76.rész

Az idő gyorsan telt, pedig ez volt az a dolog, amit egyáltalán nem akartam. A reggeli rosszulléteknél sikerült anélkül kilógnom, hogy Harry észrevett volna, tökéletesen tudtam titkolni. A hasam kerekedni kezdett, bár még alig látszódott, szorított az idő. Vagy elmondom neki és tönkre vágom a karrierét, vagy lelépek anélkül, hogy bármiről is tudna. Sokat sírtam, de talán jobb volt kisírni magamból mindent,a mikor nem volt otthon, minthogy magamban tartsam.
Megjelent a Take Me Home, azt hiszem a CD alapján még egyszer, ki tudja már hanyadjára szerettem bele újra Harry-be. Nem hanyagolt el, pedig rengeteg dolguk volt, koncerteket adtak a 02-ben, és elkezdtek készülni a Madison Square Garden-i hatalmas koncertre.
Gyakran elmentem a próbákra, szerettem élőben hallani tőlük az új dalokat, amikor őket néztem, ahogyan teljes odaadással énekelnek, rájöttem, hogy tényleg nem szabad elmondanom neki. Olykor szó nélkül felálltam, és az értetlen zöld pillantás kereszttüzében sírva rohantam el előlük. Nála jobb fiút sosem fogok kapni, egyet sem, aki ennyire törődő.
Most, hogy a repülőgépen ültünk, már tudtam mit kell tennem. A vigyor az arcukról levakarhatatlan volt, mellettem Eleanor csacsogott, mindannyian izgatottak voltunk, de én csak Harry vállára hajtottam a fejem, és miközben a hajamat simogatta, a repülő ablakából kémleltem a tiszta, kék eget.
A gondolataim megállás nélkül száguldoztak a fejemben, de közel sem, az egy hét múlva történő nagy esemény körül. Tudtam, hogy Harry-nek, és a fiúknak is nagyon fontos, hogy ott felléphetnek, azon még ott akartam lenni, látni a boldog arcukat. Sóhajtás közben a hangom megremegett, Harry rögtön közelebb hajolt, és lágy puszit adott az arcomra. Mélyen szívtam be az illatát, azt az illatot, amit soha nem fogok elfelejteni. Fájt, hogy az ilyen sírásaim neki kell elviselni, még mindig abban a hitben vannak mindannyian, hogy a szüleim miatt vagyok ilyen. Próbálják tolerálni, mindannyian kedvesek és figyelmesek velem, én pedig ezt kihasználva, a nap 24 órájában rajtuk lógok, hogy elraktározzam magamban az összes szeretetüket.
-Szeretnél enni valamit?-simította arcát az enyémhez, amin elmosolyodtam.
-Nem, nem vagyok éhes.
Ujjával végig simított az arcomon, behunyt szemekkel dőltem a mellkasának, majd kinyitottam őket, és kíváncsian fürkésztem a kis társaságunk, amelynek tagja, már csak egy hétig leszek. Elszorult a torkom, nagyot nyeltem. Harry kezei rögtön körém fonódtak, látszólag Zayn is kiszúrta a könnyektől csillogó szemeim, mert arrébb dúrva Louis-t, aki vinnyogva kezdte csapkodni a vállát, lehuppant mellém és az arcomba nyomott egy csomag gumicukrot.
-Nem kérek.-mosolyogtam rá.
Végig simított a hajamon, az őszinte barna szemek feszülten fürkészték az arcom. Feltűnés nélkül próbáltak meg mindketten vigasztalni, felegyenesedtem, a kézfejemmel megtöröltem az arcom és sóhajtva nyúltam bele, a gumicukros zacskóba, amit Zayn még mindig az arcomba tolt.
Elmosolyodott, amint kivettem néhány darabot, viszont ahelyett, hogy megettem volna, Harry szája elé tettem, fogaival vigyorogva csípte el az ujjaim közül és hümmögve megrágta.
-Pezsgőt kértek?-cukkolt Louis.
-Nem mehetek alkohol szaggal a rajongók közé.-húzta fel az orrát Harry.-Majd máskor.
Még majdnem egy óra út volt, viszont Niall és Louis nehezen maradtak a seggükön, Niall elfoglalva magát, rengeteg kajával körülvéve készülte átvészelni még azt az egy órát. Louis hol Eleanort, hol másvalakit próbált meg kiakasztani. Zayn bedugta a fülesét, egyik kezével Perrie-ét fogta és hátradőlve lehunyta a szemét, légzése egyenletessé vált, Louis új célpontra lelt. Chelsea egész úton egy szót sem szólt hozzám, nem tudtam mi baja, de nem is kérdeztem, majd ő elmondja. Liam a telefonját nyomkodta miközben folyamatosan beszélt Niall-nek, aki csendben nyammogott egy csomag sajtos chips felett. Eleanor, Danielle és Perrie lelkesen csacsogtak valami új filmről, láttam rajtuk, hogy próbáltak bevonni, de nem nagyon tudtam hozzászólni, így csak bólogattam és mosolyogtam. Csuklómon elgondolkodva forgattam a karkötőt, amit még a szülinapomon kaptam Liam-től, a fülemben a kis fülbevaló volt, amit Niall ajándékozott nekem, a lábamon a Lou-tól kapott piros nadrág, és a Zayn-től kapott tornacipő. Az összes nyaklánc, amit Harry adott nekem, ott lógott a nyakamban, csak olyan dolgot viseltem, aminek köze volt hozzájuk.
A telefonom rezegni kezdett a zsebemben, előhalásztam és az egyik fülemet befogva, hogy Zayn és Louis vitatkozásától halljam amit mond, felvettem.
-Szia, megérkeztetek már?-hallottam meg Justin hangját.
-Szia, még nem, kb fél óra és leszáll a repülő.
-Oké, a szálloda halljában várlak titeket.
-Ott leszünk.-mosolyodtam el.
-Rendben, szia Vanessa.
-Szia.
A telefont a zsebembe csúsztattam. Justin nem adta fel, azóta próbál újra közös dalra bírni, hogy kijelentettem, nem adok ki többet. Már ha akarnék se tehetném. De jobb is, hogy nem akarok.
-Justin?-pillantott le rám Harry.
Bólintottam és a vállának dőltem.
Az elkövetkezendő fél órában Danielle próbált szóra bírni, mosolyogva hallgattam őt, bólogattam és válaszoltam a kérdéseire, néha én is kérdeztem tőle valamit. Paul szólt, hogy leszállunk. Bekapcsoltuk a biztonsági öveket, a gép rázkódva ért földet. Paul tartott egy beszédet, majd a csomagjainkat magunkkal húzva lesétáltunk a lépcsőn. Fülsüketítő sikítás hallatszott, amikor kiléptünk Harry kezét fogtam, a fiúk úgy helyezkedtek, hogy körbevegyenek minket, így nem tudtak ellökni. Paul nem engedte, hogy aláírást osztogassanak, átterelt minket még 3 hústorony biztonsági őrrel a rajongók között, majd egy fekete limuzinba szálltunk, és a sikoltás közepette elhajtottunk. Niall rögtön a kis hűtőben kezdett kutakodni és egy kólával a kezében hátradőlt. A szálloda előtt is hatalmas tömeg várt, néhányan tudták, hogy ott van Justin is. Paul közrefogott minket lányokat, és amíg a fiúk ott leálltak a rajongókkal, mi megkaptuk a kulcsokat a szobákhoz. Felfedeztem Justin fehér sapkáját, és a fekete ülepes nadrágját, amint háttal nekem, figyelte a sikoltozó lányokat. Halkan lépdeltem felé, félve a vállára tettem a kezem, megfordult, majd ahogyan meglátott elmosolyodott és magához ölelt.
-Szia.-emelt fel és óvatosan megforgatott.
-Szia, Justin.-vigyorogtam rá szélesen.
-Hogy vagy?
-Jól-hazudtam-te?
-Én is, látom a többiek még szeretetbegyűjtésen vannak.
-Igen.-bólogattam.
Harry beesett az ajtón, a visító tömeg megpróbált közelebb araszolni, Harry-t követte Zayn, majd Liam, Louis és végül Niall.
A kezemben fogtam a szobánk kulcsát, Paul az alkalom miatt megengedte, hogy mindenki azzal legyen egy szobában akivel akar, természetesen mindenki a barátnőjével akart egy szobában lenni.
-Jössz?-mosolyogtam Justinra és elindultam Harry felé.
-Pakoljatok csak ki, megvárlak itt titeket.-legyintett.
Bólintottam, majd oda futottam Harry-hez. Lifttel mentünk fel a 6. emeletre, ahol a szobáink voltak.A lakosztály hatalmas volt, leginkább a bézs és a fehér színek domináltak, kicsit emlékeztetett a párizsi szobánkra. Egy kis folyosón mentünk végig, két oldalra lehetett menni, jobbról a fürdőszoba, balról a konyha volt, egyenesen pedig a hálószobához lehetett menni. Középen egy hatalmas franciaágy kapott helyet, mellette mindkét oldalról világosbarna éjjeliszekrények. A falon képek függtek, egy nagy szekrénysor húzódott a fal mellett. Fehér függöny takarta az erkélyajtót.
Az óra fél nyolcat mutatott, érdekes, hogy korán reggel szálltunk repülőre de itt este van amikor ideérünk. Nehéz lesz megszokni az időeltolódást.
-Justin itt van már?-vette ki a kezemből a bőröndöm Harry.
-Lent vár, már beszéltem is vele.
Magához húzott, szorosan simultam hozzá, a mellkasára hajtottam a fejem.
-Mi lenne, ha a koncert után kiruccannánk L.A-be?-dörmögte rekedtes hangon.
Los Angeles, sok minden köt oda, nagy lépés a kapcsolatunk újabb lépcsőfokán. Mégis tudtam, hogy nem lehet, nem lenne szívem elmenni vele, hogy aztán másnap reggel egyedül ébredjen, talán abban az ágyban, ahol először lettünk egymáséi. Az kegyetlenség lenne.
Nem tudtam mit válaszoljak, és ezt a kissé szaporább lélegzetvételeimből tudta is.
-Majd megbeszéljük.-hagyta annyiban, és mosolyogva végigsimított a hajamon.
Csókja forró volt, amint ajkai az enyémhez értek. Keze vágyódva simított végig a derekamon, nem tudtam másra gondolni minthogy már csak egy hétig élvezhetem ki a csókjait, az apró, kedves érintéseket, azt amikor birtoklóan tornyosul fölém. Halk cuppanással vált el tőlem, kábán fogtam meg a kezét, és hagytam, hogy ki vezessen maga után a lakosztályból. Miután bezárta az ajtót, a kulcsot a zsebébe csúsztatta és a lifthez vezetett. Kezeit a derekam köré fonta, állát megtámasztotta a vállamon, miközben figyelte a lefelé ugráló számokat. 4...3...2...1 mintha a még együtt töltött napjainkat számolná.
Reszketegen fogtam meg a kezét, amikor a lift csilingelve leért a földszintre. Justin a recepciónál állt, mosolyogva lépdeltünk felé. A két fiú kezet fogott, majd közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, a rajongók miatt maradunk a hotel éttermében.
Mily meglepő, Niall már ott ült az egyik asztalnál  és valami tésztát tüntetett el. Ahogy meglátott minket, rögtön felállt és a kezeivel, maszatos szájjal kalimpálni kezdett. Kezet fogtak Justinnal, majd leültünk mellé.
-Chelsea-t hol hagytad?-kérdeztem.
-Fent van, duzzog.
-Miért?-kerekedtek el a szemeim.
-Azt hiszi nem mondasz el valamit. Megmondtam neki, hogy mindent megbeszélünk.-vonta meg a vállát.
Chelsea... nem szabad megtudnia. Ő a legjobb barátnőm, de ha megtudja, és én elmegyek, lehetséges, hogy amilyen beszédes, véletlenül kikotyogná.
-Felmegyek hozzá.-álltam fel-Nem baj?
Megrázták a fejüket, Harry még visszahúzott egy puszira, majd a lift felé igyekeztem. Beszálltam, majd toporogva vártam, hogy felérjen.
67.-es szoba az övéké, láttam a kulcson a számot.
Halkan bekopogtam, néhány perc múlva hallottam a lépteit, majd kitárta előttem az ajtót.
-Szia.-mosolyodtam el halványan.
-Hello-lépett arrébb, hogy beengedjen.
-Niall mondta, hogy miért haragszol.-lépdeltem be.
-Nem haragszom.-rázta meg a szőke haját-csak úgy érzem nem mondasz el valamit. Vanessa, te erős lány vagy, nem sírhatsz ennyit az idióta szüleid miatt, mit nem mondasz el?
-Semmit.-hazudtam.
-Hát az lehet.
-Nem úgy értem!-emeltem fel a kezeim.-Érzékenyebb lettem, és? Te nem lennél az, ha anyukád közölné veled, hogy nem ilyen gyereket akartak?
Láttam az arcán, hogy elgondolkozik egy pillanatra.
-Igazad van, csak ez olyan furcsa. Nem szoktál ennyire kiakadni.
Rendesen elszégyelltem magam, évek óta a barátnőm, tudja milyen vagyok. Ha a szüleim dolga nem is annyira, az rendesen kiborít, hogy el kell hagynom Harry-t.
-Nem jössz le? Itt van Justin...
-Justin Bieber?-nyíltak nagyra a szemei.
-Igen.-eresztettem meg egy mosolyt.
-Mégis csinálsz vele új közös dalt?
-Nem.-sóhajtottam-de nem adja fel túl könnyen.
-Én sem adnám fel.-mondta, miközben megölelt.-Mindig lesznek olyanok akik nem szeretnek, de már csak azért is megérné, ha belevágnál, mert többen szeretnének mint amennyien nem.
-Nem szeretnék sztár lenni.-haraptam az ajkamba.
-A te döntésed.
Bezárta az ajtót, beszálltunk a liftbe, és lementünk. Az asztalhoz már odagyűltek a többiek is, szóval tartották Justin-t. Chels szégyenlősen köszönt neki, majd leült Niall mellé.
-Szóval, Nessa...-kezdte Justin.
-Nee.-nyögtem.-Nem szeretném.
-Miért?-tologatta az ujjai közt a poharát.
-Nem miattad, mert nagyon szívesen énekelek veled, de nem akarok híres lenni.
-Pedig nagyon kár érted.
-Mondtuk neki.-szólt közbe Zayn.-Paul is benne lenne a közös turnéban, de Nessa nem akarja.
Lehajtottam a fejem és elrejtőztem Harry karjai között.
-Nem akarod rávenni?-vigyorogtak egymásra.
-Mi ezt már megbeszéltük.simított végig az arcomon.
Hálás voltam neki, mert nem szövetkezik Justinnal, a "csináljunk énekesnőt Vanessából" tervben.
-Írok dalokat.-szívtam be az ajkam.-De nem énekelek közönségnek, ha valaki is kiadja őket egyszer, az nem én leszek.
-Majd én.-csillant fel Justin szeme.
-Majd ha lesz ihlet szólok.-nevettem.
Justin soha nem fogja az én dalom énekelni, sőt, senki nem fogja. Szépen lassan majd elfelejtenek ők, és az egész világ is. Csak egy emlék leszek Harry-nek, azt is csak remélni merem, hogy az együtt töltött idő kellemes emlékként fog élni benne. A vége viszont annál fájdalmasabban fogja végig kísérni az életem. Soha nem fogja tudni, hogy nekünk gyerekünk van.
Gyorsan felkaptam az itallapot, hogy eltereljem a figyelmem és ne kezdjek el zokogni.
-Talán majd egyszer-beszélt Justinhoz Harry, miközben az arcom simogatta-most nehéz időszakon megyünk át.-köhintett.
-A tévében úgy tűnt minden rendben...
-Velünk igen.-emeltem fel a fejem.-A szüleim...khm, nem igazán.-fúlt el a hangom, bár közel sem a szüleim dolga miatt.
Még az előbbi gondolataim hatásaként kezdtem el sírni, de jobb, hogy azt hiszik ismét anyáék miatt.
Liam néhány szóban eldarálta neki a történteket miközben én Harry vállába temetve az arcom próbáltam megnyugodni.
-Sajnálom.-hajolt közelebb Justin és végigsimított a vállamon.-Nem akartalak megbántani vagy izé, felzaklatni.
-Semmi baj.-töröltem meg a szemem.-Kaphatok valakitől egy zsepit?
Perrie és Eleanor együtt érzően nyújtottak felém egy-egy zsepit, mindkettőjüktől elvettem, az egyikkel megtöröltem a szemem, a másikba kifújtam az orrom. Magam elé vettem az étlapot, tudtam, hogy mindannyian engem néznek, az asztalunkra hirtelen csend telepedett, az ajkamat rágva néztem az ételeket.
-Segítsek?-nevetett fel halkan Harry-Csak, hogy ne polipot válassz.
A többiek nem tudták miről van szó, így csak értetlen arccal, mosollyal a szájuk sarkában nézték amint mi ketten jót nevetünk.
-Angolul csak tudom, melyikbe van hal.-simítottam végig a fürtökön.
-Azért mielőtt rendelsz kérdezd meg.-nyomott cuppanós puszit az arcomra.
-Rendben. Akkor, szerinted a makaróniban van polip?
Ujjaival az asztalt kopogtatta, gondolkodó fejet vágott, majd kibökte:
-Nincs.
-Miről beszéltek?-ráncolta a szemöldökét Niall.-Milyen polip?
-Ó, hát az úgy volt...
Miközben ő elmesélte a párizsi "pislogó polip" kalandom a többieknek, én intettem a pincérnek. Oda lépett hozzánk, én pedig elmondtam, hogy makarónit szeretnék, ám mielőtt elment volna, Harry utána szólt.
-Kérem, nyugtassa meg a barátnőm, hogy nincs benne se polip, se semmilyen tengeri állat.