68.rész

Hey! :)

Tudom,megint késtem,de itt van az új rész! És mivel holnap nem kell menni iskolába,remélhetőleg a hétvégén is jövök résszel. Szóval,tessék komizni. :) Jó hétvégét! 

Puszi: Nessa xx

~Vanessa~

Macey csak annyi időre hagyta békén a fiúkat,amíg ők illedelmesen bemutatkoztak a szüleimnek. Bár nem tudom miért.Apa mosolyogva kezet rázott velük,és anya is megeresztett valamiféle grimaszt,majd a fiúk egy ölelés után bementek a bátyámmal és Macey-vel a konyhába. Én pedig már nem tudtam menekülni anyáék elől. Unottan levágódtam a kanapéra Harry mellé,bekapcsoltam a tévét és mit sem törődve velük,kapcsolgatni kezdtem.

-Végig hallgatsz minket?-nézett rám apa.

Megvontam a vállam,hanyagul Harry-nek dőltem és próbáltam felkészíteni magam arra,hogy megtudjam miért ilyenek velem.

-Nem ilyen gyereket akartunk.-kezdett bele anya.

A levegő belém szorult,Harry-vel egy időben kaptuk oda a fejünket,a szemében láttam a haragot,csendben megfogta a kezem.

-Te csendes voltál,visszahúzódó,és nem voltak barátaid. Nem úgy mint Jake. Ő népszerű volt,sok barátja,te ellenben vele otthon ücsörögtél egyedül.

-Ezzel mi a baj?-kelt a védelmemre Harry.

Hitetlenkedve bámultam anyára," nem ilyen gyereket akartunk" hát sajnálom.

-Ne érts félre minket,Vanessa!-mondta apa.

-Ne értsem félre?!-pattantam fel,és nem törődve azzal,hogy itt vannak a fiúk,nem beszélve a húgomról,kiabálni kezdtem.-Nem ilyen gyereket akartatok?! Nem?! Sajnálom! Nem tehetek róla,hogy ilyen vagyok!

-Kicsim...

-Fejezd be! Nem érdekeltek! Minek jöttetek akkor ide?! Mert most már itt van Harry?! Mert van dalom Justin Bieber-vel?! Most már megfelelek az elvárásaitoknak?! 

A kiabálásom lassan sírásba fulladt,de én nem akartam ilyenért sírni,a konyhában ott állt Macey,Niallel a háta mögött,és mindketten nagy szemekkel bámultak ránk. 

A haragom egyre csak nőtt,nem akartam őket látni,nem értem,hogy lehetnek ilyenek. Nem vagyok tökéletes. Soha nem is voltam az.

-Inkább érezhették volna magukat szerencsésnek,amiért normális lányuk van!-szólalt meg rekedt hangon Harry.

-Hogy mondhattok ilyet?-rontott elő a konyhából Jake.

Megfordultam és a konyhába szaladtam,lerogytam az egyik székre és a tenyerembe temetett kézzel hallgattam,amint Harry és Jake egymás szavába vágva magyaráznak. Niall karjai fonódtak körém,előtört belőlem a zokogás. A mellkasának dőltem és a pólójába markolva bőgtem. Szánalmasnak éreztem magam. De ki ne sírna,ha ilyet tudna meg?

-Ez hihetetlen!-puffogott Louis és kirontott.

Liam felugrott és utána ment,de Louis-t nem lehetett megállítani,a könnyeim mögül pislogva figyeltem,ahogyan torka szakadtából üvölteni kezd.Kórusban a bátyámmal.

-Vidd fel a szobánkba Macey-t.-dörzsöltem az arcom és Niall-re pillantottam.-Maradj ott vele.

A kishúgom apró kezei körém fonódtak,ijedten pislogott rám,nem igazán értette,hogy miért üvölt a szüleivel három fiú. 

-Gyere!-engedett el Niall és mosolyt erőltetve az arcára megfogta Macey kezét.

Zayn leült mellém,kezét a hátamra tette és gyengéden végig simított rajta.

-Nem voltam elég jó nekik.-nyögtem.-Mert én nem vagyok népszerű.

-Nessa.-ölelt magához, és végig simított a hajamon.-Sajnálom, a szüleid nem normálisak,ha ilyeneket mondanak...

Értékeltem az őszinteségét,halványan rámosolyogtam,majd inogva, de felálltam és elindultam ki a nappaliba. Kezemet Lou vállára tettem,abbahagyta a kiabálást és felém fordult,ám hirtelen mintha erősen fejbe vágtak volna,kicsúszott a lábam alól a talaj.

~Harry~

Louis a dereka után kapott,odaugrottam és az ölembe vettem. Az arca falfehér volt. 

-Hozzatok már vizet!-kiabáltam.

Liam ugrott először,a konyhába sprintelt és egy vizes konyharuhával jött vissza. Leültem a kanapéra, érdekes módon a szülei semmit nem csináltak,csak bámultak amitől ismét kezdett felmenni a pumpa,és úgy tűnt,Louis sem sokáig tudja még visszafogni magát. 

Az arcát kezdtem törölgetni a vizes ruhával és reménytelenül szólogattam,de nem reagált semmit.

Lou arca hasonló színt öltött mint a piros nadrágja,és nagy levegőt vett.

-Ne!-kaptam felé a fejem mire becsukta a száját.

Egyikünk sem erőszakos,nem fojtunk egyszer sem bele ilyen vitákba,és más esetben nem lett volna bátorságom,hogy ilyen hangnemet megengedjek magamnak felnőttekkel,de Vanessa mindannyiunknak fontos,és nem fogjuk kussolva hallgatni,ahogy a saját szülei bántsák. 

-Menjetek el innen!-masszírozta a tarkóját Jake.

Egyre szaporábban lélegeztem,hiába törölgettem az arcát,nem nyitotta ki a szemei.

Zayn nyomott a kezembe egy pohár vizet,másban már nem reménykedtem,így óvatosan a mellkasára öntöttem egy keveset belőle,belenyomtam a kezem és végig töröltem fele a homlokát és egy kicsit az arcára locsoltam. Szempillái megrebbentek,prüszkölve pislogott körbe majd a kezét nyújtotta felém.Magamhoz öleltem,nedves arcát puszikkal hintettem be miközben halkan elpityeredett. 

-Ne sírj!-suttogtam a fülébe-Nem szabad.

Arcát a nyakamba fúrta,vékony karjai szorosabban fonódtak körém. 

Nem tudtam feldolgozni,hogy mondhat valaki ilyet a gyerekének.

-Nem megy Macey! Vele is ezt fogjátok csinálni? Nem!-mondta erőteljesen Jake.

Megremegett a karjaimban,nem érdekelt,hányan állnak körülöttünk,egyszerűen csak megcsókoltam. Éreztem ahogyan ellazul,már nem remegett,bár a szeméből potyogtak a könnyek. Nem láttam még ennyire megtörtnek,és arról is meggyőződtem,hogy soha többé nem akarom őt így látni.

A szülei távoztak,de a feszült csend maradt. Louis leült az egyik fotelbe és az orrnyergét masszírozta,Zayn körbe-körbe járkált,Liam a konyhába ment még vízért,Jake leült mellénk,én pedig maradtam úgy ahogyan voltam. Őt ölelve.

Hiba volt idehívni a szüleit,az is hiba volt,hogy felvettem az apjának a telefont.Azt hittem valami butaság van az egész mögött,amiért ilyenek vele,de nem. Elképesztő.
A vállai megrázkódtak,szorosabban húztam magamhoz,végül inkább mellé feküdtem.
Niall robogott le a lépcsőn,ahogyan meglátott minket, elfehéredett és ijedten jött közelebb.
-Mi történt?-pislogott körbe.
-Elájult.
-Mi?-szökött fel a szöszink hangja.
-Nincs semmi baj,Nialler.-emelte fel a fejét és halványan rámosolygott.
-Jól vagy?-guggolt le,és a szeme gyanúsan kezdett csillogni.
-Igen. Csak ne hozd le Macey-t.
-Aludhat nálunk.-szólalt meg Louis.-Mindketten aludhattok ott.-pislogott nagyokat Jake-re.-Hagyjuk őket kettesben.
Most először nem éreztem a hangjában azt a megszokott huncutságot.A többiek persze egyetértően bólogattak.
-Nem kell elmenni.Maradjatok itt mindannyian.Nem fogok sírni.-szipogott.
-Tudjuk.-mosolygott Zayn.-De egy kicsit ki akarjuk sajátítani a hugicádat.
-És a bátyádat is.-tette hozzá Liam.
Erőtlenül felnevetett majd megpróbált felülni,vele együtt tápászkodtam fel,de továbbra is szorosan öleltem.

~Vanessa~

Alig mentek el,úgy éreztem menten bealszok, egy ideig egyikünk sem mozdult a kanapéról,majd megpróbáltam felállni,Harry pedig a kezét az enyémbe csúsztatta.

Jött utánam a konyhába,ittam egy pohár vizet és az ölelésébe bújtam. Jól esett valaki olyat ölelni akinek megfelelek úgy ahogy vagyok. Nem akartam sírni,viszont a könnycsatornáim ezt máshogy gondolták és maguktól kezdtek folyni az arcomon a kövér könnycseppek.
-Ne..-lehelte és közelebb vont magához.
Szipogva húzódtam el,megtöröltem a szemeim egy szalvétába,kifújtam az orrom és a kezét fogva visszamentem a nappaliba.
-Sajnálom.Nem kellett volna idehívnom őket.
Közelebb csúsztam hozzá és apró puszit adtam a szájára. Hiába keresnék bűnbakot,ez nem az ő hibája.
Megdörzsöltem az arcom,nem akartam látni magam,borzasztóan nézhetek ki.
Bár egy ideje csend volt, a fejem tele volt a hangokkal és az elhangzott durva mondatokkal. Louis-t még egyszer sem láttam ennyire dühösnek,sőt,azt sem hittem,hogy ő tud dühös lenni.
Az ajkaim megremegtek,fájdalmasan beleharaptam,hogy elfojtsam a feltörni készülő sírást. Harry karjai körém fonódtak és egy mozdulattal az ölébe húzott. Ajkai gyengéden keresték meg az enyémet,kezét az arcomra tette és letörölt néhány könnycseppet. Fogalmam sincs róla,mi lenne most velem nélküle. Azt hittem csak a mesékben és a buta szerelmes filmekben vannak olyan fiúk, akik akkor is veled vannak,amikor azt hiszed rosszabb már nem lehet.Olyanok,akik lesimogatják az összes könnycsepped és a csókjaikkal próbálják elfeledtetni veled az összes rosszat.
Végig simítottam a haján és a vállára hajtottam a fejem.
-Szeretlek.-tette kezeit a derekamra és apró puszit adott a homlokomra.
Az utóbbi időben megszokottá vált,hogy elmondja minden nap,hogy szeret,és én viszont szeretem. De most jobban kezdtem becsülni az apró,kedves kis gesztusokat és az ilyen szavait. Hatalmas pofára esés volt ez a "beszélgetés" a szüleimmel. Nem tudom mi lesz,de nem szeretném látni őket egy ideig.
-Én is.-húztam jobban magamhoz.
-Nem értem meg a szüleid.-sóhajtott.
Egy kicsit elhúzódtam,hogy a szemébe tudjak nézni. Kimásztam az öléből,és a hátamat a kanapénak vetettem miközben ő fölém hajolt.
-Nem tudtam,hogy ez lesz. Sajnálom. El se kellett volna mennünk.-szipogtam.
-Hogy lehet ilyet mondani.-fújtatott.-Te csodálatos vagy. Ők nem ismernek,nem tudják ki az a Vanessa akit én szeretek,és nem tudják mit hagynak ki. Én sem voltam az a nagymenő az iskolában,piszkáltak a hajam miatt,volt szemüvegem is,de annak ellenére,hogy a szüleim elváltak,mindketten mindig támogattak mindenben,és mellettem álltak. De ez elképesztő...
-Piszkáltak?-simítottam végig az arcán.
-Igen,de nem nagy ügy.-vonta meg a vállát.-Általánosban mindenki mindenkivel kötekedett,és a fiúk között én voltam a célpont.
-Mert már akkor is irigyek voltak.-mosolyogtam.
-Engem az vigasztal,hogy akik akkor bántottak,nagy részük ott maradt Holmes Chapel-ben,én meg itt vagyok,a barátaimmal,több millió rajongóval,és veled.-mosolygott.-És téged is szeretnek.
-Kik? A Directionerek? Mert ők nem...
-Akkor mi volt az a lány a Tescoban?-vonta fel a szemöldökét.-Én nem szeretlek? És a fiúk? Justin rajongói? Ők,és mi is mindannyian szeretünk. Nem szabad arra gondolni,ki az aki irigységből,vagy valami más miatt nem szeret,mindig csak arra kell,hogy mennyien szeretnek,és fognak még szeretni. Tudom,hogy nagyon rossz,egyikünk sem tudja feldolgozni,ha ok nélkül bántsák,akárhányan rágják a szánkba,hogy ne foglalkozzunk vele.
Pecekig némán gondolkoztam azon amit mondott,végül rájöttem,hogy igaza van.
-Köszönöm.-húztam magamhoz.
-Ne nekem,ez Liam betanult szövege.-húzta mosolyra a száját.
-Mindig Liam-re fogod.
-Belőlem kinézné bárki is,hogy ilyen bölcs vagyok?-hajolt közelebb.
-Miért ne?
Megpusziltam és felálltam,ám ő velem együtt mozdult és akármerre indultam,mint egy kiskutya,követett.
Úgy döntöttem,még most megfürdök. Túl hosszú és fárasztó volt ez a mai nap,minél hamarabb aludni,vagy legalább felejteni akarok.
Kinyitottam a fürdőszoba ajtót,de oda is utánam jött.
-Elárulod miért jössz utánam?-nevettem.
-Megijedtem.-vont magához.-Reggel rosszul lettél,most meg elájultál...
-Jól vagyok.
-Zuhanyozni szeretnél?-pislogott nagyokat.
Bólintottam és egy csattal felfogtam a hajamat.
-Az zavar,ha megyek veled? Tőlem lehetsz fehérneműben is,csak had menjek...
-Gyere.-adtam meg magam.
-Akkor ülj le,lemegyek és bezárom az ajtót.
A kőre ültem,néhány másodperc után hallottam a trappolását a lépcsőről. Így belegondolva,nem túl jó ötlet ha ő is jön,mert hát..híztam és nem kellene látnia.
Csendben becsukta az ajtót és levette a pólóját. Maradtam a kövön és elidőztem a felsőtestén,szája sarkában apró kis félmosoly bujkált és én már akkor tudtam,mi lesz a vége ennek a közös zuhanyzásnak.
Egy kicsit feszengtem előtte,lassan feltápászkodtam és kigomboltam a nadrágom.
-Harry..-harapdáltam az ajkaim.
-Majd én.-lépett közelebb.-Fáradt vagy?
-Hozzád soha.-fúrtam arcomat a nyakába.
-Akkor jó. Mert tudok egy remek módszert a kikapcsolódásra.-húzta fel a pólóm.
Gyengéden kibújtatott belőle,pillantásával szinte felfalt,és az előbb még zöld szemei,most feketén csillogtak.
Felültetett a mosógépre és lehúzta a nadrágom,majd babrált egy kicsit a sajátjával,végül lerúgta. Lábaimat a dereka köré fontam és a nyakába kapaszkodtam. Bár még volt rajtunk ruha,bevitt a zuhanyfülkébe és megnyitotta a vizet.

67.rész

Sziasztok! :)

Tudom,tudom. Késtem. De esküszöm jó okom volt rá! Tegnap korán reggel indultam Budapestre az SZJG 8 dedikálásra, jelzem,hatalmas tömeg volt és 5 órán át álltam sorban mire bejutottam,mert volt valami probléma,és bár a könyvem nincs dedikálva,de megvan! :D És hát,utána még ott ragadtan Pesten vásárolgatni stb,és nagyon későn értem haza,de itt vagyok. Köszönöm a 45! rendszeres olvasót. Kész van az új rész. És nagyon remélem,hogy tetszeni fog! :)

Puszi: Nessa xx

U.i: Ha valaki nem olvasta még közületek Leiner Laurától a Szent Johanna Gimi könyvsorozatot,annak nyugodt szívvel ajánlom. Megéri :)

Szikrázó szemekkel lépdeltem előre,gyönyörű,könnyű habos ruhám körülölelte a lábaim. Harry felém fordult,csodálatos zöld szemei neki is legalább annyira csillogtak mint az enyémek. Liam(?) kezébe karolva megálltam,adott egy puszit az arcomra,majd kezemet óvatosan Harryébe helyezte. Hevesen dübörgő szívvel fordultam felé,egy pillanatra elmerültem a zöld szemekben...

Szemeim kipattantak,időm sem volt felébredni a gyönyörű álomból,felpattantam,a heves mozdulattól megszédültem de rohantam a fürdőszoba felé.Még éppen időben rogytam le a WC mellé.

Hosszú,finom ujjak húzták hátra a hajam miközben én a WC fölé görnyedve kiadtam magamból mindent. 

Szédelegve felálltam,lecsaptam a tetejét és szorosan összezárt szájjal lehúztam. Hihetetlenül hülyén éreztem magam. Nincs is annál kínosabb,amikor a barátod a hajadat fogja miközben te tehetetlenül,egy WC fölé görnyedve hánysz.

Harry zöld szemeivel aggódva figyelte ahogyan elbotorkálok a mosdókagylóig.

Fejemet a hideg vízsugár alá nyomtam. Az arcom falfehér volt,de így sikerült némi színt lehelnem bele,talán csak a hideg víztől,de egy kicsit kipirult.

Szorosan összezárt szájjal előkaptam a fogkefém,és rengeteg fogrémet nyomva rá,próbáltam meg eltüntetni a számból a borzalmas ízt,és ezzel húzni az időt.

A falnak támaszkodva figyelte ahogyan sikálom a fogaim.Ki öblítettem a szám,a fogkefét visszaejtettem a tartójába. Nedves,arcomba hulló hajjal,inogva indultam vissza a szobába,ám ujjai gyengéden a csuklóm köré fonódtak,másik kezével a combom alá nyúlt és óvatosan felemelt.

Tiltakozni akartam,de egy pillantásával belém fojtotta a szót,engedelmesen a nyaka köré fontam a kezem és hagytam,hogy bevigyen.

Óvatosan letett az ágyra majd bebújt mellém,átölelte a derekam,és arcát a nyakamba fúrta.

-Jól vagy?-pillantott fel és aggódva fürkészte az arcom.

Összezárt szájjal bólintottam.Az arcom égett a szégyentől.

-Vanessa.-szólogatott.-Kicsim. Mi a baj?

-Nem kellett volna bejönnöd.-nyöszörögtem.

-Miért nem? Megijesztettél.

-Sajnálom.-húzódtam közelebb és arcomat a mellkasába rejtettem.

-Beteg vagy?

-Biztos csak valami rosszat ettem.

-Nem fáj valamid?-húzta a vállamra a takarót.

A fejemet ingatva átöleltem,a takaró alatt lassan felhúzta a pólóm és nagy kezét,lágyan, fel-le liftező hasamra tette. Jól esett az érintése.

Haja kusza összevisszaságban keretezte arcát,szemei fáradtak voltak,de tudtam,hogyha megkérem pihenjen le,a világért sem tenné. Én viszont még fáradt voltam,az óra alig mutatott fél kilencet,ilyen korai időben pedig senkinek nincs kedve felkelni.Főleg nem nekem.

Bár a gyomrom még kavargott,nem kívánkozott ki semmi belőlem így lehunytam a szemem és mélyen beszívtam Harry kellemes illatát. Karjait körém fonta és védelmezően ölelt magához. Ujjaival a hajamat cirógatta,fürtjei csiklandozták a nyakam. Megszoktam már az ölelésében aludni,bár most hiányzott a halk szuszogása,mellkasa egyenletesen emelkedett fel és le, én pedig lassan álomba szenderültem.

~~~~

Az ébredésem jóval kellemesebb volt mint a pár órával ezelőtti,a függöny résein át,a napfény,bár elég hideg fénye,de kellemesen melengette az arcom. A takarót félig rám volt tekeredve félig pedig lecsúszott,de pont úgy,hogy az kényelmes legyen. Harry nem feküdt mellettem,de a helye még meleg volt,gondoltam nem mehetett túl messze. Álmosan nyújtózkodtam,a hajam lágy hullámokban omlott a vállamra,a korán reggeli "hajmosástól" már ha lehet azt annak nevezni. A pizsamámban,igen a Scooby Doo-s pizsamámban csattogtam le a lépcsőn,a konyhából hangok szűrődtek így arra vettem az irányt,ám a küszöbön megtorpantam,a pillantásom ide-oda cikázott a lazán pultnak dőlő két fiú között,és az asztalnál ülő,nem épp szívem csücske emberkék között.

Harry felém nézett,szemei bocsánatkérően csillogtak,egy szót sem szólt,felém lépdelt,de én hátráltam. Kedvem lett volna kirohanni,de elég hülyének néznének,ha novemberben egy szál pizsamában üvöltve rohangálnék London utcáin. 

Egy kicsi,de annál erőteljesebb ütést éreztem,majd egy éles hang csapta meg a fülem.

-Macey!-néztem meglepetten a kishúgomra aki elfoglalta magát a lábam ölelgetésével.

-Hiányoztál.-mondta vékony hangján.

Leguggoltam,és szorosan megöleltem. Ő volt az egyetlen,meg Jake,akit bármikor szívesen láttam ebben a házban,az asztalnál ülő két embert egyáltalán nem akartam látni sehol sem,főleg nem itt.

-Te is.-csordult ki egy könnycsepp.

Puha kis arcát a nyakamba temette,karjaival belém csimpaszkodott. Nem épp úgy váltunk el egymástól legutóbb,ahogyan kellett volna.

Lassan elengedett és mosolyogva pislogott rám,megfogtam a kezét és ellenségesen pillantottam a konyhába.

Harry megállt előttem,Macey jobban kezdte szorítani a kezem,még nem igazán szokott hozzá,hogy Harry Styles-el tartózkodik egy házban,de hát kislány,és valószínűleg én is el lennék ájulva,ha nem lenne a barátom,és most nem haragudnék rá nagyon.

-Ne haragudj.-ölelt át.

Macey kezét fogtam,nem öleltem vissza. Bátortalanul puszit nyomott az arcomra,ám én csak undokul pislogtam rá.

-Szia.-lépett elő Jake.

A lábaim maguktól indultak meg felé,a karjaiba omlottam és engedtem,hogy felemeljen. 

A nyakát ölelve csüngtem rajta,csakúgy mint az imént rajtam Macey. Elhúzódtam és kezemet az arcára tettem,férfiasabb lett,kicsit izmosabb is,szemei most is mint mindig,pajkosan csillogtak.

-Ne haragudj rá.-dörmögte a fülembe.

Elhúzódtam,kikerültem Harryt,megfogtam Macey kezét és lehuppantam vele a kanapéra. Sok dolgot kell megbeszélni egy 7 évessel. A tévét a zenecsatornán üvöltő rock zenéről mesére kapcsoltam és mosolyogva néztem rá.

-Itt laksz?-méregetett.

-Igen. Tetszik?-mosolyogtam.

Hevesen bólogatott majd közelebb bújt hozzám és átölelt,végig simítottam hosszú haján és adtam egy puszit a feje búbjára. Igyekeztem nem tudomást venni a közönségünkről.

-Hol vannak a többiek?-pislogott rám.

-Már nem lakok velük együtt.-magyaráztam.-Majd elviszlek hozzájuk délután.

Felcsillant a szeme,és egyszerre már izgatottabban mocorgott a helyén.

-Most Harry-vel laksz?

Hátra sem néztem,bár éreztem magamon a pillantásokat. 

Van,az a nagyon idegesítő érzés,amikor a tarkód bizsereg,mert tudod,hogy figyelnek. Na,nekem nem kellett bizseregnie ahhoz,hogy tudjam,mindenki minket les.

-Igen.-bólogattam.

Figyelme a tévére irányult,ahol valami buta mese ment,de őt szórakoztatta.

-Kincsem.-jött a hang a hátam mögül.

Remegve kifújtam a levegőt,igyekeztem visszafogni magam,és nem csúnyán beszélni,esetleg kiabálni a húgom előtt.

-Mit kerestek itt?-sziszegtem.

-Macey! Gyere együnk valamit.-mondta Jake.

Kishúgom engedelmesen felállt és oda szökdécselt hozzá. Apa leült velem szemben,míg Harry megkerülte a kanapét és mellém ült. Rá se néztem anyára,amikor oda toporgott apához és leült mellé.

Ellenségesen felhúztam a lábaim és úgy tettem mintha engem is lekötne a mese,pedig nem. Sőt. Inkább idegesített.

-Vanessa.-hajolt közelebb Harry.

A szívem kezdett meglágyulni az irányába. Sosem tenne olyat ami nekem rossz,tulajdonképpen senkivel nem tenne olyat ami rossz.

-Miért?-néztem rá.

-Mert szeretlek.-nyomott puszit a homlokomra.

-Én is.-sóhajtottam és befészkeltem magam a karjai közé.

Egyáltalán nem zavart a szüleim jelenléte,irritált,de nem foglalkoztam velük.

-Nagyon szépen berendezkedtetek.-szólalt meg apa.

-Köszönjük.-mosolygott Harry.

Nem értem,hogy tud mosolyogni rájuk.Legutóbb anya nagyon csúnyán viselkedett vele.

Hidegen néztem magam elé,anya látszólag idegesen fészkelődött,de egy cseppet sem érdekelt mit érez,csodálkoztam,hogy eddig még nem tett rám vagy a lakásra megjegyzéseket,nem kötött bele Harry-be,sőt,meg sem szólalt.

-Figyelj,Vanessa.-szólalt meg.

Meglepődtem,oda kaptam a fejem de még mindig ugyanolyan elutasítással méregettem.

-Miért?-kérdeztem.

Szólásra nyitotta a száját,de felugrottam,nem akartam hallani. Harry sem tartott vissza,bementem a konyhába és leültem az asztalhoz Macey és Jake közé.

-Nessa,menj vissza!-kért halkan a bátyám.

-Nem akarom tudni.

Felálltam,és bedobtam én is egy kenyeret a kenyérpirítóba. Miután készen lett,vékonyan megkentem vajjal,öntöttem magamnak teát és leültem.

-Ugye tudod,hogy ez cseppet sem felnőttes viselkedés?-méregetett mosollyal a szája sarkában.

Megvontam a vállam és beleharaptam a kenyérbe.

-Szeretek gyerekes lenni.

-Tudom.-vigyorgott.-De végig hallgathatnád őket. Harry miatt.

-Nem tudom minek rendelte ide őket.-nyammogtam.-Nektek örülök,nekik nem.Egy cseppet sem.

-Megértem.-bólogatott.

-Mizujs az iskolába, törpe?-fordultam őszinte érdeklődéssel a húgom felé.

Le dobtam a pirítóst és csillogó szemekkel hadarni kezdett:

-Mindenki irigy rám,mert ismered Justin Biebert és a barátod Harry, és én ismerem a One Directiont.

Mosolyogva bólogattam miközben lelkesen mesélte,hogy milyen irigyek a kis osztálytársai és mennyi új barátja van.

Miután befejezte újra a kezébe vette a pirítóst és enni kezdett.

-Mesélj inkább te.-mosolygott Jake.-Boldog vagy?

-Nagyon.-pirultam el.

Harry lépett be a konyhába,végig nézett rajtunk majd elmosolyodott és felém lépdelt.Könnyed mozdulattal felemelt,lehuppant a helyemre majd az ölébe ültetett.

-Mi újság Macey?

Jön a tipikus válasz. Ééés.

-Semmi.-motyogott zavartan és rá mosolygott.

-Felhívjuk a fiúkat?

-Igen.-csillant fel a szeme.

Elő kotorta a nadrágzsebéből a telefonját.

-Kit hívjunk?-mosolygott.

-Niallt.

Izgatottan lóbálta a lábait,figyeltem ahogyan Harry kikeresi a számot,rányom,majd Macey kezeibe adta. A kishúgom a füléhez emelte a telefont és remegő ajkakkal várta,hogy felvegye.

~Niall~

-Liam? Ide adnád légyszi a paradicsomot?

-Minek a nutellás kenyérre paradicsom?-értetlenkedett

-Ne kérdezősködj,csak add ide.-ugráltam.

Megvonta a vállát és át dobta nekem,béna,de ehető karikákra vágtam és felhelyeztem a vastagon megkent kenyérre,a tetejére dobtam egy szelet párizsit,uborkát,végül még egy nutellás kenyeret.

-Fúj.-fintorgott Louis.

Jóízűen beleharaptam,amikor csörögni kezdett a telefonom,elő kotortam és meg sem nézve ki hív,felvettem.

-Ki mer evés közben zavarni?-mondtam teli szájjal.

-Bocsánat.-rebegte egy vékony lány hang.

-Vanessa?-ráncoltam a szemöldököm és lenyeltem a falatot.

-Nem.-kuncogott.

A nevetésről rögtön felismertem.

-Macey? Hát te?

-Hiányoztál.-mondta.

-Te is nekem,kislány.

A fiúk értetlen fejjel néztek rám,viszont én folytattam a csevejt a 7 éves kislánnyal.

-Londonban vagy?

-Igen,anyáékkal eljöttünk Vanessához.

Pillanatnyi meglepettség suhant át az arcomon,úgy tudtam,Nessa nem jön ki jól a szüleivel,de nem kérdeztem rá.

-Eljöttök?-kérdezte izgatottan.

-Kérdezd meg először Nessától,hogy nem baj-e.

-Nem. Harry megengedi,ideadta a telefonját is.-mesélte lelkesen.

-Akkor ha megreggeliztünk elmegyünk,jó?

-Jó. Szia.

-Szia.-mosolyogtam.

A telefont az asztalra tettem és beleharaptam a szendvicsembe. Először jól megrágtam,amit Zayn fintorogva nézett,majd lenyeltem,mindhárman fintorogva néztek,és beszélni kezdtem.

-Nessa kishúga Londonban van,szeretné ha elmennénk hozzá.

66.rész

~Vanessa~

Keze közé fogta az enyémet,és csendben játszott az ujjaimmal,látszólag nagyon le kötötte ez az elfoglaltság. Apró puszikat adott a tenyerembe,kezemet az arcához emelte és összekulcsolta ujjait az enyémekkel.
-Nem akarok felkelni.-fúrtam arcomat a mellkasába.
-Nekem nincs ellenemre,hogy egész nap csak feküdjünk itt,így.-tolta lejjebb a vállamról a takarót és megpuszilt.
-Tudom.-simítottam végig mosolyogva,kipirult arcán.
-Akkor? Nem megyek ma sehova,maradjunk itt.
-Persze,maradjunk itt a nappali közepén egy matracon,miközben az egész ház úgy néz ki,mintha egy tornádó beszabadult volna.
-Nekem tetszik.-vigyorgott.-Főleg ott az a melltartó,a tévénél.
Finoman oldalba böktem,mire összerándult,megmarkolta a csuklóm és egy mozdulattal maga alá gyűrt.
-Verekszünk?-vonta fel a szemöldökét.
-Ez nem volt verekedés.
-Nem?-fúrta arcát a nyakam és vállam közti hajlatba.
-Nem is tudnálak bántani.-simítottam végig kusza haján.
-Kicsi vagy hozzá.
-Nem csak azért.-nevettem.
-Tudom,mert én olyan ártatlan kisfiú vagyok.-biggyesztette le az az alsó ajkát.
-Fogjuk rá.-pusziltam meg a száját.
A telefonja, a szoba másik végében,a nadrágzsebében csörögni kezdett,sóhajtozva leszállt rólam,és játszva a szégyenlőst,le húzta volna rólam a takarót,de én elkaptam és magam köré tekertem,úgy figyeltem ahogyan elbotorkál a telefonért.
-Igen?-emelte a füléhez,miközben zöld szemeivel huncutul engem nézett.-Igen, de nem ér rá.Jó,megmondom.
Felvont szemöldökkel figyeltem ahogyan a telefont hanyagul a kanapéra dobja,majd vigyorogva visszajött hozzám és a takaróval együtt az ölébe ültetett.Nem kérdeztem rá,ki hívta. Ez az ő dolga.
-Meg sem kérdezed ki volt?
-Nem.-vontam meg a vállam.-Ha akarod úgyis elmondod.
Elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra.
-Az apukád hívott.
-Mi? Minek?-ugrottam fel.
A takarót magam elé fogtam és idegesen kezdtem volna róni a köröket,de még mielőtt egyet is megtettem volna,megfogta a derekam és le húzott maga mellé.
-Miért téged hívott?-remegett meg a hangom.
-Mert te nem vennéd fel,vagy ha fel is vennéd,kiabálnál vagy nem hallgatnád végig.
-Ez nem igaz!
-Nem?-vonta fel a szemöldökét.
-Na jó de,de akkor is. Az apám,hívogatja a barátomat,ha valamit közölni akar velem ami biztosan nem jó dolog. Ez annyira bizar!
-Anyukád tombol.
-Ki hitte volna.-forgattam a szemeim.
-Baby,beszélned kellene velük.
-Felejtsd el!-böktem meg a mellkasát.-Nem megyek Amerikába,nem beszélek anyával,nem érdekel mit csinál,amíg engem békén hagy!
-Hé,nyugi.-hajolt a fülemhez,és pár lágy puszival lényegesebben nyugodtan néztem vele szembe.
-Azt mondta addig ő parancsol amíg az ő házában lakok,de már nem!
-Nem hiányoznak a testvéreid?
Hitetlenkedve néztem rá,zöld szemeivel az arcomat fürkészte.
-Nem-e hiányoznak? Hallottad mit kérdeztél?-ugrottam fel.-Hogyne hiányoznának,Harry!
-Vanessa!-fogta meg a kezem,finoman,de eléggé határozottan ahhoz,hogy tudjam,kezdem felidegesíteni.
-Ez az egész nem róluk szól!-kiabáltam,pedig nem rá voltam mérges.-Sem Macey-ről,sem Jake-ről,velük nem csinálja ezt.-dobbantottam.-Én,én vagyok az aki szívat.Csak nem tudom miért!
Dühösen letöröltem egy könnycseppet,majd sarkon fordultam és fel trappoltam a lépcsőn. Hangosan bevágtam magam mögött az ajtót,az ágyról félresöpörtem a ruhákat és ledőltem rá.
Hallottam a lépteit,majd nemsokára benyitott. Magamra húztam a takarót,amit egészen idáig magammal cipeltem,leült az ágy szélére és sóhajtva végig simított a hajamon.
-Nem azért mondtam,kicsim.
-Tudom.-szipogtam.-Sajnálom,nem tudom miért borultam így ki.
Fel emelte a takarót és be bújt mellém,apró puszit adott az orromra majd ujjaival az arcom kezdte simogatni.
-Nincs semmi baj.-törölt le egy kicsorduló könnycseppet.
-Nem veled kellett volna kiabálnom.Ne haragudj,hülye vagyok.
-Css.Nem haragszom.-húzott magához.
Egy kiadós szipogás után sikerült megnyugodnom és nyugodtan feküdtem a karjai között.
Nem tudom miért. Nem tudom mit csináltam,hogy a saját anyám elutasít,de addig amíg Harry itt van,nem is érdekel annyira.
-Vegyél fel valamit.-puszilta meg az arcom,majd felült.
-Hova mész?-dörgöltem meg a szemem.
-Csinálok neked valamit a konyhába.-küldött felém egy biztató mosolyt,majd kiment.
Hangosan kifújtam a levegőt és nekiálltam felszedni a földről a ruhákat,hogy eltereljem a figyelmem,mindet gondosan összehajtogattam,majd felvettem egy piros farmert,hozzá fehér pulcsival amin nagy betűkkel,pirosan virított: "Kiss me". A lábamat fehér Vans tornacipőbe bújtattam,majd a fürdőszobába mentem,hogy rendbe szedjem a fejem. A hajamat kifésültem és egy fehér,masnis hajpánttal hátra toltam,fogat mostam,szemeimet halványan kihúztam szemceruzával,majd nagy levegőt vettem,és lementem a konyhába,ahol Harry valami mutatványt csinált a teafőzővel.
-Mi készül?-ültem fel a pultra.
-Hát.-vakargatta a tarkóját.-Louis féle Yorkshire tea,Harry módra.
-Érdekes.-nevettem.
-Meg palacsinta.-mutatott a kikevert tésztára.-De arra még várni kell egy kicsit.
-Segítsek?
-Nem.-emelte fel a fejét.
Kíváncsian kihúztam az egyik fiókot,majd elnevettem magam,amikor megláttam mi van benne.
-Gyere ide egy kicsit.-pislogtam rá és eldugtam a hátam mögé a szerzeményem.
-Mi az?-lépett elém.
A fejébe húztam a fehér kukta sapkát,és gondosan,nevetve igazgatni kezdtem a tincseit.
-Ilyen utoljára az X-Factorba volt rajtam.-nevetett.-Honnan van?
-A fiókban volt.-vontam meg a vállam.-Aranyos.
-Csináljunk egy képet.-fogta meg a kezem.-Piroska,és a gonosz kukta farkas.
Nevetve egy puszit nyomtam az arcára,előkapta a telefonját,bele mosolyogtunk a kamerába és el is készült a kép.
-Ne tedd ki sehova.-harapdáltam az ajkam.
-Miért?-nyomkodta a telefonját.
-Mert...
-El se kezd.-emelte fel a kezeit.
A telefonján abban a pillanatban megjelent a kép.
-Harry...
-Nem érdekel mit gondolnak!-szelte át egy lépéssel a köztünk lévő távolságot.-Te a barátnőm vagy és ha szeretnek egy kicsit is,akkor ezt el kell fogadniuk.
Le hajtottam a fejem és a lábamat néztem,puszit nyomott az arcomra majd a tűzhelyhez ugrott és leemelte róla a sípoló teafőzőt.Vissza ültem a pultra és onnan néztem ahogyan lassan,picit kinyújtott nyelvvel bele csurgatja a palacsintatésztát a serpenyőbe.
-Segítsek?-mosolyodtam el a bénázásán.
-Mondtam már,hogy nem.Én csinálok reggelit.
-Ebédet.-pillantottam az órára.
-Nem lényeges.Én akarom csinálni,ez egy ritka alkalom szóval hagyj kibontakozni.
-Bocsánat.-nevettem.
Elvettem a pultról a telefonját és mielőtt még észrevette volna,csináltam egy képet róla,amint a tűzhely előtt állva,kukta sapkában,kinyújtott nyelvvel süt palacsintát.
-Hé!-húzta össze a szemöldökét,de akkor már késő volt,a twitter profilomon megjelent a képe alatta pedig egy rövid szöveg. ,,Hagyom kibontakozni. :)"
-Ezt vissza fogod kapni.-nyújtotta rám a nyelvét.
-Megég a palacsinta.-mutattam a serpenyőre amiből sötét füst kezdett felszállni.
Gyorsan felkapta és egy határozott mozdulattal felfelé lendítette,remélve,hogy meg fogja tudni fordítani,ehelyett viszont a padlón kötött ki,az egyik felén megégett palacsinta.
-Hoppá.-nézett le rá.
-Inkább öltözz fel,és addig sütök.-ugrottam le a pultról.
-Hát,jó.-sóhajtott és kiment a konyhából.
Miközben a kanállal szétnyomkodtam pár görcsöt a tésztában,egyre inkább bekúszott a gondolataimba a kíváncsiság,hogy mit akart apa. Miközben sorjában tettem egy tiszta tálra a kisült palacsintákat,elgondolkoztam rajta,hogy felhívom és kiderítem,hogy mit akart de ezt az ötletet gyorsan elhessegettem. Egy csípőjére csúszó,szürke melegítőben és lila pulcsiban lépdelt le a lépcsőn,tenyerét a derekamra tette és kíváncsian a vállamra hajtotta a fejét.
-Olyan könnyűnek néz ki.-vonta össze a szemöldökét miután megfordítottam a palacsintát.
-Mert könnyű is.-mosolyogtam.
-De ha feldobom úgy sokkal menőbbnek néz ki.
-De az íze nem lesz jobb,főleg ha leejted a padlóra.-böktem a kuka felé,amiben ott voltak a próbálkozásának maradványai.
-Csinálhatom?-pislogott nagyokat.
Oldalra léptem és a kezébe adtam a serpenyőt. Gondosan bele csurgatta a palacsintatésztát majd a tűzre tette a serpenyőt és egészen addig nézte,amíg kis buborékok nem jelentek meg a tésztán.Be harapta a száját és egy villával fel piszkálta a palacsinta széleit,hosszan kifújta a levegőt és sikeresen megfordította.
-Ügyes vagy.-nyomtam puszit az arcára.
Látszott rajta,hogy most nagyon büszke magára,ezért felültem a pultra és onnan néztem ahogyan megcsinálja a palacsintákat. Közben egyet megkentem nutellával és a szájába adogattam.
-Kész.-vigyorgott és a kiürült tálat a mosogatóba tette.
-Ez nagyon sok.-túrtam bele a hajamba.
-Majd viszünk a fiúknak is.-vonta meg a vállát.
Párat megkentünk nutellával,vagy szórtunk bele kakaót,és egy nagy tál palacsintával,meg két bögre "Louis féle Yorkshire teával,Harry módon" beültünk a tévé elé a nappaliba.
Miközben a számba nyomott egy falatot,neki dőltem a vállának és bele kortyoltam a teába.
-Harry?
-Hmm.-hümmögött teli szájjal.
Megvártam míg lenyeli,és csak azután kezdtem bele.
-Mit akart apa?
-Szeretne veled beszélni.
-Minek?-dünnyögtem.
-Hát,van néhány megbeszélnivalótok és gondolom azt..
-Nincs megbeszélnivalónk. Nekem nincs mit mondanom nekik.
-Ne csináld ezt.-sóhajtott.-Ők a szüleid.
-Akik leszarnak,ráadásul az anyám ahelyett,hogy örülne neki,hogy az életben egyszer,van egy édes barátom,inkább baszogat.
-Figyelj.Tudom,hogy ez neked nehéz és haragszol rájuk,és én veled értek egyet,de egyszer úgyis beszélned kell velük.
-Mióta beszélsz apával?
-Tegnap hívott fel először,amikor megkapták a kulcsokat.
-Remek.-haraptam egy darabot a palacsintából.-Mindegy,nem akarok róluk beszélni.Felejtsük el.
Egy sóhajtással fejezte ki a nemtetszését,de nem szólt semmit és a tévét kezdte kapcsolgatni.
Kezdtünk jóllakni,így csak nagyon ritkán csipegettünk a palacsintából. A bögréink üresen hevertek az asztalon,én pedig neki dőltem a vállának és álmosan pislogva néztem a sztárhíreket. Csak a szokásos volt benne. Állítólag Rihanna drogozik.A Twillight Arany Málna díjat kapott,ami nem túl nagy elismerés. Conor Maynard-nak új klipje debütált a napokban blablabla...és, Harry Styles összeköltözött a barátnőjével.
Elmaradhatatlan.
Harry Styles és barátnője röpke félév után költözött össze. Harry nem épp híres a hosszú kapcsolatairól de úgy tűnik a One Direction ügyeletes csajozója feladta az éjszakai életmódot és le ragadt egy lánynál. Bennfentesek szerint Vanessa teljesen elcsavarta Harry fejét,és a fiú minden erejével azon van,hogy életben tartsa a kapcsolatukat,legutóbb Párizsban romantikáztak.
Vanessa és Justin Bieber közös dala a Beautiful, pár napja debütált a twitteren,és a One Direction rajongók körében elég nagy felháborodást keltett,szerintük a lány csak azért van együtt Harryvel,hogy kihasználva a 1D körüli figyelmet,ő is sztár legyen. Mindenesetre a pár boldog,ezt az is bizonyítja,hogy Harry egy rövid,de annál tartalmasabb üzenetet postolt a rajongóknak,hogy szíveskedjenek leszállni a barátnőjéről,és folyamatosan közös képekkel bombázza a felhasználókat. 

65.rész

-Louis! Mit csinálsz?!-rohant fel a lépcsőn Eleanor.
Felkaptam a fejem és nevetve néztem végig,ahogyan Louis az egyik vendégszobából,Harry segítségével előhoz egy matracot és azt a lépcső tetejére teszik.
Felrohantam a lépcsőn és elsőként ugrottam a matracra,a két fiú is óvatosan ráült,Eleanor pedig szörnyülködve nézte,hogy mit csinálunk.
-Baby,meglöknéd nekünk?-vigyorgott rá szemtelenül Louis.
-Mit csináltok?-botladozott fel a lépcsőn Niall.
-Összetörik magukat.-válaszolta cinikusan El.
-Nemár,ez csak egy kis játék.-nyöszörgött mögöttem Harry.
-Veszélyes játék.
-Én is jövök.-ugrott be mögénk Niall,a matrac meglódult alattunk,Louis megmarkolta az elejét és ordítva le szánkáztunk a lépcsőn.
Az utolsó lépcsőfok után sem állt meg,a padló eléggé csúszós,így gondtalanul csúsztunk tovább,és néhány cipő miatt,bukfenceztünk egyenesen az ajtó elé.
A hangokra a többiek is előjöttek a konyhából,Liam tágra nyílt szemekkel nézte,ahogyan Niall egy rakás cipő között fulladozva röhög.
-Nekem miért nem szóltatok?-trappolt oda hozzánk Zayn és megragadta a matrac elejét.
-Újra!-ugrott fel Louis és visszacipelték a lépcső tetejére a matracot.
-Te jó ég.-nézett utánuk Perrie.
-Én is megyek!-rohant elő a konyhából Chelsea.
Én lent maradtam,a kanapéra huppantam és onnan néztem,ahogyan megismétlik az előbbit és ismét a cipők között végzik.
-Liaam!-sipákolt Lou.-Gyere te is!
-Srácok,ez veszélyes.-rázta a fejét de azért megfogta a matracot és újra felvitték a lépcsőn.
-Nincs semmi bajunk.-nevetgélt Zayn és megragadta Perrie kezét.
-Nem vagytok normálisak.-rázta a fejét a szőke lány.
-Mondj valami újat.-túrt a hajába Eleanor.
Most rajtunk volt a sor,mi lányok,öten ráültünk a matracra,átöleltük egymás derekát,én legelőre ültem,és Louis hátulról erőteljesen meglökött minket. Egyszerre tört fel belőlünk a sikoltás és lezúgtunk a lépcsőn.
-Még egyszer!-pattant fel nevetve Danielle.
A hátsó felem kezdett fájni,Harry cipője pedig kis híján a számba kötött ki,de velük együtt felhúztam a matracot a lépcsőn. Ezúttal az 5 fiú ült rá,Liam kicsit félve kapaszkodott Zayn és Harry között.Louis ugrott rá utoljára és elindultak le a lépcsőn,azonban most nem fékezték le a cipők,Niall feje pedig hatalmasat koppant az ajtóban.
Egyszerre ugrottunk oda és segítettük fel a kába,szőke srácot. A fejét dörzsölgetve,értetlenül pislogott maga elé,majd kitört belőle a nevetés.
-Jól vagy?-veregette a vállát Liam.
-Aha.-nyögte.
Chelsea halálra váltan lépdelt hozzá és óvatosan,kezét a megduzzadt területre tette.
-Fáj?-pislogott ijedten.
-Nem. Kemény vagyok.-húzta ki magát.
-Igyál!-nyomott a kezébe egy poharat Louis.
-Nem lesz ennyi elég,srácok?-pislogott körbe Danielle.
-Már csak egy üveg van.-nézett a konyha irányába Harry.
Mindannyian,Liam kivételével arra fordultak,és be verekedték magukat a konyhába.
-Lesz holnap olyan vinnyogás.-nevetett Eleanor.
Vigyorogva megvontam a vállam,és amíg ők megpróbálták egymás között egyenlően elosztani a maradék alkoholt,én egy pohár kólával felültem a pultra és onnan néztem őket. Harry ott hagyta a poharát,vigyorogva közeledett felém,majd kezeit a combomra tette és be állt a lábaim közé.
-Mit szeretnél?-mosolyogtam és az ujjaim köré csavartam egy tincsét.
Pupillái kitágultak és fátyolosan nézett maga elé,ezzel elárulva,hogy nem épp józan. Nagyokat pislogott rám majd elmosolyodott és felém hajolt,gyengéd puszit adott a számra,majd ki vette a kezemből a kólát és félre csúsztatta.
-Harry!-visított fel Louis.-Ezt megiszod?-emelte magasba a teli poharat,ami után Niall kapálózott.
-Nem.-fordult feléjük.
-Hogy lehet az,hogy te visszautasítod az utolsó pohár Jack Daniells-t?
Mosolyogva megvonta a vállát,majd átölelte a derekam.
A többiek egyre inkább kezdtek megőrülni,míg Harry lenyugodott és álmosan pislogott rájuk.
-Be mentek a vendégszobákba aludni?-néztem kérdőn körbe.
-Nem.-rázták makacsul a fejüket.
Louis mutogatva dobbantott a lábával a nappali közepén,és kijelentette,hogy ő bizony ott alszik.
-De én még nem vagyok álmos.-grimaszolt Zayn.
-Nem baj,csak megágyazunk.-mosolygott rá türelmesen Perrie.
Magamban már visszafelé számoltam,hogy mikor ütik ki magukat úgy mint Harry. Le cipeltük a matracokat meg az ágyneműket a lépcsőn,és mindenkinek megágyaztunk a nappaliban.
Harry,bármennyire is meglepő,nem szégyenlősködött. Le kapta a pólóját, kibújt a nadrágjából,a ruhákat hanyagul a kanapéra dobta és be fészkelődött az egyik matracra.
Niall kezdett hasonló állapotba kerülni mint ő,Louis viszont még mindig teljesen felpörögve ugrándozott.
Liam példamutatóan úgy tett mintha aludna,Harry pedig álmosan,kitárt karokkal pislogott rám.
-Mindjárt jövök.-hajoltam le hozzá és puszit nyomtam az arcára.
-Hova mész?
-Átöltözök.
Fel szaladtam a lépcsőn,és az eléggé rumlis szobánkban előkerestem a pizsamám,és miután átöltöztem,megfésülködtem,és fogat mostam. Visszamentem a nappaliba,ahol már az összes fiú nyugodtan feküdt a helyén.Kérdőn néztem Eleanorra,de csak mosolyogva megvonta a vállát.
Le csuktam a villanyt,és be fészkelődtem Harry mellé,karjait rögtön a derekam köré fonta és a lehető legközelebb húzott magához. Lehunytam a szemeim és próbáltam elaludni.
-Harry.-törte meg a csendet Louis suttogása.
Egy emberként horkantott fel az egész társaság.
-Hmm?
-Szeretlek.
-Tudom.-ejtette vissza a fejét a párnára.-Én is szeretlek.
Mosolyogva fordultam Harry felé,arcomat a mellkasába fúrtam és az egyik lábamat át vetettem a derekán,halkan nevetve, arcát a hajamba temette és megpuszilt.
Zayn horkolásától kivételesen mindannyian tudtunk volna aludni,viszont a sötétben egy telefon világította meg Niall arcát.
-Ne!-dünnyögött Liam.
-Srácok.-ült fel és kék szemeivel körbe nézett.-Éhes vagyok.
-Ki hitte volna.-nevetett Dan.
-Tudod hol a konyha.-suttogtam.
Fel tápászkodott és a telefonjával világítva,kicsit meg-megbillenve el botorkált a konyháig,5 percig hallgattuk a nyammogását,majd csendben visszafelé igyekezett.
-Mi a szar?!-ült fel hirtelen Zayn,Niall pedig abban a pillanatban esett bennük hasra.
-Au.-nyögött fel Perrie.
-Te mit csinálsz?-értetlenkedett.
-Találd ki.-nyöszörgött Chelsea is.-Niall,gyere már!
-Jó.-nevetgélt.
Csendben vártam,hogy mikor kell valamelyiküknek pisilni,Niall mikor éhezik meg újra,vagy kivel akarják közölni,hogy szeretik,néhány percig hallgattam amíg Niall butaságokat kérdez Chelsea-től,majd hirtelen csönd lett. Csak pislogtam magam elé a sötétben,hallgattam ahogyan Harry,a lehető legártatlanabbul szuszog a fülembe,vele ellentétben pedig Zayn hangosan horkol. Mi tagadás,hiányoztak.

~Harry~

Az egész ház úgy nézett ki,mintha bomba robbant volna,legalább egy atombomba...
A fiúk természetesen a takarítás elől meglógtak és én sem voltam rendrakós kedvembe, így csak unottan le feküdtem a kanapéra és a tévét kapcsolgattam.
-Hogy képzeled,hogy te itt lustálkodsz?-lépett elém Vanessa,csípőre tett kezekkel próbált szigorúan nézni,nem sok sikerrel.-Valakinek takarítani is kell.
-Majd kitakarítunk.-ragadtam meg a derekát és le húztam magam mellé.-Korán van még ahhoz.
-Igazad van,fél 3 az korán van.
Fejét a mellkasomra hajtotta,neki is legalább annyi kedve volt kitakarítani mint nekem,semmi.
Elgondolkodva piszkáltam a haját,ez az egész vele,csak egy kalandnak indult.Nem akartam leragadni egy lány mellett,élveztem,hogy életemben először,tetszem a lányoknak,és bármit megtennének értem. Az pedig eszembe sem jutott volna,hogy röpke fél év után,összeköltözöm vele,csak egy rövid kis kalandnak terveztem,erre az első pár nap után,úgy mint még soha senkivel,menthetetlenül beleszerettem.

*visszaemlékezés*
-Add ide!-kaptam ki a telefonom Zayn kezéből,ám abban a pillanatban,valaki erőteljesen nekünk vágódott és Zayn elterült a földön.
Valami izmos csávóra számítottam,esetleg egy munkájából hazafelé tartó középkorú férfire,de ehelyett egy apró lány borította fel Zayn-t.
A lány arcán pillanatnyi meglepettség suhant át,és értetlenül fürkészte az arcunkat.
-Elnézést,nem figyeltem.-motyogott,majd megakadt a szeme,a földön röhögő Zaynen.
-Jól vagy?-nyújtotta a kezét Liam.
Végig néztem a támadónkon,arcára rá volt írva az ártatlanság,hosszú haja egy szoros copfban lengedezett körülötte,miközben megragadta Liam kezét és feltápászkodott.
-Azt hiszem.
Szégyenlősen porolta le a ruháját,a szememet legeltettem rajta,szép alakja rögtön felkeltette az érdeklődésem, szemei ijedten csillogtak.
-Ne haragudj!-harapdálta az ajkait és a kezét nyújtotta Zayn felé.
-Szép kis találkozás.-tápászkodott fel a járdáról Zayn.-Szia,Zayn vagyok.-nyújtotta a kezét.
Arcára rá volt írva a döbbenet,de nem szólt semmit.Nem kezdett sikoltozni,és nem könyörgött aláírásért,még egy jó pont a kislánynak.
-Sziasztok.-intett szégyenlősen.-Vanessa.
Hmm,szép név,szép lány,nem őrjöng,abban a pillanatban döntöttem el,hogy ha már ilyen szeleburdin szaladt belénk,egy kicsit megpróbálok közelebb férkőzni hozzá. Bár,a magasságából ítélve,maximum 14 évesnek nézett ki.
-Harry.-öltöttem magamra a legcsábítóbbnak ítélt mosolyom.
-Louis vagyok,szépségem.-vonta össze a szemöldökét és jelentőségteljes pillantást vetett rám.
-Liam.
-Niall.-vakargatta a tarkóját szőke barátunk.
-Jól sejtem,hogy a One Direction-be szaladtam bele?-pislogott nagyokat.
-Aha,nem tűnsz veszélyesnek.-vigyorogtam.
-Köszi.-nevetett szégyenlősen.
-Nincs kedved enni velünk valamit?-simogatta a hasát Niall.
Miért érzem úgy,hogy nem csak az én érdeklődésemet keltette fel,ez a szeleburdi lány?
-Most az egyszer,egyetértek a szőkével.-bólogatott egyetértően Liam.
-Szívesen.-vonta meg a vállát.
Unottan néztem,ahogyan Niall ugrándozva iramodik a Nando's felé.Kissé lemaradva tőlük,hallgattam ahogyan Zayn mindenféle nyálas dolgot mond neki, angyalokról meg mit tudom én.
Abban a pillanatban,hogy felajánlotta,aludjunk nála,rájöttem,hogy nem 14,hanem 17 éves,és szigorú szülők helyett,egyedül lakott egy hatalmas házban. Tudtam,hogy ő nem egy hétköznapi lány.
Ki ajánlja fel,egy csapat idegen srácnak,hogy aludjanak nála?

*visszaemlékezés vége*

Tudtam,hogy rajtam kívül Zayn is szemet vetett rá,de akkor kezdtek kibékülni Perrie-vel így ő hamar feladta a "harcot".
Mosolyogva birizgáltam a haját,visszagondolva rá,elég tapló gondolataim voltak,de a megismerkedésünk utáni napon,már nem egy éjszakára akartam őt.Soha nem hittem az első látásra szerelem dologban,de ebbe a csapdába én is beleestem, és ez azóta is így van,ez az apró,dilis lány elvette a maradék józan eszemet is,vagy inkább visszaadta.Érte véget vetettem az addig rendszeresen folytatott életmódomnak,bulik és csajok helyett,minden erőmmel azon voltam,hogy bevágódjak nála,és sikerült. Nagyon is jól sikerült.
-Itt vagy?-húzta el apró kezét az arcom előtt.
Megráztam a fejem és a csuklójánál fogva,gyengéden húztam feljebb az apró,könnyű kis testet.Meglepetten pislogott rám,karjaimat a dereka köré fontam és megcsókoltam.
-Szeretlek.-motyogtam.
Gyengéd puszikkal hintettem be az arcát,orromat az övének dörgöltem és egy puszit adtam,puha szájára.
-Én is szeretlek.
Elmosolyodtam,ujjai megmarkolták a pólómat,haja az arcába hullott,és egy rakoncátlan tincs,göndören kunkorodott a szemébe.A füle mögé simítottam,kezemet a tarkójára tettem és le húztam magamhoz.
Élveztem,ahogyan puha ajkai az enyémre simulnak,semmi akaratosság nem volt benne, és ez az a dolog,ami megőrjít.Nyöszörögve húzódtam el,és arcomat elrejtettem a hajzuhatagban,nevetve simogatta meg az arcom miközben gyengéd csókokat hagytam a nyakán.
-Hazz.-suttogott.
-Ne mond azt,hogy nem jó ötlet.-vigyorogtam.-A takarítás meg ráér.
-Csak azt akartam mondani,hogy kényelmetlen a kanapé.-fúrta nevetve az arcát a nyakamba.
-Ó,hát,ezen segíthetünk.-ültem fel.
Combjait a derekam köré fonta,a nyakamba kapaszkodott,de nekem az ég világon semmi kedvem,meg önuralmam nem volt ahhoz,hogy felmenjek a lépcsőn.A legközelebbi matracra fektettem,felpattantam és elfordítottam a kulcsot a zárban,szemeivel ártatlanul méregetett.Térdre vágtam magam és végig döntöttem a matracon,épp itt az ideje,hogy "felavassuk" a házat.

64.rész

Izgatottan,teljesen felpörögve rohangásztam össze-vissza a házban. A tegnap,szépen bepakolt ruháim,most mind az ágyra voltak dobálva,Harry pedig teljesen letaglózva,értetlen arccal nézte,amint idegesen durkálok a ruhák között.
-Mond csak.-mosolyodott el.-Kinek akarsz kiöltözni?-pásztázott szemeivel,egy kezemben tartott fekete,strasszkövekkel kirakott miniruhát.
Hümmögve dobtam a többi közé,Harry rosszallóan vigyorogva,a fejét csóválva felállt,könnyedén felemelt és arrébb tett a szekrénytől. Be dugta a fejét a maradék felakasztott ruha közé és ide-oda tologatta a vállfákat.
-Vedd fel ezt.-emelt ki egy fekete cicanadrágot,és egy fehér,hosszított pólót.
Először engem,majd a ruhát méregette és felém nyújtotta.
-Nem tudom mibe jönnek a lányok.-húztam el a szám.
Nevetve arrébb tette a kiválasztott ruhát és elkapta a derekam.
-Akkor vedd fel az én pólómat,tegyél a derekadra egy övet és tőlem bugyiban is mászkálhatsz.-dörmögte a fülembe.
-Gondoltam,hogy neked úgy is jó lesz.-bújtam a mellkasához.
-Nekik is.-nyomott puszit az arcomra.-Nem értelek,a fiúknak pizsamában is Nessa vagy,hidd el,hogy nem azt fogják kritizálni,hogy milyen ruhában vagy.Mindenhogy láttak már.
-Tényleg?-vontam fel a szemöldököm?
-Na jó,nem mindenhogy,mert egy lehetőség az marad nekem,de...érted.-nevetett.
-Aha,azt hiszem.-túrtam hátra a hajam.-Úgy döntöttem,hogy ilyen nagyon szexi fekete fehérnemű szettben fogok mászkálni,harisnyakötővel.
-Uhm,van olyanod?-csillant fel a szeme.
-Talán.
-Azt is hagyd meg nekem.-pislogott nagyokat.-Légyszi.
-Másnak nem is mutatnám meg.-fordultam vissza a szekrény felé.
-Remélem.-fonta kezeit a derekam köré és édes puszit adott az arcomra.
Végül maradtam annál,amit Harry választott ki. Az ágyon ülve bújtattam bele a nadrágba a lábaim,a tükörben,felhúzott orral,fintorogva állapítottam meg,hogy híztam.
-Mire vállalkoztam én!-temette arcát a kezébe és röhögve dőlt hátra az ágyon.
Percekig forgolódtam jobbra-balra,előre-hátra,és akármilyen szemszögből néztem magam,a hasamra igenis híztam.Egy ponton olyan,mintha úszógumim lenne,blah. Szerencsére,még épp hogy csak november van,nyárig van időm ezt ledolgozni,de akkor is. Fúj..
-Hagyd már abba!-röhögött ki.
-De..-kezdtem.
-Nincs de!-emelte fel a kezét.-Tökéletes vagy.
-Nem.-toporzékoltam.-Nézd!-tapasztottam kezemet arra a területre,ahol szerintem híztam.-Fúj!
-Te megőrültél.-nevetett még hangosabban.
Durcásan felkaptam az ágyról a pólót,felvettem és a fürdőszobába mentem.A tükörből a morcos fejem köszönt vissza,ki húztam a hajamból a gumit és az ujjaimmal szétborzoltam. Gondosan kifésültem a hajam,
el szórakoztam a sminkem készítésével,lemostam,újra csináltam,végül a szememet kihúztam egy fekete szemceruzával és a pilláimat átpödörtem a szempillaspirállal,a számra pedig epres szájfényt kentem.
Amikor visszamentem a szobába,Harry még mindig az ágyon terpeszkedett és unottan kapcsolgatta a tévét.
-Idejössz?-tárta ki a karját.
Ki tudna ennek ellenállni? Hát én nem.
Be bújtam a karjai közé,fejemet a mellkasára hajtottam,ujjaival a hátamat simogatta,majd fel vezette a kezét és az állam alá nyúlt. Ajkai lágyan simultak az enyémre,hümmögve húzott magához közelebb,beletúrt a hajamba és elmosolyodott.
-Ez finom.-húzta végig nyelvét az alsó ajkamon.
Kuncogva hajoltam közelebb,a hajam előre esett,és a vállára omlott.A csengő hangjára rebbentünk szét.
-Megjött Louis bácsi!-hangzott lentről az ordítás.
Tipikus Louis,csenget,de nem várja meg míg ajtót nyit valaki hanem egyből ordítozik.
Hirtelen felültem,le simítottam a hajam és követtem Harryt,aki már komótosan ki lépdelt a szobából.
-Sziasztok!-üvöltöttem a lépcső tetejéről és a rövid utat futva tettem meg és a szőke fiút majdnem felborítottam az érkezésemmel.
-Szia!-nevetett.
Egy ideig a nyakába csimpaszkodtam,őt követték szép sorjában a többiek,míg én mindegyikőjüket megölelgettem Harry pacsizott velük.
-Csajok?-pislogtam körbe.
-Később jönnek.-indult a konyha felé Niall.-Van valami kaja?
-A hűtőben van süti.-kacsintott rá Harry.
Niall kék szemei élénkebben kezdtek csillogni,feltépte a hűtőajtót és diadalmasan kiemelte a habos sütiket.
-Uu.-kapott elő a fiúkból egy villát.
-Ne edd meg mindet!-utasította Liam.
-Mé'?-nyammogott teli szájjal.
Nem lepődnék meg,ha Niall bevágna 15 szelet sütit.
-Mert én is akarok belőle.-közölte vele.
Beljebb tereltem a fiúkat, Liam megdicsérte a házat,hogy szépen berendezkedtünk,pedig nem változtattunk szinte semmin. Niall már a második szelet sütit termelte be,direkt többet hoztunk,gondoltunk az ír haspókra.
-Ez mind nagyon szép,de engem a szobátok érdekel.-mondta karba tett kézzel,huncutul vigyorogva Louis.-Egyben van még?
-Fogd vissza magad.-bökte lazán oldalba Zayn.
Kezdtem pánikolni,a szobában úgy vannak a ruháim,ahogy hagytuk. Szétdobálva...
-Aha,csak Nessa problémázott a ruhákon,ezért kicsit kupi van.-vont közelebb magához Harry és puszit nyomott az fejem búbjára.
-Én is ezt mondanám.-méregetett minket Lou.
-Egy kicsit.-hümmögtem.
-Harry!-csapott a vállára Zayn.
-Olyan hamar felnőnek.-húzta fel az orrát Louis és sírást színlelt.
-Jajj Boo Bear! Neem!-ugrott rá Harry.
-Ez tök finom.-hallatszott a konyhából Niall nyammogása.
Elmosolyodtam,annak ellenére,hogy pár órája beugrottunk hozzájuk,már hiányoztak,és jó volt,hogy nálunk vannak. A csengő hangjára a pillanatnyi elbambulásból kizökkentem,és ki tártam az ajtót.
-Sziasztok!-tártam ki az ajtót,miközben egyik lábamról a másikra álltam.
Mindenkit puszival és öleléssel köszöntöttem.
-Hű.-tátotta el a száját Chelsea.
Mosolyogva lépkedtem beljebb,nyomomban velük. Talán tényleg én reagáltam túl az egészet,mindenki teljesen hétköznapian volt felöltözve,kezükben egy táska volt a dolgaikkal.
-De nagy ez a ház.-nézett körbe Chels.
Niall mögé lépett,a szája elé tette a mutató ujját,hogy maradjunk csendbe,de elég nehezen fojtottam el a nevetésem,mert az ír fiú szája körbe tejszínhabos volt.Kezét Chelsea szeme elé tette,a barátnőm értetlen fejjel tapogatta a kezét,majd elmosolyodott.
-Niall?
-Honnan tudtad?-toporzékolt a szőkeség.
Megvonta a vállát,és megölelték egymást.
-Mutatunk valamit.-fogta meg a kezem Harry.
Értetlenül követtem,a tévé elé sétált,hozzám hasonlóan a többi lány sem tudott semmit.
-Üljetek le!-tapsolt Louis.
Le ültem Eleanor és Perrie közé,összevont szemöldökkel néztem,ahogyan Louis(!) kifelé fordította a tévét és valamit kotorászott hátul.
-Oldalt van.-mutogatott Harry.
Louis be dugott a tévébe egy pendrive-ot,a távirányítóval nyomkodtak valamit. Zayn elhúzta a függönyöket és leültek mellénk.
Mit sem sejtve,figyeltem ahogyan Lou gyakorlottan nyomkodja a távirányítót,Harry hátulról átölelt és fejét a vállamra hajtotta.
A tévében elindult,egy számomra ismeretlen dallam,megjelent Harry arca,amint épp aludt(?) őt követték a többiek,majd Liam énekelni kezdett. Csillogó szemekkel néztem,ahogyan mindannyian kidugják a fejüket egy sátorból majd kiesnek belőle, Zayn kezdett énekelni,körben ültek,Niall gitározott,majd valahonnan lefelé haladva,együtt énekeltek. Mindannyian nevettünk,amikor Louis egy kötélről egy tóba ugrott,ruhástól! Ezután pedig bemutatta a bámulatosan biztonságos vezetését. Színes labdákban szerencsétlenkedtek a tónak a tetején,míg Harry egy csónakból ülve ki nevette őket, Niall a szólója közben gitározott,ezután jött egy esti jelenet,rengeteg lánnyal,ahol fociztak,közös,új táncukat is bemutatták,majd újra nappal,ahol félmeztelenül,egy medencében hülyéskedtek.
Amint a tévéképernyő elsötétült,mindannyian csendben meredtünk magunk elé.A dal járt az eszembe,látni akartam még egyszer a klipet. Nincs rá más szó,se a dalra,se a klipre,és főleg a srácokra,csak,hogy tökéletes...
-Na?-pislogott körbe Niall.
Egyszerre kezdtünk beszélni,de semmit nem lehetett kivenni belőle.
-Örülünk,hogy tetszik.-nevetett Zayn és puszit nyomott Perrie arcára.
Döbbenten ültem Harry karjai között,zöld szemeivel kíváncsian méregette az arcom,ki vettem a távirányítót Lou kezéből,és újra indítottam. Amint vége lett,ismét.
-Tetszik?-nevetett Harry.
Hátra fordultam,a kezem közé vettem az arcát,és olyan hirtelen csókoltam meg,hogy elvesztette az egyensúlyát és hátra borultunk.
Mindenki rajtunk nevetett,Harry nem zavartatta magát,kezeit a derekam köré fonta és feljebb húzott. Vigyorogva megfogta a derekam,és lazán felemelt.
-Tegyél le!-kerekedtek el a szemeim.
-Ejnye,Harry! A lányokkal nem szabad súlyzózni! Ne vagánykodj!-csóválta a fejét Zayn.
-Tudod mit mondott?-eresztett le a göndör és felháborodottan,az ölében velem,felült.
-Psszt!-pisszegtem le,és a szája elé tettem a kezem.
Oldalba bökött,összerándultam és oldalra dőltem,kihasználta a pillanatot és csikizni kezdett.
-Nee!-vonaglottam nevetve alatta.-Liaaam! Segíts!
-Miért pont ő?-értetlenkedett Louis.
-Te segítenél neki?-fogta meg a kezem és egy határozott mozdulattal,kihúzott Harry kezei közül.
-Hmm.Nem.-vigyorgott.
-Áruló.-nyújtotta ki a nyelvét Harry.
-Kértek valamit?-tápászkodtam fel a földről.-Van süti,kivéve ha Niall megette mindet,mert akkor nincs.-rendezgettem a hajamat.
-Nem ettem meg mindet!-hördült fel a szőkeség.
-Komolyan?Beteg vagy?-tette kezét a homlokára Zayn.
-Haha.-fintorgott.
A Live While We're Young-ot dúdolva léptem be a konyhába Daniellel.Miközben a sütiket egy tányérra rendezgettem,ő felült a konyha pultra és a lábát lóbálva figyelt.
-Szépen berendezkedtetek.-mosolygott.-Nem hittem volna,hogy Harry egyszer megkomolyodik.
-Nem komolyodott meg.-nevettem.
-Jó,tudom.Nem úgy értettem.
-Tudom,hogy értetted.-mosolyogtam rá.
-Mi újság a CD-vel? Mikor hallhatjuk?
Danielle,semmit sem sejtve,hozta fel azt a dolgot,amiről egyáltalán nem akartam beszélni.
-Hát.-hajtottam le a fejem.-Ha Harryt megkéred,biztos megmutatja. Az a CD csak neki lesz meg.
-Tessék?-köhögött.-Miért?
-Hát..-túrtam hátra a hajam.-Mert a Beautiful elég nagy,felháborodást váltott ki.-nyeltem nagyot.
-Ne!-ugrott le a pultról.-Ne add fel az álmaid kislányok miatt!
-Dan...
-Vanessa! Komolyan mondom! Az utálkozásra majdnem ráment a kapcsolatom,nem szabad,hogy ez veletek is megtörténjen!
-Nem fog. De,most utálnak mert azt hiszik,hogy kihasználom a fiúkat.-motyogtam.
-Had higgyék! Majd rájönnek,hogy ez nem igaz.
-Nem bírom elviselni ha utálnak.-huppantam le a székre.-És nem is akarok sztár lenni,szeretek énekelni,szeretném,ha szeretnének. De nem vágyom rengeteg pénzre,luxus kocsikra,tömérdek házra,nekem elég ha Harry meg ti szerettek.
-Értem.-ölelt át.-De miattuk ne engedd el az álmaid,és főleg ne Harryt.
-Nem!-hőköltem hátra.-Őt soha.
Elmosolyodott és felvett két tányért az asztalról,kezemben két üveggel követtem őt. Több tányért és üveget nem kellett kihordanunk,megtalálták őket,és a nappaliban lehuppanva betermelték.
-Egyél!-bökött meg a villájával Harry.-Ha nem eszel nem nő meg a babánk!
Nagyra nyílt szemekkel meredtek ránk,Louis kiköpte a félig megrágott falatot és elnyílt szájjal bámult,de én tudtam mire megy ki a játék.
-Mondtam,hogy híztam!-fordítottam neki hátat.
-Vanessa?-motyogott Liam.
-Nem várok babát!-tettem fel a kezem.-Harry piszkál,mert híztam.
-De nem híztál!-hadonászott a villájával.-Csak húzom az agyad.
-Hú.-fújta ki hangosan a levegőt Zayn.-Már megijedtem.-túrt a hajába.
-Most komolyan? 18 évesen nem tervezek gyereket.-kacagott fel mellettem a göndör.
-Őrült.-vágott az arcába egy párnát Louis.-Ne ijesztgess!
-Azt.-mutatott Niall,Louis tányérján a félig megevett darabra.
-Ne mond,hogy meg akarod enni!-nézett rá fintorogva Perrie.
-Nem hagytad,hogy befejezzem.-emelte fel a fejét.-Szóval. Azt,még én se vagyok hajlandó megenni!
-Vérig lettem sértve.-grimaszolt Lou.
Eleanorral összeszedtem a tányérokat,a mosogatóba tettük,azzal a céllal,hogy holnap elmosogatunk.
Mire visszaértünk,a fiúk már bontogatták az első Jack Daniells-t. Eleanor mellettem rosszallóan rázta a fejét,amint Louis kikapta a felbontott üveget Zayn kezéből,és meghúzta.
-Szabad ilyet innom?-nézett rám kisfiús mosollyal Harry és az üveget kicsit meglökte,így Louis magára borította a piát.
-Papucs.-horkantottak fel egyszerre.
-Idióta.-kapta le magáról a pólóját Louis és Harry arcába nyomta.
-Ne vetkőzz már!-ugrott a fiú hátára Eleanor.
-Még nincs is berúgva,de már most ezt csinálja.-rázta a fejét Liam.
-Liam.-játszotta a meghatódottat Zayn.-Milyen szépen mondtad. MÉG!
El vette Harrytől az üveget,és azzal együtt ő is meghúzta.
-Na!-toporzékolt Niall.-Nekem is add ide!
-Mi lesz még itt.-sóhajtott Dan.
-Játszunk felelsz vagy merszet.-vigyorgott körbe Lou.-Idd meg azt,Niall!-bökött az üvegre amiben még lötyögött egy kevés.
-Jó.-vonogatta a vállát,és ki itta a maradék alkoholt.
-Úristen.-fogta a fejét nevetve Pezz.-Egy üveget megittak négyen!
Harry pedig már bontotta is fel a következőt. Hosszú,és izgalmas estének nézünk elébe...

63.rész

Hey! :)
Meghoztam az új részt,de szerintem nem lett a legjobb,ezek csak olyan átkötő részek lesznek,mert nem szeretném összecsapni a történetet,úgyhogy még várni kell egy kicsit a nagy durranásra. :D
Hamarosan jelentkezem :)

Puszi: Nessa xx

Arcomat Harry oldalába fúrtam,éreztem,hogy figyel de ahhoz még túl lusta voltam,hogy kinyissam a szemem.Egyik karját a derekam köré fonta és megéreztem,ahogyan fürtjei finoman csiklandozzák az arcom,ajka megkereste az enyémet és lágy,finom reggeli csókot hagyott a számon. Ujjai többször végig szántották a hajam,majd megállapodtak a tarkómnál és finoman cirógatott. Apró puszikat hagyott az államtól felfelé haladva a bőrömön,számat mosolyra húztam és kinyitottam a szemeim.Az első dolog amit megpillantottam a szemtelenül csillogó zöld szempár volt.

-Jó reggelt.-köszöntött reggeli rekedtes hangján és még közelebb húzott magához.

Arcomat a nyakába fúrtam és elmormoltam egy jó reggeltett,kezét becsúsztatta a pizsama felsőm alá és a hátamat simogatta. Nem sokáig bírtam nem ránézni,adtam egy puszit a nyakára és elhúzódtam.

Furcsa volt egy másik szobában ébredni,az is furcsa volt,hogy amikor felébredek nem hallom lentről a fiúk hangját,amint épp vitatkoznak valami hülyeségen.

Az én cuccaim mellett,most rengeteg fiús dolog hevert, és jó érzéssel töltött el,hogy ez velem történik.

Hosszú percekig csak kíváncsian szemlélődtem a szobában,vagyis,a mi szobánkban.

-Éhes vagyok.-nevetett halkan és közelebb csúszott hozzám.

-Keljünk fel,és menjünk el vásárolni.

-De olyan jó itt melletted.

Ki simítottam a szeméből egy rakoncátlan göndör tincset és rámosolyogtam,karomat a fejem fölé emeltem és nagyot nyújtózkodtam.Ujjai a csuklóm köré fonódtak és pimasz mosollyal az arcán,fölém gördült.

-Azt mondtad éhes vagy.-pislogtam rá nagyokat.

Hümmögve magához ölelt és arcát elrejtette a hajamban,a tincseivel szórakoztam miközben ő beleszuszogott a nyakamba és percenként adott egy puszit.Felsóhajtott és nagy nehezen elengedett.

~Harry~

Ide-oda pakolásztam a polcokon,furcsa volt nem a megszokott szobámban ébredni,a dolgaim között nem véletlenül voltak ott Vanessa apróságai,és most már nem csak véletlenül vagy direkt,felkészültségből maradtak nálam a ruhái. Soha nem költöztem még össze egy barátnőmmel se,és való igaz,egyikőjükkel sem volt ilyen kapcsolatom mint vele. A kapcsolataim nagy része arról szólt,hogy ha összefutottunk adtam neki egy puszit,huzamosabb időre csak az ágyamban akartam tudni,de vele más...Tudunk beszélgetni,hülyéskedni,jól kijön a fiúkkal,aranyos,gyönyörű,és tökéletes.Számomra ő az a lány,akivel mindenféle gondolkodás és idegeskedés nélkül,bátran leélném az életem. Ő az,aki így szeret ahogy vagyok.
Szórakozottan előkaptam egy fehér pólót,nadrágot és egy sapkát, bekopogtam a fürdőszoba ajtaján és neki dőltem.

-Bejöhetek?-kérdeztem.

-Igen.-jött csilingelő hangja bentről.

El löktem magam az ajtótól és benyitottam,a lélegzetem elállt,egy törülközőt szorított magához,néhány tincséből csöpögött a víz,háttal állt nekem, a cuccaim kiestek a kezemből,ösztönösen léptem mögé,egyik kezemmel átöleltem a derekát,mutató ujjamat bele akasztottam a törülköző szélébe és finoman lejjebb húztam a hátán. Kuncogva nyúlt a tarkómhoz,fejemet a hátának döntöttem és apró csókokat adtam hófehér bőrére és az ott húzódó gödröcskékre.

-Gyönyörűm.-sóhajtottam és a hátáról áttértem a nyakára.

Hátra hajtotta a fejét és nyöszörögve markolt bele a hajamba,mosolyogva,kezemet a hátáról előre vezettem és ujjaimmal a nyakát simogattam.

-Harry,ne csináld...-sóhajtott.

-Uhmm,miért ne?-pimaszkodtam.-Senki nem zavarhat meg minket,különben sem ünnepeltük még meg,hogy összeköltöztünk.

Finom ujjai elgyengültek,a törülköző pedig lassan lefelé csúszott,viszont mielőtt bármit is megláttam volna,visszahúztam és előre léptem.

-Szemtelen vagy.-pihegett és megrovó pillantást küldött felém.

-Még nem fejeztem be.-vigyorogtam.-Különben is a te hibád,miért engedsz be amikor így vagy? Ez egy normális férfinak kész próbatétel.

-Próbára teszlek?-mosolygott.

-Nincs rá szó,hogy mennyire.-hajoltam az ajkaihoz.

Először csak lágyan kóstolgattam,finoman megharaptam,majd lejjebb haladtam,csípőmet hozzá nyomtam és a nyakára tértem. Két kézzel kapaszkodtam a derekába de mielőtt még jobban belemerültem volna, a mosógépen csörögi kezdett a telefonja.
-Ne vedd fel.-nyögtem panaszosan és közelebb húztam magamhoz.
-De Justin az.-simította meg az arcom.
Dünnyögve elengedtem,nyelvemet végig húztam a számon,ahogyan feljebb húzta magán a törülközőt és egyik kezével azt tartotta,a másikkal a telefonért nyúlt és kiviharzott a fürdőszobából.
Mosolyogva álltam be a zuhany alá,időközben visszajött,sajnos felöltözve,és míg én áztattam magam,ő mindenféle lányos dolgot csinált,elhúztam a kabin ajtaját és a szekrényből kivettem egy törülközőt.
-Mostantól a meztelenkedésemet is el kell viselned.-vigyorogtam és a derekam köré tekertem.
Csillogó szemeit rám emelte és elmosolyodott.
-Szabad levegőt venned.-hajoltam le hozzá és kuncogva megpusziltam.
-Nem olyan egyszerű.-nevetett és a haját csavargatta.
-Na látod,és amit én érzek amikor te csinálod ezt,az sokkal..szűkebb.-kutattam a megfelelő szó után.
Nevetve megrázta a fejét és visszafordult a tükörhöz.
-Mit mondott Justin?-dobtam le magamról a törülközőt és felhúztam a boxerem.
-Semmi különöset.
-Vanessa!-sóhajtottam.
Közelebb léptem hozzá és magam felé fordítottam,le sütötte a szemét és ujjaival a hasamra rajzolt apró mintákat,le vezette a V vonalamon,egészen a boxer széléig,majd újra fel,és finom ujjaival megállapodott az anyajegyeimen.
-Nagyjából azt amit te.Hogy ne hagyjam abba,de én már tényleg nem akarom ezt.
Megfogtam a kezét és elhúztam a hasamtól,ha be akarunk vásárolni,akkor nem szabad ezt csinálnia.Most nem. Sóhajtva húztam magamhoz egy ölelésre,de amilyen gyorsan elszomorodott,olyan gyorsan derült fel újra,és nagy puszit adott az arcomra.
Elengedtem és miközben figyeltem,ahogy egy szemceruzával anélkül húzza ki a szemét,hogy nem kap bele,nem kezd el könnyezni vagy bármi más veszélyes,amit egy ilyennel lehet csinálni,megtörténne,felvettem a pólómat és magamra rángattam a nadrágom.
A hajamat csak megráztam,és az ujjaimmal elrendezgettem az összegabalyodott tincseim majd a fejembe húztam egy sapkát és gondosan el igazgattam a hajam.
-Kész vagy?-pislogtam rá a tükörből.
-Aha.-bólintott,és vidáman mosolyogva,apró kezét az enyémbe csúsztatta.
Apró lábait egy lila tornacipőbe bújtatta,fel segítettem rá a kabátot és gyorsan én is felöltöztem. Az ujjaim között forgattam a kulcscsomót,míg ki értünk a kocsihoz,vagyis a kocsikhoz.Van egy pár...
Segítettem neki beszállni a Range Roverbe,majd én is beugrottam és egy távirányítóval kinyitottam a kaput.
-Hova menjünk először?-pillantottam rá.
-Postára.-szorongatta elfehéredő ujjakkal a táskáját.
Egyik kezét le feszegettem róla és váltóra tettem,rá pedig az én kezemet,és miközben tekintetem az útra szegeztem,megnyugtatóan próbáltam simogatni a kezét. Tudtam,hogy fél,nagy dologra készülünk és az anyukájának nem épp vagyok a szíve csücske.Idegesen nyitotta ki az ajtót,miután lefékeztem az épület előtt,kivette a táskájából a megcímezett borítékot,de mielőtt ki ugrott volna,megfogtam a kezét és visszahúztam.
-Szeretlek.-nyomtam lágy puszit az ajkaira.
Beletúrt a hajamba és nagyot sóhajtva húzott közelebb magához.
-Én is.
Figyeltem ahogy kiszáll,hátradőltem az ülésen miközben ő a nagy postaládához lépett és belecsúsztatta a borítékot,megkönnyebbülten mosolyogva ült vissza mellém.
-Jól vagy?-fürkésztem az arcát,hátha valamilyen érzelmet le tudok róla olvasni.
-Soha nem voltam még jobban.-nevetett.
Mosolyogva megráztam a fejem és kiálltam a parkolóból.
-Ejnye,milyen szófogadatlan kislány vagy.
-Maradhatok csendbe is,de akkor el kell köszönnünk egymástól.-biggyesztette le az alsó ajkát.
-Szeretem a rossz kislányokat.-húztam össze a szemöldököm.
Az ajkába harapott,az arca rózsaszínes lett és lehajtotta a fejét. Szeretem zavarba hozni,aranyos.
Behajtottam a Tesco parkolójába és üres helyért kanyarogtam,egy fehér autó épp akkor állt ki én pedig sietősen beálltam a megüresedett helyre,megelőzve egy igencsak szitkozódható pasast.
Kiugrottam és sietősen megkerültem a kocsit,kinyitottam neki az ajtót,a kezemet nyújtottam amit mosolyogva elfogadott.
-Hölgyem.-emeltem ki,és egy puszit nyomtam a kézfejére.
Nevetve lábujjhegyre állt és pusziért nyújtózkodott,elkaptam a derekát és magamhoz öleltem.
-Menjünk.-nevetett rám és még egy puszit adott az arcomra.
Becsaptam az ajtót és bezártam a kulcsomon lévő kis gombbal,megfogtam a kezét,szereztünk egy bevásárló kocsit és bementünk.
-Nem lesz ebből baj?-bújt közelebb és görcsösen szorította a kezem,amikor meglátott egy vásárolgató lány csoportot.
-Nem.-pusziltam meg a homlokát.
Egyik kezemet a derekára tettem,a másikkal a bevásárló kocsit toltam,és megpróbáltam a legkevesebb feltűnést kelteni,ami elég nehezen ment a hajam miatt,mivel én voltam az egyedüli az egész üzletben,aki ilyen fürtökkel a fején kóválygott.
-Úristen!-sikított fel valaki mögöttünk.
Ijedten nézett rám és közelebb húzódott,nemsokára egy csapat lány indult el felénk.
-Sziasztok.-mosolyogtam.
Egymást lökdösve jöttek közelebb,papírokat dugtak az orrom alá és a telefonjukkal fényképeztek.
-Vegyél még ami kell.-fordultam Vanessa felé.-Mindjárt megyek utánad.
Nem kerülték el a figyelmem,a szúrós pillantások,de nem foglalkoztam velük,csak óvatosan segítettem neki ki durakodni az eléggé nagy társaságból. Készségesen fordultam a lányok felé és a combomon megtámaszkodva aláfirkantottam az orrom alá tolt papírokat.

~Vanessa~

-Ne haragudj.-fogta meg valaki a vállam.

Ijedten fordultam hátra és szembe néztem az előttem álló szőke lányra.

-Igen?

-Te vagy Vanessa Smith?

-Igen,én vagyok.-harapdáltam az ajkamat.

Elsőként valami csúnyára számítottam,ami miatt megállított,a második verzió,hogy itt van-e Harry,vagy más One Direction tag,de erre nem számítottam.

-Kaphatnék egy aláírást?

-Tőlem?-nyitottam nagyra a szemeim.

Szégyenlősen mosolyogva bólintott.

-Igen.

-Hogyne.-dadogtam és a táskámban valami aláírható dolog után kezdtem kutatni.

Felém nyújtott egy cetlit,elvettem tőle és aláírtam.

-Köszönöm.-ugrándozott.

Rá mosolyogtam,Harry megjelent a sor legvégén,amikor meglátott kissé gondterhelten,sietős léptekkel közeledett felénk.

A lány tágra nyílt szemekkel figyelte őt.

-Harry Styles.-suttogta.

-Szia.-cövekelt le mellettem Harry és az arcát fürkészte.

-Le-lehetne veletek képet?-harapdálta idegesen a száját.

-Persze.-vigyorgott.

-Lefényképezlek titeket.-nyúltam a telefonért.

-Szeretném ha te is rajta lennél.-nézett rám nagy barna szemeivel.

Harry a száját önelégült vigyorra húzta,elvette tőle a telefont és egy mellettünk elhaladó vásárlót udvariasan megkért,hogy fényképezzen le minket.

-Köszönöm.-hálálkodott.

-Szívesen.-mondtuk egyszerre.

-Sziasztok.-integetett szégyenlősen.

-Szia.

Hosszú percekig néztem utána,ő az első Directioner,aki a dal megjelenése óta nem nézett rám úgy,mintha valami hatalmas bűncselekményt követtem volna el,hanem aláírást és képet kért.

Kábán fogtam meg Harry kezét és követtem az italokhoz.

-Mégis,mennyire nagy bulit akar Louis?-pillantottam rá.

Egy üveg Jack Daniels-t tett a kocsiba,és arrébb lépett,hogy kiválassza a következő italt.

-Nem tudom.Nem lesz túl nagy,szerintem csak eljönnek a srácok,hozzák a barátnőiket és majd kitalálunk valamit.-vonta meg a vállát.-De azért pia mindig kell.

-Ki gondolta volna.-nevettem.

4 üveg alkohollal,és 3 üveg üdítővel távoztunk a sorból.

-Minden megvan?-nézett összehúzott szemmel a kosárba.

-Müzli,kakaópor,kenyér,tej,tészta.-soroltam.-Joghurt,tojás,liszt,cukor,kávé,banán és még nagy csomó gyümölcs meg zöldség.Éhen halni már nem fogunk.

-Neked nem kell valami?-hajolt közelebb és apró puszit adott az arcomra.

Megráztam a fejem és mosolyogva közelebb léptem hozzá.

Miután fizettünk,megkerestük a kocsit és mindent bepakoltunk a csomagtartóba.

-Harry?-néztem fel rá.

-Hmm?

-Nem mehetünk el egy kicsit a fiúkhoz?

-De,hogyne.-nevetett és cuppanós puszit nyomott az arcomra.

Le csapta a csomagtartó tetejét és segített beszállni a nagy autóba,az ablakból figyeltem ahogyan megkerüli a kocsit. A szél az arcába fújta a haját,két kézzel söpörte ki és beugrott mellém,alig huppant le,a szélvédőn megjelent az első esőcsepp,és egyre szaporábban követte a többi.

Az utat végig fészkelődtem,valószínűleg az állandó mocorgásommal az őrületbe kergettem Harryt.

-Baby,egy napja nem láttad őket.-nevetett.-Nem lesz semmi.

-Tudom.De akkor is hiányoztak.

Alig ért be az utcába,már a sarkon kikapcsoltam a biztonsági övet és a lábaimat ide-oda lóbáltam.A feljáróra kanyarodott,ahogy leállította a kocsit,feltéptem az ajtót és kiugrottam. A kapucnimat a fejembe húztam és átrohantam a kerten,feltéptem az ajtót,egyenesen Zaynbe ütköztem.

-Vas happenin?!-kiáltottam és a nyakába ugrottam.

Meg tántorodott de nevetve elkapott és magához ölelt.

-Mi ez a ricsaj?-jött beljebb Louis hangja,majd ő is megjelent,a háta mögött Niallel és Liammel.

Elengedtem Zaynt és közéjük vágódtam,1 nap után kb annyira hiányoztak,mintha egy éve nem láttam volna őket.

62.rész

Az utolsó dobozt is becipeltük,Harry almazöld,tiszta nappalija,most roskadozott a dobozoktól amik már csak arra vártak,hogy kipakoljuk őket. Nagyot sóhajtva vágtam le magam a kanapéra,Harry mosolyogva huppant le mellém és egy lágy csókot adott a számra. A zsebemből előkotortam a lakáskulcsom,vagyis már csak a volt lakáskulcsom,és egy asztalon heverő borítékba csúsztattam,holnap már úton lesz a szüleimhez.
-Még ma fel akarod adni?
-Mindegy.-rántottam meg a vállam.-Minél hamarabb túl akarok esni anya hisztijén.
Mindketten tudtuk,hogy ezzel a költözéssel most nagyon magunkra haragítjuk,az így is oktalanul kötekedő anyámat,valószínűleg ide fog utazni, és kiver egy nagyobb hisztit,de már nem féltem ettől.
Közelebb húzott magához és egy puszit adott a fejem búbjára,mosolyogva döntöttem a vállának a fejem és elgondolkodva néztem a dobozokat,elfordítottam a fejem és immáron az ablakból néztem ahogyan egyre jobban beborul. A nadrágzsebemben megszólalt a csengőhangom,Harry kihúzta a zsebemből és a kezembe adta,amikor megláttam ki hív,bevillant milyen fontos dolgot felejtettem el.
-Szia Vanessa.-hallottam meg Justin komoly hangját,a gyomrom görcsbe rándult.
-Szia.-próbáltam vidáman köszönni.
-Voltál ma már fent bármilyen közösségi portálon?
-Nem.-túrtam hátra a hajam.
-Akkor ha netközelben vagy,lépj be twiterre.
Egy nagy kő esett le a szívemről,amikor a hangja már kevésbé volt szakmai.
-Rendben.
-Később visszahívlak.Szia.
-Szia.-nyeltem nagyot.
A telefont le ejtettem magam mellé és egy pillanatig csak bámultam,a Belieberek már biztos hallották a Beautifult,és mivel ők elég jó viszont ápolnak most a Directionerekkel,bizonyára már ők is.
-Melyik dobozban van a laptopom?-nevettem el magam.
-Ide hozom az enyém.-állt fel.
A körmömről kapargattam a körömlakkot,amikor visszatért a laptopjával ,kicsit idegesen tornáztam magam feljebb a kanapén.Leült mellém és az ölembe tette a bekapcsolt gépet,bepötyögtem az e-mail címem és a jelszót,majd összeszorított szemekkel vártam,hogy betöltsön.
#BeliebersLoveVanessa
Justin
Harry
#DirectionersHateVanessa
#Beautiful
Vanessa Smith 
Egyikünk sem szólt semmit,az egyik felem örült,a másik sírva fakadt.Utálnak.Igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra,több kevesebb sikerrel,de előtte nem kellett megjátszanom magam,tudta,hogy az az egy trend nagyon rosszul esett. Megnyitottam az üzeneteket,rengeteget kaptam,és ebből csak néhányba olvastam bele,mindenki letámadt,hogy Harryvel csak a hírneve miatt vagyok együtt,hogy én is befussak.Pedig ez nem igaz.Szipogva megtöröltem az arcom,észre sem vettem,hogy időközben,valahogyan Harry karjai közé kerültem.
-Sajnálom.-suttogta a fülembe és gyengéd puszikkal halmozott el.-Ez nem a te hibád.
-Ezért nem akartam ezt az egészet.-fúrtam arcomat a vállába.
A telefonom ismét csörögni kezdett,de most egy próbálkozást sem tettem azért,hogy felvegyem.
-Beszélsz vele?-simított végig a hajamon.
-Most nem.Felveszed?
Bólintott és miközben egyik kezével tartott,a másikkal megnyomta a kis zöld ikont.
-Szia.Igen.Tudom.Most nem akar,de nem haragszik rád. Oké,megmondom.Szia.
Ennyit hallottam az egész beszélgetésből,visszatette a telefont az asztalra és a másik kezével is átölelt.
-Azt mondja,amikor ő fent volt ez még nem volt trend,ha tudja akkor nem szól.
Megdörzsöltem a szemem,de rögtön vissza is hajtottam a fejem a vállára.
-Sajnálja,és kéri,hogy ha jobban vagy hívd fel.
Bólintottam,megpróbáltam erős maradni és nem sírni,de finoman eltolt magától és a szemembe nézett.
-Néha nagyon kegyetlenek.-simított végig ujjával az arcomon.
Kezem közé fogtam az arcát és megpróbáltam úgy a szemébe nézni,hogy nem sírom el magam.
-Ugye tudod,hogy ebből semmi nem igaz?-böktem elkeseredetten a képernyőre.-Semmi!
-Tudom.-hajolt közelebb és megpuszilt.-Egy percig se hittem.
-Nem adom ki azt a CD-t.-ráztam a fejem.
-Kicsim...-sóhajtott.
-Nem.-makacskodtam.-Nem fogom kiadni,soha! Ez hiba volt,nem kellett volna belemennem ebbe a dalba se.-ugrottam ki az öléből és körbe-körbe kezdtem járkálni.
-Az lenne hiba ha nem adnád ki.
-Nem,Harry. Ha kiadom arra rámegy a kapcsolatunk.-csúsztam le lassan a kanapé oldalához.
Leguggolt mellém és nagy keze közé vette az én,hozzá képest apró kezemet.
-Megígérem,hogy nem. Baby,az jobb lesz ha 10 év múlva én leszek az oka annak,hogy nem tetted meg?
-De nem leszel.
-Honnan tudod?-hajolt közelebb.
-Onnan,hogy fontosabb vagy mint bármilyen hülye lemez.-hajtottam le a fejem.

~Harry~

Amint eltűnt a fürdőszoba ajtó mögött,az ölembe vettem a laptopom,amit megjegyzem,most kedvem lett volna földhöz vágni és valami exta kemény talpú bakancsban addig ugrálni rajta amíg homokszemnyi darabokra nem esik.Az üzenőfal roskadozott az engem sajnáló üzenetektől,de nem tudom miért kell sajnálni,ez csak egy rohadt dal! Kicsit indulatosabban mint kellett volna,közöltem az összes követőmmel,hogy amit csinálnak baromság,majd megcsörrent a telefonom.

-Töröld azt le azonnal!-ordított bele Paul.

-Nem!

-Harold Edward Styles,ha nem törlöd le most azonnal...

Kinyomtam. Akkor mi lesz? Nem tud semmit csinálni! Szeretem a rajongóinkat,de ez több a soknál,eddig eltűrtem,eltűrtük,ezt az egészet,de egy kurva dal miatt nem csinálhatják ezt Vanessával. Megvetően pillantottam az ismét felvisító telefonomra,amin ezúttal Louis képe villogott.

-Töröld le.-szólt bele már sokkal nyugodtabban mint az előző hívóm.

-Ha ezért fogtok hívogatni,akkor előre közlöm,hogy felesleges,mert NEM fogom letörölni.

-Harry.-sóhajtott.-Hogy van?

-Hogy lenne?-horkantottam.-Eleanor hogy lenne ha vele csinálnák ezt? Te akkor,hogy éreznéd magad?-emeltem fel a hangom.

Bár nem rá haragudtam,rajta csattant.A fürdőszoba ajtó nyitódott,az idegességem abban a pillanatban párolgott el teljesen.

-Szarul.-jött a vonal másik végéről.

-Majd később beszélünk.

Kinyomtam, a telefont és a gépet is a kanapéra löktem és kitárt karokkal indultam felé.

-Haragszol?-fúrta arcát szipogva a vállamba.

-Nem rád.-simítottam végig puha,hosszú haján.
-Miért kiabáltál?
Szemei könnyesek voltak amikor rám nézett,elszorult a torkom amiatt,hogy sírni látom.Nem értem,hogyan tudnak bántani egy ilyen lányt,ő olyan ártatlan,és semmi olyat nem csinált ami miatt ez megérdemelné.
Megráztam a fejem és az ujjammal letöröltem egy arcát végig szántó könnycseppet.
-Ki volt az áldozat?-mosolyodott el.
-Louis.-sóhajtottam.
-Hívd vissza.-tette puha kezét az arcomra.-Kérj tőle bocsánatot.
Szó nélkül bólintottam,megfogtam a kezét és magammal húztam a kanapéra,ímmel ámmal kikerestem Louis telefonszámát.
-Megnyugodtál?-szólt bele.
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.
Utálok összeveszni vele,ő a legjobb barátom és általában az én hülyeségeim miatt robbannak ki köztünk a viták,bár ez nem az volt,nem Lou-n kellett volna kitöltenem a mérgem egy részét.
-Ne sajnáld.
Szinte láttam magam előtt ahogyan mosolyogva legyint.
.Figyelj,tudom,hogy nagyon rossz mindkettőtöknek,de próbáljatok meg emiatt nem veszekedni...
-Nem veszekszünk.-nyitottam nagyra a szemem.
-Ma költöztetek össze,ennek örülni kell,ne hagyd,hogy ez elrontsa.
-Jó.-sóhajtottam.
Fél szemmel Nessára pillantottam,aki a telefonján twitterezett,elhúztam a szám és megpróbáltam kivenni a kezéből a készüléket,de elhúzta.
-Készüljetek fel!-lelkesedett Lou.-Holnap csapunk egy nagy bulit nálatok!
-Ezt te eldöntötted?
-Igen.
-Hát jó.-sóhajtottam.-Majd később beszélünk,szia.
Nem vártam meg míg elköszön,kinyomtam és közelebb húzódtam Vanessához.
-Töröld ki!-nyomta az orrom elé a telefonját amin az én adatlapomat nézegette.
-Miért?-kaptam el a derekát és az ölembe ültettem.
-Mert hónap végén megjelenik az új CD-tek,ez nem vet rád valami jó fényt.
-Az,hogy megvédem a barátnőmet mert alaptalanul bántsák nagyon durván a rajongóink?-vontam fel a szemöldököm.
-Biztos másoknak nagyon imponál ez,de ha nem törlöd le,vagy kérsz bocsánatot,csak még jobban fognak utálni,mert ellenük fordítalak.
-Jó.-adtam meg magam és sóhajtva előhalásztam a telefonom.
Sajnálom,hogy így kiborultam. Ne bántsátok őt! -posztoltam ki twiterre,majd a tőlem legtávolabbi sarkába dobtam a kanapénak.
-Köszönöm.-hajolt a fülemhez és gyengéden megpuszilt.
-Kipakoljunk?-tűrtem a füle mögé egy tincsét.
Már vidámabban bólogatott és izgatottan kiszállt az ölemből,együtt láttunk neki kipakolni a dolgait.A szobámban kiürítettem egy szekrényt a ruháinak,azokon kívül csak néhány emléktárgyat hozott el a szobájából.
-Harry?-szívta be idegesen az alsó ajkát.
Magamhoz húztam és egy puszi után a derekát átfogva néztem a szemeibe.
-A félév után szeretnék visszamenni a suliba.-hajtotta le a fejét.
-Ó.-lepődtem meg.-Rendben.
Nem tarthatom vissza,ez az ő döntése,és az iskola után bőven marad majd időnk egymásra.Kivéve...kivéve, a turnékon,ami februárban indul,félév után, és ha ő visszamegy az iskolába,az azt jelenti,hogy nem jön velünk.
-Ki kellene adnod azt a CD-t,majd belátják,hogy ez hülyeség volt,ha utána is együtt maradunk.
-Én már nem akarom,nem bírom elviselni ha utálnak.
Ez érthető,én is nehezen viselem,ráadásul az én bőgésemet emiatt,még videóra is vették és azóta is fent van youtube-on.
-Sajnálom.-húztam magamhoz.
-Ha most nem,akkor később úgyis ez lett volna.-csavarta az ujja köré a hajam.-Jobb így,hogy el se kezdtem.
-Ezzel nem teljesen értek egyet.-nyomtam egy puszit az orrára.
-Tudom.-sóhajtott.
-Akkor.-túrtam bele a hajamba.-A turnéra se jössz majd velünk?
-Nem tudom mennyire lenne jó ötlet.-hajtotta le a fejét.
-Én vigyáznék rád.-fúrtam arcomat a hajába.
-E felől egy pillanatig sem kételkedtem.
-Akkor meg?
-Nem akarok mindig a nyakadon lógni.
Hitetlenkedve húzódtam hátrébb,néha akkora butaságokat mond,hogy szerintem még ő maga se hiszi el.
-Hallod te magad?-döntöttem a homlokomat az övének.-Vanessa,te ezt most komolyan gondoltad?
Szégyenlősen bólintott,megfogtam a derekát és az ölemben az ágyra tettem.
-Vond vissza! Többet nem akarok ilyen butaságokról még hallani se. Nem lógsz a nyakamon,azt akarom,hogy velünk gyere.
-Jó.-mosolygott.
-Néha tényleg meglepődök,hogy egy ilyen okos lány,hogy mondhat ekkora hülyeségeket.-húztam fel és puszit adtam a homlokára.

~Vanessa~

-Mit csináljunk?-ültetett fel a pultra és mosolyogva be furakodott a lábaim közé.

Hümmögve az ujjam köré csavartam a haját és egy csókra magamhoz húztam.Elhúzódott és kinyitotta a hűtőt.

-Rég voltam már itt.-vakargatta meg a tarkóját és bepillantott az üres hűtőszekrénybe.-Mit szeretnél enni?

-Mi a választék?-nevettem.

-Hát,van itt műanyag tojástartó,fém rács,egy kis jég,de a fagyasztót is megehetjük.-húzogatta a szemöldökét.

-Jól hangzik,de nem rendelünk inkább valamit?

-Belém látsz.-rázta meg a fürtjeit,felült mellém a pultra és a polcról előkapott pár hirdetést.-Van itt valami kínai,olasz,Nando's.

Átnéztem azokat a hirdetéseket amiket a kezembe nyomott.

-Takarítást vállalok.

-Mi?-nevetett fel.

-Nézd meg.-nyomtam az orra elé.

Nevetve megrázta a fejét.

-Spagetti jó lesz?

-Tökéletes.-bólintottam.

Be pötyögte a telefonszámot és bájologva elhadarta mit kérünk.

-Holnap el kell mennünk bevásárolni.-tette le maga mellé.

-Nem ártana.-vigyorogtam.-Furcsa,hogy nincsenek itt a fiúk.Hiányoznak.

-Nekem is,ritka az olyan nap,amikor nem hallom Niall röhögését,és nem arra kelek fel,hogy Lou visítozása felhallatszik a konyhából.-mosolygott.-De majd megszokjuk.