36.rész

~Vanessa~

Csak ültem az ágyon,ölemben egy doboz csoki fagyival miközben a könnyek szüntelenül potyogtak a szememből. Kintről hang szűrődött be,de nem tudott érdekelni. Újabb kanállal tömtem a számba,meredtem néztem maga elé,hol rontottam el? Magamban kerestem a hibát,ha nem látom,hogy visszacsókolja akkor rá ugrok Caroline-ra és én rugdosom ki onnan,de megtette, visszacsókolta és ezzel azt is bebizonyította,hogy érez valamit iránta. Hányingerem volt az emlékképtől,undorodtam attól a gondolattól,hogy az a ronda banya matat a barátom szájában.

-Jól vagy?-nézett rám aggódva Chelsea.

Meg vontam a vállam és ismét egy kanál fagyival próbáltam elűzni amit láttam.

-Haza megyek.-tettem le a kanalat és megpróbáltam feltápászkodni.Egyre szánalmasabbnak éreztem magam amiért az ő nyugodt délelőttjüket tettem tönkre magam miatt.Miért nem tudtam inkább haza menni és ott bőgni? Miért kellett nekem felhívni Niallt?

-Szó sem lehet róla!-nyomott vissza.-Itt maradsz a seggeden,el ne hidd,hogy ilyen állapotban haza fogunk engedni! Se én,se Niall!

Sóhajtottam és arcomat a párnába fúrva kezdtem csendesen pityeregni.

-Hé,nem akartam durva lenni.-simogatta meg a hátam.-Sajnálom.

Meg ráztam a fejem és a hátamra fordultam.

-Miben jobb Caroline nálam?-kerestem ismét az okot amiért ez történt.

-Vanessa,biztos vagyok benne,hogy ez az egész nem úgy van ahogy te gondolod.Miért nem beszéled meg Harryvel?

-Láttam Chels,visszacsókolta.De előtte meg,nem volt semmi baj.Elment míg aludtam reggeliért,sütött rántottát,aztán csöngettek és én utána mentem,és ott álltak az ajtóban Caroline meg Harry száján csüngött.Még nagy cinikusan meg is jegyezte,hogy ki ez a kislány. Ő meg elkezdett vele kiabálni, és Caroline le fruskázott meg a fejéhez vágta,hogy mit akar tőlem. Chelsea 12 évesnek nézek ki?

-Nem.Azért mondta,hogy hergelje.

Valaki kopogott,fel állt az ágyról és az ajtóhoz sietett,azt hittem Niall lesz de helyette Liam állt az ajtóban.Akkor itt vannak a többiek is...
-Liam,sajnálom de Vanessa,nincs túl jól.-próbálta szépen megfogalmazni azt ahogyan most érzem magam.
-Semmi baj Chels,engedd be.Jól vagyok.-erőltettem mosolyt az arcomra.
Úgy viselkedett mintha halálos beteg lennék,általában mindent egy kicsit túlreagál.
-Rendben,addig én lemegyek.-mutogatott kifelé.
-Szia.-ült le az ágy szélére Liam.-Hát te így tudsz sírni?
Picit elmosolyodtam és letöröltem egy könnycseppet az arcomról.
-Miért,Liam? Nevessek?-kicsit talán cinikusra sikeredett,de nem ezt akartam.
-Nem,csak azt hittem,te egy erős lány vagy aki egy ilyen nőszemély miatt nem fog sírni.-fürkészte kedvesen csillogó barna szemeivel az arcom.
-Nem is miatta sírok.-szipogtam
-Harry lent van,téged keresett.
Nem válaszoltam,így folytatta.
-Louis vállán sír,Vanessa miért csináljátok ezt? Tudom,hogy tudod,hogy ez az egész nem miatta van,csak túl makacs vagy bevallani és ezért mindketten szenvedtek.
-De Liam...
-Mindenki követ el hibákat,azt szeretnéd,hogy ez tönkre tegye a kapcsolatotokat? Tudom,hogy Harry most hatalmasat hibázott és haragszol rá,de ha Caroline nem megy oda és nem csókolja meg akkor ő ezt nem teszi meg,főleg nem veled.Nyálas leszek,de amióta a barátnője vagy Harry még nem volt ennyire boldog,és te sem  nézel ki úgy,mintha annyira szar lenne vele lenni.

~Louis~

Le fejtettem magamról Harry kezeit és óvatosan felálltam.

-Hova mész?-pislogott nagyokat.

Na most mit mondjak? A fenébe Louis, miért nem találtál ki valamit mielőtt fel állsz?

-Csak,elmegyek a boltba,veszek gumicukrot.-böktem ki ami először eszembe jutott.

Hálásan elmosolyodott majd vissza ejtette a fejét a kanapéra,utáltam őt így látni,annyira esetlennek és szomorúnak nézett ki.Le kellett ordítanom a hajat a fejéről  hogy végre abbahagyja az önmarcangolást és lenyugodjon.

-Tényleg gumicukorért mész?-állított meg az ajtóban Zayn,még mielőtt kiléptem volna.

Meg ráztam a fejem majd be ugrottam az autómba és elhajtottam,nem akartam semmit sem mondani senkinek arról,hogy hova megyek.10 perc után le állítottam a motort az előtt a ház előtt,ahol én soha nem akartam megfordulni viszont Harry egy időben elég gyakran járt.Fel téptem a kocsi ajtaját és ki robogtam,megálltam az ajtóban és rátenyereltem a csengőre.
-Jól van jövök már.-hallatszott,a hideg is kirázott már a hangjától.-Louis?-meredt rám.
El gondolkoztam,hogy mit ehetett ezen a nőn Harry?A hideg futkosott a hátamon ha rá néztem és egyetlen egy dolog jutott eszembe amiért vele volt...Látványosan megborzongtam.Felvont szemöldökkel nézett rám.
-Mit keresel itt?-játszotta az ártatlant.-Bejössz?
-Isten ments!Szerintem nagyon is tudod miért vagyok itt.
-Sajnálom,nem.-húzta el a száját.-Elmondanád?
-Soha többet nem akarlak se Vanessa se Harry közelében látni! Hagyd őket békén!
Tudtam,hogy úgysem fog köpni az újságíróknak,hogy úristen Louis Tomlinson csak úgy eljött a házamhoz,hogy a rusnya képembe ordítsa,hogy ne menjek Harry közelébe..blablabla. Az túl rizikós lenne,és aligha a mi fejünkre hozna bajt,nem,a sajátjára mert a Directionerek jobbak mint az FBI,kiderítenék,hogy mi történt és akkor Caroline Flack közellenség lesz.
-Talán vihar van a paradicsomban?-biggyesztette le a száját.
-Ha egyszer is Harry vagy Vanessa közelébe mész teszek róla,hogy soha az életbe ne kapj többet munkát.-sziszegtem. Na jó,ez kicsit durvára sikeredett de megérdemli.
-És ki vagy te,hogy parancsolgass nekem? Taknyos,nagyszájú kölyök.
-Hidd el,nekem előbb hinnének el bármit is mint neked.Ha én egy "taknyos,nagyszájú kölyök"-utánoztam.-vagyok,akkor Harry minek kellett neked? Oh várj,fúj nem is akarom tudni.-sarkon fordultam és szép nyugodtan vissza mentem a kocsihoz.
Elhajtottam a legközelebbi boltba,ahol felvásároltam 3 csomag félkilós Haribo-t,5 csomag chipset,egyéb kajákat és üdítőt,nem fogom hagyni,hogy emiatt a....szóval nem fogom hagyni,hogy tönkre menjen a kapcsolatuk.Be dobtam a hátsó ülésre a cuccokat majd a Nando's felé vettem az irányt,had örüljön Niall.

A kapucnit a fejemre húzva rendeltem meg a csípős csirkecombokat,a többieknek hamburgert.Örültem,hogy most senki nem ismert fel,bármikor szívesen fényképezkedek a rajongókkal de ez az egész vita teljesen leszívta az energiám.20 perc múlva Nando's-os zacskókkal teli kézzel siettem a kocsimhoz,be pakoltam azokat is hátulra és elindultam vissza a többiekhez.

Amint megláttak,Harry kivételével mindenki ki kapott 1-1 zacskót a kezemből,ő csak oda battyogott és megpróbálta elcsórni az egyik csomag gumicukrot.

-Felejtsd el!-csaptam a kezére.

Le dobtam az összes gumicukrot,chipset,kaját a pultra és csípőre tett kézzel feléjük fordultam. Az asztalnál termelték be amit hoztam.

-Szedd össze magad Harry,menj haza és hozz magatoknak ruhát.
-Minek? Miért beszélsz többesszámban? Louis,mi a fenét akarsz csinálni?-bombázott a kérdéseivel.
-Csináld amit mondtam,Liam légyszí menj vele.

Miután megbizonyosodtam róla,hogy elmentek,fel mentem a lépcsőn és kopogás nélkül mentem be abba a szobába ahol a két lány volt. Vanessa összegörnyedve ült az ágyon,térdére hajtott fejjel és sírt míg Chelsea vigasztalón simogatta a karját. Az a rohadt Caroline...
Szipogva nézett fel majd megtörölte a szemét és az arcára erőltetett egy mosolyt ami most inkább egy grimasznak sikerült.

~Vanessa~

-Louis!!Mit csinálsz?! Louis, tegyél le!-visítoztam,miközben a vállára kapott és elindult velem lefelé a lépcsőn.

Nem akartam lemenni,mindenki ott volt köztük az a személy akit most semmilyen körülmények között nem akartam látni.Két szatyrot szorongatott a kezében és legalább olyan hülyén érezhette magát mint én.

-Louis,tegyél már le.-buggyantak ki a szememből ismét a könnyek. Ezek soha nem fogynak el??

Segélykérőn pillantottam a többiekre,de ők sem tudták mit akar Lou. Egyik kezével engem tartott,hogy át ne szédüljek a vállán,a másikkal felkapott egy szatyrot és elindult velem ki.Bele nyugodtam,hogy innen már úgy se szabadulok,amit ő a fejébe vesz az úgy is lesz ahogy akarja.Le vett a válláról és mint egy kisgyereket,be  ültetett az autójának a hátsó ülésére. Be csapta az ajtót és bezárta a kocsit,innen már nem szabadulok,viszont 10 perc múlva az ajtó kinyílt és hasonló módon mint engem,tette be Liam Harry-t mellém.Kihasználva,hogy nyitva az ajtó kiugrottam és Niallhöz szaladtam,Chelsea mellette állt így nem kellett kétfelé rohanni.

-Köszi,mindent.-motyogtam miközben szorosan magához ölelt.-És bocsi,hogy...

-Nincs semmilyen bocsi.-vágott közbe és elmosolyodott.-Nem tudom mire készül Lou,de vigyázzatok magatokra.Meg öleltem Chelsea-t,majd látva,hogy közeledik Louis,vissza kullogtam a kocsihoz és önként ültem be. Harry az ablaknak fordult,nem nézett rám.Louis be vágódott előre és be indította az autót,fejemet az üvegnek döntöttem.Innen már nincs menekvés.
Ki értünk Londonból,majd egy ismerős útra kanyarodott és 20 perc múlva ahhoz a házhoz értünk,ahol először kerültünk közelebb egymáshoz,ahol megismertem a lányokat,a kinti hintaágyon beszélgettem Harryvel...
-Miért jöttünk ide Louis?-törte meg a csendet Harry.
A hangjára összeszorult a torkom és a sírás fojtogatott,de ellenálltam.
-Nem mi,csak ti.-le állította a motort és hátra fordult.-Mit képzeltetek? Hogy majd végig nézzük ahogy tönkre teszitek magatokat meg egymást?! Nem,itt maradtok addig amíg ki nem békültök.Ha kell akkor hetekig,majd én hozok kaját ha elfogy,de biztos nem fogom hagyni,hogy szétmenjetek.
Csodálatos,tőlem akkor évekig fogunk itt rohadni.
-Magatoktól jöttök be,vagy én cipeljelek be titeket?
-Louis tudom,hogy jót akarsz de ezt nem teheted.
-Már hogyne tehetném.-szállt ki dühösen.
Nem akartam,hogy ismét ő cipeljen be,utána mentem ahogy nemsokára Harry is,le dobta a szatyrokat a pultra és mielőtt bármit is tehettünk volna az ajtóhoz sietett.
-Jó szórakozást.-dobott felénk puszikat,látszólag minden haragja elmúlt.majd be csapta az ajtót és már csak a kulcs zörgése hallatszott és az,hogy elhajt.
Csodálatos,itt maradtunk bezárva,tudom,hogy jót akar de ettől semmi nem fog változni,önként biztos nem szólók Harryhez. Felkaptam az a szatyrot amiből következtettem rá,hogy az én ruháim vannak és fel caplattam a lépcsőn,az első szobába rontottam.Az illatból és arról ahogy be volt rendezve,Zayn birodalmában készülök éjszakázni.A cuccomat le dobtam az ágyra és leültem megnézni mi van benne,nem tudom ki pakolt de a laptopom benne volt,nagyszerű legalább ki se kell innen menni csak WC-re vagy kajáért.Rajtam még mindig Harry inge volt és bármennyire is haragszom,nem akarom levenni,olyan Hazza illata van.Végül is rá vettem magam,hogy levegyem,bele bújtam egy egyszerű lila mintás pólóba és remélve,hogy elkerülöm le mentem a konyhába.Ma még nem is ettem semmit a reggelin meg fagyin kívül,sajnos csalódnom kellett,a konyhapultnak dőlve egy bögrét szorongatott.Legszívesebben sírva a karjai közé bújtam volna,hogy megbocsájtsak neki de ehelyett vettem egy nagy levegőt és a kajás szatyorhoz léptem.Ki pakoltam az asztalra mindent ami benne volt,Harry mindvégig engem fürkészett és ettől nehezemre esett nem ránézni vagy elsírni magam. Kb a felénél meg akadt a kezem egy kis dobozban,hitetlenkedve emeltem ki,láttam ahogy az a szép szeme elkerekedik és erősen küzd az ellen,hogy ne köpje ki a kakaót. Az asztalra dobtam,úgy sem lesz óvszerre szükség,bár Louis mindenre készül.
Most már még gyorsabban el akartam tűnni onnan,nem akartam vele egy helyiségben lenni,el öblítette a bögréjét majd pár pillanatig még fürkészett azután fogta magát és fel ment a lépcsőn.
Aznap éjszaka semmit nem aludtam csak nyugtalanul forgolódtam,sírtam,át akartam menni hozzá,hátha azt mondja ez csak egy rossz álom amiből mindjárt felébredek.De hiába csipkedtem magam,nem ébredtem fel...