79.rész

Aloha! :)

Meghoztam az új részt. :D Összességében, most azt hiszem elégedett vagyok vele, bár gondolkoztam azon, hogy kiveszek néhány részt, DE! mégsem tettem. :3

Remélem tetszeni fog! :)

Nessa. xx

Az új blogomon is már rendszeresen jönnek a részek, illetve a befejezett is bármikor újraolvasható, nem törlöm le! :)

~Vanessa~

Amint beléptünk az ajtón, Harry lecsapta a földre a táskáját és lendületből bevetődött az ágyba. Csendben lépdeltem oda hozzá, ujjaim végighúztam zilált, kócos, kissé izzadt fürtjein, megértettem miért fáradt, hiszen egész nap néhány percnyi szünettel próbáltak. Arcát a párnára ejtette, és azon nyomban aludt is.

Puszit nyomtam a homlokára, szemeim elidőztek fáradt arcán, végig simítottam rajta, majd óvatosan kihúztam alóla a pizsamám és besettenkedtem a fürdőszobabába. Vetkőzés közben a gondolataimban a saját dalaim jártak, hiányzott az éneklés, egyetlen dalt írtam, és vettem fel mióta kitört ez a "botrány", azt a CD-t Harry-nek tartogattam, és bár nem akartam sztár lenni, énekelni szerettem. Halkan dalra fakadtam miközben beléptem a forró zuhany alá. Úgy voltam vele, hogy a víz hangja elnyomja az enyém, így kissé hangosabban énekeltem, Popular, Make You Believe, Sleepless. Kinyílt a kabin ajtaja, nem fordultam oda, egyetlen személy jöhetett be, aki elméletileg aludt. Hatalmas kezek csúsztak a derekamra, miközben a fülemhez hajolt és rekedtes hangján énekelni kezdte az én dalom. Elhallgattam, hátradöntöttem a fejem a vállára, miközben a nyakamhoz hajolt és lágyan belecsókolt.

Keze lecsúszott a derekamról, erősebben simultam hozzá miközben tenyere a combomra csúszott.

-Olyan gyönyörű vagy.-suttogta rekedten.

Hangjára égnek meredtek a vizes, apró hajszálak a tarkómon, megborzongtam, és felé fordultam. 

Keze köztünk, a combomon pihent, miközben rám emelte fekete tekintetét. 

-Azt hittem alszol.

-Énekeltél.-húzta mosolyra formás ajkát.-Én csak bejöttem, hogy megnézzem mit csinálsz, aztán láttam, és...

-Nem baj.-álltam lábujjhegyre és megcsókoltam.

Rekedtes sóhaj hagyta el az ajkait, forró víz folyt végig rajtunk, felélesztve a köztünk pattogó szikrákat.

-Baby.-kapott levegő után és heves mozdulattal elszakadt tőlem.

Nem takartam el magam. Kicsit még élveztem is, ahogyan vágytól csillogó, fekete szemekkel végigmér, majd megnyalja tökéletesen rózsaszín, telt ajkait. Aprót léptem felé, karjai közé furakodtam és a nyakába dugtam a fejem. Birtoklóan húzott magához, tenyerem a meztelen mellkasán pihentettem. Órákig akartam csak ott állni vele a víz alatt, figyeltem, ahogyan a Harry illatú tusfürdőjével megmosakszik. Haja vizesen tapadt a tarkójára és a homlokára. Mielőtt elvette volna a törülközőket, még egyszer a karjaiba zárt. Az én apró 36-os lábaim eltörpültek, az ő 45-ös tappancsai mellett. Ő volt, aki mindig, mindentől megvédett, és még néhány napig ő marad az.

Szemei néha lecsukódtak, de a karjába vett és kiemelt a zuhanykabinból. Egy rózsaszín, szállodai törülközőt tekert körém, majd a saját csípője köré dobott egyet, és gondosan átdörzsölt. Csak álltam, miközben a szemembe nézve átdörzsölte a vádlim, majd egyre feljebb haladt. A nyál összefutott a számban, meztelen teste láttán. Elpirultam a saját gondolataimtól, halvány, édes mosolyt küldött felém, majd felegyenesedett. Magam elé fogtam a törülközőt, miközben felvett egy boxert, ami tökéletesen simult formás fenekére, majd hanyagul átdörzsölte a haját, és hagyta, hogy az nedves tincsekben keretezze az arcát.Fogat mostam majd átfésültem a vizes hajam, és szabadon hagytam.

-Gyere, kicsim.-fogott kézen.

Engedelmesen lépdeltem utána. A szoba közepén megállított. A pólóm, amit ezidáig az ujjai között fogott, kifordította, és gyengéden áthúzta a fejemen. A törülköző lecsúszott rólam, a bal lábammal arrébb löktem, miközben Harry lehúzta rám, a combközépig érő hosszú pólót. Bár egy vékony anyag elválasztotta a bőrömtől, a fenekemre simította a kezét, miközben lehajolt, és a saját bőröndjéből előhúzott egy fehér boxert. Leültem az ágyra, belebújtattam a lábaim, és felhúztam. Apró dolgoknak tűnnek, mégis, számomra sokkal több volt. Szavak nélkül is tökéletesen megértettük egymást.

Felkapcsoltam az éjjeliszekrényen lévő éjjeli lámpát és az ágyra ültem, míg ő lekapcsolta a villanyt, a földről felvette a nedves törülközőm, és bevitte a fürdőszobába.

Óvatosan feküdt be mellém, nem húzta ránk a takarót. A lámpa meleg fénye világította meg hibátlan arcát. Fejét a felsőtestem mellett pihentette meg, ujjaim a hajába csúsztak míg az ő hosszú mutatóujja feltolta rajtam a pólót, és körözni kezdett a hasamon. Figyeltem a smaragdzöld szempárt, mely elgondolkodva nézte a hasam, ujjai pedig apró köröket írtak le a köldököm körül. Hüvelykujjammal a fürtjeit simogattam, talán az agyam leghátsó zugában reménykedtem benne, hogy tudat alatt, valahol ő is tudja, hogy már nem csak ketten vagyunk, hogy csak apró sejtésként, de érzi, hogy ott már fejlődik valami, valaki, aki kettőnkből van. Azt reméltem, magától jön rá, és nem hagy elmenni.

Felemelte a fejét, a szívem hevesebben kezdett dobogni miközben ajkai résnyire nyíltak. Huncutul elmosolyodott, majd lejjebb csúszott az ágyon. Elakadó lélegzettel figyeltem, ahogyan kezeit a combom közé csúsztatja, széthúzza azokat, majd közelebb furakszik. Mielőtt lehajtotta volna a fejét, pimasz mosollyal jutalmazott meg, majd a fürtök eltűntek a lábam között, puha ajkát pedig megéreztem a jobb belső combomon. Felegyenesedett. A pulzusom az egekben volt, tulajdonképpen, szerintem már a hold felé tartott. 

Lefeküdt mellém, játékosan mosolyogva magunkra húzta a takarót, majd kezei a derekamra simultak és a mellkasára vont. Ajkaink gyengéd csókban forrtak össze, tenyerét az arcomra simította és a hüvelykujjával végigsimított rajta. Behunytam a szemem, mélyen belélegeztem az illatát, ami most is elkábított, és betöltötte az orrüregeim. Az érzelmeink szavak nélkül törtek utat maguknak. Harry lekapcsolta a kislámpát, hallottam, amint hosszan kifújja a levegőt. Sötétség lepte el a szobát, a szememnek kellett egy kis idő, hogy hozzászokjon, majd tisztán ki tudtam venni, Harry alakját. Néhány percig könyökölt fölöttem, majd újabb lágy csókot lehelt az arcomra.
-Hazz.-suttogtam, miközben ujjaim a fürtök közé csúsztak.
-Szeretkezni akarok veled.-súgta a fülembe visszafojtott hangon.
A mondat ott lebegett köztünk, de nem történt semmi. Mély levegőket vett, amiket hosszan fújt ki. Megborzongtam, egy pillanatra behunytam a szemem, majd a pillantásommal megkerestem, az ő smaragdzöld szemeit. Tenyerem a mellkasára csúszott és éreztem alatta, a hevesen dobogó szívét.
-Fáradt vagy.-simítottam végig az arcát.
-Tudom.-lehelte.-Baby, köszönöm, hogy itt vagy. Sokat jelent.
Szíven ütött amit mondott. Könny szökött a szemembe, de a sötétben nem láthatta. Kissé megemelkedett, megfogta a kezeim és az ajkához emelte, hogy belecsókoljon.
-Nem sok mindenki viselné el az életem.
-Nem sok fiú viselne el engem.-nevettem miközben kipislogtam egy könnycseppet.
-Ölni tudnának érted.-tűrt a fülem mögé egy tincset.
Hitetlenkedve kuncogtam, lábaim a paplan alatt összefonódtak az övéivel. Életem röpke 18 éve alatt, messze azok a hónapok voltak a legszebbek, amiket együtt töltöttünk. Azt kívántam, hogy ez a perc örökké tartson. Örökkön örökké csak feküdjek a karjaiban. Ujjammal körberajzoltam, ajkának édes formáját, játékosan csücsörített és megpuszilta az ujjhegyem. Halkan felnevettem, és végigsimítottam az arcán. Egyik tenyerem megpihent a mellkasán, másikat átfűztem a jobb karja alatt, míg ő átölelt és arcát a nyakamba fúrta. Szó szerint összegabalyodtunk. Légzése lelassult, mellkasa megnyugtatóan emelkedett fel és le a tenyerem alatt, éreztem, ahogyan a szíve egyenletesen, gyorsan ver, a mondatai újra és újra lejátszódtak a fejemben.

~Niall~

Lelépett. Egyetlen szó nélkül kiment a szobából az éjszaka közepén. Azt hitte, nem veszem észre, de én nem Zayn vagyok, engem nem csak azzal lehet felkelteni, ha megpiszkálják a hajam. Pedig most örültem volna neki, akkor nem tudnám, hogy a barátnőm, éjjel kettőkor kimászott mellőlem, öltözködött, majd kiment a szobából. Idegesen ültem fel az ágyban, nem mentem utána, mert ha kiderül, hogy csak sétálni ment vagy mit tudom én, levág egy hisztit, amihez perpillanat nincs túl sok energiám. 

Elhúztam az ablak elől a függönyt és leültem a kanapéra. New York egyáltalán nem olyan volt mint London, itt ilyenkor is pörgött az élet ezerrel, míg London külvárosában kicsit csendesedett, bár ott sem olyan volt, mint egy faluban. Hátratúrtam, elfeküdt szőke hajam, és kibámultam az ablakon. 

A fények zavarták a szemem, de lassan hozzászoktam, és a gondolataimban elmerülve figyeltem az elhaladó autókat. Meg akartam várni Chelsea-t. Nem azért, hogy kikérdezzem, hova ment, mit csinált, csak biztonságban akartam tudni. 

Bármennyire is elromlott köztünk mostanában minden, ő a barátnőm, és szeretem. 

Felhúztam a lábaim és a fejemet a térdemre hajtottam. Úgy éreztem magam, mint egy rossz, csöpögős romantikus filmben a megbántott, összetört szívű lány. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy átmegyek egy másik szobába, talán Liam nem bosszankodna annyira, aztán rájöttem, hogy pofátlanság lenne. Elvettem a telefonom az éjjeliszekrényről és beléptem twitterre, sorra böngésztem át a fiúk adatlapját, amikor megakadt a szemem egy néhány perccel ezelőtti kiíráson. 

@Real_Liam_Payne: Paul holnap kicsinál, de nem tudok aludni. :/ 

Felcsillant a szemem. Privátban ráírtam, és vártam a válaszát. 

@NiallOfficial: Te miért nem alszol? 

@Real_Liam_Payne: Én? Mert nem tudok, ideges vagyok a koncert miatt. Az jobban foglalkoztat, hogy te miért nem.

Liam néha használ olyan szavakat, amiket én a hétköznapi életben nem. De ő Liam, és ez már megszokott tőle. 

@NiallOfficial: Chelsea eltűnt. Kimászott mellőlem, felöltözött, és lelépett. 

@Real_Liam_Payne: Talán csak lement beszélgetni valamelyik lánnyal... Átmenjek? 

@NiallOfficial: Nem kell. Lefekszem, jó éjt. 

@Real_Liam_Payne: Jó éjt, Nialler. 

Aludni, jó gondolat. Ledobtam a telefonom az asztalra, felálltam a fotelből és visszahúztam a helyére. Elrántottam a sötétítőt, majd befeküdtem az ágyba. Furcsa volt nem a saját szobámban lenni, a gondolataim megállás nélkül, idegesítően cikáztak a fejemben. Az óra háromnegyed hármat mutatott, amikor kulcszörgést hallottam. Lecsuktam a szemem, az oldalamra fordultam, és próbáltam lecsillapítani a heves szívdobogásom. Úgy tettem mint aki alszik. Hallottam, ahogyan matat valamit, majd elhúzta a takarót és az ágy másik végében lefeküdt. Abban a pillanatban a lehető legtávolabb éreztem őt magamtól.

~Zayn~

Hosszan fújtam ki a levegőt, Perrie-re és Niall-re gondoltam, reméltem, hogy egyikőjük sem ébred fel.
-Most mit akarsz?
A hangom szokatlanul bunkón és ellenségesen csengett.
-Zayn.-hajtotta le a fejét.
Szőke haja az arcába hullott. Szép lány, de én nem őt akarom, és nem érti meg.
-Chelsea, könyörgöm értsd meg, hogy nem!
-Miért?
Felpillantott rám, szemeiben könnyek csillogtak, nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy lányokat bántsak meg. Egy pillanatra úgy éreztem, nem viselkedhetem így vele, majd nagy levegőt vettem és kimondtam amit gondoltam.
-Mert Perrie-t szeretem, és Niall az egyik legjobb barátom.
-De én már nem szeretem Niall-t!-jelentette ki makacsul.
-Az nem változtat semmin.-ráztam meg a fejem.
Hülyén éreztem magam, ahogyan a folyosó végén, a sötétben, a leghalkabban, visszafojtott hangon vitatkozom vele.
-Az se, ha téged szeretlek?
-Nem!-suttogtam, és kezdett felmenni bennem a pumpa.-Szeretem Perrie-t!
Összehúzott szemöldökkel, makacsul összeszorított szájjal bólintott. Hangokat hallottam, ajtócsukódást. A falhoz préseltem magam, Chelsea pedig közelebb furakodott.
-Zayn!-jött Liam éles suttogása.-Gyertek elő!
Kifújtam az eddig benntartott levegőt és előbotorkáltam, nyomomban az értetlen, makacs lánnyal.
-Chelsea! Niall ébren van és tudja, hogy elmentél.
Megremegtem, ha Nialler megtudja, hogy a barátnője azért megy el mellőle, hogy velem találkozgasson, és megpróbáljon megfűzni azzal, hogy szakítsak Perrie-vel, szarjam le őt, és járjunk együtt, biztosan haragodni fog.
-És?-rántotta meg hanyagul a vállát.
Haragos tekintettel néztem rá. Undorító dolognak tartom az ilyet, és saját magam is utálom, amiért képes voltam otthagyni Perrie-t az éjszaka közepén.
-Ha nem szereted szakíts vele, de ne játssz az érzéseivel!-világosította fel helyettem is Liam.
-Te honnan tudod, hogy ébren van?-vonta fel flegmázva a szemöldökét.
-Chelsea!-suttogtam a kelleténél élesebben, viszont Liam nyugodt maradt.
-Beszéltünk twitteren.
-Aha.
-Jó éjt, Liam, és kösz.-veregettem meg a vállát, majd sarkon fordultam, és lábujjhegyen végigosontam a hosszú folyosón, az ajtónkig.
Halkan kinyitottam az ajtót, lerúgtam a cipőm, a gyorsan felvett pólóm hanyagul ledobtam a fotelba, és bebújtam a csendesen szuszogó barátnőm mellé. Magamhoz öleltem, arcomat a hajába fúrtam és mélyen beszívtam az illatát, miközben ő nyöszörögve csúszott közelebb, és az egyik lábát átvetette az enyémen. Hülye lennék őt elengedni. És Chelsea is hülye, ha azt hiszi, csak azért szakítok Perrie-vel és bántom meg Niall-t, hogy neki jó legyen. Eddig kedveltem, próbáltam barátkozni vele, aztán kijelentette, hogy belém szeretett és mindent tönkre vágott.

~Vanessa~

A reggelem ismét úgy indult, ahogyan már közel egy hónapja mindig. Most nehezebb volt kikászálódni Harry mellől, tekintve, hogy a lábaink összegubancolódtak, szorosan ölelt magához és a fejét a mellkasomra hajtotta. Megoldottam, anélkül, hogy felébredt volna. 

Fogat mostam, hideg vízzel megtörölgettem az arcom, majd miután úgy éreztem mára befejeződött, visszamásztam mellé.

Fél óra szundikálás után a telefonja jelezte, hogy ideje felkelni. Nyögve emelte fel a fejét, göndör haja kócosan állt mindenfelé, szemét összehúzta, miközben lenyomott a telefonján egy gombot az idegesítő zenélés pedig elhallgatott. Feljebb húzta rajtunk a takarót, fejét a mellemre hajtotta és úgy ébredezett. Gyengéden simogattam a haját, miközben figyeltem, ahogy álmosan pislog maga elé. 

-Jó reggelt.-motyogta rekedten, majd felemelte a fejét és megpuszilt.

-Neked is.

Ajkát az enyémen tartotta, szeme máris huncutul csillogott. Homlokát az enyémnek döntötte, fogva tartotta a tekintetem, majd ajkai szétnyíltak, és a fogai közé vette az alsó ajkam. Behunytam a szemem, hagytam, hogy szórakozottan szétfeszegesse a szám, majd formás ajkai mohón tapadtak rá, nyelvét becsúsztatta és sóhajtva emelkedett fel. 

Lábait kihúzta az enyéim közül, és az egyiket átvetette a csípőmön, gyengéden ráült a combomra miközben a bal kezével megtámaszkodott a fejem mellett, a jobbal feltolta a pólóm és becsusszant alá. 

-Harry!-jött az ajtó túloldaláról dörömbölés kíséretében.-Figyeld, most nem megyek be! De keljetek fel vagy hagyjátok abba amit csináltok mert nemsokára indulunk! 

Ügyet sem vetett Louis hangjára, másik kezével is a fejem mellett támaszkodott, míg csípőjét lágyan az enyémhez dörgölte.Ujjai elfehéredve markolták a takarót, szája halk cuppanással vált el az ajkaimtól, és néhány másodpercig az arcom fürkészte.

-Hallottad?!-dörömbölt Louis.

-Igen.-mondta hangosabban, majd halkan hozzáfűzte-De most leszarom. 

Felnevettem, vigyázva a hasamra, lehúztam magamhoz és puszit nyomtam a szájára. Sóhajtva engedtem el, érdeklődéssel figyelte, amint kibotorkálok mellőle. A bőröndömből előhalásztam egy barack színű nadrágot, hozzá egy fehér bajuszos pólót, melltartót, és egy bugyit. 

Ügyetlenül kikászálódott az összegubancolódott takaró fogságából, mögém lépett, és felhúzta a pólóm. Elmosolyodtam, a karjaim átdugtam a melltartópántokon, majd ő bekapcsolta. Végigsimított a hasamon, kiélveztem az érintését. Belebújtatott a pólóba, majd jött a számára nehezebb rész. Ujjaival óvatosan letolta rólam a boxerét, a kezében szorongatta az alsóneműm. Erősebben fogott magához, lélegzete el-elakadt majd leguggolt, én pedig beleléptem a bugyimba, amit ő felhúzott rajtam. 

-Mostantól ezt én csinálom.-nevetett a fülembe. 

Hátrahajtottam a fejem, gyengéd csókot adott az arcomra, majd a nyakamra.

-Úgy érzem magam, mint egy kisgyerek.-nevettem. 

-Nem leszek egykönnyen szerelmes kisgyerekekbe, és had ne soroljam fel, mit nem teszek velük.

Pimaszul mosolygott, az én szívem pedig a mellkasomban megállíthatatlanul dübörgött. Felhúztam magamra a nadrágom, miközben azt figyeltem, ahogy belebújik egy fekete pólóba, és egy sötét színű nadrágba. Feleszmélve a gondolataimból, a fürdőszobába indultam, ám félúton elkapta a derekam. Hátam az ő tökéletes mellkasához simult, félresöpörte a hajam és megcsókolta a nyakam.
Felé fordultam, ujjaim kétségbeesetten markolták a pólóját, abban a pillanatban egy dolgot tudtam: nem akarom őt elengedni. Az érzés villámcsapásként söpört végig rajtam, nehezebben vettem a levegőt, beszívtam az ajkam, majd emlékeztettem magam, hogy még nem szabad kiborulnom. Zöld szemei értetlenül fürkészték az arcom, tenyerét az állam alá csúsztatta, de mielőtt kérdezett volna bármit is, a pólójánál fogva húztam közelebb magamhoz, majd hátrálni kezdtem.
-Mit szólnál-hajolt a résnyire nyitott számhoz, és halkan bele motyogott, mielőtt megcsókolt volna-ha kicsit késnénk a reggeliről?
Halkan hümmögve, jobb tenyerem a tarkójára simítottam, miközben ő megragadott és végigfektetett az ágyon.
-Nyitva van az ajtó?-suttogtam.-Csak, hogy be ne tévedjen egy öreg néni.
-Nem fog betévedni.-nevetett halkan, és elhelyezkedett fölöttem.
Feltoltam a fekete pólót, ami eltakarta előlem kidolgozott felsőtestét. Előre dőlt hozzám, ajkai először gyengéden, majd egyre hevesebben kóstolgatták a szám, összeszorítottam a szemem, és eltoltam magamtól, amikor már megszokottan, kicsapódott a szobánk ajtaja. Ám ezúttal nem Louis masírozott be.
-Harry!-mutatott rá Paul, mit sem törődve azzal, hogy kissé furcsa pózban talál minket.
-Paul!-szállt le rólam.-Komolyan! Mi a fenéért nem lehet kopogni?!
-Miért nem vagy már lent?! Harry, ha ez fog menni, összezárlak valamelyik fiúval! Mindig rád kell várni!
Feltápászkodtam, vöröslő arcom elrejtettem Harry vállában, miközben ő lerángatta magán a pólóját.
-Mindjárt lent leszek.-motyogott.
-Ajánlom is, és még egyszer ne forduljon ez elő.
Amint becsukódott a nagydarab menedzser után az ajtó, egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés.