Nobody compares to you...

Sziasztok! :)

Lehet késni fogok a következő résszel,ezért most egy novellával jelentkezem.

Destiny novella író versenyére írtam és bár nem értem el vele helyezést,nem bánom. Én sem tartottam elég jónak ahhoz,hogy elküldjem,de 5 olyan novella megírása után amit vagy nem tartottam jónak,vagy nem tudtam befejezni,végül ezt küldtem el.

Nagyooon nagyon gratulálok az 1. helyezésért Cher! :)

Előre is bocsánat ha kések a résszel.

Big hug and million kiss: Nessa xx

A karomban próbáltam álomba ringatni Alexis-t,Zayn még nem ért haza,talán még a válás kimondása előtt úgy döntött nem törődik vele,hogy még van felesége és elkezdi keresni a szerelmet,ami bár itt van az orra előtt,nem veszi észre. 4 év házasság,ennyi jutott nekünk aminek a következménye egy kislány lett,Alexis, a kapcsolatunk mostanában megromlott,alig szólunk egymáshoz,csak ha muszáj,és azok a beszélgetések soha nem végződnek jól.Miközben az ölemben fekvő kis csöppség arcát néztem,akaratlanul is kicsordult egy könnycsepp,az akkor még élő szerelmünk gyümölcse ő.Az arca tiszta Zayn,viszont a haját egyikünktől sem örökölte,már elég hosszú szőke haja van,az enyém barna az övé fekete,hatalmas barna szemei vannak,és amikor mosolyog kis gödröcskék jelennek meg a szája felett.Lassan már 2 éves lesz,egy 2 éves gyerek még nem tudja felfogni mi történik a szüleivel,és előre félek attól a pillanattól amikor majd megkérdezi,hogy apa miért nincs velünk.Biztos neki is furcsa lesz megszokni Zayn nélkül,de talán,hogy még kicsi fel sem fog neki tűnni.Nekem lesz a legnehezebb,ugyan én adtam be a válópert de Zayn érdekében,nekem úgy tűnik már nem boldog velem,és nem szeretném ha miattam lenne boldogtalan.Le töröltem a könnyeimet,látva,hogy Lexi barna szemeivel az arcomat fürkészi.Meg simogattam az arcát és adtam egy puszit a homlokára,megvártam míg be csukja a kis szemeit és elalszik,majd be vittem a szobájába és betakargattam.Vissza mentem a kanapéra,lábamat felhúztam és átkaroltam.
Megpróbáltam visszaemlékezni a ,,régi" időkre,amikor velük együtt jártam az egész világot,mert nehéz lett volna Zayn és a fiúk nélkül hónapokig. Eleanornak köszönhetem,hogy megismertem őket,számomra ő és Louis a tökéletes pár. Zayn volt az egyetlen akivel soha nem jöttem ki,Liam,Niall,Louis és Harry mindannyian próbáltak nyitni felém és rövid idő alatt nagyon szoros barátság alakult ki közöttünk,Zayn viszont utált,nem tudtam miért,eleinte megpróbáltam vele beszélgetni de folytonosan elutasított és ha én a közelben voltam lelépett az akkori barátnőjével,Perrie-vel. Aztán egy vad buliban részegen  közölte,hogy szakított Perrie-vel és szerelmet vallott,másnap teljesen kijózanodva megismételte a kis monológot és a többiek tudta nélkül randizni kezdtünk.
Az emlék felidézésétől egyszerre mosolyogtam és kezdtem jobban sírni,soha nem bántam meg,hogy bele kezdtünk ebbe a kapcsolatba,és még itt,a válás kimondásától egy hétre sem bánom.Életem legboldogabb 6 éve volt ez,eltekintve a vitáktól amik közel fél éve elkezdődtek.
Idegesített,hogy nem tudom hol van,hogy talán ő már régen túl lépett rajtam és most egy másik nő osztja meg vele az ágyát,de Zayn még egy hétig az én férjem. A telefonomért nyúltam,már elmúlt 10 óra,talán csak elhúzódott a stúdiózás...
Végig dőltem a kanapén,Zayn mindig is utálta ezt a kanapét,kényelmetlennek találta.
Újra a gondolataimba merültem,jobb volt inkább felidézni az emlékeket,mint,hogy gondoljak arra,már nem sokáig lesz Zayn az ,,enyém". A számomra két legkedvesebb emléket játszottam le.

Gyönyörű fehér ruhámban nézegettem magam a tükörben,egy hercegnőnek éreztem magam.A hajam hullámosan omlott a vállamra, apró virágfüzér szerű tiara tartotta a fátylat.
-Gyönyörű vagy.-simított végig a karomon szipogó anyukám.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá és óvatosan megöleltem.
Louis rontott be,ki csapta az ajtót majd ahogy meglátott el tátotta a száját és szemei el-vissza cikáztak köztem és Eleanor között,El az egyik koszorúslányom,fehér ruhát viselt,a derekán kis rózsaszín masnival,mellette ugyanolyanban pompázott Waliyha.
-Stella!-pillantott rám és hatalmas mosoly ült ki az arcára.
-Szia Loui.-mosolyodtam el.
-De szépek vagytok lányok.-nyomott puszit Eleanor arcára majd oda jött hozzám is és óvatosan megölelt.
-Lesekedni jöttél be?-dorgálta meg a barátnője.
-Nem,csak én izé,szólni akartam,hogy nemsokára itt a limuzin.
-Neked nem Zaynnel kellene lenned?-vontam fel a szemöldököm. 
-Jól van na.-fújtatott.-Elküldött,hogy nézzem meg milyenek vagytok,mivel őt nem engedik el.
-És megfelelünk?-vigyorogtam.
-Tökéletesen.

Halványan elmosolyodtam az emléktől,Lou-t küldte el megnézni milyenek vagyunk mert ő nem jöhetett.Soha nem akartunk templomi esküvőt attól pedig féltünk,hogy az eső,ami Londonban elég gyakori,tönkre tenné ezért közös megegyezés után,Hawaii-t választottuk.

Ahogy apu karját fogva végig vonultam a székek között,picit elpirultam a rám szegeződő tekintetektől.Ott ültek a barátaink,rokonok,az első sorban a szüleink és a fiúk,az én tanúm Danielle volt,míg Zayn-é Niall. Fel emeltem a fejem és rá néztem,tágra nyílt szemekkel nézett rám és mosolygott.Ahogy oda értünk,apu adott egy puszit az arcomra és Zayn kezébe adta az enyém,óvatosan végig simított a hátamon és könnyes szemekkel lépett arrébb. 
-Csodálatosan szép vagy.-súgta oda egyenlőre még vőlegényem.
Mosolyogva fordultunk szembe az alacsony kissé kopaszodó emberkével,Harry szeretett volna minket összeadni de végül belenyugodott kis durci után,hogy nem lehet.
A monológra alig figyeltem,megismételtem amit kellett de végig Zayn-t figyeltem,magabiztosan állt mellettem és a kezemet szorongatta,végig néztem a srácokon,vigyorogtak mint a tejbe tök de mégis kicsit könnyes szemekkel néztek ránk.A szüleink bőszen törölgették a szemüket,Eleanor és Waliyha egymásba karolva pityergett.
A számat automatikusan hagyták el a szavak,majd csak annyit vettem észre,hogy Zayn puha ajkai az enyémhez simulnak a kis tömeg pedig tapsolni kezd.
-Szeretlek.-döntötte homlokát az enyémnek majd rossz fiúsan elvigyorodott.
-Én is szeretlek.-fontam össze az ujjainkat és hatalmas mosollyal néztem a felénk közeledő Safaa-ra.

Életem legtöbb ölelését aznap gyűjtöttem be,végig ölelgettek a srácok,a testvéreik,Zayn rokonai,az enyémek,Katy Perry,Simon Cowell,egyszóval az összes akit az X-Factor alatt megismertek.
A másik legkedvesebb emlékemet nehezebb volt felidézni,hiszen borzalmasan fájt.

Zayn kezei szorosan fogták az enyémeket miközben iszonyatos kínokat éltem át. Hangos sírás és a fájdalom helyét átvette a boldogság,Zayn az örömtől zokogva szorongatta a kezem és halmozott el puszikkal. Hasonlóan felzokogtam mint ő és simogatni kezdtem kócos fekete haját,amivel most az egyszer nem készülődött órákig.Ahogy a kezembe adták a rózsaszín kis takaróba bugyolált csöppséget úgy éreztem,most már nem csak mi ketten számítunk,most már van valaki akiről nekünk kell gondoskodni és minden percben óvni,tudtuk,hogy a gyerekvállalás számunkra bonyolultabb lesz mint egy átlagos család,de ha Louisnak és Eleanornak nem okozott gondokat,nekünk sem fog. Zayn barna szemei könnyektől fátyolosan nézték a kis baba arcot. Nem sokáig foghattam,pár perc után el vitték engem pedig át toltak egy szobába.
Aznap találkozhattam a többiekkel is,Zayn a szememben a világ legbüszkébb apukájának tűnt,ahogyan óvatosan fogta kezében a kislányát a többiek pedig köré gyűlve csodálták.

A kulcszörgésre felkaptam a fejem és a kezemmel dörzsölni kezdtem az arcom,hogy eltüntessem a sírás minden jelét.
-Szia.-mosolyodott el és be csukta maga mögött az ajtót.
-Szia.-motyogtam.
Le dobta a cuccát és mellém sietett,az állam alá nyúlt és fel emelte a fejem.
-Sírtál?-simított ki egy arcomba lógó barna tincset.
Túl jó szeme van.
A mosoly pillanatok alatt lehervadt az arcáról és fájdalmas tekintettel nézett a szemembe. Az első pillanattól kezdve rajongtam a szeméért,bár az elején nem jöttünk ki jól,a szemeit mindig is imádtam.
Szerettem volna átölelni,hogy a karjaiban aludjak el és tudjam,hogy szeret.De ebbe már nem vagyok biztos.
Le ült mellém és arcát a kezébe temette.
-Miért történt ez velünk?-nézett fel,szemei gyanúsan csillogtak.-Mit rontottam el?
-Semmit.-tettem kezemet a vállára.
-Akkor miért? Miért veszünk össze minden kis apróságon? Valamit el kellett rontanom,beadtad a válópert.
-Úgy érzem, már nem vagy boldog velem.-húztam keserű mosolyra a szám.
Hitetlenkedve fogta kezei közé az arcom és homlokát az enyémnek döntötte.
-Addig vagyok boldog míg itt vagytok nekem.Bármennyit veszekedhetünk,én szeretlek,és nem akarlak titeket elveszíteni.
Az ajkam megremegett,lehet én vagyok egy akkora hülye,hogy beképzelem már nem szeret.De kimondta,most mondta ki én meg csak ülök mint egy idióta.
-Csak adj még egy esélyt,kérlek.Mindent jóvá teszek amit elrontottam.
-A zene az életed Zayn,mi csak hátráltatnánk.
-Nem,nem,nem.-rázta meg kétségbe esetten a fejét.
Nevethetnékem lett,a haja most is tökéletesen állt,reggelente tovább készülődik mint én és akár egyetlen kiálló hajszál miatt is, amit csak ő lát,képes újra csinálni a haját amíg ő nem találja tökéletesnek.
-Ti vagytok a legfontosabb,te is tudod.-fogta meg a kezem.-Hogy mondhatod azt,hogy hátráltatnátok? Kérdezd meg Louist,náluk két kisgyerek van és ők tökéletesen boldogok,nem emlékszel,hogy amikor turnézni indultunk és a pici még 1 éves sem volt elhozta magával?Jött vele Eleanor,ti miért nem jöhetnétek velünk?
-Zayn,a One Directiont akarják és nem egy rakás anyukát kisgyerekekkel.Én nem szeretném ha Alexis egy turnébuszon vagy szállodákban nőne fel.
-Én sem és nem is fog,ezt megígérhetem.Kérlek Stella,csak adj egy esélyt,vagy te,te már nem szeretsz?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Ha nem szeretnélek,akkor itt dekkoltam volna,hogy megvárjalak? Én,attól félek,hogy ez már nem fog működni.
-Kicsim,ha szeretjük egymást minden rendbe jön.
-Mi van ha a szerelem már nem elég?
-Próbáljuk meg.-döntötte homlokát az enyémnek.-Én tudom,hogy menni fog,nincs több hozzád hasonló lány,nekem csak te kellesz.
A szívem őrülten kezdett dobogni a mellkasomban,attól féltem ott helyben ki ugrik.
-Azt hittem mással vagy.-szakadt ki belőlem a sírás.-Azért jöttél későn?
-Nem.-vont az ölébe és óvatosan ringatni kezdett.-Soha nem csalnálak meg.
Kétségbe esetten kapaszkodtam a pólójába miközben ő el-vissza hintázott velem,szipogva öleltem át,itt volt az ideje ennek a beszélgetésnek,hogy őszintén megbeszéljünk mindent.
-Én nem akarok elválni.-töröltem meg a szemem.
-Én sem,elintézzük a papírokat és együtt maradunk.-adott puszit a számra.-Soha többet nem engedem idáig fajulni a dolgokat,többet leszek veletek és veszekedés helyett majd megbeszéljük.-simogatta meg az arcom.
Hetek óta most először,eltekintve a sírástól,beszéltünk normálisan és ez reményt adott.Reményt,hogy igenis ha akarjuk akkor rendbe tudjuk hozni a kapcsolatunkat.Ajkai az enyémhez értek,csókjára megborzongtam és bele túrtam a hajába,hüvelyk ujjával az arcomat cirógatta majd elhúzódott és apró puszikkal hintette be az arcom.
-Hiányoztál.-suttogott.
-Te is.-öleltem át és mélyen beszívtam a bódító illatát.
Át ölelte a derekam,száját ismét az enyémre tapasztotta,ez a csók viszont teljesen más volt mint az előző,előtört belőlünk az egymás iránt érzett visszafojtott vágy.Keze erősen simult a derekamra,lábaim a dereka köré fontam és hozzá simultan szépen kidolgozott felsőtestéhez.Félre söpörte a hajam,el szakadt a számtól és ajkait a nyakamra tapasztotta,végig simított a combomon majd a fenekem alá nyúlva megemelt és megindult fel a lépcsőn,a szobánkba.