81.rész

Sziasztok! :)
Nem nagyon akarok rizsázni, de ezt muszáj elmondanom.
A részben szándékosan nem részletezem túl a koncertet, hiszen én sajnos nem voltam ott, nem tudom pontosan mi történt, képeket, mozgóképeket láttam, és egyetlen egy videót voltam hajlandó megnézni, azért, mert tudom, hogyha többet látok akkor 2 napig megállíthatatlanul fogok bőgni mert én nem lehettem ott. Ez az egy is megviselt.:$
Remélem tetszeni fog! :) 

Nessa. xx

Vártam, mikor kell ismét hangtalanul kimásznom mellőle. Lehunytam a szemem, igyekeztem nem arra gondolni, hogy eljött az a nap, ami az ő legfontosabb napja, és az én utolsó teljes napom vele,velük. A gyomrom nem háborgott, nem kellett mennem. Lassan kinyitottam a szemem, karjai körém fonódtak, jobb lábát az enyéim közé dugta, másik az kisebb "lábtorony" tetején hevert, arcát a nyakamba fúrta, minden kis szuszogásánál egy hajszálam megcsiklandozta. A torkom elszorult, nem akartam arra gondolni, hogy holnap reggel itthagyom, hogy az után nem lesz kihez hozzábújnom, nem lesz aki megvédjen és szeressen, ismét egyedül leszek, barátok nélkül.
Halkan felmordult és közelebb húzott magához, arcom a hajába fúrtam és belélegeztem annak illatát. A hasamnál felhúzódott a pólóm, így a szabad terület hozzásimult az ő édesen izmos hasához.
Lassan 2 hónapos lesz a kicsi, hiába próbálnám húzni az időt, hogy minél később kelljen elmennem, a baba nő és hamarosan látszódni fog, ő pedig nem hülye és a rajongóik sem azok.
Álmában a nevemet mormolta, a szívem hevesebben kezdett dobogni. Keze lejjebb csúszott a derekamon és a combomnál éreztem egy kis dudort. Beszívtam az alsó ajkam, és lehunytam a szemeim. Az utóbbi napjaink nem szóltak másról, mint egy fárasztó próba utáni teljes összegabalyodásról, amit vagy megzavart valami/valaki vagy ha nem, akkor a fürdőszobában kötöttünk ki, és egy szenvedélyes csókokkal teli zuhanyzás után, Harry álmosan dőlt el. A hajam simogatása közben, félálomban olyan dolgokat mondott, ami nehezebbé tette, hogy búcsúzás, magyarázat nélkül elmenjek. Olyan volt, mintha tudná mire készülök és csak a mondataival próbált volna meg visszatartani. Arcát minden este ugyanott, ugyanúgy fekve a nyakamba fúrta, közölte, hogy szebbé tettem az életét, hogy mi mindig együtt leszünk mert ha én nem akarom, akkor ő sosem ereszt el. Reméltem, hogy tudja mire készülök, és holnap reggel mielőtt felszállnék a repülőre, ő eljön és visszatart. Lélegzete elakadt álmában, majd nyögve emelte fel a fejét. Száját egy halk "francba" hagyta el, kinyitottam a szemem és őt néztem. Göndör haja rakoncátlanul állt, egyik oldalán egy kicsit elfeküdte, miközben felült lábait óvatosan kihúzta az enyéim közül, nem vette észre, hogy ébren vagyok. Mielőtt felállt volna, kezemet kinyújtottam és a hátára tettem. Felém fordult, arcán fáradt mosoly volt, kezemet a hajába vezettem és lehúztam magamhoz.
-Le kell hűtenem magam.-suttogott az ajkaim közé.
Halkan kuncogtam, pillantásom a dudorodó boxerére esett, alsó ajkam a fogaim közé vettem, kezemet a hasára simítottam.
-Akarod, hogy...?-suttogtam a fülébe.
Szája szélesebb mosolyra húzódott, mutatóujjammal elidőztem a mellkasán lévő anyajegyeken.
-Most nem, de éjjel az enyém vagy.
Finoman megharapta a nyakam, majd nevetve felemelkedett és eltűnt a fürdőszobaajtó mögött. Lehunytam a szemem, vízcsobogás hallatszott, majd a szitkozódása. A hátamra fordultam és felhúztam a pizsama fölsőm, a hasam enyhén dudorodott, de a csípőm nem szélesedett, nem néztem ki terhesnek, és Harry sem vett észre semmit. Ujjam végighúztam a csillag tetoválásaimon, ezernyi apró emlék tört rám. Belülről harapdáltam a szám, dühösen lerángattam a pólóm, összeszorítottam a szemem, és magamhoz öleltem a párnáját, ami egy hét alatt eléggé átvette a kellemes illatát. Mélyeket lélegeztem, hallottam, ahogyan elzárja a vizet, majd a hajszárító zúgását, nem sokkal utána pedig még midig vacogva, össze-összekoccanó fogakkal kijött.
Arrébb csúsztam, elengedtem a párnáját, helyette megvártam amíg elhelyezkedik mellettem, és őt öleltem át. Arcomat a mellkasába fúrtam, miközben a lábaink újból egymásba fonódtak, ujjaival a hajam piszkálgatta, majd belefúrta a fejét és hangosan szuszogott.
-Mennetek kell még próbálni?-motyogtam.
-Nem.-mormolta halkan a fülembe.-Estig csak az a feladatunk, hogy ne törjük szét magunkat és fitten, épségben lépjünk fel a színpadra.
-Elképzelni sem merem mennyire nehéz lesz ezt kibírnotok.-vigyorogtam fel rá.
Halkan hümmögve közelebb húzott magához, szempillái megcsiklandozták a nyakam, ujjaim a hajába vezettem, lehunyta a szemeit, mert már nem éreztem a pilláinak simogatását.
Légzése egyenletes lett, karjai vigyázva fonódtak körém, mintha csak nem akarna elengedni, és én nem is akartam elmenni onnan. Néha mozgolódott, közelebb csúszott, lábát lecsúsztatta, majd fel az enyémen.
Nem mozdultam, egyrészt mert nem akartam felébreszteni, másrészt pedig tökéletesnek találtam a pillanatot, mert már nem tudtam hol ér véget az én, és hol kezdődik az ő.
Talán csak percek, de lehet, hogy órák teltek el. Hallgattam a szuszogását, lehunyt szemekkel próbáltam magamban elraktározni az összes beszívott illatot. A folyosóról beszűrődő hangok alapján tudtam, hogy a többiek már felkeltek, de én nem mozdultam. Kezemet lecsúsztattam róla amikor mozgolódni kezdett, majd a fejét felemelte és hunyorogva nézett le rám.
-Sokat aludtam?-kérdezte rekedten, és felemelte az éjjeliszekrényről a telefonját.
Megvontam a vállam, lábaim elővarázsoltam az övéi közül és felültem.
Nagyot nyújtózkodtam, majd a bőröndömhöz sétáltam, leguggoltam, hogy elővegyek valami ruhát, de ő követett, felhúzott, és a karjaiba zárt.
A nap vészesen gyorsan telt el, sokáig ölelkeztünk a szállodai szoba közepén, majd miután hajlandó volt elengedni, mindketten felöltöztünk és csatlakoztunk a többiekhez a reggelinél.
Magamba akartam szívni a szeretetüket, a jelenlétüktől is jobban éreztem magam. Velük nem gondoltam arra, ami minden egyedül töltött percben előtört: utolsó reggeli, utolsó nap, utolsó koncert, az utolsó ölelések. Élvezettel hallgattam Louis poénjait, a kedves kis piszkálódásokat, Niall nyammogása sosem idegesített, de most kifejezetten jó volt hallani, milyen jó étvágya van. Liam undorodva figyelte az asztalon heverő kanalakat és ragaszkodóan forgatta az ujjai közt a villáját, Zayn evés közben a haját piszkálta az ujjaival, miközben a lányok mindenféléről csacsogtak, még Chelsea is. Nem tudom mi történt a minap közte és Niall között, de látszólag sikerült rendbe hozniuk.
Reggeli után együtt tettünk egy sétát New York-ban, Liammel pedig beszabadultam egy nagy múzeumba, a többiek hatalmas örömére. Az este közeledett, a fiúk pedig egyre feszültebbek, ugyanakkor izgatottabbak is lettek. A koncert előtt 2 órával kezdtem el készülődni, nem akartam túlöltözni, de nem is akartam miniruhában parádézni, abban nem lehet végigugrálni egy koncertet. Egyszerű fekete cicanadrágot vettem fel, hozzá egy kicsit hosszított felsőt, a hajamat lazán begöndörítettem, a nyakamban, a csuklómon, a fülemben ott csilingeltek a tőlük kapott ékszerek. Felvettem egy kis farmermellényt, a lábamra fehér Converse tornacipőt húztam, a szemeim cicásan kifestettem, nem túl erősen, fújtam a fülem mögé és a csuklómra egy kis parfümöt és kiléptem a fürdőszobából.
Harry felém fordította a fejét, az ágyon ült és a telefonját nyomkodta, de amint meglátott letette és felállt.
-Jó leszek így?-haraptam az ajkamba.
-Tökéletes.-húzott magához.
Mielőtt megcsókolt volna mélyen beszívta az illatom, orrát egy pillanatra a nyakamhoz dugta, majd megpuszilt, és ajkai megtalálták az enyém.
A testem és a lelkem is kívánta őt, de nem mentünk tovább. Paul hamarosan kopogott, hogy indulnunk kell.
Limuzinnal mentünk, de az út feszült csendben telt, csak a srácok egyenetlen légzése törte meg. Harry keze remegett az enyémben, az arckifejezésével próbálta leplezni a félelmét.
Az öltözékem nem tűnt el a többiekétől, Eleanor is farmernadrágban volt, egyszerű pólóban és dzsekiben, a haját szögegyenesen kivasalta, Danielle fürtjei gyönyörűen közrefogták az arcát, fekete nadrágot és egy csinos lila pólót viselt, Perrie a fején kalapot viselt, a ruhája pontosan ugyanolyan volt mint a miénk, ahogyan Chelsea-é is, megnyugodtam, hogy nem tűnök ki közülük.
Az MSG előtt már most rengeteg rajongó állt, egy hátsó bejáraton mentünk be, de a fotósok felkészültek, így ellepték azt.
-Egyikőtök se álljon meg.-nézett ki az ablakon Paul.-Egyenesen befelé menjetek.
Egyöntetűen bólogattunk, majd az autó lassítani kezdett és kamerák hada villogott be a sötétített ablakon. Harry keze az enyémbe csúszott, az ajtó kinyílt, és három hatalmas hústorony kezdte arrébb taszítani a fotósokat, újságírókat. Körbeálltak minket, elsőként Liam és Danielle mászott ki, ahogy Liam talpra ért, megfogta a barátnője kezét, szép sorjában kikászálódtunk az autóból, egyik kezemmel Harry-ét fogtam, a kis csoportunk Paul-al és három hústoronnyal kiegészülve, lehajtott fejjel megcélozta a hátsó bejáratot. A rajongók sikoltoztak, tudhatták, hogy a felfordulásból ami hátul kialakult, megérkezett szeretett bandájuk. A riporterek kérdéseket kiabáltak felénk, folyamatosan vakuk villantak. Kissé ijesztő volt.
-Oké, fiúk! Menjetek az öltözőkbe!
Harry ajkai egy röpke pillanatig az enyémhez tapadtak, a lesifotósok kaptak az alkalmon.
Míg őket "elkészítették" a koncerthez, én csendben ültem a lányokkal. Egyikünk sem beszélt igazán, hallottuk a hangokat, hogy elkezdték beengedni a koncertre érkezőket.
-Én idegesebb vagyok mint ők.-suttogott Eleanor.
Egyetértően bólogattunk, a kezemet tördeltem, és a szememet az ajtóra szegeztem.
Hogy elüssük az időt és csökkenjen a feszültség, képeket csináltunk egymásról amiket postoltunk twiterre.
Az öltöző ajtaja lassan kinyílt és előléptek a fiúk. Egyszerre engedtük le a telefonokat, és mindenki a saját barátjához lépett.
-Mi van ha elszúrom?-húzott magához Harry.
-Tudom, hogy nem fogod.-suttogtam.
A mellkasában zakatolt a szíve, megcsókolt, én pedig elgyengülve húztam a lehető legközelebb magamhoz.
-Büszke vagyok rátok.
Elmosolyodott, hátrébb léptem tőle, a csoportunk egy nagy ölelésbe tömörült. Egyenként végigölelgettem a fiúkat, elidőztem a karjaikban, majd Paul előlépett, és közölte, hogy el kell foglalnunk a helyünket.
-Remélem jól fogod érezni magad.-nyomott puszit Harry a homlokomra.
A számat széles mosolyra húztam, bólintottam, majd Pault is bevonva ismét egy csoportos ölelést tartottunk.

~~~~

A sötétben felvillant az első 1D ,,felírat" a kivetítőn, a sikoltás (ha lehet ilyet mondani) még hangosabb lett, sorban követték egymást a kék 1D-k, majd elkezdődött egy videó. Egyik oldalról Danielle, a másikról Perrie kezét fogtam, klipekből összevágott videó futott a hatalmas kivetítőn. A zene elindult, a tömeg megőrült, én pedig velük együtt sikoltoztam, a fiúk ott álltak a színpad elején, a szájukhoz emelték a mikrofonjukat, és mindent beleadva kezdték el énekelni az Up all night első sorát. 

~Harry~

Rengeteg ember, rengeteg lány egy hatalmas épületben, kitudja hány országból. A rajongóink.

Amikor jelentkeztem az X-Factorba, remélni sem mertem, hogy egyszer itt lépek fel, és ez nem is úgy lett, hiszen nem én vagyok egyedül, nem csak én lépek fel, a barátaimmal együtt jutottunk el idáig, és ezek a lányok nem egyénileg nekem sikoltoznak, hanem nekünk, mind az ötünknek. 

Kilöktem a fülemből a kis füleseket amelyikben a saját hangom hallottam, a tömeg tombolt, a termet fülsüketítő visítás töltötte be. A koncert a végéhez közeledett, és hirtelen nagyon nem akartam, hogy ennek vége legyen. 

Előrefutottam a színpadon és a szabad kezem nyújtottam az első sorban állók felé. Rengeteg érintés, csak egy percre, és máris többen sírva fakadtak. Mellettem megjelent Liam, felegyenesedtem, és belekaroltam. A lassú számokat átéléssel, a gyors, pörgőseket  ugrándozva énekeltem végig, és hülyéskedésből sem volt hiány. Attól, hogy egy ilyen helyen léphetünk fel, ez még a One Direction, és egy One Direction koncerten elmaradhatatlanok a hülyeségek. 

Már nem izgultam, nem féltem, hogy elesek. 

Ha a színpad közepén taknyolok el, már az sem baj, ők a rajongóink, és legalább nevetnek egy jót a bénázásomon. Az utolsó előtti dal az új lemezről a C'mon C'mon volt, és mennyire igaz is volt erre a hangulatra. ,,The music is so loud." 

Egy egyenes sorba álltunk, nem énekeltünk, megtette helyettünk a tömeg, és elnyomtuk a saját ,,C'mon c'mon táncunkat". Vége lett, Liam beszélt, amíg Louis mellém ért és átkarolt.

Elindult a What Makes You Beautiful, az utolsó szám ezen a koncerten, és az első saját dalunk. Mindent beleadtam, át akartam nekik adni azt, amiről ez a szám szól. Hogy ők mindannyian a hibáikkal együtt is tökéletesek.  Az utolsó soroknál egy nagy csoportba álltunk, ahogyan az utolsó hang is kijött a szánkon, konfetti eső és nagy átlátszó labdák kezdtek hullani. Meghajoltunk, majd mindenről elfelejtkezve átöleltük egymást.

Lihegtem, mint az őrültek kezdtünk nevetni, a tömeg még mindig őrjöngött, mi pedig idétlenül vigyorogtunk egymásra. Még várt ránk egy-két dolog, mielőtt elindulhattunk volna az after party-ra. A Bring Me To 1D játék győztesei vártak minket. 

~Vanessa~

Ültem és vártam, mikor találkozhatok velük. Megismerhettem a többiek szüleit és testvéreit is, az anyukáik sírtak a büszkeségtől, kis tesók, nagy tesók egyaránt fel voltak pörögve, nem gondoltam semmire. Az elmúlt néhány óra eseményein járt az eszem, tökéletesek. Ők mindannyian tökéletesek.

Nyílt az ajtó, az öt fiú szélesen vigyorogva lépett be, Zayn-t és Louis-t kis híján felborították a húgaik, a két fiú csak nevetett ezen. A háttérbe húzódtam amíg Harry-t megölelgették a családtagjai. Mosolyogva váltottak pár szót, majd a zöld szemek végigpásztázták a szobát és megállapodtak rajtam. 

Szélesen mosolyogva, kicsit szégyenlősen léptem közelebb, ám ő gyorsabb volt, a karjaiba zárt, és hosszasan megcsókolt. 

A térdem remegett, megkapaszkodtam benne és szorosan öleltem magamhoz. Arcát a nyakamba fúrta, Louis egy üvöltéssel vetette magát közénk, mindketten csak nevettünk rajta.

Próbáltam elrejteni a könnyeim, de sírtam a büszkeségtől. Egyenként magamhoz öleltem őket. Lehetetlen elmondani ezeket az érzéseket. 

A családtagjaik nem jöttek az after party-ra, ők visszamentek a szállodába. Útban a szórakozóhely felé már sokkal jobb volt a hangulat, a fiúk egymás szavaiba vágva mesélték milyen volt átélni a koncertet. Mosolyogva hallgattam, majd az autó megállt. Paparazzik vártak a szórakozóhely előtt is minket, összehúztam magamon a kabátom, és szép lassan kiszálltunk. 

Egy nagy csoportban céloztuk meg a bejáratot, akik itt voltak, mind a fiúk ismerősei. 

-Mit kértek?-vigyorgott Zayn.

Nem akartam mondani, hogy én nem kérek alkoholt, nem utasítottam vissza, de tudtam, hogy nem fogok egy kortyot sem inni. Nem veszélyeztetném a kisbabánkat. 

Koccintottunk, de én ahelyett, hogy ittam volna, csak a számhoz emeltem a poharat. 

-Táncoljunk.-vigyorgott Harry.

Nem ellenkeztem, hagytam, hogy behúzzon az emberek közé. A hátam a mellkasához simult, kezei megtalálták a derekam és gyengéden a zene ütemére kezdte mozgatni a csípőm.