73.rész

Aloha! :D
Korán felébredtem ezért javítgattam még egy kicsit a részen, és már most itt vagyok. :)
Szeretném megköszönni nektek a sok komit amit az előző részhez kaptam, köszönöm a blogokat amiket linkeltetek, szeretlek titeket! :$ <3 
Még mielőtt olvasni kezdenétek az új részt, ITT elérhető az új blogom! :D Arra kérlek titeket, hogy hagyjatok egy komit arról, hogy a fejléc alapján szerintetek miről fog szólni a történet! :)
Pihenjétek ki magatokat a szünetben! 

Puszi: Nessa xx.

-Ez igazán aranyos.-mosolygott.-Hölgyeim és uraim, úgy néz ki, Harry Styles fülig szerelmes!
Egyik kezemmel Gemma, a másikkal Anne kezét szorongattam, a szememből megállíthatatlanul folytak a könnyek. Igyekeztem kipislogni őket, hogy lássak valamit.
-Mesélj nekünk még egy kicsit, hogyan jött az ihlet?
-Rá kell nézni.-emelte rám a tekintetét.-Ő egy nagyszerű lány. Mint mindenki, sajnos ő sincs teljesen kibékülve magával, de én szeretném ha tudná ő, és az összes lány a világon, hogy tökéletesek.
-Az összes lány gyönyörű.-bólogatott egyetértően Niall.
-Srácok, szerintetek megváltozott Harry?
-Részben.-mosolygott Zayn.-Bár a haja miatt nem látszik, benőtt a feje lágya.
Viccesen meglökték egymást, és Liam kezdett beszélni.
-Komolyabb lett, még mindig teljesen őrült, főleg ha Louis-val egy légtérben tartózkodnak, de már nem olyan szeleburdi, átgondolja a döntéseit, és mindent próbál úgy tervezni, hogy mindkettőjüknek jó legyen.
-Ez olyan szép mondat volt, Liam.-törölte le a nemlétező könnyeit Niall.
-Ami a legmeghökkentőbb, Harry igazán romantikus.-mondta Louis.
-Pszt!-lökte meg Hazza.
Nevetve törölgettem a szemem.
-Nemrég költöztetek össze a barátnőitekkel mindannyian, nem furcsa egymás nélkül?
Egymás szavába vágva kezdtek el magyarázni, az egészből pedig annyi sült ki, hogy mindenkit túlkiabálva, műsírással borultak egy nagy ölelésbe, és közölték egymással, hogy: "Hiányzool".
-Nos, kedves nézőink, tartunk egy kis reklámot, majd itt lesz velünk még egy kicsit a One Direction, később pedig érkezik Conor Maynard.
Egy időre leálltak a kamerák, nagy meglepetésemre pedig Harry, ahelyett, hogy a fiúkkal kiment volna a backstage-be, egyenesen hozzám sietett.
Leugrott a "színpadról", a mozdulatára mindegyik lány aki miattuk ült itt, hangosan sikoltozni kezdett. Mire észbe kaptam, már ott állt előttem, mögöttünk egymást lökdösve próbáltak néhányan közelebb férkőzni.
Lehajolt hozzám, átöleltem a nyakát és szorosan magamhoz öleltem, a legtöbben kameráztak vagy a telefonjukkal fényképeztek minket, de nem törődött vele. Ajkai néhány másodpercig fogva tartották az enyémeket.
-Szeretlek.-suttogta és az ajkaihoz emelte a kezem.
Ujjaival letörölte az arcomról a könnyeket és még egyszer megcsókolt.
-Én is.-súgtam a fülébe.
Lassan felegyenesedett, előhúzott a nadrágzsebéből egy zsebkendőt és megtörölte vele a szemem.
Körülöttünk többen sírtak, voltak akik nem törődve velem, felettem áthajolva papírcetliket lóbálva nyújtózkodtak felé.
-A műsor után mindenki kap aláírást.-mosolygott az egyik lányra.
Mellettem Anne csendesen pityergett, Gemma pedig büszkén vállon veregette az öccsét.
Elengedte a kezem, puszit nyomott a homlokomra, majd visszament a színpadra, és kiszaladt a többiek után. Kábán néztem utána, arra pedig nem igazán emlékszem, mi történt a reklám után. Természetesen elmaradhatatlan volt kivesézni azt, hogy mi történt a reklám alatt, majd miután ők kimentek, üveges szemmel néztem Conor Maynard-ot, akivel a hamarosan megjelenő, Contrast című CD-ről beszélgettek. A műsor után, Paul segítségével sikerült bejutnunk a fiúkhoz, mielőtt beléptem volna az öltözőbe, Niall és Zayn oldalán kiszúrtam Macey-t, aki előtt Conor Maynard térdelt.
-Nessa!-kalimpált Niall.-Gyere ide!
Elengedtem Anne kezét, amit egészen idáig szorítottam, és szégyenlősen odaléptem hozzájuk. Mindkét fiútól kaptam 1-1 puszit.
-Szia.-mosolyogtam a húgom előtt guggoló fiúra.
-Szia.-egyenesedett fel, és a kezét nyújtotta felém.-Conor vagyok, aranyos kishúgod van.
-Vanessa, köszönöm.
Macey Niall kezébe kapaszkodva figyelte Conort, aki még pacsizott a két fiúval, megölelte Macey-t, majd egy intéssel eltűnt az öltözőjében.
-Fiúk? Tudom, hogy sokkal jövök nektek.-túrtam a hajamba.-5 percig figyelnétek még Macey-re?
-Hogyne.-mosolygott Zayn.-Menj be Harry-hez!
Sarkon fordultam, és nagy léptekkel indultam a "Styles" névvel ellátott ajtó felé, halkan bekopogtam, kattant a zár, és félszemmel nézett ki.
Megfogta a kezem, és mielőtt bármit is mondhattam volna, behúzott.
Meztelen mellkassal, egy szürke pólóval a kezében nézett rám. Néhány pillanatig elmerengtünk egymás szemében, majd kezeit a derekamra tette és óvatosan magához húzott.
-Remélem tudod.-suttogta.-hogy nem a feltűnősködés miatt csináltam.
Szipogva fúrtam arcomat a meztelen mellkasába.
-Tudom.
Arcomat a keze közé vette, és gyengéd csókokkal hintette be.
-Szeretlek.-suttogtam az ajkaiba.
Hümmögve húzott közelebb magához, a halk kopogásra elszakadtunk egymástól. Áthúzta a fején a pólóját és kinyitotta az ajtót.
-Szia.-mosolyogtam Liam-re.
-Szia, Nessa. Nem akarok zavarni, de Paul szólt, hogy mindjárt indulunk, és ha akarunk még autogramot is osztogatni, akkor igyekezz.
-Oké.-kapott fel a székről egy lila pulcsit.
Belebújt, majd felvette a kabátját, a fejébe húzta a pandás sapkát, és a kezemet fogva kivezetett.
-Hol van a kabátod?
-Paul elvitte valahova.
Megállította a lányt, aki az érkezéssünkor terelgetett minket, hamarosan kézbe kaptam a kabátom és csatlakozva a fiúkhoz, Macey és Harry kezét fogva indultunk kifelé. A hatalmas tömegben úgy döntöttem, inkább felveszem Macey-t, el ne tapossák, de Harry kivette a kezemből, és át durakodott velünk a hangos tömegen. Macey-t a hátsó ülésre tette, Gemma beült mellé, Anne az anyósülésen foglalt helyet, én pedig Macey másik oldalára ültem.
Az ablaknak dőlve néztem, ahogyan Harry csatlakozik a többiekhez. Rengeteg aláírás kiosztása után, Paul lökdöste be őket, a kezüket masszírozva beültek a kisbusz hátsó üléseire, majd Paul beült a volán mögé.
Elbújtam Harry karjaiban, és miközben Gemma a húgomat tartotta szóval, én eltüntettem az arcomat a göndör fiú dzsekijében és csendben hallgattam ahogyan beszélgetnek.
-Nessa!-bökött meg hátulról Louis.
-Hmm?-emeltem fel a fejem, és hunyorogva néztem rá.
Felém nyújtott egy zacskó chipset, megráztam a fejem és teljesen hátrafordultam hozzájuk.
-Jól vagy?-méregetett nagy szemekkel Niall.
Ezzel az ártatlan, kedves kérdéssel eszembe juttatta mindazt, amiről ma sikerült egy kicsit megfelejtkeznem.
Rá mosolyogtam és aprót bólintottam, Harry magához vont és lopva egy puszit adott a számra.
-Képzeld!-húzta meg Macey a kabátom ujját.-Conor adott nekem aláírást.
-Tényleg? Megmutatod?-hajoltam közelebb hozzá.
A kabátja zsebéből elővett egy kis papírcetlit és büszkén nyomta az orrom alá.
-Képet is csináltunk Zayn telefonjával.-újságolta.
-Neked már több aláírásod van mint nekem.-borzoltam össze a haját.-Egyébként, bemutatkoztál már Harry anyukájának?
-Uu, nem.-kerekedtek el a szép szemei.
-Anya!-szólalt meg kicsit hangosabban Harry.
-Tessék?
Macey kicsit szégyenlősen pislogott fel rá, gyorsan a segítségére siettem.
-Anne, ő a kishúgom, Macey.
-Csókolom.-mosolygott rá.
-Szia, Macey! Nahát, pont olyan szép vagy mint a nővéred.
-Ugye, hogy Vanessa milyen szép?-bújt közelebb.
Megsimogattam a haját és nekidőltem Harry-nek, a szemeimet csak egy pillanatra hunytam be, mégis amikor legközelebb kinyitottam, a göndör hajú fiú karjaiban voltam.
Felemeltem a fejem és hunyorogva körbenéztem, a bejárati ajtó előtt voltunk, Gemma kinyitotta előttünk az ajtót és Harry bevitt. Nehezen tudtam nyitva tartani a szemem, a fejem előrebukott a mellkasára.

~Harry~

Nyugodtnak tűnt, álmában nem nyöszörgött, bár még most is olyan kétségbeesetten szorított magához. Lefejtettem a nyakamról a karjait és óvatosan az ágyra fektettem. Dusty körülöttünk sündörgött, egy kecses mozdulattal felugrott az ágyra én pedig abban a pillanatban le is söpörtem onnan. Sértődötten húzta fel az orrát és a szoba másik végébe menekült. Vanessát mosolyogva kibújtattam a kabátjából, majd levettem róla a kis farmermellényt, lejjebb csúsztam és lehúztam a cipőjét, végül a nadrágjától szabadítottam meg anélkül, hogy felébredt volna. Betakartam és egy puszit adtam a szájára, szempillái megrebbentek és kábán nézett rám.

-Hol vagyunk?-dörzsölte meg a szemét.

-Itthon, aludj csak.-pusziltam meg az arcát.

Bólintott, feljebb húzta magán a takarót és még egyszer rám nézett. 

-Maradj velem.-suttogta alig hallhatóan.

-Itt vagyok.

Lerúgtam a cipőm, gyorsan kibújtam minden kényelmetlen ruhából és befeküdtem mellé. Szemei lecsukódtak, közelebb húzódott hozzám én pedig a haját simogattam. Addig feküdtem mellette mígnem én is elálmosodtam, de mielőtt elaludhattam volna, hangtalanul kibújtam mellőle, felvettem egy melegítőt és lementem a lépcsőn.Anya Macey-vel beszélgetett a nappaliban, Gemma pedig a nyálas, gyökér pasijával cseverészett a konyhában.

Beléptem hozzá és már nyitottam a szám, hogy mondjak valami olyat, amit meghall "a cuki" de Gemma egy figyelmeztető pillantásával belém fojtotta a szót. A szememet forgatva kinyitottam a hűtőt és kivettem egy doboz üdítőt, a konyhapultnak dőlve figyeltem ahogyan lefojtatja a "nem, te jobban hiányzol" vitát, aztán jött az újabb adag: "én jobban szeretlek".

-Fúj.-jegyeztem meg miután kinyomta.

Válaszul kaptam egy tarkón vágást, persze nem olyat, hogy az nagyon fájjon, kisebb korunkban eleget terrorizált. Nevetve lekaptam egy zacskó chipset a polcról és kivonultam a nappaliba.

-Gemma megint bántott.-húztam fel az orrom és leültem Macey mellé.

-Nem is!-jött a nővérem tiltakozása.

Anyával egyszerre pisszegtük le, Gemma kivonult és suttogva kezdett magyarázkodni.

-Elég! Vita lezárva!-szólt közbe anya.-Ne szemtelenkedj a nővéreddel, Harry!

-Igenis.-dünnyögtem.

-Te meg ne ütögesd!-fordult Gemma felé.

Egymásra nyújtottuk a nyelvünket, Macey-t szórakoztatta a legjobban a kis vitánk, ő csak nevetett rajtunk.

-Vanessa miért sírt amikor odamentél hozzá?-kérdezte.

-Azért, mert Harry szép dolgokat mondott neki.-mosolygott rá anyu.

-És most már elveszed feleségül?

A megismerkedésünk óta ez egy megválaszolatlan kérdés Macey számára, anya és Gemma is kissé meghökkenve néztek rá, de én nyugodt maradtam, ő csak egy kislány, és már nem tűnik olyan rossznak, hogy összekössem az életem valakivel, főleg ha az a valaki Vanessa.

-Macey, megígérem neked, hogy egyszer feleségül veszem a nővéred. 

-Jujj, de jó!-tapsikolt.

-Harry! Gyere egy kicsit!-rántott fel a kanapéról Gemma.
Lány létére van benne erő. Botladozva követtem, becsukta mögöttem a konyha ajtaját és karba tett kézzel meredt rám.
-A kislányok megjegyzik az ilyen ígéreteket.
-Kételkedsz bennem?-vonta fel a szemöldököm.-Nem hazudtam neki.
-Csak arra kérlek, hogy ne mondj neki olyat, amiben te sem vagy biztos!
-A mai nap után szerinted nem tenném meg?
-Tudom, hogy megtennéd, de bármi jöhet még, Macey szeret titeket, ő maga mondta el a kocsiban, hogy milyen fontosak vagytok neki.
-Ez hogy jön ahhoz, hogy feleségül veszem-e egyszer Vanessát?
-Mert ha mégsem, azt fogja hinni, hogy nem tartottad be az ígéreted.
-Lehet, hogy furcsán hangzik az én számból, sőt, biztos. De biztos te is érezted már azt a cukiddal, hogy ő AZ! Az életben mindenkinek van egy nagy szerelme, én megtaláltam, és nem fogom azt mondani a kistestvérének, hogy nem tudom, mert nagyon is jól tudom, hogy őt nem fogom elengedni!
-Tényleg furcsa volt ezt tőled hallani.-szipogott, majd elnevette magát.
-Hát még kimondani. Várj, te sírsz?
Az arcát fürkésztem, az én mindig kemény nővéremet akkor láttam utoljára sírni, amikor még anno bekerültem az X-Factorba.
-Ki vagy te, és hová tűnt a csajozógép kisöcsém?
-Még mindig én vagyok.-mosolyodtam el.-Csak, megtaláltam azt a lányt, akit eddig kerestem.
-Én nem ismerlek téged.-rázta nevetve a fejét-Büszke vagyok rád!
Hosszan megölelt, majd elhúzódott és egy szalvétába megtörölte a szemét.
-Ha megbántod, vagy elengeded, én magam rúgom szét azt a kerek segged!
Nevetve kinyitottam az ajtót és leültem az én döbbent anyukám mellé.
-Nem ismerek rád.-méregetett.
-Kérdezd Gemmát a dolgokról!-emeltem fel a kezem.-Macey, mit szólnál hozzá, ha elmennénk sütiért?
-Jó!-csillant fel a kislány szeme.-Vihetünk a fiúknak is?
-Viszünk nekik.-bólintottam.-Öltözz fel!
Mielőtt elrohant volna, még hosszan megölelt, majd ugrándozva felvette a cipőjét.

~Vanessa~

Félhomály uralkodott a szobában, hunyorogva próbáltam felébredni, majd miután kitisztult a fejem, Harry után tapogatóztam, ám a helye érintetlen volt, helyette valami szőrös, rezgő dolgot tapogattam ki. Kómásan felé fordultam, Dusty kinyújtóztatta a lábacskáit, majd közelebb billegett hozzám és a hasamnál összegömbölyödött. Bocsánatkérően végigsimítottam rajta majd kikászálódtam az ágyból, nem tudtam, hogy kerültem ide, az ajtó felé igyekezve, megbotlottam néhány ruhadarabban. Megráztam a fejem, és kivettem a szekrényből egy fekete melegítőt, belebújtam, majd szédelegve kimentem a szobából. 

Nem találtam senkit sem a nappaliban, viszont a konyhából hangok szűrődtek így arra indultam.
-Szia!-derült fel Harry habos arca és egy ugrással előttem is volt. -Hoztunk sütit.
-Szia.-dörzsöltem meg a szemem és megpusziltam az arcát.-Hány óra?
-Fél 10.-nevetett.-Macey-vel elmentünk sütiért, voltunk a fiúknál is.
Leültem Gemma mellé, és a fejemet a karomra hajtottam. Még mindig álmos voltam egy kicsit, Macey az arcomba nyomta a villáját.
-Nem kérek most.-toltam el.
Megrántotta a vállát és a szájába tette.
-Nem kérsz?-emelt fel Harry és lebiggyesztett ajkakkal az ölébe ültetett.
-Most nem.
Igazából, a süti gondolatától is felfordult a gyomrom. Pedig bármikor hatalmas mennyiségben képes voltam elpusztítani minden sütit ami az utamba került.
-Jót aludtál?-simította meg a hajam Anne.-Kérsz egy teát?
-Igen.-mosolyogtam.-Kérek.
-Vanessa!-szólított meg Macey.-Ma aludhatok itt?
-Persze, itt alszol.
-Oké.-vigyorgott szélesen.
Anne elém tett egy bögre teát, Harry pedig a macskás bögréjébe kapott kakaót. Egy csattanással kiejtette a kezéből a villát amivel eddig a sütit ette, és egy húzásra eltüntette a meleg italt, az ajtón pedig egy kíváncsi macska dugta be a fejét.

72.rész

Hey! :)
A segítségeteket szeretném kérni, ugyebár, itt a tavaszi szünet, és én minél több blogot szeretnék olvasni. Ezért ha valaki tud nagyon jó, izgalmas, blogot a One Direction, vagy Justin Bieber/Eric Saade szereplésével, ossza meg velem a chatben vagy lent kommentben. Remélem nem okozok csalódást ezzel a résszel, köszönöm az 54 rendszeres olvasót és a komikat. :)

Csók: Nessa xx

Az ágy pár napja kezdett a menedékemmé válni, amikor Harry hazaért, én az ő párnáját magamhoz ölelve bámultam a plafont. A halk zajra ami lentről szűrődött, felkaptam a fejem és az ajtóhoz siettem. Lentről a bátyám és Harry hangja hallatszott fel, nem akartam lemenni, így visszafeküdtem az ágyra és az ajkamat harapdálva, szorosan az arcomhoz nyomtam a párnát, ami már teljesen átvette az illatát.

-Alszik?-jött lépések kíséretében a folyosóról.

-Nem tudom.

Nyitott szemmel szuggeráltam az ajtót, ami lassan kinyílt és Harry bedugta a fejét.

-Szia.-húzódott mosolyra a szája.

Felültem, a kezem megremegett, miközben odalépett hozzám és leült az ágyra. A szám kiszáradt, úgy éreztem, mintha először látnám, a szívem hevesen dobogott, résnyire nyílt szájjal gyönyörködtem benne.

Feltérdeltem és az ölébe másztam, felhúztam a lábaim, miközben ő a karjait körém fonta és lágy puszit adott az arcomra. Az agyam megállíthatatlanul termelte az újabb és újabb gondolatokat róla. Hogy kerülhetek én egy ilyen fiú karjai közé? Hogyan várhatok babát egy ilyen fájdítóan tökéletes sráctól?

-Lejössz velem a nappaliba? Vendégeink vannak...

-Ugye nem anyáék?-néztem rá nagyra nyílt szemekkel.

-Nem.-simított ki egy tincset a hajamból.

-Akkor jó.-raktam le a lábaim.

-Várj még!-fogta meg a derekam.-Nem akartalak itt hagyni reggel, de teljesen elfelejtkeztem mindenről, holnap megjelenik az új klip és már csak egy hét a CD-ig.

-Holnap jön az új klip?-csillant fel a szemem.

-Igen, és ezt a rádióban tudtam meg.-nevetett fel kínosan.

-Melyik dalból?

-Little things.-mosolyodott el.-Ma még mennünk kell egy interjúra, ha jól érzed magad, szeretném ha eljönnél.

-Rendben.-mosolyogtam rá.

-Hiányzott ez a mosoly.-húzta végig egy ujját az arcomon.

Karjaimat a nyaka köré fontam, egy kicsit megemelt és eldőlt az ágyon, engem pedig húzott magával.
Ajkai egyszerre mohón, és gyengéden tapadtak az enyémre, keze fel-le járt a hátamon, majd a fenekemre csúsztatta. Belekuncogtam a csókba, szája mosolyra húzódott, majd a keze tovább vándorolt és végig simított a combomon. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, amikor oldalra döntötte a fejét és elszakadt tőlem. Néhány másodpercig csendben fürkésztük egymás arcát, rózsaszín ajkaival ismét felém közeledett, közelebb hajoltam hozzá, a szám égett az övé után.
Megragadta a derekam és úgy mint a minap Macey-t, a feje fölé emelt.
-Harry!-tettem a kezem a mellkasára-Tegyél le! Nehéz vagyok.
-Nem, túl könnyű vagy.-rázta a fejét.
-Menjünk le, garantálom, hogy most varázsolunk egy kis husit ide.-simított végig a hasamon.
Elfehéredtem, hiszen pont azt akartam a legkevésbé, hogy érezze a domborodó terültet.
-Főzni akarsz?-rebegtem.
-Nem én.-vigyorodott el.
Megfogta a kezem és könnyedén felhúzott, nem tudtam, milyen vendégeink érkezhettek, de engedelmesen lépdeltem utána, a lépcső alján egy fekete-fehér macska ült. Harry az arcomat nézte, lassan lépdeltem utána, szemeimet a cicán tartottam, majd amikor leértünk leguggoltam mellé. Hozzá sem kellett érnem, fejét a kezem alá simította és dorombolva dörgölőzött hozzám. Lehuppantam a legalsó lépcsőfokra és az ölembe vettem, puha, édes kis arcát az enyémhez dörgölte, elnevettem magam, amikor a bajuszával megcsikizte az arcom.
-Szia, Vanessa!-jött egy ismerős hang a konyhaajtóból.
Felkaptam a fejem és nagy szemekkel néztem az ajtóban ácsorgó sötét hajú lányt, akinek most a hajában rózsaszín tincsek pompáztak.
Letettem a cicát, megpróbáltam nem megijeszteni, de még így is túl hirtelen ugrottam fel ő pedig a gazdája lábaihoz menekült.
-Gemma!-szökött fel a hangom, és nagy léptekkel indultam meg felé.
Szorosan magához ölelt, elszégyelltem magam amiatt, hogy én Harry pólójában és egy kinyúlt rövidnadrágban mutatkozok előtte.
-Harry mesélte, hogy nem vagy túl jól.-tolt el magától és egy mosollyal a szája sarkában végig nézett rajtam.-Jöttem, hogy felvidítsalak.
A szemem Harry és közte cikázott, nem tudtam melyikőjüket öleljem meg először, ezért inkább megragadtam Hazza pólóját, közelebb húztam és egyszerre próbáltam meg átölelni mindkettőjüket.
-Nem akarok zavarni.-jött ismét egy kedves hang a konyha felől.-De a kisasszonyra szerintem most rá fér egy jó kis evés.
Elengedtem őket, és hirtelen mozdulattal fordultam Anne felé. Az arcom rózsaszínbe váltott, én az ő egyszem kisfia pólójában jelenek meg előtte, ráadásul majdnem teljesen fedetlen lábakkal.
-Szia, Anne!
Magam is meglepődtem azon, hogy a hangom mennyire máshogy csengett, mint 20 perccel ezelőtt.
Közelebb lépett hozzám, kitárta a karjait és szorosan magához ölelt, jól esett őt megölelni.
-Gyere, mielőtt a bátyád mindent megeszik.-nevetett és játékosan összeborzolta a hajam.
-Anya!-lépett mögém Harry és az ujjaival rendezgetni kezdte a kusza hajszálakat.
-Hagyd!-vigyorogtam rá szélesen és felemelt fejjel, kócosan léptem be a konyhába.
Jake az asztalnál ült, és diszkrétnek álcázva az evést, nagy kanállal falt be valami tejbegrízhez hasonlító ételt.
Összefutott a nyál a számban, megfogtam Harry kezét magammal húztam őt is az asztalhoz. Amint Jake befejezte az evést, lelépett, és én egyedül maradtam a Styles családdal.
-Tedd le azt a macskát, kisfiam! Asztalnál vagyunk.-szólt rá Anne.
-De anya, Dusty is éhes.
-Dusty tud várni, mosd meg a kezed, Harry!
-Jó.-duzzogott.
Felálltam és utána mentem a mosogatóhoz, a tenyerünkbe nyomtunk egy kis mosószert, összedörzsöltem a kezeim amik között így hab lett. A szám gonosz mosolyra húzódott és míg ő a víz alá tette a nagy kezeit, én az orrára kentem egy kis habot.
-Naa!-nevetett fel.-Meg fogod bánni!
-Büntess!-léptem közelebb hozzá szélesen mosolyogva.
Összevonta a szemöldökét, normálisan megmostam a kezem, és mint aki jól végezte dolgát, leültem az asztalhoz. Anne elém csúsztatott egy tányért, éhesen kanalaztam magamba a kakaós tejbegrízt, fogadni merek rá, hogy ilyen finom, pár perc alatt összedobható ételt még nem ettem.
-Nagyon szépen berendezkedtetek.-nézett körbe Anne.
-Köszi.-nyammogott Harry.
Irigykedve néztem, ahogyan Anna összeborzolta a fia göndör fürtjeit.
Felálltam és a mosogatóba tettem a kiürült tányért.
-Kérsz még?-mosolygott rám.
-Nem, köszönöm.
Harry is eltolta maga elöl a tányért, a száját egy szalvétába törölte.
-Nekem mennem kell.-húzta el a száját és felállt.
Felhúzta az ingét és a karórájára pillantott.
-Fél 6-ra küldök értetek egy kocsit. Be fognak engedni hozzánk is.
-Rendben.-bólintott az anyukája.
-Kikísérsz?-lépett elém és a kezét nyújtotta.
Felálltam, és miközben ő puszit nyomott a nővére és az anyukája arcára, nekidőltem a falnak és figyeltem őket. Megfogta a kezem és maga után húzott. Csendben figyeltem, ahogyan felhúzta a cipőjét, belebújt a kabátjába, majd gondosan eligazgatta a fején a fekete-fehér pandás sapkáját.
Neki döntött a falnak, kezeit a derekamra tette, próbált komolyan nézni, de egy pandás sapkával a fürtjein ez eléggé gyengén sikerült.
-Hiányzott ez a mosoly.-húzta végig egy ujját a derekamon.
-Köszönöm.-suttogtam és puszit nyomta a szájára.
Dusty szédelgett oda hozzánk, egyszerre simult a lábainkhoz, én pedig mosolyogva tekintettem le a cicára.
-Sicc, Dusty! Ne hallgatózz!-hajolt le és elhessegette a kis kíváncsit.
-Remélem jobban vagy.-egyenesedett fel és elmosolyodott.-Egyébként, Macey velünk jött reggel, és most is jön, miatta ne aggódj.
-Oké.
-Szeretlek.-hajolt az arcomhoz.
Ajkai az enyémre simultak, szorosan hozzábújtam, szinte elvesztem a karjaiban. Mielőtt elhúzódott volna, apró puszikat adott a számra, majd egyet az orromra, és rám mosolygott.
-Én is szeretlek.-simítottam meg az arcát.
Felkapta a táskáját, elengedte a kezem és egy puszi után, már kint is volt.
Az ölembe vettem, az időközben újra besomfordáló macskát, és a konyhába mentem a többiekhez. Leültem az asztalhoz és miközben simogattam a bújós kisállatot, Anne elém csúsztatott egy pohár teát és Gemma beszélni kezdett.
A délután folyamán, köszönhetően Gemma beszélőkéjének, egyáltalán nem gondoltam semmire. Lányos dolgokról pletykáltunk, kérdezősködött Harry-ről, megjegyezte, hogy helyesnek találja a bátyám, szeretné megismerni a kishúgom. Később Anne is csatlakozott hozzánk, és míg Gemma elfoglalta magát a körmöm reszelgetésével, majd később a kifestésével, tovább folytattam a mesélést Anne-nek.
Nem beszéltem nekik arról, hogy mit hiszek. Nem azért, mert nem bízok bennük, hanem mert ha elmondanám, Anne segíteni próbálna, és biztos, hogy Harry is megtudná. Dusty ugrott az ölembe, ijedten ugrottam hátrébb majd felnevettem és engedtem neki, hogy befészkelje magát az ölembe.
4 órakor, frissen manikűrözve vonultam el  rendbe szedni magam. Lezuhanyoztam, hajat mostam, és miután a hajamat szögegyenesen beszárítottam, a szekrényhez léptem. Kiválasztottam egy egyszerű, fehér csőnadrágot, hozzá egy szürke rövid ujjút, és, hogy valamivel feldobjam, egy farmer mellényt és egy fekete övet. Belecibáltam magam a nadrágba, és addig rendezgettem a pólót, amíg elég gyűrött nem lett ahhoz, hogy még egy szemfüles riporter se, aki ilyenekre szakosodott, se szúrja ki az enyhén domborodó hasam. A lábamra húztam egy szürke, szőrös csizmát amiről bojtok lógtak le, majd a fürdőszobába mentem. Halkan nyávogva jött utánam Dusty, és míg én próbáltam, többé-kevésbé egyenes vonalat húzni a szemceruzával, ő a csizmámról lógó bojtokkal szórakozott. Egy kis púder segítségével eltüntettem a szemem alatt éktelenkedő, sötét karikákat, és egész normális külsőt varázsoltam magamnak. Hirtelen már nem tűnt olyan borzasztónak, hogy talán Harry gyerekét hordom a szívem alatt, akár el is mondhatnám neki, lehetséges, hogy örülne, hiszen szereti a gyerekeket, Luxot is imádja.
Mosolyogva ugráltam le a lépcsőn, már nem vettem fel a cicát, nehogy macskaszőrös legyek, de akis gombolyag hűségesen jött utánam.
-Nagyon csinos vagy.-jegyezte meg mosolyogva Anne.
-Köszönöm. Gemma?
-Még tollászkodik.
Ismét megtettem az utat fel a lépcsőn, és sorban nyitogattam be a vendégszobákba, amíg meg nem találtam őt. Az utolsó simításokat végezte a sminkjén, egyszerű, fekete cicanadrágot viselt, hozzá egy fehér bajuszos pólóval, a haja loknikban omlott a vállára.
-Dusty kedvel téged.-mosolygott le a cicára és megveregette a fejét.
-Készen vagytok, lányok?-nyitott be Anne.-Megérkezett a kocsi.
Egyszerre bólintottunk, és Gemma mögött lépdelve elhagytuk a szobát.
Az utat az épületig, ahol a műsor lesz, végig beszélgettük, Anne örült neki, hogy végre nem a tévén keresztül nézheti a kicsi fiát egy ilyen adásban. Szorosan összeszorított szájjal léptem ki, összehúztam magamon a kabátom, és Gemma kezét fogva megindultam befelé a fotósok és riporterek között. Igyekeztem nem figyelni a kérdésekre amiket hangosan üvöltöztek nekem célozva. Néhány rajongó állt, és várták, hogy beengedjék őket. Betereltek minket a hátsó ajtón, hirtelen lett csend, majd megjelent Paul és régi ismerősként köszöntött minket.
-Már nem tudtok bemenni hozzájuk.-rázta a fejét.-Mindjárt kezdünk, üljetek le bent.
Elvette tőlünk a kabátokat, majd mellénk utasított egy szőke hajú lányt, aki egyfolytában jelentéktelen dolgokról csacsogott. Az első sorban kaptunk helyet, lassan beengedték a kint várakozó embereket, és szóltak, hogy 5 perc múlva kezdődik az adás. Mögöttünk többen összesúgtak, elengedtem a fülem mellett a megjegyzéseket és a nagy ajtót néztem, ami majd kinyílik, ha ők jönnek.
Belépett egy rövid, sötét hajú nő, bemutatkozott, eldarálta a szövegét, majd bejelentette, hogy "itt van velünk a One Direction, és a holnap megjelenő klipről, és az új lemezükről fognak nekünk mesélni".
Elhúzódott az ajtó, és a fiúk bevonulása közben felszólalt a What Makes You Beautiful.
Harry zöld tekintetével a közönséget pásztázta, majd amikor a tekintetünk  összetalálkozott, elmosolyodott.
-Sziasztok, fiúk!
-Hello.-vigyorogtak egyszerre.
-Nos, mielőtt belevágnánk a közepébe. Harry, a közönség soraiban ül a családod, és a barátnőd.
-Igen.-bólintott mosolyogva.
-Mesélj nekünk egy kicsit a kapcsolatodról, a támadások ellenére, régóta együtt vagy Vanessával. Hogy viselitek az állandó utálkozást?
A gyomrom egy kicsit összerándult, a szememet nem vettem le róla.
-Ő egy nagyon érzékeny lány. Egy időben elfogadták, hogy ő itt van nekem, aztán amikor megjelent a dala Justinnal, hirtelen mintha valami borzasztó dolgot csinált volna, mindenki rosszindulatú volt vele. Megviselte, de túl vagyunk rajta.
-Igen, erről beszélni is szerettem volna. Nagyon tehetséges lány, elterjedtek a pletykák, hogy ezek után nem szeretne több dalt megjelentetni, igaz ez?
-Sajnos igaz, pedig gyönyörű hangja van és elképesztő dalokat ír.
-A pletykák miatt nem szeretné tovább csinálni?
-A támadások miatt.-szakította félbe Louis.
A téma rólunk Louis-ra, és a többi barátnővel rendelkező bandatagra terelődött, míg Harry néha valami vicceset szólt közbe és zayn-t bökdöste.
-Beszéljünk, az új dalotokról. Mindegyikőtök keze benne van?
-Igazából, azt a dalt egyedül Harry írta.-mosolygott Liam.
-A barátnőd hallotta már?
-Egyszer.-hajtotta le mosolyogva, göndör fürtös fejét.-Neki írtam.
A közönség egyszerre kezdett morajlani, mindenki beszélt, én pedig csak bámultam rá.
-Ez egy nagyon érzelmes dal, róla írtad?
Szégyenlősen bólintott.
-Igen, mert...-harapott az ajkába.
Zöld szemei megtaláltak, és egy pillanatra egymáséba olvadt a tekintetünk.
-Mert ő nekem tökéletes.
A közönség az eddiginél hangosabban kezdett morajlani, néhányan fütyültek, míg nekem hangtalanul egy könnycsepp csordult ki a szememből. 

71.rész

~Harry~

-Mi a baj?-lépett be Lou.
-Nem tudom.-túrtam idegesen a hajamba.-Az egyik pillanatban még együtt nevettünk, kimentem jégrémért a konyhába, addig még minden rendben volt, aztán felpattant, hogy elfelejtett valamit, de amikor utána mentem fent volt a szobánkban és sírt.-mondtam el egy levegővétellel.
-Akkor, most mond el kicsit lassabban.
-Ne állj ott!-kaptam a fejemhez és arrébb léptem, hogy be tudjon jönni.-Eleanor?
-Hazavittem.
-Bocs, ha elrontottam a délutánod, csak kell valaki akivel beszélhetek, de ha dolgod van akkor...
-Fejezd be, Harry!-eresztett meg egy mosolyt.
Elindultam a nappaliba, leültünk a kanapéra, majd a zsebéből előhúzott egy gyógyszeres dobozt és a dohányzóasztalra tette.
-Kösz.Mindjárt kifizetem.
-Hagyd.-legyintett.-Történt valami előtte?
-Nem.-dörzsöltem meg az arcom.-Niall Liamékkel elvitte Macey-t a vidámparkba, leültünk a kanapéra, beszélgettünk, nevettünk és, innen már tudod.
-Kiborult.A szülei csúnyán bántak vele, az lesz a legjobb ha pár napig csak vele foglalkozol, szeretgesd, nem úgy értem, hogy... szóval tudod.-röhögte el magát.
-Értem.-bólintottam.-Csak, tudod milyen, mindig mosolyog és borzasztó azt látni, hogy ennyire sír.
-Tudom.-veregette meg a vállam.-Túl lesztek rajta.
Aprót bólintottam, hosszan kifújtam a levegőt és hátratúrtam a homlokomba hulló hajam.
-Már annyira bánom, hogy idehívtam a szüleit. Nem tudtam, hogy ez lesz...
-Nem a te hibád.
-Bele se kellett volna szólnom.
-Harry!-szólt rám erősen.
-Pszt!-intettem felfelé, mire összezárta a száját és nagyot sóhajtott.
-Fejezd be!-sziszegte.-Nem kell, hogy ezt csináld! Mellette kell lenned!
A lépcső felől halk lépteket hallottam, odakaptam a fejem majd egyből fel is pattantam és nagy léptekkel felszaladtam.
-Miért mentél el?-nézett rám fátyolos szemekkel.
-Itt van Louis.-öleltem át a derekát.
Szemiben ismét megcsillant egy könnycsepp, felemeltem és lementem vele. Óvatosan leültem a kanapéra, fejét felemelte a mellkasomról és halványan elmosolyodott.
-Szia Loui.
-Hello kislány.-mosolygott rá Louis.
Fáradtan visszazuhant a mellkasomra, egyik kezével engem ölelt, másikkal megfogta Louis kezét és azt szorította.
-Mi történt veled, Törpilla?
-S-semmi.-nyelt nagyot.
Lou csak bólintott és végigsimított a karján.
-Legyél erős.-hajolt közelebb hozzá és megpuszilta a homlokát.
-Megpróbálok.
Ujjaimmal végigsimítottam a haján, tekintetem találkozott az ő fáradt,könnyektől ragyogó, gyönyörű szemeivel.
-Ne sírj.-leheltem apró puszit az ajkaira.
Halovány mosollyal jutalmazott.
-Magatokra hagylak titeket.-állt fel Louis.
Vanessa inogva felállt az ölemből, a kezét fogtam miközben odalépett hozzá és szorosan átölelte Lou-t.
Csendben néztem, ahogyan szinte elveszik Louis ölelésében.
-Szeretlek, Lou.-motyogta halkan.
-Én is, kislány.-simított végig a haján.
A féltékenység egyetlen szikráját sem éreztem, ennek a szónak több jelentése van, és tudom mi a külömbség aközött ahogyan rám és ahogy rá érti.
Lassan elhúzódott tőle, és a visszaült a kanapéra.
-Elkísérem az ajtóig, jó?-guggoltam le elé.
Az alsó ajkát beszívva bólintott, kisimítottam egy rakoncátlan tincset az arcából majd felálltam és elkísértem Louis-t az ajtóig.
Fáradtan nekidőltem a falnak miközben felvette a kabátját.
-Vigyázz rá!-mosolygott rám.-Megöleljelek?
Halkan felnevettem és elfogadtam az ajánlatot, megveregette a vállam miután hátrébb léptem majd felkapta a táskáját és kiviharzott az ajtón a kocsijához.

~Vanessa~

Óvatosan elhúztam a kezemet a hasamról, nem túl hirtelen, nehogy gyanút fogjon. A fejem fájdalmasan lüktetett, úgy éreztem szétrobbanni készül, a könnycsatornáim nem épp terveztek elapadni, így akár akartam, akár nem, folyamatosan könnycseppek csordogáltak le az arcomon. 

-Szeretnél valamit?-ült le mellém és közelebb vont magához.

Megráztam a fejem, de fájdalom hasított bele így akaratlanul is felszisszentem.

-Fáj valamid?

-Csak a fejem.-harapdáltam az ajkaim.

-Menjünk fel!-fonta a karjaim a nyaka köré.

Engedtem neki, hogy felemeljen és a karjaiban vigyen fel a szobánkba. Szánalmasnak éreztem magam.

Óvatosan letett az ágyra, majd befeküdt mellém és betakart. Szorosan hozzá bújtam és behunytam a szemeim, semmit nem akartam csak a karjaiban lenni. Nagy levegőt vettem, hiszen örökké úgysem titkolhatom... Ha elmondom, talán lenne remény kettőnknek, illetve, lehet, hogy már hármunknak. 

Zöld szemei az arcomat fürkészték, nem jött ki hang a torkomon. Nem tudtam neki elmondani. Túlságosan féltem mit fog reagálni. A fejemben valami hangosan üvöltözte, hogy nem tehetem tönkre az életét.
Hogy ne nézzen túl hülyének, ujjaim a hajába vezettem és lehúztam magamhoz a fejét.

Hümmögve kisimította az arcomból a hajam és lágyan megcsókolt, talán sosem csókolt meg még ennyire félénken és óvatosan. Ajkai éppen csak érintették az enyém, előre toltam a csípőm, hogy egy kicsit bátorítsam, óvatosan meghúztam a haját és elmélyítettem a csókunkat.

-Nessa!-kapott levegő után.

Megmelengette a szívem, ahogyan a nevemet mondta, ugyanakkor a könnyek ismét utat törtek maguknak.

-Hé! Ne!-húzott a mellkasára.

-Sajnálom.-szipogtam.
Nem tudtam, meddig bújhatok el az ölelésében. Mindenesetre erőt kell vennem magamon és lenyugodni, az idegesség se nekem, se neki, és ha van ott bent egy baba, akkor a picinek sem tesz jót... El kell mennem egy nőgyógyászhoz, hogy megtudjam, igaz-e a sejtésem. Ha igen, ráérek utána gondolkozni, hogy mi legyen. Egyben teljesen biztos vagyok, akármi is fog történni, megtartom a babát. Hiszen ( ha van) akkor ő kettőnk vére, nem lennék képes megválni tőle, vagy megölni azt a kis élőlényt, aki kettőnkből van. Lehet, hogy ezzel a saját életem teszem tönkre, tanulni akarok, lenni valaki, az is kétséges, hogy fel tudok nevelni egy gyereket 18 évesen. De nem ölöm meg a gyerekünket, és nem adom oda senkinek.
-Lezuhanyzom.-ültem fel.-Fáradt vagyok.
Megértően bólintott, az arcomhoz hajolt és finom puszit adott a számra.
-Ha beszélni akarsz róla, tudod, hogy én mindig meghallgatlak.-emelte a szájához a kezem.
-Tudom, és köszönöm.
Világos, hogy ő és Louis is azt hiszi, hogy a szüleim miatt sírok ennyit.
-Jól vagy? Veled menjek?
-Nem kell. Jól vagyok.
-Rendben.-bólintott.-Kérsz valamit enni? Megcsinálok bármit.
-Nem kérek semmit.-ráztam meg a fejem, igyekeztem nem kimutatni a hirtelen jött, sajgó fájdalmat.
Nagyot sóhajtott és még egy puszit adott, óvatosan felálltam és stabilnak szánt lépésekkel elővettem egy pólót és tiszta fehérneműt a szekrényből. Ahogy becsukódott mögöttem a fürdőszobaajtó, vissza is akartam fordulni, hogy behívjam, de nem tettem. A hajamat egy laza kontyba fogtam, levetkőztem és megnyitottam a forró vizet. Jól esett, ahogyan a víz felmelegíti a bőröm, azzal együtt indultak újra el a könnyeim. Lassan, vízzel keveredve folytak végig az arcomon, egy kis pityergés után viszont erőt vettem magamon és mosakodni kezdtem. Minél hamarabb vissza akartam bújni az ölelésébe, beszívni a finom illatát.
A hajam vizes lett, de nem törődtem vele. Bő 10 percig álltam a víz alatt, ennyire rövid ideig még soha nem zuhanyoztam. Magam köré tekertem egy halványkék törülközőt és kiléptem, majdnem elcsúsztam, de az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnom. Nem hiányzik még egy agyrázkódás is.
A helyére csúsztattam a kilépőt és felitattam vele a tócsát amit magam után hagytam. Megtörülköztem, de mielőtt öltözni kezdtem volna, megpillantottam magam az egész alakos tükörben. Valami külső jelet kerestem, de azon kívül, hogy a hasam egy kicsit hízás helyett, inkább megduzzadt, semmit nem láttam. Lehet, hogy csak én vagyok az őrült és beképzelem magamnak ezt. Felöltöztem, a hajamat átdörzsöltem a törülközővel és egy laza kis copfba fogtam. A szemeim egészen pirosak voltak, és megduzzadtak a sok sírástól, nem voltam túl szép látvány. Lehajtott fejjel mentem vissza a szobába, Harry az ágyon ült és a közeledésemre összerezzent. Próbáltam nem elsírni magam ismét, mégis akárhányszor ránézek, elszorul a torkom.
-Liam most küldött egy sms-t.-sóhajtott fel.-Reggel mennem kell velük egy rádióba a Take Me Home miatt, Paul nem engedi, hogy kihagyjam.
-Jó.-szívtam be az alsó ajkam és leültem mellé.
-Szeretnél velünk jönni?
Megráztam a fejem és bebújtam a takaró alá, másra sem vágytam jobban csak egy kiadós alvásra és az ölelésére.
-Nem érzem jól magam.
Lefeküdt mellém és az arcomat kezdte simogatni, behunytam a szemem, ujját lassan végig vezette az ajkamon, majd az arccsontomon miközben közelebb húzódott és lágy puszikkal halmozta el az arcom minden pontját.
-Nem akarom, hogy sírj.-motyogta.
Kinyitottam a szemeim és elmerültem a zöld szemekben, leejtette a kezét az arcomról, helyette a derekamat fogta át. Közelebb bújtam hozzá és az arcomat a nyakába rejtettem.
-Akarsz róla beszélni?
Alig észrevehetően megráztam a fejem, had maradjon abban a tudatban, hogy anyáék miatt van ez az egész.
-Rendben.-simított végig a hajamon.

~~~~

Hirtelen ültem fel az ágyban, és most az egyszer, akármilyen szar is lesz ez a délelőtt nélküle, örültem, hogy korábban elment. A szám elé tapasztott kézzel rohantam a fürdőszobába, lerogytam a WC mellé és felé görnyedve kiadtam magamból a semmit amit ettem tegnap. Könnyek csordogáltak le az arcomon, lehúztam WC-t és a mosdókagylóhoz léptem. Erősen sikáltam a fogaim, többször is kiöblítettem a szám, mire teljesen eltűnt az a borzasztó íz. Visszaszédelegtem a szobába, az éjjeliszekrényen várt egy papír. 

A kezeim remegtek, felvettem és mielőtt olvasni kezdtem volna, megtöröltem a szemem. Harry hosszúkás, fiús betűire elmosolyodtam, és még a béna kis szívecske is megmosolyogtatott a levélke végén.

Jó reggelt! :)

Sajnálom, hogy el kellett mennem. Hiába próbáltam elkéredzkedni még reggel Paul-tól, nem engedett. :|

11 körül érek haza, viszek ebédet.

Kérlek, ne sírj! 

Szeretlek. <3

xx. Harry.

Gondosan összehajtogattam papírt, felkeltem, előhúztam a bőröndöm és egy eldugott kis zsebbe csúsztattam. A hasam jelezve, hogy tegnap nem ettem semmit, hangosan megkordult. Erőt vettem magamon és kivánszorogtam a szobából, könnyes szemekkel lépdeltem végig a folyosón, lementem a lépcsőn, és a konyha felé indultam, de a nappaliból hangok szűrődtek ki, így arra indultam.
-Szia.-eresztett meg egy mosolyt Jake.
-Szia.-motyogtam.
A hangom remegett, a kinézetemből pedig nem volt nehéz rájönnie, hogy nagy a baj, bár már biztosan tudja valamelyik fiútól, azt a változatot amit ők hisznek.
-Hogy érzed magad?-fogta meg a karom.
Odabotorkáltam hozzá, leültem a kanapéra és az arcomat a tenyerembe temettem. Valakinek el kellett mondanom, hogy mi a bajom igazából.
-Szarul.-nevettem fel keserűen.
-Szemét húzás volt anyáéktól...
-Jake!-szakítottam félbe.-Nem miattuk sírok.
-Hanem?-nyíltak nagyra a szemei.
-Kérlek, ne mond el senkinek.-suttogtam.-Nem szabad...
-Rendben.-bólintott.
Nagy levegőt vettem, megtöröltem a szemem és felnéztem a bátyám szemeibe.
-Azt hiszem...-suttogtam.-terhes vagyok.
-Tessék?!-pattant fel.
Összeszorítottam a szám és csendben néztem ahogyan magában motyogva járkál.
-De hát, Vanessa, nem igaz, hogy ennyire felelőtlenek legyetek! Ha már csináljátok, legalább Harry húzhatott volna egy kibaszott...
-Jake!-emeltem fel a hangom, mire elhallgatott.-Védekeztünk.
-Mit akarsz csinálni?-nyugodott le valamennyire és leült mellém.
-Nem tudom.-csordult ki egy könnycsepp.-Nem mondhatom el neki.
-Vanessa.-sóhajtott.-El kell neki mondanod! Az ő gyereke, vagy nem?
-Persze, hogy az övé!-csattantam fel.
-Jó,jó.-tette fel a kezét.
-Nem mondhatom el, ő még nem áll készen erre. Jake, nem érted? Nem mondhatom el! Nem húzhatom keresztbe az életét!
-Joga van tudni.
-Tudom.-töröltem le idegesen a könnyeim.-De nem tehetem ezt vele, nem tehetem ezt a bandával! Ne mond el neki!
-Megígérem, hogy nem mondom el neki.
-A többieknek se!
-Jó-fújta ki hosszan a levegőt.- és azt tudod már, hogy mióta?
-Nem.-harapdáltam az ajkaim.-El kell mennem nőgyógyászhoz...
-Elkísérlek!
-Köszi.-hajtottam le a fejem.
-Nem tudom mit akarsz tenni-rázta a fejét és magához ölelt.- de szólj ha kell valami, segítek.
-Hát, valami kaja most jól jönne.
-Oké.-nevetett.-Kérsz kakaót?
Aprót bólintottam, felállt és a konyhába ment. A legnagyobb baj talán az, hogy én sem tudom mit fogok csinálni. 

Awh *-*

Borzasztó értelmes címet adtam ennek a bejegyzésnek, de csak ezzel tudom kifejezni amit most érzek.
Ennek pedig az oka: 

Nagyon nehéz volt dönteni az első 2 hely között, nagyon pici volt a különbség, imádtam a novelládat! :)
Nagyon gratulálok Nessa! :))

A "művem" pedig, amivel elértem a 2. helyezést a versenyen, egy régebbi novellám amin alakítgattam. Tudom, hogy már olvastátok, de azért kiteszem.  :) 

Don’t wanna be without you...

Le hajtott fejjel lépkedtem végig a sírok között,a hosszú turné után egyből ide vezetett az utam,Harry,Zayn,Liam és Louis mind a barátnőjükhöz mentek,ahogyan én is.Kezemben a virágot szorongatva,engedtem,hogy azok a bizonyos sebek felszakadjanak,könnyekkel küzdve tettem meg az utolsó pár métert majd megálltam az "ismerős" fehér sír előtt.

CAMILLA HOLMES

1994-2011

You know I’ll be.Your life.Your voice.Your reason to be.My love.My heart.Is breathing for this.Moment.

In time.I’ll find the words to say.Before you leave me today.

Könnyekkel küzdve olvastam végig a sorokat,míg fejemben ott visszhangzott a dal,és Camilla csilingelő boldog nevetése. A fiúk választották ezt az idézetet,a saját dalunkból, mert én akkor fizikailag képtelen voltam leszervezni egy temetést. Tökéletes választás volt,minden kifejezett amit éreztem iránta.

-Niall!-kukucskált be az ajtón mosolyogva.-Jó leszek így?-lépett be és megpördült előttem a virágos ruhájában.

-Tökéletes.-mosolyogtam rá,és magamhoz húztam egy csókra.

Meg igazította rajtam az ingem gallérját,kezét a tarkómra csúsztatta és megcsókolt.

-Szeretlek.-motyogtam közbe.

-Én is szeretlek.-mosolygott rám,szemei elképesztően szépek voltak,ahogy rám nézett láttam benne a boldogságot,és a remélhetőleg irántam érzett szerelmet.

Kézen fogtam és együtt léptünk ki a szobámból,le a lépcsőn majd a nappaliba ahol már a többiek csak ránk vártak.

-Camilla.-vigyorgott rá Louis.-Nagyon csinos vagy!

-Köszönöm.-mosolygott szerényen.

Attól nem kellett félnem,hogy a srácok közül bárki is elszédítené őt tőlem.

Térdre estem,fojtogattak a könnyek amiknek végül utat engedtem,nem érdekelt ki lát, már rég nem érdekelt semmi.Az apró csokrot bele tettem a sír mellett elhelyezett vázába és csak néztem magam elé. Annyi mindent kellett volna neki még elmondanom,nekünk lett volna közös jövőnk.

-Boldog Születésnapot, Niall!-fúrta arcát a nyakamba.

A gyönyörtől még kábán öleltem őt magamhoz,alig tudtam felfogni,hogy ő már teljes egészében az enyém.Féltem hozzá érni,annyira aprónak és törékenynek tűnt,mint egy porcelánbaba.

Tenyerét az arcomra tette,felé fordultam, át öleltem a derekát és óvatosan adtam egy puszit gyönyörű, rózsaszín ajkaira.

-Köszönöm.-mosolyogtam és mélyen beszívtam az illatát.

A fehér kis hálóing ott hevert az ágy mellett,nem elcsábítani akart azzal,hogy fekete csipkés rongyokba bújik,egyszerű,fehér combközépig érő hálóinget viselt,mell alatt kis masni díszítette ennyi volt az összes extra rajta.Tökéletesen tükrözte őt, és engem így is azonnal levett a lábamról,bár azt hiszem,engem a pizsamájaként szolgáló kék pólómba és fehér rövidnadrágjában is ugyanezt a hatást érte volna el.

Megborzongtam,az alig 1,5-2 órával ezelőtt történt események felidézésétől.Meleg barna szemeivel az arcomat fürkészte,mosoly szökött az arcára majd fejét a mellkasomra hajtotta és átölelt.Csodálattal néztem rá,halkan szuszogott amiről megbizonyosodtam,hogy alszik így én is álomra hajtottam a fejem.

Halkan, szipogva töröltem meg az arcom,a nadrágom tiszta piszok lett,ez érdekelt most a legkevésbé,lágy szellő kapott bele a hajamba,összébb húztam magamon a kabátom,kicsit olyan érzésem volt,mintha itt lenne velem. Pedig én nem azt akartam,hogy csak olyan érzésem legyen,hogy itt van. Azt akartam,hogy itt legyen,megvigasztaljon, és nyugtasson meg,hogy minden rendbe fog jönni. A mosolyát akartam látni,érezni ahogyan megölel.

Bátortalanul emelte rám a tekintetét,mintha félnie kellene valamitől.Soha az életbe egy ujjal nem bántottam,így nem értettem miért néz rám így.

-Mondanom kell valamit.-hajtotta le a fejét,szőke haja az arcába hullott.

Meg fogtam a kezét,újból rám nézett.

-Niall.-kezét a hasára tette.

Ez az egy mozdulat el árult mindent,először döbbenten néztem rá,majd hirtelen öntött el a boldogság.

-Kisbabát várok.-fejezte be a mondatot én pedig öröm mámorban úszva kaptam fel.

-Ez csodálatos!-örvendeztem és össze-vissza puszilgattam hibátlan arcát.

Ha itt lenne,együtt készülhettünk volna a babára,eljárhattam volna vele ultrahangra,apró ajándékokkal halmoztam volna el őt,és a kisbabát is. A mi kisbabánkat. Akit soha nem fogok látni,soha nem fogja nekem azt mondani,hogy apa,egyszer sem kell majd megvigasztalnom ha elesik. Nem tarthattam a karomban,nem hallhattam ahogyan felsír,még csak nem is láthattam egyetlen pillanatra sem.

A legfájdalmasabb emlék tört utat magának az emlékezetemben,ahogyan a kamion száguld felénk és Camilla oldaláról bele csapódik a kocsiba,hallottam a sikítását,ahogyan a nevemet kiabálja.Ezerszer kívántam bárcsak én haltam volna meg helyette,de valami csoda, vagy inkább átok folytán én most itt vagyok.

Baleset történt,a kamion sofőrje 12 órán át vezetett,és elaludt a volánnál így hajtott belénk.

Nem lehettem ott a temetésén,ahogy Liam mesélte,én kómában feküdtem a kórházban. Camilla volt az egyetlen lány aki elfogadta az életem,és az összes hibámmal együtt tisztán szeretett és a kegyetlen élet el vette őt tőlem.

Rázott a zokogás,kezem a hideg kövön pihent,nem akartam arra gondolni, hogy alattam alig pár méterre egy fa "dobozban" fekszik.

A halála után,úgy éreztem nincs már értelme élnem,komolyan fontolóra vettem,hogy kilépek a bandából,de a fiúk és a rajongók mindvégig mellettem voltak/vannak ezért maradtam. Nem néztem tv-t,nem olvastam újságot nem csináltam semmit,csak gitároztam,ültem a szobámban,vagy épp próbáltam nem lehúzni a koncertek hangulatát.Úgy hittem a rajongóink is belátják,hogy én már nem az vagyok aki voltam,nem vagyok a bandába való és nyugodt szívvel bújhatok el minden és mindenki elől. Az életvidám,őrült,vicces Niall Horan,Camillával együtt elment,és maradt helyette egy búskomor,haszontalan,sírdogáló fiú.

Halk léptek hallatszottak mögülem,reméltem,hogy nem valami rajongó látott meg,bár aligha csatangolnak ilyenkor egy temetőben. Egyáltalán mit keresnének egy temetőben? Egy kéz csúszott a vállamra,fel néztem,könnyben úszó szemeimmel is ki tudtam venni,hogy körülöttem virágot szorongatva áll 4 fiú.

-Minden rendben?-kérdezte Liam,bár láttam ő is a könnyeivel küzd,Camilla olyan volt nekik mint a testvérük.

Meg töröltem a szemem,mellettem Harry szipogott csendesen,ő volt Camilla legjobb barátja,neki köszönhetem,hogy megismertem ezt a csodálatos lányt. Bár az elején sosem értettem,hogy lehet egy olyan idióta,perverz, fiúnak a legjobb barátja egy szende,visszahúzódó kislány,ahogyan teltek a hónapok megértettem. Harrynek kellett valaki akivel mindent megoszthat,ugyanakkor megvédheti, akár az élete árán, ők ketten tökéletesen kiegészítették egymást,én pedig sosem voltam féltékeny rá.

Mind az öten együtt mentünk ki,úgy éreztem nincs sok erőm ahhoz,hogy most vezessek,még szerencse,hogy Paul is velük jött,de ő a kocsinál maradt.Be vágódtam a hátsó ülésre,és míg hazafelé fuvarozott, kifelé kémleltem az ablakon,minden utcáról volt egy vele eltöltött emlékem. Egy pad ahol akár az éjszaka közepén ücsörögtünk,egy fa ami alatt elbújt a karjaim közt,így,hogy visszatértünk Londonba,akármilyen kétségbeesetten is próbáltam menekülni az emlékek elől,nem tudtam,és nem is nagyon akartam. Amíg emlékeztem rá, nem mindig éreztem úgy,hogy örökre elment. 

-Azt akarná,hogy boldog legyél és tovább lépj.-beszélt hozzám Zayn.

-Tudom.De nem megy.

-Menni fog,erős vagy.-biztatott Liam.

Valamiért elhittem neki,hogy képes vagyok túl lépni a gyászon,boldog akartam lenni,de mégis úgy éreztem Camillával együtt a boldogságom is meghalt. Harry csendben,elfojtott hüppögéssel csúsztatott a kezembe egy zsebkendőt miközben Louis próbálta őt vigasztalni, de még a mindig vidám barátunknak is nagyon kellett igyekeznie,hogy ne kezdjen el sírni.Megtöröltem a szemem és nekidőltem az üvegnek, ahhoz,hogy megpróbáljak valamelyest túl lenni ezen az időszakon,elsősorban rájuk van szükségem,és később talán valakire,aki a mosolyával új értelmet ad az életemnek.

70.rész

Sziasztok! :)
Egy kicsit félek kitenni ezt a részt, nem tudom, hogy fogtok rá reagálni, mindenesetre komizzatok ha tetszett, na meg akkor is, ha nem :D
Még annyi mondanivalóm lenne, hogy jelentkeztem a másik blogommal egy blogversenyre, 3 kategóriában amik közül az egyik a "legkedveltebb blog" kategória. És ezúton is szeretnék megkérni mindenkitm aki olvassa és netán szereti is a blogomat, szavazzon rá ITT. Köszönöm szépen. :) 

Big hug, and million kiss: Nessa xx

2012. november. 13. délután:

-Vigyázz rájuk!-mondtam el sokadjára is Liamnek. Nem csak a húgomra, de a most hihetetlenül őrültnek tűnő Niall-re is értettem. A szöszi szájában egy nyalókával, nyakában Macey-vel körberohanta a nappalit, miközben kis híján elestek.
-Rendben.-bólogatott.-Niall! Gyertek!
Leguggolt előttem a szőke fiú így tudtam nyomni egy puszit Macey arcára és belekezdtem a mondókámba.
-Fogadj szót a fiúknak és Dani-nek, próbáld meg nem teletömni magad édességgel, ne szaladj el, és vigyázz Niall-re.
-Jó.-bólogatott.
-Szerinted képes lenne rosszul viselkedni?-ölelt át hátulról Harry.
-Nem tudom, ezért mondom el.
-Nyugi.-simogatta meg a karom kedvesen Danielle-Minden oké lesz, Macey jó kislány. Ne aggódj.
Elmosolyodtam, megöleltem Liam-et, ám ahogyan megéreztem a férfias spray illatát, iszonyú hányingerem lett. Pedig szó mi szó, mindegyikőjüknek rajongok az illatáért. Összeszorítottam a szám, átöleltem Dani-t aki még a fülembe súgta, hogy figyelni fognak a két rosszaságra, majd Niall felé fordultam és nyomtam egy puszit az arcára.
-Vigyázz a húgomra, Horan!
-Igenis, Vanessa főkapitányhölgy!-csapta a fejéhez az egyik kezét, a másikkal szorosan tartotta Macey lábát.
Mosolyogva figyeltem ahogyan beszállnak Dani autójába, majd becsuktam az ajtót és Harry felé fordultam.
Lazán nekitámaszkodott a falnak és mosolyogva kukucskált ki az ablakon.
-Nem kell miattuk aggódnod.-nyomott puszit a fejemre.
-Nem aggódom.-mosolyodtam el.-Louis-ra is rá merném bízni, nemhogy Liam-re. Mellesleg, nem tudod hol van Jake?
-Zayn-el elmentek valamerre.-vonta meg a vállát.-Louis meg Eleanorral van úgyhogy kénytelen leszel velem megelégedni.
-Hatalmas büntetés.-sóhajtottam fel.
Nagy kezébe zárta a hozzá képest apró kezeim és a kanapéhoz vezetett, az ölébe vont és egy puha csók után elgondolkodva fürkészte az arcom.
-Mondani akartam valamit, vagyis még most is akarok, de azt fogod mondani, hogy perverz vagyok.-nevetett fel.
-Mindenki tudja,hogy az vagy.
-Ez nem igaz.-háborodott fel.-Csak élénk a fantáziám.
-Bizonyára úgy van ahogy mondod.-nevettem.
-Csak úgy mellékesen megjegyzem.-hajolt a fülemhez, pedig ezt a bizalmas információt senki nem fogja most meghallani.-Nagyon finom vagy.
A vér az arcomba tódult miközben ő hangosan nevetett, látszott rajta, hogy szórakoztatja mennyire zavarba tud hozni. Arcomat a vállába fúrtam, hogy ne lássa az égő arcomat, végül én is elnevettem magam.
-Fogd be.-löktem meg a mellkasát.
-Egyre erőszakosabb vagy, te nőszemély.-fogta meg a csuklóm.
-Harry?-emeltem fel a fejem.-Van itthon vanília fagyi?
-Nem is szereted a vanília fagyit, hányingered van tőle.-ráncolta össze a szemöldökét.
Magamat is megleptem ezzel a kérdéssel, a vanília azok közé tartozott aminek a fagyi formájától hányingerem lett, most mégis megkívántam.
-Mindegy, megnézem.-emelt ki az öléből.
Miközben a hűtő fagyasztójában matatott én felhúztam a lábaim és azon tűnődtem mi történhetett velem. Vanília fagyi? Amikor 3 éves korom óta mindig hányok tőle?
Lehet csak pillanatnyi felindulásból kérdeztem, lehet ha meglátom akkor ugyanúgy felfordul a gyomrom mint eddig. Lehuppant mellém és az ölembe tett egy kistányért amiben egy jó nagy kanál vanília és csoki fagyi díszelgett. Ahogy megláttam felemeltem a kanalat és egy nagy adagot a számba nyomtam, furcsa módon nem lett hányingerem, viszont az agyam pörgött tovább. Miért nem vagyok tőle rosszul? Megvontam a vállam, mire összeráncolt szemöldökkel rám nézett.
-Privát beszélgetés?-vigyorgott.
Aprót bólintottam és újabb kanállal tüntettem el a jégkrémből, furán nézett rám végül hasonlóan hozzám ő is megvonta a vállát és a figyelmét a saját tányérjának szentelte.
Talán csak az utóbbi napok miatt, a feszültség ezt váltja ki belőlem. Az agyam leghátsó zugában, a legesleghátsóban viszont ott motoszkált egy gondolat, egy dolog ami mindent ami most van tönkre vágna. Gyorsan elhessegettem, hiszen mindig védekeztünk, szedem a bogyókat, nem történhetett meg. Hülye vagyok. Különben is, a terhesek reggelente hánynak és én nem.. vagyis de. Tegnap reggel,de ma nem, és ők minden reggel hánynak meg nekik nem jön meg ellenben nekem...
Nem lehet! Olyan gyorsan ugrottam fel, hogy elfeledkeztem az ölemben fekvő tányérról, de még időben utána kaptam így nem borítottam le a drága szőnyeget jégkrémmel, Harryt viszont annál jobban megijesztettem.
-Mi a baj? Rosszul vagy?!-ugrott fel és megragadta a kezem.
-N-nem. Csak eszembe jutott valami fontos, mindjárt jövök.-füllentettem majd elhúztam a kezem és felrohantam a lépcsőn.
A szobánkba belépve kétségbeesetten túrtam fel a fiókokat, majd utolsó reményemként előszedtem a bőröndjeim és feltúrtam az utolsó rekeszig mindent, végül a legkisebben találtam meg az apró macskás naptárat. Hatalmas piros x-ekkel van jelölve, mikor jött meg, és kékkel, hogy mikor kell, amiket eddig mindig erősen átsatíroztam utána pirossal.
Az utolsó kék x 9.-e ami azt jelenti, hogy már 4 napot késett.
A kezemből kiesett az apró naptár én pedig megszédültem. Nem lehet. Ilyen nem történhet velünk! Biztos csak valami kavarodás van, elszámoltam. Reményekkel telve kaptam fel a földről a papírdarabot és újraszámoltam a 28 napot, de bármennyiszer számolhattam, az mindig pontosan 9.-re esett.
Minden stimmel, késett, olyat kívánok amit eddig utáltam, még híztam is, és tegnap reggel hánytam.
De ez egyszerűen nem történhet meg, azokat a rohadt bogyókat minden nap beveszem, egyszer sem hagytam ki mióta megtörtént köztünk nyáron.
Lehet csak beteg vagyok, lehet csak én pánikolok és van erre egy egyszerű magyarázat, egy betegség ami pontosan ezekkel a tünetekkel jár de pár nap múlva elmúlik. De ezekkel a gondolatokkal csak saját magam próbáltam megnyugtatni. Az alsó ajkam megremegett, kezemben a naptárral felkucorodtam az ágyra és csak bámultam magam elé. Könnyeim lassan teljesen elhomályosították a látásom, kezem a hasamra csúszott. Mi van, ha ott bent már fejlődik egy kisbaba? A mi kisbabánk. Az enyém és azé a fiúé akit a világon az egyik legjobban szeretek. Más ilyenkor örül, és én is örömtáncot járnék, ha pár évvel idősebbek lennénk.
A halk kopogásra felkaptam a fejem, gyorsan zsebre vágtam a naptárt és a sírás minden jelét megpróbáltam eltüntetni.
-Gyere.-szóltam halkan.
Benyitott, zöld szemeivel ijedten nézett körbe, és akkor rájöttem. Nem zúdíthatok rá mindent, nem közölhetem vele, hogy babát várok, bár még nem biztos, de a jelek szerint több mint valószínű... Nem húzhatom keresztbe az életét, érte milliók rajonganak és szereti amit csinál, nem tehetem tönkre sem a bandát ezzel, és nem törhetem össze az álmát.
-Sírtál?-lépett oda hozzám.
Leült elém, kezét az állam alá tette és felemelte a fejem. Alig bírtam a szemébe nézni. Bármennyire is elakartam neki mondani, nem tehettem. Ijedten nézett rám, nem tudta mi történt ilyen hirtelen és én sem tudtam igazán kimagyarázni magam ebből.
-Mi a baj, kicsi?
-S-semmi.-erőltettem meg egy mosolyt.-Cs-csak...
Halkan felsóhajtott, majd átölelt, arcomat a mellkasába fúrtam és mélyen belélegeztem az illatát. Most nem lett hányingerem a spray-től. Csendesen pityeregve úgy szorítottam magamhoz, mintha az életem függne tőle, és tulajdonképpen ez így is van. Mellette voltam életemben először tényleg, igazán boldog. Zavaros a megismerkedésünk, utólag én sem értem miért hívtam meg egyből magamhoz őket, de visszagondolva rá már tudom, szükségem volt barátokra, és akkor bennük láttam meg.
Óvatosan eldőlt velem az ágyon, egy milimétert sem akartam távolodni tőle, ingét lassan eláztattam a könnyeimmel, amik szüntelenül csordogáltak le az arcomon. Hogy mondhatnám el neki, amikor még ő is gyerek? Biztos, hogy mellettem állna, biztos, hogy csodálatos apa lenne, de nem tehetem ezt vele. 18 éves, világsztár a barátaival, azt sem értem én hogy férek bele az életébe, nemhogy egy baba.
Ujjaival a hajam simogatta és halkan dúdolt a fülembe, amitől kezdtem megnyugodni.
-Ne haragudj.-töröltem meg az arcom.
-Ugyan.-adott apró puszit a számra.-Jól vagy?
Nem.
-Jobban.
Nem faggatott, hogy mi történt. Szerintem azt hitte, hogy a szüleim miatt sírok.
-Szeretnél valamit?-simított el egy kósza tincset az arcomból.
-Nem.-húztam magamhoz.
Kétségbeesetten akartam, hogy öleljen. Akárhogy is nézem, ha elmondom neki, lehet jól fogadja de azzal tönkreteszem az álmát, ha nem mondom el, nem tudom örökké titkolni, néhány hét múlva az rendesen látszani fog ha növekedni kezd a baba. Elsősorban Harry érdekeit kell néznem és nem az enyém, neki az lesz a legjobb ha anélkül a tudat nélkül, hogy a gyerekét várom, kilépek az életéből.
A borzasztó gondolatra újból felzokogtam, ő pedig jobban húzott magához.
-Ne sírj.-emelte fel az arcom.-Minden rendben lesz.
Annyira szerettem volna hinni neki, de úgysem lesz rendben.
-Szeretnéd ha felhívnám Jake-et? Vagy szóljak a fiúknak?
-Nem.-nyögtem és az arcomat újból elrejtettem az ingében.-Szeretlek, Harry.
-Én is kicsim.-halmozott el puszikkal.

~Harry~

Nem értettem mi történt ilyen hirtelen. Egyik pillanatban még együtt nevettünk a nappaliban, aztán otthagyott és most sír. Talán még a tegnapinál is jobban zokogott. Fogalmam sem volt miért, talán most jött ki rajta a tegnapi nap. Ujjai görcsösen markoltak az ingembe, szorosan bújt hozzám miközben vállai rázkódtak. Hiába kérdeztem bármit is, nemleges választ adott, így csak annyit tehettem, hogy mellette maradok ameddig kell. Ujjaimmal folyamatosan törölgettem a makacsul záporozó könnyeit, utáltam így látni, haragudtam mindenkire aki valaha is egyetlen szavával vagy tettével bántotta őt. Könnyek helyett mindig a mosolyát akartam látni, az volt az a dolog ami engem is eltöltött jó érzéssel. Ha láttam, hogy boldog. 

-Kérlek.-leheltem csókokat a homlokára ami furcsán forró volt.-Vanessa ha nem hagyod abba beteg leszel.

Válaszol csak halkan hüppögött. Sóhajtva húztam magamra és a haját simogattam. Fejét a vállamra hajtotta, válla néha még megrázkódott de kezdett megnyugodni.

-Harry.-rebegte.

Hangja annyira elkeseredett és fáradt volt, el akartam venni mindent amiért szomorú, ha tehetném inkább átélném én ezeket helyette.

Fejét lassan felemelte, arca és a gyönyörű szemei pirosak voltak, ajka remegett.

Kezét felemelte és egy ujját végighúzta a számon, előrehajoltam, míg fáradtan kúszott feljebb hozzám. Puha csókkal próbáltam megnyugtatni, remegő kezekkel túrt a hajamba, erősen tartottam, homloka és arca forró volt.

-Lázas vagy.-húzódtam el. 

Le akartam tenni, hogy tudjak neki felhozni gyógyszert, de amint elengedtem újból keservesen sírni kezdett.

-Kicsim.-suttogtam.-Visszajövök.

-Ne menj el!

Karjait a nyakam köré fonta, rájöttem mi az egyetlen megoldás. Az ölembe vettem és amilyen gyorsan csak tudtam, lementem vele a lépcsőn. Kinyitottam a szekrényt, őt a pultra ültettem és egyik kezemmel erősen fogtam, míg a másikkal idegesen túrtam a dobozok közé. Végre megtaláltam a lázcsillapítót, remegő kezeibe adtam és egy pohár narancslét tettem elé. A szája elé tartottam a poharat, hiszen olyan gyengének tűnt, hogy talán még azt sem bírta volna megtartani. Miután lenyelte, felvettem és visszamentem vele a szobába.
Álmosan pislogott rám, halkan szipogott de úgy tűnt kezd megnyugodni. Az arcát simogattam, szorosan kapaszkodott belém, csendben figyeltem ahogyan szemei lassan lecsukódnak. Miután elaludt óvatosan kimásztam mellőle és a telefonomat nyomkodva lementem a lépcsőn. Becsuktam magam mögött a konyha ajtaját és vártam, hogy Liam felvegye.
-Gyorsan mond mert Macey vár.
-Ne hozd haza. Vanessa rosszul van...
-Micsoda?!
-Sírt, belázasodott, nem akarom, hogy Macey megijedjen.
-Rendben. De mi történt?
-Nem tudom.-sóhajtottam.
-Figyelj, le kell tennem mert Niall ordibál a hullámvasútról. Később felhívlak.
-Szia.
-Szia.
Kinyomtam és azonnal lapoztam tovább Louis számához, nem akartam zavarni, tudva, hogy nagy valószínűséggel most pakolnak Eleanor-ral.
-Szevasz, Harry!-üvöltött a telefonba.
-Louis. Hol vagy?
-Tescoba, Eleanorral vásárolunk. Mert?
-Be tudtok menni egy gyógyszertárba? Vanessa lázas.
-Nemsokára ott vagyok.
Kinyomta, farkasszemet néztem a készülékkel, majd zsebre tettem és miután ittam egy pohár vizet felmentem az emeletre. Arca nyugodt volt, bár szempillái még könnyesek. Apró kezeivel szorosan fogta magához a takarót. Gyengéden felemeltem a kezeit, ösztönösen húzódott közelebb, meleg arcát a nyakamba fúrta. Néhány perc múlva viszont megrezzent a telefon a zsebemben, sóhajtva kimásztam mellőle. Óvatosan adtam egy puszit a homlokára majd lementem a lépcsőn és ajtót nyitottam Louis-nak.

69.rész

Ahoj manócskáim! :D
A bűvös 69. rész megérkezett, a chatben még anno volt egy olyan kérés,hogy ez legyen nagyon perverz rész. Na,hát az eleje szerintem annak sikerült. xD
Jó olvasást,Hazza velünk van! :D

Nessa xx.

U.i: Ahhww *-* már 60 000 fölött van a megtekintések száma. Köszönöm!! *-*

Nem nézett rám,arcát a nyakamba temette, forró levegővételeit éreztem, miközben félresöpörte a teljesen elázott hajamat. Forró ajkait rá tapasztotta, és éreztem ahogyan gyengéden szívogatja a nyakam.

Keze a hátam mögé terelődött és egy mozdulattal kipattintotta a melltartóm.

-A fenébe.-dünnyögte miközben megragadta és egy gyors mozdulattal kidobta a kabinból.

Közelebb húzott magához, mellkasát hozzám préselte, homlokát az enyémnek döntötte miközben megfogta a kezem és a boxeréhez vezette. Légzése gyors volt, ajkai közül rekedtes nyögések törtek fel, pedig még nem is csináltunk semmit. Szemét szorosan lehunyta és próbálta lenyugtatni magát, de én ezt most legkevésbé sem akartam. Felejteni akartam, hogy legalább egy kis ideig ne gondoljak semmire, csak legyünk mi ketten, és ne próbálja meg visszafogni magát. Nem kell. 

Fél év alatt egyszer sem volt még olyan, amikor ne éreztem volna, hogy visszafogja magát. Ahhoz pedig elég jól ismertem, hogy tudtam, nem lenne képes fájdalmat okozni.

Hosszan kifújta a levegőt, majd közelebb hajolt és ajkai puhán értek az enyémhez. A hajába markoltam, amennyire csak tudtam hozzápréseltem magam, megremegett,de nem történt semmi.
-Harry!-lihegtem.-A francba! Nem akarom, hogy gyengéd legyél!
-Feltűnt, hogy még ilyenkor sem mondasz olyan igazán csúnyát?-nevetett.
-Azt akarod, hogy csúnyán beszéljek?
-Nem.-rázta a fejét vigyorogva.-Kettőnk közül én vagyok a rossz.
-Akkor legyél nagyon rossz.-haraptam az ajkaimba.
Elzárta a vizet, értetlenkedve néztem mit csinál. Karjaimat a nyaka köré fonta és lágyan nekitolt a csempének, puhán csókolt, nekem pedig kezdett elborulni az agyam. Kezemet a mellkasára tettem, eltoltam magamtól és dühösen, csöpögve trappoltam ki a fürdőszobából. Lekaptam egy törülközőt, és magam elé fogtam, alig értem ki, elkapta a derekam, lerántotta rólam a törülközőt és feketén szikrázó szemekkel, kicsit sem finomkodva az ágyra dobott.
-Biztos?-hajolt a fülemhez miközben kezei fel-le jártak a combomon, néhol erősen belemarkolt.
-Mit nem értesz azon, hogy...-kezdtem, de ő felnevetett és egy forró csókjával belém fojtotta a szót.
Tombolt bennem a szüleim felé irányuló düh és Harry direkt feszegette azt a bizonyos húrt, még jobban fel akart dühíteni a szórakozásával.
A fenekembe markolt és egy férfias morgással lejjebb csúszott. Meglepődve néztem mit tesz, csókokkal borított el a bugyim széléig, ott viszont a fogai közé vette a vékony kis anyagot. Beletúrtam a hajába, miközben lerángatta egy darabig, majd egy gyors mozdulattal a kezével eltávolította.
Lábaimat a nyakába tette, nagyra nyílt szemekkel figyeltem, ahogyan nyelvét végighúzza az alsó ajkán.
-Harry?!
-Css.-hajolt előre.
-Mit akarsz?
Szaporán vettem a levegőt, hülyeségeket kérdeztem, holott nagyon jól tudtam mire készül.
-Megrontok egy olyan jó kislányt mint te.-vigyorodott el.
A szemeim a lehető legnagyobbra nyíltak miközben elhelyezkedett a lábaim közt. Ujjait a combomba nyomta, a térdemtől haladt felfelé, forró csókokkal borította a belsőcombom majd ismét le indult és kicsit eltávolodva végig csókolta a vádlim. Szemeit néha rám emelte, szép szája felfelé húzódott. Kezemet a tarkójára tettem és az ujjaim között markoltam a haját. A levegő belém szorult amint megéreztem forró nyelvét a legérzékenyebb pontomon. Halkan hümmögve ujjai ellazultak a combomon, mellkasom megemelkedett és szapora légzéssel hangot adtam annak, hogy mennyire jó amit csinál. A testem mintha lángba borult volna, a szívem szaporán pumpálta a vért, kezemet a tarkójára tettem miközben behunytam a szemem.
-Ne!-húztam meg a haját.
Pihegve felemelte a fejét, arcán csibészes vigyor ült. Leemeltem a lábaim a válláról miközben ő a kezével megtámaszkodott felettem.
Vigyorogva nézte az arcom, mellkasom szaporán emelkedett,a szemeim előtt csillagok táncoltak. Göndör haja félig meddig megszáradt, szemei teljesen feketék voltak.Felemeltem a kezem és a mellkasától lassan lefelé vezettem, lejjebb húztam rajta a boxerét, kibújt belőle majd fölém gördült. Ujjaimat lassan köré fontam de durván ellökte a kezem, megmarkolta a csuklóim és a fejem fölé emelte a kezem.
-Nem kell.-mosolygott le rám.
Gondolkodás nélkül egy gyors mozdulattal belém lökte magát, majd azonnal mozogni kezdett. Durván megcsókolt, ujjai elengedték a csuklóm, helyette a derekamat szorította és ösztönzött gyors mozgásra. Körmeim a hátába mélyedtek, egymás szájában haltak el a nyögéseink, hirtelen elszakította tőlem a száját. Elengedte a derekam és a takaróba markolt, arca néha megrándult,a szemembe nézett, elmosolyodott és az eddiginél sokkal gyorsabban kezdte mozgatni a csípőjét. Kezeit feljebb vezette a derekamról, az egyikkel a hajamba túrt, míg másik kezét felcsúsztatta az enyémhez és összekulcsolta az ujjainkat. Mellkasom megemelkedett, lehajtotta a fejét, egy pillanatra megállt és forró csókot hagyott a nyakamon. Lábaimat a dereka köré fontam, levegőért kapkodva húztam le magamhoz, és kértem, hogy csókoljon.
Jól tudtam,hogy ez még közel sem az a Harry akit akarok, ha nem tudna uralkodni magán, nem vigyorogna fel néha,de most nem bántam. Egy kis játékkal egyszer úgyis előcsalogatom azt a nem óvatoskodó fiút.
Kockás hasa az enyémhez simult, csípőjét keményen mozgatta miközben ujjai szorosan markolták az enyémet. Hátra hajtottam a fejem és az ajkamba haraptam. Az érthetetlen nyögések közepette egyetlen szót tudtam normálisan kimondani,az pedig a neve.
-Nem tudom már tartani.-lihegett a fülembe.
Mozgása fokozatosan lassult, testem az övével egyszerre vonaglott meg.Ez a hátránya az ilyennek, túl rövid ideig tart. Egy kicsit mozdult meg, elkapta a derekam és szorosan tartott, az ajkamba harapva nyöszörögtem, de hiába szorítottam össze a szám, elkaptam a tarkóját, lehúztam magamhoz, így a szájában halt el a hangos nyögésem.
Legördült rólam, mindketten lihegtünk, majd felém fordult és ártatlanul fürkészte az arcom.
-Szeretlek.-csúsztam közelebb hozzá.
Ujjaival apró kis köröket rajzolt a combomra, lágy puszit adott a nyakamra és magához ölelt.
-Én is szeretlek.
Bátortalanul rámosolyogtam, nevetve puszit adott az orromra és hátra simította az összekócolódott hajam.
-Nem fájt?-motyogta.
-Nem.
Bántam, hogy túl hamar vége lett, mert amilyen gyors volt, olyan gyorsan ért véget, de el is fáradtunk. Ezzel legalább 1 havi futkározás le van tudva.
-Úgy néz ki még én is tévedhetek a lányokkal kapcsolatban.-nevetett halkan a fülembe.
-Hogy érted?
-Az ember azt hinné, hogy egy ilyen nap után másra sem vágynak csak egy kis kényeztetésre.
-Én felejteni akarok.
-Máskor is szívesen segítek.-vigyorgott és egy puszit adott a számra.-A szüleid nem is tudják, milyen vagy igazából.
Közelebb bújtam hozzá és befészkeltem magam a karjai közé, ujjai lágyan csavargatták a hajam, néhol megsimította a fejem miközben beszélt.
-Soha nem ismertek.-vontam meg a vállam.
-Mióta ilyenek veled?
-Nem tudom. Mindig is apásabb voltam, 10 éves koromig minden rendben volt, addig anya se csinálta ezt. Mióta megtanultam olvasni mindig a könyveket bújtam, gyakran játszottam Jake-el is, de anya valahogy egyre ellenségesebb lett. Nem mutatta ki, de tudtam, hogy valami nincs rendben, már nem fonta be a hajam. Aztán 11 éves voltam amikor megszületett Macey és ez egyre rosszabb lett, akkor arra fogtam, hogy azért mert van egy kisbaba a családban és vele kell foglalkozni, rajongtam érte, de míg anya Jake-nek engedte, hogy megfogja én alig vehettem a kezembe, így csak ültem a kiságy mellett és bámultam.-nevetem fel.-Ahogy nőttem, úgy zárkóztam el egyre jobban az osztálytársaimtól, délutáni csavargások helyett én otthon voltam és vagy olvastam, játszottam Macey-vel, vagy énekeltem.
Láttam az arcán, hogy figyel. Ajkai résnyire nyíltak, zöld szemeivel érdeklődve fürkészte az arcom miközben ujjai gyengéden simogatták a hajam.
-Évekig volt így ez, miután anya visszament dolgozni Jake-el én mentem minden nap Macey-ért az oviba. 16 voltam amikor bejelentették, hogy Amerikába költözik az egész család, akkor az egyszer szálltam szembe velük, és maradhattam. Betöltöttem a 17.-et nyáron, ők pedig elmentek, én találtam nyári munkát egy kávézóban, ahol minden nyáron szívesen látnak.-mosolyodtam el.-Mire ők elmentek, én már annyira untam amit anya művelt velem, hogy szinte örültem neki, hogy megmutathatom, el tudom tartani magam és nem kell a segítségük, csak a testvéreim hiányoztak.
-Egyik napról a másikra megváltozott veled szemben az anyukád?
Bólintottam és feljebb húztam magamon a takarót.
-Pont amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá.
Megrázta a fejét és szorosan magához ölelt.
-Bármit elmondhatsz nekünk, a fiúk is meghallgatnak, én pedig mindig itt leszek neked, akármi fog történni.
Mosolyogva arcomat a mellkasába fúrtam és lehunytam a szemem. Jobb volt erről beszélni mintha magamban tartottam volna, bár lehet köze van hozzá a kis feszültséglevezető programnak is előtte.

~~~~

A szobában félhomály uralkodott, a redőnyök le voltak húzva, az ablak előtt még sötétítő is volt. Nagyon úgy tűnt, valaki szerette volna ha normálisan kipihenem magam. Többé kevésbé ez sikerült is. Akármennyire tapogatóztam, Harry nem feküdt mellettem. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, elővettem a fiókból egy pólóját, belebújtam, majd felkaptam egy bugyit és le cammogtam a lépcsőn. A nappaliból ismerős nevetés szűrődött így arra vettem az irányt, ott ült Harry és a húgom. Nem vették észre, hogy bementem. Mindketten  jól szórakoztak a Spongyabobon.

Észrevétlenül lépkedtem oda hozzájuk, és óvatosan Harry vállára tettem a kezem. Összerezzent és vigyorogva hátra fordult.

-Jó reggelt, hercegnőm.

-Szia, Nessa!-vigyorgott rám a kishúgom.

-Sziasztok.-mosolyodtam el.

Megkerültem a kanapét és leültem Harry ölébe.

A fejemet a mellkasának döntöttem és felhúztam a lábaim.

-Jól vagy most már?-pislogott nagyokat.

-Persze.-mosolyogtam és a füle mögé tűrtem egy hosszú, szőke tincset.

-Hoztam reggelit és érte mentem Macey-ért.-nyomott cuppanós puszit az arcomra Harry.

-Köszönöm.-simítottam végig az arcán, majd lopva egy puszit adtam a szájára, amin a hugicám halkan kuncogott.

-Nem ér nevetni.-borzoltam össze a haját, majd felálltam és a konyhába mentem.-Reggeliztetek már?

-Igen.-jött a válasz mindkettőjüktől.

Megvontam a vállam, az asztalon ott illatozott mindenféle finom péksütemény, egy Starbucks-os pohárban valami nagyon finom illatú kávé, és egy zacskó gumicukor (?). 

Kivettem egy fahéjas csigát, egy tányérra tettem, mellé helyeztem a gumicukrot, egyik kezemben a tányérral, másikban a kávéval mentem vissza a nappaliba. Lekucorodtam kettőjük közé és miközben elmajszoltam a fahéjas csigát, néhány korttyal eltüntettem a tejszínes, karamellás kávét, csatlakoztam az óvodás csoporthoz, és én is néztem a butácska mesét.

-Képzeld!-fordult felém Macey.

Összerezzentem és kis híján magamra borítottam a kávét, de mosolyogva fordultam felé.

-Elképzelem.-hajoltam közelebb bizalmasan.

-Naa,én is hallani akarom.-dugta közénk a fejét Harry is.

-Niall és Liam elvisznek délután a vidámparkba.-vigyorgott szélesen.

-Tényleg?-simítottam meg az arcát.

Sok dolgot köszönhetek a fiúknak, nem vagyok senkijük, nem is túl régóta ismerjük egymást, de annyiszor kiálltak már mellettem, és olyan sokszor öntöttek belém lelket. Náluk jobb barátokat nem is kívánhatnék. Tudom, hogy rengeteg dolguk lenne, hiszen hamarosan megjelenik az új CD, decemberben fellépnek a Madison Square Gardenben,ami mindannyiuknak egy hatalmas álma, de mégis, az én kishúgomat viszik el a vidámparkba. 

-Aha.-bólogatott hevesen.-És jön Liam barátnője is.

-Hű.-mosolyogtam.

-Úgy szeretem őket.-sóhajtott nagyot és nekidőlt a vállamnak.

-Én is.-simítottam meg a haját és puszit nyomtam a feje tetejére.

-Niall azt mondta kérdezzelek meg, ugye elengedsz?

-Persze.

-Akkor jó. Köszönöm.-puszilt meg.

-Az "őket"-be ugye én is benne vagyok?-fogta meg Harry a derekát és egy könnyed mozdulattal a feje fölé emelte.

Macey először ijedten nézett rá, majd kitört belőle a nevetés és a kezeit nyújtotta felé.

-Igen.-nevetett.-De tegyél le, Harry.

-Mit kapok ha leteszlek?

-Amit csak akarsz.-kacarászott.

-Hát jó.-ültette vissza a kanapéra.

-Mit szeretnél? 

-Nem is tudom.-gondolkozott.

Mutatóujjával az arcát ütögette,a szájával csücsörített és ártatlanul pislogott teljesen más irányba.

-Azt szeretné ha megpuszilnád.-világosítottam fel a nevető húgom.

Egy ugrással Harry ölében termett, és nagy puszit adott az arcára. Úgy tűnt a göndör hajú fiúból előtörtnek a rejtett színészi képességek, az arcát legyezve hátradőlt a kanapén, majd ő is elnevette magát.

68.rész

Hey! :)

Tudom,megint késtem,de itt van az új rész! És mivel holnap nem kell menni iskolába,remélhetőleg a hétvégén is jövök résszel. Szóval,tessék komizni. :) Jó hétvégét! 

Puszi: Nessa xx

~Vanessa~

Macey csak annyi időre hagyta békén a fiúkat,amíg ők illedelmesen bemutatkoztak a szüleimnek. Bár nem tudom miért.Apa mosolyogva kezet rázott velük,és anya is megeresztett valamiféle grimaszt,majd a fiúk egy ölelés után bementek a bátyámmal és Macey-vel a konyhába. Én pedig már nem tudtam menekülni anyáék elől. Unottan levágódtam a kanapéra Harry mellé,bekapcsoltam a tévét és mit sem törődve velük,kapcsolgatni kezdtem.

-Végig hallgatsz minket?-nézett rám apa.

Megvontam a vállam,hanyagul Harry-nek dőltem és próbáltam felkészíteni magam arra,hogy megtudjam miért ilyenek velem.

-Nem ilyen gyereket akartunk.-kezdett bele anya.

A levegő belém szorult,Harry-vel egy időben kaptuk oda a fejünket,a szemében láttam a haragot,csendben megfogta a kezem.

-Te csendes voltál,visszahúzódó,és nem voltak barátaid. Nem úgy mint Jake. Ő népszerű volt,sok barátja,te ellenben vele otthon ücsörögtél egyedül.

-Ezzel mi a baj?-kelt a védelmemre Harry.

Hitetlenkedve bámultam anyára," nem ilyen gyereket akartunk" hát sajnálom.

-Ne érts félre minket,Vanessa!-mondta apa.

-Ne értsem félre?!-pattantam fel,és nem törődve azzal,hogy itt vannak a fiúk,nem beszélve a húgomról,kiabálni kezdtem.-Nem ilyen gyereket akartatok?! Nem?! Sajnálom! Nem tehetek róla,hogy ilyen vagyok!

-Kicsim...

-Fejezd be! Nem érdekeltek! Minek jöttetek akkor ide?! Mert most már itt van Harry?! Mert van dalom Justin Bieber-vel?! Most már megfelelek az elvárásaitoknak?! 

A kiabálásom lassan sírásba fulladt,de én nem akartam ilyenért sírni,a konyhában ott állt Macey,Niallel a háta mögött,és mindketten nagy szemekkel bámultak ránk. 

A haragom egyre csak nőtt,nem akartam őket látni,nem értem,hogy lehetnek ilyenek. Nem vagyok tökéletes. Soha nem is voltam az.

-Inkább érezhették volna magukat szerencsésnek,amiért normális lányuk van!-szólalt meg rekedt hangon Harry.

-Hogy mondhattok ilyet?-rontott elő a konyhából Jake.

Megfordultam és a konyhába szaladtam,lerogytam az egyik székre és a tenyerembe temetett kézzel hallgattam,amint Harry és Jake egymás szavába vágva magyaráznak. Niall karjai fonódtak körém,előtört belőlem a zokogás. A mellkasának dőltem és a pólójába markolva bőgtem. Szánalmasnak éreztem magam. De ki ne sírna,ha ilyet tudna meg?

-Ez hihetetlen!-puffogott Louis és kirontott.

Liam felugrott és utána ment,de Louis-t nem lehetett megállítani,a könnyeim mögül pislogva figyeltem,ahogyan torka szakadtából üvölteni kezd.Kórusban a bátyámmal.

-Vidd fel a szobánkba Macey-t.-dörzsöltem az arcom és Niall-re pillantottam.-Maradj ott vele.

A kishúgom apró kezei körém fonódtak,ijedten pislogott rám,nem igazán értette,hogy miért üvölt a szüleivel három fiú. 

-Gyere!-engedett el Niall és mosolyt erőltetve az arcára megfogta Macey kezét.

Zayn leült mellém,kezét a hátamra tette és gyengéden végig simított rajta.

-Nem voltam elég jó nekik.-nyögtem.-Mert én nem vagyok népszerű.

-Nessa.-ölelt magához, és végig simított a hajamon.-Sajnálom, a szüleid nem normálisak,ha ilyeneket mondanak...

Értékeltem az őszinteségét,halványan rámosolyogtam,majd inogva, de felálltam és elindultam ki a nappaliba. Kezemet Lou vállára tettem,abbahagyta a kiabálást és felém fordult,ám hirtelen mintha erősen fejbe vágtak volna,kicsúszott a lábam alól a talaj.

~Harry~

Louis a dereka után kapott,odaugrottam és az ölembe vettem. Az arca falfehér volt. 

-Hozzatok már vizet!-kiabáltam.

Liam ugrott először,a konyhába sprintelt és egy vizes konyharuhával jött vissza. Leültem a kanapéra, érdekes módon a szülei semmit nem csináltak,csak bámultak amitől ismét kezdett felmenni a pumpa,és úgy tűnt,Louis sem sokáig tudja még visszafogni magát. 

Az arcát kezdtem törölgetni a vizes ruhával és reménytelenül szólogattam,de nem reagált semmit.

Lou arca hasonló színt öltött mint a piros nadrágja,és nagy levegőt vett.

-Ne!-kaptam felé a fejem mire becsukta a száját.

Egyikünk sem erőszakos,nem fojtunk egyszer sem bele ilyen vitákba,és más esetben nem lett volna bátorságom,hogy ilyen hangnemet megengedjek magamnak felnőttekkel,de Vanessa mindannyiunknak fontos,és nem fogjuk kussolva hallgatni,ahogy a saját szülei bántsák. 

-Menjetek el innen!-masszírozta a tarkóját Jake.

Egyre szaporábban lélegeztem,hiába törölgettem az arcát,nem nyitotta ki a szemei.

Zayn nyomott a kezembe egy pohár vizet,másban már nem reménykedtem,így óvatosan a mellkasára öntöttem egy keveset belőle,belenyomtam a kezem és végig töröltem fele a homlokát és egy kicsit az arcára locsoltam. Szempillái megrebbentek,prüszkölve pislogott körbe majd a kezét nyújtotta felém.Magamhoz öleltem,nedves arcát puszikkal hintettem be miközben halkan elpityeredett. 

-Ne sírj!-suttogtam a fülébe-Nem szabad.

Arcát a nyakamba fúrta,vékony karjai szorosabban fonódtak körém. 

Nem tudtam feldolgozni,hogy mondhat valaki ilyet a gyerekének.

-Nem megy Macey! Vele is ezt fogjátok csinálni? Nem!-mondta erőteljesen Jake.

Megremegett a karjaimban,nem érdekelt,hányan állnak körülöttünk,egyszerűen csak megcsókoltam. Éreztem ahogyan ellazul,már nem remegett,bár a szeméből potyogtak a könnyek. Nem láttam még ennyire megtörtnek,és arról is meggyőződtem,hogy soha többé nem akarom őt így látni.

A szülei távoztak,de a feszült csend maradt. Louis leült az egyik fotelbe és az orrnyergét masszírozta,Zayn körbe-körbe járkált,Liam a konyhába ment még vízért,Jake leült mellénk,én pedig maradtam úgy ahogyan voltam. Őt ölelve.

Hiba volt idehívni a szüleit,az is hiba volt,hogy felvettem az apjának a telefont.Azt hittem valami butaság van az egész mögött,amiért ilyenek vele,de nem. Elképesztő.
A vállai megrázkódtak,szorosabban húztam magamhoz,végül inkább mellé feküdtem.
Niall robogott le a lépcsőn,ahogyan meglátott minket, elfehéredett és ijedten jött közelebb.
-Mi történt?-pislogott körbe.
-Elájult.
-Mi?-szökött fel a szöszink hangja.
-Nincs semmi baj,Nialler.-emelte fel a fejét és halványan rámosolygott.
-Jól vagy?-guggolt le,és a szeme gyanúsan kezdett csillogni.
-Igen. Csak ne hozd le Macey-t.
-Aludhat nálunk.-szólalt meg Louis.-Mindketten aludhattok ott.-pislogott nagyokat Jake-re.-Hagyjuk őket kettesben.
Most először nem éreztem a hangjában azt a megszokott huncutságot.A többiek persze egyetértően bólogattak.
-Nem kell elmenni.Maradjatok itt mindannyian.Nem fogok sírni.-szipogott.
-Tudjuk.-mosolygott Zayn.-De egy kicsit ki akarjuk sajátítani a hugicádat.
-És a bátyádat is.-tette hozzá Liam.
Erőtlenül felnevetett majd megpróbált felülni,vele együtt tápászkodtam fel,de továbbra is szorosan öleltem.

~Vanessa~

Alig mentek el,úgy éreztem menten bealszok, egy ideig egyikünk sem mozdult a kanapéról,majd megpróbáltam felállni,Harry pedig a kezét az enyémbe csúsztatta.

Jött utánam a konyhába,ittam egy pohár vizet és az ölelésébe bújtam. Jól esett valaki olyat ölelni akinek megfelelek úgy ahogy vagyok. Nem akartam sírni,viszont a könnycsatornáim ezt máshogy gondolták és maguktól kezdtek folyni az arcomon a kövér könnycseppek.
-Ne..-lehelte és közelebb vont magához.
Szipogva húzódtam el,megtöröltem a szemeim egy szalvétába,kifújtam az orrom és a kezét fogva visszamentem a nappaliba.
-Sajnálom.Nem kellett volna idehívnom őket.
Közelebb csúsztam hozzá és apró puszit adtam a szájára. Hiába keresnék bűnbakot,ez nem az ő hibája.
Megdörzsöltem az arcom,nem akartam látni magam,borzasztóan nézhetek ki.
Bár egy ideje csend volt, a fejem tele volt a hangokkal és az elhangzott durva mondatokkal. Louis-t még egyszer sem láttam ennyire dühösnek,sőt,azt sem hittem,hogy ő tud dühös lenni.
Az ajkaim megremegtek,fájdalmasan beleharaptam,hogy elfojtsam a feltörni készülő sírást. Harry karjai körém fonódtak és egy mozdulattal az ölébe húzott. Ajkai gyengéden keresték meg az enyémet,kezét az arcomra tette és letörölt néhány könnycseppet. Fogalmam sincs róla,mi lenne most velem nélküle. Azt hittem csak a mesékben és a buta szerelmes filmekben vannak olyan fiúk, akik akkor is veled vannak,amikor azt hiszed rosszabb már nem lehet.Olyanok,akik lesimogatják az összes könnycsepped és a csókjaikkal próbálják elfeledtetni veled az összes rosszat.
Végig simítottam a haján és a vállára hajtottam a fejem.
-Szeretlek.-tette kezeit a derekamra és apró puszit adott a homlokomra.
Az utóbbi időben megszokottá vált,hogy elmondja minden nap,hogy szeret,és én viszont szeretem. De most jobban kezdtem becsülni az apró,kedves kis gesztusokat és az ilyen szavait. Hatalmas pofára esés volt ez a "beszélgetés" a szüleimmel. Nem tudom mi lesz,de nem szeretném látni őket egy ideig.
-Én is.-húztam jobban magamhoz.
-Nem értem meg a szüleid.-sóhajtott.
Egy kicsit elhúzódtam,hogy a szemébe tudjak nézni. Kimásztam az öléből,és a hátamat a kanapénak vetettem miközben ő fölém hajolt.
-Nem tudtam,hogy ez lesz. Sajnálom. El se kellett volna mennünk.-szipogtam.
-Hogy lehet ilyet mondani.-fújtatott.-Te csodálatos vagy. Ők nem ismernek,nem tudják ki az a Vanessa akit én szeretek,és nem tudják mit hagynak ki. Én sem voltam az a nagymenő az iskolában,piszkáltak a hajam miatt,volt szemüvegem is,de annak ellenére,hogy a szüleim elváltak,mindketten mindig támogattak mindenben,és mellettem álltak. De ez elképesztő...
-Piszkáltak?-simítottam végig az arcán.
-Igen,de nem nagy ügy.-vonta meg a vállát.-Általánosban mindenki mindenkivel kötekedett,és a fiúk között én voltam a célpont.
-Mert már akkor is irigyek voltak.-mosolyogtam.
-Engem az vigasztal,hogy akik akkor bántottak,nagy részük ott maradt Holmes Chapel-ben,én meg itt vagyok,a barátaimmal,több millió rajongóval,és veled.-mosolygott.-És téged is szeretnek.
-Kik? A Directionerek? Mert ők nem...
-Akkor mi volt az a lány a Tescoban?-vonta fel a szemöldökét.-Én nem szeretlek? És a fiúk? Justin rajongói? Ők,és mi is mindannyian szeretünk. Nem szabad arra gondolni,ki az aki irigységből,vagy valami más miatt nem szeret,mindig csak arra kell,hogy mennyien szeretnek,és fognak még szeretni. Tudom,hogy nagyon rossz,egyikünk sem tudja feldolgozni,ha ok nélkül bántsák,akárhányan rágják a szánkba,hogy ne foglalkozzunk vele.
Pecekig némán gondolkoztam azon amit mondott,végül rájöttem,hogy igaza van.
-Köszönöm.-húztam magamhoz.
-Ne nekem,ez Liam betanult szövege.-húzta mosolyra a száját.
-Mindig Liam-re fogod.
-Belőlem kinézné bárki is,hogy ilyen bölcs vagyok?-hajolt közelebb.
-Miért ne?
Megpusziltam és felálltam,ám ő velem együtt mozdult és akármerre indultam,mint egy kiskutya,követett.
Úgy döntöttem,még most megfürdök. Túl hosszú és fárasztó volt ez a mai nap,minél hamarabb aludni,vagy legalább felejteni akarok.
Kinyitottam a fürdőszoba ajtót,de oda is utánam jött.
-Elárulod miért jössz utánam?-nevettem.
-Megijedtem.-vont magához.-Reggel rosszul lettél,most meg elájultál...
-Jól vagyok.
-Zuhanyozni szeretnél?-pislogott nagyokat.
Bólintottam és egy csattal felfogtam a hajamat.
-Az zavar,ha megyek veled? Tőlem lehetsz fehérneműben is,csak had menjek...
-Gyere.-adtam meg magam.
-Akkor ülj le,lemegyek és bezárom az ajtót.
A kőre ültem,néhány másodperc után hallottam a trappolását a lépcsőről. Így belegondolva,nem túl jó ötlet ha ő is jön,mert hát..híztam és nem kellene látnia.
Csendben becsukta az ajtót és levette a pólóját. Maradtam a kövön és elidőztem a felsőtestén,szája sarkában apró kis félmosoly bujkált és én már akkor tudtam,mi lesz a vége ennek a közös zuhanyzásnak.
Egy kicsit feszengtem előtte,lassan feltápászkodtam és kigomboltam a nadrágom.
-Harry..-harapdáltam az ajkaim.
-Majd én.-lépett közelebb.-Fáradt vagy?
-Hozzád soha.-fúrtam arcomat a nyakába.
-Akkor jó. Mert tudok egy remek módszert a kikapcsolódásra.-húzta fel a pólóm.
Gyengéden kibújtatott belőle,pillantásával szinte felfalt,és az előbb még zöld szemei,most feketén csillogtak.
Felültetett a mosógépre és lehúzta a nadrágom,majd babrált egy kicsit a sajátjával,végül lerúgta. Lábaimat a dereka köré fontam és a nyakába kapaszkodtam. Bár még volt rajtunk ruha,bevitt a zuhanyfülkébe és megnyitotta a vizet.