68.rész

Hey! :)

Tudom,megint késtem,de itt van az új rész! És mivel holnap nem kell menni iskolába,remélhetőleg a hétvégén is jövök résszel. Szóval,tessék komizni. :) Jó hétvégét! 

Puszi: Nessa xx

~Vanessa~

Macey csak annyi időre hagyta békén a fiúkat,amíg ők illedelmesen bemutatkoztak a szüleimnek. Bár nem tudom miért.Apa mosolyogva kezet rázott velük,és anya is megeresztett valamiféle grimaszt,majd a fiúk egy ölelés után bementek a bátyámmal és Macey-vel a konyhába. Én pedig már nem tudtam menekülni anyáék elől. Unottan levágódtam a kanapéra Harry mellé,bekapcsoltam a tévét és mit sem törődve velük,kapcsolgatni kezdtem.

-Végig hallgatsz minket?-nézett rám apa.

Megvontam a vállam,hanyagul Harry-nek dőltem és próbáltam felkészíteni magam arra,hogy megtudjam miért ilyenek velem.

-Nem ilyen gyereket akartunk.-kezdett bele anya.

A levegő belém szorult,Harry-vel egy időben kaptuk oda a fejünket,a szemében láttam a haragot,csendben megfogta a kezem.

-Te csendes voltál,visszahúzódó,és nem voltak barátaid. Nem úgy mint Jake. Ő népszerű volt,sok barátja,te ellenben vele otthon ücsörögtél egyedül.

-Ezzel mi a baj?-kelt a védelmemre Harry.

Hitetlenkedve bámultam anyára," nem ilyen gyereket akartunk" hát sajnálom.

-Ne érts félre minket,Vanessa!-mondta apa.

-Ne értsem félre?!-pattantam fel,és nem törődve azzal,hogy itt vannak a fiúk,nem beszélve a húgomról,kiabálni kezdtem.-Nem ilyen gyereket akartatok?! Nem?! Sajnálom! Nem tehetek róla,hogy ilyen vagyok!

-Kicsim...

-Fejezd be! Nem érdekeltek! Minek jöttetek akkor ide?! Mert most már itt van Harry?! Mert van dalom Justin Bieber-vel?! Most már megfelelek az elvárásaitoknak?! 

A kiabálásom lassan sírásba fulladt,de én nem akartam ilyenért sírni,a konyhában ott állt Macey,Niallel a háta mögött,és mindketten nagy szemekkel bámultak ránk. 

A haragom egyre csak nőtt,nem akartam őket látni,nem értem,hogy lehetnek ilyenek. Nem vagyok tökéletes. Soha nem is voltam az.

-Inkább érezhették volna magukat szerencsésnek,amiért normális lányuk van!-szólalt meg rekedt hangon Harry.

-Hogy mondhattok ilyet?-rontott elő a konyhából Jake.

Megfordultam és a konyhába szaladtam,lerogytam az egyik székre és a tenyerembe temetett kézzel hallgattam,amint Harry és Jake egymás szavába vágva magyaráznak. Niall karjai fonódtak körém,előtört belőlem a zokogás. A mellkasának dőltem és a pólójába markolva bőgtem. Szánalmasnak éreztem magam. De ki ne sírna,ha ilyet tudna meg?

-Ez hihetetlen!-puffogott Louis és kirontott.

Liam felugrott és utána ment,de Louis-t nem lehetett megállítani,a könnyeim mögül pislogva figyeltem,ahogyan torka szakadtából üvölteni kezd.Kórusban a bátyámmal.

-Vidd fel a szobánkba Macey-t.-dörzsöltem az arcom és Niall-re pillantottam.-Maradj ott vele.

A kishúgom apró kezei körém fonódtak,ijedten pislogott rám,nem igazán értette,hogy miért üvölt a szüleivel három fiú. 

-Gyere!-engedett el Niall és mosolyt erőltetve az arcára megfogta Macey kezét.

Zayn leült mellém,kezét a hátamra tette és gyengéden végig simított rajta.

-Nem voltam elég jó nekik.-nyögtem.-Mert én nem vagyok népszerű.

-Nessa.-ölelt magához, és végig simított a hajamon.-Sajnálom, a szüleid nem normálisak,ha ilyeneket mondanak...

Értékeltem az őszinteségét,halványan rámosolyogtam,majd inogva, de felálltam és elindultam ki a nappaliba. Kezemet Lou vállára tettem,abbahagyta a kiabálást és felém fordult,ám hirtelen mintha erősen fejbe vágtak volna,kicsúszott a lábam alól a talaj.

~Harry~

Louis a dereka után kapott,odaugrottam és az ölembe vettem. Az arca falfehér volt. 

-Hozzatok már vizet!-kiabáltam.

Liam ugrott először,a konyhába sprintelt és egy vizes konyharuhával jött vissza. Leültem a kanapéra, érdekes módon a szülei semmit nem csináltak,csak bámultak amitől ismét kezdett felmenni a pumpa,és úgy tűnt,Louis sem sokáig tudja még visszafogni magát. 

Az arcát kezdtem törölgetni a vizes ruhával és reménytelenül szólogattam,de nem reagált semmit.

Lou arca hasonló színt öltött mint a piros nadrágja,és nagy levegőt vett.

-Ne!-kaptam felé a fejem mire becsukta a száját.

Egyikünk sem erőszakos,nem fojtunk egyszer sem bele ilyen vitákba,és más esetben nem lett volna bátorságom,hogy ilyen hangnemet megengedjek magamnak felnőttekkel,de Vanessa mindannyiunknak fontos,és nem fogjuk kussolva hallgatni,ahogy a saját szülei bántsák. 

-Menjetek el innen!-masszírozta a tarkóját Jake.

Egyre szaporábban lélegeztem,hiába törölgettem az arcát,nem nyitotta ki a szemei.

Zayn nyomott a kezembe egy pohár vizet,másban már nem reménykedtem,így óvatosan a mellkasára öntöttem egy keveset belőle,belenyomtam a kezem és végig töröltem fele a homlokát és egy kicsit az arcára locsoltam. Szempillái megrebbentek,prüszkölve pislogott körbe majd a kezét nyújtotta felém.Magamhoz öleltem,nedves arcát puszikkal hintettem be miközben halkan elpityeredett. 

-Ne sírj!-suttogtam a fülébe-Nem szabad.

Arcát a nyakamba fúrta,vékony karjai szorosabban fonódtak körém. 

Nem tudtam feldolgozni,hogy mondhat valaki ilyet a gyerekének.

-Nem megy Macey! Vele is ezt fogjátok csinálni? Nem!-mondta erőteljesen Jake.

Megremegett a karjaimban,nem érdekelt,hányan állnak körülöttünk,egyszerűen csak megcsókoltam. Éreztem ahogyan ellazul,már nem remegett,bár a szeméből potyogtak a könnyek. Nem láttam még ennyire megtörtnek,és arról is meggyőződtem,hogy soha többé nem akarom őt így látni.

A szülei távoztak,de a feszült csend maradt. Louis leült az egyik fotelbe és az orrnyergét masszírozta,Zayn körbe-körbe járkált,Liam a konyhába ment még vízért,Jake leült mellénk,én pedig maradtam úgy ahogyan voltam. Őt ölelve.

Hiba volt idehívni a szüleit,az is hiba volt,hogy felvettem az apjának a telefont.Azt hittem valami butaság van az egész mögött,amiért ilyenek vele,de nem. Elképesztő.
A vállai megrázkódtak,szorosabban húztam magamhoz,végül inkább mellé feküdtem.
Niall robogott le a lépcsőn,ahogyan meglátott minket, elfehéredett és ijedten jött közelebb.
-Mi történt?-pislogott körbe.
-Elájult.
-Mi?-szökött fel a szöszink hangja.
-Nincs semmi baj,Nialler.-emelte fel a fejét és halványan rámosolygott.
-Jól vagy?-guggolt le,és a szeme gyanúsan kezdett csillogni.
-Igen. Csak ne hozd le Macey-t.
-Aludhat nálunk.-szólalt meg Louis.-Mindketten aludhattok ott.-pislogott nagyokat Jake-re.-Hagyjuk őket kettesben.
Most először nem éreztem a hangjában azt a megszokott huncutságot.A többiek persze egyetértően bólogattak.
-Nem kell elmenni.Maradjatok itt mindannyian.Nem fogok sírni.-szipogott.
-Tudjuk.-mosolygott Zayn.-De egy kicsit ki akarjuk sajátítani a hugicádat.
-És a bátyádat is.-tette hozzá Liam.
Erőtlenül felnevetett majd megpróbált felülni,vele együtt tápászkodtam fel,de továbbra is szorosan öleltem.

~Vanessa~

Alig mentek el,úgy éreztem menten bealszok, egy ideig egyikünk sem mozdult a kanapéról,majd megpróbáltam felállni,Harry pedig a kezét az enyémbe csúsztatta.

Jött utánam a konyhába,ittam egy pohár vizet és az ölelésébe bújtam. Jól esett valaki olyat ölelni akinek megfelelek úgy ahogy vagyok. Nem akartam sírni,viszont a könnycsatornáim ezt máshogy gondolták és maguktól kezdtek folyni az arcomon a kövér könnycseppek.
-Ne..-lehelte és közelebb vont magához.
Szipogva húzódtam el,megtöröltem a szemeim egy szalvétába,kifújtam az orrom és a kezét fogva visszamentem a nappaliba.
-Sajnálom.Nem kellett volna idehívnom őket.
Közelebb csúsztam hozzá és apró puszit adtam a szájára. Hiába keresnék bűnbakot,ez nem az ő hibája.
Megdörzsöltem az arcom,nem akartam látni magam,borzasztóan nézhetek ki.
Bár egy ideje csend volt, a fejem tele volt a hangokkal és az elhangzott durva mondatokkal. Louis-t még egyszer sem láttam ennyire dühösnek,sőt,azt sem hittem,hogy ő tud dühös lenni.
Az ajkaim megremegtek,fájdalmasan beleharaptam,hogy elfojtsam a feltörni készülő sírást. Harry karjai körém fonódtak és egy mozdulattal az ölébe húzott. Ajkai gyengéden keresték meg az enyémet,kezét az arcomra tette és letörölt néhány könnycseppet. Fogalmam sincs róla,mi lenne most velem nélküle. Azt hittem csak a mesékben és a buta szerelmes filmekben vannak olyan fiúk, akik akkor is veled vannak,amikor azt hiszed rosszabb már nem lehet.Olyanok,akik lesimogatják az összes könnycsepped és a csókjaikkal próbálják elfeledtetni veled az összes rosszat.
Végig simítottam a haján és a vállára hajtottam a fejem.
-Szeretlek.-tette kezeit a derekamra és apró puszit adott a homlokomra.
Az utóbbi időben megszokottá vált,hogy elmondja minden nap,hogy szeret,és én viszont szeretem. De most jobban kezdtem becsülni az apró,kedves kis gesztusokat és az ilyen szavait. Hatalmas pofára esés volt ez a "beszélgetés" a szüleimmel. Nem tudom mi lesz,de nem szeretném látni őket egy ideig.
-Én is.-húztam jobban magamhoz.
-Nem értem meg a szüleid.-sóhajtott.
Egy kicsit elhúzódtam,hogy a szemébe tudjak nézni. Kimásztam az öléből,és a hátamat a kanapénak vetettem miközben ő fölém hajolt.
-Nem tudtam,hogy ez lesz. Sajnálom. El se kellett volna mennünk.-szipogtam.
-Hogy lehet ilyet mondani.-fújtatott.-Te csodálatos vagy. Ők nem ismernek,nem tudják ki az a Vanessa akit én szeretek,és nem tudják mit hagynak ki. Én sem voltam az a nagymenő az iskolában,piszkáltak a hajam miatt,volt szemüvegem is,de annak ellenére,hogy a szüleim elváltak,mindketten mindig támogattak mindenben,és mellettem álltak. De ez elképesztő...
-Piszkáltak?-simítottam végig az arcán.
-Igen,de nem nagy ügy.-vonta meg a vállát.-Általánosban mindenki mindenkivel kötekedett,és a fiúk között én voltam a célpont.
-Mert már akkor is irigyek voltak.-mosolyogtam.
-Engem az vigasztal,hogy akik akkor bántottak,nagy részük ott maradt Holmes Chapel-ben,én meg itt vagyok,a barátaimmal,több millió rajongóval,és veled.-mosolygott.-És téged is szeretnek.
-Kik? A Directionerek? Mert ők nem...
-Akkor mi volt az a lány a Tescoban?-vonta fel a szemöldökét.-Én nem szeretlek? És a fiúk? Justin rajongói? Ők,és mi is mindannyian szeretünk. Nem szabad arra gondolni,ki az aki irigységből,vagy valami más miatt nem szeret,mindig csak arra kell,hogy mennyien szeretnek,és fognak még szeretni. Tudom,hogy nagyon rossz,egyikünk sem tudja feldolgozni,ha ok nélkül bántsák,akárhányan rágják a szánkba,hogy ne foglalkozzunk vele.
Pecekig némán gondolkoztam azon amit mondott,végül rájöttem,hogy igaza van.
-Köszönöm.-húztam magamhoz.
-Ne nekem,ez Liam betanult szövege.-húzta mosolyra a száját.
-Mindig Liam-re fogod.
-Belőlem kinézné bárki is,hogy ilyen bölcs vagyok?-hajolt közelebb.
-Miért ne?
Megpusziltam és felálltam,ám ő velem együtt mozdult és akármerre indultam,mint egy kiskutya,követett.
Úgy döntöttem,még most megfürdök. Túl hosszú és fárasztó volt ez a mai nap,minél hamarabb aludni,vagy legalább felejteni akarok.
Kinyitottam a fürdőszoba ajtót,de oda is utánam jött.
-Elárulod miért jössz utánam?-nevettem.
-Megijedtem.-vont magához.-Reggel rosszul lettél,most meg elájultál...
-Jól vagyok.
-Zuhanyozni szeretnél?-pislogott nagyokat.
Bólintottam és egy csattal felfogtam a hajamat.
-Az zavar,ha megyek veled? Tőlem lehetsz fehérneműben is,csak had menjek...
-Gyere.-adtam meg magam.
-Akkor ülj le,lemegyek és bezárom az ajtót.
A kőre ültem,néhány másodperc után hallottam a trappolását a lépcsőről. Így belegondolva,nem túl jó ötlet ha ő is jön,mert hát..híztam és nem kellene látnia.
Csendben becsukta az ajtót és levette a pólóját. Maradtam a kövön és elidőztem a felsőtestén,szája sarkában apró kis félmosoly bujkált és én már akkor tudtam,mi lesz a vége ennek a közös zuhanyzásnak.
Egy kicsit feszengtem előtte,lassan feltápászkodtam és kigomboltam a nadrágom.
-Harry..-harapdáltam az ajkaim.
-Majd én.-lépett közelebb.-Fáradt vagy?
-Hozzád soha.-fúrtam arcomat a nyakába.
-Akkor jó. Mert tudok egy remek módszert a kikapcsolódásra.-húzta fel a pólóm.
Gyengéden kibújtatott belőle,pillantásával szinte felfalt,és az előbb még zöld szemei,most feketén csillogtak.
Felültetett a mosógépre és lehúzta a nadrágom,majd babrált egy kicsit a sajátjával,végül lerúgta. Lábaimat a dereka köré fontam és a nyakába kapaszkodtam. Bár még volt rajtunk ruha,bevitt a zuhanyfülkébe és megnyitotta a vizet.