44.rész

Harry mellett ébredtem,ő még csendesen szuszogott mellettem,az óra hajnali fél hármat mutatott én pedig már nem voltam fáradt.Ki másztam az ágyból és le indultam a konyhába,hogy igyak egy kakaót.Meglepetésemre az asztalnál ott ült Liam egy pohár víz társaságában.
-Hát te?-kérdeztem halkan.
Kicsit összerezzent.
-Ezt inkább én kérdezném tőled.-mosolyodott el.
-Felébredtem.-léptem a pulthoz és nekiláttam megcsinálni a kakaómat.-Miért nem alszol?
-Nem bírok.-motyogta.
A hangja a megszokott vidámság helyett most gondterhelt volt.
-Liam?Minden oké?-fordultam felé.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Danielle,elege van.-mondta elcsukló hangon.
-Micsoda? Mi történt?
Elképedve ültem le,magam elé húztam a bögrémet és aggodalmasan pillantottam az előttem szipogó fiúra.
-Szakítottunk.
Fel kellett dolgoznom a hallottakat,ujjaimat a meleg bögre köré fontam és csak néztem magam elé.
-Mikor?
Danielle,szakított vele. Danielle és Liam szakítottak. Mi ez? Valami hülye poén? Ijesszünk rá Vanessára az éjszaka közepén.
-Ma délután,miután elaludtál és Justin is visszament a szállodába átmentem hozzá.Azt mondta nem bírja tovább ezt.-mutatott körbe kétségbe esetten.-Azt kérte,hogy maradjunk barátok.De ezt már annyian mondták.
Át ültem mellé és a vállára tettem a kezem,próbáltam megvigasztalni de nem túl sok esély volt rá.Át öleltem és hagytam,hogy a vállamon kezdjen sírni.
-Mi van itt?-támolygott be a szemét dörzsölgetve Harry.
Fel kapcsolta a villanyt,aztán rögtön le is mert bántotta a szemét.Más esetben most nevettem volna de így nem jött rám a nevethetnék.Fintorogva pislogott párat majd ahogyan ránk nézett tágra nyílt szemekkel leült mellém.
-Liam? Mi a baj?-kérdezte.
Szegény nem szólt semmit csak arcát a vállamba fúrta és még jobban sírni kezdett.
-Haver,mi történt?-próbálta meg kiszedni belőle.
-Danielle.-szipogott.-Szakítottunk.
Hasonlóan ült ő is ahogyan én egy pár perccel ezelőtt.
-Ti? Szívatsz?
-Bár szívatnálak.-engedett el.
-Menj fel pihenni.-simogattam meg a hátát.
-Nem tudok aludni.-dörgölte meg kipirult szemét.-Bocsi,hogy így kiborultam.
-Én is sírtam már rajtad Liam.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Lent maradjak veled?-kérdezte Harry.
-Nem,dehogy.-szipogott.-Menjetek fel aludni.
-Addig úgyse míg meg nem nyugszol.
-Jól vagyok.
A mosogatóhoz lépett és megmosta az arcát,mindenhogy van,csak jól nem.
-Be jössz hozzánk?
-Nem.Felmegyek a szobámba.
-Ha bármi van,gyere át.-simítottam meg a vállát.
Fel kísértük a szobájába,megvártuk míg bemászik az ágyába és csak utána mentünk vissza.
-Nem bírom elhinni,hogy pont ők szakítottak.-ölelte át a derekam.-Azt hittük Liam már meg fogja kérni a kezét.
-Azt elmondta volna.-fordultam felé.
-De olyan boldogok voltak.
-Dani besokalt,lehet,hogy már meg is bánta.
-Azt megértem.-sóhajtott.-De te ugye nem fogsz itt hagyni?
-Bolond vagy.-túrtam a hajába.-Nem született meg az a Directioner aki miatt szakítanék veled.
-Ez hízelgő.-mosolyodott el.-Már nem bántanak?
-Régen voltam már fent twitteren,ha bántanak is,nem látom és őszinte leszek,nem is érdekel.
-Ki ment a szememből az álom.-nyújtózkodott.
-Menjünk el sétálni.-ültem fel.
-Ilyenkor?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Tudom,hogy hülyének nézel Styles.-huppantam le a csípőjére és apró puszit adtam a nyakára.-De nem szeretnél velem romantikázni egy kicsit?
-Utasítsalak vissza?-csavarta hajamat az ujja köré.
-Kegyetlenség lenne.
-Akkor öltözz fel és menjünk.
-Adsz egy pulcsit?-nyomtam a szájára egy puszit.
Ki emelt az öléből a szekrényhez lépett és a kezembe nyomott egy lila Jack Wills pulcsit.Fel kaptam magamra egy fekete nadrágot,a pulcsit, a hajamat gyorsan kifésültem,nem sminkeltem ki magam.Felesleges.
-Mehetünk?-kérdezte.-Jól áll neked a pulcsim.
-Finom illata van.-bújtam a karjaiba.-Hazza illatú.
Kézen fogott,halkan le osontunk a lépcsőn onnan pedig ki az ajtón.Nagyot szippantottam a friss éjszakai levegőből.Elindultunk végig az utcán,neki dőltem a vállának míg ő kezét a derekamra csúsztatta.
Az ember azt hinné London ilyenkor is forgalmas,nem mondom,hogy nincsenek tele a híresebb utcák emberekkel és,hogy ilyenkor leáll a forgalom,de lényegesen kevesebb ember mászkált és minden nyugodtabb.
-Nem vagy álmos?-simítottam végig az arcán.
-Nem,inkább neked kellene aludni.
-Majd eltüntetik a sminkesek a karikákat.Máskor is kijövünk majd?
-Amikor csak akarod kicsim.
-Üljünk fel a London Eye-ra.-néztem a kivilágított óriáskerékre.Itt csókolt meg először.
Most is nagy sor volt,ki ne akarná megnézni éjjel Londont? Fél óra ácsorgás után végre mi következtünk,kicsivel több pénz után ketten szálltunk be egy kabinba.A korláthoz siettem és lélegzetvisszafojtva néztem kifelé.Amióta az eszemet tudom itt lakom Londonban,de ezt a látványt nem lehet megszokni.Hátulról át ölelte a derekam,fejét a vállamra hajtotta de sokkal inkább érdekelte a nyakam mint a kilátás.
-Nem tántorít vissza,hogy egy üveg kabinban vagyunk?-fordultam felé felvont szemöldökkel.
-Nem.Legalább mindenki látná,hogy az enyém vagy.-vigyorgott.-Szépségem.
-Így is mindenki tudja.-kezdtem piszkálni a haját.
-Nem vagyok szégyenlős.
-Tudom.-nevettem.-Volt alkalmam megismerkedni még a kapcsolatunk előtt a kis Hazzával.
-A kis Hazza sértésnek veszi ha azt mondod rá,hogy kicsi.

~Harry~

-Menjünk haza,mindjárt 6 óra.-simítottam végig puha haján.

Majdnem 3 órán át sétáltunk,a London Eye után össze-vissza bolyongtunk a parkokban.

-Jó.-pislogott nagyokat.

Annak ellenére,hogy délutántól 3 óráig aludhatott ismét kezdett elfáradni.

-Jól vagy?-csúsztattam kezemet a homlokára.

-Aha.-hunyta le a szemét.-Csak fáradt vagyok.

A karomba vettem,egy kis ellenkezés után belenyugodott,hogy úgyse teszem le,és az utolsó két utcát az 40 kilójával a karomban sétáltam le.Halkan ki nyitottam az ajtót,már szinte aludt.Próbáltam a leghalkabban felmenni vele,ki tártam a szobám ajtaját és az ágyra fektettem.Óvatosan le húztam a lábáról a lila tornacipőjét.Ahogy a nadrágjához nyúltam a kezemre csapott és álmoskásan elmosolyodott.

-Nincsenek most öreg néni megbotránkoztató céljaim.

Le húztam róla a vékony nadrágot.Még,hogy nincsenek..ezek a szavak ilyenkor vesztik értelmüket.

Ki vedlettem a nadrágomból,le dobtam a pulcsim és minden egyéb ruhadarabot.

-Van rajtad alsónadrág?-pislogott nagyokat.

-Nincsen-ráztam meg a fejem vigyorogva.-Ugyan már Baby,gondolja arra,hogy..

-Álmos vagyok.-fordult a hasára.-Nem akarok gondolkozni.

-Álmosan nem ellenkezünk.

Egy ideig a fenekét bámultam,de észrevette.

-Mikor lesz olyan,hogy nem arra gondolsz?

-Mire?-vontam fel a szemöldököm. 

-Nagyon jól tudod te azt.

-Hm.-dörzsöltem meg az állam.-Soha.Szokj hozzá asszony.

-Asszony.-forgatta meg a szemét.

-Akkor a jövendőbeli Mrs.Styles.-jelentettem ki ünnepélyesen.

-Ha ezt hallaná a húgom.-nevetett.

-Macey jövőbe lát.Én pedig látom,hogy Niall érte ment..

-Amerikába?Kizárt,anya soha nem engedné el.

-Macey viszont délután felhívott,én vettem fel és közölte Jake telefonjáról,hogy hiányzunk neki és Londonba akar jönni. Niall és Zayn holnap magángéppel érte mennek,Jake és apukád elengedte,anyukád meg majd megtudja.

-Apa elengedte hozzám?-kérdezte döbbenten.

-Miért ne engedte volna? A nővére vagy.

-De anya...

-Anyukád majd belenyugszik,figyelj Nessa.-könyököltem fel.-Nem tudom mit csináltál vagy mi az oka annak,hogy anyukád haragszik rád,de apukád nem és a lényeg az,hogy holnap Nialler elhozza Maceyt.

-Biztos jó ötlet ez? 

-Miért ne lenne az? ismer már minket.

-De Justint még nem,és bolondul érte.Már látom magam előtt,hogy hamarabb fog hozzá odarohanni mint hozzám.

-A húgod olyan mint te,tőlünk se ájult el és szerintem kezdhet hozzászokni ehhez végül is,te se leszel pár hónap múlva egy átlagos lány.Már most se vagy az.

-Köszönöm.-hajolt oda hozzám és megcsókolt.

Vissza hajtotta fejét a párnára,hozzám bújt,annak ellenére is,hogy nem viselek semmit.

~Niall~

Zayn a vállamnak dőlt és felhorkant álmában,Macey a másik oldalamon izgatottan kémlelt ki a repülő ablakán.Sikerült szóval tartanom a kislányt,még este elindultunk érte és nemsokára meg is érkezünk Londonba.

-Hiányoztál.-fordult felém és megölelt.

-Te is .-borzoltam össze hosszú szőke haját.

Imádnivaló. Vajon Nessa is ilyen volt kicsi korában? 

Egy géphang megszólalt,hogy kössük be az öveket,be kötöttem Macey-t és Zayn haja felé közelítettem a kezemmel,hogy megpróbáljam felébreszteni.Véletlenül se hozzáérni a kis Malikhoz.

-Húzzál a hajam közeléből.-nézett fel morcosan és a hajához kapott.

-A vállamon aludtál.-közöltem miközben be kötöttem a saját övemet.

Macey mellettem nevetni kezdett rajtunk,csilingelő aranyos nevetése van.

-Kezdek éhes lenni.-grimaszoltam és korgó hasamra tettem a kezem.

A gép megkezdte a leszállást és negyed óra múlva már a taxi felé igyekeztünk.Be másztunk a hátsó ülésre és végre haza indultunk,ha jól emlékszem van még a hűtőben egy kis csirke.

A házban csend volt,azon kívül,hogy Liam a tévé előtt ült és elég szarul nézett ki.

-Sziasztok.-mosolygott.

Ál mosoly,bármikor felismerem ha valami baja van.

-Szia Liam.-szaladt oda hozzá és a karjaiba ugrott.

-Szia.-ölelgette meg.

Louis slattyogott le mezítláb a lépcsőn,hasonló fogadtatásban részesült mint Liam,én pedig a konyhába indultam.

-Hol van Vanessa?-jött utánam.

Le nyeltem a csípős csirke falatokat megfogtam a kezét és fel vezettem magam után a lépcsőn.Fülemet az ajtóhoz tapasztottam azért,hogy ne álljon meg Macey a fejlődésben,ha véletlenül valamit csinálnak odabent. Harrynél ezt sose lehet tudni.Gyanús hangokat nem,de halk beszélgetést hallottam.Óvatosan be nyitottam és be dugtuk a fejünket a résen.

-Szia Nessa!-lökte be az ajtót Macey.

El veszítettem az egyensúlyom és pofára estem.Mindhármuk rajtam röhögött,és én is magamon. Macey bemászott Vanessához az ágyba,míg Harry próbálta észrevétlenül megszerezni az ágy mellől a gatyáját. Aha! tudtam én,hogy volt itt valami!

-Ne kombinálj,sétálni voltunk este.-nézett rám összehúzott szemöldökkel.

-Aha.-bólogattam bőszen vigyorogva.-Sétáltatok a kielégülés felé.

-Niall!-szólt rám Vanessa is és betapasztotta Macey fülét.

-Naa.-kezdett morcosan mozgolódni a kislány.-Nessa nemáár. 

El takarta a szemét is,míg Harry megszerezte a gatyáját és felhúzta.