67.rész

Sziasztok! :)

Tudom,tudom. Késtem. De esküszöm jó okom volt rá! Tegnap korán reggel indultam Budapestre az SZJG 8 dedikálásra, jelzem,hatalmas tömeg volt és 5 órán át álltam sorban mire bejutottam,mert volt valami probléma,és bár a könyvem nincs dedikálva,de megvan! :D És hát,utána még ott ragadtan Pesten vásárolgatni stb,és nagyon későn értem haza,de itt vagyok. Köszönöm a 45! rendszeres olvasót. Kész van az új rész. És nagyon remélem,hogy tetszeni fog! :)

Puszi: Nessa xx

U.i: Ha valaki nem olvasta még közületek Leiner Laurától a Szent Johanna Gimi könyvsorozatot,annak nyugodt szívvel ajánlom. Megéri :)

Szikrázó szemekkel lépdeltem előre,gyönyörű,könnyű habos ruhám körülölelte a lábaim. Harry felém fordult,csodálatos zöld szemei neki is legalább annyira csillogtak mint az enyémek. Liam(?) kezébe karolva megálltam,adott egy puszit az arcomra,majd kezemet óvatosan Harryébe helyezte. Hevesen dübörgő szívvel fordultam felé,egy pillanatra elmerültem a zöld szemekben...

Szemeim kipattantak,időm sem volt felébredni a gyönyörű álomból,felpattantam,a heves mozdulattól megszédültem de rohantam a fürdőszoba felé.Még éppen időben rogytam le a WC mellé.

Hosszú,finom ujjak húzták hátra a hajam miközben én a WC fölé görnyedve kiadtam magamból mindent. 

Szédelegve felálltam,lecsaptam a tetejét és szorosan összezárt szájjal lehúztam. Hihetetlenül hülyén éreztem magam. Nincs is annál kínosabb,amikor a barátod a hajadat fogja miközben te tehetetlenül,egy WC fölé görnyedve hánysz.

Harry zöld szemeivel aggódva figyelte ahogyan elbotorkálok a mosdókagylóig.

Fejemet a hideg vízsugár alá nyomtam. Az arcom falfehér volt,de így sikerült némi színt lehelnem bele,talán csak a hideg víztől,de egy kicsit kipirult.

Szorosan összezárt szájjal előkaptam a fogkefém,és rengeteg fogrémet nyomva rá,próbáltam meg eltüntetni a számból a borzalmas ízt,és ezzel húzni az időt.

A falnak támaszkodva figyelte ahogyan sikálom a fogaim.Ki öblítettem a szám,a fogkefét visszaejtettem a tartójába. Nedves,arcomba hulló hajjal,inogva indultam vissza a szobába,ám ujjai gyengéden a csuklóm köré fonódtak,másik kezével a combom alá nyúlt és óvatosan felemelt.

Tiltakozni akartam,de egy pillantásával belém fojtotta a szót,engedelmesen a nyaka köré fontam a kezem és hagytam,hogy bevigyen.

Óvatosan letett az ágyra majd bebújt mellém,átölelte a derekam,és arcát a nyakamba fúrta.

-Jól vagy?-pillantott fel és aggódva fürkészte az arcom.

Összezárt szájjal bólintottam.Az arcom égett a szégyentől.

-Vanessa.-szólogatott.-Kicsim. Mi a baj?

-Nem kellett volna bejönnöd.-nyöszörögtem.

-Miért nem? Megijesztettél.

-Sajnálom.-húzódtam közelebb és arcomat a mellkasába rejtettem.

-Beteg vagy?

-Biztos csak valami rosszat ettem.

-Nem fáj valamid?-húzta a vállamra a takarót.

A fejemet ingatva átöleltem,a takaró alatt lassan felhúzta a pólóm és nagy kezét,lágyan, fel-le liftező hasamra tette. Jól esett az érintése.

Haja kusza összevisszaságban keretezte arcát,szemei fáradtak voltak,de tudtam,hogyha megkérem pihenjen le,a világért sem tenné. Én viszont még fáradt voltam,az óra alig mutatott fél kilencet,ilyen korai időben pedig senkinek nincs kedve felkelni.Főleg nem nekem.

Bár a gyomrom még kavargott,nem kívánkozott ki semmi belőlem így lehunytam a szemem és mélyen beszívtam Harry kellemes illatát. Karjait körém fonta és védelmezően ölelt magához. Ujjaival a hajamat cirógatta,fürtjei csiklandozták a nyakam. Megszoktam már az ölelésében aludni,bár most hiányzott a halk szuszogása,mellkasa egyenletesen emelkedett fel és le, én pedig lassan álomba szenderültem.

~~~~

Az ébredésem jóval kellemesebb volt mint a pár órával ezelőtti,a függöny résein át,a napfény,bár elég hideg fénye,de kellemesen melengette az arcom. A takarót félig rám volt tekeredve félig pedig lecsúszott,de pont úgy,hogy az kényelmes legyen. Harry nem feküdt mellettem,de a helye még meleg volt,gondoltam nem mehetett túl messze. Álmosan nyújtózkodtam,a hajam lágy hullámokban omlott a vállamra,a korán reggeli "hajmosástól" már ha lehet azt annak nevezni. A pizsamámban,igen a Scooby Doo-s pizsamámban csattogtam le a lépcsőn,a konyhából hangok szűrődtek így arra vettem az irányt,ám a küszöbön megtorpantam,a pillantásom ide-oda cikázott a lazán pultnak dőlő két fiú között,és az asztalnál ülő,nem épp szívem csücske emberkék között.

Harry felém nézett,szemei bocsánatkérően csillogtak,egy szót sem szólt,felém lépdelt,de én hátráltam. Kedvem lett volna kirohanni,de elég hülyének néznének,ha novemberben egy szál pizsamában üvöltve rohangálnék London utcáin. 

Egy kicsi,de annál erőteljesebb ütést éreztem,majd egy éles hang csapta meg a fülem.

-Macey!-néztem meglepetten a kishúgomra aki elfoglalta magát a lábam ölelgetésével.

-Hiányoztál.-mondta vékony hangján.

Leguggoltam,és szorosan megöleltem. Ő volt az egyetlen,meg Jake,akit bármikor szívesen láttam ebben a házban,az asztalnál ülő két embert egyáltalán nem akartam látni sehol sem,főleg nem itt.

-Te is.-csordult ki egy könnycsepp.

Puha kis arcát a nyakamba temette,karjaival belém csimpaszkodott. Nem épp úgy váltunk el egymástól legutóbb,ahogyan kellett volna.

Lassan elengedett és mosolyogva pislogott rám,megfogtam a kezét és ellenségesen pillantottam a konyhába.

Harry megállt előttem,Macey jobban kezdte szorítani a kezem,még nem igazán szokott hozzá,hogy Harry Styles-el tartózkodik egy házban,de hát kislány,és valószínűleg én is el lennék ájulva,ha nem lenne a barátom,és most nem haragudnék rá nagyon.

-Ne haragudj.-ölelt át.

Macey kezét fogtam,nem öleltem vissza. Bátortalanul puszit nyomott az arcomra,ám én csak undokul pislogtam rá.

-Szia.-lépett elő Jake.

A lábaim maguktól indultak meg felé,a karjaiba omlottam és engedtem,hogy felemeljen. 

A nyakát ölelve csüngtem rajta,csakúgy mint az imént rajtam Macey. Elhúzódtam és kezemet az arcára tettem,férfiasabb lett,kicsit izmosabb is,szemei most is mint mindig,pajkosan csillogtak.

-Ne haragudj rá.-dörmögte a fülembe.

Elhúzódtam,kikerültem Harryt,megfogtam Macey kezét és lehuppantam vele a kanapéra. Sok dolgot kell megbeszélni egy 7 évessel. A tévét a zenecsatornán üvöltő rock zenéről mesére kapcsoltam és mosolyogva néztem rá.

-Itt laksz?-méregetett.

-Igen. Tetszik?-mosolyogtam.

Hevesen bólogatott majd közelebb bújt hozzám és átölelt,végig simítottam hosszú haján és adtam egy puszit a feje búbjára. Igyekeztem nem tudomást venni a közönségünkről.

-Hol vannak a többiek?-pislogott rám.

-Már nem lakok velük együtt.-magyaráztam.-Majd elviszlek hozzájuk délután.

Felcsillant a szeme,és egyszerre már izgatottabban mocorgott a helyén.

-Most Harry-vel laksz?

Hátra sem néztem,bár éreztem magamon a pillantásokat. 

Van,az a nagyon idegesítő érzés,amikor a tarkód bizsereg,mert tudod,hogy figyelnek. Na,nekem nem kellett bizseregnie ahhoz,hogy tudjam,mindenki minket les.

-Igen.-bólogattam.

Figyelme a tévére irányult,ahol valami buta mese ment,de őt szórakoztatta.

-Kincsem.-jött a hang a hátam mögül.

Remegve kifújtam a levegőt,igyekeztem visszafogni magam,és nem csúnyán beszélni,esetleg kiabálni a húgom előtt.

-Mit kerestek itt?-sziszegtem.

-Macey! Gyere együnk valamit.-mondta Jake.

Kishúgom engedelmesen felállt és oda szökdécselt hozzá. Apa leült velem szemben,míg Harry megkerülte a kanapét és mellém ült. Rá se néztem anyára,amikor oda toporgott apához és leült mellé.

Ellenségesen felhúztam a lábaim és úgy tettem mintha engem is lekötne a mese,pedig nem. Sőt. Inkább idegesített.

-Vanessa.-hajolt közelebb Harry.

A szívem kezdett meglágyulni az irányába. Sosem tenne olyat ami nekem rossz,tulajdonképpen senkivel nem tenne olyat ami rossz.

-Miért?-néztem rá.

-Mert szeretlek.-nyomott puszit a homlokomra.

-Én is.-sóhajtottam és befészkeltem magam a karjai közé.

Egyáltalán nem zavart a szüleim jelenléte,irritált,de nem foglalkoztam velük.

-Nagyon szépen berendezkedtetek.-szólalt meg apa.

-Köszönjük.-mosolygott Harry.

Nem értem,hogy tud mosolyogni rájuk.Legutóbb anya nagyon csúnyán viselkedett vele.

Hidegen néztem magam elé,anya látszólag idegesen fészkelődött,de egy cseppet sem érdekelt mit érez,csodálkoztam,hogy eddig még nem tett rám vagy a lakásra megjegyzéseket,nem kötött bele Harry-be,sőt,meg sem szólalt.

-Figyelj,Vanessa.-szólalt meg.

Meglepődtem,oda kaptam a fejem de még mindig ugyanolyan elutasítással méregettem.

-Miért?-kérdeztem.

Szólásra nyitotta a száját,de felugrottam,nem akartam hallani. Harry sem tartott vissza,bementem a konyhába és leültem az asztalhoz Macey és Jake közé.

-Nessa,menj vissza!-kért halkan a bátyám.

-Nem akarom tudni.

Felálltam,és bedobtam én is egy kenyeret a kenyérpirítóba. Miután készen lett,vékonyan megkentem vajjal,öntöttem magamnak teát és leültem.

-Ugye tudod,hogy ez cseppet sem felnőttes viselkedés?-méregetett mosollyal a szája sarkában.

Megvontam a vállam és beleharaptam a kenyérbe.

-Szeretek gyerekes lenni.

-Tudom.-vigyorgott.-De végig hallgathatnád őket. Harry miatt.

-Nem tudom minek rendelte ide őket.-nyammogtam.-Nektek örülök,nekik nem.Egy cseppet sem.

-Megértem.-bólogatott.

-Mizujs az iskolába, törpe?-fordultam őszinte érdeklődéssel a húgom felé.

Le dobtam a pirítóst és csillogó szemekkel hadarni kezdett:

-Mindenki irigy rám,mert ismered Justin Biebert és a barátod Harry, és én ismerem a One Directiont.

Mosolyogva bólogattam miközben lelkesen mesélte,hogy milyen irigyek a kis osztálytársai és mennyi új barátja van.

Miután befejezte újra a kezébe vette a pirítóst és enni kezdett.

-Mesélj inkább te.-mosolygott Jake.-Boldog vagy?

-Nagyon.-pirultam el.

Harry lépett be a konyhába,végig nézett rajtunk majd elmosolyodott és felém lépdelt.Könnyed mozdulattal felemelt,lehuppant a helyemre majd az ölébe ültetett.

-Mi újság Macey?

Jön a tipikus válasz. Ééés.

-Semmi.-motyogott zavartan és rá mosolygott.

-Felhívjuk a fiúkat?

-Igen.-csillant fel a szeme.

Elő kotorta a nadrágzsebéből a telefonját.

-Kit hívjunk?-mosolygott.

-Niallt.

Izgatottan lóbálta a lábait,figyeltem ahogyan Harry kikeresi a számot,rányom,majd Macey kezeibe adta. A kishúgom a füléhez emelte a telefont és remegő ajkakkal várta,hogy felvegye.

~Niall~

-Liam? Ide adnád légyszi a paradicsomot?

-Minek a nutellás kenyérre paradicsom?-értetlenkedett

-Ne kérdezősködj,csak add ide.-ugráltam.

Megvonta a vállát és át dobta nekem,béna,de ehető karikákra vágtam és felhelyeztem a vastagon megkent kenyérre,a tetejére dobtam egy szelet párizsit,uborkát,végül még egy nutellás kenyeret.

-Fúj.-fintorgott Louis.

Jóízűen beleharaptam,amikor csörögni kezdett a telefonom,elő kotortam és meg sem nézve ki hív,felvettem.

-Ki mer evés közben zavarni?-mondtam teli szájjal.

-Bocsánat.-rebegte egy vékony lány hang.

-Vanessa?-ráncoltam a szemöldököm és lenyeltem a falatot.

-Nem.-kuncogott.

A nevetésről rögtön felismertem.

-Macey? Hát te?

-Hiányoztál.-mondta.

-Te is nekem,kislány.

A fiúk értetlen fejjel néztek rám,viszont én folytattam a csevejt a 7 éves kislánnyal.

-Londonban vagy?

-Igen,anyáékkal eljöttünk Vanessához.

Pillanatnyi meglepettség suhant át az arcomon,úgy tudtam,Nessa nem jön ki jól a szüleivel,de nem kérdeztem rá.

-Eljöttök?-kérdezte izgatottan.

-Kérdezd meg először Nessától,hogy nem baj-e.

-Nem. Harry megengedi,ideadta a telefonját is.-mesélte lelkesen.

-Akkor ha megreggeliztünk elmegyünk,jó?

-Jó. Szia.

-Szia.-mosolyogtam.

A telefont az asztalra tettem és beleharaptam a szendvicsembe. Először jól megrágtam,amit Zayn fintorogva nézett,majd lenyeltem,mindhárman fintorogva néztek,és beszélni kezdtem.

-Nessa kishúga Londonban van,szeretné ha elmennénk hozzá.