt el a szájában amikor meghallottam az utolsó minket akadályozó anyag földre pottyanásának hangját. Mozgolódni kezdtem, ujjait kissé behajlította ezzel újabb hangokat kicsalva belőlem. Egyik tenyeremmel megkerestem a V vonalát és erősen nyomtam hozzá a kezem.
Nevetésére megborzongtam, megfogtam a csuklóját. Egész testemben remegtem és tudtam, mennyire tetszik neki, hogy így láthat. A szemei mindig mindenről árulkodtak, szégyentelenül, kéjes tekintettel nézte hol az arcom, hol a remegő testem. A fejem előrebukott a mellkasára, megállt és kihúzta az ujjait. Néhány pillanatig hagyott magamhoz térni, gyengéden simogatta a combom és a derekam.
-Még mindig akarod?-kérdezte csendesen.
Jobb kezem a hajában pihent, az ajkamba harapva hevesen bólogattam, válaszul édes mosoly ült ki az ajkaira és elhelyezkedett fölöttem. Csókokkal borította a nyakam és az arcom, előre tolta a csípőjét, a feszítő érzés okozta fájdalom az alhasamban úgy tört elő, mintha elsőnek történne ez velünk.
-Sajnálom.-suttogott.
Hangja fojtott volt és rekedt, rekedtebb mint amilyen alapból.
-Nem akarlak bántani.-lehelte.
A kezeim a hátára csúsztattam, értékeltem, hogy akármit is érzett, nem nehezedett a hasamra. Hosszú percekig nem mozdult, idő kellett amíg képes voltam újra, fájdalommentesen befogadni őt, aztán az érzés mindent elsöprően tört elő. Gyengéd volt, lassú, az érzés pedig őrjítően intenzív. Izmai megfeszültek a karjában, haja izzadtan hullott az arcába miközben édes ajkával a bőröm szívogatta. Ujjaink összefonódtak, zöld szemei sötéten csillogtak, szinte felfalt velük. Lábaim a csípője köré fonódtak, tökéletes összhangban mozogtunk, a szobát belepték a halk sóhajok, nehéz légzésünktől párás lett a levegő, azt hittem ilyen többet nem lesz, de itt volt és újra bebizonyította, hogy kívül-belül mennyire tökéletes. Vállai megremegtek, de továbbra is a fejem két oldalán támaszkodott, én is tudtam mi közeledik, mert engem is ugyanúgy üldözött. Ajkai fogva tartották az enyémet, rövid ideig nem mozdult, halk hangok szöktek ki a száján.
-Nem bírom már.-suttogott.
A hajába túrtam, lassan mozdult meg, üldözőnk mint egy robbanás, váratlanul és kiszámíthatatlanul ért utol, hatalmas erővel.
Arcát a párnába temette, körmeim a hátába mélyedtek és a lábaim megfeszültek a csípője körül.
-Csodás vagy.-hajolt a fülemhez, és megpuszilta a mögötte lévő érzékeny bőrt.
Remegve simítottam el a homlokából egy izzadt tincset, lemászott rólam és a mellkasához húzott. Orrát bizonytalanul dörgölte az enyémhez, elmosolyodtam és puszit nyomtam rózsaszín szájára. Levegőért kapkodva simítottam végig a vállán.
-Minden rendben odabent?-kérdezte.
Bizonytalan volt, kissé ideges és nagyon aranyos. Zöld szemeiből eltűnt a feketeség, aggódva vizsgálta a testem, nagy kezeit a hasamra tette és fürkészően tapogatta végig a hasam és a derekam. Szégyenlősen húztam magamra a takarót, ő pedig beférkőzött mellém és egymáshoz simultunk.
-Igen.-mosolyogtam.
Átölelt és a lábaival megtette a szokásos mozdulatait. Megmozgatta a karjait, hogy az izmai felengedjenek, majd körém fonta őket és arcár elrejtette összekócolódott hajamban.
-Szeretlek.-puszilt bele a nyakamba.
-Én is szeretlek.-simítottam meg a haját.
-Amikor felébredek legyél itt, kérlek. Szükségem van rád.
-Nem megyek el.-suttogtam.-Úgyis megtalálnál, nekem pedig nagyobb szükségem van rád, mint neked rám.
-Nem kezdeményezek ezzel szemben vitát, úgyis nekem van igazam.
Éreztem amint mosolyog, majd felemelte a fejét és megpuszilta duzzadt ajkaim.
-Biztos jól vagy? Nem fáj semmid?
-Mindketten jól vagyunk.
-Rendben.
Ajkait egy pillanatra a számhoz érintette majd fáradtan hanyatlott vissza a párnára. Szemei lecsukódtak, elhelyezkedtem a karjaiban, mielőtt elaludt volna egy utolsó apró puszit lehelt a hajamra. Valamiért az újabb CD-jük címe jutott eszembe: Vigyél haza.
Hazahozott.