77.rész

Sziasztok! :)
Nem vagyok megelégedve ezzel a résszel, szerintem borzasztó lett, erőltetett, és rövidebb is mint szokott lenni. ://
Már olvashatjátok a prológust az új blogomon! :)

Nessa xx

Öröm járta át a testem, ujjai erősen rángatták a pólóm, hangos dübbenéssel, hátamat az ajtónak vetettem és húztam őt magamhoz. Levegővételei szaporák voltak, egyszer sem kerültünk még ennyire heves helyzetbe, elő akartam csalogatni azt a Harry-t, aki nem finomkodik. A vállánál fogva toltam hátrafelé, kajánul vigyorogva nyúlt a combom alá, lábaim a csípője köré fontam. Végigdöntött az ágyon és rögtön fölém mászott, lejjebb toltam a hasamról, hogy ne nehezedjen rá, így a combjaimon ülve kezdte lefelé rángatni a nadrágom. Megragadtam a pólóját és gyors mozdulattal húztam át a fején. Nem emlékszem tisztán, hogy kerültünk ilyen helyzetben. Egyik pillanatban még lent nevetgéltünk a többiekkel, a következőben már a liftben álltunk egymásnak nyomódva. Futva vezetett végig a szobánk ajtajához, és végül itt, így kötöttünk ki. Szinte már kétségbeesve nyúlt a maradék ruhadarabok után, ám mielőtt bármitől is megszabadíthatott volna, nagy léptekkel berontott Louis, mi pedig ijedten ugrottunk szét.
-Hoppá!-kapott vigyorogva a szájához.
-Louis, hányszor mondtam már, hogy kopogj!
-Jó, majd legközelebb!-grimaszolt.-Különben is, miért nem zárjátok be akkor az ajtót? Bárki bejöhet! Például egy eltévedt öreg néni aki még szívrohamot is kaphatna ha meglátja a lompost!
-Hány százalék esély van arra, hogy egy eltévedt öreg néni éppen a mi szobánkba téved be?
-Nem az a lényeg!
Kínosan éreztem maga, halkan nevettem, közben az ágy szélén heverő nadrágomért nyúltam és megpróbáltam észrevétlenül felvenni. Eltévedt öreg néni... hát, rendben Louis.
-Mi van?-ráncolta a szemöldökét Harry.-Mi olyan fontos, hogy így berontasz?
-Ja.-hajtotta le röhögve a fejét.-Megyünk várost nézni, jöttök?
-Ilyenkor?-nyitotta nagyra a zöld szemeit Harry.
-Justin mondta, hogy lesz az idegenvezetőnk.-rántotta meg a vállát.-Gyertek már, hancúrozni utána is tudtok.
-Mikor akartok menni?
-Fél óra múlva. Jöttök?
-Akarsz menni?-nyúlt a kezem után.
Aprót bólintottam.
-Lent találkozunk.
-Oké.-vigyorgott.-Ja, és Harry. Nehogy te érezd magad sértettnek, nem akartalak titeket így látni.-nyújtotta ki a nyelvét.
-Húzzál ki!-kapott fel egy párnát és az arcába dobta.
-Szeretlek titekeet!-nyávogott Louis-Gondoljatok az eltévedt öregekre mielőtt csináljátok! Nem hiányozna, ha valaki meghalna Harry miatt!
-Tomlinson!
-Jól van na, csak elővigyázatos vagyok!
Nevetve hátradőltem az ágyon, míg Louis a fenekét rázva az ajtó felé lépdelt. Még mielőtt kilépett volna, visszafordult, két ujját a szeméhez tette, és ránk mutatott.
-Öreg nénik.
-Menjél már!-röhögte ki Harry.
Miután becsukódott mögötte az ajtó, még egy ideig csendben maradtunk, nyilvánvaló volt, hogy a kis kíváncsi maradt leselkedni. Majd miután eltrappolt, Harry ledőlt mellém és magához húzott.
-Hol is tartottunk?-nyalta meg az alsó ajkát.
-Ott, hogy felöltözöl és elmegyünk megnézni a várost.
-Én nem úgy emlékszem. Le akarsz rázni?-vonta fel sértődötten a szemöldökét.
-Nem, viszont szeretném felfedezni New York-ot.
-Azt hittem mást.-biggyesztette le az ajkát.
Megráztam a fejem, békítő puszit nyomtam az ajkaira, majd felálltam és a fürdőszobába mentem. A frufrumat púposan felcsatoltam, hosszú hajam egy erős copfba fogtam. Megigazítottam a sminkem, majd végigmértem magam a tükörben, úgy döntöttem, nem öltözök át. Visszaérve a szobába, Harry még mindig az ágyon feküdt, úgy, ahogyan ott hagytam, és a telefonját nyomkodta.
-Csinos vagy.-mosolygott rám.
Ledőltem mellé, meztelen mellkasán megtámasztottam az állam, és a kezemet a hasára csúsztattam.
-Nem veszel fel valamit?
-Nem.-vigyorgott.-Arra gondoltam, hogy én így megyek.Turistalátványosság.

~Liam~

Danielle kezét fogtam, magamhoz öleltem, és az államat a vállán megtámasztva, félfüllel hallgattam amint Louis, cseppet sem zavarban érezve magát, mesélte, hogy kis híján milyen hálószoba jelenetet szakított meg. Elmondása szerint trauma érte, de ahhoz nem elég nagy, hogy megtartsa magának az élményt. Nem mintha nem lenne jó dolog, hogy Harry és Nessa között minden rendben, de az nem nagyon érdekel, szerény társaságunkból senkit, hogy Louis mit látott.

A liftből egyszerre szállt ki Zayn, Perrie, Nessa, és Harry. 

Justin a cipőjét fixírozta és lehajtott fejjel szórakozott Louis, szerinte megbotránkoztató történetén.

-Miről maradtunk le?-kíváncsiskodott Zayn.

-Semmi érdekesről, ugye Louis?-karolta át Harry Lou vállát.

-Ami azt illeti... 

-Hmm?-méregette bájosan mosolyogva a göndör.

-Semmi.-veregette meg Zayn vállát, majd megfogta Eleanor kezét.

Vanessa látszólag feszengett egy kicsit, Louis néha nem tudja mi az a jó modor. Ha fordított helyzetben lennének, Louis csapna egy nagy hisztit. 

-Hova akartok először menni?-nézett körbe Justin.

-Mindegy.-vágtuk rá egyszerre.

-Valami más?-nevetett.

Kiléptünk az ajtón, hűvös szél fújt az arcomba, ám a londoni hideghez, ez még enyhének mondható.
-Menjünk el kajálni.-fogta a hasát Niall.
Rábólintottunk a dologra, hiszen ha nem eszik most, akkor egész úton nyavalyogni fog, hogy éhes. Bár ha eszik, félóra múlva újból éhes lesz. Azt hiszem, még a pápa is meghajolni előtte, ha azt mondaná, jóllakott.
Elég hülye ötletnek tűnt ilyenkor elindulni várost nézni, ráadásul Paul nélkül. Már elég sötét volt, a múzeumok bezártak, de a Brodway-n és Times Square-en, feltételezem, még csak most kezd felpezsdülni az élet, bár ki tudja. Elhatároztam, hogy kerítek magam mellé valakit, akivel amíg itt vagyunk, körbejárok néhány múzeumot. Louis-val egy csapás lenne elmenni, komolyan, mint egy öt éves. Mindent megfog, toporzékol, és minden leköti, csak éppen nem a festmények, vagy bármi olyan dolog, aminek köze van egy múzeumhoz és nem lehet megfogni, kivéve a dinoszauruszok. Néha megkérdőjelezem, hogy Louis valóban 21 éves lesz-e 24.-én. De őt így szeretjük.

~Vanessa~

Nyögve fordultam az oldalamra, a takaró félig lecsúszott a derekamról, felhúztam magamon, és Harry mellkasába fúrtam a fejem. Amint a telefonja elhallgatott, dörömböltek az ajtón.

-Harry!

Halkan nyöszörgött. Felhúzott magához és arcát a nyakamba temette.

-Harry! Keljetek fel! 1 óra múlva indulunk! 

-Jó.-nyöszörgött. 

Lábaink egymásba fonódtak a takaró alatt. Nagyokat sóhajtott, majd a szemét dörzsölgetve felült. Félszemmel figyeltem, amint kimászik mellőlem, puszit nyomott a homlokomra, majd feltápászkodott és a fürdőszoba felé indult. Nyúlánk alakja magára vonzotta a figyelmem, göndör haja édes fürtökben göndörödött a tarkójára. Lehajolt a bőröndjéhez, kicipzározta, majd áthúzott a fején egy fehér pólót, mely tökéletesen simult széles vállaira. Sóhajtva ültem fel, nagyot nyújtóztam, majd kidugtam a lábaim a takaró alól, megmozgattam őket, végül talpra álltam. Ingadozva léptem felé, lehuppantam a földre a saját bőröndömhöz.

-Aludj még.-kúszott oda hozzám.-Majd később bejöttök a csajokkal.

-Nem.-ráztam makacsul a fejem.

Előkaptam egy koptatott, szaggatott nadrágot, amit strasszkövek díszítettek, egy fehér, V nyakú pólót, és egy fehér tornacipőt. 

-Mész te?-böktem a fürdőszoba felé.

-Menj csak.-lehelt csókot az ajkaimra, meg széles mosollyal az arcán megpaskolta a fenekem.

Játékosan rácsaptam, majd eltűntem a fürdőszoba ajtó mögött. A rosszulléten már túl voltam, most sem vette észre. Belebújtam a ruháimba, fogat mostam, halvány, alap sminket vittem fel az arcomra, majd a hajam egy laza kontyba kötöttem és kilibbentem. Harry már felöltözve, a haját igazgatta egy kis tükörben, az ajtónak dőlve figyeltem, ahogyan belép a fürdőszobába, és a tükörből a szemöldökét húzogatva figyel. Elnevettem magam, kidugta a nyelvét, majd elővette a fogkeféjét és elkezdte megmosni a fogát.

Fél óra múlva már lent ültünk a hotel éttermében. Niall egy rakás palacsinta felett görnyedt, a többiek rántottát ettek, én viszont csatlakoztam a szőke sráchoz, és kértem egy nagy adag juharszirupos édességet.
-Nem lesz az sok?-tette a kezét a vállunkra Paul.
Niallel egyszerre néztünk fel, az ő szájából egy darab palacsinta lógott ki, az én államon végigfolyt a juharszirup.
-Hogy kérdezhetsz ilyet tőlük?-nevetett fel Chelsea.
Lenyeltem a darab palacsintát ami a számba volt, letöröltem a ragacsos szirupot az arcomról és a barátnőm felé fordultam.
-Ki kérem magamnak! Én nem is eszek sokat!
-Tényleg nem.-bólogatott Harry.-Mostanában max annyit mint egy csirke.
-Kösz.-nevetettem.
-Egyél!-tolta az arcomba a palacsintás tányért.
Nem sokan ténferegtek lent az étteremben, így kedvünkre hangoskodhattunk. Akik megszálltak itt, még vagy alszanak, vagy már elmentek.
-Bezártátok az ajtót?-méregetett minket sunyi mosollyal az arcán Louis.
Zayn az asztal másik végén felnevetett, kétségtelen, hogy már velük is megosztotta, mit látott.
-Nem kell aggódnod.-veregette meg a vállát Harry.
Liam szokatlanul csendben turkálta a rántottáját, mellette Danielle Perrie-vel beszélgetett.
-Liam?-hajoltam előre és megböktem a villámmal.
-Tessék?-nézett fel kissé kábán, mosollyal a szája sarkában.
-Leeyum még álmoskás.-dőlt a vállának Louis.
-Eléggé.-dörzsölte meg a szemét.
-Rosszalkodtál? Aki éjjel legény, legyen nappal is.
-Én nem te vagyok, Tomlinson!
-Elárulod magad!-pisszegte le Eleanor.
-Ne kombináljatok!-nevetett.-Csak fáradt vagyok.
-A fáradtságnak oka van.
-Mint például az időeltolódás.
-Vagy a hancúrozás!-nevetett fel Harry.
-Te beszélsz?-fordult felé nevetve Danielle.
-Nem szóltam!-tette fel a kezét, majd elfojtva egy mosolyt belekortyolt az üdítőjébe.
Niall jóízűen nyammogva lecsapta a villáját, hátradőlt a széken és a hasát simogatta, nem nagyon foglalkozott a kissé perverz témájú vitával, ami a nyugodt, ragacsos reggelink közben kialakult a társaságban.
-Nessa!-integetett Zayn mellől Perrie.
Felkaptam a fejem, és próbáltam úgy helyezkedni, hogy rálássak a szőke lányra.
-Azt akarom kérdezni-tette a kezét Zayn hátára, és kissé lenyomta-hogy eljössz-e te is velünk a fodrászhoz délután.
-Hát, öhm, persze.-vakargattam meg a tarkóm.
Velük is akarok még lenni, időközben elég jó viszony alakult ki köztem és a 3 lány között, nem is beszélve Chelsea-ről, aki mindezek előtt is a barátnőm volt. Az egyetlen. Én pedig szó nélkül el fogok menni.
Meghátrálni mindig könnyebb, na meg fájdalmasabb. A számba gyűrtem a maradék palacsintát, Niall a tányérom széléről a villájával szórakozott a maradék juharszirupban, de nem szóltam rá. Néha-néha magában felnevetett, olyankor én is vele együtt nevettem, már csak azon is, hogy nem tudtuk mi olyan vicces.
-Gyerekek!-lépett oda az asztalunkhoz Paul.
Már mindenki befejezte az evést, csak még szórakoztattuk egymást.
-Érett 21 éves vagyok!-csapott az asztalra Louis.
-Persze, Louis, érett.
-Teee. Én igenis érett vagyok!-sipákolt.
-Ne ringasd magad lehetetlen álmokba!-nevetett velünk Paul.
Louis duzzogva kilökte maga alól a széket, megragadta Eleanor kezét és "dühösen" ellépdelt.
-Drámakirálynő.-köhintett a nagydarab menedzser.
-Ezt hallottam!-fordult felé Lou.
-Paul, ne piszkáld már!-húzta fel az orrát Zayn.-Louis pont annyira érett, mint Harry!
-Naa!-hőbörgött a göndör.
A lábamat lóbálva, nyugodtan elszürcsöltem az üdítőm. Elhatároztam, hogy amíg velük lehetek, azt az időt nem fogom sírással és önsajnálattal tölteni. Ki kell élveznem ezt az egy hetet, és nem szabad a rosszkedvemmel elrontanom. Ez a fellépés, a Madison Square Garden-ben, életük egyik legfontosabb koncertje lesz, és én ott leszek, hogy még egyszer, utoljára, kitomboljam magam.
Felálltam, a szék nagyot csikordult alattam, Louis-hoz lépkedtem, és cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Ne duzzogj, Tomlinson!
-De csak mert ilyen puszit kaptam.-rebegtette a szempilláit.
-Féltékenyek leszünk.-ölelte át Harry Eleanor-t.
-Nessa.-hajolt a fülemhez Louis.-Nekem adod Harry-t? Megkapod Eleanor-t.
-Na szép!-horkantott fel a barna hajú lány.
-Sajnálom, Loulou, de nem alkudozok.-vigyorogtam.
Kibújtam az öleléséből és Harry mellé léptem, Paul végignézte a kis cserénket.
-Indulhatunk?-vonta fel a szemöldökét.
-Még számolunk, Louis William Tomlinson!-suttogta Eleanor.
-Számoljunk!-vigyorgott körbe a bűnös.-Egy, kettő, három, né....
Nevetésben törtünk ki, Eleanor játékosan megveregette az arcát. Bevegyültem közéjük, hogy minél többen legyenek körülöttem. Harry kezét fogva behajtogattam magam a kisbusz hátsó ülésére, és indultunk az MSG-be.