65.rész

-Louis! Mit csinálsz?!-rohant fel a lépcsőn Eleanor.
Felkaptam a fejem és nevetve néztem végig,ahogyan Louis az egyik vendégszobából,Harry segítségével előhoz egy matracot és azt a lépcső tetejére teszik.
Felrohantam a lépcsőn és elsőként ugrottam a matracra,a két fiú is óvatosan ráült,Eleanor pedig szörnyülködve nézte,hogy mit csinálunk.
-Baby,meglöknéd nekünk?-vigyorgott rá szemtelenül Louis.
-Mit csináltok?-botladozott fel a lépcsőn Niall.
-Összetörik magukat.-válaszolta cinikusan El.
-Nemár,ez csak egy kis játék.-nyöszörgött mögöttem Harry.
-Veszélyes játék.
-Én is jövök.-ugrott be mögénk Niall,a matrac meglódult alattunk,Louis megmarkolta az elejét és ordítva le szánkáztunk a lépcsőn.
Az utolsó lépcsőfok után sem állt meg,a padló eléggé csúszós,így gondtalanul csúsztunk tovább,és néhány cipő miatt,bukfenceztünk egyenesen az ajtó elé.
A hangokra a többiek is előjöttek a konyhából,Liam tágra nyílt szemekkel nézte,ahogyan Niall egy rakás cipő között fulladozva röhög.
-Nekem miért nem szóltatok?-trappolt oda hozzánk Zayn és megragadta a matrac elejét.
-Újra!-ugrott fel Louis és visszacipelték a lépcső tetejére a matracot.
-Te jó ég.-nézett utánuk Perrie.
-Én is megyek!-rohant elő a konyhából Chelsea.
Én lent maradtam,a kanapéra huppantam és onnan néztem,ahogyan megismétlik az előbbit és ismét a cipők között végzik.
-Liaam!-sipákolt Lou.-Gyere te is!
-Srácok,ez veszélyes.-rázta a fejét de azért megfogta a matracot és újra felvitték a lépcsőn.
-Nincs semmi bajunk.-nevetgélt Zayn és megragadta Perrie kezét.
-Nem vagytok normálisak.-rázta a fejét a szőke lány.
-Mondj valami újat.-túrt a hajába Eleanor.
Most rajtunk volt a sor,mi lányok,öten ráültünk a matracra,átöleltük egymás derekát,én legelőre ültem,és Louis hátulról erőteljesen meglökött minket. Egyszerre tört fel belőlünk a sikoltás és lezúgtunk a lépcsőn.
-Még egyszer!-pattant fel nevetve Danielle.
A hátsó felem kezdett fájni,Harry cipője pedig kis híján a számba kötött ki,de velük együtt felhúztam a matracot a lépcsőn. Ezúttal az 5 fiú ült rá,Liam kicsit félve kapaszkodott Zayn és Harry között.Louis ugrott rá utoljára és elindultak le a lépcsőn,azonban most nem fékezték le a cipők,Niall feje pedig hatalmasat koppant az ajtóban.
Egyszerre ugrottunk oda és segítettük fel a kába,szőke srácot. A fejét dörzsölgetve,értetlenül pislogott maga elé,majd kitört belőle a nevetés.
-Jól vagy?-veregette a vállát Liam.
-Aha.-nyögte.
Chelsea halálra váltan lépdelt hozzá és óvatosan,kezét a megduzzadt területre tette.
-Fáj?-pislogott ijedten.
-Nem. Kemény vagyok.-húzta ki magát.
-Igyál!-nyomott a kezébe egy poharat Louis.
-Nem lesz ennyi elég,srácok?-pislogott körbe Danielle.
-Már csak egy üveg van.-nézett a konyha irányába Harry.
Mindannyian,Liam kivételével arra fordultak,és be verekedték magukat a konyhába.
-Lesz holnap olyan vinnyogás.-nevetett Eleanor.
Vigyorogva megvontam a vállam,és amíg ők megpróbálták egymás között egyenlően elosztani a maradék alkoholt,én egy pohár kólával felültem a pultra és onnan néztem őket. Harry ott hagyta a poharát,vigyorogva közeledett felém,majd kezeit a combomra tette és be állt a lábaim közé.
-Mit szeretnél?-mosolyogtam és az ujjaim köré csavartam egy tincsét.
Pupillái kitágultak és fátyolosan nézett maga elé,ezzel elárulva,hogy nem épp józan. Nagyokat pislogott rám majd elmosolyodott és felém hajolt,gyengéd puszit adott a számra,majd ki vette a kezemből a kólát és félre csúsztatta.
-Harry!-visított fel Louis.-Ezt megiszod?-emelte magasba a teli poharat,ami után Niall kapálózott.
-Nem.-fordult feléjük.
-Hogy lehet az,hogy te visszautasítod az utolsó pohár Jack Daniells-t?
Mosolyogva megvonta a vállát,majd átölelte a derekam.
A többiek egyre inkább kezdtek megőrülni,míg Harry lenyugodott és álmosan pislogott rájuk.
-Be mentek a vendégszobákba aludni?-néztem kérdőn körbe.
-Nem.-rázták makacsul a fejüket.
Louis mutogatva dobbantott a lábával a nappali közepén,és kijelentette,hogy ő bizony ott alszik.
-De én még nem vagyok álmos.-grimaszolt Zayn.
-Nem baj,csak megágyazunk.-mosolygott rá türelmesen Perrie.
Magamban már visszafelé számoltam,hogy mikor ütik ki magukat úgy mint Harry. Le cipeltük a matracokat meg az ágyneműket a lépcsőn,és mindenkinek megágyaztunk a nappaliban.
Harry,bármennyire is meglepő,nem szégyenlősködött. Le kapta a pólóját, kibújt a nadrágjából,a ruhákat hanyagul a kanapéra dobta és be fészkelődött az egyik matracra.
Niall kezdett hasonló állapotba kerülni mint ő,Louis viszont még mindig teljesen felpörögve ugrándozott.
Liam példamutatóan úgy tett mintha aludna,Harry pedig álmosan,kitárt karokkal pislogott rám.
-Mindjárt jövök.-hajoltam le hozzá és puszit nyomtam az arcára.
-Hova mész?
-Átöltözök.
Fel szaladtam a lépcsőn,és az eléggé rumlis szobánkban előkerestem a pizsamám,és miután átöltöztem,megfésülködtem,és fogat mostam. Visszamentem a nappaliba,ahol már az összes fiú nyugodtan feküdt a helyén.Kérdőn néztem Eleanorra,de csak mosolyogva megvonta a vállát.
Le csuktam a villanyt,és be fészkelődtem Harry mellé,karjait rögtön a derekam köré fonta és a lehető legközelebb húzott magához. Lehunytam a szemeim és próbáltam elaludni.
-Harry.-törte meg a csendet Louis suttogása.
Egy emberként horkantott fel az egész társaság.
-Hmm?
-Szeretlek.
-Tudom.-ejtette vissza a fejét a párnára.-Én is szeretlek.
Mosolyogva fordultam Harry felé,arcomat a mellkasába fúrtam és az egyik lábamat át vetettem a derekán,halkan nevetve, arcát a hajamba temette és megpuszilt.
Zayn horkolásától kivételesen mindannyian tudtunk volna aludni,viszont a sötétben egy telefon világította meg Niall arcát.
-Ne!-dünnyögött Liam.
-Srácok.-ült fel és kék szemeivel körbe nézett.-Éhes vagyok.
-Ki hitte volna.-nevetett Dan.
-Tudod hol a konyha.-suttogtam.
Fel tápászkodott és a telefonjával világítva,kicsit meg-megbillenve el botorkált a konyháig,5 percig hallgattuk a nyammogását,majd csendben visszafelé igyekezett.
-Mi a szar?!-ült fel hirtelen Zayn,Niall pedig abban a pillanatban esett bennük hasra.
-Au.-nyögött fel Perrie.
-Te mit csinálsz?-értetlenkedett.
-Találd ki.-nyöszörgött Chelsea is.-Niall,gyere már!
-Jó.-nevetgélt.
Csendben vártam,hogy mikor kell valamelyiküknek pisilni,Niall mikor éhezik meg újra,vagy kivel akarják közölni,hogy szeretik,néhány percig hallgattam amíg Niall butaságokat kérdez Chelsea-től,majd hirtelen csönd lett. Csak pislogtam magam elé a sötétben,hallgattam ahogyan Harry,a lehető legártatlanabbul szuszog a fülembe,vele ellentétben pedig Zayn hangosan horkol. Mi tagadás,hiányoztak.

~Harry~

Az egész ház úgy nézett ki,mintha bomba robbant volna,legalább egy atombomba...
A fiúk természetesen a takarítás elől meglógtak és én sem voltam rendrakós kedvembe, így csak unottan le feküdtem a kanapéra és a tévét kapcsolgattam.
-Hogy képzeled,hogy te itt lustálkodsz?-lépett elém Vanessa,csípőre tett kezekkel próbált szigorúan nézni,nem sok sikerrel.-Valakinek takarítani is kell.
-Majd kitakarítunk.-ragadtam meg a derekát és le húztam magam mellé.-Korán van még ahhoz.
-Igazad van,fél 3 az korán van.
Fejét a mellkasomra hajtotta,neki is legalább annyi kedve volt kitakarítani mint nekem,semmi.
Elgondolkodva piszkáltam a haját,ez az egész vele,csak egy kalandnak indult.Nem akartam leragadni egy lány mellett,élveztem,hogy életemben először,tetszem a lányoknak,és bármit megtennének értem. Az pedig eszembe sem jutott volna,hogy röpke fél év után,összeköltözöm vele,csak egy rövid kis kalandnak terveztem,erre az első pár nap után,úgy mint még soha senkivel,menthetetlenül beleszerettem.

*visszaemlékezés*
-Add ide!-kaptam ki a telefonom Zayn kezéből,ám abban a pillanatban,valaki erőteljesen nekünk vágódott és Zayn elterült a földön.
Valami izmos csávóra számítottam,esetleg egy munkájából hazafelé tartó középkorú férfire,de ehelyett egy apró lány borította fel Zayn-t.
A lány arcán pillanatnyi meglepettség suhant át,és értetlenül fürkészte az arcunkat.
-Elnézést,nem figyeltem.-motyogott,majd megakadt a szeme,a földön röhögő Zaynen.
-Jól vagy?-nyújtotta a kezét Liam.
Végig néztem a támadónkon,arcára rá volt írva az ártatlanság,hosszú haja egy szoros copfban lengedezett körülötte,miközben megragadta Liam kezét és feltápászkodott.
-Azt hiszem.
Szégyenlősen porolta le a ruháját,a szememet legeltettem rajta,szép alakja rögtön felkeltette az érdeklődésem, szemei ijedten csillogtak.
-Ne haragudj!-harapdálta az ajkait és a kezét nyújtotta Zayn felé.
-Szép kis találkozás.-tápászkodott fel a járdáról Zayn.-Szia,Zayn vagyok.-nyújtotta a kezét.
Arcára rá volt írva a döbbenet,de nem szólt semmit.Nem kezdett sikoltozni,és nem könyörgött aláírásért,még egy jó pont a kislánynak.
-Sziasztok.-intett szégyenlősen.-Vanessa.
Hmm,szép név,szép lány,nem őrjöng,abban a pillanatban döntöttem el,hogy ha már ilyen szeleburdin szaladt belénk,egy kicsit megpróbálok közelebb férkőzni hozzá. Bár,a magasságából ítélve,maximum 14 évesnek nézett ki.
-Harry.-öltöttem magamra a legcsábítóbbnak ítélt mosolyom.
-Louis vagyok,szépségem.-vonta össze a szemöldökét és jelentőségteljes pillantást vetett rám.
-Liam.
-Niall.-vakargatta a tarkóját szőke barátunk.
-Jól sejtem,hogy a One Direction-be szaladtam bele?-pislogott nagyokat.
-Aha,nem tűnsz veszélyesnek.-vigyorogtam.
-Köszi.-nevetett szégyenlősen.
-Nincs kedved enni velünk valamit?-simogatta a hasát Niall.
Miért érzem úgy,hogy nem csak az én érdeklődésemet keltette fel,ez a szeleburdi lány?
-Most az egyszer,egyetértek a szőkével.-bólogatott egyetértően Liam.
-Szívesen.-vonta meg a vállát.
Unottan néztem,ahogyan Niall ugrándozva iramodik a Nando's felé.Kissé lemaradva tőlük,hallgattam ahogyan Zayn mindenféle nyálas dolgot mond neki, angyalokról meg mit tudom én.
Abban a pillanatban,hogy felajánlotta,aludjunk nála,rájöttem,hogy nem 14,hanem 17 éves,és szigorú szülők helyett,egyedül lakott egy hatalmas házban. Tudtam,hogy ő nem egy hétköznapi lány.
Ki ajánlja fel,egy csapat idegen srácnak,hogy aludjanak nála?

*visszaemlékezés vége*

Tudtam,hogy rajtam kívül Zayn is szemet vetett rá,de akkor kezdtek kibékülni Perrie-vel így ő hamar feladta a "harcot".
Mosolyogva birizgáltam a haját,visszagondolva rá,elég tapló gondolataim voltak,de a megismerkedésünk utáni napon,már nem egy éjszakára akartam őt.Soha nem hittem az első látásra szerelem dologban,de ebbe a csapdába én is beleestem, és ez azóta is így van,ez az apró,dilis lány elvette a maradék józan eszemet is,vagy inkább visszaadta.Érte véget vetettem az addig rendszeresen folytatott életmódomnak,bulik és csajok helyett,minden erőmmel azon voltam,hogy bevágódjak nála,és sikerült. Nagyon is jól sikerült.
-Itt vagy?-húzta el apró kezét az arcom előtt.
Megráztam a fejem és a csuklójánál fogva,gyengéden húztam feljebb az apró,könnyű kis testet.Meglepetten pislogott rám,karjaimat a dereka köré fontam és megcsókoltam.
-Szeretlek.-motyogtam.
Gyengéd puszikkal hintettem be az arcát,orromat az övének dörgöltem és egy puszit adtam,puha szájára.
-Én is szeretlek.
Elmosolyodtam,ujjai megmarkolták a pólómat,haja az arcába hullott,és egy rakoncátlan tincs,göndören kunkorodott a szemébe.A füle mögé simítottam,kezemet a tarkójára tettem és le húztam magamhoz.
Élveztem,ahogyan puha ajkai az enyémre simulnak,semmi akaratosság nem volt benne, és ez az a dolog,ami megőrjít.Nyöszörögve húzódtam el,és arcomat elrejtettem a hajzuhatagban,nevetve simogatta meg az arcom miközben gyengéd csókokat hagytam a nyakán.
-Hazz.-suttogott.
-Ne mond azt,hogy nem jó ötlet.-vigyorogtam.-A takarítás meg ráér.
-Csak azt akartam mondani,hogy kényelmetlen a kanapé.-fúrta nevetve az arcát a nyakamba.
-Ó,hát,ezen segíthetünk.-ültem fel.
Combjait a derekam köré fonta,a nyakamba kapaszkodott,de nekem az ég világon semmi kedvem,meg önuralmam nem volt ahhoz,hogy felmenjek a lépcsőn.A legközelebbi matracra fektettem,felpattantam és elfordítottam a kulcsot a zárban,szemeivel ártatlanul méregetett.Térdre vágtam magam és végig döntöttem a matracon,épp itt az ideje,hogy "felavassuk" a házat.