47.rész

Sziasztok! :) Ezúttal kicsit másmilyen részt hoztam mint amit megszoktatok. Jelen időben írtam,és nem Vanessáékon van a hangsúly. Remélem azért tetszeni fog :$ Szerintetek,hogyan jobb? Ha múlt időben írom,vagy jelen? :) Kíváncsi vagyok *-*

~Danielle~

Egyedül ébredek,hatalmas fejfájással vánszorogtam le a konyhába,a tükörben megpillantom a másnapos fejem,borzalmas.Göndör hajam kócosan mered mindenfelé,szemem alatt sötét karikák éktelenkednek.Főzök egy kávét és a kanapén ülve kortyolom el,minden Liamre emlékeztet,a kanapé amelyen hányszor néztünk Disney filmeket,a konyha ahol együtt próbáltunk valami ehetőt alkotni,az ágyam ahol hány meg hány fülledt éjszakát töltöttünk,vagy ahol csak néztem a nyugodt arcát miközben aludt. Könnyeim ismét fojtogatni kezdenek,nem lát senki,itthon vagyok,itt szabad sírni.Kiengedek mindent,nem hisztérikusan sírok,csak a könnyeim egyre gyorsabban patakzanak az arcomon.Gyenge vagyok,gyenge mert holmi utálkozás miatt képes voltam őt eldobni magamtól,gyenge amiért ahelyett,hogy engedtem volna,hogy tegyen valamit én elmenekültem. Eleanor,Perrie,Chelsea és Vanessa is ugyanazt éli át amit én,őket se tudják mindannyian elfogadni mégis elviselik a barátjukért.Én miért nem tudom? Mert gyenge,beszari vagy Danielle! A telefonomért nyúlok és bepötyögtem a barátnőm számát,kíváncsi vagyok mi történt tegnap.

-Szia El.-próbálok jókedvűen köszönni.

-Dani?-szól bele álmosan.-Sírtál?

Miért kell mindig észrevennie? Túl jól ismer.

-Ühüm.-hümmögtem.-Felkeltettelek? 

-Nem.Már egy ideje fent vagyok,csak szundikáltam.Fél óra és ott vagyok.

-Oké.-sóhajtok.-Vigyázz magadra.

-Neked kell vigyázni,én jól vagyok.Szia.

-Szia.

Hálás lehetek,hogy ilyen barátnőm van.Fel caplatok a lépcsőn és próbálok valami normális külsőt varázsolni magamnak,rakoncátlan fürtjeimet egy copfba kötöm,még erről is Liam jut eszembe,elképesztő.A pizsamámból átvedlek egy melegítő nadrágra és egy cipzáros felsőre.Halvány sminket készítek magamnak,éppen csak annyit,hogy eltakarjam a másnaposság és sírás jeleit.Megpróbálok egy kis rendet csinálni a szobámban,a tegnapi ruhám szépen összehajtva fekszik a székemen.Képtelenség,hogy én este olyan állapotban voltam,hogy ilyen szépen össze tudjam hajtani.Felemelem,hogy a fürdőszobába vigyem de megcsap a belőle áradó ismerős illat. Liam illata,na meg némi alkohol,de mégis tisztán érezhető rajta Liam bódító illata.Leülök az ágyra és magamhoz szorítva a ruhámat mélyen beleszippantok Csöngettnek,az ágyra dobom és leszaladok a lépcsőn,Eleanor most is gyönyörű bár rajta is látszódtak a tegnap esti alkoholizálás tünetei.

-Szia.-köszönt vidáman mosolyogva,kezében két Starbucks-os pohár és egy papírzacskó volt.

-Szia.-tártom ki az ajtót és beengedem.

Az asztalra teszi a poharakat és leül,mellé telepedem és egy percig némán figyelem a habos kávécsodát.

-Mi történt tegnap?-kérdezem.

-Csak annyira emlékszem veled kapcsolatban,hogy Louis Liam kezébe nyomta a tiédet és táncolni küldött titeket.Táncoltatok,beszélgettetek,hajnalban pedig ő hozott haza.Nem emlékszel semmire?

Megrökönyödve hallgatom,ez megmagyarázza,hogy miért van szépen összehajtva a ruhám és miért árad belőle az illata.

-Nem.-nyögöm-Be volt rúgva?-nézek rá idegesen.-De hát a veséje,úristen Eleanor!

-Nyugi.-fogja meg a vállam teljesen higgadtan.-Nem ivott egy korty alkoholt se.

-De hát akkor miért?

-Mert szeret és fontos vagy neki.Még fel sem fogta,hogy szakítottál vele,tudom,hogy szereted.Miért nem beszélitek meg?

-Te is tudod milyen rossz amikor bántanak.

-Az,de az még rosszabb amikor azért vagy boldogtalan mert kislányoknak nem tetszik,hogy Liamnek barátnője van.Már sokan megbarátkoztak veled és annál többen örülnek,hogy Liam boldog veled.

-Volt.

-Figyelj,tudom mennyire rossz amikor fenyegetnek,de mellette boldog voltál nem?

-Igen.-piszkálom meg a poharam.

Elém tolja a finom sütit amit hozott én pedig falatozni kezdek miközben őt hallgatom.

-Sajnálják,hogy szakítottatok.Dani,én a helyedben végig hallgatnám őt és ha kell írnék pár kedves szót annak ellenére is a rajongóknak,hogy bántanak.Ők is tudják,hogy a srácok nem maradhatnak örökre szinglik miattuk.Téged már elfogadtak.

-Azért akarnak kinyírni.-horkantam fel.

-Mindig lesznek olyanok,akiknek bármit csinálsz,nem felelsz meg.-teszi kezét az enyémre.-Ez nem miattad van,hanem mert nem képesek elfogadni,hogy rajtuk kívül más lányt is szeret.
Le hajtott fejjel piszkálom a sütim utolsó morzsáit,igaza van.Ezért nem kellett volna eldobni magamtól őt.
-De most mit csináljak?-nézek rá segélykérőn.
-Beszélj vele.
-Még nem tudok.-tűrtök a fülem mögé egy kilógó tincset.

-Akkor majd ha készen állsz.-simogatja meg a hátam.

-Köszi.-öleltem át.

Mosolyogva ölel vissza és egy szót sem szól,örülhetek,hogy ilyen barátnőm van.

~Perrie~

Alkonyodik,a lépteimet megszaporázom,hogy még azelőtt hazaérjek,hogy Zayn megérkezne,nem szeretném ha a hidegben rostokolna az ajtó előtt,bár van kulcsa,mindig otthon felejti.Az utolsó utcát futva teszem meg és abban reménykedek,hogy remélhetőleg nem rostokolnak a házam előtt lelkes kis Mixerek vagy Directionerek. Szerencsém van,egy árva lélek sem jár az utcában,kivéve a szomszéd kapuban beszélgető szerelmespárt,akik nem igazán törődnek azzal,hogy Perrie Edwards hazaérkezett.Elmosolyodom és a táskámban kutatva előszedem a lakáskulcsom.

Fellélegezve lépek be a házamba,felkapcsolom a villanyt mire Hachi jókedvűen ront le a lépcsőn és kezd el a lábam körül ugrándozni.

-Szia.-veszem ölbe gyönyörű kiskutyánkat és megszeretgetem.

Vele a kezemben lépek a konyhába és az egyik tálkájába friss vizet,a másikba egy kis kutyaeledelt öntök.Ki ugrik a kezemből és megrohamozza a tálakat. Niall jut róla az eszembe,elmosolyodok és otthagyom a hasát megtömő kutyát.Nagyot nyújtózva lépkedek fel a lépcsőn,hogy valami ennél normálisabb külsőt készítsek magamnak.Az erős sminket ami a klip miatt rajtam van,eltávolítom és halvány fekete vonalakat húzok a szemeim köré ismét lemegyek,ezúttal viszont már a csengő hangjára.Szinte futva közelítem meg az ajtót és az éppen benyitó barátom nyakába vetődök.

-Szia Baby.-köszönt édes mosollyal az arcán és kezeivel megfogja a derekam.

A lábával becsukja maga mögött az ajtót és ajkait az enyémre tapasztja.Jóleső érzés fut végig a gerincemen és kezeimmel átölelem.

-Szia.-húzódok el,és adok még egy puszit a szájára.

Le tesz és a körülöttünk ugráló Hachi-ra cserél.

-Szia,haver.-borzolja össze kiskutyánk szőrét.

Vigyorogva nézem ahogy beszél hozzá,majd leteszi és kezét az enyémbe csúsztatja.

-Milyen napod volt?-húzom a kanapé felé.

Le ülök,ő pedig lábaimat az ölébe teszi és közel húz magához.

-Jó.-válaszolja tömören.-Nem csináltunk semmi különöset.

-Liam,hogy van?-érdeklődök az immáron szingli bandatag felől.

A kezdeti nehézségek ellenére most már mindannyiukkal jól kijövök.

-Búskomor.-sóhajt.-Nem igazán beszélget senkivel sem,csak csendben elücsörög amikor épp nem sír.

-Szegény.-dőlök neki a mellkasának.

-Úgyse hagyjuk,hogy ilyen maradjon.-mosolyodik el és a hajamat kezdi piszkálni.-Vanessa már el is mondta nekünk,hogy mit talált ki.

-Éhes vagy?-emelem fel a fejemet és rápillantok.

-Nem.-rázza tágra nyílt szemekkel a fejét.-Egész nap mást se csináltam csak ettem,Niall elment Macey-vel a Nando's-ba,onnan is hoztak kaját,előtte ettünk meg egy doboz fagyit azután csatlakozott hozzánk Justin és Louis kitalálta,hogy főzzünk.

El nevetem magam és vissza hanyatlok a mellkasára,Hachi felugrik a kanapéra és az ölembe fészkeli magát,így már Zayn egyik keze az én oldalam,a másik Hachi-t simogatja.

-Neked milyen napod volt?-kérdezi.

-Fárasztó.-nyögök.-Elkezdtük forgatni a klipet a DNA-hez.

Lehel egy csókot a vállamra,megborzongok,mire kaján vigyorral néz rám.

-Kíváncsian várom milyen lesz.-cirógatja végig az oldalam,hogy rátegyen még egy lapáttal. Zayn néha nagyon kegyetlen,direkt húzza az agyam.

-Fejezd be.-nézek rá.

Kiveszem a pihegő kutyust az ölemből és a földre teszem,sértődötten vonul a kosara felé és nagy gonddal,többszöri körbe-körbe forgás után leheveredik.

-Nem is csinálok semmit.-vigyorog.

-Frászt nem.

-Feszült vagy?-vonja fel a szemöldökét.-Mert akkor segítek levezetni.

-Zayn.-csapok nevetve a vállára.-Mióta lettél olyan perverz mint Harry?

-Amióta több nap után végre itt tudok aludni anélkül,hogy seggrészeg lennék.-nyom puszit a vállamra.

-Így jár az aki piál.

-Szórakozol velem?-nevet.

-Még nem.Ha szórakozni akarok azt nem így teszem Malik.

-Igen?-húz az ölébe.

Az az elhatározás,hogy most én büntetem,úgy ahogyan neki szokása,már az első érintésénél csődöt mond.

Puha ajkait a nyakamra tapasztja,belemarkolok a pólójába és úgy húzom magam mellé.

-Utálom ezt a kanapét.-morog.

Addig izeg-mozog mígnem megunja és az ölébe véve elindul velem fel a lépcsőn. Kiskutyánk most is hűségesen követ.

-Te kint maradsz.-parancsolja a bociszemekkel ránk meredő kutyának.

Nevetve nézem ahogyan beszalad,ledob az ágyra és körbe kergeti Hachi-t a szobán,finoman megfogja az apró állatot és ki teszi a küszöbön majd becsukja az ajtót és a pólóját ledobva magáról megközelít.Pár perc alatt leszedek róla mindent,de ő sem tétlenkedik.Ágyékát egyre jobban nyomja hozzám,haja ami mindig tökéletesen áll most össze-vissza meredezik hátul,az ujjaimnak köszönhetően.

-Nem bírom tovább.-morogja miközben apró puszikkal hinti be a hasam.

~Vanessa~

Miután elmennek a többiek,ketten maradunk Macey-vel.A srácok Zayn,Justin és Louis kivételével hazamentek,Justin visszament a szállodába,ketten a barátnőiknél alszanak.

-Muszáj holnapután hazamennem?-húzza a száját Macey.

-Tőlem maradhatnál.-simogatom meg nagyot sóhajtva a buksiját.-De tudod milyen anya.

-Most megint nem fogok találkozni sokáig a fiúkkal.-pityereg.

-Majd kitalálunk valamit.-vonom magamhoz.

-És Justin? Ő nem lakik itt.

-Ne felejtsd el,hogy vele lesz közös dalom,fogtok még találkozni.Viszont,most már irány zuhanyozni.

Engedelmesen felmegy a lépcsőn,követem és végig nézem,ahogyan összeszedi a pizsamáját és bemegy a fürdőszobába.Mióta nem láttam önállóbb lett.

Összeszedem a szétdobált dolgait majd kimegyek és én is megcélzom a szobámhoz tartozó fürdőszobát.20 perc zuhanyzás után,felöltözöm,megszárítom a hajam és a telefont a fülemhez szorítva visszabattyogok a szobámba,ahol az ágyam szélén ülve Macey vár.

Mivel a telefon sípol egyet,jelezve,hogy Harry nem elérhető,az ágyra dobom a kis készüléket és lehuppanok mellé.Nem leszek egy ragadós barátnő és nem fogom addig hívogatni amíg fel nem veszi,majd visszahív.

-Aludhatok veled?-pislog rám nagyokat.

Bólintok és bebújok vele a takaró alá,hosszú perceken át várom,hogy visszahívjon,Macey már elaludt amikor a telefonom felvillan és egy apró hangjelzés jelzi,hogy sms érkezett.Érte nyúlok és a másik oldalamra fordulva,megnyitom az üzenetet.

Bocsi,hogy későn írok.Nem akartalak hívni,mert lehet már alszol :) Furcsa,hogy nem vagy itt mellettem.Hiányzol ♥ 

Látod? Ezért kellenek a képek :D 

Jó éjszakát! :) Szeretlek.

Csók:Harry xxx

Mosolyogva pötyögök vissza pár szót,és már nyugodtabban hajtom álomra a fejem.