61.rész

~Vanessa~

Chelsea-t lelőni se lehetett volna,sorjában hozta be a kajákat,próbálta belém tukmálni a gyógyszereket, és egy feszt kérdezgette,hogy jól vagyok-e,amire csak egy bólintással tudtam válaszolni. Jól esett,hogy így foglalkozik velem,miattam nem ment iskolába,pedig egyedül is jól meglennék itthon. Egy sálat tett a nyakam köré és lehuppant az ágy végébe,mellettem az éjjeliszekrényen egy füzet és egy toll hevert.

-Mikor költöztök össze Harryvel?-próbált beszélgetést kezdeményezni.

Elvettem a füzetet és a tollat,majd körmölni kezdtem.

-Holnap után költöznénk,de szerintem inkább majd akkor ha meggyógyultam.-nyomtam a kezébe.

Elmosolyodott és visszaadta. A telefonja rezegni kezdett mellette,elolvasta az sms-t,majd az ölébe vette a laptopom.

-Bekapcsolhatom?

Bólintottam és feljebb tornáztam magam,mellém ült és belépett a skyp-ba amin rögtön a belépés után,valaki videóüzenetet kezdeményezett. Egy képen megjelent Harry és a többi fiú.

-Sziasztok!-vigyorodtak el,Hazza kivételével,aki nagy szemeivel aggodalmasan méregetett.

Lerúgtam magamról a takarót és a fürdőszobába szaladtam, a fésűmmel gyorsan próbáltam kigubancolni a hajamat,amikor megjelent az ajtóban,kezében a laptopommal,Chelsea.

A fiúk,beleértve Harryt is,felnevettek,Chelsea pedig vissza húzott az ágyamba.

Szégyenlősen integettem a kamerába,és durcásan magamra húztam a takarót és az ujjaimmal próbáltam valamelyest rendbe tenni a hajam.

-Hogy vagy?-hajolt bele a kamerába Harry.

A számat szólásra nyitottam de Chelsea kezét rátapasztotta.

-Nem beszélhet amíg haza nem jöttök!-mondta.-Tegnap elment a hangja.

Összehúzott szemöldökkel,lefeszegettem az ujjait a szám elől és egy picit meglöktem,mire felnevetett.Kisajátítottam a laptopot és úgy ültem,hogy ne lásson rám. Harry nevetve megrázta a fürtjeit.

-Nem értem,hogy sikerült ennyire lebetegedned.

Mosolyogva megvontam a vállam és a kamerán keresztül az arcát fürkésztem.

A chatbe bepötyögtem amit kérdezni akartam,hallottam ahogy náluk megszólal az a hang,ami jelzi,hogy írtam neki.

-Hogy-hogy nem a stúdióban vagytok?

-Végeztünk.-vigyorgott Zayn.

Széles mosoly szökött az én arcomra is.

-Holnap reggel indulunk haza.-mondta Liam.

-Meggyógyítalak.-kacsintott bele a kamerába Harry.

A srácok egyszerre kezdtek "húúú"-zni,mosolyogva megráztam a fejem és a kezemmel szívecskét formáztam.

-Én is szeretlek.-mosolygott.

Louis cuppantott a szájával és Harry nyakába vetette magát.

-Chels!-ordított bele a kamerába Nialler.

Megnyugtató,hogy az ő hangjával nincsen semmi probléma. Chelsea felé fordultam,hogy ő is látszódjon.

-A kutya is ott van?!-kiabált.

-Ne ordíts már.-csapott a szőkeség combjára Louis.

-Nincs.-kacagott fel mellettem a barátnőm.-Átvittem a szomszéd nénihez amíg itt vagyok.

-Akkor jó.-mosolygott a szőke fiú.

-Hiányoztok. <3 -pötyögtem.

-Ez csak Harry-re vonatkozik?-vonta fel a szemöldökét Lou.

Megráztam a fejem mire mindannyian elmosolyodtak.

-Te is hiányzol,Törpilla.-mosolygott Zayn.

A mosolyom még szélesebb lett a sok közül,az egyik általuk kreált becenevem hallatán.Megdörzsöltem a szemem és Chels vállának dőltem.

-Álmos vagy?-kérdezte Harry.

Hevesen megráztam a fejem.

-Aludj csak,kicsim.-pislogott nagyokat.

-Nem akarok.

Megpróbált szigorúan nézni,de csak az lett belőle,hogy mindannyian röhögni kezdtek.

-Pihend ki magad.-mosolygott Niall.

Elhúztam a szám,nem akartam még aludni.

-Fáj még a torkod?-vizslatott Liam.

A fejemet ide-oda ringattam és megvontam a vállam.

-Egy kicsit.-küldtem el.

Chelsea azonnal felugrott mellőlem,az éjjeliszekrényem fiókjából kivett valami mentolos bogyót és mielőtt reagálhattam volna bármit is,a számba nyomta. A fiúk ismét csak jót nevettek az egészen.

Fintorogva,de megvártam míg szétolvad a számban.

-Srácok,Nessának pihennie kell.-közölte velük Chels és már húzta el előlem a laptopot.

Hevesen ráztam a fejem és megragadtam a gépet.

Sóhajtva,de visszatette az ölembe.

-Baby,szeretném ha meggyógyulnál.Aludj egy kicsit,jó?-kérlelt Harry.

Sóhajtottam és durcásan levágtam magam a párnák közé.Mindannyian mosolyogtak,integettem és ismét egy szívecskét mutattam a kamerába,mielőtt Chels elhúzta volna előlem.Behúzta a sötétítőket és a laptopommal kivonult a szobámból,ő miért kamerázhat tovább velük? És én miért nem?

Magamra húztam a takarót,le rángattam a nyakamról a kényelmetlen sálat és az oldalamra fordultam.

~Harry~

Magam után húzva a bőröndömet,Paul és a fiúk között átvergődtem a tömegen,várt ránk egy csapat lány és néhány riporter,akik tudomást szereztek arról,hogy külön költözünk,és nagyrészt mindannyiunk a barátnőjével költözik össze. Elengedtem a fülem mellett a kérdéseket és helyette egy pityergő lánynak a kezébe nyomtam a papírt,majd mosolyogva magamhoz húztam,hogy megpróbáljam megnyugtatni,de csak még jobban kezdett sírni.

-Jól vagy?-kérdeztem és a nadrág zsebemből előkotortam egy zsebkendőt.

Szipogva bólintott és nagyra nyílt szemekkel elvette a zsebkendőt,még egyszer megöleltem és figyeltem ahogy elmegy. Miután én végeztem,Paulnak támaszkodtam,lassan a többiek is odajöttek és átjutottunk a repülőtéren. Bemásztunk a kisbusz hátsó ülésére és a házunk helyett,egyenesen Vanessához indultunk.

Izgatottan,elsőnek ugrottam ki,átmásztam Liamen és Zaynen majd szinte beszakítottam a bejárati ajtót és halálra ijesztettem Chelseat.

-Bocsi.-fojtottam el a nevetésem.

Le pisszegett és felfelé mutatott.

-Még alszik.

A fiúk is bejöttek,kórusban köszöntek a lánynak,majd Niall a kanapéra vetődött és ölelgetni kezdte.Levettem a cipőm és a kabátom,lábujjhegyen osontam fel a lépcsőn és óvatosan benyitottam a szobájába, az ágyán feküdt és halkan szuszogott,magához ölelte a párnát,a takaró lecsúszott a derekáig. Óvatosan mellé feküdtem és az arcát kezdtem simogatni,szempillái megrebbentek és álmosan pislogott rám.

-Szia.-mosolyogtam és arcomat rögtön a nyakába fúrtam.

Éreztem,hogy meglepődött,majd vékony karjaival átölelt és a hajamba túrt. Arca egy kicsit meleg volt,de nem törődtem azzal,hogy beteg,ajkaimat az övére tapasztottam.

~Vanessa~

Több mint 14 órát aludtam! 14! Ennyit még életemben nem aludtam egyszerre,több mint fél nap és még is fáradt vagyok. Arcomat Harry mellkasába fúrtam és mélyen belélegeztem az illatát,miközben a hajamat piszkálgatta,hallgattam ahogyan beszámol a vele történtekről. 

-Hiányoztál.-mondtam.

Még saját magam is meglepődtem azon,hogy van hangom. 

-Ne beszélj.-dörgölte orrát az enyémhez és lágy puszit adott a számra.

-Jól vagyok.-fúrtam arcomat a nyakába.

Kezét a homlokomra tette és összevont szemöldökkel próbált rájönni,hogy van-e lázam vagy nincs.Hümmögve végig simított az arcomon és újabb puszival jutalmazott.

-Te is hiányoztál.-motyogta.

-A többiek is itt vannak?-kérdeztem reménykedve.

Aprót bólintott és még mielőtt kiugrottam volna az ágyból,az ölébe vett.

-Tegyél le!-nevettem.

Mosolyogva megrázta a fejét és úgy vitt le a lépcsőn.

-Le tudok menni egyedül is.

-Hagyj ennyi örömöt.-vigyorgott és leült velem a kanapéra.

Rögtön kiugrottam az öléből és a fiúk közé vetettem magam,egyszerre próbáltam meg mindannyiukat megölelni,több kevesebb sikerrel.

-Nyugi.-nevetett Louis és cuppanós puszit nyomott az arcomra.
Le fejettem a kezeimet róluk és be fészkelődtem Harry karjai közé.
-Jól vagy?-aggodalmaskodott Chelsea.
-Igen.-vigyorogtam rá.
-Akkor,ha már megérkeztetek,én lelépek.-állt fel a kanapéról.
-Maradj még.-fogtam meg a kezét.
-Majd később még benézek,de már Candy lehet kikészítette a nénit.-nevetett.
-Megyek veled.-állt fel Niall is.
Elhúztam a szám és megöleltem Chelst.
-Köszönöm.-motyogtam a fülébe.
Vigyorogva visszaölelt és felhúzta a cipőjét. Harry és Niall utána ment,a szőkeség nyomott egy puszit a hajamra és egyedül maradtam a három sráccal.
-Mi volt a baj?-kérdezte Liam.
-Csak belázasodtam egy kicsit.-rántottam meg a vállam.
-Csak.-horkantott fel egyszerre a három fiú.
-Most már jól vagy?-pislogott rám Zayn.
-Igen.-álltam fel és a konyhába mentem.
Még mindig pizsamában voltam,gyorsan összedobtam egy szendvicset és visszaültem hozzájuk a kanapéra.
-Sikerült mindent befejezni?-kérdeztem.
-Igen.-vigyorgott elégedetten Louis.-Most már csak várni kell.
-Nem mondott neked valamit Harry?-vonta össze a szemöldökét Zayn.
-Fogd be Malik!-jött be Hazz és finoman meglökte.
-Mit kellene tudnom?
-Hát,hogy jövőhéten megjelenik a Live While We're Young.-mondta teljesen ártatlanul Lou.
-Louis!-szóltak rá egyszerre,de már késő volt.
-Ahaa! Az új dal?
-Majd megtudod.-bökött finoman oldalba Harry és magához húzott.
-Hagyjuk magukra a fiatalokat.-tápászkodott fel Liam.
-Rohannál Danielle-hez mi?-kacagott fel Zayn.
-Te is Perrie-hez,szóval maradj csak csendben.
-Majd holnap benézünk.-sóhajtott fel Lou.
-Miért mentek ilyen hamar?-húztam el a szám.
-Kislány.-tette kezét a vállamra Lou,látszólag nagyon komolyan.
Összevont szemöldökkel vártam,milyen hülyeséggel akarja pusztítani az agysejtjeimet.
-Louis azt akarja mondani,hogy biztosan kettesben akartok lenni egy kicsit.-rángatta el előlem Liam.
-Nagyjából igen.-bólogatott Tomlinson.
Figyeltem ahogyan felöltöznek,felveszik a cipőiket,majd egy kis műsor után röhögve távoznak. Fejemet Harry vállára hajtottam és az ablakból néztem ahogy elhajtanak.
-Szóval Live While We're Young?-fordultam felé felvont szemöldökkel.
Hümmögve arcát a nyakamba fúrta és lágy puszikat adott rá,kezdtem elgyengülni.
-Pontosan melyik nap?
-Hétfőn.-motyogta.
Ma csütörtök van,tehát már csak pár napot kell várnom rá.Keze a combomra vándorolt ajkai lejjebb kalandoztak,a pizsama felsőm kivágásáig.
-Hazz.-túrtam bele a hajába.-Nem tudom mennyire jó ötlet most ez,még beteg vagyok.
-Hidd el,hogy az. Egy kis testmozgás nem árt.-kuncogott.
-Mi van ha fertőző?
-Hát,akkor így jártam.
Megmarkoltam a haját amikor finoman a nyakamba harapott majd az ölébe ültetett.Ajkait az enyémre tapasztotta és azonnal a lényegre tért. Bezárta az ajtót, megemelt és felbotorkált velem a lépcsőn, egy jól irányzott rúgással becsapta a szobám ajtaját. Nem nézhettem ki a legjobban, pizsamában,kócosan,smink nélkül,de őt nem zavarta. Le tett az ágyamra és azonnal a csípőmre ült,szemei sötétek voltak,kezemet óvatosan végighúztam nadrágjának kidomborodó részén,hátra hajtotta a fejét és megmarkolta a combom.
Kihasználtam a pillanatot és végig döntöttem az ágyon,ezúttal én ültem a csípőjére,pimasz mosoly kúszott az arcára,kezét a tarkómra tette és megcsókolt. Keze újra és újra felfedezte a testemet,finoman lehúzta a felsőm és zöld szemeivel szinte felfalt. Kipattintottam az övcsatját és a segítségével megszabadítottam a kényelmetlen nadrágtól.A hátamra fordított,levette a pólóját és maga mellé húzott,meztelen mellkasunk egymáshoz nyomódott,bőre égetett,forró leheletét éreztem a nyakamon,ágyékát az enyémhez nyomta.
Ujjaimat a bicepszébe nyomtam és hátra hajtottam a fejem,gyengéden kihúzta a hajamból a gumit és ujjaival felborzolta,kuncogva simult még jobban hozzám.
Nehezebben vettem a levegőt,csókjaival a testem minden pontját beborította,homlokát a hasamnak döntötte és édes puszikat adott rá.Beletúrtam a hajába és felhúztam magamhoz,kezemet levezettem a boxeréhez,elmosolyodott,megfogta a csuklóm és elhúzta. Ujjait a bugyim szélébe akasztotta és komótosan kezdte lehúzni,csak azután engedte,hogy ugyanezt tegyem vele. Felült,az ölébe vett,értetlenül bámultam rá,amikor két ujját gyengéden belém vezette,levegőért kapkodva hátra hajtottam a fejem,megtámadta a nyakam miközben kezét gyorsan mozgatta. Az ajkamba harapva nyöszörögtem,tetszett neki.
Egyik kezemet erőtlenül a mellkasára tettem,lehajolt hozzám és a fülembe suttogott majd lejjebb haladt,szabad kezével erősen tartott,haja csikizte a felhevült bőröm.
-Harry!-nyögtem fel.
Kihúzta az ujjait,pár pillanatig megkönnyebbülten pihegtem.Végig simítottam a mellkasán,mielőtt bármit is tehettem volna,ujjait összekulcsolta az enyémmel,majd egy erőteljes lökéssel eltűnt bennem. Egyszerre szakadt fel belőlünk egy hangos nyögés,ajkait az enyémre tapasztotta,mielőtt mozogni kezdett volna.Szájában haltak el a nyögéseim,körmeimet a hátába mélyesztettem,ő a csípőmet szorította,arcát a nyakamba fúrta és elfojtott egy öblös nyögést.

60.rész

Sziasztok! :)

Most sikerült csak összehoznom ezt a részt, a héten még nem sok időm volt megírni,és ötletem se volt. :/ Szerintem,ez most olyan semmilyen lett. >< Akinek van blogja,annak talán ismerős lehet az az érzés,amikor van egy nagy ötleted,de addig még kell néhány rész,de azt nem tudod miről szóljon. Na most én ebben a helyzetben vagyok. :/

10 komi után szombaton jön az új rész.

Nessa xx

~Harry~

Egy nem épp könnyű test,leszállópályának nézte a hátamat és egy ordítás kíséretében úgy döntött megpróbálja eltörni a bordáim.

-Jóreggelt!-üvöltött rám Louis.
Kezemmel az arcába tenyereltem és megpróbáltam le dúrni magamról,a másik oldalamra fordultam és jól bevertem a fejemet az éjjeliszekrénybe.
-A fenébe már!-puffogtam és felültem,ujjaimmal a fájó pontot nyomkodtam.
Louis kacarászva húzta magára az én takarómat és az alól pislogott rám.
-Add azt ide!-ragadtam meg a takarót és megpróbáltam lerángatni róla.
Se Louis,se a takaró nem mozdult,reggel még gyenge vagyok.Feladtam a küzdelmet a takaróért ezért inkább szorosan Lou-hoz bújtam és magamra húztam a takarót.
-Nem akarom tudni,mi ez már megint.-kóválygott ki a másik szobából,félálomban Zayn.
-Nem adta ide a takaróm.-dünnyögtem.-A többiek alszanak még?
-Ébredeznek.-csukta be maga mögött a fürdőszoba ajtót.
Zayn nem túl beszédes reggelente, biztos megint nem aludta ki magát.Ásítva felálltam és a takarót Louis fejére dobtam.
-Ne menj el!-nyújtotta felém a kezét.
Dobtam felé egy puszit és a telefonomért nyúltam,szeretet kell,és most nem Lou szeretete. Toporogva vártam,hogy Malik végezzen a dolgával,remélhetőleg nem a haja belövését kezdte el,mert akkor órákig állhatok itt.
-Zayn!-dörömböltem az ajtón.-Kész vagy?
Alsógatyában,álmos fejjel nyitotta ki az ajtót és elmasírozott mellettem,diadalmasan voltam be a fürdőszobába és egy pillantás után az órára,már hívtam is Vanessát.
-Haló?-szólt bele álmosan és kissé rekedten.
-Szia.-köszöntem halkan.-Felébresztettelek?
-Harry? Hmm,csak pihentem még,már fent voltam.
-Ne haragudj.-mosolyogtam.-Visszahívjalak később?
-Ne!Ne,fent vagyok!
-Jó.-nevettem.
-Mit csináltok ma?-nyugodott le a hangja.
-Paul mindjárt jön,stúdiózunk.
-Hülyeséget kérdeztem.-nevetett.
Összevont szemöldökkel bámultam bele a tükörbe, a hangja furcsa volt,rekedt,mintha beteg lenne.
-Baby,beteg vagy?
-Hm? Nem,csak egy kicsit fáj a torkom de minden oké.
-Mit csináltál?
-Csak kint voltam,biztos megfáztam egy kicsit.
Szinte láttam magam előtt ahogyan megrántja a vállát.
-Ha hazamegyek meggyógyítalak.-vált rekedté a hangom.
Csak tegnap váltunk el, és máris. De ezen miért is lepődök meg?
-Addig nem amíg beteg vagyok.
-Az engem nem érdekel.-haraptam az alsó ajkamba.
-Harry!-dübörgött az ajtó másik feléről Niall.-Baj van a prosztatával vagy mit csinálsz ennyi ideig a WC-n? Megy a hasad? Mert akkor nem megyek be utánad!
-Telefonálok!-emeltem el a fülemtől a telefont.
-Miért a WC-n?
-Mert nekem itt jó!
-Igyekezz mert becsurgatok.-motyogta.
Vanessa nevetésétől megborzongtam,kinyitottam az ajtót és beengedtem Niallt,a fülemhez szorított telefonnal huppantam le az ágyra,ahol Louis lustálkodott.
-Fiúk!-rontott be Paul.-Van 1 órátok elkészülni!
-Paul?-jött Nessa hangja a telefon másik végéről.
-Igen.
-Mikor tudunk majd beszélni?
-Felhívlak majd.-böktem meg Louis talpát,előszeretettel dugta az orrom alá.
-Oké.Szeretlek.
-Én is.-mosolyogtam.-Szia.
-Szia.
Magam mellé dobtam a telefont,rácsaptam Louis tappancsaira és a táskámhoz léptem,kirángattam egy fehér pólót és egy nadrágot majd öltözni kezdtem.

~Vanessa~

Feltúrtam az összes polcot mire találtam valami mentolosat ami enyhítette a torokfájásom,egy kicsit,na jó iszonyúan fájt. Nem volt jó ötlet tegnap annyi ideig ott ülni a lépcsőn egy pólóban,egyáltalán nem.

Felkaptam egy pokrócot és számban a borzalmas ízű cukorral befészkelődtem a kanapéra és unottan kapcsolgattam a tv-t.Az egész napomat így tervezem eltölteni,a tévézést viszont hamar meguntam.Miért van ennyi csatorna ha egyiken se tudnak semmi jót adni? Főztem egy jó meleg yorkshire teát,olyat amit még egyszer Louis hagyott itt,és a kényelmetlen kanapé helyett,fogtam a pokrócot és a szobámba mentem.Furcsa lesz itt hagyni ezt a házat,itt nőttem fel,ide hozták haza anyáék a húgomat,abban a kertben rohantam Jake elől,ebben a szobában kaptam Harrytől a Directioners nyakláncot,ebben a házban baromkodtam pár óra ismeretség után a srácokkal.Fura lesz itt hagyni,de egyszer mindenki kirepül a fészekből. Azt a milyen bölcs vagyok...

Belekortyoltam a teába,tényleg finom,nem hiába van érte annyira odáig Lou.

A kiürült bögrét az éjjeliszekrényre tettem és a kezemen a karkötőt amit még a szülinapomon kaptam Liamtől,és soha nem vettem még le,kezdtem piszkálgatni.Mosolyogva ejtettem magam mellé a kezem,a telefonomért nyúltam és felhívtam volna Chelsea-t,de eszembe jutott,hogy ő most iskolában van. Apropó iskola... előkotortam a töri könyvet és átolvastam azt a fejezetet amit kellett,ugyebár attól függetlenül,hogy nem járok be,nekem is elküldik postán a tananyagot és csak fogalmazást meg egyéb dolgokat kell beküldenem dolgozatok megírása helyett. Egy ideig lekötöttem magam az egyiptomiak kultúrájáról szóló dolgozat megírásával,de utána nem tudtam mit kezdeni magammal. 

~Chelsea~

Egy papírgalacsin landolt az asztalomon,körbenéztem,nehogy Mr.Megbuktatlakhamegszólalsz észrevegye,széthajtogattam a papírt és elolvastam a benne álló üzenetet.

Van kedved eljönni velem valahová?

x. B

Szem forgatva hátra pillantottam a srácra,aki egy ideje nem képes felfogni,hogy van barátom.Széttett lábakkal terpeszkedett a székén és kacsingatott.

Kopj le!-firkantottam a papírcetlire és óvatosan átdobtam a vállam felett.

Szorgalmasan jegyzetelni kezdtem a füzetembe amiket a tanár írt a táblára.Több üzenet nem érkezett,és mielőtt utánam jött volna kicsengetés után,szapora léptekkel elhagytam a termet és leszaladtam az iskola büféjébe. Egy üdítővel a kezemben levágódtam egy padra az aulában és miközben unottan lapozgattam a fizika füzetet,elszürcsöltem.

Iskola után,mivel Niall kocsija nem várt a parkolóban,gyalog indultam el,lehajtott fejjel,kapucnival a fejemen szapora léptekkel vágtam át a parkolón és a saját házam helyett Vanessa felé vettem az irányt. Candy biztos morci lesz amiért nem egyből hazamentem de víz és kaja is van előtte,gond nem lehet.Becsöngettem és vártam,hogy Nessa ki nyissa az ajtót,hamarosan kócos hajjal,táskás szemekkel jelent meg előttem.

-Chels?-mosolygott.-Gyere be!

-Beteg vagy?-szegeztem neki a kérdést miközben lerúgtam a cipőm.-Nem jól nézel ki.

-Megfáztam.-invitált be a nappaliba.-Jó,hogy jöttél,délelőtt hívni akartalak.
-Suliba voltam.-túrtam hátra a szemembe lógó hajszálakat.
Ki nyitotta a hűtőt,ami kongott az ürességtől.
-Vanessa?-vontam fel a szemöldököm.-Ettél már ma?
-Aha,rendeltem kaját.-nevetett.-Elég rég voltam már itt.
-Azt látom.-motyogtam.
-Milyen napod volt?-mosolygott továbbra is.
-Unalmas.-húztam el a szám.-Te mit csináltál?
-Tanultam,unatkoztam,tévéztem.-sorolta.-Hiányoznak a fiúk.
-Nekem is furcsa Niall nélkül.De holnap után hazajöön.-tapsoltam.
Ahogy az arcát fürkésztem feltűnt,hogy az orra,és a szeme is kicsit piros,nem beszélve a hangjáról ami teljesen elváltozott a megfázástól.Kezemet a homlokára tettem,ami szinte megsütött.
-Tűzzél fel a szobádba!-parancsoltam.
-Nincs semmi bajom.-tiltakozott.
-Dehogynem van!-húztam fel a kanapéról és magam előtt toltam a lépcsőn.
-Chelsea,nemár,jól vagyok.-húzta ki kezét az enyém közül.
Az ágyba löktem és a nyakáig húztam a takarót.
-Maradj itt!-parancsoltam.-Ha nem maradsz nyugton felhívom Harryt!
Leszaladtam a telefonomért és felhívtam egy kínai éttermet,rendeltem neki levest,hogy egyen valami normális kaját,majd a kezemben egy pohár vízzel és lázcsillapítóval felmentem hozzá.
Durcásan feküdt az ágyában és a takaró csücskét piszkálta.
-Chelsea,jól vagyok!-bizonygatta.
A kezébe nyomtam a gyógyszert és figyeltem ahogy szájhúzogatva,de beveszi.
-Okos kislány.-paskoltam meg az arcát.
Szem forgatva dőlt vissza a párnák közé,amikor csöngettek,lerohantam és átvettem a futártól a levest,felvittem neki és néztem ahogy bekanalazza.A lázcsillapító hatni kezdett és kómásan fürkészte az arcomat,lassan elnyomta az álom.
Kisettenkedtem a szobából,felkaptam a táskám,felöltöztem és gyalog indultam a legközelebbi élelmiszerbolt felé,bevásároltam annyi egészséges kaját amennyit csak lehet.Gyümölcsöt,zöldséget,tésztát meg olyan dolgokat amikről még nem is hallottam,visszafelé beugrottam Candyért és a szomszéd öreg nénire bíztam.Kiskutyám ügyet sem vetve az új környezetre,farok csóválva ugrándozta körbe a nénit.
A kezemet már húzta a szatyor,ledobtam a konyhaasztalra és szép lassan mindent bepakoltam a hűtőbe. Vanessa még mindig aludt,a telefonommal a kezemben leültem a kanapéra és mindenfélét postoltam twitterre,jókor léptem be így tudtam pár szót váltani Niallel is,aki elmondása szerint még mindig a stúdióban "rohad". Jót mosolyogva rajta,kijelentkeztem,épp amikor megcsörrent a telefon és az ír manóm vigyorgott a kijelzőn.
-Szia.-vigyorogtam szélesen,bár nem látja.
-Szia Chels.
-Hiányoztál.-húztam fel a térdem és köröket rajzoltam rá.
-Te is. Mit csinálsz?
-Vanessa beteg lett.-húztam el a szám.-Őt örzöm.
-Harry mondta,hogy megfázott,de ennyire?
-Lázas,most alszik.
-Szegény,mond meg neki,hogy jobbulást kívánok.
-Oké.-mosolyogtam.
A háttérből hangok szűrődtek majd Niall helyett valaki más szólalt meg.
-Chelsea! Vanessa beteg?-jött Harry ideges hangja.
-Igen,de nem fog belehalni,lázas,de mire hazajössz kikúrálom.
-Nekem azt mondta,hogy csak megfázott egy kicsit.
-Szerinte csak megfázott.
-Ide tudod adni?
-Ki ütötte a gyógyszer,később felhívlak.
-Oké.-dünnyögött.
-Ne idegeskedj,mire hazajössz nem lesz semmi baja.
-Jó.-sóhajtott nagyot.-Szia.
-Szia.
A telefon visszakerült Niall-höz és néhány perc értelmetlen dologról való cseverészés után ő is letette. Vanessa levánszorgott a lépcsőn,leginkább egy zombira hasonlított,egy feltűnően szép zombira.
Le vetődött mellém a kanapéra és a száját szólásra nyitotta,de azon nem jött ki hang.Ijedten,tágra nyílt szemekkel nézett rám majd újból megpróbált beszélni,de csak valami fura hang jött ki a száján.
-Látod? Most legalább nem fogsz tudni ellenkezni!-nevettem barátnőm ijedt arckifejezésén.-Itt maradok estére.-közöltem.
Látszott rajta,hogy ellenkezni akar,de én csak felálltam és mosolyogva a konyhába mentem.
-Amúgy,beszéltem Harryvel.-cseverésztem.
Szeme felcsillant és várakozva,kissé szétnyílt ajkakkal nézett rám.
-Aggódik érted és Niall üzeni,hogy jobbulást.
Picit elmosolyodott és bólintott.Két csésze teával leültem mellé a kanapéra,az egyiket a kezébe nyomtam és bekapcsoltam a tévét.Úgy néz ki nem túl beszédes esténk lesz.

59.rész

Hey! :D

Mivel összejöttek a kommentek,itt az új rész. Tudom,hogy kicsit későn de egész nap nem volt egy nyugodt percem se és csak most jutottam oda,hogy megírjam ezt a részt. :)

Nem is volt olyan nehéz összehozni a komikat ugye? :) 

A következő részt 9 komi után hozom szerdán! 

Puszi: Nessa xx 

~Perrie~

A búcsú nálunk már úgy tűnhet,megszokott dolog,de egyáltalán nem.Szerencsére ez a négy nap pont úgy esik,hogy ki se fogunk látszani a munkából és nem nagyon lesz időm Zayn hiányára gondolni.

Álmosan mocorogni kezdett mellettem,egyik kezét átdobta a derekamon és közelebb húzott magához.Figyeltem ahogyan a digitális óra 9:59-ből 10:00-ra vált,és azzal egy időben idegesítő csipogásba kezdett.Zayn száját egy nem túl szép szó hagyta el,félig nyitott szemekkel rá csapott,a készülék elhallgatott ő pedig visszazuhant mellém az ágyra.Ujjaimat végig húztam szétzilált haján és gyengéd puszit leheltem az arcára,hümmögve megdörzsölte borostás arcát és ő is egy puszival jutalmazott.
-Szia.-varázsolta az arcára pillanatok alatt,lélegzetelállító mosolyát.
Nyöszörögve arcomat a mellkasába fúrtam,végig simított szőke hajamon és ujjaival a hátamat simogatta.
Mindössze négy nap,nem a világ vége.Akkor meg mit rinyálok? Rossz előérzetem van,Zayn a rengeteg lány között találhatna egy átlagosat,olyat akivel nem kell a világ két különböző pontján lennie,mert magával vihetné.Csitt Perrie! Lehetnél annyira okos,hogy megbízol benne! Ha eddig nem kellett neki más akkor most se,saját magamat ijesztgetem.
-Mikor indultok?-emeltem fel a fejem.
-Dél körül.-pillantott az órára.
Sóhajtva ültem fel az ágyban,fél 1-re nekem is a stúdióban kell lennem,utolsó csiszolások a DNA-n,jövőhéten pedig klippremier.Hasonlóan hozzám,ő is sóhajtozva mászott ki az ágyból,ellenben velem,ő nem volt szégyenlős,nyugodtan a szekrényhez sétált és tiszta fehérneműt vett elő.
-Mész te előbb?-bökött fejével a fürdőszoba felé,célozva arra,hogy ő sokáig tollászkodik.
A hajvasalómat és a sminkes táskám még időben kimenekítettem,nagy nehezen maga,magamra küzdöttem egy rózsaszín nadrágot,egy virágos felsőt és egy Supra cipőt.A tükörben megijedtem a saját látványomtól,a fogkefémet viszont bent hagytam,a víz csobogása meggyőzött arról,hogy még nem sajátította ki a tükröt.halkan beosontam,kidugta vizes fejét és hunyorogva,huncut mosollyal az arcán nézett rám.
-Lesekszünk,lesekszünk?
-Csak fogat mosok.-kacsintottam.
-Én is ezt mondanám.-csukta vissza a kabin ajtót.
Megráztam a fejem és fogat mostam,megmostam az arcom és kezemben a fésűimmel magára hagytam Zaynt, a nappaliban a nagy tükörnél kezdtem rendbe szedni magam.Alapozót vittem fel az arcomra,pilláimat átpödörtem szempillaspirállal de nem húztam ki,rózsaszín szemhéjpúderrel emeltem ki helyette a szemeim,és színtelen ajakfénnyel futottam át a számon.Hajamat csak kivasaltam és kiengedve hagytam,majd visszamentem a szobánkba és összeszedtem az eldobált ruháinkat és rendbe tettem az ágyat. Zayn kullogott ki a fürdőszobából,ujjaival még mindig a haját igazgatta,az ülepes nadrág vészesen le volt csúszva a csípőjén,ezt egy pólóval egyensúlyozta,arca frissen volt borotválva,lényegében,észveszejtően nézett ki.
Mögém lépett és átölelte a derekam.
-Kikísérsz?-lehelte.
Dünnyögve fordultam felé és arcomat elrejtettem a nyakában.
-Máris mész?-kérdeztem.
Az órára pillantottam,fél 12,persze,hogy mennie kell.
-Maradnék még,de Paul kinyír.-simított végig ujjával az arcomon.
Bólintottam és elengedtem,felkapta a bőrdzsekijét és elindult le a lépcsőn,csendben követtem őt,tény,hogy nem szeretünk búcsúzkodni.Lazán nekidőlt az ajtónak és magához húzott,finom szája lágyan simogatta az enyémet,bele akartam túrni a hajába,de akkor biztos újra csinálja az egészet.
-Pezz.-suttogta halkan,mintha valami titkot akarna elmondani.
-Hmm?
-Szeretlek.-kúszott csibészes mosoly az arcára.
-Én is.

~Vanessa~

-Biztos itt maradsz?-túrt bele a hajába és körbe pislantott a szobámon,régen volt már ő,és én is itt.
-Aha.Összepakolok.-mosolyogtam.
-Ha hazajöttem,rögtön átvisszük hozzám a cuccaid.-lehelte a fülembe.
Kezemet az arcára tettem és ujjammal körbe rajzoltam mély gödröcskéit,megfogta a kezem,a szája elé emelte és belepuszilt a kezembe.
-Nem akarlak itt hagyni.-motyogta.
-Csak pár nap.-vezettem ujjaimat a hajába és közelebb húztam magamhoz.
Kezét a derekamra tette és apró puszikat adott az arcomra.
-Négy,és az sok,túl sok nélküled.
-Tudtuk,hogy ez lesz.-hajtottam fejemet a vállára.
Ujjaival becsúszott a pólóm alá és a derekamra tette nagy kezeit,orrát finoman az enyémhez dörzsölte,majd közelebb húzódott,ajkaink súrolták egymást de nem csókol meg.
-Ne szórakozz.-haraptam meg finoman az alsó ajkát.
Elmosolyodott és végre megcsókolt,végig döntött az ágyon és dörmögve simogatta egyre feljebb a pólómat.
-Mikor jönnek a fiúk?-toltam el magamtól.
A telefonjára pillantott,felhúzta az orrát és fintorogva dobta el a telefont,ami le bucskázott az ágyról de egészben maradt.Le húztam magam mellé,arcát a vállamba fúrta és átölelte a derekam,behunyta a szemét,de pihenni nem tudtunk,mert megszólalt a telefonja. A kijelzőn Louis fényképe villogott majd nem sokkal utána megszólalt a csengő,nagyot sóhajtva ült fel és a kezét nyújtotta.Egymás kezét szorongatva mentünk le a lépcsőn,miközben felvette a kabátját és a cipőét,én kinyitottam az ajtót a toporgó srácoknak.
-Szia Nessa!-köszöntek kórusban.
-Sziasztok.-mosolyogtam.
Sorjában mindegyikőjük megölelt és kaptam 1-1 puszit az arcomra.
-Kész vagyok.-jelent meg mellettem a szokásos mosolya nélkül Harry.
-Ne legyél már így elszontyolodva.-csipkedte meg az arcát Louis.-Négy napig kibírod,ha meg nem akkor ott is vannak jó csajok.-lökte meg a vállával.
Kezeimet összefontam a mellem előtt és felvont szemöldökkel néztem Louis-ra.
-Szeretnéd ha ezt elmondanám Eleanornak?
-Én? Én aztán nem mondtam semmi olyat,rá se nézek más lányra.-tiltakozott.
Elnevettem magam és még utoljára Harry mellkasába fúrtam az arcomat.
-Várjatok meg a kocsiban.-dörmögte mély hangján.
Biccentettek,elhúzódtam tőle és megölelgettem a fiúkat,az orrukra kötöttem,hogy vigyázzanak magukra,meg egymásra is,majd libasorban kivonultak a kocsihoz,integettem Paulnak, és az ajtót Harry becsukta mögöttem.
-Szeretlek.-tolt neki és mélyen a szemembe nézett.-Remélem tudod,hogy Louis csak hülyéskedett,én már nem akarok más lányt.
A szívem ettől a mondatától hevesebben kezdte pumpálni a vért.
-Én is szeretlek, de ismerlek én téged?-nevettem.
Elmosolyodott és kisimított egy tincset az arcomból.
-Megváltoztattál.Sokkal jobb ember lettem mióta velem vagy.
-Én pedig előtte azt hittem,hogy nálatok jobb nem lehet senki.
Homlokát az enyémnek döntötte és lágyan megcsókolt.
-Mennem kell.-húzódott el.
A karjai közé bújtam és mélyen belélegeztem az illatát,erős karjait a derekam köré fonta és egy puszit adott a hajamra,elöntötték a szememet a könnyek.Négy nap nélküle négy évnek fog tűnni,nem voltunk egy ideje messze egymástól.Elengedtem és hátrébb léptem,végig néztem magas alakján,majd lábujjhegyre álltam és adtam egy puszit az arcára.
Felvette a cuccait és kinyitotta az ajtót,nekidőltem a falnak és integettem a puszikat dobáló srácoknak.
Kezeit a derekam köré fonta és megcsókolt,lassan és érzékien.
-Vigyázz magadra.-suttogtam szinte a szájába.
-Te is,baby.
Elengedett és átvágott a kerten a kocsihoz,ahogy egyre közelebb ért hozzá,úgy éreztem mintha a másik felem készülne elutazni Svédországba.Beugrott a fiúk mellé és együtt integettek,miközben Paul beindította a kisbuszt.
Ha egy filmben lennénk,most valószínűleg egy kendőt lengetve a fejem felett integetnék nekik,de itt csak felemeltem a kezem és erőtlenül integettem,ahogy eltűntek a szemem elől,leültem a lépcsőre és arcomat a kezembe temettem.Nem szabad kiakadnom nyavalyás négy nap miatt,mi lesz ha világ körüli turnéra indulnak? Rossz belegondolni.
Kabát nélkül egy szál pólóban ültem ott,egészen addig amíg a szám lilás árnyalatot vett fel.

~Danielle~

-Még egyszer!-tapsoltam,és végig néztem az energiabomba kis társaságunkon.

A telefonomat szuggeráltam,vártam legalább egy rövid sms-re tőle arról,hogy biztonságban megérkeztek.

-Dani!-jött hátulról Eva hangja.-Itt vagy?

Megfordultam,csak álltam a terem közepén,a zene már a közepénél járt.Nem szabadna így elkalandoznom,elvégre itt én vagyok az akinek táncórát kell tartania.

-Bocsi.-kértem elnézést mindenkitől.-Tartsunk egy kis szünetet.

Egyszerre dobták le magukat a padlóra a táskáik mellé,és kezdtek fecsegésbe. Előhalásztam a cuccaim közül egy üveg vizet,magamra kaptam a kabátom és a telefonommal a kezemben kimentem.Felléptem twitterre és a vizem kortyolgatása közben,végig néztem mindegyikőjük adatlapját,az utolsó belépésem óta egyedül Niall posztolt egy képet amit még a repülőből csinált.Még csak most mentek el,de máris hiányzik.megfogadtuk,hogy nem hagyjuk azt,hogy a távolság és a rajongók még egyszer közénk álljanak.Végig böngésztem pár rajongói üzenetet,a telefonom rezegni kezdett majd egy boríték jelent meg a kijelzőn,Liam nevével.

Megkönnyebbülten nyitottam meg, és olvastam végig.

Megérkeztünk. :)

Vigyázz magadra!! Szeretlek :) <3 

Csók:  Liam 

A rövid üzenet után hosszan kifújtam a levegőt és mosollyal az arcomon,most már nyugodtan pötyögtem neki vissza,belekortyoltam a vizembe és ellöktem magamat a faltól.

-Folytassuk!-léptem be a terembe.

A zene elindult,magamban ütemesen számolva lépkedtem. Liam látni fogja a versenyt,és ez még jobban ösztönöz arra,hogy a maximumot kihozzam magamból,és a többiekből is.Levegőért kapkodva dőltem hanyatt a hideg padlón,hasonlóan a többiekhez.

~Niall~

-Louis! Most azonnal vedd át a nadrágod,pizsamanadrágba nem szállhatsz le!-visszhangzott Paul hangja.

-De én nem veszem át!-dobbantott. 

A szendvicsemen nyammogva,nevetve néztem őket.

-Louis William Tomlinson!

-Jól van na!-kapta ki a menedzserünk kezéből a piros nadrágot.

Levágta magát az egyik ülésre és letolta a gatyáját.morogva bújt bele a másik nadrágba és a kockás pizsama alsót a táskájába nyomta.

-Elégedett vagy?-dőlt hátra az ülésen és durcásan összefonta maga előtt a karjait.

-Tökéletesen.-borzolta össze Paul a haját.

Megrándult a szája és a hajához kapott,hevesen igazgatni kezdte.

-Nyugi Boo Bear!-kezdte el simogatni Harry a combját.-Jól nézel ki!

-Csatoljátok be magatokat fiúk.-utasított minket Paul.

Megtettem amit kért és lenyeltem az utolsó falatot,elővettem a táskámból egy zacskó chipset és mialatt leszálltunk Zayn-el és Liammel terveztem elpusztítani,viszont még maradt belőle.

A cuccainkat valaki hozta utánunk,nekünk csak annyi volt a feladatunk,hogy biztonságban,engedelmesen átjutunk a rajongók között.

-Nem állunk meg aláírást meg képet osztani!-parancsolta.

-De Paul...!-kezdtem.

-Nem,Niall! Sietnünk kell!

-Ma felettébb kegyetlen vagy.-rázta a fejét Louis.

Duzzogva tömtem a számba egy adag chipset és miközben leszálltunk mosolyogva integettem a miattunk visítozó lányoknak.Szívesen megálltam volna,hogy mindegyikőjükkel készítsek képet,de hát ugye sietnünk kell.Vakuk villogtak,még mindig nem szoktam meg ezt az állandó fotózást,Paul és még 3 testőr szorosan közrefogva minket,terelt át a lányok között.A chipses zacskót egy kukába dobtam és minkét kezemet kinyújtottam,ahogyan a többiek is, ujjak siklottak végig a kezemen,csak egy pillanatig értek hozzám,de már volt aki sírt.

Csalódottan integettem nekik a kocsiból,többen szorongattak a kezükben noteszeket,papírcetlit.

-Miért nem mehettünk oda hozzájuk?-háborgott Harry.

-Mert sietnünk kell.-adtam meg a választ kissé ironikusan a kérdésre.

-Megállhattunk volna egy pár perce.-dünnyögte Liam is,aki hevesen pötyögött valamit a telefonjába.

-Leszállhattam volna pizsama nadrágba is.-jött Louistól.

Paul csendbe tűrte a morgásunkat,kifelé bámultam az ablakon,Stockholm utcái is hemzsegtek az emberektől,miközben Harry a telefonját a füléhez szorítva nyáladzott,amit Louis összevont szemöldökkel figyelt és a lábát bökdöste. Zayn hozzám hasonlóan bámult ki az ablakon míg Liam a telefonján játszott.

A kocsi lassan megállt alattunk,Paul kivette Harry kezéből a telefont és bájologva közölte Vanessával,hogy Harrynek most le kell tennie,ezért már a göndörnek is volt oka pattogni a rajongós ügyön kívül.

Táskámat a vállamra kapva ugrottam ki a kocsiból és mielőtt Paul megállított volna,Zaynel a nyomomban bevetettem magam a szálloda előtt állomásozó Directionerek közé.

Menedzserünk csak rosszalló tekintettel nekidőlt a kocsinak miközben a többiek is követték a példánkat,igyekeztem a legtöbb ölelést adni,és kapni. Miután az utolsó rajongóval is elkészült a kép és adtam nekik aláírást,sokkal jobb kedvvel,bőszen vigyorogva követtük Pault.Megkaptuk a szobánk kulcsát és beszabadultunk a liftbe,háromszor lifteztünk a legfelső emelettől a földszintig,mire meguntuk és bementünk a szobánkba. A legtöbben azt hiszik,hogy mi valami luxuslakosztályban szállunk meg ilyenkor,pedig ez nem igaz,a szobánk kétfelé nyílt,az egyikbe egy franciaágy a másikba 3 külön ágy volt,Harry és Louis rögtön lerohanták a franciaágyat,én pedig átléptem a külön ágyas szobába és a cuccomat ledobva ledőltem rá.

58.rész

Sziasztok!
Jövök a szokásossal. Komment! Nem szeretem megszabni,hogy mennyi után hozom a következő részt,de úgy néz ki szükség van rá. 92-en szavaztatok és 32 rendszeres olvasom van ennyi emberből miért nem tudnak írni egy páran?! MIÉRT? Nem hisztizni akarok,de azért az elég szar,hogy 3-4 komment jön amikor felteszem a részt és utána semmi. Ha nem tetszik a blog,írjátok meg és bezárom. 
Röviden ennyit akartam mondani. NEM! azt akarom,hogy agyonra dicsérjetek,nem kell kedvesnek lenni ha nem tetszik,egyszerűen azt szeretném,hogy páran leírjátok azt,hogy mi tetszett benne/nem tetszett. Szerintem nem kérek sokat.
8 komment után hozom az új részt hétvégén.

Have a nice day,and big hug: Nessa  xx

-Naa.-fúrta arcát a nyakam és a vállam közti hajlatba.-Légyszi!
-Én se hallhatok egy dalt se a Take Me Home-ról.-durcáskodtam.
-Mutatok az egyikből részletet ha eljátszod nekem,rajta van a telefonomon.-alkudozott
-Hmm.-hümmögtem-Rendben,de előre szólok,hogy ez még nagyon demo.
-Tee.-döntött végig az ágyon.-Így már belemész ugye?-rázta meg nevetve a fürtjeit.
-Nem muszáj,de akkor te is vársz.-kacsintottam.
-Gonosz vagy.-lehelt puszit az ajkaimra.
-Elolvashattad a dalszöveget.-rántottam meg a vállam.-Én még azt se tehettem.Akarod hallani vagy nem?
-Még szép,hogy akarom.-vigyorgott.-Mutatok részletet az egyik dalból,de el ne mond a fiúknak.
-Oké,de akkor te se,majd én megmutatom nekik ha úgy gondolom,hogy elég jó lesz ahhoz.
-Megegyeztünk.-kacsintott.
Le szállt a csípőmről és a szoba sarkában heverő gitárjáért ugrott,még nem szoktam hozzá a gondolathoz,hogy hamarosan ebben a házban fogok élni,Vele,ketten,hú...
Behangolta a gitárt majd vigyorogva az ölembe tette,pengettem rajta párat majd vettem egy nagy levegőt és átismételtem magamban a dalszöveget.
-Nem ér röhögni!-mutattam fel az ujjam.
-Soha nem nevetném ki a dalod.-nyomott cuppanós puszit az arcomra.
Játszani kezdtem a gitáron,majd bele kezdtem a dalba,szerintem elég hülyén hangzott így,de majd a stúdióban kijavítgatom,ha más nem a fiúk segítségével.
Hosszan kifújtam a levegőt mielőtt ránéztem,zöld szemei az arcomat fürkészték majd mögém ült és megfogta a kezemet a gitáron.

-Kezd el játszani.-suttogta lágyan a fülembe.

Engedelmeskedtem,az elejétől kezdtem játszani.

-Itt A.-vezette át a kezem a megfelelő helyre.-Most C.

Elmosolyodtam,sokkal jobban hangzott így,elengedte a kezem,kivette a kezemből a gitárt és az ölébe húzott.

-Tudod,hogy mennyire büszke vagyok rád?-döntötte homlokát az enyémnek.

A szemébe hullott egy göndör tincse,ki simítottam az arcából és orromat finoman az övéhez érintettem,elmosolyodott és nagy kezeit lejjebb vezette a derekamról.

-Miért?-kérdeztem alig hallhatóan.

-Miért kérdezel butaságot?-tűrt a fülem mögé egy tincset.

-Mert nem tudom.

Ajkaink lassan súrolták egymást amikor valamelyikünk beszélt,elmerengtem a szemében miközben gyönyörű szája az enyémet kóstolgatta,elhalmozott édes puszikkal,karomat a nyaka köré fontam és a lábaimmal közre fogtam a derekát.

-Te vagy a legjobb dolog az életemben.-szaladt ki a számon.

Elpirultam,nem terveztem kimondani,de ez a mondat már olyan régóta érlelődött mélyen bennem,hogy magától döntött úgy,hogy tudatja vele. 

Hátrébb húzódott és mosollyal a szája sarkában fürkészte az arcom,lesütöttem a szemem és a mellkasába akartam temetni vörös fejem,de nem engedte,ujjaival az állam alá nyúlt és rabul ejtett a szemével.

-Eddig egy lány se mondott nekem ilyet.-lehelte.

-Ezt higgyem el?-vontam fel a szemöldököm.

-Felejtsük el most a Directionereket.-tette kezét az arcomra.-Ők mondanak ilyet,de nem ismernek igazából,mindig magamat adom de ők az énekes Harryt látják,nem látnak reggel amikor nyűgös vagyok,amikor félmeztelenül görnyedek a bögrém felett,nem alszanak el minden nap mellettem.

-Pedig hogy szeretnék.-kuncogtam.

-Komolyan gondoltad?-húzott még jobban magához.

-Hülyének nézel ha azt mondom,igen?

-Megint butaságot kérdeztél.Áruld el miért néznélek hülyének.

-Mert,nem olyan régóta vagyunk együtt,anya,és tudom,hogy neked ez az egész...

-Vanessa.-szakított félbe.-Szerintem ez a legaranyosabb dolog amit mondhat egy lány.

Hümmögve fejemet a vállára hajtottam,a hátamat simogatta miközben elmerültem a gondolataimban,mennyire jó csak nyugiban,ketten elüldögélni.

-Kicsim.-szólított meg halkan.

-Tessék?-emeltem fel a fejem.

-Nekem is.

-Ne,én nem várom el,hogy ezt mond.-néztem rá nagy szemekkel.

-Nem amiatt mondom.-rázta meg a fejét.

-Egy álom az életed,tudom,hogy a fiúk fontosabbak,és nekem ez elég.

-Nem álom,ha te nem vagy benne.-csókolt meg lágyan.

Egyszerre fáztam és lett nagyon melegem,a szívem hevesen dübörgött,ahogyan fejét a vállamra hajtotta,haja megcsikizte a nyakamat.Mindkét kezével átölelte a derekam,és mint egy kisfiú,felhúzta a lábait,arcát a nyakamba temette és halkan szuszogott.
-Itt alszol?-emelte fel a fejét.
-Igen,de akkor el kell menni hozzám ruhákért.
-Elhozzuk mindet,úgy se sokáig laksz már ott.-szökött széles mosoly az arcára.
-Biztos vagy benne,hogy velem akarsz élni?
-Nem is tudom.-gondolkozott el.
Arcomról lassan lekonyult a mosoly és az ölemben pihenő kezemről a körömlakkot kezdtem kapargatni.
-Tisztára fogva tartasz.Attól félek,hogy nem fogok tudni semmit se csinálni,mert az lehetetlen próbálkozás lesz,hogy otthagyjalak az ágyamban.-nevetett.
-Ez szemét húzás volt,Styles.-böktem finoman oldalba mire összerándult és nevetve dőlt a másik oldalára.
-Persze,hogy biztos.-adott finom kis puszit az arcomra.-Csak furcsa lesz,én még nem költöztem össze egy barátnőmmel se.-nevetett.-Mondjuk,szinte már összeköltöztünk,de a fiúk nem lesznek itt.
-Nekem is furcsa lesz,de ha kikészítelek akkor szólj és...
-Miért kell mindent túlbonyolítanod?-vonta össze a szemöldökét.-Vanessza,szeretlek,és nem fogsz kikészíteni. Ha feleségül akarlak venni egyszer,akkor is jössz ezekkel a hülyeségekkel?-nevetett.
De szeretnék odáig jutni veled.Hmm, Mrs.Styles, wow.
-Nem.-húztam el a szót.-Mi lesz ha turnézni mentek?
-Jössz velünk,megmondtam,hogy elintézem a közös turnét.
-Még menedzserem sincs,nem,hogy turnézni induljak.-nevettem.-Az se biztos,hogy szeretni fognak.
-Téged nem lehet nem szeretni.-puszilt bele a nyakamba.
-Mutasd meg az egyik dalt.-húzódtam arrébb.
-Már azt hittem elfelejtetted.-sóhajtott.-Hát jó,de tényleg el ne mond a fiúknak.
-Nem fogom.-ráztam meg a fejem és vigyorogva néztem ahogy előveszi a telefonját-A-aa.-vettem ki a kezéből,azt szeretném ha élőben játszanád el.
Mosolyogva megrázta a fejét és az ölébe vette a gitárját,hangolt rajta és pengetett párat.
-Előre szólok,hogy nem a Take Me Home-on kap helyet, ez a Japán Yearbook-hoz járó CD-n lesz.
-Mi a címe?-hajoltam hozzá közelebb.
-Irresistible.
Le hajtotta a fejét,ujjait lassan végig húzta a húrokon majd lenyomta azokat és gyakorlottan pengetni kezdte a dallamot.
A cím alapján,vagy egy pörgős,kissé perverz nótára számítottam,vagy egy lassú,szerelmes számra, a 2. igazolódott be.
-It makes your lips so kissable And your kiss unmissable Your fingertips so touchable And your eyes irresistible.
Miközben énekelt a szemembe nézett,nem tudtam,hogy ők,vagy valaki más írta ezt a gyönyörű dalt,de ahogyan ő énekelte,szinte elhittem,hogy rólam szól.A gitár és az ő csodás hangja elhalt és én az arcomon lassan végigfolyó könnycseppel néztem rá,nagy levegőt vettem és szólásra nyitottam a szám,de nem jött ki hang a torkomon.Közelebb húzódtam hozzá,letette a gitárt én pedig a karjai közé bújhattam,magamba szívtam az illatát,ujjaival végig simított az arcomon és felemelte a fejem.
-Tetszik?
Hevesen bólogattam,nem voltam biztos benne,hogy tudnék érthetően beszélni.Lassan lehajolt hozzám,karjaimat a nyaka köré fontam és nem terveztem egyhamar elengedni,végig döntött a kanapén,lassan fölém hajolt és még jobban elmélyítette a csókunkat.Kifulladva húzódott el,pár másodpercig levegőért kapkodtunk,elvigyorodott és lejjebb csúszott,fejét a hasamra hajtotta és ujjaival a pólóm gyűrődéseit igyekezett kisimítani,miközben én a hajával szórakoztam.

~Chelsea~

-Candy!-loholtam a kiskutyám nyomába,aki szájában az egyik pólómmal rohant az ajtó felé.

Fürgébbnek bizonyult nálam,ám az ajtó nyitódott és még épp időben álltunk meg,kis híján átestem rajta,sikerült elkapnom és győzedelmeskedve felette,óvatosan ki feszegettem a kutyanyáltól csöpögő pólómat a szájából.

-Muhaha!-feküdtem a hátamra a padlón és a fejem fölé emelte a kisállatot.

-Szia,Baby!-nézett le rám Niall.

Fel pislantottam,az ajkamba haraptam és letettem Candyt a földre majd feltápászkodtam.

-Szia!-vigyorogtam rá szélesen.

Ahogyan kék szemeivel végig nézett a szívem olvadozni kezdett, a haja frissen lehetett festve,mert az eredeti hajszíne nem látszott annyira,de a hajvégei most szőkébben pompáztak. 

Kezeit a derekamra csúsztatta, őrült kutyusom a lábához állt és megszagolgatta a nadrágját,lehajolt hozzá és megvakargatta a füle tövét,édesen felnevetett majd kiegyenesedett és finom puszit adott a számra.

-Nem vagy éhes?-húzódtam el.

-De.-túrt bele a hajába és szélesen mosolygott rám.

Kézen fogtam és behúztam a konyhába,a pulton ott volt a 2 Nando's-os zacskó,felbontottam és a csípős csirkeszárnyakat kitettem neki egy tányérra és fél percre megmelegítettem a mikróba. Candy megérezte a kaja illatot és éhesen kullogott be a konyhába,mancsaival megtámaszkodott a lábamon és a két hátsó lábán állva ugrált.

-Ő is éhes.-emelte fel Niall és az állát vakargatta.

Az asztalra tettem a tányért,és elővettem a szekrényből a kutya kajás zacskót,szórtam a táljába és Niall letette a földre,de kiskutyám csak durcásan bámult a táljára és visszakullogott Niall-höz.

-Mivan haver?-nevetett és megsimogatta.-Nem jó az,mi?

Megmosta a kezét és lehuppant az asztalhoz, a lábánál állomásozó kutyám nagy szemeket meresztett rá,reménykedve abban,hogy elcsíphet néhány falatot.

~Louis~

Észrevétlenül próbáltam meg eljutni a bejárati ajtóig,előhalásztam a zsebemből a kulcs csomómat és halkan kinyitottam az ajtót.Le vettem a cipőmet és mezítláb,pipiskedve próbáltam meg felosonni a lépcsőn,de az megnyikordult alattam.

-Louis?!-jött az emeletről Eleanor hangja.-Te vagy az?

Beharaptam a szám,hogy elfojtsam a nevetésem.

-Meghülyültem.-jött már halkabban.

Szinte láttam,ahogyan megrázza a fejét és barna tincsei vele együtt mozognak.Miután felértem minden hang nélkül akartam eljutni a szobájáig,de belerúgtam valami szarba.

-Áá!-suttogtam,a kezem közé vettem a lábam,ha nem akarnám megijeszteni őt,most káromkodva ugrálnám körbe a fél házat.

-Louis?! Ne szórakozz már!

Hallottam az ágyának hangját ahogyan felemelkedett róla,eltipegtem a fürdőszobáig és halkan becsuktam magam mögött az ajtót.Szemügyre vettem a fájó lábujjaim,Eleanor elhaladt az ajtó előtt.

-Louis!-kiabált.

Amikor úgy gondoltam visszafelé is megtette az utat,és hallottam az ajtójának csukódását,kijöttem a fürdőszobából,az ajtójához osontam és vártam egy kicsit.

Vettem egy nagy levegőt,kezemet a kilincsre tettem és kicsapva az ajtót egy ordítás kíséretében az ágyára vetődtem,felugrott és sikoltva a szája elé kapta a kezét.

-Te hülye!-csapott nevetve a vállamra.

Kacagva elterültem az ágyán és kihalásztam a hátam mögül egy irodalom könyvet.

-Nem vagy normális.-rázta meg a haját.

-Szeretlek.-rebegtettem meg a szempilláim,felültem és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.

-Én is,te idióta.-csapott finoman az arcomra.

-Mit csináltál?-lapoztam bele a könyvbe.

-Tanultam.-forgatta a szemét.

Gömbölyű betűi megmosolyogtattak,kivette a kezemből az irodalom tankönyvet és az ölembe ült.

-Nem is mondtad,hogy jönni fogsz.-nézett rám mosolyogva.

-Kénytelen voltam,senki nincs otthon.-puffogtam.-Nem tudtam mit kezdeni magammal.

-És erre a legjobb módszer az,hogy engem ijesztesz halálra.-nevetett.

-Pontosan.-nyomtam puszit a szájára.-Töltsük hasznosan az időt,nem kell neked holmi irodalmat tanulni.-húztam fel az orrom és megvetően böktem a könyvre.

-Hát ma már nem is.-állt fel és rendezgetni kezdte a dolgait.

-Au!-álltam fel.

Egy ceruza úgy döntött megpróbál valami kárt tenni kerek fenekemben,sikertelenül!Ki sepertem magam alól minden ceruzát,tollat,radírt és jegyzetet,az asztalára tettem és átöleltem a derekát.

-A ceruzád bántalmazott testileg!-böktem rá.

-Ejnye Grace!-nézett összehúzott szemmel az írószerre-Azt hiszem,már megbeszéltük,hogy Louist nem szurkálhatod. Szófogadatlan ceruza.-legyintett.

Nevetve öleltem még jobban magamhoz,felém fordult, elmerengtem pajkosan csillogó szemeiben amik az arcomat fürkészték,kezeit a farzsebembe csúsztatta,közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.

57.rész

Szememmel Chelsea-t kerestem a Starbucks tömött asztalai valamelyikénél,hevesen integetett az egyik asztaltól,lehajtott fejjel siettem oda hozzá,felpattant és a nyakamba ugrott.
-Sziaa!-kezdett el ugrálni.-Olyan régen találkoztunk.
Nevetve lefejtettem magamról a karjait,levettem a kabátom és leültem vele szemben.
-Szia Chelsea!-mosolyogtam.
-Mesélj!-húzódott közelebb.-Milyen volt Párizsban?
Kicsit lehalkította a hangját majd a táskájában kezdett kotorászni és elém csúsztatott egy mai nap megjelent News-t.A címlapon én és Harry virítottunk amint magához szorítva kidurakszunk a fotósok tömegéből,nem szántam rá magam,hogy elolvassam a cikket,nem lehetett benne semmi érdekes,mert Harry nem szólt hozzájuk egyetlen szót sem és a cím is csak annyi: Harry Styles,barátnőjével Párizsban romantikázott.
-Megkérte a kezed?-húzódott közelebb és szinte suttogott.
-Mi?-nevettem.-Dehogy.Honnan veszed ezt?
Megrántotta a vállát és elvigyorodott.
-Inkább te mondj valamit,mi van veletek?
Tekintete álmodozóvá vált és fülig pirult.
-Semmi.-motyogta.-Minden tökéletes.
Sejtettem,tegnap amikor beléptem az ajtón egy kiskutya rohanta le a lábam,Niall vette neki és ma szeretné odaadni.
Egy lány közeledett felénk,elhadartam neki mit kérek,majd elment és néhány perc múlva visszajött a sütimmel és a fehér csokis kávémmal.
-Mondj már valamit.-kérlelt.-Voltatok a szobán kívül is?
-Louis is ezt kérdezte.-kuncogtam.-Igen,bejártuk Párizs látványosságait és elmentünk a versailles-i kastélyba is.
-Pont neked való.-kortyolt bele a kávéjába.-Romantikus volt? Mármint Harry.
-Nagyon.-pirultam el.-Első nap,raffellók az ágy mellett,rózsaszirmokkal teli kád,pezsgő,csokis eper, és mindezt arra fogta,hogy Liam nem csak jól énekel,egész héten ezt csinálta,mindig meglepett valamivel.
Elmosolyodott és a villájával piszkálni kezdte a sütijét,ilyenkor merül el a saját kis világában és elképzeli az egészet.
Kifelé néztem az ablakon,október közepe van,London amúgy sem egy napsütéses város,de a nap már egyre ritkábban bújik elő és nagyon gyakran esik az eső,most éppen nem esett,de az ég be volt borulva és a szél is fújt.
-Hiányoztál.-emelte fel a fejét és rám mosolygott.
Sokat változott mióta utoljára találkoztunk,a haja megnőtt,mindig is nagyon mosolygós,vidám lány volt,de most még jobban,amikor mosolyog mélyebb gödröcskék jelennek meg az arcán,ezt teszi Niall.
-Te is hiányoztál nekem.-tettem kezemet az övére.
-Nialler mesélte,hogy voltatok a szüleidnél.
-Igen.-fújtam ki hosszan a levegőt.-Borzalmas volt.
-Sajnálom,mi történt?
-Anya kifejezte a nemtetszését,apa békülni akart de anya mindent elrontott,Amerikába akar parancsolni,azt mondja amíg az ő házában lakok ő parancsol nekem.
-Költözz el.-rántotta meg a vállát és bekapott egy falat sütit.
-Összeköltözünk Harryvel.-suttogtam.
A kezéből kiesett a villa és tátott szájjal meredt rám.
-Csukd be a szád.-nevettem.-Nem szép látni azt a félig megrágott sütit.
Becsukta a száját,de még mindig tágra nyílt szemekkel meredt rám,azt vártam mikor borítja fel az asztalt és ugrik rám vagy kezd el visítani.
-Légyszi,ne visíts.-kérleltem.
-Úristen!-kapta a szája elé a kezét.
Gondterhelten néztem körbe,viszont mindenki el volt foglalva valami mással és nem minket figyeltek,szerencsére most nem tartózkodtak bent Directioner-nek kinéző lányok.
-Mikor?-ragadta meg a kezem.
-Nem tudom,egyszer beszéltünk róla,most el kell majd utazniuk az új lemez miatt Svédországba.
-Addig lakj nálam,utána majd ugye segíthetek átcuccolni hozzá?
-Biztosan.-mosolyogtam.-Szerinted nem korai még?
-Egyáltalán nem.-rázta meg egyenes szőke haját.-Ti,olyan tökéletesek vagytok! Jut eszembe,hogy állsz a CD-vel?
-Már csak a borítót kellene kiválasztani a képekből.-sóhajtottam.-A Beautiful jövőhéten jelenik meg.
-Ideges vagy miatta?
-Nagyon! A CD-t is nem tudom,hogy fogom kiadni,még menedzserem sincs.
-Biztosan lesz.-tette kezét az enyémre.
A telefonja rezegni kezdett az asztalon,az arcáról le tudtam olvasni,hogy nagy valószínűséggel Niall üzent neki.
-Vanessa,sajnálom de mennem kell,Niall valami nagyon fontosat akar.
-Rendben.-fojtottam el egy mosolyt.A kiskutyus már biztosan nem tud várni.
Gyorsan legyűrtem a maradék sütit,felvettem a kabátom és megvártam amíg ő is összeszedelődzködik,felvettem az asztalról a kávémat,hagytam egy kis pénzt majd együtt sétáltunk ki.
-Majd beszélünk.-ölelt meg.
-Oké,vigyázz magadra!
-Te is! Szia.-integetett.
-Szia.
Megráztam a fejem amikor eltűnt a sarkon,a kávét szorongatva gyalog indultam haza.Nem volt kedvem taxiért vadászni és Harryt sem akartam ugráltatni.Útközben elkortyolgattam a kávémat,nem szólított le senki azzal,hogy én vagyok-e Hazza barátnője így nyugodtan sétáltam.Már a kapuból hallottam,hogy a fiúk nem bírnak magukkal,mosolyogva igyekeztem befelé.Ahogy kinyitottam az ajtót valami nekicsapódott és én ijedten ugrottam hátrébb.
-Bocsi!-jött Liam kiáltása.
A kezemet az arcom elé tartva léptem be,lerúgtam a cipőmet és végig néztem a rendetlen nappalin.Az asztalt arrébb tolták,az egyik fotel felborult,a kanapén chips és egyéb kajamaradványok voltak. Harry fejjel lefele csüngött le róla és Louis a haját fonta,Zayn és Liam párnával dobálták egymást.
-Szia!-bukfencezett le a kanapéról Harry.
Elkapta a derekam és hosszú csókot lehelt a számra.
-Ne!-ugrott mögé Louis és elkapta Harry befont tincsét.-Még nincs kész!
-Miért nem szóltál,hogy menjek érted?-kérdezte.
Követtem őket és leültem a szőnyegre.
-Jól esett sétálni.
-A kutya miatt van ilyen kupi.-huppant le a kanapéra Zayn.
-Hogyne,a kutya szórta ki a chipset és párnacsatázott.-nevettem.
-Nagyon rossz kutya.-rázta rosszallóan a fejét Louis.
-Fiúk!-nyomkodta a telefonját Liam.
Egyszerre fordultak felé,Louis még mindig az ujjai között tartotta Harry haját.
-Paul most küldött sms-t,be kell mennünk a stúdióba,valamit rosszul csináltak és elvesztek az eddig felvett dalok.1 óra múlva itt lesz.
-A fenébe.-duzzogott Zayn.-Délután Perrie-vel akartam találkozni.
-Szólok Niallnek.-sóhajtott Liam és elvonult a telefonjával.
-Még össze is kellene pakolni,megint elkésünk.-dünnyögött Harry.
-Menjetek fel készülődni.-nyomtam puszit az arcára.-Majd én feltakarítom ezt.
-Egyszerűbb ha hazajön Niall és megeszi a chips morzsákat.-nevetett Louis.
-Nem kell,majd ha hazajöttünk megcsináljuk mi.-túrt bele göndör hajába.
Ráhagytam,ő is tudja,hogy úgyse fogom így hagyni.Adott egy puszit a számra és felmentek készülődni,előkerestem a porszívót és felporszívóztam a kanapét és a szőnyeget,a fotelt felállítottam viszont az asztalt nem tudtam visszahúzni anélkül,hogy le ne borítsam a tv-t vagy tönkre ne tegyek valamit. Liam szaladt le a lépcsőn és a konyhába ment.
-Liam!-szóltam utána.
Egy müzliszelettel a szájában nézett rám.
-Segítenél ezt visszahúzni?-mutattam az asztalra.
Kivette a szájából a müzlit,óvatosan megfogtuk mindkét oldalról az asztalt és a helyére tettük.
-Úgy hagyhattad volna.-rázta meg rosszallóan,mégis mosolyogva a fejét.-Nem a takarítónőnk vagy.
-Szexi takarítónéni.-robogott le a lépcsőn Harry.
Finoman oldalba böktem,vigyorogva adott egy puszit a számra,kinyitotta a hűtőt és a táskájába dobott egy üveg ásványvizet. Niall is megérkezett,fújtatva dobta le a cuccát,úgy nézett ki mint aki futott,intett nekünk majd felrohant a lépcsőn.
-Mit fogsz csinálni?-ölelte át a derekam Hazz.-Mondanám,hogy gyere el,de neked is ki kell várni,hogy halld a dalokat.-dörgölte orrát az enyémhez.
-Hősszerelmes Harold herceg,kész vagy már?-fojtott el egy mosolyt Liam.
-Igen,Liam kapitány,indulásra készen állok,kérlek hagyj néhány romantikus pillanatot nekem,az én oly gyönyörűséges hercegnőmmel.-vigyorgott.
Liam feltartott kézzel kiment és egyedül maradtunk.
-Szóval,mit fogsz csinálni?-fúrta zöld szemeit az enyémbe.
-Nem tudom.-hümmögtem,és az ujjam köré csavartam a haját.
-Nem akarlak itt hagyni.
-Megleszek.-mosolyogtam.
-Hozzunk neked valamit? Kávét,sütit?
-Nem.-kuncogtam.
-Harry!-kukkantott be az ajtón Zayn.-Nem akarok zavarni,de itt van Paul.
El húzta a száját és nehézkesen elengedte a derekam,ki kísértem őket,Paul a kocsiból integetett,visszaintegettem és megvártam amíg be ugrálnak a kocsiba.Egyenként pacsiztak a menedzserükkel majd integetve elhajtottak.
Nagyot sóhajtva léptem be az üres házba,a már tiszta kanapéra telepedtem a laptopommal az ölemben.A fotós átküldte e-mail-ben a képeket,kis gondolkodás után,végül kiválasztottam a szerintem legjobbat,de volt egy kis bökkenő. Kinek küldjem el? Nincs menedzserem,ez kilőve.Végül elküldtem Justinnak,ne kérdezzétek,nem tudom miért pont neki. Válaszra egyhamar nem számíthattam,ott most éjszaka van.
Hátradőltem és becsuktam a szemem,máris unatkoztam a fiúk nélkül.
Bekapcsoltam a tévét és unottan kapcsolgattam,egy zenecsatorna vette át a főzőműsort,egy erősen mű lány énekelt egy dalt.Látszott a produkcióján,hogy valószínűleg egy jól fizetett menedzser találta ki az egészet,a dalt,a műsort,magát a lányt,ilyen nem akarok lenni.
Hirtelen felugrottam,felrohantam a lépcsőn és berontottam Niall szobájába,felkaptam az először kezembe akadó gitárt,visszamentem a nappaliba,előkotortam egy papírlapot és egy tollat,behangoltam a hangszert és játszani kezdtem.
Halkan dúdoltam mindent ami eszembe jutott,a lábammal ütöttem a ritmust,majd hevesen körmölni kezdtem.Elégedetten néztem a papírra,néhány szót átfirkáltam,de megszületett a 3. saját dalom ami a Make You Believe címet kapta. A délutánt innen már a dal alakítgatásával töltöttem,addig játszottam amíg meg nem tanultam.Mosolyogva dőltem hátra és olvasgattam a dalszöveget,nem is vettem észre,hogy a tévé végig ment,kikapcsoltam,a ház előtt lefékezett Paul kocsija.Nem igaz,hogy ennyire hamar eltelt az idő,a fiúk felpörögve csapták ki a bejárati ajtót és a kanapéra ugrottak,mellém.Gyorsan a zsebembe csúsztattam a papírt,nem voltam benne biztos,hogy meg akarom mutatni nekik,egyenlőre nem.
-Niall,nem baj,hogy kihoztam a gitárod?-tettem le a kanapé mellé a hangszert.
-Nem.-pislogott rám a rakás alól.
Le gördült a kanapéról,mindenki esett vele és nevetve tornázták fel magukat.
-Dalt írtál?-nézett rám nagy barna szemeivel Liam.
-Csak gitározgattam.-hümmögtem.
Harry mintha belém látna,sunyi mosollyal az arcán méregetett,arrébb dúrta Louis-t és mellém ült.
-Hiányoztál.-nyomott cuppanós puszit az arcomra.
Megsimogattam az arcát és a vállára hajtottam a fejem.
-Néézd,milyen édesek!-kapta egyik kezét a szája elé Louis,a másikkal Zayn-t rángatta.
-Látom.-nevetett.-Ne tépd már szét a pólóm!
-Bocsi.-vette le róla a kezét és fejét Harry combjára hajtotta.
-Sikerült felvenni a dalokat?-kérdeztem.
-Nagyjából.-mosolygott Liam.
-Mennyi az idő?-pislogtam körbe.
-Fél 10.
Úristen,tényleg nagyon gyorsan eltelt a délután,eddig gitároztam volna? A hasam megkordult,a kezemet rászorítottam és felpattantam,a konyhába siettem,egész délután nem ettem semmit,és ha most nem jutok valami táplálék után rosszul leszek. Kikaptam a hűtőből egy joghurtot és gyorsan a számba kanalaztam,amikor elmúlt a pillanatnyi szédülés,már nyugodtabban csináltam magamnak és a többieknek is szendvicset és egy tálcát egyensúlyozva leültem vissza a kanapéra.
-Nem ettél semmit?-pislogott rám ijedten Harry.
-Elmaradt.-nevettem.
Szigorúan nézett rám,majd vonásai meglágyultak és az ölébe húzott.
-Megijesztettél,azt hittem valami baj van.
-Nyálas.-köhintett Lou.
-Hagyd már őket.-lökte meg a vállát Liam.-Nem baj ha én lelépek? Danielle vár.
Az utolsó mondatára elvigyorodtam.
-De! Baj!-játszotta a hisztit Louis.
Liam arckifejezését látva röhögve dőlt el.
-Tűnés! Érezd jól magad.-kacsintott.
Megrázta a fejét és szem forgatva szaladt fel a szobájába.
-Kiválasztottam az albumborítót.-újságoltam.
-Melyiket?-kapta fel a fejét Niall.
A telefonomon büszkén megmutattam nekik,Liam leszaladt a lépcsőn egy táskával a kezében,felkapta a cipőjét és a kabátját,kinyitotta az ajtót és egy köszönés után eltűnt.
A fiúk a tv-t kapcsolgatták,leragadtak a Spongyabobnál és nagyokat nevettek a sárga szivacs hülyeségein,más esetben én is velük együtt nézem,de kezdett elnyomni az álom. Harry a karjaiban vitt fel a lépcsőn,kómásan integettem a tévére meredő fiúknak,egyik kezével kinyitotta az ajtót miközben erősen tartott,óvatosan lefektetett az ágyára és a nadrágom gombjához nyúlt.Lassan lehúzta rólam,magamra húztam a takarót és fáradtan pislogtam rá,ujjai közt egy összehajtott papírt fogott,kíváncsian széthajtogatta és olvasni kezdte.
-Aha! Nem írtál dalt!-vetődött le mellém.-Miért nem akartad megmutatni?
Felültem és az ölébe másztam.
-Nem tudom.Nem rólam szól.
-Attól még nagyon jó lett.-puszilta meg a homlokom.-Holnap eljátszod nekem?
-Talán.-mosolyodtam el fáradtan.-Megyek lezuhanyzom.
Elővettem a szekrényéből a pizsamám és tiszta fehérneműt majd bevonultam a fürdőszobába,a hajamat egy laza kontyba kötöttem,szokatlanul gyorsan lezuhanyoztam,ennek oka pedig az volt,hogy állva el tudtam volna aludni.Visszacsoszogtam a szobába és be estem Harry mellé,még láttam ahogyan elővesz egy boxert és ő is bemegy zuhanyozni,de azt már nem tudom mikor feküdt be mellém.

56.rész

Hey! :D

A szavazás eldőlt,92-en szavaztatok összesen és Louis 35 szavazattal győzedelmeskedett,tehát hamarosan vele főszerepben jelentkezek egy új bloggal! :)
Ha már itt tartunk,a blogot kicsit alakítgattam. Szerintetek jobb vagy rosszabb így? :D
Végül,de nem utolsó sorban:
Boldog Szülinapot Harry! <3 

Jó hétvégét,sok puszi: Nessa

Egyszerre voltam boldog és szomorú is,elérkezett az utolsó Párizsban töltött napunk,ami azt jelenti,hogy Harry ma felvisz az Eiffel-toronyba és,hogy holnap haza megyünk.Azt hiszem,ezen a héten még egyszer beleszerettem Harry-be,bár nem tudom lehet-e ennél még jobban szeretni valakit.

Az egész napot a szállodában töltöttük és már tűkön ülve vártam,hogy elérkezzen az este. Harry is tudta mennyire várom már,és csak tovább húzta az agyam,felhozatta a vacsorát és csiga lassúsággal adagolta a számba,majd bevonult a fürdőszobába és vizes hajjal,meztelenül flangált előttem.Be szabadultam a fürdőszobába,talán még ilyen gyorsan soha nem mostam hajat és fürödtem meg,a kezembe nyomtam egy jó adag tusfürdőt és hevesen dörzsölni kezdtem a karomon.

-Nem kell annyira sietni.-jött be rossz fiúsan vigyorogva.

A hajamról a hab a szemembe csorgott,egy gyors mozdulattal le töröltem és dörzsölni kezdtem a fejem.

Neki támaszkodott az ajtónak és engem nézett,az alsó részét már alsónadrág takarta viszont a felsőtestén még mindig ott csillogott néhány csepp víz.Le öblítettem a hajam,a törülközőért nyúltam és magam köré csavartam,majd ki léptem a puha szőnyegre.

Gyorsan felkaptam a fehérneműmet és egy bő pólót,a törülközőből turbánt csináltam a hajamra és kimentem,hogy válasszak valami ruhát.

-Mit vegyek fel?-guggoltam le a már teljesen bepakolt bőröndömhöz.

-Teljesen mindegy.-nyomott puszit a homlokomra.

Összehúzott szemöldökkel kihalásztam egy fekete nadrágot és kisebb keresgélés után egy fekete-fehér kockás inget,előkaptam a fehér Conversem és vissza mentem a fürdőszobába.

-Te maradj csak kint.-próbáltam meg becsukni az orra előtt a fürdőszoba ajtót.

-Nemár,tudni akarom,hogy megy egy ilyen készülődés a csajoknál.

-Majd holnap reggel megnézed.-vigyorogtam.

Nagyot sóhajtott,adott egy puszit a számra és engedelmesen megfordult,becsuktam az ajtót,egy pillanatra nekidőltem és kifújtam a levegőt,majd ellöktem magam és a tükörbe néztem. Túlságosan ráálltam erre az egészre,nem fogja megkérni a kezem,nem értem miért csinálom ezt.De ez mégis csak az Eiffel-torony,és az utóbbi napokban rájöttem,hogy Harry akkor is különféle meglepetéseket talál ki,amikor egyáltalán nem számítok rá.A hajszárító valahogy most szokatlanul lassan szárította meg a hajam,kismilliószor újra fésülködtem aztán újra meg újra végig haladtam rajta.Még egyszer kifésültem,majd a hajvasalóval amilyen gyorsan csak tudtam végig haladtam rajta. Le dobtam a pólómat,felrángattam magamra a nadrágom,begomboltam az ingem és a lábamra húztam a cipőm. Szememet halványan kihúztam fekete szemceruzával,ám a remegő kezem miatt,csak sokadik próbálkozásra sikerült egyenes vonalat húzni,átpödörtem a pilláim és halvány csillogó szemhéjpúdert tettem rá,fújtam egy kis parfümöt a fülem mögé és a csuklómra,gondosan elpakoltam a cuccaim és még utoljára megnéztem magamat a tükörbe.

Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót,Harry arcára kiült az a szokásos széles mosolya,amitől szinte megroggyant a lábam.Barna nadrágban és fehér ingben feszített,lábán neki is fehér Converse volt,csak jóval nagyobb mint az enyém.Közelebb lépett,egyik kezével átölelte a derekam és apró csókot adott a számra,elmosolyodott és kezét az enyémbe csúsztatta.
-Menjünk.-döntötte homlokát az enyémnek.
Próbáltam elrejteni az izgatottságom,az ajkamba haraptam és a kabátomért nyúltam.Felsegítette rám,a tükörben még megigazítottam magam,ő is felvette a kabátját majd a kezét nyújtotta és ki mentünk.Egyik kezével a derekamat ölelte,a másikat lazán zsebre vágta és bementünk a liftbe,lent nem várt minket kocsi,nem volt messze a torony ezért gyalog indultunk útnak.Ahogy egyre közelebb értünk,úgy lett még jobban úrrá rajtam az izgatottság,na meg a félelem,mégis csak egy elég magas fém torony.
Közelebb húzódtam hozzá és Párizs fényeire koncentráltam,hamarosan megérkeztünk.
Erősen szorítottam a kezét,miközben egy furcsán vigyorgó férfi beterelt minket a liftbe,amivel felmegyünk a torony tetejére.Remegő lábakkal és kezekkel bújtam el teljesen Harry karjaiban amikor elindult felfelé a lift.
-Ne félj.-simított végig az arcomon majd gyengéd puszit adott és jobban magához ölelt.
Tágra nyílt szemekkel néztem ki az üveg liftből,a torony darabjai között láttam az egyre apróbb,fényekben pompázó Párizst.Hirtelen megállt alattunk a lift és kinyílt az ajtó,egy kis terasz szerűséghez érkeztünk,ahol most ott volt egy gitár és két szék.
Elfojtott egy mosolyt,miközben megfogta a kezem és ki vezetett a liftből.Elbűvölve néztem le,kissé megszédültem,de a látvány még így is csodálatos volt,óvatosan átölelte a derekam és valamit dörmögve,arcát a nyakamba fúrta.
Finoman maga felé fordított,megemelt és a lábaira állított,mindkét kezét a derekam köré fonta és megcsókolt,elképesztően lassan és szenvedélyesen.Karjaimat a nyaka köré fontam,ajkait elszakította az enyémtől és kissé pihegve,a szája sarkában bujkáló mosollyal megfogta a kezem és gyengéden le nyomott az egyik székre,míg ő leült mellém a másikra és az ölébe vette a gitárt.
Halkan pengetni kezdett,egy számomra ismeretlen dallamot (zene), fel emelte a fejét és elmosolyodott.
-Your hand fits in mine Like it's made just for me But bear this in mind It was meant to be And i'm joining up the dots With the freckles on your cheeks And it all makes sense to me.
A torkom elszorult,az arcát néztem,ahogyan szája formálta a szavakat.Könny szökött a szemembe,ahogyan arról énekelt,hogy az összes számomra hibának tartott dolgot szereti,arról,hogy ő így szeret engem. 
A gitár és a hangja elhalt,lassan én is észhez tértem,szememből a könnyeim megállíthatatlanul folytak,halkan szipogva felálltam,letette az öléből a gitárt és a helyére én ültem.Arcomat a vállába temettem,erősen tartott és apró puszikat adott az arcomra,ujjaival a hajamat simogatta,fel emeltem a fejem és megtöröltem a szememet,lehet vízálló smink kellett volna...
Hüvelykujjával letörölte könnyeim és rám mosolygott.
-Köszönöm.-suttogtam.
Zöld szemeit az enyémbe fúrta,le hajolt hozzám és gyengéd kis puszikat adott a számra,beletúrtam göndör hajába és magamhoz húztam.
-Te írtad?-simítottam végig az arcán.
-Mi.-nyomott gyengéd puszit a számra.-A fiúkkal lett volna az igazi,de hiába hívtam őket ragaszkodtak hozzá,hogy egyedül énekeljem el.
Elmosolyodtam és fejemet a vállára hajtottam,csöndben néztük a csillagokat és a várost,a várost ahol életem legszebb napjait töltöttem. Kétség kívül a legjobb dolog ami történt velem az életemben,hogy beléjük szaladtam.
Órákon át tudtam volna,csak csendben ülni az ölében és nézni az eget,de mennünk kellett. Harry telefonja harmadjára kezdett rezegni a zsebében, a francia vigyorgós pasas sorjába küldözgette neki az sms-eket,hogy odakint már rengetegen állnak sorban.
Egyik kezében a gitárt fogta,másikat az enyémbe csúsztatta és be szálltunk a liftbe.Odalent azért,mégiscsak biztonságosabbnak éreztem,mint a föld felett kétszáz akármennyi méterrel.
Le hajtott fejjel szálltunk ki a liftből,kattogtak a fényképezőgépek,rajongók,újságírók,pletykára éhes riporterek özönlöttek felénk,Harry a derekamat szorosan fogva vezetett ki közülük,de tőlem akár egy focicsapat is várhatta volna,az se tette volna tönkre ezt a napot.Arcomat a mellkasába rejtettem,záporoztak a kérdések,angolul,franciául,egyikre sem válaszolt,csak haladt előre.
Valószínűleg a vigyorgós hívta ránk ezeket,ha eddig senki nem tudta melyik szállodában vagyunk,így utolsó napra kiderül.Leintett egy taxit,finoman be tolt a hátsó ülésre,majd le huppant mellém és becsapta az ajtót,egyenesen egy fotós előtt.
Valamit mondott a taxisnak majd átölelt és a mellkasára vont,hülye mosollyal az arcomon kifelé kémleltem az ablakon.Tettünk egy jó nagy kört és félóra kocsikázás után,megérkeztünk a szállodához.
Gondosan körbenézett mielőtt kiszállt volna,majd a kezét nyújtotta és kisegített,kifizette a taxit majd megfogta a kezem és bementünk.
-Nem vagy éhes?-hajolt a fülemhez.-Hozathatok fel valamit.
-Valami édeset.-nyúltam a pénztárcámért.
Jelentőségteljes pillantást vetett rám,majd ki vette a kezemből a pénztárcám és visszatette a kis táskámba.
-Had fizessem én.-motyogtam miközben a lift felé tolt.-Mindent te fizettél,a szállodát...
Be csukódott a lift ajtaja,finoman neki nyomott a falnak miközben elindultunk felfelé.
-Azért,mert ezt én találtam ki.A barátnőm vagy és szeretném ha mindenből a legjobbat kapnád,én akartalak ide elhozni,én fizetek.Mindent! A sütit is.
-De én nem a pénzed..-kezdtem,de ismét félbe szakított.
-Tudom,hogy nem a pénzem miatt vagy velem,de had fizessek én.
-De olyan rossz,hogy én semmit nem csináltam míg itt voltunk csak "költöttem a pénzed".-rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.
Összevonta a szemöldökét,ám mielőtt bele kezdett volna a mondandójába,a lift egy halk csengéssel felért és kinyílt az ajtó,egyenesen velünk szemben pedig egy öreg házaspár állt.
Harry arrébb lépett és ujjait összefűzte az enyémmel,illedelmesen köszönt nekik és kilépett a liftből,a néni mosolyogva ránk nézett,a bácsi szintén,már-már azt hittem ad egy pacsit Harrynek.
Ahogy be csukódott mögöttünk az ajtó,ismét a falnak nyomódtam.
-Semmit?-vonta fel a szemöldökét.-Igazad van,semmi olyat ami pénzbe kerülne,annál sokkal fontosabb dolgokat kaptam.
-Például?
Perverz mosollyal az ágyra pillantott.
-A mosolyod.-hajolt közelebb.-Látni az arcodat,hogy tetszik egy hely,hallani a hangod ahogyan lelkesen mesélsz valamiről.Ahogy pipiskedve nyújtózkodsz egy pusziért-simított végig ujjával az arcomon-amikor durcáskodva felhúzod az orrod,vagy ahogy reggelente álmosan és kócosan pislogsz rám.Hidd el,hogy ezekért cserébe az amit én teszek a semmi.
Tenyeremet az arcára tettem,majd lejjebb vezettem és ujjaimmal kigomboltam az inge legfelső gombját.
-Ez lett volna a következő amit mondok.-húzta perverz mosolyra a száját.
El löktem magam a faltól,egy gyors mozdulattal kibújtam a "csapdájából" és elhúztam a hatalmas függönyöket.Ám ő ott termett és ismét elkapott,nevetve dobott az ágyra,majd le ült a csípőmre és zöld szemeivel rabul ejtett.
A haját birizgálva figyeltem az arcát,az egyik pillanatban még nevetve nézett,a másikban már szinte láttam mire gondol.Szemei sötétek voltak,pedig még semmi nem történt,száját résnyire nyitotta majd az ajkába harapott és kényszerítette magát,hogy a szemembe nézzen.
-Tudod mit szeretek még?-hajolt közelebb és rekedtes hangon suttogott a fülembe.
-Hm?-simítottam meg a tarkóját.
Szinte éreztem,hogy valami perverzet fog mondani.
-Ahogyan a nevemet sóhajtod.-adott apró puszit a nyakamra.
Kigombolta az ingem legfelső gombját és lejjebb haladt.Halkan kuncogtam és beletúrtam a hajába,hmm,fejezzük be jól ezt az estét is.

~~~~

-Megvan mindened?-kérdezte meg már sokadjára az ajtóból.

-Igen,minden.-sóhajtottam.

Ki vette a kezemből a bőröndöt,még utoljára végig néztem a szobán majd becsuktam az ajtót,megvártam míg bezárja és nagyot sóhajtva indultam meg előtte a lift felé. Tudnék még maradni itt vele,de mennünk kell haza,mindkettőnket vár a munka.

-Majd eljövünk még.-mosolygott rám és puszit nyomott az arcomra.

Visszamosolyogtam és beszálltunk a liftbe,a csomagjainkat magunk után húzva le adtuk a kulcsot,majd Harry kezébe csúsztattam az enyém és kimentünk. Az idő elég borús volt,nem szeretek rossz időbe repülni,de a fél órás utat csak kibírom.Beszálltunk egy taxiba,ami indult velünk a repülőtérre.

Egymás kezét szorítva,lehajtott fejjel át rohantunk a repülőtéren,sikeresen átjutottunk minden kapun és elfoglalhattuk a helyünket a repülőben. Éppen időben értünk,ugyanis amikor lehuppantunk,megszólalt az ismerős hang és franciául,angolul meg még kitudja milyen nyelveken elmondta ugyanazt a szöveget. Bekapcsoltam a biztonsági  övem és Harry vállának dőltem,valamit nyomkodott a telefonján,letette és gyengéd csókot nyomott a számra.A felszállás után,halkan hümmögve közelebb csúsztam hozzá,érdeklődve körbe néztem,nem sokan utaztak most Londonba,hátul egy srác vadul nyomkodta a telefonját,előrébb egy öreg házaspár fennhangon mesélte a mellettük ülő lánynak,hogy milyen hmm..hasmenéses betegsége van az unokájának. Harry mellettem megpróbálta elfojtani a nevetését de az "egész nap a budin ül" mondatra kitört belőle a nevetés.

A fél óra hamar eltelt,megpróbáltuk röhögés nélkül hallgatni a házaspár sztorijait,zenét hallgattunk,majd a repülő leszállt.Miután megszereztük a csomagjainkat,Harry adott pár lánynak aláírást meg képet,és kifelé indultunk. Valaki megérintette a vállam,kíváncsian fordultam hátra,egyenesen szembe találtam magam a bőszen vigyorgó Niallel.

-Niall!-fojtottam el egy kiáltást.

A nyakába vetettem magam és szorosan megölelgettem,mögötte feltűntek a többiek is,Harry Louval szerelmeskedett,körülöttünk pedig kezdett gyűlni a lánytömeg.Mindenkit végig ölelgettem és igyekeztem elbújni valahová amíg fotózkodtak.

Egy csapat fényképező lánnyal a nyomunkban beültünk Harry Range Rover-ébe,amit most Louis vezetett.El terpeszkedtem közöttük a hátsó ülésen és nevetve hallgattam a hülyeségeiket,hiányoztak.

-Hogy éreztétek magatokat Párizsban?-vigyorgott rám Zayn.

-Szerintem.-haraptam az ajkamba.-Nagyon jó volt.

A visszapillantóból Harry rám mosolygott és fel mutatta a hüvelykujját.

-Voltatok a szobán kívül máshol is?-nevetett fel Louis.

-Igen,Louis.

Hátra fordult és rám vigyorgott,Lou tényleg nem a legbiztonságosabb vezető...

-Tényleg kibékültetek Danivel?-pislogtam reménykedve Liamre.

-Igen.-bólogatott hevesen.

-Nessa,Chelsea azt kérdezi,hogy holnap reggel elmész-e vele reggelizni.-kukkantott fel a telefonjából Niall.

-Elengedjelek?-vonta fel a szemöldökét Harry.

-Légyszi.-rebegtettem meg a szempilláim.

-Na jó.-sóhajtott fel,mintha valami nagyon fontos döntést hozott volna.

Louis lefékezett és behajtott a kapun,vigyorogva ugrottam ki a kocsiból,toporogva megvártam míg nevetve utánam jönnek és kinyissák az ajtót. 

Ahogy kinyílt,valami a lábamnak rontott én pedig meglepetten néztem le rá.

55.rész

Hey Everyone! :D
Először is,a szavazás állásáról szeretnék beszélni egy kicsit.
Eddig 76-an szavaztatok,azért elég jó érzés tudni,hogy ennyien olvassátok a blogom. ;)
Az állás:

Liam-6

Louis-29

Niall-23

Zayn-18

szavazatot kapott eddig,teháát ha most lezárnám a szavazást,néhány hét múlva,Louis-ról indítanék blogot. Az ötlet már megvan hozzá,annyit elárulok,hogy egy novellám amit egy versenyre írtam,adta az ötletet,bár nem küldtem el mert nem sikerült befejeznem,szerintem elég jó alapsztorija egy új blognak Lou-val főszerepben.

DE! Még változhat az állás,mindegyik fiúról van ötletem és én bármelyiket szívesen elkezdem.

Szavazzatok! :)

Kicsit azért el vagyok keseredve,hiszen ha már 76(!)-an szavaztatok,feltételezem olvassátok is a blogom,de nagyon kevés komit kapok. :/ Tesséék komizni,tudom,hogy kezd unalmas lenni a sztorim,de még csak most jön majd a java! :)

Iratkozzatok fel! :P <3 

Puszi: Nessa  xx <3

~Liam~  

Hirtelen egyik pillanatról a másikra kaptam vissza Danielle-t,miközben a mellkasomon halkan pihegett,az ujjaimmal göndör tincseit csavargattam,bár még mindig nem tudtam mi az oka annak,hogy visszajött hozzám és ez fúrta az oldalamat.Egyenlőre viszont túl lusta voltam ahhoz,hogy rá kérdezzek,ki akartam élvezni a pillanatot. Feljebb húztam,hogy szemmagasságba kerüljünk,és arcomat a göndör hajába fúrtam.Ujjai gyengéden simogatták a hajam és a tarkóm míg én a nyakába szuszogtam és mélyen beszívtam az illatát.

-Hiányoztál.-suttogtam.

-Te is,sajnálom.-lehelte.-Most már tudom,hogy nem számít egy féltékeny kislány sem,érted megéri őket elviselni.

-Tudom,hogy néha nagyon durvák,de csak szólnod kell.-simítottam meg az arcát.

Bólintott és közelebb bújt hozzám,arcomra elégedett mosoly ült ki amikor csinos ujjaival a mellkasom kezdte simogatni.

-Louis meddig fog itt tartani minket?-kuncogott.

-Felhívhatom,hogy jöjjön értünk,de szerintem nem lenne olyan rossz itt maradni pár napig.

-Nekem sincs ellenemre de készülnünk is kellene majd egy versenyre.

-Meddig tudod nélkülözni a táncot?

-Hmm,mi lenne ha három napig itt lennénk? Utána úgyis haza jönnek Harryék,nektek meg koncertetek lesz.

-Eljössz?-csavartam az ujjam köré egy tincsét.

-Igen.-mosolygott.-Kezdek éhes lenni.
Nagyot nyújtóztam és felültem,körbe néztem a rendetlen szobámba,egy póló lógott le az asztali lámpáról és a nadrágom kifordulva hevert a szoba másik végében.
-Csináljunk együtt valamit.-löktem le magamról a takarót.
A táskámból kivettem egy tiszta boxert és pólót,Dan a takarót maga elé szorítva összeszedte a cuccait és eltűnt a fürdőszobába. A telefonomért nyúltam és bekapcsoltam,9 nem fogadott hívás.
3 Niall,2 Zayn,2 Louis,Harry,Eleanor
A fejemet teszem rá,hogy a fiúk Harry-t kivéve már csak azért hívogattak,hogy idegesítsenek.
Nem hívtam vissza egyikőjüket sem,vagy már alszanak,vagy a Párizsban vakációzó párocska mást csinál.
Danielle az én pólómban jött ki a fürdőszobából,az ölembe ült és a telefonomra kukucskált.
-Mit szeretnél enni?-nyomtam puszit az arcára.
-Csak csináljunk valamit ami hamar kész van.-ugrott ki az ölemből.
Megfogta a kezem,engedelmesen követtem őt a konyhába,elővettünk pár tojást és közös erővel csináltunk egy rántottát.

~Harry~

Hunyorogva pislogtam,próbáltam megszokni a függöny résén beszűrődő éles napfényt.Megdörgöltem a szemem és néhány másodpercig csak ébredeztem,amikor Vanessa mocorogni kezdett. Álmába a nevemet dünnyögte majd egyik kezét át dobta a mellkasomon és közelebb húzódott,visszafojtva a nevetésem,magamhoz öleltem és a meztelen vállára húztam a takarót.
Próbáltam vissza aludni,de zavart az a kevés fény ami beszűrődött,figyeltem nyugodt arcát,szokatlanul sokat mocorgott,egyik oldaláról a másikra fordult,majd kócosan,szemét résnyire nyitva fel emelte a fejét.
-Jó reggelt Napsugaram!-vigyorogtam.
Dünnyögve mászott a karjaimba,lábaink egymásba fonódtak,becsukta a szemét és a mellkasomon pihent tovább.
-Jó reggelt.-motyogta.
Mosolyogva,ujjaimmal át fésülgettem a haját.
-Mit csináljunk ma?-kérdeztem.
Szeme felcsillant,az ajkába harapott és közelebb hajolt hozzám.
-Nézzünk meg mindent.
-Mi az a minden?-tűrtem a füle mögé egy tincset.
Izgatottan ült fel,csinos,vékony lábait figyeltem amíg elhelyezkedett.
-Mindent! A múzeumokat,A Notre Dame-t menjünk fel a Montmarte-re.
-A Montmarte-nél van egy érdekes múzeum.-dörgöltem meg az állam vigyorogva.
-Oda nem megyek be.-nevetett.
Csilingelő nevetésétől libabőrös lettem,hülyén vigyorogva figyeltem az arcát.
-Miért nem? Az is múzeum!
-A prostituáltakról! Be mehetsz,de én nem megyek.
-Nem megyek.-nevettem.-Majd egyszer a fiúkkal.
-Tényleg be mehetsz ha szeretnél.
-Nem.-mosolyogtam.-Ha ezeket végig szeretnéd járni akkor öltözz,bérelek egy kocsit.-tornáztam fel magam.
Izgatottan ugrott ki mellőlem,formás fenekén,amit most csak egy vékony anyag takart,elidőztem majd a telefonomért nyúltam és béreltem egy kocsit.
Miután azzal megvoltam és a fürdőszoba is szabad lett,be csattogtam és egy rázással elintéztem a hajamat,felvettem egy fekete nadrágot,fehér pulcsit és a tornacipőmet.
Vanessa a tükör előtt csinosítgatta magát,nem mintha szüksége lett volna bármi extrára.A szemceruzát egy laza mozdulattal bedobta a kis retiküljébe és mosolyogva fordult felém,haja szoros copfban ide-oda himbálózott a feje tetejét,ahogyan felém fordult az ajkaihoz hajoltam és egy apró csók közben kihúztam a hajgumit és az ujjaimmal el rendeztem a haját.
-Így sokkal jobb.-nyomtam puszit az arcára.
A tükör felé fordult,fejemet a vállára tettem,zöld csőnadrágja tökéletesen kiemelte milyen formás,hosszú lába van,a vékony pólójára húzott egy kardigánt,apró lábait szürke,párduc mintás Supra cipőbe bújtatta. Mint mindig,most is lélegzetelállítóan szép volt.
-Lent szeretnél reggelizni vagy megálljunk valahol?
-Menjünk be valahova.-csillant fel a szeme.
Fel segítettem rá a kabátját,gondosan be gombolta és meg igazította az övet,még utoljára a tükör felé fordult és a gallérját is meg igazgatta.
-Jó ez így.-fordítottam magam felé és orromat finoman az ő pisze orrához dörgöltem.-Mit igazítasz még?
-Csak nem lehetek melletted rosszul felöltözve,vagy kócos.
-Kócosan és melegítőben is ugyanúgy szeretlek.-lélegeztem be mélyen,hajának barack illatát.
Karjait a nyakam köré fonta és pipiskedve egy puszit lehelt az arcomra,a lábamra állítottam és megcsókoltam.Ajkainak epres szájfény íze volt,amit hamar sikerült eltüntetnem róla,ahogyan mohón kapott a szám után,még jobban húztam magamhoz közel a derekánál.
Lassan elengedtem,ujjainkat egymásba kulcsoltuk,nyelvemet végig húztam az ajkamon amin érződött a szájfénye.
-Indulhatunk?
Bólintott,felkaptam magamra a kabátom,be zártam magunk után az ajtót,a kulcsot a zsebembe süllyesztettem és beszálltunk a liftbe.Megnyomtam az egyes gombot és a gyorsan váltakozó számokat figyeltem amíg le nem értünk.
-Mr.Styles!-kiáltott utánam a recepciós hölgyike.
Meg fordultunk,kíváncsian néztem szembe a 30-as évei végén járó nőcivel,aki most is,mint eddig minden nap,mély V kivágású felsőt viselt,mit sem törődve az elém táruló látvánnyal,helyette inkább Vanessa apró enyémbe fonódó ujjait néztem.
-Igen?
-Kint várja önt és a csinos barátnőjét egy autó.
-Rendben,köszönöm.-bólintottam.
-Érezzék jól magukat!-mosolygott ránk.
-Köszönjük.-villantotta meg hófehér fogait Nessa.
Egyik kezemet a dereka köré fontam,a másikat zsebre tettem miközben ki léptünk az üveg ajtón,körbe tekintettem,nem-e várnak ránk néhányan,majd amikor megbizonyosodtam róla,hogy egy apró yorkshire kiskutyával sétálgató nénin kívül senki nem közeledik,szememmel keresni kezdtem a kocsit.
Amikor megláttam az enyémhez hasonló Audit a mellette ácsorgó középkorú pasassal,finoman magammal húztam felé.
-Áá,Mr.Styles!-lökte el magát a kocsitól.
-Jó napot!-köszöntöttem franciául.
-Este 10-ig kérte az autót,ugye?-böngészett egy füzetet.
-Igen.
-Pontban 10-kor itt leszek,ha mégsem,hagyja benne a kulcsot.-mosolygott és a kezembe ejtett egy karikán fityegő kulcsot.
-Rendben,köszönöm.-bólintottam.
Amint távolabb ment,ki nyitottam az ajtót és be segítettem Vanessát,majd megkerültem és be ugrottam mellé az vezető ülésbe.Be indítottam,halkan berregett,felpörgettem a motort és lassan elindultam vele.

~~~~

Elégedetten mosolyogva néztem,ahogyan ámulva nézi a hatalmas katedrálist,vágyódva pillantott a hatalmas orgonákra,egy pillanatig sem engedte el a kezem.Rajtunk kívül mindenki beszélt,de mintha nem hallotta volna,lassan előttem lépkedve mindent alaposan szemügyre vett.

Egészen pontosan 402 lépcsőfok megtétele után,végül lihegve,de felértünk a Notre Dame tornyába,útközben megnéztük a harangokat. Vanessa érdeklődve figyelte a vízköpőket,kezeimet a dereka köré fontam és ki néztünk Párizsra. A látvány lélegzetelállító volt,ajkai résnyire nyíltak,szeme bőszen csillogott,már ezért megérte ennyit lépcsőzni.Jó érzéssel töltött el,hogy tetszik neki,nem sok olyan lány van,akit a ruhákon meg a sztárokon kívül érdekel más is,főleg nem egy több száz éves épület szobrokkal.

Finom ujjait ki húzta a kezemből és végig húzta a falon,óvatosan hozzáért az egyik vízköpőhöz.

-De aranyos.-nevetett fel csilingelően.

Magamhoz öleltem és gyengéd puszit adtam a szájára.

Fél óra bámészkodás után,ismét megtettük a 402 lépcsőfokot visszafelé is.Maradandó élmény marad,hogy a tornyok 69 méter magasak. Hmm...

Fájó lábakkal mentünk vissza a kocsihoz,jól esett leülni. Át hajtottunk a diadalív alatt,amit ugyanúgy érdeklődve figyelt mint a Notre Dame-t,a következő helyszín a Louvre volt. 

-Nem unod?-fordult felém mielőtt kiszálltunk volna.

Kezemet le ejtettem magam mellé és felé fordultam.

-Hogy unnám?-mosolyogtam rá.

-Csak,olyan csendes vagy.-tűrt a füle mögé egy tincset.

-Mert látom,hogy tetszik.A világért sem akarlak zavarni.

-Jajj,Harry!-szökött fel a hangja.-Nem zavarsz. Tudsz olyat a Notre Dame-ról amit én nem? Mond el!

-Az egyik vízköpő megbámulta a feneked.-tettem úgy mintha mérges lennék.

El nevette magát,megrázta a fejét és ki ugrott a kocsiból, sétálnunk kellett egy darabig,majd amikor feltűnt a hatalmas üveg piramis és az épület elakadt a lélegzete.

-Tudod.-szorítottam meg a kezét.-Nem sok lányt ismerek akit ennyire érdekel a művészet.De azt már eddig is tudtam,hogy nem vagy egy átlagos lány.

Elpirult,közelebb húztam magamhoz és jól megnéztem az üveg piramist,elképesztően szép.

-Ezt egy nap alatt akarjuk végig járni?-tátottam el a szám.

-Ha igyekszünk talán menni fog.-kábított el a mosolyával.

Engedelmesen és kissé elkábulva a rengeteg szobor,festmény és tárgy látványától követtem.

~Vanessa~

6 órányi sétálgatás után a Louvre-ban,rengeteg új információval és jó néhány vízhólyaggal gazdagodva léptünk ki,már kezdett sötétedni és igyekeznünk kellett.Viszont én már csak egy műalkotást akartam nézni,az pedig mellettem ült a kocsiban és a kezemet szorongatva összpontosított az útra.

Ahogyan le állította a kocsit,sétálnunk kellett,majd mit sem törődve a lépcsők aljától induló,perverz fantáziájú embereknek kitalált múzeummal és boltokkal,elkezdtük az utunkat fel a lépcsőn. Feltételeztem,Harrynek már kezd elege lenni a lépcsőkből és a művészetek iránti rajongásomból.

-Tudom mire gondolsz.-pihegte a nyakamba.-és nincs igazad.

-Szóval nem sokalltál még be tőlem?

-Egyáltalán nem.-rázta meg göndör fürtjeit.

Mire észrevettük,lépcsőfok helyett már csak fűre léptünk,nem is figyeltem útközben a tájra.Nem baj majd visszafele..

A látványtól elakadó lélegzettel huppantam le a puha fűre,Harry is így tett.Valahol nem messze tőlünk valaki gitározott,fejemet Harry ölébe hajtottam és az előbukkanó csillagokat figyeltem. Ujját végig húzta az arcomon,körbe rajzolta a szám majd fel haladt az orromon és egy apró mosollyal a szája sarkában,ujjait a hajamba vezette,lehajolt hozzám és puha csókot lehelt az ajkaimra.

Fél 10-kor voltunk hajlandóak elmenni,visszafele a lépcsőzés már nem is tűnt olyan fárasztónak. Sokáig heverésztünk a fűben majd megnéztük a bazilikát és most már hajtunk vissza a szállodába.

Épp időben értünk oda,a pasi aki elhozta a kocsit,már ott toporgott a bejárat előtt,váltott pár szót Harryvel majd elhajtott és mi bementünk. Akkor vettem észre mennyire éhes vagyok,hozattunk fel kaját,és ahogy be léptünk lerúgtam a lábamról a cipőm és bedőltem az ágyba.

Lassan hámoztam le magamról a kabátom,a kardigánt, és már csak egy pólóban és a nadrágomban nyújtóztam el a hatalmas francia ágyon.

Harry vetődött be mellém,a lábfejemmel körözni kezdtem,megmozgattam a lábujjaim.

-Köszönöm ezt a napot.-húztam magamhoz egy csókra.

-Örülök,hogy tetszett Madame.-mosolyodott el,majd puha ajkait az enyémre simította.-Még nincs vége,holnap elmegyünk vásárolni,holnapután elviszlek a versailles-i kastélyhoz aztán pihenünk egy napot és utolsó nap felmegyünk az Eiffel-toronyba.

Rengeteg kaját tömtünk magunkra,majd fáradtan,teli hassal össze szedtem a ruháim és indultam a fürdőszobába de Harry megfogta a kezem és vissza húzott.

-Nélkülem akarsz menni?-meresztett rám nagy szemeket.

Az ajkamba haraptam,engedtem,hogy magához húzzon,az ölébe vett és míg bevitt a nadrágommal bajlódott.

Valahonnan kerített egy üveg pezsgőt és két talpas poharat, a kádat megtöltötte forró vízzel és csinált vele valamit amitől elindult a jakuzzi. Le csukta a villanyt,Elsötétülő szemével engem nézett majd az ölébe vett és finoman letett a pezsgő vízbe.A két pohárba töltött a pezsgőből,az egyiket a kezembe adta majd miután belekortyolt,megcsókolt.

Ajkainak enyhén pezsgő íze volt még,ki vette a kezemből a poharat,óvatosan le tette majd az ölébe húzott. Azt hittem ennek a napnak is úgy lesz vége,ahogyan ez eddigi itt töltött három éjszakánkból kettőnek,de tévedtem.Mindketten felöltöztünk,a talpam még fájt egy kicsit az egész napos járkálástól,de a víztől ellazultam,fáradtan dőltem be a bevetett ágyra. Harry az ágy végében maradt,és nagy kezei közé vette a lábam és finoman masszírozni kezdte,hümmögve,fáradtan pislogtam rá nagyokat.

Ki húztam a hajamból a csatot,szét dúrtam a hajam,ki húztam a lábam Harry keze közül,fel ültem és le húztam magamhoz.Be bújtam a karjai közé,apró puszikat adott a számra és a nyakamra,majd arcát a vállamba fúrta és halkan bele szuszogott.