48.rész

Hosszú repülőút után,végre leszálltunk a Denver-i repülőtéren,becserkésztük a csomagjainkat és egy nagy levegővétel után,a húgom és Harry kezét szorongatva kimentünk,ahol már apa ismerős fekete sportkocsija várt minket.Az apám napszemüvegben nekidőlt majd ahogy meglátott kitárta a karjait és hatalmas meglepetésemre,mosolygott. Macey odaszaladt hozzá és a nyakába vetődött,én feszengve továbbra is Hazzába kapaszkodva lépkedtem felé.
-Kislányom!-tárta ki a karjait és magához vont.
-Szia apa.-motyogtam.
Miután elengedett a kezei közé fogta az arcom és nagy mosollyal az arcán végigmért.
-Gyönyörű vagy,Vanessa.
-Boldog vagyok,apa.-suttogtam az orrom alatt.
Megsimogatta a hajam és ugyanazzal a mosollyal fordult Harry felé.
-Jó napot!-köszönt neki és megszorította a kezem.
-Szia,David vagyok.-nyújtotta felé a kezét.-David Smith.
-Harry Styles.-fogadta el és megrázta a kezét.-Nessa barátja.
-Örülök,hogy megismerhetlek,Harry.
-Én is,Mr.Smith.
-Csak David. Üljetek be.-nyitotta ki az ajtót.
Be ültünk az autóba,furcsa volt,hiszen ez a kocsi elég nagymértékben másmilyen volt mint a fiúké,túlságosan feltuningolt,tökéletes hatást keltő járgány.Apa ezzel a kocsival és a napszemüvegével teljesen úgy nézett ki mint egy gengszter,kivétel,hogy nem olyan nagydarab és jobban kedveli a világos színű ruhákat,mint a fekete szmokingot.
-Hogy érzed magad Londonban Vanessa?-próbált szóba elegyedni velem.
-Azon kívül,hogy még a szülinapomon sem voltatok hajlandóak felhívni tökéletesen,apa.Vannak barátaim,és boldog vagyok.
A visszapillantóból rám nézett és bólintott,beláthatta,hogy velem nem érdemes beszélgetni így Macey-t faggatta arról a pár napról amit velünk tölthetett.A húgom mindenféle ellenségeskedés nélkül,vidáman ecsetelte apának,hogy mennyire szereti a srácokat és,hogy találkozott Justin Bieber-rel és Scooter Braun-al.
-Hogy került oda Justin Bieber,Macey? Ő nem Amerikában lakik?
-Énekelek.-szóltam közbe.-Justin közreműködik egy dalban.
-Nocsak.nem is tudtam,hogy tudsz énekelni.
-Sok mindent nem tudsz még.-morogtam.
Harry kisimította az arcomból a hajam és egy puszit nyomott az arcomra.
-Ne legyél ilyen kis undok.-motyogta a fülembe,hogy csak én halljam.
Megsimogattam az arcát és a mellkasára hajtottam a fejem,gyorsan suhantak el mellettünk a házak,a számomra idegen és ellenségesnek tűnő hatalmas luxusházak,igen,ez Denver,ide akartak cipelni az akaratomon kívül a szüleim.Csak hát Vanessa ugyebár lázadó korszakát éli és inkább maradt Londonban egy olyan helyen,ahol mindenki köcsög volt vele,minthogy eljött volna egy olyan városba ahol barátokkal is rosszul érezte volna magát.Hála a jó istennek és a bénaságomnak,hogy belerohantam Zaynbe.
-Megérkeztünk.-csapott jókedvűen a kormányra apa.
Kipillantottam a hatalmas sárga házra,tipikus anya,ez az a ház amiről mindig is álmodott és Londonban ilyet nem kaphatott volna,nekik ahhoz egy másik kontinensre kellett költözniük. Szem forgatva másztam ki Harry után és az ujjainkat összefonva követtük apát és Maceyt.
-Isa!-kiáltotta el magát apa.
Anya tűsarkúban,miniszoknyában és egy kivágott felsőben billegett le a lépcsőn.Én viszont helyette a kanapén elterülő,videojátékozó bátyámra ugrottam.
-Szevasz Hugi!-vigyorgott szélesen.-Te mit keresel itt?
-Haza hoztuk Macey-t.-közöltem vele vigyorogva miközben cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Hoztuk?-vonta fel a szemöldökét.
-Szia Jake.-köszönt az ajtóból Harry.
-Harry,haver!-pattant fel,aminek következtében lebucskáztam és a fenekemre estem.
-Áruló.-sziszegtem.-Ez fájt.
-Bocs.-vetette oda és vigyorogva pacsizott göndör hajú barátommal.
-Vanessa!-hasított anya hangja a kezdeti hangzavarba,hirtelen csönd lett.-Kislányom.-bájolgott.
-Szia anya.-léptem Harry mellé és a karjai közé bújtam,védelmet keresve anya haragja elől.
-Édes,szépségem.-lépett közelebb,mit sem törődve a karjaiban tartó fiúra.Kezét az arcomra tette és kék szemeivel végig mért.-Olyan fakó vagy,London nem tesz jót neked.Jobb helyed lenne itt,velünk.Mi vagyunk a családod.
-Tévedsz.-sziszegtem.-Te azt családnak hívod,hogy miután elhúztok ide,még a szülinapomon sem vagytok hajlandóak felhívni? Van új családom anya,tudod ők olyanok,akik törődnek velem.
-Hogy mondhatsz ilyet?-döbbent meg.-Az anyád vagyok!
-Bár ne lennél.-fordultam sarkon és a döbbent Harryt magam után húzva az ajtó felé indultam.
-Megértem,hogy haragszol ránk.-szólt utánunk apa.-Tényleg nem voltunk mostanában igazán jó szülők.
-Fogd be David!-visított rá anya.
Ebben a pillanatban sajnáltam őt,borzasztó lehet anyával együtt élni,valljuk csak be.Anya nem más,mint egy szerinte jól öltözködő,makacs,akaratos,házisárkány! Nevezhettek hálátlannak,de így van.
-És még udvariatlan is vagy.-néztem hátra a miniszoknyában feszítő anyámra.
-Kicsim.-suttogott halkan a fülembe Harry.-Nyugodj meg.-simított végig a karomon.
Bocsánatkérően néztem rá,az,hogy ő mellettem van sokkal elviselhetőbbé teszi ezt az egészet.
-Legalább csak egy kicsit maradjatok.-állt elénk apa.
-Minek?-emeltem rá a szemeim,a torkom elszorult.
-Szeretném megismerni a barátodat.-mosolygott Hazzára.-És jóvá tenni a..mindent.
-Ha jóvá akarod tenni keress meg Londonban,gyakran nem vagyok otthon,általában a BARÁTAIMMAL,vagyok.
-Te barátoknak nevezel egy csapat pénzéhes kisfiút?-vonta fel a szemöldökét anya.
Harry mellettem ledermedt és egy pillanatra jobban szorított magához.
A pohár ennél a mondatánál telt be,megpördültem és farkasszemet néztem az anyámmal.A húgom reszketve ült Jake ölében,és csak miatta nem kezdtem torkom szakadtából üvölteni vele.Nagy levegőt vettem és ahelyett,hogy vele kezdtem volna veszekedni,Macey-hez léptem és letérdeltem elé.
-Ne haragudj.-simogattam meg könnyes szemekkel az arcát.
Át ölelte a nyakam és pityeregve bújt hozzám.
-Macey!-kezdett bele ismét anya.-Többet nem mehetsz Londonba!
-De!-visított fel és haragosan nézett szembe az anyjával,a 7(!) éves húgom.
-Én parancsolok!
-Nem!Fejezd be anya!
Magamhoz vontam,és addig simogattam a haját míg meg nem nyugodott.
-Tudod,hogy nagyon szeretünk ugye?-eresztettem el és a kék szemeibe néztem.-A fiúk,Justin és én is.
Szipogva bólintott,adtam egy puszit az arcára,még egyszer megöleltem,majd Jake-től is elbúcsúztam és az ajkamat beharapva mentem oda Harryhez.
-Anya.-szólaltam meg ünnepélyes hangnemben.-Ő a barátom,Harry Styles.
Ki nyitottam az ajtót és magam után húzva a bőröndöm és Harryt,kiléptem az ajtón,magam mögött hagyva a hárpia anyám,a zokogó húgom,a döbbent apám,és a bátyám.
-Hova akartok menni?-futott utánunk apa.
-El innen.-motyogtam.
-Kicsim,sajnálom,hogy ez történt.- állított meg.-Anyád nagyon ideges,mert lehet,kistestvéretek lesz.-bökte ki.
Egy másodpercig döbbentem hallgattam,majd újabb epés megjegyzés hagyta el a szám.
-Szívesen látjuk majd Londonban,próbáljátok meg nem keresztbe húzni az életét úgy mint Macey-nek.
Nem szólt rá semmit,helyette magához ölelt.
-Annyira sajnálom,kicsim.-simogatta a hajam.
Most nem akartak jönni a könnycseppek,teljes ürességgel álltam ott,majd miután elengedett Harry karjaiba bújtam.
-Csak egyetlen napra maradjatok.
-Nem fogom elviselni anyát.-ráztam meg a fejem.
-Nem is kell,egy beszólás és elmehettek.
-Nem kell rá sokat várnunk.-forgattam meg a szemem és eleget téve apa kérésének befelé indultam.
Megkerülve a kanapén gubbasztó testvéreim felcaplattam a lépcsőn apa utána,ki ki tárta előttünk az egyik ajtót a hosszú folyosón.Egy almazöld hatalmas szobában találtam magamat,fehér szekrény,hatalmas franciaágy,feltételezem ez az a szoba,ami anyának nem tetszik.Neki ez túlságosan egyszerű.
-Pakoljatok csak ki.Hozok fel nektek valami ennivalót.-csukta be maga után az ajtót.
Ahogy az ajtó becsukódott mögötte,minden kirobbant belőlem és zokogva hanyatlottam az ágyra,Harry azonnal az ölébe húzott és megnyugtató,kedves szavakat suttogott a fülembe,miközben gyengéd puszikkal hintette be az arcom.
-Sajnálom.-bújtam a mellkasához.-Nem kellett volna idehoznom téged,a te anyukád olyan kedves volt,az enyém meg...
-Kicsim.-simított végig a hajamon.-Akkor is szeretlek ha anyukád két lábbal rúg ki a házából.-mosolygott.
-Sajnálom.-ismételtem.
-Css.-ringatózott előre-hátra,tudja,hogy ez megnyugtat,valamikor nyáron Liam is így próbált megvigasztalni.
-Szeretlek.-fordítottam magam felé az arcát és megcsókoltam.
Az eddigi borzalmas napom mintha eltűnt volna,egy másik világba csöppentem,egy olyanba ahol pillangók repkednek a gyomromban,ha meglátom Őt.Csókja teljesen elfeledtette velem anya beszólásait,nem vágytam semmi másra sem,egyedül rá.
-Menjünk el innen.-motyogtam.
-A kedvemért próbálj meg kibékülni apukáddal.-simított végig ujjával az arcomon.-Ha bármi lesz elmegyünk.
Fintorogva túrtam bele összekócolódott hajamba.
-De csak miattad.
-Szeretlek.-mosolygott és újból megcsókolt.
Megtöröltem az arcom és a telefonomért nyúltam,megígértük a fiúknak,hogy felhívjuk őket.
-Szia Nessa.-szólt bele vidáman Liam.
-Szia.-köszöntem,de az én hangomból egy cseppnyi vidámság sem csengett.
-Történt valami?-szólt bele Zayn is.
Úgy néz ki ki vagyunk hangosítva.
-Jól vagytok?-jött a kérdés Louistól.
-Igen.-válaszoltam meg ezzel az egy szóval az összes kérdést.
-Sírtál?-jött Nialltől.
-Majd otthon mindent elmesélünk.-hagyta annyiban Harry.
Apa bejött egy tálcával a kezében,látva,hogy telefonálunk nem szólt semmit és kiment.
-Nem!-ordították kórusban.
-Mi történt?-kérdezte Liam.
-Anya nem épp fogadott minket kedvesen.-nevettem keserűen.
-Mikor jöttök haza?-származott Louistól.
-Holnap délelőtt indulunk a legközelebbi repülővel.
-Macey jól van?-aggodalmaskodott Niall.
-Sír,de igen,nincs semmi baja.
-Miért sír?-vált a hangja keserűvé.
-Anya azt mondta.-szipogtam.-Hogy többet nem jöhet Londonba.-dőltem neki Hazza mellkasának,miközben újból potyogni kezdtek a könnyeim.
-Srácok,majd később beszélünk.Sziasztok.-nyomta ki Harry és ismét egy csókkal próbált megnyugtatni.
Az ajtó kinyílt és Jake masírozott be rajta.
-Bocsi.-fordult meg.
-Maradj!-bújtam ki Harry öleléséből.
-Csak azt akartam mondani,hogy sajnálom.-bámulta a cipőjének az orrát.
-Te?-nevettem fel.-Mégis mit?
-Hogy erre kellett idejönnötök.Nem túl tökéletes a családunk.-mosolygott keserűen Hazzára.
-Kié az?-húzta mosolyra a száját.
-Remélem ettől nem szereted kevésbé a húgomat.
-Sokkal jobban.-vigyorodott el.
-Igazak a pletykák?-vonta fel a szemöldökét.
-Miről hadoválnak már megint?-forgattam a szemem.
-Arról,hogy a kishúgom hamarosan világsztár lesz.
-Hogyne.3 dallal.
-Szóval dal is van,meghallgathatom?
-Oldalt van két CD.-bökött a saját bőröndjére Harry.-De kérem vissza!-vigyorgott.
Jake mint karácsonykor a kisgyerekek,nekiugrott a bőröndnek és diadalittasan emelte ki a dalaim tartalmazó lemezeket.
-Halkan.-szóltam oda,mielőtt még eltűnt volna.
Bólintott és kiment,fáradtan rúgtam le a lábamról a cipőmet és magammal húzva Harryt,végig dőltem az ágyon.A mellkasához bújtam és behunytam a szemem,viszont a nyugalmunk nem tartott sokáig,anya megjelent az ajtóban és rosszallóan nézett ránk.
-Legalább ne itt!
Le ugrottam az ágyról.
-Isa!-szólt rá keményen apa.
Át rohantam a bátyám szobájába,visszakértem a lemezeket,becipzároztam a bőröndöt,majd felvettem a kabátom. Harry sem próbált ellenkezni,össze húzta magán a kabátját,felhúztuk a cipőnket,és a bőröndjeinket magunk után húzva egyetlen szó nélkül le vágtattunk a lépcsőn. Macey mesét nézett a nappaliban,nyomtam egy puszit a fejére és mit sem törődve az ellenkező apámmal,Harryvel egymás kezét fogva indultunk el Denver belvárosába,szállást keresni magunknak,1 éjszakára.A telefonom megállás nélkül üvöltött a zsebemben,nem vettem fel,leginkább egy barátjával elszökő tininek éreztem magam.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel,amikor feltűnt egy szálloda,gondolkodás nélkül indultunk meg az irányába,sikerült szobát foglalni még sötétedés előtt.Ahogy felértünk,első dolgom volt ledobni a cuccomat az ágyra,és előkotorva a pizsamám,megcéloztam a fürdőszobát.
Megkönnyebbültem,amikor a forróvíz végig szántotta a testem,szabadjára engedtem a könnyeim és egy kiadós sírás után,nyugodtabban léptem ki a víz alól.Megtörülköztem,felöltöztem,és átadtam a kis helyiséget Harrynek .Amíg bent volt a tv-t kapcsolgattam,majd ahogy a derekára tekert törülközővel,vizes mellkassal és hajjal kijött,kikapcsoltam.Elhúztam a függönyt és az ajkamat harapdálva néztem őt,egy,vagyis két dolog visszhangzott a fülemben. Tökéletes és,hogy akarom.
Elmosolyodott és felém közeledett,dübörgő szívvel vártam,hogy lecsapjon rám és egy olyan helyre repítsen,ahol csak ketten vagyunk,távol a gondoktól,és a borzasztó anyámtól.