99.rész

Sziasztook! :)

Végre nyári szünet, gondolom a 8.-osok túl vannak a ballagáson, nektek kívánom, hogy érjetek el sikereket és érezzétek jól magatokat! :) El sem hiszem, hogy ez már a 99. rész, ne felejtsétek el: lesznek még ráadás részek! :) 

Végre itt a nyár! *-* Ne is gondoljatok a tanulásra! Érezzétek jól magatokat! :D

Mindenkinek kellemes nyári szünetet kívánok! :) <3

Nessa. xx

~Vanessa~

Azt hiszem, egy kisbaba érkezésére sem várt még ennyi férfi, mint a miénkre. Még hónapok voltak hátra, de ők úgy várták mintha bármelyik pillanatban csak úgy kijelenteném, hogy menni kell. A fiúk teljesen bezsongtak tőle és napról napra kisbabás cuccokkal ajándékoztak meg, plüssmacik, apró ruhák amelyek akkor is jók, ha a pocaklakónk fiú vagy lány, semmi rózsaszín vagy kék, csupa olyan aminek mindkét esetben hasznát vesszük. A világ felháborodott amikor megtudták a nagy hírt, hiszen a srácok elé nagy feneket kerítettek a dolognak és külön weblapot csináltak amin egy óra számlálta vissza a napokat. Volt aki örült, volt aki gyűlölt miatta, de a boldogságunknak semmi nem állhatott az útjába. Elfogadtam, hogy lesznek olyanok akik sosem fognak kedvelni és nem fogadják el, hogy Harry-vel boldogok vagyunk, túlléptem az utálkozás okozta rossz érzeten és csak a saját életemmel foglalkoztam, hiszen egy ilyen szép időszakban nem szabad rosszra gondolni. Egy hét volt hátra a turnéiig, a készülődés már javában folyt, a rajongók izgatottak voltak és ezen nem változtatott a baba sem, ugyanolyan szeretettel várták az országaikba a fiúkat. 

Nekidőltem Harry vállának, egyik keze a derekamon pihent. Izgatott fészkelődéssel várta, hogy mikor kerülünk sorra. Büszke, nálam idősebb anyukák fogták a férjeik kezét, de nem éreztem rosszul magam köztük, pedig néhányuk igencsak megvető pillantással díjazott. Kétségtelenül mi voltunk a legfiatalabbak a váróban, feltételeztem, hogy tudják ki Harry, de senki nem jött oda kérdezősködni vagy autogramot kérni a lányának, unokahúgának a lányának, vagy a barátnője lányának a lányának-előfordultak már ilyenek is. Csendesen meghúzódtunk egy sarokban és egymáshoz bújva vártuk, hogy bemehessünk.

Dr. Ryan kedves, mosolygós asszisztense kidugta a fejét az ajtón, a haját kontyban viselte és éreztem, amint Harry felemeli a fejét és ismét megfeszül.

-Vanessa Smith.-mondta mosolyogva a hölgy. 

Felpattant és nagy mosollyal az arcán segített fel, a kezét fogtam és teljes nyugodtsággal léptem be az ajtón.

-Jó napot.-köszöntünk egyszerre. 

-Fáradjanak be.-tett hessegető mozdulatokat. 

Dr. Ryan a fehér, tipikus orvosos ruhájában várt minket és egy monitort igazgatott.

-Á!-pillantott ránk mosolyogva.-Jó így látni titeket. 

Rámosolyogtam és még jobban Harry karjai közé bújtam, magamba szívtam jó mélyen az illatát. 

-Harry Styles.-nyújtotta a kezét.
-Tudom.-rázta meg a kezét az orvosom.-David Ryan. Vanessa, kérlek feküdj fel arra az ágyra.
Engedelmeskedtem, de csak azután, hogy Harry elengedte a kezem és lopva megpuszilta az arcom. Mosolyogva ültem le, majd feltettem a lábaim és hátradőltem, rögtön mellém lépett és ismét megfogta a kezem. A szeméből kisebb ijedtség tükröződött, nem lepődtem meg, hiszen valószínűleg nem járt még így, ilyen helyen.
Előkerült a zselé, most is egy kicsit hideg volt, de elviseltem és Harry zöld szemeit fürkésztem, amik figyelemmel kísérték a gyakorlott orvos mozdulatait, majd a szeme a képernyőre ugrott és elkerekedett. Elmosolyodtam amikor feltűnt rajta a kisbabánk, a kezemet erősebben fogta és furcsán csillogott a zöld szempár.
-Ugye, nincs semmi baj?-nyelt nagyot.
-Semmi.-mosolygott rá Dr. Ryan.-Egészséges és nagyon szépen fejlődik. Nincs miért aggódni.
-Szabad tudni, hogy kisfiú vagy kislány?
-Még nem tudjátok?-kérdezte.-Persze, azt  is megnézzük.
Szememmel követtem a kezét, az ujjaival nyomkodni kezdte a hasam ami a bent lakó apróságnak nem igazán tetszett mert nagyot rúgott. A pillantásom a kezéről ismét Harry-re siklott, kissé elnyílt ajkakkal nézte a képernyőt, az arca nedves volt, mosolyogva pillantott rám és megpuszilta a szám.
-Úgy tűnik, hogy...
Megállt és hümmögve húzogatta azt az izét a hasamon, miközben a képernyőt figyelte.
-Kisfiú.-fejezte be a mondatot.
Könnyek peregtek le az arcomon, Harry arcáról egy pillanatig csodálkozás tükröződött majd elővette a széles, gödröcskés mosolyát és boldogan pislogott a monitorra. Ujjaival simogatta a kezem, majd az ajkaihoz emelte és gyengéden megpuszilta a tenyerem.
-Felülhetsz.-mosolygott rám az orvos.
Letörölte a hasamról a zselét, elmondott néhány dolgot a babáról, majd megírta a papírokat. Rövid időn belül már kifelé tartottunk és 4 srác várt minket toporogva. Igen, nem sok lányt kísér el 5 fiú. Ők nem jöttek be, helyette egymást idegesítették a kocsiban.
-Na?-ugrott elém Niall.-Kislány vagy kisfiú?
-Várj már.-ütötte meg finoman Zayn.-Minden oké?
-Szerinted ha Harry így vigyorog akkor nem?-horkantott Louis.
-Nyugi.-nevettem.-Minden rendben.
-Akkor jó.-nyomott puszit a homlokomra Liam.
-Menjünk haza.-mosolygott Harry.-majd ott elmondjuk.
-Nemár' ezért vártunk itt?-háborodott fel Louis.
-Igen.
Magában pufogva bevágódott a kocsiba és becsapta az ajtót, a többiek szép csendben befészkelték magukat mellé, míg én elfoglaltam a helyem az anyósülésen és Harry beült a volán mögé.
Beindította az autót, egyik kezét a combomra tette és összekulcsolta az ujjainkat.
-Szerintem lány.-szólalt fel Zayn.
Elmosolyodtam és a fejemet nekidöntöttem az üvegnek. Nekem teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány, mindkettőnek örülök.
-Nekem mindegy.-motyogott Liam.-A lényeg, hogy egészséges legyen.
-Szerintem is.-helyeselt Niall.
Elővettem a táskámból a papírokat és nézegetni kezdtem, nem igazán tudtam az adatok fura nevéből arra következtetni, hogy az mit is jelent, de Dr. Ryan azt mondta minden rendben van ezért nem aggódtam.
-Az mi?-hajolt előre Louis.
Hátra nyújtottam neki és az arcát figyeltem. Mind a négyen a papírok fölé hajoltak és elmélyülten bogarászták, bár az homlokuk mindannyiuknak ráncba szaladt.
-Oké.-nyújtotta vissza.-És ez mi?
Nevetve megvontam a vállam. Harry behajtott a kapun és beállt a garázsba.
-Most már elmondjátok?
-Bemehetünk?-nevetett.
-Nem!-vágták rá egyszerre.
-Akkor itt maradtok.
A fejemet rázva kinyitottam az ajtót, gyorsan kipattant és segített kiszállni. Bár még nem olyan hatalmas a hasam, hogy ne tudjak megmozdulni, nagyon vigyázott ránk és mindig ott termett ha valamit meg kellett csinálni, még az ilyen egyszerű dolgoknál is, mint a kiszállás.
-Direkt csináljátok, ugye?-nézett ránk bosszúsan Lou.-Szándékosan húzzátok az idegeinket.
-Te mit szeretnél, Louis?-karoltam belé miközben átsétáltunk a kerten.
-Mindegy.-vigyorgott.-De azért tudni szeretném, segíthetnék a névválasztásban, ha a fiú akkor esetleg lehetne Louis.
-Igen.-nevettem.
-Vagy ha lány akkor Deon vagy Hannah uuu vagy Eleanor.
-Felsorolod az exbarátnőid neveit?-röhögött Zayn.
-Deon nevű barátnőm nem volt.-durcázott.
-Szerintem ebbe mi ne szóljunk bele.-mosolygott Liam.
-Persze, hogy beleszólhattok!-pördültem meg.
-Hé!-kapott a karjaiba Harry.-Csak óvatosan.
Puszit nyomott az arcomra, majd előhalászta a zsebéből a lakáskulcsot és kitárta előttünk az ajtót. A fiúk egymást lökdösve verekedték oda magukat a kanapéhoz és nagy szemekkel bámultak ránk.
-Nem kell semmi, nem vagyunk se szomjasak se éhesek.-kezdett hadarni Zayn.
-Ami azt illeti.-vágott közbe Niall.
-Csitt!-visított fel Louis.-Mondjátok!
Egymásra néztünk, egy kósza hajszálat kisimított az arcomból, kezeit a derekam köré fonta és a fejét a vállamra hajtotta.
-Mond el nekik.-nyomtam puszit az arcára.
-Igen, Harry! Mond el!
Sóhajtva simította a kezét a hasamra, mosolyogva pillantott fel és szólásra nyitotta a száját.
-Fiú.
Egy röpke percig csendben maradtak, majd egyszerre ugrottak fel és léptek oda hozzánk.
Niall óvatosan ölelt magához és cuppanós puszit nyomott az arcomra.
-Ez olyan fura.-nevetett.-Annyira kicsi vagy.
-Te se nőttél nagyra.-cukkolta Zayn.-Na engedj ide.
Gyengéden vont a mellkasára, nevetve öleltem át miközben összeborzolta a hajam.
-Ne engedd, hogy hülye nevet találjon ki.-motyogta.
-Hallottam!
Elvigyorodott és puszit nyomott a homlokomra.
-Már mondott néhányat.-nevettem.
-Semmi esetben se.
-Vidd arrébb magad.-bökte meg Louis.-Én jövök!
-Ne ugorj rá.-figyelmeztette Harry.
-Tudom, na gyere ide.-húzott magához.-Nem tudom mi lenne vele nélküled, jó, hogy itt vagy.
-Jajj, Lou.-fúrtam az arcomat a pólójába.
-Minden rendben lesz.-motyogott halkan a fülembe.
-Tudom.-töröltem meg az arcom.
-Látod? Most miattad sír!-vádolta Liam.
-Nem.-nevettem.
Megéreztem az ismerős, nagy kezeket a derekamon. Maga felé fordított és apró puszit adott a számra.
-Nincs semmi baj.-törölte le az ujjával a könnyeim.
Mosolyogva öleltem át, majd visszafordultam a többiek felé és ezúttal Liam karjai közé bújtam.
-Nem tudom miért, de én sejtettem, hogy fiú lesz.-nyomott a kezembe egy kis ajándékcsomagot.-Gratulálok.
Tágra nyílt szemekkel néztem a világoskék papírba, szépen becsomagolt négyzet alakú dolgot.
-Az bunkó ha én nem hoztam most semmit?-húzta el a száját Niall.
-Nem.-nyugtattam meg.
Az mutatóujjamat a kis cellux alá csúsztattam és miután elengedte a papírt kíváncsian húztam le a papírt. Egy olyan könyv lapult benne, ahol kizárólag fiúnevek voltak.
-Hogy legyen miből válogatni és Harry ne akasszon ki a hülye ötleteivel.
-Köszi.-öleltem át és pipiskedve puszit nyomtam az arcára.
Pacsizott Harry-vel míg én leültem a kanapéra és kíváncsian nyitottam ki a könyvet.

~Harry~

A fiúk távozása után ismét csend telepedett a házra, valamiért halkabban beszéltünk egymással és az egész hely nyugodtabb lett. Szeretem őket, hiszen én is legalább annyira hülye vagyok mint ők, de néha kell a nyugalom. Lábai az ölemben pihentek, megmosolyogtatott a türkizkék zoknija amin fehér felhőcskék voltak, gyengéden masszíroztam míg ő elmélyülten lapozgatta a Liamtől kapott könyvet.

-Hazza?-pillantott fel. Az arcán most is halvány pír játszott.

-Hmm?-hümmögtem és közelebb hajoltam hozzá, arrébb húzódott így kényelmesen befészkeltem magam mellé, úgy, hogy mindketten, illetve hárman elfértünk. Lábait óvatosan az enyéim közé csúsztatta, ezek a mozdulatok már berögzültek.

-Kényelmes?-nyomtam puszit az arcára.

Apró mosollyal az arcán bólintott, a jobb kezemet a hasára csúsztattam és gyengéden simogattam. Az egész annyira nyugodt volt, a házban csend volt, nem hallatszott be a város alapzaja, csak feküdtünk egymás karjai közt a kanapén. Ez az egyik dolog, amit nem lehet pénzért venni.

Míg az én kezem a hasán járt fel-alá, addig az ő ujjai a hajamat piszkálták, az egész annyira megnyugtató volt.

-Mit akarták kérdezni?

-Azt, hogy...-vett nagy levegőt.-Örülsz neki? 

-Annak, hogy kisfiú? Megint butaságot kérdezel.

-Gondoltam, hogy ezt mondod. 

-Akkor?-nevettem.

-Csak, neki nem tudod a Darcy nevet adni.

Feljebb csúsztam, hogy az arcunk egy magasságban legyen és a szemébe tudjak nézni.

-Még dolgozhatunk egy Darcy-n is.-hajoltam a szájához és egy rövidke csókot nyomtam rá.

-Nem bántad meg?-nézett szégyenlősen a szemembe.

-Nem, egyetlen percre sem.-bújtam hozzá.-Jövőhéten turnéra indulunk, az előzőnél hetekig kértelek, hogy gyere velünk de hajthatatlan voltál...

-Tudod, hogy év eleje volt.

-Tudom, Baby.-nyomtam puszit a füle mögé.-Számolgattam egy kicsit, előre meg vissza is. 

-Mit számoltál?-kíváncsiskodott.

-Hogy mikor történt.-motyogtam és ismét megcsókoltam.

-Mire jutottál?-simította ki a homlokomból a hajam.

-Valamikor Párizsban, azt nem tudom pontosan, hogy melyik napon, mert elég mozgalmas esték voltak.-nevettem.-Ezek után mondanád még azt, hogy ő nem egy igazi szerelemgyerek?

-Erre a fiúk azt mondanák, hogy nyálas vagy.-nevetett fel.

A hangjára most is libabőrös lettem, volt valami az egész lényében ami ezt váltotta ki belőlem. Mosolyogva simítottam végig az arcán, ki akartam használni ezeket a napokat, amíg bármikor lehetek kettesben vele. Ha elindulunk, a turnébuszban nekünk emeletes ágyak lesznek, bár lefogadom, hogy be fog mászni hozzám, ha pedig nem akkor én megyek hozzá. A baba miatt többet leszünk szállodában, az mégiscsak kényelmesebb neki és több magánélet nekünk. 

-Ha pedig eljön az idő, akkor pont Amerikában leszünk.

A gondolatra akaratlanul is megborzongtam. Az egy felejthetetlen éjjel volt, talán puszta véletlen egybeesés, hogy ezek így történtek, de akkor felettébb furcsa véletlenek.
-De előtte hazajövünk.-simítottam végig a haján.-Az első 1-2 hónapot úgy is itt töltjük, csak azután folytatjuk a turnét, de akkor is csak ha jól vagytok.
-Egy kicsit félek ettől.-vallotta be.-Nem tudom mennyire lenne jó egy pár hetes babával repülőn utazni, talán nekem itthon kellene maradnom míg vége nem lesz a turnénak. Jövőhéten kezdődik és azt mondod lesz 1-2 hónap szünet, így is el fog húzódni és nem novemberbe lesz vége, ha nem lenne szünet és én itthon lennék addig a kicsivel, a tervezett időben vége lenne.
-De megfosztanál attól, hogy lássam amint a kisbabánk napról-napra változik és egyre szebb lesz.-suttogtam.-Nem beszélve arról, hogy ezt a fiúk is látni szeretnék.
-Így viszont attól fosztalak meg, hogy éld a rendes életed a fiúkkal. Már nem tudom mi legyen.-sóhajtott.-Lou hogy csinálta Luxal?
-Igazából, ő is úgy ahogy mi terveztük. Az első pár hétben otthon maradt, utána jöttek velünk mindketten.
-Nem tudom, Hazza. Ha még a repülőutat meg is oldanánk, a koncerteken nem lehetnék ott, az túl hangos egy kisbabának. Annyira bonyolult ez az egész.-tette a kezét az arca elé.
Finoman lefejtettem az arcáról az ujjait és összekulcsoltam azokat az enyémekkel.
-Megoldjuk, együtt mindent megoldunk.-emeltem a számhoz a kezét és megpusziltam.
-Annyira félek. Mi lesz ha elrontom?
-Nem tudod elrontani.
Óvatosan felém fordult és az arcát elrejtette a mellkasomban, a haját kezdtem simogatni, hagytam, hogy a tincsek kihulljanak az ujjaim közül.
-Azt tudom, hogy neked menni fog mert Luxal is olyan aranyos vagy és vigyázol rá, de én...
-Ne.-kértem halkan.-Ezt ne mond ki. Csodás leszel, a gyerekünk pedig egy kis mázlista amiért ilyen anyukája van.
-Ezzel vitába szállnék.
-De nem teszed.-nyomtam puszit a feje búbjára.-Mert tudod, hogy igazam van.
-Most az egyszer nincs.-nézett fel összevont szemöldökkel.
-De.-motyogtam, mielőtt megcsókoltam volna.-Én is itt leszek, tudom, hogy menni fog. A fiúk is segíteni fognak, tudom, hogy néha őrültek vagyunk de...
-Tudom.-mosolygott.
-Mutasd azokat a neveket.-nyúltam át a válla felett és felvettem a Liamtől kapott könyvet.-Tetszik valamelyik.
-Még mindig a Harold tetszik.-nevetett.
Elhúztam a szám és belelapoztam.
-Valami más?
-Lehet az a második neve?
-Lehet.-nevettem.-Mi tetszik még?
-Nathan.-pirult el.-Justin, Beau, Gale.
-Gale?-vontam fel a szemöldököm.-Nem azért, kicsim, de az olyan mintha valami gusztustalan krém lenne. Például: lábgomba kezelő gél.
Hangosan felnevetett és puszit nyomott az arcomra.
-Igazad van. Még tetszik a Sean, Samuel, Kevin és a Zack.
-Nem rossz.
-Neked ezek közül valamelyik tetszik?
-A Gale és Nathan kizárva, a több nem rossz, hogy hangzana az, hogy Justin Styles?
-Nekem tetszik.-mosolygott.-De ha vannak ötleteid mond el, a fiúk csak hülyéskedtek.
-Tudom, de nekem ez tetszik. Különben is, van még időnk.

VASÁRNAP ÉJFÉLIG VÁROM A NOVELLÁKAT!