37.rész

Reggel táskás,kisírt szemekkel másztam ki az ágyból,le vánszorogtam a konyhába és az asztalnál ülve próbáltam meg elkortyolgatni egy jó erős fekete kávét.Utálom a kávét de most úgy érzem szükségem van rá,a hűtőből kivettem egy joghurtot és vissza mentem az ideiglenes szobámba.Utálom a bezártságot,utálom ha egy helyben kell ülni,utálom,hogy be vagyok zárva és nem mehetek sehova,mindent utálok.Nem sokáig bírtam egy helyben,ki akartam menni de a hátsó udvaron kívül sehova nem mehettem,márpedig kint szakadt az eső.Az időjárás is olyan mint a hangulatom,borús és szomorú.Le mentem a nappaliba és a kanapéra felkucorodva bámultam ki a hatalmas üvegajtókon.Álmosan,hatalmas karikákkal a szeme alatt jött le a lépcsőn Harry,majd ahogy meglátott le hajtotta a fejét és a konyhába ment. Hallottam ahogy tett-vett majd egy tányérral és bögrével a kezében le ült az asztalhoz és enni kezdett. Úgy szerettem volna odamenni,hogy az ölébe üljek és együtt reggelizzünk,hogy semmittevés helyett kezdjünk valamit magunkkal.Akárhányszor rá szántam volna magam,hogy odamenjek és megkérjem,hogy beszélgessünk felvillant a tegnap reggeli kép,Caroline...
A hasam hangosan megkordult,rá tapasztottam a kezem és félszemmel a hűtőre pillantottam,az a joghurt nem volt elég.Még mindig pizsamában voltam,éreztem magamon a tekintetét ahogyan végig mér miközben a hűtőhöz vonszolom magam,ki vettem a nutellát,pillanatok alatt megkentem magamnak egy kenyeret,majd fel menekülve előle ismét Zayn szobájában  kötöttem ki. A hasam felháborodottan kordult egyet,bele haraptam a kenyérbe,de most még a nutella is ízetlennek tűnt,legyűrtem,majd fogat mostam,megfésülködtem és felöltöztem.
A laptopommal be kucorodtam az ágyra és beléptem twiterre,első utam Harry profiljára vezetett,tegnap óta semmit nem írt ki.Az utolsó bejegyzés egy kép volt,a reggelinkről,azóta semmi.Eszembe jutott,hogy még a tuné alatt megbeszéltük,hogy Harry elvisz a családjához Chesire-be,utána pedig a fiúk is eljönnek,de ez most meghiúsulni látszik,főleg ha Louis továbbra is bezárva akar minket tartani.Hirtelen rám tört a klausztrofóbia és úgy éreztem,most azonnal ki kell mennem innen.Fogtam a laptopom és kimenekültem a szobából,ahogy elhaladtam Harry szobája mellett,ki hallatszott ahogyan valakinek kicsit remegő hanggal mondja mi történt,és mit csinált Lou. Nem akartam hallgatózni,főleg úgy,hogy valószínű az anyukájával beszél aki most a pokolba kívánhat,de nem tudta elkerülni a figyelmem,vagyis inkább hallásom,hogy Harry sír.Nagyot nyeltem és tovább siettem ki a nappaliba,le kuporodtam a kanapéra,be dugtam a fülest a gépbe és hangos ordíttatni kezdtem a zenét.

~Harry~

-Anya.-remegett meg a hangom.-Nem hiszem,hogy jövőhéten Vanessa is velem jön.-nyeltem nagyot.

-Tessék? Miért?-hallatszott a hangján,hogy meglepődött.

-Épp,hogy nem szakított még velem.

-Micsoda? Mi történt? A múltkor még minden rendben volt,és láttam a tegnapi képet amit kiraktál.

-Pont azután.-töröltem meg a szemem.

Anya volt az aki előtt soha nem szégyelltem ha sírok,ő mindig megértett.

-Odajött Caroline és...anya,elrontottam.-csuklott el a hangom.

-Biztos vagyok benne,hogy meg fogjátok tudni beszélni.

-Nem szól hozzám,Louis bezárt minket.

Fel nevetett,picit elmosolyodtam,anya nagyon szereti Louist,és a többieket is. Vanessát is szeretné,nem úgy mint Carolinet,az volt az első alkalom,hogy anyának nem tetszett a barátnőm,túl öregnek találta hozzám.

-Hova?-nevetett.

-Az üdülőbe,meggyőződése,hogy ha bezár minket akkor majd kibékülünk,de eddig nem úgy néz ki.

-Próbálj meg beszélni vele,biztos nagyon hiányzol már neki.

-Honnan veszed,hogy hiányzom neki? Tegnap óta nem szól hozzám,jajj anya annyira sírt.-túrtam bele a hajamba.

-Persze,hogy sírt.

-De én nem akartam,azt sem tudtam,hogy oda fog jönni és olyan hirtelen történt.

-Tudom,szívem.Ha tényleg szeret akkor belátja majd,hogy nem a te hibád és kibékültök.Na ne sírj már.

-Köszi.

-Remélem őt is hozod majd magaddal,nagyon szeretném már személyesen megismerni. 

-Én is remélem,hiányoztok,sose hittem,hogy ilyet fogok mondani de még Gemma is.-nevettem el magam.

-Nem változol.Te is hiányzol.

-Szia.

-Szia Harry,vigyázz magadra,és Vanessára is.

-Rendben,ti is.

Miután le tette feküdtem még egy darabig az ágyon és a plafont bámultam,végre valaki olyannal beszéltem aki nem haragszik rám,bármilyen hülyeséget csináltam és csinálni fogok még,mindig mellettem lesz.Meg mostam az arcom és le mentem,meglepődtem,hogy nem a szobájában van,a kanapén ült és a laptopja fölé hajolva olyan hangosan hallgatta a zenét,hogy még a lépcsőtől is hallottam.Bon Jovi,nem is tudtam,hogy szereti.Ha nem közvetlenül bezárkózik előttem,akkor is megtalálja a módját,hogy ne kelljen velem beszélgetnie.Ki nyitottam az üvegajtót és a teraszra mentem,hideg volt kint,de nem akartam vissza menni vastagabb pulcsiért. A teraszra ültem és csak néztem a szakadó esőt.

~Vanessa~

Körülbelül tizedjére hallgattam ugyanazt a számot,amikor valami bajom van,sosem nyálas,szakításról szóló szerelmes számokat hallgattam,én bánatomban a rock-ba menekültem.Félszemmel láttam,hogy lejön a lépcsőn majd egy szál rövid ujjú pólóban ki megy a teraszra.Miközben a fülembe ordított a zene akaratlanul is őt néztem,csak bámult kifelé az esőre és a gondolataiba merült.Le állítottam a zenét,a fejem már kezdett fájni tőle,a fülest a fülemben hagytam,és továbbra is őt néztem.Akaratlanul is kezdett bűntudatom lenni,talán igaza volt Liamnek,lehet tényleg nem ő akarta ezt és én reagálom túl,ahelyett,hogy akkor bele akaszkodtam volna Caroline hajába most itt ülünk bezárva egy házba és magunkat sajnáltatjuk.Miattam vagyunk itt,végül is én nem hagytam szóhoz jutni ha nem rohanok el és meghallgatom akkor talán az egész nem így alakult volna.Még sem vettem rá magam,hogy kimenjek hozzá és megbeszéljük,túlzottan fájt még amit láttam,helyette csak fel álltam és vissza vonultam Zayn szobájába.
Egészen estig ott ültem,tv-t néztem,laptopoztam,néha-néha elpityeredtem,felhívtam Louist és megpróbáltam rávenni,hogy jöjjön értünk és had menjek haza a saját lakásomba,de hajthatatlan volt.A gyomrom csalogatott ki ismét a szobából,hiányoltam már a normális főtt ételt,ahogy gondolom Harry is.Az utóbbi 2 napban bunkó voltam vele,nem szóltam hozzá,szó nélkül elsétáltam mellette és amikor látott,rá sem akartam nézni,de nem direkt volt,és egy picit talán tudatni akartam vele,hogy kezdek megenyhülni. Lou sok mindent vett,tésztát,milánói alapot,lasagne alapot,hamburgerhúst,kalácsot,és még három csomag gumicukrot és chipset is.Úgy döntöttem,spagettit csinálok,azt biztos nem rontom el,reméltem addig nem jön le míg kész nem leszek.Leszűrtem a tésztát és neki láttam megcsinálni a szószt.Miután kész lettem a tűzhelyen hagytam az egészet,szedtem magamnak majd fel mentem az ideiglenes szobámba és az ágyra ülve enni kezdtem,kibámultam az ablakon a nem csillapodó,sőt egyre hevesebben zuhogó esőre.

~Louis~

-Loui,légyszíves engedj ki minket.-próbált meggyőzni a telefon másik végéről Harry.

-Elfogyott már az a doboz óvszer?

-Mi?Nem!

-Sajnálom,de addig nem jöttök ki míg ki nem békültök.Előre szólók,hogy úgy próbáld meg eltüntetni bárhova is,hogy ellenőrizni fogom.

-Louis,kérlek.Ez az egész így még szarabb,össze vagyunk zárva de nem szól hozzám, a fél napot az egyik szobában tölti ha pedig kint van is tesz róla,hogy ne kelljen beszélgetnünk.

-Mit csinál?

-Zenét hallgat,üvölt a fülébe.

-Egyszerű,óvatosan ki veszed a füléből és megkéred,hogy beszéljétek meg,utána egy kis ágytorna és hopp megoldódott minden.

-Louis,vedd már egy kicsit komolyabban. 

-Én nagyon is komolyan veszem.Ezért maradtok ott amíg ki nem békültök,értsd meg,hogy a ti érdeketekben tettem.

-Nem bírom,tudod mennyire szar látni a barátnőmet ahogy keresztül néz rajtam és szóba sem áll velem?

-Tudom Harry,és azt is tudom,hogy szeretitek egymást.

-Mi lettél hirtelen?-dühöngött.-Kis szent akinek az a dolga,hogy kibékítsen minket?

-Ide figyelj Harold!-telt be nekem is az a bizonyos pohár.-Tudom,hogy most minden szar,de ne akard rajtam levezetni a dühödet! Én nem tehetek semmiről,ellenben Caroline-al,én csak rendbe akarok hozni mindent de ahelyett,hogy próbálkoznál csak ülsz bent a szobádban!

-Sajnálom.-sóhajtott.

-Nincs semmi baj.-enyhültem meg.

-Igazad van.Megpróbálok majd beszélni vele.

Be nyitott Eleanor és le ült velem szemben az ágyra,meg fogtam a kezét majd közelebb húzódott,hogy át tudjam ölelni.

-Ügyesen.Bocsi de most leteszem,itt van Eleanor.

-Rendben.Szia.

-Szia.-már épp kinyomtam volna amikor ismét beleszólt.

-Lou?

-Tessék?

-Köszi,szeretlek.

-Én is.-mosolyodtam el és törölgetni kezdtem a nemlétező könnyeim.

Tudom,hogy nem látja de ez már berögzült,túl sok a Larry Stylinson...

Ki nyomtam és El-t magamhoz húzva hátradőltem az ágyon.

-Még mindig nem békültek ki?-könyökölt fel és aggodalmas arccal nézett rám.

-Nem.-sóhajtottam és végig simítottam hosszú,barna haján.-De ki fognak.

~Harry~

Erőt vettem magamon és le vánszorogtam,a konyhában egy edényben spagetti gőzölgött,csak akkor döbbentem rá mennyire éhes is vagyok. Le emeltem egy tiszta tányért és szedtem magamnak,reszeltem rá sajtot,majd az asztalhoz letelepedtem és enni kezdtem,mióta az eszemet tudom ez a második legfinomabb spagetti.Hogy kié az első? Anyáé.

El mosogattam magam után,ittam egy bögre kakaót majd úgy döntöttem,be megyek hozzá és megpróbálok beszélni vele,ahogy Louis is mondta,csak dekkolok a szobámban ahelyett,hogy megpróbálnék békülni.

Hihetetlen lassúsággal lépdeltem felfelé,mégis túl hamar értem oda az ajtó elé,halkan kopogtam,válasz nem érkezett ezért be nyitottam.Az ágyon feküdt és halkan szuszogott,hát ebből már nem lesz beszélgetés...

Be léptem,reflex szerűen nyúltam nadrágjának a gombja után,látva,hogy csőnadrágban nem lehet éppen kényelmes az alvás.Le húztam róla a nadrágot,összehajtottam és a székre tettem.Nagyot nyelve néztem végig formás lábain,tekintetem feljebb vándorolt feszes fenekére amit most csak egy rózsaszín francia bugyi takart el előlem.Valamit motyogott álmában,be takartam és ki vonultam a szobából,nem akartam,hogy ha felébred ott találjon ahogyan a fenekét bámulom.

Be mentem a saját szobámba,elő vettem egy tiszta törülközőt és a fürdőszobába mentem. 

Jól esett ahogyan a forró víz végig folyik rajtam,még sem álltam most sokáig a zuhany alatt,fáradt voltam és minél hamarabb ágyba akartam kerülni.Szárazra töröltem magam és úgy ahogy voltam be dőltem az ágyba,el is felejtettem,hogy a meztelenkedés milyen jó dolog,bár lehet most szívesebben feküdnék bezárva egy boxerba és ölelném magamhoz a jelenleg másik szobában alvó lányt.

Forgolódtam egy darabig,nem tudtam elaludni bármennyire is fáradt voltam,betakarózva melegem volt,anélkül fáztam,a hajam nedvesen tapadt a tarkómhoz ami idegesített.Hasra vágtam magam és összeszorítva a szememet próbáltam elaludni,de az álom nem akart jönni.

A konyhából zajt hallottam,ki pattantam az ágyból és le vágtattam a lépcsőn. A földön egy bögre darabjai,előtte pedig Vanessa amint a szája elé kapva a kezét néz le rá.

-Menj arrébb.-léptem oda.-Meg ne vágd vele magad.

Szó nélkül arrébb lépett,végig nézett rajtam,majd elpirult.El is felejtettem,hogy nincs rajtam semmi,most már mindegy.

Elő kerestem a partvist és fel söpörtem a bögre darabjait majd a kukába szórtam.
-Harry.-hallottam meg a hátam mögül a hangját.

Felé kaptam a fejem,hozzám szólt! Végre hozzám szólt!

-Tessék?

-Szereted?-sóhajtott.-Szereted Caroline-t?

-Nem.-ráztam meg a fejem.-Téged szeretlek.