72.rész

Hey! :)
A segítségeteket szeretném kérni, ugyebár, itt a tavaszi szünet, és én minél több blogot szeretnék olvasni. Ezért ha valaki tud nagyon jó, izgalmas, blogot a One Direction, vagy Justin Bieber/Eric Saade szereplésével, ossza meg velem a chatben vagy lent kommentben. Remélem nem okozok csalódást ezzel a résszel, köszönöm az 54 rendszeres olvasót és a komikat. :)

Csók: Nessa xx

Az ágy pár napja kezdett a menedékemmé válni, amikor Harry hazaért, én az ő párnáját magamhoz ölelve bámultam a plafont. A halk zajra ami lentről szűrődött, felkaptam a fejem és az ajtóhoz siettem. Lentről a bátyám és Harry hangja hallatszott fel, nem akartam lemenni, így visszafeküdtem az ágyra és az ajkamat harapdálva, szorosan az arcomhoz nyomtam a párnát, ami már teljesen átvette az illatát.

-Alszik?-jött lépések kíséretében a folyosóról.

-Nem tudom.

Nyitott szemmel szuggeráltam az ajtót, ami lassan kinyílt és Harry bedugta a fejét.

-Szia.-húzódott mosolyra a szája.

Felültem, a kezem megremegett, miközben odalépett hozzám és leült az ágyra. A szám kiszáradt, úgy éreztem, mintha először látnám, a szívem hevesen dobogott, résnyire nyílt szájjal gyönyörködtem benne.

Feltérdeltem és az ölébe másztam, felhúztam a lábaim, miközben ő a karjait körém fonta és lágy puszit adott az arcomra. Az agyam megállíthatatlanul termelte az újabb és újabb gondolatokat róla. Hogy kerülhetek én egy ilyen fiú karjai közé? Hogyan várhatok babát egy ilyen fájdítóan tökéletes sráctól?

-Lejössz velem a nappaliba? Vendégeink vannak...

-Ugye nem anyáék?-néztem rá nagyra nyílt szemekkel.

-Nem.-simított ki egy tincset a hajamból.

-Akkor jó.-raktam le a lábaim.

-Várj még!-fogta meg a derekam.-Nem akartalak itt hagyni reggel, de teljesen elfelejtkeztem mindenről, holnap megjelenik az új klip és már csak egy hét a CD-ig.

-Holnap jön az új klip?-csillant fel a szemem.

-Igen, és ezt a rádióban tudtam meg.-nevetett fel kínosan.

-Melyik dalból?

-Little things.-mosolyodott el.-Ma még mennünk kell egy interjúra, ha jól érzed magad, szeretném ha eljönnél.

-Rendben.-mosolyogtam rá.

-Hiányzott ez a mosoly.-húzta végig egy ujját az arcomon.

Karjaimat a nyaka köré fontam, egy kicsit megemelt és eldőlt az ágyon, engem pedig húzott magával.
Ajkai egyszerre mohón, és gyengéden tapadtak az enyémre, keze fel-le járt a hátamon, majd a fenekemre csúsztatta. Belekuncogtam a csókba, szája mosolyra húzódott, majd a keze tovább vándorolt és végig simított a combomon. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, amikor oldalra döntötte a fejét és elszakadt tőlem. Néhány másodpercig csendben fürkésztük egymás arcát, rózsaszín ajkaival ismét felém közeledett, közelebb hajoltam hozzá, a szám égett az övé után.
Megragadta a derekam és úgy mint a minap Macey-t, a feje fölé emelt.
-Harry!-tettem a kezem a mellkasára-Tegyél le! Nehéz vagyok.
-Nem, túl könnyű vagy.-rázta a fejét.
-Menjünk le, garantálom, hogy most varázsolunk egy kis husit ide.-simított végig a hasamon.
Elfehéredtem, hiszen pont azt akartam a legkevésbé, hogy érezze a domborodó terültet.
-Főzni akarsz?-rebegtem.
-Nem én.-vigyorodott el.
Megfogta a kezem és könnyedén felhúzott, nem tudtam, milyen vendégeink érkezhettek, de engedelmesen lépdeltem utána, a lépcső alján egy fekete-fehér macska ült. Harry az arcomat nézte, lassan lépdeltem utána, szemeimet a cicán tartottam, majd amikor leértünk leguggoltam mellé. Hozzá sem kellett érnem, fejét a kezem alá simította és dorombolva dörgölőzött hozzám. Lehuppantam a legalsó lépcsőfokra és az ölembe vettem, puha, édes kis arcát az enyémhez dörgölte, elnevettem magam, amikor a bajuszával megcsikizte az arcom.
-Szia, Vanessa!-jött egy ismerős hang a konyhaajtóból.
Felkaptam a fejem és nagy szemekkel néztem az ajtóban ácsorgó sötét hajú lányt, akinek most a hajában rózsaszín tincsek pompáztak.
Letettem a cicát, megpróbáltam nem megijeszteni, de még így is túl hirtelen ugrottam fel ő pedig a gazdája lábaihoz menekült.
-Gemma!-szökött fel a hangom, és nagy léptekkel indultam meg felé.
Szorosan magához ölelt, elszégyelltem magam amiatt, hogy én Harry pólójában és egy kinyúlt rövidnadrágban mutatkozok előtte.
-Harry mesélte, hogy nem vagy túl jól.-tolt el magától és egy mosollyal a szája sarkában végig nézett rajtam.-Jöttem, hogy felvidítsalak.
A szemem Harry és közte cikázott, nem tudtam melyikőjüket öleljem meg először, ezért inkább megragadtam Hazza pólóját, közelebb húztam és egyszerre próbáltam meg átölelni mindkettőjüket.
-Nem akarok zavarni.-jött ismét egy kedves hang a konyha felől.-De a kisasszonyra szerintem most rá fér egy jó kis evés.
Elengedtem őket, és hirtelen mozdulattal fordultam Anne felé. Az arcom rózsaszínbe váltott, én az ő egyszem kisfia pólójában jelenek meg előtte, ráadásul majdnem teljesen fedetlen lábakkal.
-Szia, Anne!
Magam is meglepődtem azon, hogy a hangom mennyire máshogy csengett, mint 20 perccel ezelőtt.
Közelebb lépett hozzám, kitárta a karjait és szorosan magához ölelt, jól esett őt megölelni.
-Gyere, mielőtt a bátyád mindent megeszik.-nevetett és játékosan összeborzolta a hajam.
-Anya!-lépett mögém Harry és az ujjaival rendezgetni kezdte a kusza hajszálakat.
-Hagyd!-vigyorogtam rá szélesen és felemelt fejjel, kócosan léptem be a konyhába.
Jake az asztalnál ült, és diszkrétnek álcázva az evést, nagy kanállal falt be valami tejbegrízhez hasonlító ételt.
Összefutott a nyál a számban, megfogtam Harry kezét magammal húztam őt is az asztalhoz. Amint Jake befejezte az evést, lelépett, és én egyedül maradtam a Styles családdal.
-Tedd le azt a macskát, kisfiam! Asztalnál vagyunk.-szólt rá Anne.
-De anya, Dusty is éhes.
-Dusty tud várni, mosd meg a kezed, Harry!
-Jó.-duzzogott.
Felálltam és utána mentem a mosogatóhoz, a tenyerünkbe nyomtunk egy kis mosószert, összedörzsöltem a kezeim amik között így hab lett. A szám gonosz mosolyra húzódott és míg ő a víz alá tette a nagy kezeit, én az orrára kentem egy kis habot.
-Naa!-nevetett fel.-Meg fogod bánni!
-Büntess!-léptem közelebb hozzá szélesen mosolyogva.
Összevonta a szemöldökét, normálisan megmostam a kezem, és mint aki jól végezte dolgát, leültem az asztalhoz. Anne elém csúsztatott egy tányért, éhesen kanalaztam magamba a kakaós tejbegrízt, fogadni merek rá, hogy ilyen finom, pár perc alatt összedobható ételt még nem ettem.
-Nagyon szépen berendezkedtetek.-nézett körbe Anne.
-Köszi.-nyammogott Harry.
Irigykedve néztem, ahogyan Anna összeborzolta a fia göndör fürtjeit.
Felálltam és a mosogatóba tettem a kiürült tányért.
-Kérsz még?-mosolygott rám.
-Nem, köszönöm.
Harry is eltolta maga elöl a tányért, a száját egy szalvétába törölte.
-Nekem mennem kell.-húzta el a száját és felállt.
Felhúzta az ingét és a karórájára pillantott.
-Fél 6-ra küldök értetek egy kocsit. Be fognak engedni hozzánk is.
-Rendben.-bólintott az anyukája.
-Kikísérsz?-lépett elém és a kezét nyújtotta.
Felálltam, és miközben ő puszit nyomott a nővére és az anyukája arcára, nekidőltem a falnak és figyeltem őket. Megfogta a kezem és maga után húzott. Csendben figyeltem, ahogyan felhúzta a cipőjét, belebújt a kabátjába, majd gondosan eligazgatta a fején a fekete-fehér pandás sapkáját.
Neki döntött a falnak, kezeit a derekamra tette, próbált komolyan nézni, de egy pandás sapkával a fürtjein ez eléggé gyengén sikerült.
-Hiányzott ez a mosoly.-húzta végig egy ujját a derekamon.
-Köszönöm.-suttogtam és puszit nyomta a szájára.
Dusty szédelgett oda hozzánk, egyszerre simult a lábainkhoz, én pedig mosolyogva tekintettem le a cicára.
-Sicc, Dusty! Ne hallgatózz!-hajolt le és elhessegette a kis kíváncsit.
-Remélem jobban vagy.-egyenesedett fel és elmosolyodott.-Egyébként, Macey velünk jött reggel, és most is jön, miatta ne aggódj.
-Oké.
-Szeretlek.-hajolt az arcomhoz.
Ajkai az enyémre simultak, szorosan hozzábújtam, szinte elvesztem a karjaiban. Mielőtt elhúzódott volna, apró puszikat adott a számra, majd egyet az orromra, és rám mosolygott.
-Én is szeretlek.-simítottam meg az arcát.
Felkapta a táskáját, elengedte a kezem és egy puszi után, már kint is volt.
Az ölembe vettem, az időközben újra besomfordáló macskát, és a konyhába mentem a többiekhez. Leültem az asztalhoz és miközben simogattam a bújós kisállatot, Anne elém csúsztatott egy pohár teát és Gemma beszélni kezdett.
A délután folyamán, köszönhetően Gemma beszélőkéjének, egyáltalán nem gondoltam semmire. Lányos dolgokról pletykáltunk, kérdezősködött Harry-ről, megjegyezte, hogy helyesnek találja a bátyám, szeretné megismerni a kishúgom. Később Anne is csatlakozott hozzánk, és míg Gemma elfoglalta magát a körmöm reszelgetésével, majd később a kifestésével, tovább folytattam a mesélést Anne-nek.
Nem beszéltem nekik arról, hogy mit hiszek. Nem azért, mert nem bízok bennük, hanem mert ha elmondanám, Anne segíteni próbálna, és biztos, hogy Harry is megtudná. Dusty ugrott az ölembe, ijedten ugrottam hátrébb majd felnevettem és engedtem neki, hogy befészkelje magát az ölembe.
4 órakor, frissen manikűrözve vonultam el  rendbe szedni magam. Lezuhanyoztam, hajat mostam, és miután a hajamat szögegyenesen beszárítottam, a szekrényhez léptem. Kiválasztottam egy egyszerű, fehér csőnadrágot, hozzá egy szürke rövid ujjút, és, hogy valamivel feldobjam, egy farmer mellényt és egy fekete övet. Belecibáltam magam a nadrágba, és addig rendezgettem a pólót, amíg elég gyűrött nem lett ahhoz, hogy még egy szemfüles riporter se, aki ilyenekre szakosodott, se szúrja ki az enyhén domborodó hasam. A lábamra húztam egy szürke, szőrös csizmát amiről bojtok lógtak le, majd a fürdőszobába mentem. Halkan nyávogva jött utánam Dusty, és míg én próbáltam, többé-kevésbé egyenes vonalat húzni a szemceruzával, ő a csizmámról lógó bojtokkal szórakozott. Egy kis púder segítségével eltüntettem a szemem alatt éktelenkedő, sötét karikákat, és egész normális külsőt varázsoltam magamnak. Hirtelen már nem tűnt olyan borzasztónak, hogy talán Harry gyerekét hordom a szívem alatt, akár el is mondhatnám neki, lehetséges, hogy örülne, hiszen szereti a gyerekeket, Luxot is imádja.
Mosolyogva ugráltam le a lépcsőn, már nem vettem fel a cicát, nehogy macskaszőrös legyek, de akis gombolyag hűségesen jött utánam.
-Nagyon csinos vagy.-jegyezte meg mosolyogva Anne.
-Köszönöm. Gemma?
-Még tollászkodik.
Ismét megtettem az utat fel a lépcsőn, és sorban nyitogattam be a vendégszobákba, amíg meg nem találtam őt. Az utolsó simításokat végezte a sminkjén, egyszerű, fekete cicanadrágot viselt, hozzá egy fehér bajuszos pólóval, a haja loknikban omlott a vállára.
-Dusty kedvel téged.-mosolygott le a cicára és megveregette a fejét.
-Készen vagytok, lányok?-nyitott be Anne.-Megérkezett a kocsi.
Egyszerre bólintottunk, és Gemma mögött lépdelve elhagytuk a szobát.
Az utat az épületig, ahol a műsor lesz, végig beszélgettük, Anne örült neki, hogy végre nem a tévén keresztül nézheti a kicsi fiát egy ilyen adásban. Szorosan összeszorított szájjal léptem ki, összehúztam magamon a kabátom, és Gemma kezét fogva megindultam befelé a fotósok és riporterek között. Igyekeztem nem figyelni a kérdésekre amiket hangosan üvöltöztek nekem célozva. Néhány rajongó állt, és várták, hogy beengedjék őket. Betereltek minket a hátsó ajtón, hirtelen lett csend, majd megjelent Paul és régi ismerősként köszöntött minket.
-Már nem tudtok bemenni hozzájuk.-rázta a fejét.-Mindjárt kezdünk, üljetek le bent.
Elvette tőlünk a kabátokat, majd mellénk utasított egy szőke hajú lányt, aki egyfolytában jelentéktelen dolgokról csacsogott. Az első sorban kaptunk helyet, lassan beengedték a kint várakozó embereket, és szóltak, hogy 5 perc múlva kezdődik az adás. Mögöttünk többen összesúgtak, elengedtem a fülem mellett a megjegyzéseket és a nagy ajtót néztem, ami majd kinyílik, ha ők jönnek.
Belépett egy rövid, sötét hajú nő, bemutatkozott, eldarálta a szövegét, majd bejelentette, hogy "itt van velünk a One Direction, és a holnap megjelenő klipről, és az új lemezükről fognak nekünk mesélni".
Elhúzódott az ajtó, és a fiúk bevonulása közben felszólalt a What Makes You Beautiful.
Harry zöld tekintetével a közönséget pásztázta, majd amikor a tekintetünk  összetalálkozott, elmosolyodott.
-Sziasztok, fiúk!
-Hello.-vigyorogtak egyszerre.
-Nos, mielőtt belevágnánk a közepébe. Harry, a közönség soraiban ül a családod, és a barátnőd.
-Igen.-bólintott mosolyogva.
-Mesélj nekünk egy kicsit a kapcsolatodról, a támadások ellenére, régóta együtt vagy Vanessával. Hogy viselitek az állandó utálkozást?
A gyomrom egy kicsit összerándult, a szememet nem vettem le róla.
-Ő egy nagyon érzékeny lány. Egy időben elfogadták, hogy ő itt van nekem, aztán amikor megjelent a dala Justinnal, hirtelen mintha valami borzasztó dolgot csinált volna, mindenki rosszindulatú volt vele. Megviselte, de túl vagyunk rajta.
-Igen, erről beszélni is szerettem volna. Nagyon tehetséges lány, elterjedtek a pletykák, hogy ezek után nem szeretne több dalt megjelentetni, igaz ez?
-Sajnos igaz, pedig gyönyörű hangja van és elképesztő dalokat ír.
-A pletykák miatt nem szeretné tovább csinálni?
-A támadások miatt.-szakította félbe Louis.
A téma rólunk Louis-ra, és a többi barátnővel rendelkező bandatagra terelődött, míg Harry néha valami vicceset szólt közbe és zayn-t bökdöste.
-Beszéljünk, az új dalotokról. Mindegyikőtök keze benne van?
-Igazából, azt a dalt egyedül Harry írta.-mosolygott Liam.
-A barátnőd hallotta már?
-Egyszer.-hajtotta le mosolyogva, göndör fürtös fejét.-Neki írtam.
A közönség egyszerre kezdett morajlani, mindenki beszélt, én pedig csak bámultam rá.
-Ez egy nagyon érzelmes dal, róla írtad?
Szégyenlősen bólintott.
-Igen, mert...-harapott az ajkába.
Zöld szemei megtaláltak, és egy pillanatra egymáséba olvadt a tekintetünk.
-Mert ő nekem tökéletes.
A közönség az eddiginél hangosabban kezdett morajlani, néhányan fütyültek, míg nekem hangtalanul egy könnycsepp csordult ki a szememből.